Hód-Mező-Vásárhely, 1883. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-07 / 1. szám

XIII-ik évfolyam 1883. 1-ső szám. Vasárnap, január 7-én. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden v­asárnap reggel Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek valamint az előfizetési pén­zek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a, kiu­dendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyilt térben a 4 hasábos petit­­sor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 9 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Előfizetési felhívás JOD-MEZO-VAS­ARHELY" tizenharmadik évfolyamára. Lapunk az 1883-ik évvel 18-ik évfolyamát kezdi meg. Ezen alkalommal törekvéseink hossza­sabb ösmertetése nélkül, — mert hiszen azok elégé ismeretesek, — röviden újra felhívjuk a t. közönséget e lap támogatására. Szólunk: e város közjólétének előmozdítása, eszközünk, a felvilágosítás, a nevezetesebb köz­ügyi kérdések elfogulatlan megbeszélése, a szük­séges ismeretek terjesztése. Magán­érdekek e lapot sohasem vezetik, magán egyénekkel nem foglalkozik, csakis közügyekkel és közdolgok inté­zésével. Helyzetünk nem könnyű. E városnak sok baja van, sok akadály gátolja jóléte emelkedését, közügyei gyors felvirágzását. De ha városunk közön­ségében fokozódik a lelkesedés legfontosabb érde­keinek munkálásában, ha egy ily eszközét az egyetértésnek, a közvélemény felvilágosításának kellő figyelemben és anyagi támogatásban része­síti, czélunkat elérhetjük s előmozdíthatjuk a leg­nevezetesebb közügyek: a gazdaság és ipar, a közoktatás, rend,­egésség stb. ügyét. Lapunk a jövő évben is eddigi alakjában, időnként mellékletekkel s eddigi berendezésével jelenik meg, azonban több tért és gondot fogunk fordítani az ismeretterjesztő czikkekre s általában minél változatosabbá igyekszünk tenni e lapot, melynek további pártolására a t. közönséget tisz­telettel kérjük. Az előfizetési feltételek az eddigiek: egész évre, január—deczemberre . . . 4 frt félévre, január—júniusra...........................2 „ negyedévre, január—márcziusra . . . 1 „ A ki most a szerkesztőnél az egész évre előfizet, annak egy naptárral kedveskedünk. Előfizethetni a szerkesztőnél (III. tized, 828. sz. a.), továbbá a lapkihordóknál nyugtatvány mellett, s végül Goldberger E. és Jäger N. könyv­­kereskedő uraknál. Hód-Mező-Vásárhelyen, 1882. decz 23-án. Fodor Lajos, A szerkesztő bizottság felelős szerkesztő mint kiadó-tulajdonos Az év elején. Az a nehány rövid nap, melyet az uj évből a magunkénak mondhatunk, nagyon kevés idő arra, hogy eloszlassa szivünkben az elfogadás érzetét, melylyel a letűnt év haldoklása előtt a múltba vissza­tekintet­tünk s nem eléggé kecsegtető, hogy gaz­dag reménynyel nézzünk a jövő elé . .. Az emberi szív fájó aggodalommal adózik a múltnak s a jövőnek egyaránt. És ez aggodalomnak van alapja, különösen nálunk s főleg akkor, midőn az új év kü­szöbén az egymásután letűnt évek tapasz­talásai felett elmélkedünk s midőn szeme­ink elé tárul társadalmunk képe, mely fel­hős, kopár őszi tájat mutat. A változandóság törvénye alá rendelt természet elhozza az emberekre a gazdag nyár után a borongós őszt s a zordon telet, de elhozza a kies tavaszt is. Fájda­lom! az emberi társadalomban nincs meg a természetnek ezen egymásutánja; az em­bereken magukon áll megszerezni mindazon eszközöket és módokat, melyek által a tár­sas életnek ezer színben pompázó virányi, vagy örökké tartó kopár őszt és zord telet alkothatnak. Igaz, hogy valamint földünk némely részei nagyon keveset éreznek a nap éltető melegéből, míg más részei a tél fagyasztó zordonságát nem ismerik, úgy az emberi társadalomban is sok helyen örökös virány, sok helyen örökös pusztaság honol, de épen az a mi nyomorúságunk, hogy a mi köz­életünknek is ez utóbbi jutott osztályrészül. Mi reánk elhozhatja a természet a kietlen tél után a tavasz meleg lehelletét, gyújtó sugarait, a mi társadalmunk belsejében levő mag nem hajt csirát, nem hoz zöld lom­bot, s illatos virágot és nem érlel nemes gyümölcsöket. Ok pedig hogy óhajtjuk a mi társa­dalmunknak azt a kikeletet! Hányan van­nak hivatott kertészek, kik évek óta javít­gatják a talajt, válogatják a magvakat s meleg ágyakban is tesznek kísérleteket! Mind hiába! Észak honában, havas hegyek csúcsán hamarabb ver gyökeret a tropikus növény, mint nálunk egy társadalmi czél megvalósul és felvirágzik. Tekintsünk végig társadalmi életünkön. Talán az év kezdete világosabban tárja elénk annak kopárságait! Akad-e meg te­kintetünk virágzó intézményen, mely tár­sadalmunk emlőin fakadt? nem mindenfelé csak tespedést, sínylődést láttunk? És van-e szív, mely meg ne dobbanna e miatt, van e szem, mely szégyenkezve nem csukódik le, azok láttán, van-e remény, mely a csalódá­sok megújuló özöne daczára is a jobb jövő tündérvárait varázsolja elénk ? Nagy áldás az emberi szívben a re­mény. Ez ad erőt a megújuló küzdelemre; ez ad bátorságot szembe nézni a jövővel s végig küzdeni ismét egy nehéz esztendőt. De ha e remény mellett nincs meg az aka­rat és egyetértés a cselekvésre, ha jó szán­dékok nem hevítik sivár lelkeinket nemes tettekre, akkor ez év végén ismét csak a tört remények emlékeztetnek bennünket arra vissza A letűnt év után temessük el a mi társadalmi életünket, zsibbadásban tartott bajainkat is. Nézzünk körül és ismerjük fel végre valahára egymásban a felebarátot s a múltak gyászos romjain alkossunk egy egészséges társadalmat, melyben minden ne­mes ügy virul. Legyen a czél, s az akarat egy, forrjunk össze szeretetben, tiszteletben Ki tudja mit hoz reánk ez uj esz­tendő ? nem lehetetlen, hogy a megpróbál­tatások legsúlyosbbikát indítja reánk, el­szakít szeretteinktől, fölkap mint a pelyhet a kavargó zivatar és mi ezt ne féljük és mi ne tudjunk egyetérteni s együttesen tenni a közjóért, mindnyájunk üdvéért és jobblétéért? Legyen mindenikünknek a kitartás, szorgalom és munkásság kísérője a jövőben! Hozzon reánk ez év egy valódi új esz­tendőt ! Az árvíz. Talán az egész világon megdagadtak a pa­takok, folyamok. Alig gondolhatta az ember, hogy magában Európában annyi nagy város lakóit szo­rítsa ki a víz hajlékaikból. A Szajna, a Rajna, a Moldva, a Duna, a Tisza, a Temes, a Béga csak­nem minden mellékfolyóikkal „dagályban szen­vednek.“ Gátakat szakítanak, vasutakat, városré­szeket öntenek el. No ugyan gyönyörű kilátásunk van a jövőre! Mi még most nem akarjuk meghúzni a lár­maharangot, hiszen nekünk még most semmi ba­junk nincsen, még a puszta is bírja a vizet. Ha­nem annyit mégis bátrak vagyunk ajánlani, hogy ne aludjunk. A Dunába már alig fér több víz. A Tisza még ma, midőn czikkünket írjuk, minden mel­lékfolyóival kegyetlenül árad! Már ilyenkor mégis csak illő volna egy kicsikét talpra állani. Nem mondjuk, hogy menjünk ki mindnyájan a tölté­sekre. Nem mondjuk, hogy rendeljék ki a köz­erőt. Ennek szüksége, hála Istennek még ma fenn nem forog. Hanem igen is, annyit"- már most is kellene tenni, hogy ha rohamosan ránk támadna a baj, megint és megint készületlenül ne találjon. Emlékezhetünk a 81-diki vészes tavaszra, mikor Ábrás polgármester nagy szónoklattal elő­állott: „Isten kezében vagyunk“ s tele szórta a hazát hajmeresztő telegramokkal, mint némely vén asszony sipít, mikor a bajban eszét elveszíti! S valóban „Isten kezében“ voltunk, mert a baj el­fogadására teljesen készületlenek valánk. Olyan kipkedós-kapkodás volt, hogy az maga elég volna egy város elsülyesztésére. Küldték aztán hozzánk a miniszteri biztost s a temérdek mérnököt; négy ló vitt ki egy pár karót a körtöltésre s némely része napjában 6 forintért csak egyszer fordulha­tott. A szükséges gazt, a városon levő tűzrevaló és takarmányból szerezték be kétszeres áron s mégis csak azért nem vesztünk el, mert a Tisza gátjain a babverés minket csak ritkán s rövid ideig ért. Volt olyan rendetlenség, hogy némely özvegy asszony már 5-ször volt kirendelve, mikor némely gazda még egyszer sem; s mikor a bajnak vége lett, az iratokból nem lehetett kitüntetni: kivégezte kötelességét, ki nem ? A kirendelt katonák nem nyerhettek kellő elhelyezést. A vészbizottság finom hegyi bort rendelt nekik s lőrét kaptak. Volt ar­ról is szó, hogy az igazoló czédulákkal kereske­dést űztek, rávezettették olyanok szolgálatát a­kik nem szolgáltak. Volt nagy erő , de nem volt jól alkalmazva. Számtalan visszaélések, ügyetlenségek, hibák történtek. Volt szónoklat elég, hanem az meg nem tart; a részben az erőnek pontos és okos alkalmazása segít, a­mihez szükségképen megkivántatik a rend. Arról kellene tehát már most gondoskodni, hogy a közerő alkalmazásánál, olyan terv, olyan szabályzat készüljön, a­melynek nyomán rend­sze­rint, biztosan lehessen haladni. Az ácsorgások, vontatottságok, visszaélések, időpazarlások meg le­gyenek szüntetve. Az ellenőrzés biztos legyen; senki, a­ki köteles vele, a teher alól ki ne von­hassa magát. Az engedetlenek ki legyenek tün­tetve s méltó büntetésüket elvegyék. A katonák elhelyezése kifogástalan legyen, ellátásuk jó. Eny­­nyire már most kell elkészülnünk. Hej, mert késő abrakolni, mikor a csatára kell menni. Tudjuk, hogy a körtöltés most gondozva van; hiszszük, hogy azon elegendő karó és gaz van elhelyezve. De azért ezeket is meg kellene vizs­gálni, s ha volnának hiányok, azokat idejében pótolni kell. Ilyen eljárás mellett, a nagy szónoklatokra, a jajveszékelő telegrammokra, miniszteri biztosra nincs semmi szükség. Van nekünk, hála Istennek mindenünk, csak az legyen aki a rendet fentartsa. A Tisza szabályozó Társulat ellen e tekin­tetben nincs semmi kifogásunk, számára nincs ajánlani valónk, mert az, a maga kötelességét most pontosan és gyorsan teljesíti. Ez megnyugvásunkra szolgálhat. Az árvíz nagy baj, megijedni ugyan nem szabad, de félni tőle nagyon szükséges. Tőlünk sem veheti senki rész néven, hogy aggodalmunk­ban felszólalunk. Bátrak leszünk ezután is figye­lemmel kísérni : történik-e a város részéről való védekezés javítására valami? Meg kell említenünk még azt is, hogy nem­csak a Tisza árja, hanem belvizeink is megér­demlik a figyelmet. Ezek is fel tudják városun­kat venni. Avagy 1881-ben nem kellett-e a főut­­czán is dudvával felfogni a vizeket, hogy a szo­bába be ne menjenek? A pusztára, Istenen kívül van-e még más valakinek is gondja ? Vagy csak majd akkor moz­dulunk meg, mikor a katonát kell hozni ? Még most a pusztán valami nagy baj nincs, de — mint halljuk — már is kezd lenni, nem a sok víz miatt, hanem azért, mert némely ember megijed a jö­vőtől, s azt a csekély vizet a­mire neki különben nagy szüksége lehet, kezdi rácsorgatni másokra! Ha az ily esztelen és lelketlen munkának elejét nem veszik, megint ismétlődik a régi baj. Itt is rendet kellene tartani. Vagy vágassák el minden töltés a hány van, vagy maradjon mindnyája sér­tetlenül. Mi azt kívánjuk, hogy egy töltés se le­gyen érintve, de gondoskodva legyen arról, hogy mihelyt a Tisza medrébe visszaszáll, már akkorra, a pusztai fölösleges vizeknek odáig nyitott útjuk legyen. Ez nemcsak hogy nem lehetetlenség, de azon bámulunk, hogy idáig is így nem történt. Most arról, hogy mindezekről gondoskodni kinek állana kötelességében, nem szólunk, elvár­juk, el lesz-e találva vagy nem ? Csak annyit jegy­zünk meg, hogy a miniszter is, meg a kormány­­biztos is azt mondta, hogy magunknak kell szor­galmatosaknak lennünk. Munkára tehát mig megint „Isten kezébe“ nem esünk. ______ Törvényhatósági közgyűlés. Folytatva 1882. decz. 13-én. (Vége) 19. Elnök ő­­izsga a közgyűlést megnyitja s felszólal Nagy Tamás th. biz. tag. Arról nyert értesülést, hogy egy család a piaczon vásárolt tej­föllel tegnap majd megmérgeztetett, a családanya hányingert kapott, a házi macska, mely a tejföl­ből enni kapott, azonnal eldöglött, intézkedést óhajt tehát tétetni, hogy az orvos-rendőri szemle tartassák meg, vizsgáltassanak meg az ételneműek, e czélból kémlő anyagok bocsáttatván a szemlét foganatosító bizottság rendelkezésére, hogy így felismertetvén a hamisított áruczikkek, elkoboz­­tassanak. A felszólalás folytán Nagy Sándor főkapi­tány előadja, hogy az eset a rendőrséghez is be lett jelentve, s épen most foganatosíttatik a vegyi vizsgálat a behozott tejfölre nézve az egyik gyógy­­tárban s ki fog derülni, tartalmaz-e valóban mér­ges anyagot. A macska felbonczolása elrendelte­tett s azt az állatorvos szintén most teljesíti, így tehát azon helyzetben lesz, hogy az eredményt még a jelen ülés folyama alatt bejelentheti, meg­jegyzi azonban, hogy az élelmiszerek az egyik alkapitány és alorvos által minden piac­ alkalmá­val megvizsgáltatnak. A törvényhatósági közgyűlés a felszólalásra határozat­hozatalát addig függőben tartotta, míg a vegyi vizsgálat és bonc­olás eredménye ismere­tes lesz, mivel azonban az ügy már befejezést nyert, a főkapitány által az ülés folyamán való­ban előterjesztett eredményt is itt érintjük meg. A vegyi vizsgálatból ugyanis kitűnt, hogy a tejfel mely Chriszt Márton távirász-tiszt neje által a piaczon vásároltatott, s mely néhány na­pig az edényben otthon is állott, minden mérges anyagtól teljesen ment, tiszta vajas tejfel volt, csak némileg poshadtnak mondható, mivel hu­zamosabb ideig állott. A vegyi vizsgálatot Dr. Berger Ferencz tiszti főorvos, Dr. Bakay Lajos és Kiss Gyula gyógyszerész teljesítették. A macska az állatorvos által felbonczoltat­­ván sem gyomrában, de még a belekben is étel­nemű nem találtatott, a tejfelnek a gyomorban nyoma sem volt, sem a gyomorfalon mérgezési nyomok — melyeknek ha mérgezés esete forog, fent, okvetlenül kell lennie, nem találtattak, miért is az állatorvos által az vélelmeztetett, hogy a macska éhen döglött meg. Ugyancsak a fentebbieket jelenti szóval a főorvos is úgy a tejfölre mint a macska belszer­­vei megvizsgálására vonatkozólag is, miért is a közgyűlés a felszólalás felett napirendre tért. 20. Draskóczy Lajos biz. tag az 1870. évi 42. t. sz. 29. §-át idézi s azt óhajtja, hogy azon bizottsági tagok, kik időközben tagsági képessé­güket elveszítették, megszűnvén tagjai lenni a bi­zottságnak, helyeik a törvény szerint hivatott egyé­nekkel töltessenek be. Az év végével ki nem lé­pett tagok között — mint neki többen felemlí­tették — vannak olyanok, kik nem fizetnek annyi adót, hogy országg. képviselőválasztók volnának, revistó alá kell tehát hivatalból venni a névsort. A törvény 29. §-a nem tartalmazván oly intézkedést, hogy a tagsági jogaikat elvesztette biz. tagok hivatalból mutatandók ki, ennélfogva csak akkor létezik intézkedés, hogy az egyes ta­gok tagsági jogai ellen észrevétel létetik, ez iránti jelentések az év végéig a fizei hivatalban fogad­tatnak el. 21. A körtöltés erősítése és magasítása foly­tán egyesek földjeiből elfoglalt területek kisajá­títási — és vetéseikben szenvedett káraik után kártérítési díjban 2110 frt 40 Va kr. a közpénz­tárból kiutalványoztatik. 22. Bazsó Sándor világtalan kovács segéd segély iránti kérelme, illetőségi hatóságának meg­állapítása végett és véleményes jelentésre a ta­nácsnak adatott ki. 23. A vallás és közoktatási minisztériumnak tanszer-múzeum, ifjúsági és népkönyvtárak létesí­tése iránti felhívása a tanügyi s közművelődési szakosztálynak adatott ki. 24. A szegedi kir. törvényszék megkeres­vén a városi hatóságot aziránt, hogy a kis já­rásbíróság részére alkalmas bérhhelyiségről gondos­kodjék, melyet a kincstár kibérelhessen, mint­hogy azonban a városban oly épület, mely a bí­róság czéljaira megfelelő volna nincs, a 1871. évi 31. t. c. 32. §-a pedig akól intézkedik, hogy minden épületek, melyek eddig igazságszolgálta­tási czélokra használtattak, arra továbbra is áten­­gedendők, felterjesztés intéztetik az igazságügymi­­nisztériumhoz, hogy a most járásbírósági szék­helynek használt épület eladása vagy ne enged­tessék meg, vagy az állam által bírósági helyül vétessék meg, mivel a városnak nincs anyagi ereje ezen, vagy más épület megszerzésére. 25. Az iparegylet azon átirata, melyben a méhészeti kiállítás tárgyai díjazása a törvény_

Next