Hód-Mező-Vásárhely, 1882. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)

1882-01-22 / 4. szám

4-ik szám. XII-ik évfolyam. 1882. Vasárnap, január 22-én. Előfizetési dij: Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr., kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyilt térben a 4 hasábos petit­sor dija 15 kr. Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közle­mények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Előfizetési felhívás „HÚR­MEZŐ VÁSÁRHELY" ieea-UE é­v­i tizenkettedik évfolyamára. Előfizetési feltételek az eddigiek: egész évre, január-december . 4 frt. félévre, január-júniusra ... 2 frt. negyedévre, január-márciusra . 1 frt. Előfizethetni a szerkesztőnél (III. tized, 828. szám alatt), továbbá a lapkihordóknál nyugtatvány mellett, s végül Goldberger R., Jäger N. és Steiner L. könyvkereskedő uraknál. A ki az egész évre előfizet, annak egy szegedi naptárral kedveskedünk. Hód-Mező-Vásárhelyen, 1882. évi ja­nuár hó 1-én. A szerkesztő­bizottság. A Gorzsa-ügy. Nem szólok a múltról, az ez ügyben eddig történtekről, mert ha e gyógyulásnak indult, oly rég fájó sebet újra felbolygat­nám, könnyen kiújulna. A gyökeres és gyors megoldás mind­annyiunk közös érdeke, s épen azért múl­­hatlanul szükséges: ezen kényes kérdést minden oldalról megvilágítani, annyival is inkább, mert ha a megkötendő egyezség, hibás alapra lesz fektetve, a kívánt béke és egyetértés helyett, a baj utó fájdalmai, az egyenetlenség és viszálkodás nem marad­nak el. Gorzsa adóközség visszacsatoltatása be­­végzett ténynek tekinthető; szentesített tör­vény rendeli; az érdekelt felek előtt a barátságos egyezkedés útja nyitva áll, s csak ennek nem sikerülése esetében fog dönteni a belügyminiszter. Az egyezség megkísértésére, köztör­vényhatóságunk f. hó 11-én tartott üléséből, bizottságot nevezett ki. Ezen bizottságnak feladata nem lesz nehéz, — legalább azt hiszszük — mert az ember önnön magával könnyen alkuszik. Itt érdek összeütközésről szó sem lehet, mert nem két külön község, nem két szerződő fél áll szemben egymással, hanem Hód-Mező-Vásárhely város birtokos közönsége maga magával. Eddig — úgy tudjuk legalább — min­dig a körül forgott a kérdés,, az volt a megoldás módozatának sark­köve: mily arányban járuljon a gorzsai birtokosság a városi közterhek viseléséhez? pedig ez csak másod­rendű dolog. Nem az a fő, hogy mennyit, hanem az, hogy mi módon fizeti azt? Az adminisztráció kérdése itt a leg­fontosabb, a modus vivendi helyes megálla­pítása a leglényegesebb, s egyedül azon fordul meg, attól tehető függővé a hozzá­járulási arány: megszűnik-e Gorzsa adó­község — mint ilyen — jövőre is létezni vagy sem ? Ha megszűnik, s feltétlenül beolvad Hód-Mező-Vásárhely adóközségbe? a város semmit sem kockáztat; az érdekeltek pedig sokat nyernek; ha pedig feltételesen csatla­koznak, a terhek viseléséhez külön arányban járulnak, kénytelen lesz a város, mint er­kölcsi testület, ezen arányt oly magasra emelni, hogy minden eshetőséggel szemben biztosítva legyen, a közpénztárnak újabb megterheltetése ellen. Tekintsük a dolgot közelebbről, lássuk a feltétlen csatlakozás előnyeit s hátrányait annak, mindkét félre, ha a gorzsai birto­kosság külön kedvezményben részesíttetik. Kedvezményt nyújtani különben, adott kö­rülményeink között, mindkét fél hátránya nélkül teljes lehetetlen. A kataszteri munkálatok most vannak folyamatban, minél fogva a leendő földadó alapot ma még nem tudhatjuk, s így kény­telenek vagyunk a jelenleg érvényben levő kataszter számadataival megelégedni, jelesül. E szerint: tekintve a mindkét adó­községben fenálló mivelési ágak, s különböző osztályoktól, míg a Hód-Mező-Vásárhely adó­községbe kebelezett minden egy katasztrális hold föld egyre-másra, a királyi egyenes adó 50%-át számítva, 815/10 kr. községi adót fizet, addig ugyan­ezen kulcs szerint a gorzsai földekre szinte egyre-másra holdan­ként csak 33 kr. esnek. Ezen arány a gor­zsai birtokosságra nézve — tekintve az osztályba sorozásnál eddig követett irány­elveket s a folyton emelkedő rét szántási költségeket, melyek a földadó szabályozásról szóló törvény értelmében szinte figyelembe vétetnek — roszabb nem, csak kedvezőbb lehet. Külön kedvezményt nyújtani tehát nem szükséges, megadják azt maguk a fenálló viszonyok és körülmények. Ha Gorzsa község feltétlenül beolvad, a városi közigazgatásra legkevésbé sem fog zavarólag hatni, ebből az egyes hivatalokban munkatöbblet alig fog származni, mert a gorzsai birtokok a részlet­számok sorrend­jében a vásárhelyi birtokok után bele jönnek az utóbbi adó telekkönyvébe, ebből a birtok nyilvántartásnál az egyéni birtok-ivekbe, s így az adókivetés és beszedéssel járó teen­dők csak annyiban szaporodnának, a meny­nyiben lehetnek mégis néhányan olyan bir­tokosok is Gorzsán, kiknek Vásárhelyen épen semmi ingatlanuk nincs. A gorzsai egyes birtokosok által —■ az uradalommal együtt — a fentebbiek szerint fizetendő 5615 frt 90 krból — egybe olvadva — minden administrationális szük­ségleteik fedezhetők lennének; míg ellenkező esetben, ha az évi járulék kerek összegben vagy bizonyos­­/o-ban állapíttatnék meg, Gorzsa adóközséget külön kellene fentartani — állam lenne az államban — s minden ügyét-baját külön kellene kezelni. Már pedig, tekintve, hogy a birtokosok száma 2398, a katasztrális részlet­számok mennyisége 4752, ez nem kis munkával járna, mert ez­által az egyéni birtok-évek s a B. tabella folyó tételszáma külön-külön 2398-cal, a birtok változásokról nevezett napló­ tétele legalább ezerrel, az adóbesze­dési naplók folyó­száma pedig legkevesebb 10.000-el szaporodnék; s igy okvetlenül bekövetkeznék annak szüksége, hogy Gorzsa visszacsatoltatása miatt, a személyzet úgy a nyilvántartói, mint az adókivetői hivatalok­nál szaporíttassék. Továbbá, ha figyelembe veszszük, miszerint határunk 25,740 holddal növekszik, s ezen területre külön lovas had­nagy, végrehajtó és csendőrség kell, s hogy azon 319 frt 20 kr. közmunka-váltságdíjból, mennyi a múlt évre is kivettetett, az utakat és hidakat járható állapotban tartani nem lehet; végre ha tekintjük azt, hogy a ren­des kiadások mellett rendkívüli költségek is — mint a most folyamatban levő kataszteri munkálat s részletes felmérés ezrekre rugó költsége is — fordulnak elő: a város saját kára és biztos vesztesége nélkül a gorzsai birtokosságot, a fentebb kitüntetett 5615 frt 90 kr. kétszeres összegéért sem fogad­hatja be. Közpénztárunk épen nincs azon hely­zetben, hogy újabb terheket is elviselhessen, más­részt a gorzsai birtokosságnak is az áll érdekében, hogy minél kevesebbet fizessen. A város feltétlen csatlakozás­a együttes kezelés esetében, a többször érintett összeg­gel, esetleg — az új kataszter életbe lép­tetése után — még kevesebbel is kár nélkül kijöhet; ellenben mindazon terheket és ter­hes kötelességeket, melyek Gorzsa község külön kezelésével járnak, 10.000 frtért sem vállalhatja el. Ez meggyőződésem, miért is az itt előadottakat ajánlom úgy a városi kikül­döttek, valamint az érdekelt birtokos közön­ség szíves figyelmébe. Szathmáry Elek: A Tiszaszabályozás rende­zéséhez. Az elmúlt évek alatt legfőkép a rendkívüli nedves időjárások következtében beállott árvizek eddig ismeretlen arányokban jelenvén meg, a közönséges — kevésbbé nedves — években már teljesen mentesítettnek vélt területek jelentékeny részét, a rendelkezésére álló védeszközök elég­telen volta miatt, az alkalmazásuknál nem egyszer kifejtett óriási erő­megfeszítés dacára is elárasz­totta, s nemcsak több földbirtoknak termését semmisítette meg, hanem virágzó községeket is a vég­elpusztulás örvényébe sodort. Az árvizeknek ezen — országos csapásként — feltűnt pusztításai, a közfigyelmet országszerte osztatlanul magukra vonták. Míg azelőtt a víz­ügyekkel — úgyszólván — senki sem törődött, most — mintegy varázsütésre — mindenki víz­­szabályozóvá lett. A közönség laikus része az így keletkezett „nagyszabású“ és „mentő“ javaslatok tömkelegében természetesen nem igen tudta megtalálni a ki­vezető utat. A szakértők előtt azonban e légvárak önmaguktól összeomlottak, s csak két javaslat tudott a hivatott körökben tért foglalni, és pedig a vízgyűjtő medencék rendszere s a töltések hátrább helyezése. Az első szerint a Tisza mentén az ármentesített területek egy része az áradás alkalmával megnyitandó volna azon célból, hogy az azokban felhalmozódó víz a nagy víz magas­ságát csökkentse. Tagadhatlan, hogy kisebb patakoknál a víz­gyűjtő medencék csakugyan képesek az áradást feltartóztatni, mert azoknak rohamosan megjelenő és csak rövid ideig tartó nagy vizei vannak. Nagyobb folyónál azonban, mint pl. a Tisza, melynek áradása hónapokig is eltart, — s a legújabb mérések szerint — másodpercenként közel negyedfélezer, óránként egy és egynegyed­millió köbméter vizet hord s igy hónapokon át minden órában egy és egynegyed, millió négyszög méternyi medencét volna képes egy méter magasan megtölteni, ily víz­mennyiség mellett oly vízgyűjtő medencékre gon­dolni, melyek az áradás nagyságát mérsékelni volnának hivatva, legalább is jámbor óhajtás, de komolyan számba sem jöhet. A töltés-belebbezés kérdése végre csakugyan hivatva van a nagy vízszint sülyeszteni; használ­hatóságát azonban a szerint kell megítélnünk, hogy mennyi előnyt és mily áldozatok árán biz­tosít az nekünk. Lássuk tehát kissé közelebbről először is, milyen szerepe van a hullámtérnek a nagy vizek levezetésénél. 1879-ben a kormány több vízmérést eszkö­zöltetett. Ezen alkalommal nyert adatok közül legtanulságosabb lesz reánk nézve a Szentes alatt nevezett év június havában 6­60 méter átlagos vízállás mellett eszközölt vízmérés. A töltés e helyen egymástól 704 méternyire van, tehát körülbelül az annyira óhajtott „mustra­­szélességű“. A meder maga 255 mtr széles lévén, a hullámtérre 449 mtr esik, tehát majdnem még egyszer annyi, mint a mederre, s mégis a me­derben másodpercenként lefolyó víz 1894,6 köb­méter volt, míg a hullámtéren mindössze csak 61,4 köbméter folyt el, úgy hogy a hullámtérben folyó víz az összes árvíznek még 41/3%-je sincs! s a mederben minden méternyi szélesség har­minckilencszer annyi vizet visz, mint a hullámtérben, melyben a víznek átlagos sebes­sége 0.067 méter, tehát tí­z­szer kisebb, mint a mederben, hol az 0.692 méter volt. Felemlítvén még, hogy a víz átlagos sebes­sége Uj-Szegednél (4381/2 méter szélesség mellett) 0.71 méter, Adánál (312­* méter szélesség mel­lett) 0.983 méter volt, még számítás nélkül is könnyű belátni, különösen ha meggondoljuk, hogy a víz átlagos sebessége­n a belebbezés folytán kisebbedni fog, hogy a töltések hát­­z­ább helyezése következtében a nagy vízszín magassága csak nagyon pará­nyival sülyedhet, és hogy sokkal indokoltabb a meder szabályozására fordítani főfigyelmünket, melynek a nagy víz levezetésénél sokkal fontosabb szerepe van, mint a hullámtérnek, annyival is in­kább, mert a mederben előforduló kisebb szabály­talanság is gyakran sokkal nagyobb duzzadást okozhat, mint a legkeskenyebb hullámtér. Nem lehet tehát eléggé méltatni közmun­kánk minisztériumának azon intézkedését, hogy addig is, mig a közkivánalomnak kielégítésére — a töltések hátrább helyezése tárgyában — elren­delt nagyszabású műszaki fölvételek folyamatban voltak, a legnagyobb erélylyel a meder szabályo­zásához fogott s a Tisza alsó átvágásainak kibő­vítését a legnagyobb erélylyel foganatosította. S épen a minisztérium eddig követett eljá­rása legnagyobb garancia az iránt, hogy a tölté­seknek legközelebb tárgyalás alá kerülő hátrább helyezését csak akkor fogja elrendelni, ha azok végrehajtása valóban célszerű is lesz; más szóval, ha meggyőződik arról, hogy a Tisza folyó mentén levő s hibás fekvésű töltések csakugyan jelen­tékeny duzzadásokat okoznak és hogy hátrább helyezések az arra fordítandó költségekkel ará­nyos előnyöket fognak biztosítani! (Ellenőr.) M. Gy. Törvényhatósági köz­­gyűlés. g/."­ 1882. január hó 10-én. 1. Ábrás Károly polgármester nyitja meg a közgyűlést s bejelenti, hogy főispán ur őméltósága elfoglaltatása miatt csak a 10 órai vonattal érkez­het meg. Üdvözli a jelen évben ezen első alka­lommal a közgyűlés tagjait s azon óhajtásának ad kifejezést, hogy a békés egyetértés vezéreljen bennünket a jelen évben is a közügyek intézésében. Majd bejelenti, hogy a múlt évről szóló pol­gármesteri jelentés nagy terjedelme miatt ez alkalomra még nem volt összeállítható s a jövő havi közgyűlésre fog beterjesztetni. Felolvastatok a polgármesternek a közegész­ség, közbiztonság, adófizetési viszonyok és utak állapotát feltüntető múlt év december hóról beter­jesztett jelentése s tudomásul vétetett. 2. Gosztonyi Sándor biz. tag a múlt évi követválasztás alkalmával a választó közönség előtt Magyarország ezredéves fenállásának megünnep­lésére általa részben elmondottakat újítja fel. Felemlíti, hogy a legközelebbi napokban Buda­pest főváros­­hatóságánál is felmerült ez eszme, de ő előbb tevén a közönség előtt nyilatkozatát, jogosítva érzi indítványait előadni. Budapest főváros azon érdemeinek, hogy az ünnepélyt fényessé, nagggyá óhajtja tenni, elisme­réssel adózik, de a jelzett ünnepély nézete szerint az egész országé leen, s így a kezdeményezés a képviselőházból indítandó meg. Ezek után indítványai a következők: a) Hét év múlva elkövetkezik azon idő ezredéves évfordulója, midőn dicső emlékű őseink itt ez országban hont foglaltak s az első nemzet­­gyűlést Pusztaszeren megtartották, ezred éve él tehát e helyen a magyar nemzet, ugyanannyi éves alkotmánya is. A dicső ősök közül első helyen kell meg­emlékeznünk a nagy vezérről, Árpád fejedelemről, ki a honfoglalás nagy művét végrehajtotta, befe­jezte, mert ő telepité ide a magyarokat s az ő nagy tényétől folyólag mondhatjuk el ma 1000 év után, hogy ez a föld az önállóság, szabadság hona. Az ezredéves ünnepélylyel leginkább össze­forr tehát a dicső Árpád fejedelem neve és nem annyira Szent-Istváné, a kinek érdemeiből szintén nem óhajt legkevesebbet sem levonni, mert ő törölte el a pogány vallást és hozta be a keresz­tény hitet, püspökségeket alapított, megyékre osztá az országot s a honban állandóvá, mara­dandóvá tette a magyar nemzetet. Árpád nagy és dicső fejedelem emlékére tehát Budapesten, a kir.­váriakkal átellenben, a lánchíd terén, a Duna partján egy lovas emlék­szobor állíttassák fel és pedig a nemzet közada­kozásából s ha az így begyűlendő összeg a szobor költségeire elegendő nem volna, járuljon hozzá az ország pénztára, a szobor leleplezése pedig Európa összes nemzete képviselői előtt lepleztessék le. b) Az államvagyon eladásából befolyt és befolyandó pénzösszegen vetessék meg Puszta­szer, hol az első országgyűlés tartatott, mely E­lEsik át- Vi­lág egy Területe egyenes 1600 kir. adó □ öles holdra ___________________hold Dól__frt kr. frt |kr. N­.-M.-Vásárhely adóközség . 105701 — 172711 60 1 63 Gorzsa adóköz­­­­ség . . . . 1­25740 — 17017 88 — 436

Next