Hód-Mező-Vásárhely, 1883. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)
1883-02-25 / 8. szám
XIII-ik évfolyam 1883. §-ik szám Vasárnap, február 25-én. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 58 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel Egyes számára 10 kr. A lap jellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, 111. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: 4 hasábos petit sor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyilt térben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Idáni FERENCZ.I Szegednek nagy halottja volt. E hó 21-dikén temették el Dáni Ferenczet. A közjónak élt. Nem is maradtak el az egyletek, társulatok s különféle intézetek koszorúikkal. A közjóért élni nehéz s többnyire háládatlan. Legtöbb tövis, ezen a téren terem. De az igazán nemesek nem haszonért, nem jutalomért, hanem hazájuk iránt élő, örök, benső szeretetből küzdenek a közjóért, még akkor is, midőn őket ezért a keresztrefeszíttetés éri. Dáni Ferencznek is, a tövisekből és hálátlanságból bőven kijutott. De ő azért utolsó lehelletéig szolgálta a közügyeket. Ezen ő állhatatossága szerezte meg neki azt a nagyon sok koszorút, a mivel ravatalát elhalmozták. Dáni Ferencz született 1817-ben Szegeden. Szegény szülőktől származott, a kik neveltetésére nagy gondot fordítottak. Iskoláit Szegeden kezdte; a gymnasiumi és bölcsészeti tanfolyam végeztével Nyitrán a piarista szerzetbe lépett, hol két évig volt novicziátusban. E pályára azonban nem volt hajlama, azért Pozsonyba ment a jogi tanfolyamra. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgálatot, s 1843-ban Szegeden nyitott irodát. Nőül vette Korda János vagyonos polgár leányát; e házasságból egy leánygyermek született. 1848-ban a szegediek tanácsnokká választották. A szabadságharcz kitörésekor a nemzetőrségbe lépett, hol mint kapitány, hősies bátorságot fejtett ki. Tagja volt a szegedi vészbíróságnak; mint ilyen, a világosi fegyverlerakás után menekülni volt kénytelen. Sokáig bujdosott itt az alföldön, míg végre József nevű testvéréhez menekült a ki magánál 2 évig rejtegette. Később magát a fővárosban, az Uj épületben a katonai törvényszéknél személyesen följelentette, a hol azonnal le is tartóztatták. El is ítélték. Befolyásos jó barátai közbenjárására azonban, nem volt nagyon sokáig a várfogságban. Midőn kiszabadúlt Pusztapóra ment s szorgalmas gazdálkodással magának nagy vagyont szerzett. 1860-ban a szegedi alsó városi választókerület országos képviselőjének választotta az országgyűlésre, mint balközépi ment fel. Az országgyűlés feloszlása után megint Pusztapóra vonult. 1865-ben megint megválasztotta őt országos képviselőjének az alsó városi kerület, de már akkor deákpárti programmal. Az országgyűlésnek igen hasznos és buzgó tagja volt. A következő országos képviselőválasztásnál, ellenében Ludvig János győzött, a ki lemondván, Kállay Ödön lett megválasztva. Szegednek hű fia, az erős izgatások következtén, mellőzve lett. Itt a háláltlanság és tövis. 1871-ben Szeged, Kecskemét és Arad főispánjává neveztetett ki Utóbb Kecskemét és Arad külön főispánt kapott, Dáni Szeged és Hunvásárhely főispánja lett. Nálunk a legnehezebb időben foglalta el főispáni székét. Akkor virágzott az ámitók burjánja legjavában. Rendkívüli erőfeszítéssel igyekezett városunkat a sülyedéstől megmenteni. 7 évig volt főispánunk, s csak a 7-ik évben sikerült neki a helyzetet valamivel tűrhetőbbé tenni. Illetőleg, akkor vette alakulását az az új párt, amely ma mint városi párt meglehetősen megtisztította a városháza tájékát a lelkiismeretlen haszonlesőktől. Dáni főispánnál minden igaz ügy pártolóra talált, minden hamisság ostort. Tevékenysége, buzgalma, rendkívüli volt. Munkásságának volt is sikere. Lassú volt a helyzet javulása, de biztos. Mi okozhatta, hogy a kormány bizodalmát elveszítette, mi azt nem tudjuk. Mondják, hogy azért, mert a szélsőbaloldaliak iránt nem volt eléggé kemény. Hogy gr. Károlyi Sándor, Bakay Nándor ellenében megbukott. A ki a körülményeket ismeri, ezen nem csodálkozhatik s akul a főispán engedékenységét nem vetheti Hanem ilyen a világ! A hűséget, becsületességet, szorgalmat, önfeláldozást, a sürgetett siker nélkül nem méltányolja. Dáninak a főispánságtól meg kellett válnia s a Lipótrenddel megelégednie. Hogy Dánit az ilyen bánásmód mélyen elkeseritette, az érthető, de hogy ő, még mikor magányba vonult is, nem szűnt meg a közügyeket, különösen az iskolaügyet ápolni: az lelkének nagyságára, s hazája iránt való hű szeretetére vall. Mi mély fájdalommal vesszük elhunytát, nekünk jó főispánunk volt. Városunk küldöttség által képviseltette magát a boldogult temetésénél s koszorút küldött koporsójára, jegyzőkönyvben örökítette meg részvétét, fájdalmát. Jól tette. Legyünk háládatosak jóltevőink iránt. Szegednek nagy halottja pedig, a ki egész életét, hazája, városa boldogitására fordította, a ki mellőztetése nehéz napjain is nem szűnt meg a közjót építeni, a sötét koporsóban, a számtalan koszorú alatt, nyugodjék békével s legyen áldás emlékezetén ! Dáni Ferencz temetése Városunk boldog emlékű első főispánjának Dáni Ferencznek temetése a múlt szerdán délután 3 órakor ment végbe Szegeden, rendkívüli fénynyel és díszszel Szeged és a vidék minden rendű lakosságának és nagyszámú képviselőinek óriási általános részvéte mellett. Szemtanúk egyhangú állítása szerint ily nagyszerű temetést a Klauzál Gáboré óta nem látott Szeged. A gyülekezés a Dugonics-tér és a Kálvária-sugárút sarkán levő halottasház környékén már 2 óra előtt jóval kezdődött. A mellékutczákat a kocsi közlekedés elől lovas rendőrök zárták el, a sugárúton díszruhás rendőrök, a városi és önkéntes tűzoltók voltak két sorban fölállítva. Két óra után kevéssel beláthatlan naptömeg lepte el az utczákat, úgy hogy az egybegyűlt végtisztességtevő közönség számát 10,000-re tették, s ebben az impozáns sokaságban képviselve lehetett látni a város összes lakosságát a hatóságtól kezdve az utolsó polgárig. Elment oda mindenik osztály, gazdag és szegény egyformán, hogy lerójja a végtisztesség adóját a város ama nagy fia iránt, aki életében annyit tett, fáradozott polgártársai és hazája javára. A gyászszertartásra sorrendben jelentek meg a Szegeden létező különféle egyletek testületileg, tantestületek, tanférfiak; az ott állomásozó közös hadseregbeli katonaság és honvédség több tagja élükön Görgey Kornél altábornagygyal és Busch ezredessel. Ezután fölvonultak az ipartársulat, iparoskör és iparos-ifjúság csaknem teljes számban, a polgári leányiskola, a gymnázium, a reáliskola, az elemi osztályok és az árvaház növendékei, a királyi törvényszék, a m. kir. kataszteri igazgatóság, a városi tisztikar és a vasúti két állomás tisztviselői, a királyi biztosságot Lechner L. Kelemen Mór s Kállay Albert képviselték. A szomszéd vidék küldöttségei városunkat H.-M.-Vásárhelyet és Kecskemétet képviselték. Városunkból a köztörvényhatóság és a tisztikar képviseletében Ábrás polgármesterrel élükön Kmetykó József főjegyző, Pokomándy Imre tanácsnok, Juhász Mihály főügyész Szikszay Dénes és Prehoffer Lajos aljegyzők, továbbá Gosztonyi Sándor, Karancsi Dániel, Draskóczy Lajos, Kovács József, Török Péter, Tárkány-Szücs Mihály, Vékony József, K. Hódi János stb. bizottsági tagok jelentek meg. A ravatalt a halottasház előtt az utcza közepén állították föl s kevéssel 3 óra előtt a díszes érczkoporsóban fekvő holttestet oda vitték le. A koporsó körül a városi tisztviselői kar, az iparosok és a polgárság köréből alakult 48 fáklyavivő, majd a rendőrség foglalt helyet. Az egyházi kísérettel pontban 3 órakor érkeztek Németh József püspök teljes egyházi ornátusban, Kremminger prépost-plébános, Dobó Miklós kanonok, Oltványi Pál pápai kamarás, Rózsa Ferencz rókusi plébános, a ferenczrendi és minoritazárdák főnökei s a belvárosi káplánok teljes díszben. Az énekkart a különböző városrészek kántorai s a tanítóképezde növendékei képezték. A gyászoló családtagok teljes számmal állták körül a ravatalt. Az elhunytnak egyetlen leánya zokogva borult a koporsóra, s amikor fölhangzott a „Miserere“ szívhezszóló gyászdallama, annyira erőt vett rajta a fájdalom, hogy férje karjai közzé roskadt. E pillanatban a körülállók szemei könybelábadtak a megható látványtól. Az egyházi szertartás bevégeztével s a belvárosi kántor rövid buczúztatója után a szegedi dalárda énekelt gyönyörű gyászdalt, s amikor az elhangzott: Bakay Nándor emelkedett föl s az iparos polgárság nevében rövid A békésbánáti ref. egyházmegye közgyűléséről. Mint előre is jelentek, egyházmegyénk közgyűlése e hó 21-re városunkba lévén összehiva, az a múlt héten szerdán és csütörtökön nálunk valóban meg is tartatott, a gyűlés estéjén az egyházmegyei lelkész Egyesület ülésezett. Ezen társulat főczélja vallásos és erkölcsi olvasmányok készítéséről és kiadásáról gondoskodni. Most az egyesület elnöke és ügyvivője jelenték, hogy az ide irányzott tevékenység megindult. A kiadásában megjelenő „Téli Újság“ mintegy 2000 példányban forog közkézen. A népies imádságos könyv is kikerült sajtó alól s leg-közelebb szétküldöztetik. Ezen kívül mintegy 8 kisebb krajczáros füzet van sajtó alatt. Minthogy ily vállalat tetemes költségekkel jár: a nyomdai költségek fedezésére mintegy ezer frt vétetett fel kölcsön, melyet a nyomtatványok árából kell törlesztenünk. Minden kebelbeli lelkésznél bizomány állittatik a megjelent művekből s ezenkívül a magyarhoni összes ref. és ev. esperességek fel fognak kéretni, hogy e művek elterjesztésében, melyeknek czólják minden nyerészkedéstől eltekintve olcsó és jó irányú olvasmányok által a ponyvairodalmat megnemesiteni, az Egyesületnek segítségére legyenek. Másnap reggeli 8 órakor a gyűlés tagjai részt vettek az ó templomi közisteni tiszteletben, mely alkalommal Miklovicz B. helybeli lelkész mondott kenetteljes imádságot. Innét a ref. egyház tanácstermébe vonult a testület, hol 9 óra tájon a tagok már teljes számmal voltak együtt. Jelen voltak Szabó János esperes K.Tarcsáról, Csécsi Miklós és Szőllősi Antal Makóról, Túri Dániel M.Berényből, Tatár János Szeghalomról, Szegedi Károly Békésről, Garzó Gyula Gyoméról, Koch Márton Orosházáról, Deák György Csorvásról, Tóth Sámuel Majlátról, Somogyi Lajos Sámsonról, Csák János Vésztőről, Darabos Sándor Szentandrásról, Zöld Mihály Bittbergről, Gerőcz Lajos Szentesről, Nagy Zsigmond Bánfalváról, Pap Mihály Gyuláról, lelkészek és helybeli papjaink. Világiak jelen voltak: Dr. Hajnal István Békésről, Leczki József Majlátról, Marti Sándor Sámsonról, Nagy Károly Gyuláról, Karaviai István Csabáról, Kovács Ferencz Vásárhelyről, Szél Ákos Makóról, Balog János Szegedről, Fekete Márton és Kristó Nagy István Szentesről, Pikó Béla Gyoméról, Kovács Jenő Kunágotáról, Mészáros Mihály Szeghalomról, Kis András Rittbergről, Sánta János Gyuláról és helyb. egyházunk részéről Szabó Mihály, Borotvás Kálmán, Garzó Imre, Szomor Imre, Futó Mihály, *Vörös Zsigmond egyházi képviselők s illet. (a *-gal jegyzettek) az egyh. megyei tábla tagjai. Ezen kívül számos hallgatóság, főleg a helybeli ref. presbytérium köréből. Az esperes a gyűlést szokás szerint imával megnyitván a nála sajátos ékes nyelven megnyitó beszédet tartott, melyben egyházunknak a királyilag szentestett Egyházi Törvények által előidézett uj helyzetére stb. utal, s előadá, hogy jelen gyűlést is épen az uj törvény szerint végrehajtandó szervezkedés tette szükségessé, minthogy az ennek régi alapon választott tisztviselői mindnyájan lemondottak stb. Majd ugyan ő fájdalomtól meghatott hangon jelenté, hogy elnöktársát id. gróf Rádai Gedeon urat szomorú kötelesség tartja távol tőlünk azon megdöbbentő esett. i. hogy egyházkerületünk főgondnoka s a magy ref. egyház egyik legnagyobb oszlop-embere gr. Degenfeld Imre Budapesten meghalálozott s gr. Rádai az ő temetésén Budapesten jelen kiván lenni. A gyűlés erre megbízza Szeremlei S. t. főjegyzőjét, hogy gr. Rádait azonnal táviratilag kérje fel, hogy egyházmegyénk fájdalmas részvétét fejezze ki a gyászoló család előtt s az elhunyt nagy férfiú ravatalán a békésbánáti ref. e. megye nevében egy koszorút helyeztessen. Egyszersmind pedig Kovács Ferencz mint az e. megye legidősebb t. bírája felkéretett, hogy a gyűlésben gróf Rádait helyettesítse s a társelnöki széket foglalja el. Ezután külön kifejeztetett az esperes, az egyházmegyei gondnok lemondása, melyet a gyűlés sajnálattal s azon reményben fogad, hogy a lemondott érdemes férfiakat ismét üdvözölhetni fogja kormányán. Pap Mihály gyulai lelkész, még a múlt nyáron megválasztatván az egyházmegye pénztárnokává feleskettetett s intézkedés történt, hogy a pénztár neki ideiglenesen átadassák. Következtek a Törvény életbe léptetése tárgyában tett és teendő intézkedések, melyeket Szeremlei S. főjegyző adott elő. Ezekből megértettük, hogy a gyülekezetekben az új presbyteriumok, egynek kivételével már mindenütt teljes rendben megalakultak, hogy az egyházmegye a maga tanácsbíráinak számát az eddigi módon jövőre is 12-ben kívánja megállapittatni. Elrendeltetett az esperes és egyházmegyei gondnok, a püspök, egyházkerületi főgondnok s egyéb e. k. és egyházmegyei tisztviselők választása, az e. megyei t. bírák kivételével, kikre később kerül a sor; továbbá az egyházmegye területén tartózkodó más életpályára lépett lelkészi jellemű egyének okleveleinek érvénytelenítése, az egyházmegyei 1882-ki számadásoknak, melyek számvevőiig már megvizsgáltattak, felülvizsgálása. Megkéretett az egyházkerület annak kijelentésére, hogy a Geleji Katona-féle régi kánonokat az újabb törvény életbe lépte után lehet-e még egynémely részeiben érvényeseknek tekinteni, valamint arra is, hogy az érvénytelen maradandó e. kerületi statútumokat legrégibb időtől kezdve pontosan rendbe szedve tétette közzé, mihelyt iskolaügyünk országosan szabályozva leend. Végül Miklovitz B. mint az egyházmegye egyik zsinati képviselője megkéretett, hogy az 1881. és 1882-ki debreczeni országos, zsinat jegyzőkönyvét, irományait, naplóját stb., teljes számban összeszedni s az egyházmegye levéltárában elhelyezni szíveskedjék. Délután Nagy Zsigmond bánfalvai lelkésztanitónak abbeli kérvénye tárgyaltatott, hogy mivel ő nagy számú családjával együtt hivatali igen csekély jövedelméből nem tud megélni, engedtessék meg neki egyháza belenyugvása és segédtartás mellett, hogy méhészeti vándortanitóságot vállalhasson el. Megengedtetett, oly kikötéssel, hogy havonkint egyszer bizonyos időre haza térjen s otthoni hivatalos teendőinek szabályszerű menetét ellenőrizze. (Folyt, köv.) meleg szavakban adott kifejezést a hálatartozásnak azon férfiú iránt, aki polgári családból születve, sohasem tagadta meg származását, és a rangú hatalom magas polczán is mindig őszinte, lelkes barátja volt a polgárságnak , aki különösen sokat tett és munkálkodott az iparügyért, s maradandóbecsü alkotásai voltak a szegedi 1876-iki országos kiállítás, és a szegedi ipartársulat létesítése. A halottas háznál utoljára a polgári dalárda énekelt. Erre a koporsót a díszes halottas kocsira helyezték, s megindult a menet roppant hosszú sorban a kálvária sugárúton az Árvaház felé. A gyászkíséretet a különböző egyletek és dalárdák gyászlobogóikkal nyitották meg; ezek után következett két díszlovas előlovaglása mellett a hatosfogatú diszes gyászkocsi a koporsóval, melynek nyomában haladt a koszorúkat szállító külön kocsi. Koszorúkat számosan küldtek, s ezek közt pompájára és diszes kiállítására nézve első helyen állt a hunvásárhelyi városi köztörvényhatóságé, mely külön a koporsóra volt elhelyezve. A koszorúnak több méter hosszú fehér atlasu szalagján a következő felirat volt olvasható: „H.-M.-Vásárhely szab. kir. város Dáni Ferencz hamvaira, legbensőbb részvéte jeléül.“ A gyászmenet az Árvaház előtt megállapodott, hol a szokásos egyházi szertartás, u. m. ima és ének után a gyászkiséret zöme visszamaradt. Ezentúl a közönség közül még igen számosan gyalog és kocsikra ülve vonultak ki a belvárosi temetőbe, hol a halott a Korda-család diszes sírboltjába, 7 évvel ezelőtt elhunyt derék lelkű nője Dáni Korda Terézia asszony hamvai mellé helyeztetett örök nyugalomra. Legyen könnyű hamvainak a föld, s lengjen örök áldás és béke fenkölt emlékezetére! Ismét a Szajol-vásárhelyi vasút. A Szajol-vásárhelyi vasút ügyben a Beniczky főispán által összehívott jász-nagykun-szolnok megyei érdekeltek f. hó 15-én Szolnokon nagy számmal jelentek meg. Az értekezlet a legnagyobb lelkesedéssel karolta fel az ügyet, az egyesek felszólalása tanúságot tesz arról, hogy a nagy czél elérésére mindenik érdekelt törekszik, valamint arról is, hogy a bizalom újból feléledvén, a további teendőket biztos alapokra kívánja fektetni az érdekeltség. Az értekezlet egyes tagjai figyelembe véve az átdolgozott, helyesebben az 1 millió 572 ezer írtra leszállított költségvetést, át vannak hatva most már azon meggyőződéstől, hogy a befektetés nem áldozat; meg vannak győződve, miszerint a felajánlandó összeg önmagát fogja kifizetni, és a mellett, hogy a birtokérték növeltetik, az építésbe befektetett tőke szintén meghozza kamatját, sőt igen tekintélyes részről hangsúlyozva is lett azon meggyőződés, hogy azon részvények, melyeket némelyek most talán nem örömest vesznek át, később keresett befektetési papírokká válnak, támpontot nyújt erre a körösvölgyi helyi vasút papírja, mely ma tényleg 9°/0-ot jövedelmez ése szerint mondhatni, a tőkének kitűnő elhelyezésül szolgál. Az értekezlet a legjobb hangulattól volt áthatva és komoly szándékáról leginkább azon körülmény tesz tanúságot, hogy a további eljárást óvatosan, kellő tájékozás után és biztos alapokon kívánja folytatni, e czélból Beniczky ügybuzgó főispán elnöklete mellett egy albizottságot választott, melynek feladatává tette először is Jász-Nagykun- Szolnok megyében részletesen körültekinteni és mindazon érdekelteket, kiknek birtoka a vasút létesítése által értékben közvetve vagy közvetlenül növekszik, az érdekeltségbe való belépésre bírni. Feladatává tétetett továbbá a bizottságnak, hogy gyorsan és pontosan eljárván, véleményét és munkálatát mielőbb terjeszsze elő, mert ha kitűnik az, — ami előre is igen valószínű, — hogy az eredmény kedvező lesz, az illető birtokosok nemcsak birtokértékük emelését fogják a hozzájárulásnál szem előtt tartani, hanem pénzbefektetés szempontjából bizonyára még külön összeggel is járulnak a vállalathoz, mit e megyének többi