Hód-Mező-Vásárhely, 1881. május-június (11. évfolyam, 21-25. szám)
1881-05-22 / 21. szám
9. §. Az előző szakasz értelmében a közmunkaközlekedési miniszter igazgatása alatt álló társulatok smüveinek fölépítésére szükséges költségek fedezésére 1880. évi XX. t.-c. alapján kötött állami kölcsön■ a közmunka- és közlekedési miniszter és pénzügyniszter által egyetértőleg előlegek fognak folyóvá esni, ezen kölcsönelőlegek legkésőbb 1884. év végéig 1880. évi XX. t. c. rendeletei értelmében az érdekeltbe kivetendők, hogy ezen kölcsönök kamatjai és térítési részletei ugyanezen törvénycikk határozatai érint behajthatók legyenek. Addig is, mig a kölcsönök kamatjainak és törleszsi részleteinek egyéni kivetése elkészül, az előlegek ári járulékoknak, valamint a társulat igazgatási költjeinek fedezése iránt a közmunka- és közlekedésiiniszter esetről-esetre fog a körülményeknek megfelelően térkedni. 10. §. Jelen törvény végrehajtásával a közmunkaközlekedési miniszter és a pénzügyminiszter bizatik meg. Budapest, 1881. május 15-én. Ordódy Pál, m. kir. kam. és közi. m. Helyi és vegyes hírek. A trónörökös-pár megérkezése Budaestre múlt szerdán délután kevéssel 4 óra után történt, mikor a külön vonat a lobogós árbocokkal, címerekkel iszített pályaudvarba riadó éljenzések közt berobogott. A trónörös-párt József főherceg, a miniszterelnök, főadparancsnok, pénzügyér, belga konzul, megyei főisán, főkapitány, egyleti hölgyek, főurak, városi hatóság igadták, ennek élén Ráth főpolgármester a következő eszéddel üdvözölte őket: Fönséges császári és királyi ■ónörökös főherceg! A midőn fönségeitek, mint legoldogabb házaspár, Magyarország fővárosát, egykoron irályi székhelyüket, magas látogatásuk szerencséjében lőször méltóztatnak részesíteni — csak az őszinte ódolat legkedvesebb kötelességét teljesítjük, midőn önségteket szerencsés megérkezésük első percében Budapest főváros területén és a főváros közönsége nevében , legbensőbb örömmel és legmélyebb tisztelettel üdvööljük! Feledhetetlen leend előttünk azon nap, melyen önségeitek nemes szivüknek milliók által áldott szövetségét megkötötték — de kétszerre feledhetetlen ezen irának emléke, melyben fönségeitek legmagasabb látogatásuk által, — nemzetünk és fővárosunk iránt kegyes lajlandóságuk bizonyságát nyújtani méltóztattak. A elkesedés, mely ez alkalommal fönségeitek legmagasabb személyét környezi, nem csupán a főváros közönségének elkesedése, hanem az egész nemzet szivének dobbanása — nem föllobanó láng, hanem oltártüze azon hűséges ragaszkodásnak, melylyel fönségeitek, mint egykoron alkotmányos királyunk és királynénk magas személye iránt keblünk mélyéből viseltetünk. Boldog leend a főváros, boldog a nemzet — ha miként mi fönségeitek kegyes hajlamaiban leljük legfőbb örömünket, azonképen sikerülend föláldozó szeretetünknek — fönségeiteknek körünkben való időzését minél kellemesebbé, minél kedvesebbé tenni! Az isten hozta — az isten tartsa meg fönségeiteket! Éljen a trónörökös főhercegi pár!“ A lelkes éljenzés csillapultával Rudolf trónörökös magyar nyelven következőleg válaszolt: „Kedves nőm forró vágya teljesült, midőn őt Budapestre kisértem. Örömmel jöttünk, mert jól tudjuk, hogy a közmondásos magyar szívélyesség, melylyel itt találkozunk, őszinte kebelből ered, és az önök szeretete környezendi unokáját azon dicső férfiúnak, ki Pesten élte legboldogabb napjait!“ Újabb éljenzés hangzott föl. A trónörökös ezalatt megszemlélte a díszszázadot, mely érkeztekor a néphymnus mellett tisztelgéssel fogadta. Kammermeyer polgármester átnyújta Stefánia főhercegnőnek a város díszbokrétáját. Erre a trónörökössel karonfogva a díszkocsihoz ment. A Gellérthegyi ágyuk durrogása mellett a menet megindult. A menetet 43 tagú díszlovas bandérium nyitotta meg, elől Károlyi Pista, köztük Szapáry, Zichy, Keglevich, Apponyi Albert, Csekonics, Andrássy grófok, Blaskovics és többen, fényes díszmagyarban, díszszerszámmal. Utánuk a főpolgármester, ezután a trónörökös udvari kocsija előfutárokkal, hajporos kereksipkás udvari kocsisokkal, követték József főherceg, a miniszterelnök, a pénzügyminiszter, és a többi udvari kocsik, utánuk a főurak díszkocsijai csatlósokat, huszárokkal. Végül a fővárosi küldöttség díszkocsijai. Az után testületek, iskolák, egyetemi fiatalság sorfalai közt folytonos éljenzés közt, ablakokból, erkélyekből kendők lobogtatása mellett a menet a budai várba ért, hol a minisztérium többi tagjai, a képviselő- és főrendiház, s a tábornoki kar által fogadtattak. Estre fényes és impozáns kivilágítás következett. A szegedi színtársulat, Aradi színigazgatói vezetése alatt, városunkba érkezett, s előadásaikat tegnap szombaton a „Kapitány-kisasszony“ című látványos operettével megkezdték. Azt hiszszük, nem szükséges Aradi urat és társulatát olvasóink figyelmébe ajánlani, miután úgy az igazgató mint társulatának egy része ismeretes és a legjobb emlékében él közönségünknek; a társulat előttünk még ismeretlen része pedig részint a főváros, részint a vidék nagyobb színházainak tagjaiból van összeállítva. Azonban nem lehet hallgatással mellőznünk a színigazgató úr azon igen nagy elismerésre méltó tényét, miszerint sem fáradságot, sem költséget nem kímélve olyan színkört (arena) épített. Révesz úr udvarán, amely a közönség minden igényeinek és kényelmének teljesen megfelel. Ismerve közönségünk méltányosságát, valamint a jó színielőadások iránti előszeretetét, biztosan remélhetjük, miszerint Aradi úrral szemben is meg fogja tenni hazafias kötelességét és a színigazgató úrnak nem leend panasza, hogy nem kellő pártfogásban részesült volna az irányunkban tanúsított figyelem és tapintatos eljárással szemben. Olvasóink figyelmébe kell még azon fos számban együtt voltak, Hunyady Kálmán gróf főszertármester jelentése után, Hohenlohe-Schillingsfürstig jelentést tett uralkodónk ő felségének, hogy az egyházi szertartás kezdetét veheti. Erre megindult a fényes menet s a lakosztályban fölállított cs. és kir. testőrcsapatok közt elvonulva, a délszaki növényekkel és virágokkal egész tündérligetté átvarázsolt Augustiner-gangon keresztül a templomba távozott a következő sorrendben: A menetet a díszruhába öltözött udvari személyzet nyita meg, melyet a cs. és kir. főhercegek és többi magas uraságok követték páronként, oldalukon főudvarmestereikkel. E magas uraságok után Rudolf trónörökös jött, főudvarmestere kíséretében. A vőlegényt királyunk ő felsége és Lipót belga király követték, a főkamarásmester, testőrkapitányok, főhadsegédek, továbbá a belga királyi kiséret tagjai által környezve. — A két uralkodó után királyasszonyunk és a belga királyné ő felségeik, köztük a bájos ara Stefánia hercegnő haladtak; — nyomukban az idegen fejedelmi hölgyek, s a cs. és kir. főhercegnők s több főrangú hölgy következtek, végül pedig a cs. és kir., valamint a belga királyi főudvarmesternők és palotahölgyek zárták be a menetet. Királyunk ő felsége, valamint Rudolf trónörökös, mindketten tábornoki diszegyenruhában voltak számos rendjellel díszítve, a belga király hasonlóképen diszegyenruhát viselt. — Erzsébet királyné ezüstszürke gazdagon ezüsttel hímzett atlaszruhát s e fölött egy pompás csipkefátyolt viselt, mely dús redőkben omlott alá a ruha mindkét oldalán. Henriette belga királyné kék bársonyruhában volt, melynek hosszú uszályát a leggyönyörűbb ezüst hímzések borították. Stefánia hercegnő ruhája — a maga nemében csodálatra méltó remekmű — drap d’argentból állott és myrthus-, babérvalamint rószafüzéreket ábrázoló dús ezüsthímzésekkel volt díszítve; a hosszú ruha-uszályt gyönyörű ezüstcsipkék ékítik, mig a hercegnő fürtjeiről pompás lenge fátyol folyt alá, melynek finomsága és művészi kidolgozása bámulatraméltó volt s a belga főváros méltó ajándékát képezi. A ruhák egyáltalában mind hosszú uszályuak voltak, melyeket a két királyné után a fő udvarmesternek, a többi magas hölgy után egy-egy német apród vitt. A hosszú, keskeny egyház hajója összesen 960 személyt fogadott magába, kik különféle, de kivétel nékül gazdag öltözeteikkel rendkívül fényes gyülekezetet képeztek. A templom belső része pazar pompával volt földiszitve; a talajt nehéz, művészien dolgozott szőnyegek fedték, míg a falak és oszlopok a leggyönyörűbb gobelinekkel voltak kárpitozva. A fontos körülményt is ajánlanunk, miszerint: igaz, hogy nálunk a voltaképens színi évad eddig a tél- vagy az őszre szorítkozott, de mint alkalmatlan helyiség nélküli város csakis a másodrangú színtársulatokkal voltunk kénytelenek megelégedni és egy valódi műélvezetben, melyet egy jól rendezett színtársulat nyújthat, nem részesülhettünk — erkölcsi kötelességünk tehát minden erővel oda hatni, hogy a jól szervezett szegedi színtársulat nálunk a nyári évad alatt is biztos talajra leljen, úgy a színművészet mint a magunk műélvezete és igényeinek kielégítése tekintetéből, úgy az idén mint a jövő évekre is. — A bérlet, mint halljuk, kedden: „Aszalai uram leányai“ című vígjátékkal veendi kezdetét, mely a nemzeti színház egyik legkedveltebb darabja. A bérletre, mely a társulat exisztenciájának legbiztosabb alapja, különösen fölhívjuk t. olvasóink figyelmét. A helybeli főgymnázium életéből, mint a közönséget érdeklő dolgokat, a t. igazgatóság tudtával a következő újabb adatokat közöljük: 1. a már végéhez közeledő 1880/1. isk. évben a „Papi-Balogi“ jutalomra következő pályakérdések tűzettek ki a tanártestület által: V. osztály. Adassék Gyulai Pál Pókainé című balladájának tartalmi, szerkezeti elemzése és technikai ismertetése. Jutalma 5 forint. — A dijat Fromm Lajos és Técsi Imre megosztva kapták. — VI. osztály. Fejtessenek ki: Szent István magyar király érdemei: A keresztyénség és keresztyén műveltség terjesztése, az ország alkotmányos rendezése és hadi tettek körül. Jutalma 5 forint. A jutalmat Bánszki János, a dicséretet Könyves Kálmán nyerték. — VII. osztály. Készíttessék alkalmi szónoki műbeszéd. E főtétel alapján: „Jókor szokjál e gondolathoz: a társaságban született ember nem önmagáé“ ; kifejtendő, miként képezze magát már az iskolában a nemes törekvésű ifjú, hogy egykor hazájának derék polgára, vallásának öntudatos és buzgó hive, a társadalomnak hasznos tagja lehessen ? Jutalma 10 forint. A jutalmat Altstock Ede, a di.‘ ’ retet Lövy Károly s az elismerést Börcsök Elem nyerték. — Vili. osztály. Kívántatik párhuzam a XVI. század két nagy epikusa, Zrínyi és Gyöngyösi között. Fejtessék ki: mik képezik úgy egyiknek mint másiknak erős és gyönge oldalait — és pedig Zrínyinél az „Obsidio sigetiana“-ból, Gyöngyösinél vagy a „Murányi Vénus“-ból vagy „Kemény János“-ból vett mérsékelt számú idézetekkel; mutattassék ki, mi az oka, hogy az egyik csaknem feledésbe merül, a másik pedig te , mint egy századon keresztül nemzeti irodalmunk első epikusának tartatik vala ? Jutalma 15 for. Érkezett két pályamű, jutalmat nyert mindkettő, és pedig : Kecskeméti Bálint 8 frtot, Kókay István 7 frtot. — Általában a tanuló növendék ifjúságnak ezen pályakérdések megfejtése körül tanúsított dicséretes buzgóságát örömmel vette tudomásul a főgymnáziumi tanártestület, mint oly lélekemelő jelenséget, amely nem enged kétségbeesnünk a jövő magyar nemzedék tettképessége iránt. 1 2. Ugyanitt közöljük a tanártestület által megállapított s a nt. Egyháztanács által is jóváhagyott közvizsgálatok rendjét a folyó 1880/1. isk. tetőzetről csillárok — valóságos remekművek — fügtek alá, melyeknek kristályhasábjai gyémántokhoz hsonlóan ezer színes sugárban tükrözték vissza a reájuk eső fényt. A virágokkal ékített főoltár közepe előtt rövid távolságra álltak a jegyespár aranynyal átfont szövetekkel bevont imazsámolyai s ezek mögött két aranyozott karú fauteuil, melyek fölé egy hasonlóképen aranybrokátból készült mennyezet borult. A főoltártól egy aranyszövetből készült trónmennyezet alatt állottak egy emelvényen az uralkodó párunk, továbbá a belga királyi pár számára elhelyezett trónszékek. Ugyancsak a főoltártól balra voltak elhelyezve a bíbornokok, főudvarmesterek és a belga követek piros bársonynyal bevont aranyrojtokkal díszített imazsámolyai is. A felségek számára készített emelvény szomszédságában a főhercegek és az uralkodó család tagjai számára berendezett piros selyembársonynyal kárpitozott és gazdagon aranynyal díszített 9 sor ülés húzódott el, a melyek az idegen magas vendégeket is magukba fogadni voltak hivatva. Ezen üléssorokhoz csatlakozva voltak elhelyezve a palotahölgyek számára fönntartott szőnyegekkel bevont padok, melyekkel szemben az udvari méltóságok, a kamarások és belső titkos tanácsosok üléssorai állítottak föl. A templom középhajójában amphiteátrumszerűen egész az orgonáig emelvény volt fölállítva, melyen az országos főméltóságok, a diplomácia és főnemesség képviselőinek, a hatóságok és hivatalok kiküldötteinek, valamint a sajtó képviselőinek elkészített ülések voltak elhelyezve. A szabadon maradt tér a tábornoki- és tisztikar számára tartatott fönn. A templom kivilágítása igen hatásos volt, miután számos gázlángon kívül még számtalan gyertya is árasztotta szét sugarait a mesésen kiékesített űrben. A templomban egybegyűltek általános feszültséggel várták az udvar érkezését, midőn feladatott hogy a menet közeledik. A templom bejáratánál mint pontifikáns nagyszámú egyházi segédlettel Schwarzenberg Frigyes hg prágai bibornok-hercegérsek fogadta az udvart, szentelt vizet nyújtva ő felségeiknek és a fenséges jegyespárnak. Az asperges megtörténte után a bibornok-érsek segédletével együtt visszatért a főoltárhoz. A menet bevonulván a templomba, ő fölségeik az evangélium oldalon számukra fölállított helyekhez mentek, míg a jegyespár — Stefánia hercegnő a baloldalon — a főoltár előtt elhelyezett imazsámolyokhoz léptek, amely pontig ő fölségeik vezették őket. Stefánia hercegnő kezében nem volt virágcsokor, csak keblét díszítették virágok. Fején myrtus-koszorú és egy pompás diadém volt. Rudolf trónörökös az aranygyapjas . A trónörökös menyegzője. II. Az esküvő. Rudolf trónörökös és Stefánia hercegnő esküvője május 10-én délelőtt pontban 11 órakor ment végbe az augusztinusok ősrégi templomában oly tündéri fénynyel és pompával, aminőt még a legerőteljesebb képzelet is alig alkot meg magának. A magyar küldöttségek már korán összetalálkoztak volt Orczy Béla h ő felsége személye körüli miniszternél s később innen mentek pompás diszfogataikon az Augusztinusok templomába, útközben mindenütt a legnagyobb föltünést keltve ragyogó öltözeteik és fogataik pazar fénye által. — A magyar urak legnagyobb része az esküvő ünnepélyére egészen uj, valóban keleti fénynyel kiállított díszruhákat vettek magukra, melyeknek láttára a kiváncsiak bámulata a végletekig fokozódott. A királyi udvar férfitagjai, valamint tizenkét szolgálattevő palotahölgy már 1/ 11 órakor mindnyájan megjelentek a Hofburg nagy appartement-jában. A magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi tanács küldöttségei, az előbbi Majláth György országbíróval, Péchy Tamás képviselőházi elnökkel, és Kemény báró képviselőházi alelnökkel, az utóbbi pedig Trautmansdorf, az osztrák urak házának elnökével, Czartoryski Szilárd hg. osztrák főrendiházi alelnökkel és dr. Smolka képviselőházi elnökkel élén, az alsó-ausztriai tartományi főnökség, Bécs város küldöttsége dr. Neuwald polgármester, valamint a polgármester-helyettesek előlépte mellett, a szolgálatmentes összes palotahölgyek, a tábornoki- és tisztikar, valamint a többi üdvözlő-küldöttségek ugyanazon időben az augusztinusok pompásan díszített templomában gyűltek össze s itt a részekre kijelölt helyeket a templom hajójának közepétől egész az orgonáig fölállított gyönyörű emelvényen elfoglalták; a palotahölgyek pedig a kamarásokkal és cs. kir. asztalnokokkal a templom hajójának mindkét oldalán számukra kijelölt 20 padban ültek. Királyunk és királynénk, Lipót belga király és neje Mária-Henriette királyné ő felségeik, Rudolf trónörökös és Stefánia hercegnő ő fenségük, a többi fejedelmi uraságokkal, főhercegekkel és főhercegnőkkel együtt ezalatt a tükörteremben gyűltek össze. Midőn a fényes társaságok mindhárom helyen tel