Hód-Mező-Vásárhely, 1882. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)
1882-01-22 / 4. szám
4-ik szám. XII-ik évfolyam. 1882. Vasárnap, január 22-én. Előfizetési dij: Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr., kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyilt térben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Előfizetési felhívás „HÚRMEZŐ VÁSÁRHELY" ieea-UE évi tizenkettedik évfolyamára. Előfizetési feltételek az eddigiek: egész évre, január-december . 4 frt. félévre, január-júniusra ... 2 frt. negyedévre, január-márciusra . 1 frt. Előfizethetni a szerkesztőnél (III. tized, 828. szám alatt), továbbá a lapkihordóknál nyugtatvány mellett, s végül Goldberger R., Jäger N. és Steiner L. könyvkereskedő uraknál. A ki az egész évre előfizet, annak egy szegedi naptárral kedveskedünk. Hód-Mező-Vásárhelyen, 1882. évi január hó 1-én. A szerkesztőbizottság. A Gorzsa-ügy. Nem szólok a múltról, az ez ügyben eddig történtekről, mert ha e gyógyulásnak indult, oly rég fájó sebet újra felbolygatnám, könnyen kiújulna. A gyökeres és gyors megoldás mindannyiunk közös érdeke, s épen azért múlhatlanul szükséges: ezen kényes kérdést minden oldalról megvilágítani, annyival is inkább, mert ha a megkötendő egyezség, hibás alapra lesz fektetve, a kívánt béke és egyetértés helyett, a baj utó fájdalmai, az egyenetlenség és viszálkodás nem maradnak el. Gorzsa adóközség visszacsatoltatása bevégzett ténynek tekinthető; szentesített törvény rendeli; az érdekelt felek előtt a barátságos egyezkedés útja nyitva áll, s csak ennek nem sikerülése esetében fog dönteni a belügyminiszter. Az egyezség megkísértésére, köztörvényhatóságunk f. hó 11-én tartott üléséből, bizottságot nevezett ki. Ezen bizottságnak feladata nem lesz nehéz, — legalább azt hiszszük — mert az ember önnön magával könnyen alkuszik. Itt érdek összeütközésről szó sem lehet, mert nem két külön község, nem két szerződő fél áll szemben egymással, hanem Hód-Mező-Vásárhely város birtokos közönsége maga magával. Eddig — úgy tudjuk legalább — mindig a körül forgott a kérdés,, az volt a megoldás módozatának sarkköve: mily arányban járuljon a gorzsai birtokosság a városi közterhek viseléséhez? pedig ez csak másodrendű dolog. Nem az a fő, hogy mennyit, hanem az, hogy mi módon fizeti azt? Az adminisztráció kérdése itt a legfontosabb, a modus vivendi helyes megállapítása a leglényegesebb, s egyedül azon fordul meg, attól tehető függővé a hozzájárulási arány: megszűnik-e Gorzsa adóközség — mint ilyen — jövőre is létezni vagy sem ? Ha megszűnik, s feltétlenül beolvad Hód-Mező-Vásárhely adóközségbe? a város semmit sem kockáztat; az érdekeltek pedig sokat nyernek; ha pedig feltételesen csatlakoznak, a terhek viseléséhez külön arányban járulnak, kénytelen lesz a város, mint erkölcsi testület, ezen arányt oly magasra emelni, hogy minden eshetőséggel szemben biztosítva legyen, a közpénztárnak újabb megterheltetése ellen. Tekintsük a dolgot közelebbről, lássuk a feltétlen csatlakozás előnyeit s hátrányait annak, mindkét félre, ha a gorzsai birtokosság külön kedvezményben részesíttetik. Kedvezményt nyújtani különben, adott körülményeink között, mindkét fél hátránya nélkül teljes lehetetlen. A kataszteri munkálatok most vannak folyamatban, minél fogva a leendő földadó alapot ma még nem tudhatjuk, s így kénytelenek vagyunk a jelenleg érvényben levő kataszter számadataival megelégedni, jelesül. E szerint: tekintve a mindkét adóközségben fenálló mivelési ágak, s különböző osztályoktól, míg a Hód-Mező-Vásárhely adóközségbe kebelezett minden egy katasztrális hold föld egyre-másra, a királyi egyenes adó 50%-át számítva, 815/10 kr. községi adót fizet, addig ugyanezen kulcs szerint a gorzsai földekre szinte egyre-másra holdanként csak 33 kr. esnek. Ezen arány a gorzsai birtokosságra nézve — tekintve az osztályba sorozásnál eddig követett irányelveket s a folyton emelkedő rét szántási költségeket, melyek a földadó szabályozásról szóló törvény értelmében szinte figyelembe vétetnek — roszabb nem, csak kedvezőbb lehet. Külön kedvezményt nyújtani tehát nem szükséges, megadják azt maguk a fenálló viszonyok és körülmények. Ha Gorzsa község feltétlenül beolvad, a városi közigazgatásra legkevésbé sem fog zavarólag hatni, ebből az egyes hivatalokban munkatöbblet alig fog származni, mert a gorzsai birtokok a részletszámok sorrendjében a vásárhelyi birtokok után bele jönnek az utóbbi adó telekkönyvébe, ebből a birtok nyilvántartásnál az egyéni birtok-ivekbe, s így az adókivetés és beszedéssel járó teendők csak annyiban szaporodnának, a menynyiben lehetnek mégis néhányan olyan birtokosok is Gorzsán, kiknek Vásárhelyen épen semmi ingatlanuk nincs. A gorzsai egyes birtokosok által —■ az uradalommal együtt — a fentebbiek szerint fizetendő 5615 frt 90 krból — egybe olvadva — minden administrationális szükségleteik fedezhetők lennének; míg ellenkező esetben, ha az évi járulék kerek összegben vagy bizonyos/o-ban állapíttatnék meg, Gorzsa adóközséget külön kellene fentartani — állam lenne az államban — s minden ügyét-baját külön kellene kezelni. Már pedig, tekintve, hogy a birtokosok száma 2398, a katasztrális részletszámok mennyisége 4752, ez nem kis munkával járna, mert ezáltal az egyéni birtok-évek s a B. tabella folyó tételszáma külön-külön 2398-cal, a birtok változásokról nevezett napló tétele legalább ezerrel, az adóbeszedési naplók folyószáma pedig legkevesebb 10.000-el szaporodnék; s igy okvetlenül bekövetkeznék annak szüksége, hogy Gorzsa visszacsatoltatása miatt, a személyzet úgy a nyilvántartói, mint az adókivetői hivataloknál szaporíttassék. Továbbá, ha figyelembe veszszük, miszerint határunk 25,740 holddal növekszik, s ezen területre külön lovas hadnagy, végrehajtó és csendőrség kell, s hogy azon 319 frt 20 kr. közmunka-váltságdíjból, mennyi a múlt évre is kivettetett, az utakat és hidakat járható állapotban tartani nem lehet; végre ha tekintjük azt, hogy a rendes kiadások mellett rendkívüli költségek is — mint a most folyamatban levő kataszteri munkálat s részletes felmérés ezrekre rugó költsége is — fordulnak elő: a város saját kára és biztos vesztesége nélkül a gorzsai birtokosságot, a fentebb kitüntetett 5615 frt 90 kr. kétszeres összegéért sem fogadhatja be. Közpénztárunk épen nincs azon helyzetben, hogy újabb terheket is elviselhessen, másrészt a gorzsai birtokosságnak is az áll érdekében, hogy minél kevesebbet fizessen. A város feltétlen csatlakozása együttes kezelés esetében, a többször érintett összeggel, esetleg — az új kataszter életbe léptetése után — még kevesebbel is kár nélkül kijöhet; ellenben mindazon terheket és terhes kötelességeket, melyek Gorzsa község külön kezelésével járnak, 10.000 frtért sem vállalhatja el. Ez meggyőződésem, miért is az itt előadottakat ajánlom úgy a városi kiküldöttek, valamint az érdekelt birtokos közönség szíves figyelmébe. Szathmáry Elek: A Tiszaszabályozás rendezéséhez. Az elmúlt évek alatt legfőkép a rendkívüli nedves időjárások következtében beállott árvizek eddig ismeretlen arányokban jelenvén meg, a közönséges — kevésbbé nedves — években már teljesen mentesítettnek vélt területek jelentékeny részét, a rendelkezésére álló védeszközök elégtelen volta miatt, az alkalmazásuknál nem egyszer kifejtett óriási erőmegfeszítés dacára is elárasztotta, s nemcsak több földbirtoknak termését semmisítette meg, hanem virágzó községeket is a végelpusztulás örvényébe sodort. Az árvizeknek ezen — országos csapásként — feltűnt pusztításai, a közfigyelmet országszerte osztatlanul magukra vonták. Míg azelőtt a vízügyekkel — úgyszólván — senki sem törődött, most — mintegy varázsütésre — mindenki vízszabályozóvá lett. A közönség laikus része az így keletkezett „nagyszabású“ és „mentő“ javaslatok tömkelegében természetesen nem igen tudta megtalálni a kivezető utat. A szakértők előtt azonban e légvárak önmaguktól összeomlottak, s csak két javaslat tudott a hivatott körökben tért foglalni, és pedig a vízgyűjtő medencék rendszere s a töltések hátrább helyezése. Az első szerint a Tisza mentén az ármentesített területek egy része az áradás alkalmával megnyitandó volna azon célból, hogy az azokban felhalmozódó víz a nagy víz magasságát csökkentse. Tagadhatlan, hogy kisebb patakoknál a vízgyűjtő medencék csakugyan képesek az áradást feltartóztatni, mert azoknak rohamosan megjelenő és csak rövid ideig tartó nagy vizei vannak. Nagyobb folyónál azonban, mint pl. a Tisza, melynek áradása hónapokig is eltart, — s a legújabb mérések szerint — másodpercenként közel negyedfélezer, óránként egy és egynegyedmillió köbméter vizet hord s igy hónapokon át minden órában egy és egynegyed, millió négyszög méternyi medencét volna képes egy méter magasan megtölteni, ily vízmennyiség mellett oly vízgyűjtő medencékre gondolni, melyek az áradás nagyságát mérsékelni volnának hivatva, legalább is jámbor óhajtás, de komolyan számba sem jöhet. A töltés-belebbezés kérdése végre csakugyan hivatva van a nagy vízszint sülyeszteni; használhatóságát azonban a szerint kell megítélnünk, hogy mennyi előnyt és mily áldozatok árán biztosít az nekünk. Lássuk tehát kissé közelebbről először is, milyen szerepe van a hullámtérnek a nagy vizek levezetésénél. 1879-ben a kormány több vízmérést eszközöltetett. Ezen alkalommal nyert adatok közül legtanulságosabb lesz reánk nézve a Szentes alatt nevezett év június havában 660 méter átlagos vízállás mellett eszközölt vízmérés. A töltés e helyen egymástól 704 méternyire van, tehát körülbelül az annyira óhajtott „mustraszélességű“. A meder maga 255 mtr széles lévén, a hullámtérre 449 mtr esik, tehát majdnem még egyszer annyi, mint a mederre, s mégis a mederben másodpercenként lefolyó víz 1894,6 köbméter volt, míg a hullámtéren mindössze csak 61,4 köbméter folyt el, úgy hogy a hullámtérben folyó víz az összes árvíznek még 41/3%-je sincs! s a mederben minden méternyi szélesség harminckilencszer annyi vizet visz, mint a hullámtérben, melyben a víznek átlagos sebessége 0.067 méter, tehát tízszer kisebb, mint a mederben, hol az 0.692 méter volt. Felemlítvén még, hogy a víz átlagos sebessége Uj-Szegednél (4381/2 méter szélesség mellett) 0.71 méter, Adánál (312* méter szélesség mellett) 0.983 méter volt, még számítás nélkül is könnyű belátni, különösen ha meggondoljuk, hogy a víz átlagos sebességen a belebbezés folytán kisebbedni fog, hogy a töltések hátzább helyezése következtében a nagy vízszín magassága csak nagyon parányival sülyedhet, és hogy sokkal indokoltabb a meder szabályozására fordítani főfigyelmünket, melynek a nagy víz levezetésénél sokkal fontosabb szerepe van, mint a hullámtérnek, annyival is inkább, mert a mederben előforduló kisebb szabálytalanság is gyakran sokkal nagyobb duzzadást okozhat, mint a legkeskenyebb hullámtér. Nem lehet tehát eléggé méltatni közmunkánk minisztériumának azon intézkedését, hogy addig is, mig a közkivánalomnak kielégítésére — a töltések hátrább helyezése tárgyában — elrendelt nagyszabású műszaki fölvételek folyamatban voltak, a legnagyobb erélylyel a meder szabályozásához fogott s a Tisza alsó átvágásainak kibővítését a legnagyobb erélylyel foganatosította. S épen a minisztérium eddig követett eljárása legnagyobb garancia az iránt, hogy a töltéseknek legközelebb tárgyalás alá kerülő hátrább helyezését csak akkor fogja elrendelni, ha azok végrehajtása valóban célszerű is lesz; más szóval, ha meggyőződik arról, hogy a Tisza folyó mentén levő s hibás fekvésű töltések csakugyan jelentékeny duzzadásokat okoznak és hogy hátrább helyezések az arra fordítandó költségekkel arányos előnyöket fognak biztosítani! (Ellenőr.) M. Gy. Törvényhatósági közgyűlés. g/." 1882. január hó 10-én. 1. Ábrás Károly polgármester nyitja meg a közgyűlést s bejelenti, hogy főispán ur őméltósága elfoglaltatása miatt csak a 10 órai vonattal érkezhet meg. Üdvözli a jelen évben ezen első alkalommal a közgyűlés tagjait s azon óhajtásának ad kifejezést, hogy a békés egyetértés vezéreljen bennünket a jelen évben is a közügyek intézésében. Majd bejelenti, hogy a múlt évről szóló polgármesteri jelentés nagy terjedelme miatt ez alkalomra még nem volt összeállítható s a jövő havi közgyűlésre fog beterjesztetni. Felolvastatok a polgármesternek a közegészség, közbiztonság, adófizetési viszonyok és utak állapotát feltüntető múlt év december hóról beterjesztett jelentése s tudomásul vétetett. 2. Gosztonyi Sándor biz. tag a múlt évi követválasztás alkalmával a választó közönség előtt Magyarország ezredéves fenállásának megünneplésére általa részben elmondottakat újítja fel. Felemlíti, hogy a legközelebbi napokban Budapest fővároshatóságánál is felmerült ez eszme, de ő előbb tevén a közönség előtt nyilatkozatát, jogosítva érzi indítványait előadni. Budapest főváros azon érdemeinek, hogy az ünnepélyt fényessé, nagggyá óhajtja tenni, elismeréssel adózik, de a jelzett ünnepély nézete szerint az egész országé leen, s így a kezdeményezés a képviselőházból indítandó meg. Ezek után indítványai a következők: a) Hét év múlva elkövetkezik azon idő ezredéves évfordulója, midőn dicső emlékű őseink itt ez országban hont foglaltak s az első nemzetgyűlést Pusztaszeren megtartották, ezred éve él tehát e helyen a magyar nemzet, ugyanannyi éves alkotmánya is. A dicső ősök közül első helyen kell megemlékeznünk a nagy vezérről, Árpád fejedelemről, ki a honfoglalás nagy művét végrehajtotta, befejezte, mert ő telepité ide a magyarokat s az ő nagy tényétől folyólag mondhatjuk el ma 1000 év után, hogy ez a föld az önállóság, szabadság hona. Az ezredéves ünnepélylyel leginkább összeforr tehát a dicső Árpád fejedelem neve és nem annyira Szent-Istváné, a kinek érdemeiből szintén nem óhajt legkevesebbet sem levonni, mert ő törölte el a pogány vallást és hozta be a keresztény hitet, püspökségeket alapított, megyékre osztá az országot s a honban állandóvá, maradandóvá tette a magyar nemzetet. Árpád nagy és dicső fejedelem emlékére tehát Budapesten, a kir.váriakkal átellenben, a lánchíd terén, a Duna partján egy lovas emlékszobor állíttassák fel és pedig a nemzet közadakozásából s ha az így begyűlendő összeg a szobor költségeire elegendő nem volna, járuljon hozzá az ország pénztára, a szobor leleplezése pedig Európa összes nemzete képviselői előtt lepleztessék le. b) Az államvagyon eladásából befolyt és befolyandó pénzösszegen vetessék meg Pusztaszer, hol az első országgyűlés tartatott, mely ElEsik át- Világ egy Területe egyenes 1600 kir. adó □ öles holdra ___________________hold Dól__frt kr. frt |kr. N.-M.-Vásárhely adóközség . 105701 — 172711 60 1 63 Gorzsa adóközség . . . . 125740 — 17017 88 — 436