Hód-Mező-Vásárhely, 1881. július-október (11. évfolyam, 26-44. szám)

1881-07-03 / 26. szám

IX-ik évfolyam. 1881. Se-ik szám. Vasárnap, julius 3-án. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben égész évre 4 írt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám­ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, I. tized, Tarján, 1316. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorér egyszeri beiktatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr., többszöri­­nél 4 kr. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasá­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek díjai a szerkesztőhöz küldendők. Lapunkra a beálló ju­lisu-szeptemberi negyedre tisztelettel kérjük eddigi t. elő­fizetőinket az előfizetések megújítására. Irá­nyunkat, melyet hosszú múlt után ismer a t. közönség, nem változtatjuk ezentúl sem; legfőbb törekvésünk a helyi legégetőbb bajok megismertetése s ezeknek, azon hatás foly­tán, melyet a sajtó a közönségre gyakorolni hivatva van, orvoslása, munka ársaink díszes sorába számítjuk nem csak helyben a leg­kiválóbb erőket , de vidékről is számos olya­nokat, kik legjavarészben mint városunk szülöttei a legmelegebben érdeklődnek ügyeink iránt. Ily viszonyok közt méltán megvárhatjuk a t. közönségtől lapunk tá­mogatását az előfizetések utján. Előfizetési dijak az eddigiek. A szerkesztőség, 1881. junius 28. A követválasztás napja volt!. . . s emnúlt mint más közönséges nap. Bizalommal néztünk elibe, mert azt hittük, hogy városunk, Hód-Mező­-Vásárhely választópol­gárainak legnagyobb részét, a szabadelvű­ pártról épúgy, mint az ellenzékről, az a meggyőződés vezeti, miszerint méltó képviselőnk csak városunk városunk fia lehet! . . . És csalódnunk kellett, látva, hogy még mindig igen nagy azok száma, kik Szamecz és haszon­leső cimborái után indulnak, s Németh Albert és országkerülő társai hitegetéseire és ámításaira hallgatnak. Azt reméltük, hogy zászlónkat győzelemre viszi: a józan ész, komoly megfontolás és helyes számítás! . . . De reményünk nagyrészben megszégyenült, mert arról győződhettünk meg, miszerint még mindig jó termőföldre talál magyar népünk szívé­ben az a mag, melyet a dicső 48. magasztos esz­méin hernyóként élődő okleveles patrióták hintenek, s a mely nem más, minthogy a magyar embernek mindig az ellenzékhez kell tartozni, s annak is a vádjához! Jelszavunk: a haza szent neve mellett, váro­sunk java volt! — Gondoltuk, hogy e jelszóban mindnyájan egyetértünk; mert e város minden valamire való választópolgárának csak ez lehet egyedüli óhajtása. — De mint már annyiszor, most is siket fülekre találtunk igen sokaknál, mert tele hazudozták azokat a helybeli hamis próféták, s a szélbalt izgató üzércsapat Németh Albert támogatására hozzánk is elvetődött por­­tyázói . . . Pedig lehetetlen, hogy városunk sok baját e félrevezetett társaink is ne látnák, s ter­heinek súlyát ők is ne éreznék! . . . Csalódásunknak s reményünk megszégyenülé­­sének azonban magunk is okai vagyunk: mert nem akartuk egymást megérteni; s egynémely emberszámba sem vehető fráter túlbuzgósága, nyo­morult boszúvágya által be­engedtük szennyezni a zászlót, melyet lobogtattunk. Hanem félre a fájdalmas visszaemlékezésekkel! Sokat vesztettünk, de nem vesztettünk el mindent! Mienk még a jövő! A nemsokára következő új követválasztás napja be fogja váltani azt, mit az elmúlt csak részben teljesített. El fog vettetni Hód-Mező-Vásárhely nyakáról Németh Albert, ez a rákötött nehéz kő, mely 9 hosszú év óta nyomta azt, s fölemelt fővel büsz­kén fog megjelenni ismét e város Isten és ember előtt! Az a zászló, melyet fölemeltünk, s melyre imádott hazánk jobb jövője, s városunk java van fölírva: győzni fog, mert győznie kell! Győzni fog: ha az alkotmányos választás nagy és szent jogát minél többen gyakoroljuk. Győzni fog: ha zászlónk jelszavát és a nevet, Kovács Ferenc követjelöltünk nevét, minden jóra­­való szívbe beoltani igyekezünk. És győzni fog! ha a költőre hallgatunk, a ki azt mondja: „Pártszakadás: romlásra vezet. Egyesülés: diadalmat arat! Nyújtson azért kiki erre kezet . . .“ A követválasztás H.-M.-Vásárhelyen. (1881. junius 28.) A követválasztási eljárás H.-M.-Vásárhelyen múlt kedden, június 28-án reggeli 8 órakor vette kezdetét, a­mikor választási elnök Szomor Imre úr 8­­ a órakor kijelente, hogy a képviselőjelöltekre nézve következő ajánlatok tétettek: I. Solti Károly választó és társai által Németh Albert ajánltatik képviselőjelöltül, s részére mint bi­zalmi férfiak , az első szavazatszedő küldöttséghez Beller Lőrinc és Gregus József, a második szavazat­szedő küldöttséghez Tóth Márton és Vetró Antal jelöl­tettek ki. II. Fajta Imre választó és társai által Gosztonyi Sándor ajánltatik képviselőjelöltül, s részére mint bi­zalmi férfiak, az­­ első küldöttséghez Molnár Péter és Zsarkó Sándor iparos, a másodikhoz Gál Bálint és Steiner L. József jelöltettek ki. III. Jenei Imre választó és társai által Kovács Ferenc ajánltatik képviselői döltül, s részére mint bizalmi férfiak s az első kön­séghez BJ és Weisz Károly, a másodikhoz Török Péter és Zsarkó Sándor gazdálkodó jelöltettek ki. IV. Balogi Soma választó és társai által Draskóczy Lajos ajánltatik képviselőjelöltül s részére mint bizalmi férfiak, az első küldöttségnél Halmi János és Fodor Lajos, a másodiknál Osgyáni József és öreg Kenéz János jelöltettek ki. Minthogy Gosztonyi Sándor pártjából tíznél több választó szavazást kívánt, a választási elnök által a szavazás elrendeltetvén, az a központi választmány által kirendelt két küldöttség előtt reggeli 9 órakor megkezdetett és megszakítás nélkül folytattatok; és pedig az első szavazatszedő küldöttség előtt elsőben Gosztonyi Sándor és Kovács Ferenc jelölt urakra, a második előtt elsőben Draskóczy Lajos úrra és Németh Albertre, azután megfordítva. Ejteli 8 és */* órakor minden városrész a meg­állapított sorrend szerint szavazott és szavaztak azon városrészek, illetőleg egyes választók is, mely város­részek vagy választók a megállapított sorrendben nem jelentek meg : a választási elnök a szavazatok elfoga­dására még egy órai határidőt tűzött ki, mely idő le­telte után a szavazás pontban estel­ 9 és */* órakor befejeztetett. Ezek után a választási elnök a szavazás végered­ményét a küldöttségi tagok előtt összeállítván, kitűnt, hogy mindössze 1556 érvényes szavazat jegyeztetett föl, melyből Gosztonyi Sándorra 154, Kovács Ferencre 608, Draskóczy Lajosra 113 és Németh Albertre 681 szavazat esett s ekként a jelöltek közül a sza­vazatok általános többségét egyik sem nyer­vén el, az 1874. évi XXXIII. tec. 82-ik §-a értelmében pótválasztás rendeltetik el. A szavazatok az egyes küldöttségek előtt követ­kező számarányokban folytak be: 1. Kovács Ferenc úrra szavaztak az első küldött­ségnél 351-en, a második küldöttségnél 257-en, össze­sen 608-an. 2. Draskóczy Lajos úrra szavaztak az első küldött­ségnél 69-en, a második küldöttségnél 44-en, összesen 113-an. 3. Gosztonyi Sándor úrra szavaztak az első kül­döttség előtt 59-en, a második előtt 95-en, összesen 154-en. 4. Németh Albertre szavaztak az első küldöttség­nél 413 an, a másodiknál 168-an, összesen 681-en. A pótválasztás határnapja lapunk zártáig még nem tűzetett ki. A lótenyésztés díjazása Csongrád­­megyében. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisz­térium által évenként engedélyezni szokott ló-jutalom­­díj kiosztása végett a lovak bemutatása ez évben folyó hó 20-án Szentesen volt megtartva. E kiosztásokra vonatkozólag a „Sz. X.“ ottani laptársunk következőket írja: Örömmel mondhatjuk el, hogy nagy számmal ve­zettek be szép és fajos lovakat, különösen Vásárhely és Szentesről. Három évvel ezelőtt alig 8—10 db anyaló volt elővezetve és most több mint 40 db és ezek között nem 6 db, mint a mennyit kitüntettek, de legalább fele jutalmat érdemelt volna. A bíráló­ bizott­­ság végre a következő tulajdonosok lovait találta jutalmazandóknak és pedig az első jutalomdijat, 12 db aranyat kapta Kátai Pál András, a második dijat, 10 db aranyat Markó Péter (vásárhelyi), a harmadik dijat, 8 db aranyat Sarkadi N. János, a negyedik dijat, 6 db aranyat Török János (vásárhelyi), az ötödik dijat, 5 aranyat Lakos Sándor, a hatodik dijat, 5 aranyat Gergely Antal (horgosi). Meg kell jegyeznünk, hogy az ötödik jutalomdíjra Szeder János lovára lett a bizottsági tagok által 5 szavazat beadva, Gergely Antaléra pedig 4 és hogy, hogy nem, a jutalomdíj Halus­z­inak szavazatával mégis Gergely Antal**-1*- sen, odaítélve. Ha egyenlő a szavazat két lóra, akkor csak megér­tjük, hogy az elnök szavazata jobbra vagy balra döntsön a versenyző felek között; de hogy midőn egyiknek 5 szavazata van a másik 4 szavazatával szemben és mégis a 4-es nyerje el a dijat, ezt nem értjük. (Mi sem! Szerk.) A jutalmazásokból egyébiránt örömmel emeljük ki, hogy az első díjat épen szentesi gazda kapta és a 6 rendű jutalomból 3-at szentesiek nyertek el. A három éves csikóknál azonban már a vásárhelyiek határozott előnyben álltak a szentesiekkel szemben. Három éves csikók után 5 rendű dij osztatott ki és ebből csak egy szentesi kapott jutalmat. Az első dijat, 10 aranyat Hódi József, a második dijat, 8 aranyat Hódi János, a harmadik dijat, 6 aranyat Török János (vásár­helyiek), a negyedik díjat, 5 aranyat Benke Imre (hor­gosi), az ötödik díjat, 5 aranyat Héjjá Ignác (szentesi) nyerte el. Az állam részére ez alkalommal egy éves csikó­kat is akartak vásárolni. Volt is elővezetve vagy 12 db , de biz a vásárlásból nem lett semmi, mert az elő­vezetett csikók nem ütötték meg a mértéket. Volt pedig elővezetve vagy 6 db jól fejlett és alkalmasnak lát­­szó csikó, de egyik sem volt minden hiba nélkül Általában azt kell fölemlítenünk, hogy ámbár az utóbbi évben örvendetes lendületet vett nálunk a lótenyésztés és bár egyszerűbb, kevesebb birtokú gazdáink is nevel­nek szép lovakat, de még mindig nincs nálunk elég gond fordítva a lónevelésre. Az elővezetett egy éves csikók legnagyobb részben azt árulták el, hogy nincse­nek kellőleg táplálva és gondozva, különösen a ló pa­tájára nincs nálunk semmi gond. úgy nő az, a­mint a bölcs gondviselésnek tetszik; de hogy a gazdák azokat körülnyiratnák, azt már nem teszik meg, pedig a ló a lábán jár és a lóban egy főérték a jól gondozott ép köröm. No és a­mi az ápolást illeti, csak azt jegyez­zük meg, hogy minden állatnál, így a lónál is, épen­­a fejtés első időszakában, tehát egy-két évig ki kell szolgáltatni a kellő táplálékot és vigyázni kell a jószágra, ha azt akarjuk, hogy jól kifejlett és ép jószágunk legyen. Kifizeti ez magát a legszegényebb gazdára nézve is. És különösen a lótenyésztés egyik legfonto­sabb, de egyszersmind leghasznosabb ágát is képezi a mezőgazdálkodásnak, tehát ez megérdemli, hogy gaz­dáink többet és komolyabban foglalkozzanak életmód­juk ez igen fontos ágával.

Next