Hód-Mező-Vásárhely, 1881. május-június (11. évfolyam, 21-25. szám)

1881-05-22 / 21. szám

9. §. Az előző szakasz értelmében a közmunka­közlekedési miniszter igazgatása alatt álló társulatok smüveinek fölépítésére szükséges költségek fedezésére 1880. évi XX. t.-c. alapján kötött állami kölcsön­­■ a közmunka- és közlekedési miniszter és pénzügy­­niszter által egyetértőleg előlegek fognak folyóvá esni, ezen kölcsönelőlegek legkésőbb 1884. év végéig 1880. évi XX. t. c. r­endeletei értelmében az érdekelt­b­e kivetendők, hogy ezen kölcsönök kamatjai és tér­­í­tési részletei ugyanezen törvénycikk határozatai érint behajthatók legyenek. Addig is, mig a kölcsönök kamatjainak és törlesz­­si részleteinek egyéni kivetése elkészül, az előlegek ári járulékoknak, valamint a társulat igazgatási költ­­jeinek fedezése iránt a közmunka- és közlekedési­iniszter esetről-esetre fog a körülményeknek megfelelően térkedni. 10. §. Jelen törvény végrehajtásával a közmunka­közlekedési miniszter és a pénzügyminiszter bizat­ik meg. Budapest, 1881. május 15-én. Ordódy Pál, m. kir. k­am. és közi. m. Helyi és vegyes hírek.­ ­ A trónörökös-pár megérkezése Buda­­estre múlt szerdán délután kevéssel 4 óra után történt, mikor a külön vonat a lobogós árbocokkal, címerekkel iszített pályaudvarba riadó éljenzések közt berobogott. A trónörös-párt József főherceg, a miniszterelnök, fő­­adparancsnok, pénzügyér, belga konzul, megyei főis­­án, főkapitány, egyleti hölgyek, főurak, városi hatóság igadták, ennek élén Ráth főpolgármester a következő eszéddel üdvözölte őket: Fönséges császári és királyi ■ónörökös­ főherceg! A midőn fönségeitek, mint leg­­oldogabb házaspár, Magyarország fővárosát, egykoron irályi székhelyüket, magas látogatásuk szerencséjében lőször méltóztatnak részesíteni — csak az őszinte ódolat legkedvesebb kötelességét teljesítjük, midőn önségteket szerencsés megérkezésük első percében Buda­pest főváros területén és a főváros közönsége nevében , legbensőbb örömmel és legmélyebb tisztelettel ü­dvö­­öljük! Feledhetetlen leend előttünk azon nap, melyen önségeitek nemes szivüknek milliók által áldott szövet­­ségét megkötötték — de kétszerre feledhetetlen ezen irának emléke, melyben fönségeitek legmagasabb láto­gatásuk által, — nemzetünk és fővárosunk iránt kegyes lajlandóságuk bizonyságát nyújtani méltóztattak. A elkesedés, mely ez alkalommal fönségeitek legmagasabb személyét környezi, nem csupán a főváros közönségének elkesedése, hanem az egész nemzet szivének dobbanása — nem föllobanó láng, hanem oltártüze azon hűséges ragaszkodásnak, melylyel fönségeitek, mint egykoron alkotmányos királyunk és királynénk magas személye iránt keblünk mélyéből viseltetünk. Boldog leend a fő­város, boldog a nemzet — ha miként mi fönségeitek kegyes hajlamaiban leljük legfőbb örömünket, azonképen sikerülend föláldozó szeretetünknek — fönségeiteknek körünkben való időzését minél kellemesebbé, minél ked­vesebbé tenni! Az isten hozta — az isten tartsa meg fönségeiteket! Éljen a trónörökös főhercegi pár!“ A lelkes éljenzés csillapultával Rudolf trónörökös magyar nyelven következőleg válaszolt: „Kedves nőm forró vágya teljesült, midőn őt Budapestre kisértem. Örömmel jöttünk, mert jól tudjuk, hogy a közmondásos magyar szívélyesség, melylyel itt találkozunk, őszinte kebelből ered, és az önök szeretete környezendi unokáját azon dicső férfiúnak, ki Pesten élte legboldogabb napjait!“ Újabb éljenzés hangzott föl. A trónörökös ezalatt meg­szemlélte a díszszázadot, mely érkeztekor a néphymnus mellett tisztelgéssel fogadta. Kammermeyer polgármes­ter átnyújta Stefánia főhercegnőnek a város díszbok­­rétáját. Erre a trónörökössel karonfogva a díszkocsihoz ment. A Gellérthegyi ágyuk durrogása mellett a menet megindult. A menetet 43 tagú díszlovas bandérium nyitotta meg, elől Károlyi Pista, köztük Szapáry, Zichy, Keglevich, Apponyi Albert, Csekonics, Andrássy grófok, Blaskovics és többen, fényes díszmagyarban, díszszer­­számmal. Utánuk a főpolgármester, ezután a trónörökös udvari kocsija előfutárokkal, hajporos kerek­sipkás ud­vari kocsisokkal, követték József főherceg, a miniszter­­elnök, a pénzügyminiszter, és a többi udvari kocsik, utánuk a főurak díszkocsijai csatlósokat, huszárokkal. Végül a fővárosi küldöttség díszkocsijai. Az után testü­letek, iskolák, egyetemi fiatalság sorfalai közt folytonos éljenzés közt, ablakokból, erkélyekből kendők lobog­­tatása mellett a menet a budai várba ért, hol a minisz­térium többi tagjai, a képviselő- és főrendiház, s a tábornoki kar által fogadtattak. Estre fényes és impo­záns kivilágítás következett.­­ A szegedi színtársulat, Aradi szín­igazgatói vezetése alatt, városunkba érkezett, s elő­adásaikat tegnap szombaton a „Kapitány-kisasszony“ című látványos operettével megkezdték. Azt hiszszük, nem szükséges Aradi urat és társulatát olvasóink figyelmébe ajánlani, miután úgy az igazgató mint tár­sulatának egy része ismeretes és a legjobb emlékében él közönségünknek; a társulat előttünk még ismeretlen része pedig részint a főváros, részint a vidék nagyobb színházainak tagjaiból van összeállítva. Azonban nem lehet hallgatással mellőznünk a színigazgató úr azon igen nagy elismerésre méltó tényét, miszerint sem fárad­ságot, sem költséget nem kímélve olyan színkört (arena) épített­­. Révesz úr udvarán, a­mely a közönség min­den igényeinek és kényelmének teljesen megfelel.­­ Ismerve közönségünk méltányosságát, valamint a jó színielőadások iránti előszeretetét, biztosan remélhetjük, miszerint Aradi úrral szemben is meg fogja tenni haza­fias kötelességét és a színigazgató úrnak nem leend panasza, hogy nem kellő pártfogásban részesült volna az irányunkban tanúsított figyelem és tapintatos eljá­rással szemben. Olvasóink figyelmébe kell még azon fos számban együtt voltak, Hunyady Kálmán gróf fő­­szertármester jelentése után, Hohenlohe-Schillingsfürst­ig jelentést tett uralkodónk ő felségének, hogy az egy­házi szertartás kezdetét veheti. Erre megindult a fényes menet s a lakosztályban fölállított cs. és kir. testőrcsapatok közt elvonulva, a délszaki növényekkel és virágokkal egész tündérligetté átvarázsolt Augustiner-gangon keresztül a templomba távozott a következő sorrendben: A menetet a díszruhába öltözött udvari személy­zet nyita meg, melyet a cs. és kir. főhercegek és többi magas uraságok követték páronként, oldalukon főudvar­mestereikkel. E magas uraságok után Rudolf trónörökös jött, főudvarmestere kíséretében. A vőlegényt királyunk ő felsége és Lipót belga király követték, a főkamarás­­mester, testőrkapitányok, főhadsegédek, továbbá a belga királyi kiséret tagjai által környezve. — A két uralkodó után királyasszonyunk és a belga királyné ő felségeik, köztük a bájos ara Stefánia hercegnő haladtak; — nyomukban az idegen fejedelmi hölgyek, s a cs. és kir. főhercegnők s több főrangú hölgy következtek, végül pedig a cs. és kir., valamint a belga királyi fő­­udvarmesternők és palotahölgyek zárták be­ a menetet. Királyunk ő felsége, valamint Rudolf trónörökös, mindketten tábornoki disz­egyenruh­ában voltak számos rendjellel díszítve, a belga király hasonlóképen disz­­egyenruhát viselt. — Erzsébet királyné ezüstszürke gazdagon ezüsttel hímzett atlaszruhát s e fölött egy pompás csipkefátyolt viselt, mely dús redőkben omlott alá a ruha mindkét oldalán. Henriette belga királyné kék bársonyruhában volt, melynek hosszú uszályát a leggyönyörűbb ezüst hímzések borították. Stefánia her­cegnő ruhája — a maga nemében csodálatra méltó remekmű — drap d’argentból állott és myrthus-, babér­­valamint rószafüzéreket ábrázoló dús ezüsthímzésekkel volt díszítve; a hosszú ruha-uszályt gyönyörű ezüst­csipkék ékítik, mig a hercegnő fürtjeiről pompás lenge fátyol folyt alá, melynek finomsága és művészi kidol­gozása bámulatraméltó volt s a belga főváros méltó aján­dékát képezi. A ruhák egyáltalában mind hosszú uszályuak vol­tak, melyeket a két királyné után a fő udvarmesternek, a többi magas hölgy után egy-egy német apród vitt. A hosszú, keskeny egyház hajója összesen 960 személyt fogadott magába, kik különféle, de kivétel nékül gazdag öltözeteikkel rendkívül fényes gyüleke­zetet képeztek.­­ A templom belső része pazar pom­pával volt földiszitve; a talajt nehéz, művészien dol­gozott szőnyegek fedték, míg a falak és oszlopok a leggyönyörűbb gobelinekkel voltak kárpitozva. A fontos körülményt is ajánlanunk, miszerint: igaz, hogy nálunk a voltaképens színi évad eddig a tél- vagy az őszre szorítkozott, de mint alkalmatlan helyiség nél­küli város csakis a másodrangú színtársulatokkal vol­tunk kénytelenek megelégedni és egy valódi műélvezet­ben, melyet egy jól rendezett színtársulat nyújthat, nem részesülhettünk — erkölcsi kötelességünk tehát minden erővel oda hatni, hogy a jól szervezett szegedi színtársulat nálunk a nyári évad alatt is biztos talajra leljen, úgy a színművészet mint a magunk műélvezete és igényeinek kielégítése tekintetéből, úgy az idén mint a jövő évekre is. — A bérlet, mint halljuk, kedden: „Aszalai uram leányai“ című vígjátékkal veendi kez­detét, mely a nemzeti színház egyik legkedveltebb darabja. A bérletre, mely a társulat exisztenciájának legbiztosabb alapja, különösen fölhívjuk t. olvasóink figyelmét.­­ A helybeli f­ő­gym­názi­um életéből, mint a közönséget érdeklő dolgokat, a t. igazgatóság tudtával a következő újabb adatokat közöljük: 1. a már végéhez közeledő 1880/1. isk. évben a „Papi-Balogi“ jutalomra következő pályakérdések tűzettek ki a tanár­­testület által: V. osztály. Adassék Gyulai Pál Pókainé című balladájának tartalmi, szerkezeti elemzése és tech­nikai ismertetése. Jutalma 5 forint. — A dijat Fromm Lajos és Técsi Imre megosztva kapták. — VI. osztály. Fejtessenek ki: Szent István magyar király érdemei: A keresztyénség és keresztyén műveltség terjesztése, az ország alkotmányos rendezése és hadi tettek körül. Jutalma 5 forint. A jutalmat Bánszki János, a dicsé­retet Könyves Kálmán nyerték. — VII. osztály. Készít­tessék alkalmi szónoki műbeszéd. E főtétel alapján: „Jókor szokjál e gondolathoz: a társaságban született ember nem önmagáé“ ; kifejtendő, miként képezze ma­gát már az iskolában a nemes törekvésű ifjú, hogy egykor hazájának derék polgára, vallásának öntudatos és buzgó hive, a társadalomnak hasznos tagja lehessen ? Jutalma 10 forint. A jutalmat Altstock Ede, a di­.‘ ’ retet Lövy Károly s az elismerést Börcsök Elem nyerték. — Vili. osztály. Kívántatik párhuzam a XVI. század két nagy epikusa, Zrínyi és Gyöngyösi között. Fejtessék ki: mik képezik úgy egyiknek mint másik­nak erős és gyönge oldalait — és pedig Zrínyinél az „Obsidio sigetiana“-ból, Gyöngyösinél vagy a „Murányi Vénus“-ból vagy „Kemény János“-ból vett mérsékelt számú idézetekkel; mutattassék ki, mi az oka, hogy az egyik csaknem feledésbe merül, a másik pedig te , mint egy századon keresztül nemzeti irodalmunk­­ első epikusának tartatik vala ? Jutalma 15 for. Érkezett két pályamű, jutalmat nyert mindkettő, és pedig : Kecskeméti Bálint 8 frtot, Kókay István 7 frtot. — Általában a tanuló növendék ifjúságnak ezen pálya­kérdések megfejtése körül tanúsított dicséretes buzgó­­ságát örömmel vette tudomásul a főgymnáziumi tanár­­testület, mint oly lélekemelő jelenséget, a­mely nem enged kétségbeesnünk a jövő magyar nemzedék tett­képessége iránt. 1 2. Ugyanitt közöljük a tanártestület által megállapított s a nt. Egyháztanács által is jóvá­hagyott közvizsgálatok rendjét a folyó 1880/1. isk. tetőzetről csillárok — valóságos remekművek — füg­tek alá, melyeknek kristályhasábjai gyémántokhoz h­sonlóan ezer színes sugárban tükrözték vissza a­ reájuk eső fényt.­­ A virágokkal ékített főoltár közepe előtt rövid távolságra álltak a jegyes­pár aranynyal átfont szövetekkel bevont imazsámolyai s ezek mögött két aranyozott karú fauteuil, melyek fölé egy hasonlóképen aranybrokátból készült mennyezet borult. A főoltártól egy aranyszövetből készült trón­mennyezet alatt állottak egy emelvényen az uralkodó párunk, továbbá a belga királyi pár számára elhelye­zett trónszékek. Ugyancsak a főoltártól balra voltak elhelyezve a bíbornokok, főudvarmesterek és a belga követek piros bársonynyal bevont aranyrojtokkal díszí­tett imazsámolyai is. A felségek számára készített emelvény szomszédságában a főhercegek és az ural­kodó család tagjai számára berendezett piros selyem­­bársonynyal kárpitozott és gazdagon aranynyal díszített 9 sor ülés húzódott el, a melyek az idegen magas vendégeket is magukba fogadni voltak hivatva. Ezen üléssorokhoz csatlakozva voltak elhelyezve a palota­hölgyek számára fönntartott szőnyegekkel bevont padok, melyekkel szemben az udvari méltóságok, a kamarások és belső titkos tanácsosok üléssorai állítottak föl. A templom középhajójában amphiteátrumszerűen egész az orgonáig emelvény volt fölállítva, melyen az országos főméltóságok, a diplomácia és főnemesség képviselőinek, a hatóságok és hivatalok kiküldötteinek, valamint a sajtó képviselőinek elkészített ülések voltak elhelyezve. A szabadon maradt tér a tábornoki- és tisztikar szá­mára tartatott fönn. A templom kivilágítása igen hatá­sos volt, miután számos gázlángon kívül még szám­talan gyertya is árasztotta szét sugarait a mesésen kiékesített űrben. A templomban egybegyűltek általános feszültség­gel várták az udvar érkezését, midőn fel­adatott hogy a menet közeledik. A templom bejáratánál mint pontifikáns nagyszámú egyházi segédlettel Schwarzen­berg Frigyes hg prágai bibornok-hercegérsek fogadta az udvart, szentelt­ vizet nyújtva ő felségeiknek és a fenséges jegyes­párnak. Az asperges megtörténte után a bibornok-érsek segédletével együtt visszatért a fő­oltárhoz. A menet bevonulván a templomba, ő fölségeik az evangélium oldalon számukra fölállított helyekhez men­tek, míg a jegyes­pár — Stefánia hercegnő a balolda­lon — a főoltár előtt elhelyezett imazsámolyokhoz léptek, a­mely pontig ő fölségeik vezették őket. Stefánia hercegnő kezében nem volt virágcsokor, csak keblét díszítették virágok. Fején myrtus-koszorú és egy pom­pás diadém volt. Rudolf trónörökös az aranygyapjas­ . A trónörökös menyegzője. II. Az esküvő. Rudolf trónörökös és Stefánia hercegnő esküvője május 10-én délelőtt pontban 11 órakor ment végbe az augusztinusok ősrégi templomában oly tündéri fénynyel és pompával, a­minőt még a legerőteljesebb képzelet is alig alkot meg magának. A magyar küldöttségek már korán összetalálkoztak volt Orczy Béla h­ ő fel­­sége személye körüli miniszternél s később innen men­tek pompás diszfogataikon az Augusztinusok templo­mába, útközben mindenütt a legnagyobb föltünést keltve ragyogó öltözeteik és fogataik pazar fénye által. — A magyar urak legnagyobb része az esküvő ünnepélyére egészen uj, valóban keleti fénynyel kiállított díszru­hákat vettek magukra, melyeknek láttára a kiváncsiak bámulata a végletekig fokozódott. A királyi udvar férfitagjai, valamint tizenkét szol­gálattevő palotahölgy már 1/­ 11 órakor mindnyájan megjelentek a Hofburg nagy appartement-jában.­­ A magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi tanács küldöttségei, az előbbi Majláth György országbíróval, Péchy Tamás képviselőházi elnökkel, és Kemény báró képviselőházi alelnökkel, az utóbbi pedig Traut­­mansdorf, az osztrák urak házának elnökével, Czar­­toryski Szilárd hg. osztrák főrendiházi alelnökkel és dr. Smolka képviselőházi elnökkel élén, az alsó-ausz­triai tartományi főnökség, Bécs város küldöttsége dr. Neuwald polgármester, valamint a polgármester-helyet­tesek előlépte mellett, a szolgálatmentes összes palota­hölgyek, a tábornoki- és tisztikar, valamint a többi üdvözlő-küldöttségek ugyanazon időben az auguszti­nusok pompásan díszített templomában gyűltek össze s itt a részekre kijelölt helyeket a templom hajójának közepétől egész az orgonáig fölállított gyönyörű emel­vényen elfoglalták; a palotahölgyek pedig a kamará­sokkal és cs. kir. asztalnokokkal a templom hajójának mindkét oldalán számukra kijelölt 20 padban ültek. Királyunk és királynénk, Lipót belga király és neje Mária-Henriette királyné ő felségeik, Rudolf trón­örökös és Stefánia hercegnő ő fenség­ük, a többi feje­delmi uraságokkal, főhercegekkel és főhercegnőkkel együtt ezalatt a tükörteremben gyűltek össze. Midőn a fényes társaságok mindhárom helyen tel­

Next