Hód-Mező-Vásárhely, 1883. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)
1883-01-07 / 1. szám
XIII-ik évfolyam 1883. 1-ső szám. Vasárnap, január 7-én. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a, kiudendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyilt térben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 9 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Előfizetési felhívás JOD-MEZO-VASARHELY" tizenharmadik évfolyamára. Lapunk az 1883-ik évvel 18-ik évfolyamát kezdi meg. Ezen alkalommal törekvéseink hosszasabb ösmertetése nélkül, — mert hiszen azok elégé ismeretesek, — röviden újra felhívjuk a t. közönséget e lap támogatására. Szólunk: e város közjólétének előmozdítása, eszközünk, a felvilágosítás, a nevezetesebb közügyi kérdések elfogulatlan megbeszélése, a szükséges ismeretek terjesztése. Magánérdekek e lapot sohasem vezetik, magán egyénekkel nem foglalkozik, csakis közügyekkel és közdolgok intézésével. Helyzetünk nem könnyű. E városnak sok baja van, sok akadály gátolja jóléte emelkedését, közügyei gyors felvirágzását. De ha városunk közönségében fokozódik a lelkesedés legfontosabb érdekeinek munkálásában, ha egy ily eszközét az egyetértésnek, a közvélemény felvilágosításának kellő figyelemben és anyagi támogatásban részesíti, czélunkat elérhetjük s előmozdíthatjuk a legnevezetesebb közügyek: a gazdaság és ipar, a közoktatás, rend,egésség stb. ügyét. Lapunk a jövő évben is eddigi alakjában, időnként mellékletekkel s eddigi berendezésével jelenik meg, azonban több tért és gondot fogunk fordítani az ismeretterjesztő czikkekre s általában minél változatosabbá igyekszünk tenni e lapot, melynek további pártolására a t. közönséget tisztelettel kérjük. Az előfizetési feltételek az eddigiek: egész évre, január—deczemberre . . . 4 frt félévre, január—júniusra...........................2 „ negyedévre, január—márcziusra . . . 1 „ A ki most a szerkesztőnél az egész évre előfizet, annak egy naptárral kedveskedünk. Előfizethetni a szerkesztőnél (III. tized, 828. sz. a.), továbbá a lapkihordóknál nyugtatvány mellett, s végül Goldberger E. és Jäger N. könyvkereskedő uraknál. Hód-Mező-Vásárhelyen, 1882. decz 23-án. Fodor Lajos, A szerkesztő bizottság felelős szerkesztő mint kiadó-tulajdonos Az év elején. Az a nehány rövid nap, melyet az uj évből a magunkénak mondhatunk, nagyon kevés idő arra, hogy eloszlassa szivünkben az elfogadás érzetét, melylyel a letűnt év haldoklása előtt a múltba visszatekintettünk s nem eléggé kecsegtető, hogy gazdag reménynyel nézzünk a jövő elé . .. Az emberi szív fájó aggodalommal adózik a múltnak s a jövőnek egyaránt. És ez aggodalomnak van alapja, különösen nálunk s főleg akkor, midőn az új év küszöbén az egymásután letűnt évek tapasztalásai felett elmélkedünk s midőn szemeink elé tárul társadalmunk képe, mely felhős, kopár őszi tájat mutat. A változandóság törvénye alá rendelt természet elhozza az emberekre a gazdag nyár után a borongós őszt s a zordon telet, de elhozza a kies tavaszt is. Fájdalom! az emberi társadalomban nincs meg a természetnek ezen egymásutánja; az embereken magukon áll megszerezni mindazon eszközöket és módokat, melyek által a társas életnek ezer színben pompázó virányi, vagy örökké tartó kopár őszt és zord telet alkothatnak. Igaz, hogy valamint földünk némely részei nagyon keveset éreznek a nap éltető melegéből, míg más részei a tél fagyasztó zordonságát nem ismerik, úgy az emberi társadalomban is sok helyen örökös virány, sok helyen örökös pusztaság honol, de épen az a mi nyomorúságunk, hogy a mi közéletünknek is ez utóbbi jutott osztályrészül. Mi reánk elhozhatja a természet a kietlen tél után a tavasz meleg lehelletét, gyújtó sugarait, a mi társadalmunk belsejében levő mag nem hajt csirát, nem hoz zöld lombot, s illatos virágot és nem érlel nemes gyümölcsöket. Ok pedig hogy óhajtjuk a mi társadalmunknak azt a kikeletet! Hányan vannak hivatott kertészek, kik évek óta javítgatják a talajt, válogatják a magvakat s meleg ágyakban is tesznek kísérleteket! Mind hiába! Észak honában, havas hegyek csúcsán hamarabb ver gyökeret a tropikus növény, mint nálunk egy társadalmi czél megvalósul és felvirágzik. Tekintsünk végig társadalmi életünkön. Talán az év kezdete világosabban tárja elénk annak kopárságait! Akad-e meg tekintetünk virágzó intézményen, mely társadalmunk emlőin fakadt? nem mindenfelé csak tespedést, sínylődést láttunk? És van-e szív, mely meg ne dobbanna e miatt, van e szem, mely szégyenkezve nem csukódik le, azok láttán, van-e remény, mely a csalódások megújuló özöne daczára is a jobb jövő tündérvárait varázsolja elénk ? Nagy áldás az emberi szívben a remény. Ez ad erőt a megújuló küzdelemre; ez ad bátorságot szembe nézni a jövővel s végig küzdeni ismét egy nehéz esztendőt. De ha e remény mellett nincs meg az akarat és egyetértés a cselekvésre, ha jó szándékok nem hevítik sivár lelkeinket nemes tettekre, akkor ez év végén ismét csak a tört remények emlékeztetnek bennünket arra vissza A letűnt év után temessük el a mi társadalmi életünket, zsibbadásban tartott bajainkat is. Nézzünk körül és ismerjük fel végre valahára egymásban a felebarátot s a múltak gyászos romjain alkossunk egy egészséges társadalmat, melyben minden nemes ügy virul. Legyen a czél, s az akarat egy, forrjunk össze szeretetben, tiszteletben Ki tudja mit hoz reánk ez uj esztendő ? nem lehetetlen, hogy a megpróbáltatások legsúlyosbbikát indítja reánk, elszakít szeretteinktől, fölkap mint a pelyhet a kavargó zivatar és mi ezt ne féljük és mi ne tudjunk egyetérteni s együttesen tenni a közjóért, mindnyájunk üdvéért és jobblétéért? Legyen mindenikünknek a kitartás, szorgalom és munkásság kísérője a jövőben! Hozzon reánk ez év egy valódi új esztendőt ! Az árvíz. Talán az egész világon megdagadtak a patakok, folyamok. Alig gondolhatta az ember, hogy magában Európában annyi nagy város lakóit szorítsa ki a víz hajlékaikból. A Szajna, a Rajna, a Moldva, a Duna, a Tisza, a Temes, a Béga csaknem minden mellékfolyóikkal „dagályban szenvednek.“ Gátakat szakítanak, vasutakat, városrészeket öntenek el. No ugyan gyönyörű kilátásunk van a jövőre! Mi még most nem akarjuk meghúzni a lármaharangot, hiszen nekünk még most semmi bajunk nincsen, még a puszta is bírja a vizet. Hanem annyit mégis bátrak vagyunk ajánlani, hogy ne aludjunk. A Dunába már alig fér több víz. A Tisza még ma, midőn czikkünket írjuk, minden mellékfolyóival kegyetlenül árad! Már ilyenkor mégis csak illő volna egy kicsikét talpra állani. Nem mondjuk, hogy menjünk ki mindnyájan a töltésekre. Nem mondjuk, hogy rendeljék ki a közerőt. Ennek szüksége, hála Istennek még ma fenn nem forog. Hanem igen is, annyit"- már most is kellene tenni, hogy ha rohamosan ránk támadna a baj, megint és megint készületlenül ne találjon. Emlékezhetünk a 81-diki vészes tavaszra, mikor Ábrás polgármester nagy szónoklattal előállott: „Isten kezében vagyunk“ s tele szórta a hazát hajmeresztő telegramokkal, mint némely vén asszony sipít, mikor a bajban eszét elveszíti! S valóban „Isten kezében“ voltunk, mert a baj elfogadására teljesen készületlenek valánk. Olyan kipkedós-kapkodás volt, hogy az maga elég volna egy város elsülyesztésére. Küldték aztán hozzánk a miniszteri biztost s a temérdek mérnököt; négy ló vitt ki egy pár karót a körtöltésre s némely része napjában 6 forintért csak egyszer fordulhatott. A szükséges gazt, a városon levő tűzrevaló és takarmányból szerezték be kétszeres áron s mégis csak azért nem vesztünk el, mert a Tisza gátjain a babverés minket csak ritkán s rövid ideig ért. Volt olyan rendetlenség, hogy némely özvegy asszony már 5-ször volt kirendelve, mikor némely gazda még egyszer sem; s mikor a bajnak vége lett, az iratokból nem lehetett kitüntetni: kivégezte kötelességét, ki nem ? A kirendelt katonák nem nyerhettek kellő elhelyezést. A vészbizottság finom hegyi bort rendelt nekik s lőrét kaptak. Volt arról is szó, hogy az igazoló czédulákkal kereskedést űztek, rávezettették olyanok szolgálatát akik nem szolgáltak. Volt nagy erő , de nem volt jól alkalmazva. Számtalan visszaélések, ügyetlenségek, hibák történtek. Volt szónoklat elég, hanem az meg nem tart; a részben az erőnek pontos és okos alkalmazása segít, amihez szükségképen megkivántatik a rend. Arról kellene tehát már most gondoskodni, hogy a közerő alkalmazásánál, olyan terv, olyan szabályzat készüljön, amelynek nyomán rendszerint, biztosan lehessen haladni. Az ácsorgások, vontatottságok, visszaélések, időpazarlások meg legyenek szüntetve. Az ellenőrzés biztos legyen; senki, aki köteles vele, a teher alól ki ne vonhassa magát. Az engedetlenek ki legyenek tüntetve s méltó büntetésüket elvegyék. A katonák elhelyezése kifogástalan legyen, ellátásuk jó. Enynyire már most kell elkészülnünk. Hej, mert késő abrakolni, mikor a csatára kell menni. Tudjuk, hogy a körtöltés most gondozva van; hiszszük, hogy azon elegendő karó és gaz van elhelyezve. De azért ezeket is meg kellene vizsgálni, s ha volnának hiányok, azokat idejében pótolni kell. Ilyen eljárás mellett, a nagy szónoklatokra, a jajveszékelő telegrammokra, miniszteri biztosra nincs semmi szükség. Van nekünk, hála Istennek mindenünk, csak az legyen aki a rendet fentartsa. A Tisza szabályozó Társulat ellen e tekintetben nincs semmi kifogásunk, számára nincs ajánlani valónk, mert az, a maga kötelességét most pontosan és gyorsan teljesíti. Ez megnyugvásunkra szolgálhat. Az árvíz nagy baj, megijedni ugyan nem szabad, de félni tőle nagyon szükséges. Tőlünk sem veheti senki rész néven, hogy aggodalmunkban felszólalunk. Bátrak leszünk ezután is figyelemmel kísérni : történik-e a város részéről való védekezés javítására valami? Meg kell említenünk még azt is, hogy nemcsak a Tisza árja, hanem belvizeink is megérdemlik a figyelmet. Ezek is fel tudják városunkat venni. Avagy 1881-ben nem kellett-e a főutczán is dudvával felfogni a vizeket, hogy a szobába be ne menjenek? A pusztára, Istenen kívül van-e még más valakinek is gondja ? Vagy csak majd akkor mozdulunk meg, mikor a katonát kell hozni ? Még most a pusztán valami nagy baj nincs, de — mint halljuk — már is kezd lenni, nem a sok víz miatt, hanem azért, mert némely ember megijed a jövőtől, s azt a csekély vizet amire neki különben nagy szüksége lehet, kezdi rácsorgatni másokra! Ha az ily esztelen és lelketlen munkának elejét nem veszik, megint ismétlődik a régi baj. Itt is rendet kellene tartani. Vagy vágassák el minden töltés a hány van, vagy maradjon mindnyája sértetlenül. Mi azt kívánjuk, hogy egy töltés se legyen érintve, de gondoskodva legyen arról, hogy mihelyt a Tisza medrébe visszaszáll, már akkorra, a pusztai fölösleges vizeknek odáig nyitott útjuk legyen. Ez nemcsak hogy nem lehetetlenség, de azon bámulunk, hogy idáig is így nem történt. Most arról, hogy mindezekről gondoskodni kinek állana kötelességében, nem szólunk, elvárjuk, el lesz-e találva vagy nem ? Csak annyit jegyzünk meg, hogy a miniszter is, meg a kormánybiztos is azt mondta, hogy magunknak kell szorgalmatosaknak lennünk. Munkára tehát mig megint „Isten kezébe“ nem esünk. ______ Törvényhatósági közgyűlés. Folytatva 1882. decz. 13-én. (Vége) 19. Elnök őizsga a közgyűlést megnyitja s felszólal Nagy Tamás th. biz. tag. Arról nyert értesülést, hogy egy család a piaczon vásárolt tejföllel tegnap majd megmérgeztetett, a családanya hányingert kapott, a házi macska, mely a tejfölből enni kapott, azonnal eldöglött, intézkedést óhajt tehát tétetni, hogy az orvos-rendőri szemle tartassák meg, vizsgáltassanak meg az ételneműek, e czélból kémlő anyagok bocsáttatván a szemlét foganatosító bizottság rendelkezésére, hogy így felismertetvén a hamisított áruczikkek, elkoboztassanak. A felszólalás folytán Nagy Sándor főkapitány előadja, hogy az eset a rendőrséghez is be lett jelentve, s épen most foganatosíttatik a vegyi vizsgálat a behozott tejfölre nézve az egyik gyógytárban s ki fog derülni, tartalmaz-e valóban mérges anyagot. A macska felbonczolása elrendeltetett s azt az állatorvos szintén most teljesíti, így tehát azon helyzetben lesz, hogy az eredményt még a jelen ülés folyama alatt bejelentheti, megjegyzi azonban, hogy az élelmiszerek az egyik alkapitány és alorvos által minden piac alkalmával megvizsgáltatnak. A törvényhatósági közgyűlés a felszólalásra határozathozatalát addig függőben tartotta, míg a vegyi vizsgálat és boncolás eredménye ismeretes lesz, mivel azonban az ügy már befejezést nyert, a főkapitány által az ülés folyamán valóban előterjesztett eredményt is itt érintjük meg. A vegyi vizsgálatból ugyanis kitűnt, hogy a tejfel mely Chriszt Márton távirász-tiszt neje által a piaczon vásároltatott, s mely néhány napig az edényben otthon is állott, minden mérges anyagtól teljesen ment, tiszta vajas tejfel volt, csak némileg poshadtnak mondható, mivel huzamosabb ideig állott. A vegyi vizsgálatot Dr. Berger Ferencz tiszti főorvos, Dr. Bakay Lajos és Kiss Gyula gyógyszerész teljesítették. A macska az állatorvos által felbonczoltatván sem gyomrában, de még a belekben is ételnemű nem találtatott, a tejfelnek a gyomorban nyoma sem volt, sem a gyomorfalon mérgezési nyomok — melyeknek ha mérgezés esete forog, fent, okvetlenül kell lennie, nem találtattak, miért is az állatorvos által az vélelmeztetett, hogy a macska éhen döglött meg. Ugyancsak a fentebbieket jelenti szóval a főorvos is úgy a tejfölre mint a macska belszervei megvizsgálására vonatkozólag is, miért is a közgyűlés a felszólalás felett napirendre tért. 20. Draskóczy Lajos biz. tag az 1870. évi 42. t. sz. 29. §-át idézi s azt óhajtja, hogy azon bizottsági tagok, kik időközben tagsági képességüket elveszítették, megszűnvén tagjai lenni a bizottságnak, helyeik a törvény szerint hivatott egyénekkel töltessenek be. Az év végével ki nem lépett tagok között — mint neki többen felemlítették — vannak olyanok, kik nem fizetnek annyi adót, hogy országg. képviselőválasztók volnának, revistó alá kell tehát hivatalból venni a névsort. A törvény 29. §-a nem tartalmazván oly intézkedést, hogy a tagsági jogaikat elvesztette biz. tagok hivatalból mutatandók ki, ennélfogva csak akkor létezik intézkedés, hogy az egyes tagok tagsági jogai ellen észrevétel létetik, ez iránti jelentések az év végéig a fizei hivatalban fogadtatnak el. 21. A körtöltés erősítése és magasítása folytán egyesek földjeiből elfoglalt területek kisajátítási — és vetéseikben szenvedett káraik után kártérítési díjban 2110 frt 40 Va kr. a közpénztárból kiutalványoztatik. 22. Bazsó Sándor világtalan kovács segéd segély iránti kérelme, illetőségi hatóságának megállapítása végett és véleményes jelentésre a tanácsnak adatott ki. 23. A vallás és közoktatási minisztériumnak tanszer-múzeum, ifjúsági és népkönyvtárak létesítése iránti felhívása a tanügyi s közművelődési szakosztálynak adatott ki. 24. A szegedi kir. törvényszék megkeresvén a városi hatóságot aziránt, hogy a kis járásbíróság részére alkalmas bérhhelyiségről gondoskodjék, melyet a kincstár kibérelhessen, minthogy azonban a városban oly épület, mely a bíróság czéljaira megfelelő volna nincs, a 1871. évi 31. t. c. 32. §-a pedig akól intézkedik, hogy minden épületek, melyek eddig igazságszolgáltatási czélokra használtattak, arra továbbra is átengedendők, felterjesztés intéztetik az igazságügyminisztériumhoz, hogy a most járásbírósági székhelynek használt épület eladása vagy ne engedtessék meg, vagy az állam által bírósági helyül vétessék meg, mivel a városnak nincs anyagi ereje ezen, vagy más épület megszerzésére. 25. Az iparegylet azon átirata, melyben a méhészeti kiállítás tárgyai díjazása a törvény_