Hód-Mező-Vásárhely, 1882. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)

1882-03-26 / 13. szám

Xll-ik évfolyam. 1882. 13-ik szám. Vasárnap, március 26-án. Előfizetési dij: Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr., kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 3 frt, negyedévrejfcltfrt. minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. ^ A lap szellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. Megjelen: KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. A nyilttérben a 4 hasábos petitsor díja 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. A mi verébkaszinónk. A felföld egyik városának magistratusa — még a 30-as évek elején — elhatározta, hogy hét országra szóló vendégfogadót építtet. Fel is húzták a híres épületet a második emeletig a város végén, az országúton, hanem akkorára úgy összeveszett rajta a magistrates a koronauradalom ügyvédjével, hogy talán még ma sem békültek ki. Az épület azután befejezetlenül maradt. Később nagyon csúnya és veszedelmes hely jön belőle : csavargók búvóhelye, verebek szállása. El is nevezte a nép verébkaszinónak. Sok szégyent kellett emiatt kiállania a város közönségének; akármerre mentek polgárai, mindenütt csak azzal gúnyolták őket, hogy ikszlik-e még az a hét országra szóló — verébkaszinó? .. . Hód-Mező-Vásárhely városát — az én tudtommal — nem érte még eddig ilyen szerencsétlenség, de kilátása van arra, hogy érni fogja, ha hamarosan elejét nem veszi a bajnak. Mert hát itt is van egy híres, nevezetes épület, nem a város szélén ugyan, hanem bent a város szívében; ez is olyan elátkozott, veszedelmes hely, mindenféle csőcselék búvó tanyája, ezt is elnevezték, nem verébkaszinónak ugyan, hanem a közteleknek. Akik ismerték ezt a helyet tíz évvel ezelőtt és ismerik ma, szomorúan elmélkedhetnek a múlandóságról. A gyönyörűen berendezett udvar és kert, a jó karban tartott úriház néhány év alatt piszkos rommá, kietlen vadonná változott a vandál kezek alatt. Itt is hét országra szóló épületeket akart emelni a nagyratörő szellem; színházat, takarékmagtárt és gőzfürdőt. Sok ember pón.izo btánfo ax/Ca au. az akaratot, amely épen nem volt egy a cselekedettel. De hiába bánja. A romba dőlt tervvel romba dőlt a részvénytársaság, mely létesíteni akarta és romba dőlt az uriház s kietlen pusztasággá változott a paradicsom. Azóta ez az egy holdnyi terület szégyenére és veszedelmére van a városnak. Ha találó volt ama város épületére a „verébkaszinó“ elnevezés, bizonyára sokkal találóbb e helyre a „közudek“ elnevezés, mert ez —a szomszédoshelyeket is hozzá számítva — anny...szeretet egyesít magában, amennyi nagyon elégséges arra, hogy a hatóság komoly figyelmet fordítson rá, vagy -- ha ezt nem teszi- szégyen és megrovás érje miatta. Magában az a körülmény, hogy a város közepén, a legnagyobb forgalmú főutca közvetlen szomszédságában, a közlekedés hátrányára egy olyan szurdik van, mint az a találóan elnevezett „szegfű-utca“, oly botrányos, mely ritkítja párját, ehez véve még azt, hogy ez utcának csúfolt bűzös anyagokkal telt közben piszkos üzletek vertek tanyát, annyira szégyenére van a hatóságnak, melyet elenyésztetni csak sürgős intézkedések által lehet Mindezekhez még hozzájárul az a veszedelmes körülmény, hogy e zugban levő tivornya helyeken sokkal hamarabb támadhat tűzveszély, mint más rendes utcákban levő rendes házaknál. Szomorúan bizonyítja ezt a múlt szombaton este történt szerencsétlenség, amikor az volt a roppant szerencse, hogy a szél nem fújt s a polgárság ébren volt, mert különben az oltószerekkel meg sem közelíthető házról porrá éghetett volna a város legszebb része s maga a város közháza is Ilyen körülmények között lehetetlen tovább tűrnie a hatóságnak, hogy az a köztelek a szomszédságában levő üzletekkel és a szegfűköz jövőre is az eddigi állapotban maradjon. A legutóbbi időben nem a múlt szombaton este volt az első eset, mikor tűz támadt e területen. Néhány évvel ezelőtt a szomszédos házak melléképületei égtek le Minő óriási veszedelem lett volna abból, ha a tűz egy-két házat átugorva, a Szent-Antalutca felé terjed, közbe szorítva a lakosokat s a város egyetlen óvodáját a kisdedekkel együtt! Nem szabad tehát késlekedni a hatóságnak ez ügygyel. Különben sem jár valami nagy nehézséggel a dolog. A Schéner-féle ház eladó. Olcsó áron megveheti maga a város és felhasználhatja sokféle célra. Akkor a csonka-utcát kinyithatja a szentesi utcáig s a szegfű közt könynyű szerrel bezárathatja mindkét oldalán. Teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy az egyfelől bezárt egy portál s a fő-utca felől bezárt két portát a szomszéd házak tulajdonosai örömmel osztják fel maguk között s veszik meg portáik kibővítéséül, így a piac felől eső részt a Fries, és a vele szomszédos telek egy részét Konstantin urak és a takarékpénztár átveszi, a még fenmaradó részt pedig a Schéner-féle ház oda nyúló részéhez lehet ragasztani. A szentesi-utcai házbirtokosok közül azok, kiknek udvarából az utca kinyitása esetén egy-egy darab elesnék, nagyon méltányos árért vagy épen ingyen is átengednék a városnak, mert mindketten sarokházat nyernének. A többi szentesi-utcai lakosok pedig nagyon is szűk udvaraikhoz örömmel vennék meg a szegfűközből azt a területet, mely portáikat megnagyobbítaná és értékesebbé tenné. E tervezet különben nem új és épen ez bizonyít, kivihetősége mellett. Ugyanis az 50-es években,már az imént elszámlált házak birtokosai tűzrendőri és célszerűségi szempontból épen igy osztották föl maguk között e területet s a felosztást — nagyon bölcsen — az akkori tanács is helybenhagyta. A mi már akkor célszerűnek, szükségesnek és kivihetőnek bizonyult, az most követelményképen állott elő. *A szegfűhöz bezárását s e helyett a csonka utcának a szentesi utcáig terjedő kinyitását sürgősen követeli magának a városnak évről évre nagyobbodó forgalma is. Ha a föntebb elősorolt veszélyek nem állanának fenn, már maga ez a körülmény is fényesen bizonyít a mellett, hogy a köztelek s az e mellett levő köz bezárassák s a csonka-utca minél előbb kinyittassák. Azért ajánljuk e felszólalásunkat a törvényhatóság komoly figyelmébe. Sz. 13. Az adófelügyelőség megkeresése tudomásul vétetik, egyszersmind a nagymúlt. m. kir. pénzügyminisztériumhoz a múlt évre követelésbe tett 5°/títeli kamatok elengedése iránt felterjesztés itéztetik. 14. A körtöltés által egyesek földbirtokaiból igénybe vett területek kisajátítási díjára nézve az egyezkedési tárgyalások megindítása iránt tett s bejelentett azon intézkedés, hogy Keszler József tanácsnok elnöklete mellett e célból bizottság küldetett ki, helyeslő tudomásul vétetik. 15. Magyarország ezredéves fennállásának megünneplése iránt Gosztonyi Sándor törv. hatos, bizottsági tag által tett s a lapok hasábjain is ismeretett indítvány egész terjedelmében nem fogadtatott el, hanem az ezredéves ünnepélynek a magyar nemzet nagyságához és a régi kegyeletes emlékéhez méltó módon megünneplése illetőleg az ez irányban szükséges intézkedéseknek már ezúttal megkezdése iránt intéztetik felterjesztés a képviselői házhoz. 16. Egy uj ártézi kút furatása s a munkálatnak még ez évben megkezdése a kiküldött bizottság javaslata alapján kimondatik, a felállítandó kút helyéül az uj templom előtti térség megállapittatik, a további teendők iránt, t. i. Zsigmondy Béla bányászmérnökkel az egyesség megkötése iránt a múlt alkalommal működött külügyi bizottság küldetik ki. (Folytatása következik.) Törvényhatósági közgyűlés. 1882. évi ,március hó 14-én. (Folytatás.) ' 8. Több rendbeli miniszteri rendelet,mint a Közigazgatás különböző ágaira tartozó, tudomásul' vétetik s a különböző hivatalokkal közöltetik. ; 9. Csongrád megye közönsége a Gorzsa adó- i községből virilis jogon a megye bizottságába', behívott tagok névjegyzékét megküldi. Ezek, név szerint Újhelyi Lipót, Lázár István, Dósics Péter,' Lukács Ferenc, Czukor Sámuel és Maczelka József a törvényhatósági gyűlésekbe meghivatnak. 10. Az alföld-fiumei vasút üzletigazgatósága a múlt évi árvízveszély alkalmával a pontonokat szállította vasúti kocsik után követelésbe tett 203 frt 58 kft leírásba helyezi, az ezentúl fentlevő 1712 frt 15 kr. megtérítését kérvén. Megtéríttetik, egyszersmind ezen összeg fele részének a közpénztár javára visszatérítése iránt a mindszent-apátfalvi tiszai ármentesitő társulat igazgatója megkerestetik. 11. A makóvásárhelyi határon Héjja András földje mellett lerakott határdombok és határút rektifikálása iránt a főügyész, főjegyző és főmérnökből s P. Molnár István törvényhatósági biz. tagból alakított, küldöttség küldetik ki, Csanádmegye alispáni hivatala, pedig, ezen vitás ügy befejezése és mindkét érdekeltségre nézve megnyugvással leendő elintézése céljából, hasonlóan egy küldöttség kirendelése iránt ismételve meg kerestetik. 12. A szegedi kir. adófelügyelőség értesít, hogy a múlt évi árvízveszély alkalmával a város által igénybe vett 40.000 frt kormánykölcsön után múlt évre 5%-tóli, jövőt illetőleg pedig 6' 0-tóli kamat fizetendő. • '. ,»•■ ,» • , Csongrád megye reformátorai.*) E becses lapok homlokzatán azt olvasom, hogy ^közérdekű társadalmi hetilap, a miből azt követieztetem, — s hiszem, hogy tévedés nélkül, ' nV,. „ííi’.it a „ilt-d-Mezö-Vásárhely,sosem valamely felekezet, sem valamely nemzetiség, sem valamely politikai vagy társadalmi párttöredék szolgálatában nem áll, hanem közelebbről ugyan a nevét tőle kölcsönzött alföldi nagy magyar városnak, távolabbról pedig az egész magyar haza köz-, vagyis egyetemes érdekeinek kíván és törekszik használni, azokat képviselni s ekkép az összes nemzetet és hazát, egy nagy cél, az anyagi és szellemi jólét és tökély felé való törekvésében kalauzolni és elősegélni. Ily értvén, s — ismétlem, talán nem tévesen,— e lap célját és rendeltetését: ■ nép* is kopogtatnék és nem köszöntenék be tisztelt szert késettjéhez a’magyarhoni reformáció történetébőlvett (Sekély közleményeimmel, melyek.e. becses lap tisztelt olvasói közül főleg csakis a két pro- i testáip felekezethez tartozókat érdekelhetik, de miután hazánk mostani vallás- és közoktatásügyi miniszterének, Trefort Ágoston úrnak, a múlt év nyarái, Zala Egerszegen és Sopronban tartott beszédeiből nagy örömmel azon tudat megerősítését értettem meg, melyben a protestánsok, bár több mint negyedfél száz év óta eltipt, de az emberiség többsége által ignoráltatott az, hogy t. i. a reformáció nem speciális értékű, hanem nemzeti köz- és egyetemes érdekű tény, „mert — úgymond a tisztelt miniszter úr — műemlékeink tanúsítják, hogy Magyarország a középkorban sem volt barbár ország, mint elleneink állítják, Magyarország előre ment az európai nyűgöt példái után, részt vett az egyházi reformációban.“ — Ilamár ” szerint a reformáció, mint egyetemes nemzeti ügy, mutattatik fel s nemzetünknek az európai nyűgöt mivel népeivel párhuzamosan való haladásának egyik erősségéül nem saját táborból, tehát nem elfogultságból hangoztatik, hogy ne mondjam: proclamáltatik, nem fogok e lap céljával ellenkezésbe esni ha a tisztelt olvasók nagybecsű figyelmét „Csongrád megye reformátorai“ ra hangoztatni kérem Előbb azonban két dologban kívánok tájékoztatni, nevezetesen: melyik Csongrád megyé értem? mert a 16-dik századi egészen más volt mint a 19-ik századi is továbbá: melyik korszak reformátorairól szóland tudósításom? Köztudomásszerűleg megyéink képe nem a ma, ami volt ezelőtt negyedfél századdal, annyira kevésbé I só István korában. Csongrád megye mé a 15-dik században is sokkal kisebb volt, min ma, maga Vásárhely is, mind egy 1437-.dik *és *) Lapunk igen tisztelt munkatársának ezen fölöl több érdekes közleményét ajánljuk t. olvasóink bécsi figyelmébe. Szerk. okmány szerint, mind az 1561-dik évi dicalis összeírás szerint Csanád megyében Volt. Csanád megye Mágocstól és Újvárostól kezdve lenyúlt délfelé a Maroson át Becséig, magában foglalván 118 községet. („Zarándi egyházmegye története. Arad, 1880.“ 107—110. lap.) ellenben Csongrád megyében csak 26 község volt; 14 magyar és 12 szerb község. („Tudományos gyűjt. 1817.XVIII. köt.) Egyébiránt a megyék határai egészen a legújabb időkig, soha nem voltak tökéletes pontossággal kikerekitve, innen van, hogy Vásártely mind a 15-dik, mind a 16-dik században Csanád megyéhez számittatik, de ugyancsak az 1561-ik évi összeírás szerint Csongrádhoz is számittatik. Hogy milyen, csak úgy „körülbelül“ meghatározással bírtak a megyék határai s minden században változtak, egy pár példával igazolhatjuk, nevezetesen: I. Mátyás 1464-ben egy Szabatka nevű falut ajándékozott Csongrád vármegyében Dengelegi Pongrácz Jánosnak, a törökök felett Temesvár mellett aratott győzedelmeért; s innen ezen Szabatka nevű falunak puszta helye ma Békés megyében van, a Gyulai határban. És noha Gyula az 1561-dik évi dicalis összeirás szerint Zaránd megyéhez tartozott, egy 1608-ban kelt okmány Gyulát Csanád megyében fekvőnek mondja, míg Haan: „Békés vármegye hajdan“-a — a Békés megyében levőnek állítja. — A mi Hód-Mező-Vásárhelyt illeti, szinte köztudomású, hogy még a 18-dik század elején is „Makó- Vásárhely“-nek, korábban 1569-ben „Mező-Vásárhelyinek neveztetett; a 15-dik században két külön mezővárost (oppidum) alkotott, egyik volt Hód, a másik: Vásárhely, s 14 községből állott uradalom székhelyei valának; Hód, vagy az 1561- sik évi összeirás szerint Ilódegyház birtokosai valának: Telegdy István és Balassi János protestáns főurak; Vásárhely birtokosai valának: Sulyok Ferenc, kinek huga a Balassi János neje volt; továbbá: Zay Ferenc, Iiszthy János és Viczmandy Mátyás, Rövid Péter, Oesney Itápoly Al István özvegye. Hódon volt 13 porta, Vásárhelyen 161. — Ezeket előre bocsátva, azon tértid reformátairól kívánok szólni, mely ma képezi Csongrád megyét; úgy mind azáltal, hogy hajdani területének egy részét is érintem. A magyarhoni reformáció történetében három korszakot különböztetünk meg, úgymint: 1., a lutheri irányzat korát, mely 1517-től 1530-ig tart; 2., a zwingli-i irányzat korát, mely terjed 1530-tól 1549-ig,é s végre. 3., a kálvini irányzat korát, mely 1549-től 1557-ig terjed. Most már az a kérdés, hogy ezen három korszak közül melyik korszakból ismeretesek Csongrád-megye reformátorai! Az első korszakból teljességgel nem, mert abból csak 37 reformátor nevét ismerjük, kik mindnyájan az ország egyéb részein működtek, csakis a második korszakból ismerünk, de h onnan sem többet háromnál, kiknek működése és Csongrád megyére való kihatása a második korszakkal, vagyis 1549-el véget ér; a harmadik korszakból egyetlenegy oly reformátor sem ismeretes előttünk,a kiről csak sejthetnők is, hogy valaha Csongrád megye területén megfordult. Hogy mi az oka annak egyebek közt, hogy p. csak 26 oly refor-mátort ismerünk, kikről kétségtelen, hogy már 1526 előtt is működtek a haza területén — erre nézve legyen szabad a tisztelt olvasót ily cimű munkámra utalnom: „A magyarhoni reformáció bölcselmi történelme. Arad, 1882. Ára 1trt.' . Most van sajtóalatt Iléthy Lipót és fia kiadok hivatalában Azon reformátorok, kik Csongrád megye területén működtek, vagy hatásuk oda kiterjedt, e következők: 1. Gálszécsi István, született Zemplén megyében, Gálszécsen. 1524-ben a bécsi, 1526-ban ■ a krakkói és 1532-ben a wittenbergi egyetemen tanult. Azon körülményből, hogy Batizi András őt mesterének, tanítójának vallja, 1550-ben, Kratkóban megjelent kátéja előszavában, azt kell következtetnünk, hogy ő korán a reformációhoz hajlott, ugyanis: Batizi nemcsak a reformáció tanait követte már 1530-ban, hanem az ugyanazon 7 évben Kassán készült éneke szerint már határozottan a helvét irányú reformáció elveit vallotta.. * Hol és mikor kezdte reformátori pályáját, feljegyezve nem találjuk, csak annyit tudunk, hogy ■i 1533-ban Gyulán működött, tanítván templomban és iskolában egyaránt. Minthogy az ő korában 3 Csongrád megye Gyuláig terjedt sorom' *. j nincs benne, hogy a környék"''~.w. -t s*