Hód-Mező-Vásárhely, 1881. július-október (11. évfolyam, 26-44. szám)
1881-07-03 / 26. szám
IX-ik évfolyam. 1881. Se-ik szám. Vasárnap, julius 3-án. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben égész évre 4 írt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes számára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, I. tized, Tarján, 1316. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorér egyszeri beiktatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai a szerkesztőhöz küldendők. Lapunkra a beálló julisu-szeptemberi negyedre tisztelettel kérjük eddigi t. előfizetőinket az előfizetések megújítására. Irányunkat, melyet hosszú múlt után ismer a t. közönség, nem változtatjuk ezentúl sem; legfőbb törekvésünk a helyi legégetőbb bajok megismertetése s ezeknek, azon hatás folytán, melyet a sajtó a közönségre gyakorolni hivatva van, orvoslása, munka ársaink díszes sorába számítjuk nem csak helyben a legkiválóbb erőket , de vidékről is számos olyanokat, kik legjavarészben mint városunk szülöttei a legmelegebben érdeklődnek ügyeink iránt. Ily viszonyok közt méltán megvárhatjuk a t. közönségtől lapunk támogatását az előfizetések utján. Előfizetési dijak az eddigiek. A szerkesztőség, 1881. junius 28. A követválasztás napja volt!. . . s emnúlt mint más közönséges nap. Bizalommal néztünk elibe, mert azt hittük, hogy városunk, Hód-Mező-Vásárhely választópolgárainak legnagyobb részét, a szabadelvű pártról épúgy, mint az ellenzékről, az a meggyőződés vezeti, miszerint méltó képviselőnk csak városunk városunk fia lehet! . . . És csalódnunk kellett, látva, hogy még mindig igen nagy azok száma, kik Szamecz és haszonleső cimborái után indulnak, s Németh Albert és országkerülő társai hitegetéseire és ámításaira hallgatnak. Azt reméltük, hogy zászlónkat győzelemre viszi: a józan ész, komoly megfontolás és helyes számítás! . . . De reményünk nagyrészben megszégyenült, mert arról győződhettünk meg, miszerint még mindig jó termőföldre talál magyar népünk szívében az a mag, melyet a dicső 48. magasztos eszméin hernyóként élődő okleveles patrióták hintenek, s a mely nem más, minthogy a magyar embernek mindig az ellenzékhez kell tartozni, s annak is a vádjához! Jelszavunk: a haza szent neve mellett, városunk java volt! — Gondoltuk, hogy e jelszóban mindnyájan egyetértünk; mert e város minden valamire való választópolgárának csak ez lehet egyedüli óhajtása. — De mint már annyiszor, most is siket fülekre találtunk igen sokaknál, mert tele hazudozták azokat a helybeli hamis próféták, s a szélbalt izgató üzércsapat Németh Albert támogatására hozzánk is elvetődött portyázói . . . Pedig lehetetlen, hogy városunk sok baját e félrevezetett társaink is ne látnák, s terheinek súlyát ők is ne éreznék! . . . Csalódásunknak s reményünk megszégyenülésének azonban magunk is okai vagyunk: mert nem akartuk egymást megérteni; s egynémely emberszámba sem vehető fráter túlbuzgósága, nyomorult boszúvágya által beengedtük szennyezni a zászlót, melyet lobogtattunk. Hanem félre a fájdalmas visszaemlékezésekkel! Sokat vesztettünk, de nem vesztettünk el mindent! Mienk még a jövő! A nemsokára következő új követválasztás napja be fogja váltani azt, mit az elmúlt csak részben teljesített. El fog vettetni Hód-Mező-Vásárhely nyakáról Németh Albert, ez a rákötött nehéz kő, mely 9 hosszú év óta nyomta azt, s fölemelt fővel büszkén fog megjelenni ismét e város Isten és ember előtt! Az a zászló, melyet fölemeltünk, s melyre imádott hazánk jobb jövője, s városunk java van fölírva: győzni fog, mert győznie kell! Győzni fog: ha az alkotmányos választás nagy és szent jogát minél többen gyakoroljuk. Győzni fog: ha zászlónk jelszavát és a nevet, Kovács Ferenc követjelöltünk nevét, minden jóravaló szívbe beoltani igyekezünk. És győzni fog! ha a költőre hallgatunk, a ki azt mondja: „Pártszakadás: romlásra vezet. Egyesülés: diadalmat arat! Nyújtson azért kiki erre kezet . . .“ A követválasztás H.-M.-Vásárhelyen. (1881. junius 28.) A követválasztási eljárás H.-M.-Vásárhelyen múlt kedden, június 28-án reggeli 8 órakor vette kezdetét, amikor választási elnök Szomor Imre úr 8 a órakor kijelente, hogy a képviselőjelöltekre nézve következő ajánlatok tétettek: I. Solti Károly választó és társai által Németh Albert ajánltatik képviselőjelöltül, s részére mint bizalmi férfiak , az első szavazatszedő küldöttséghez Beller Lőrinc és Gregus József, a második szavazatszedő küldöttséghez Tóth Márton és Vetró Antal jelöltettek ki. II. Fajta Imre választó és társai által Gosztonyi Sándor ajánltatik képviselőjelöltül, s részére mint bizalmi férfiak, az első küldöttséghez Molnár Péter és Zsarkó Sándor iparos, a másodikhoz Gál Bálint és Steiner L. József jelöltettek ki. III. Jenei Imre választó és társai által Kovács Ferenc ajánltatik képviselői döltül, s részére mint bizalmi férfiak s az első könséghez BJ és Weisz Károly, a másodikhoz Török Péter és Zsarkó Sándor gazdálkodó jelöltettek ki. IV. Balogi Soma választó és társai által Draskóczy Lajos ajánltatik képviselőjelöltül s részére mint bizalmi férfiak, az első küldöttségnél Halmi János és Fodor Lajos, a másodiknál Osgyáni József és öreg Kenéz János jelöltettek ki. Minthogy Gosztonyi Sándor pártjából tíznél több választó szavazást kívánt, a választási elnök által a szavazás elrendeltetvén, az a központi választmány által kirendelt két küldöttség előtt reggeli 9 órakor megkezdetett és megszakítás nélkül folytattatok; és pedig az első szavazatszedő küldöttség előtt elsőben Gosztonyi Sándor és Kovács Ferenc jelölt urakra, a második előtt elsőben Draskóczy Lajos úrra és Németh Albertre, azután megfordítva. Ejteli 8 és */* órakor minden városrész a megállapított sorrend szerint szavazott és szavaztak azon városrészek, illetőleg egyes választók is, mely városrészek vagy választók a megállapított sorrendben nem jelentek meg : a választási elnök a szavazatok elfogadására még egy órai határidőt tűzött ki, mely idő letelte után a szavazás pontban estel 9 és */* órakor befejeztetett. Ezek után a választási elnök a szavazás végeredményét a küldöttségi tagok előtt összeállítván, kitűnt, hogy mindössze 1556 érvényes szavazat jegyeztetett föl, melyből Gosztonyi Sándorra 154, Kovács Ferencre 608, Draskóczy Lajosra 113 és Németh Albertre 681 szavazat esett s ekként a jelöltek közül a szavazatok általános többségét egyik sem nyervén el, az 1874. évi XXXIII. tec. 82-ik §-a értelmében pótválasztás rendeltetik el. A szavazatok az egyes küldöttségek előtt következő számarányokban folytak be: 1. Kovács Ferenc úrra szavaztak az első küldöttségnél 351-en, a második küldöttségnél 257-en, összesen 608-an. 2. Draskóczy Lajos úrra szavaztak az első küldöttségnél 69-en, a második küldöttségnél 44-en, összesen 113-an. 3. Gosztonyi Sándor úrra szavaztak az első küldöttség előtt 59-en, a második előtt 95-en, összesen 154-en. 4. Németh Albertre szavaztak az első küldöttségnél 413 an, a másodiknál 168-an, összesen 681-en. A pótválasztás határnapja lapunk zártáig még nem tűzetett ki. A lótenyésztés díjazása Csongrádmegyében. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium által évenként engedélyezni szokott ló-jutalomdíj kiosztása végett a lovak bemutatása ez évben folyó hó 20-án Szentesen volt megtartva. E kiosztásokra vonatkozólag a „Sz. X.“ ottani laptársunk következőket írja: Örömmel mondhatjuk el, hogy nagy számmal vezettek be szép és fajos lovakat, különösen Vásárhely és Szentesről. Három évvel ezelőtt alig 8—10 db anyaló volt elővezetve és most több mint 40 db és ezek között nem 6 db, mint a mennyit kitüntettek, de legalább fele jutalmat érdemelt volna. A bíráló bizottság végre a következő tulajdonosok lovait találta jutalmazandóknak és pedig az első jutalomdijat, 12 db aranyat kapta Kátai Pál András, a második dijat, 10 db aranyat Markó Péter (vásárhelyi), a harmadik dijat, 8 db aranyat Sarkadi N. János, a negyedik dijat, 6 db aranyat Török János (vásárhelyi), az ötödik dijat, 5 aranyat Lakos Sándor, a hatodik dijat, 5 aranyat Gergely Antal (horgosi). Meg kell jegyeznünk, hogy az ötödik jutalomdíjra Szeder János lovára lett a bizottsági tagok által 5 szavazat beadva, Gergely Antaléra pedig 4 és hogy, hogy nem, a jutalomdíj Haluszinak szavazatával mégis Gergely Antal**-1*- sen, odaítélve. Ha egyenlő a szavazat két lóra, akkor csak megértjük, hogy az elnök szavazata jobbra vagy balra döntsön a versenyző felek között; de hogy midőn egyiknek 5 szavazata van a másik 4 szavazatával szemben és mégis a 4-es nyerje el a dijat, ezt nem értjük. (Mi sem! Szerk.) A jutalmazásokból egyébiránt örömmel emeljük ki, hogy az első díjat épen szentesi gazda kapta és a 6 rendű jutalomból 3-at szentesiek nyertek el. A három éves csikóknál azonban már a vásárhelyiek határozott előnyben álltak a szentesiekkel szemben. Három éves csikók után 5 rendű dij osztatott ki és ebből csak egy szentesi kapott jutalmat. Az első dijat, 10 aranyat Hódi József, a második dijat, 8 aranyat Hódi János, a harmadik dijat, 6 aranyat Török János (vásárhelyiek), a negyedik díjat, 5 aranyat Benke Imre (horgosi), az ötödik díjat, 5 aranyat Héjjá Ignác (szentesi) nyerte el. Az állam részére ez alkalommal egy éves csikókat is akartak vásárolni. Volt is elővezetve vagy 12 db , de biz a vásárlásból nem lett semmi, mert az elővezetett csikók nem ütötték meg a mértéket. Volt pedig elővezetve vagy 6 db jól fejlett és alkalmasnak látszó csikó, de egyik sem volt minden hiba nélkül Általában azt kell fölemlítenünk, hogy ámbár az utóbbi évben örvendetes lendületet vett nálunk a lótenyésztés és bár egyszerűbb, kevesebb birtokú gazdáink is nevelnek szép lovakat, de még mindig nincs nálunk elég gond fordítva a lónevelésre. Az elővezetett egy éves csikók legnagyobb részben azt árulták el, hogy nincsenek kellőleg táplálva és gondozva, különösen a ló patájára nincs nálunk semmi gond. úgy nő az, amint a bölcs gondviselésnek tetszik; de hogy a gazdák azokat körülnyiratnák, azt már nem teszik meg, pedig a ló a lábán jár és a lóban egy főérték a jól gondozott ép köröm. No és ami az ápolást illeti, csak azt jegyezzük meg, hogy minden állatnál, így a lónál is, épena fejtés első időszakában, tehát egy-két évig ki kell szolgáltatni a kellő táplálékot és vigyázni kell a jószágra, ha azt akarjuk, hogy jól kifejlett és ép jószágunk legyen. Kifizeti ez magát a legszegényebb gazdára nézve is. És különösen a lótenyésztés egyik legfontosabb, de egyszersmind leghasznosabb ágát is képezi a mezőgazdálkodásnak, tehát ez megérdemli, hogy gazdáink többet és komolyabban foglalkozzanak életmódjuk ez igen fontos ágával.