Hód-Mező-Vásárhely, 1880. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-30 / 22. szám

X-ik évfolyam. 1880. 30-ik szám. Vasárnap, május 30-án. Előfizetési díj. Vidékre postán és helyben egészévre 4 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, I. tized Tarján 1176. sz. a. kezdendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszöri­nél 4 kr. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasá­­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek díjai a szerkesztőhöz küldendők. Nőink munkaképesitése. (Az orsz. nőiparegylet körlevele. *) A magyar társadalom feltörekvése azon irányban haladni a művelődés és nemzeti fej­lődés terén, mely a nyűgöt államait erőben és hatalomban oly nagggyá tette. Ez iránynak fő jellemvonása a nemzeti munka terjedése. A munka képezi alapját az egyes, a család és az állam jólétének. És hazánkban — bár sokak előtt még idegenszerűen hangzik a munka, az ipar jelentősége — az egyén, a család és álta­luk az államnak legelső feladata mindazon hiányokat pótolni, melyek főleg azon sajnos körülményből erednek, hogy a munka és az ipar a társadalomnak még nem minden réte­gében lesz úgy megbecsülve, a­mint megérde­melné. Azon testületek tehát, melyek a munka­terjesztés nemes feladatát tűzték ki követendő célul, bizonyára hasznos szolgálatot tesznek a hazának. Kétszeresen hasznos azonban e szol­gálat, ha az oly irányban érvényesül, melynek elérésére alálírt testület törekszik. Ez a nők munkaképesítése. A nő ma már nemcsak ideális fogalom és általánosságban megszűnt csupán a költészet tárgya lenni. Az existenciális kérdések arányos terheket rónak a nőkre is, kivált azokra, kik támasz, segítség nélkül lépnek az élet zajába, hogy keresetforrások után lássanak, vagy azokra is, kiknek a szegénység, a nyomor s a meg­élhetés küzdelmes volta nem nyújt elég bizto­sítékot az iránt, hogy a Család kebelében, melyből származtak, tételük biztosítva legyen. De különben is egy erős, államfenntartó közép­­osztály csak úgy képzelhető, ha a munkából a nő is kiveszi a maga részét és a nemzetgazda­ságnak nemcsak fogyasztó-, hanem dolgozó- és termelő-tagjává is válik. És ez annál inkább elérhető, mert a nő finom ízlése, tapintata és alakító­ tehetsége az ipar igen sok ágában majd­nem elengedhetlen követelmény. Az „Országos Nőiparegylet“ ezen, csak nagyjában vázolt elvek alapján fő célul tűzte ki, hogy a nők munkaképesítésének Magyar­­országban zászlóvivője legyen és mindazon tért, melyeken a nők tehetségeiket anyagi ha­szonnal érvényesíthetik, főleg a keresetképesség tekintetében egészen a saját erejükre utalt nők által foglaltassa el. Ez erkölcsi és nemzetgaz­dasági szempontból bír kiváló fontossággal. Erkölcsi szempontból azért, mert vajmi számos nő, ki különben talán nem is bírt volna az életfönntartás küzdelmeivel az erény útján megküzdeni, ime alkalmat nyer a munka erkölcsi tisztaságában magának keresetet biz­tosítani. Nemzetgazdasági szempontból azért, mert számos oly iparágban foglalkozhatnak hölgyeink, melyek eddig hazánkban elhanya­golva lévén, cikkeikért évenként nagy összegek vándoroltak külföldre, az idegen munka és idegen szorgalom jutalmazására. Ügyes ház­tartónők, bonne-ok állomásai és általában oly állomások, melyekben a nő gondosságának és körültekintésének jut a főszerep, eddig is na­­gyobbára külföldiek által töltöttek be, mert hazánkban — eltekintve az eddig is kitűnő eredménynyel működő tanító­képezdéktől — nem voltak a nők munkaerejének, munka- és kereset­képességének kifejtésére és érvényesíté­sére célzó egyletek és intézetek. Ezen hiány pótlására törekszik az orszá­gos nőiparegylet, mely a női munkaképesség fejlesztése érdekében messzeható intézkedéseket * Beküldve szerkesztőségünkhöz. A nagyérdekű körlevelet a benne kifejezett eszme korszerűségénél és fontosságánál fogva első helyen közöljük Szerk. tervez és ezen kérdésnek viszonyainkhoz képest leendő lehető legkedvezőbb megoldását tűzte ki fő célul. De e cél elérése és e törekvés érvényesü­lése csak akkor képzelhető, ha azt az ország közönsége készséggel támogatja és pártolja. A külföldi nőiparegy­letek ezrével számlálják tag­jaikat. Mi százával sem tudunk oly számot fölmutatni, mely az általunk kitűzött eszme megvalósulására biztató volna. E sajnos körül­ményt azonban főleg annak kell tulajdoníta­nunk, hogy a t. közönség nem volt nagy hord­erejű céljaink iránt kellőkép tájékozva és így jóakaró pártfogását sem fordíthatta­ felénk. Azért bocsátjuk ki e fölhívást, mely törekvé­seinkkel nagyjában megismerteti az ország kö­zönségét , melynek rokonszenves támogatását ezennel hazafias bizalommal kérjük. A cél, melynek eléréséért örömmel fára­dozunk, nagy áldozatokat követel tőlünk és ez áldozatokra az egyesek jóindulatú hozzájárulá­sával véljük a szükséges tőkét megszerezhetni. De tömeges pártolás mellett az intelligencia éber érdeklődésére van szükségünk, mert ennek támogatása és befolyása működésünkre bizony­nyal fölér azon anyagi áldozatokkal, melyek feladataink megvalósítása körül szintén nélkü­­lözhetlenek. És a­mit egyesek vagy kevesen elérni nem tudnának, annak elérésére segédkezet nyújthatnak mindazok, kik ezen nemzeti és társadalmi ügyünk támogatására egyletünk zászlója körül csoportosulnak. Az áldozatot nem a magunk, hanem az egész társadalom és főleg hazánk nagyfontos­­ságú ügye számára kérjük — és reméljük. Féléves jelentése Hód-Mező-Vásárhely város törvényhatósága közigaz­gatási bizottságának, melyet a nmit. m. kir. miniszter­­elnök úrhoz intézett s mindegyik miniszteri tárcát érdeklő ügykörre nézve külön-külön előterjesztésbe foglalva felterjesztett a múlt 1879. július-decemberről. (Folytatás.) A 4-ik pontra. A községi faiskola, mely az úgynevezett „kistói “ laposon 30 holdnyi területen fekszik, s melyben egy elméleti és gyakorlati képzettséggel biró kertész és mellé két kertészbojtár van alkalmazva, úgy vad-, va­lamint nemesitett fákkal nemcsak magának a város közönségének e téren mutatkozó szükségleteit, de a közönség igényeit is kielégíti, annyival inkább, mert a város közönsége e kertet épen a fatenyésztés és nemesítés érdekében áldozatokkal tartván fent, a facsemetéket lehető jutányos áron árusítják el, módot nyújtván min­denkinek nemes gyümölcsfajok tenyésztésére. A város ezen kertje oly mennyiségű vad és ne­mesített fát termel, hogy a mellett, miszerint orsz­ág­­utaink közül a nagyobbak, u. m. a makói, orosházi és a szentesi egy része befásittatott, még Szeged város hatósága részére, illetőleg pedig Tisza Lajos kir. biz­tos uz ő nagyméltósága rendelkezésére 10,000 db vad- és nemesitett fát ajánlhatott föl a város közönsége, mely mennyiség folyó év őszén fog az illető helyre el­szállíttatni. Ezen községi faiskolán kívül még a helybeli egy­­házfelekezeteknek is vannak faiskolái, hol úgy a taní­­­tók mint a tanítványok is oktatást nyernek, s e téren az utóbbi időben igen szép előmenetel tapasztalható. A faiskolák részére szükséges földet díj nélkül a vá­ros közönsége adta az illető egyházaknak, kizárólag fatenyésztési célokra. Befásítandó terméketlen tereink nincsenek. Az 5-ik pontra. A mezei rendőrségi viszonyok állapota úgy a személy­ mint a vagyonbiztonságot illetőleg megnyug­tatónak jelezhető, a­mennyiben a lefolyt félév alatt csak apróbb tolvajlási esetek fordultak elő, azonban ezek tettesei is kinyomoztattak rendőrségünk által. A 6-ik pontra. Erdők városunk határában — leszámítva a né­hány kisebb terjedelmű füzest — nincsenek; az elmúlt félévben a faállományt pusztító nagyobb viharok, sem pedig kártékony rovarok vidékünkön nem mutatkoztak ; phylloxera-, vastatrix-, valamint colorado-rovarok e tájon még teljesen ismeretlenek. A 7-ik pontra. Külön gazdasági tanintézet városunkban nincs, van azonban gazdasági szakoktatással is megtoldott felsőbb népiskolánk, melynek céljaira a város közön­sége a kistói laposon 50 hold kitűnő minőségű szántó­földet bocsátott rendelkezésére, hol a most ugyan még csekély számú növendékek a földmivelés, jószág­­tenyésztés és kertészet gyakorlati r­észében is oktatást nyernek. Ugyanezen mintagazdaságként berendezendő területen a város közönsége még tetemes áldozattal több épületet, istállókat állíttatott fel, hol a jószág­tenyésztés gyakorlati ismereteivel lesznek hivatva a tanoncok megismerkedni, átalában ezen terület a ta­­vaszszal teljesen be fog rendeztetni most már a fel­­­ügyeletet gyakorló iskolaszék részéről s a tapasztalandó eredményt és előmenetelt jövő jelentéseinkben leszünk bátrak föltüntetni. A 8-ik pontra. E pont alatt fölsorolt egyletek, szövetkezetek városunk területén nincsenek, egyedül a méhészet ka­­roltatott föl újabb időben iparegyletünk részéről, s tervben van egy méhész-egylet alapítása, a­mennyiben ezen foglalkozást a békés megyei méhész-egylet kikül­döttei elméleti és gyakorlati előadásaik után többen megkedvelni, sőt társulattá alakulni is hajlandóknak lát­szottak. A 9 -i­k pontra: H.-M.-Vásárhely város határterülete, bár adó alá a váltakozó helyrajzi állapotok szerint váltakozó mive­­lési ágak után van osztályozva, a legnagyobb rész­ben mivelés alatti jó földek. A város közönsége illetve egyese leginkább föld­­miveléssel foglalkozik, a váltógazdasági rendszer szerint kezelve , hogy­­a talajból elvont táprészek koronként visszaadassanak, arra nézve egyedüli módszerül a trá­gyázás használtaik. Az ehez szükséges jószágállomány azonban — mint fentebb is jelezni bátorkodtunk — olyannyira kevés, hogy általánosságban a termőföldek 1/10 része trágyáztatik meg évenként. A trágyázás egyéb módjai vidékünkön ismeretlenek. A megnemesítés terén örvendetes haladás észlel­hető, mert m­a már gazdálkodóink csak a jól érett, egészséges magokat használják vetésre, mész- és vas­­gálic-oldattal igyekezvén azt az üszög káros hatása ellen védelmezni, a­mely módszer gyakorlati eredményt is tanúsít. (Folyt. köv.) Másodrendbeli észrevételek Solti Károly számaié urnak feleletére pontonként. Az 1-sőre: Jóllehet az 513 frt 15 kr a 8a és 8b sz. a. ellennyugtákkal kimutatva van, de hogy azon összeg sem több sem kevesebb nem volt, ennek utó­­­lagos igazolása a számadó ur által hivatott kopáncsi közgyűlési határozat csatolásánál fogva annyival is inkább kívántatik, hogy kitüntetve legyen az is, mi volt a fenti összeg rendeltetési célja. A 2-ikra és 3-ikra: Számadó felelete kielégítő nem lévén, a bíráló­bizottság észrevétele fenntartatik, az idézett közgyűlési végzés és az ellen nyugta okvet­len csatolandó.

Next