Hód-Mező-Vásárhely, 1883. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-25 / 8. szám

XIII-ik évfolyam 1883. §-ik szám Vasárnap, február 25-én. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 58 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel Egyes szám­ára 10 kr. A lap jellemét illető közlemé­nyek valamint az előfizetési pén­zek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, 111. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: 4 hasábos petit sor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyilt térben a 4 hasábos petit­sor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Idáni FERENCZ.I Szegednek nagy halottja volt. E hó 21-dikén temették el Dáni Ferenczet. A közjónak élt. Nem is maradtak el az egyletek, társulatok s különféle intézetek koszorúikkal. A közjóért élni nehéz s több­nyire háládatlan. Legtöbb tövis, ezen a téren terem. De az igazán nemesek nem haszonért, nem jutalomért, hanem hazájuk iránt élő, örök, benső szeretetből küzdenek a közjóért, még akkor is, midőn őket ezért a keresztrefeszíttetés éri. Dáni Ferencznek is, a tövisekből és hálátlanságból bőven kijutott. De ő azért utolsó lehelletéig szolgálta a közügyeket. Ezen ő állhatatossága szerezte meg neki azt a nagyon sok koszorút, a mivel rava­talát elhalmozták. Dáni Ferencz született 1817-ben Sze­geden. Szegény szülőktől származott, a kik neveltetésére nagy gondot fordítottak. Is­koláit Szegeden kezdte; a gymnasiumi és bölcsészeti tanfolyam végeztével Nyitrán a piarista szerzetbe lépett, hol két évig volt novicziátusban. E pályára azonban nem volt hajlama, azért Pozsonyba ment a jogi tan­folyamra. 1842-ben letette az ügyvédi vizs­gálatot, s 1843-ban Szegeden nyitott iro­dát. Nőül vette Korda János vagyonos pol­gár leányát; e házasságból egy leánygyer­mek született. 1848-ban a szegediek tanácsnokká vá­lasztották. A szabadságharcz kitörésekor a nemzetőrségbe lépett, hol mint kapitány, hősies bátorságot fejtett ki. Tagja volt a szegedi vészbíróságnak; mint ilyen, a vilá­gosi fegyverlerakás után menekülni volt kénytelen. Sokáig bujdosott itt az alföldön, m­íg végre József nevű testvéréhez menekült a ki magánál 2 évig rejtegette. Később magát a fővárosban, az Uj­ épületben a ka­tonai törvényszéknél személyesen följelen­tette, a hol azonnal le is tartóztatták. El is ítélték. Befolyásos jó barátai közbenjá­rására azonban, nem volt nagyon sokáig a várfogságban. Midőn kiszabadúlt Pusztapóra ment s szorgalmas gazdálkodással magának nagy vagyont szerzett. 1860-ban a szegedi alsó városi vá­lasztókerület országos képviselőjének válasz­totta az országgyűlésre, mint balközépi ment fel. Az országgyűlés feloszlása után megint Pusztapóra vonult. 1865-ben megint megválasztotta őt országos képviselőjének az alsó városi ke­rület, de már akkor deákpárti programmal. Az országgyűlésnek igen hasznos és buzgó tagja volt. A következő országos képviselő­­választásnál, ellenében Ludvig János győ­zött, a ki lemondván, Kállay Ödön lett megválasztva. Szegednek hű fia, az erős iz­gatások következtén, mellőzve lett. Itt a háláltlanság és tövis. 1871-ben Szeged, Kecskemét és Arad főispánjává neveztetett ki Utóbb Kecskemét és Arad külön főispánt kapott, Dáni Sze­ged és Hunvásárhely főispánja lett. Nálunk a legnehezebb időben foglalta el főispáni székét. Akkor virágzott az ámi­­tók burjánja legjavában. Rendkívüli erőfe­szítéssel igyekezett városunkat a sülyedés­­től megmenteni. 7 évig volt főispánunk, s csak a 7-ik évben sikerült neki a helyze­tet valamivel tűrhetőbbé tenni. Illetőleg, akkor vette alakulását az az új párt, a­mely ma mint városi párt meglehetősen megtisz­tította a város­háza tájékát a lelkiismeret­len haszonlesőktől. Dáni főispánnál minden igaz ügy pár­tolóra talált, minden hamisság ostort. Te­vékenysége, buzgalma, rendkívüli volt. Mun­kásságának volt is sikere. Lassú volt a helyzet javulása, de biztos. Mi okozhatta, hogy a kormány bizo­dalmát elveszítette, mi azt nem tudjuk. Mondják, hogy azért, mert a szélső­balolda­liak iránt nem volt eléggé kemény. Hogy gr. Károlyi Sándor, Bakay Nándor ellené­ben megbukott. A ki a körülményeket is­meri, ezen nem csodálkozhatik s akul a fő­ispán engedékenységét nem vetheti Hanem ilyen a világ! A hűséget, becsületességet, szorgalmat, önfeláldozást, a sürgetett si­ker nélkül nem méltányolja. Dáninak a fő­­ispánságtól meg kellett válnia s a Lipót­­renddel megelégednie. Hogy Dánit az ilyen bánásmód mé­lyen elkeseritette, az érthető, de hogy ő, még mikor magányba vonult is, nem szűnt meg a közügyeket, különösen az iskola­ügyet ápolni: az lelkének nagyságára, s hazája iránt való hű szeretetére vall. Mi mély fájdalommal vesszük elhuny­­tát, nekünk jó főispánunk volt. Városunk küldöttség által képviseltette magát a boldogult temetésénél s koszorút küldött koporsójára, jegyzőkönyvben örökí­tette meg részvétét, fájdalmát. Jól tette. Legyünk háládatosak jóltevőink iránt. Szegednek nagy halottja pedig, a ki egész életét, hazája, városa boldogitására fordította, a ki mellőztetése nehéz napjain is nem szűnt meg a közjót építeni, a sö­tét koporsóban, a számtalan koszorú alatt, nyugodjék békével s legyen áldás emléke­zetén ! Dáni Ferencz temetése Városunk boldog emlékű első főispánjának Dáni Ferencznek temetése a múlt szerdán dél­­­­után 3 órakor ment végbe Szegeden, rendkívüli fénynyel és díszszel Szeged és a vidék minden rendű lakosságának és nagyszámú képviselőinek óriási általános részvéte mellett. Szemtanúk egy­hangú állítása szerint ily nagyszerű temetést a Klauzál Gáboré óta nem látott Szeged. A gyü­lekezés a Dugonics-tér és a Kálvária-sugárút sar­kán levő halottasház környékén már 2 óra előtt jóval kezdődött. A mellékutczákat a kocsi közle­kedés elől lovas rendőrök zárták el, a sugárúton díszruhás rendőrök, a városi és önkéntes tűzol­tók voltak két sorban fölállítva. Két óra után kevéssel beláthatlan naptömeg lepte el az utczá­­kat, úgy hogy az egybegyűlt végtisztességtevő közönség számát 10,000-re tették, s ebben az impozáns sokaságban képviselve lehetett látni a város összes lakosságát a hatóságtól kezdve az utolsó polgárig. Elment oda mindenik osztály, gazdag és szegény egyformán, hogy lerójja a végtisztesség adóját a város ama nagy fia iránt, aki életében annyit tett, fáradozott polgártársai és hazája javára. A gyászszertartásra sorrendben je­lentek meg a Szegeden létező különféle egyletek testületileg, tantestületek, tanférfiak; az ott állo­másozó közös hadseregbeli katonaság és honvéd­ség több tagja élükön Görgey Kornél altábor­­nagygyal és Busch ezredessel. Ezután fölvonultak az ipartársulat, iparoskör és iparos-ifjúság csaknem teljes számban, a polgári leányiskola, a gymnázium, a reáliskola, az elemi osztályok és az árvaház növendékei, a királyi törvényszék, a m. kir. kataszteri igazgatóság, a városi tisztikar és a vasúti két állomás tisztviselői, a királyi biztosságot Lech­­ner L. Kelemen Mór s Kállay Albert képvi­selték. A szomszéd vidék küldöttségei városun­kat H.-M.-Vásárhelyet és Kecskemétet képvisel­ték. Városunkból a köztörvényhatóság és a tisz­tikar képviseletében Ábrás polgármesterrel élükön Kmetykó József főjegyző, Pokomándy Imre tanács­nok, Juhász Mihály főügyész Szikszay Dénes és Prehoffer Lajos aljegyzők, továbbá Gosztonyi Sán­dor, Karancsi Dániel, Draskóczy Lajos, Kovács József, Török Péter, Tárkány-Szücs­ Mihály, Vékony József, K. Hódi János stb. bizottsági tagok jelen­tek meg.­­ A ravatalt a halottasház előtt az utcza közepén állították föl s kevéssel 3 óra előtt a díszes érczkoporsóban fekvő holttestet oda vit­ték le. A koporsó körül a városi tisztviselői kar, az iparosok és a polgárság köréből alakult 48 fák­lyavivő, majd a rendőrség foglalt helyet. Az egy­házi kísérettel pontban 3 órakor érkeztek Németh József püspök teljes egyházi ornátusban, Krem­­minger prépost-plébános, Dobó Miklós kanonok, Oltványi Pál pápai kamarás, Rózsa Ferencz rókusi plébános, a ferenczrendi és minoritazárdák főnö­kei s a belvárosi káplánok teljes díszben. Az ének­kart a különböző városrészek kántorai s a tanító­­képezde növendékei képezték. A gyászoló család­tagok teljes számmal állták körül a ravatalt. Az elhunytnak egyetlen leánya zokogva borult a kopor­sóra, s amikor fölhangzott a „Miserere“ szívhez­­szóló gyászdallama, annyira erőt vett rajta a fáj­dalom, hogy férje karjai közzé roskadt. E pilla­natban a körülállók szemei könybelábadtak a megható látványtól. Az egyházi szertartás bevé­­geztével s a belvárosi kántor rövid buczúztatója után a szegedi dalárda énekelt gyönyörű gyászdalt, s amikor az elhangzott: Bakay Nándor emelke­dett föl s az iparos polgárság nevében rövid A békésbánáti ref. egyházmegye közgyűléséről. Mint előre is jelentek, egyházmegyénk köz­gyűlése e hó 21-re városunkba lévén összehiva, az a múlt héten szerdán és csütörtökön nálunk valóban meg is tartatott, a gyűlés estéjén az egyházmegyei lelkész­ Egyesület ülésezett. Ezen társulat főczélja vallásos és erkölcsi olvasmányok készítéséről és kiadásáról gondoskodni. Most az egyesület elnöke és ügy­vivője jelenték, hogy az ide irányzott tevékenység megindult. A kiadásában megjelenő „Téli Újság“ mintegy 2000 példányban forog közkézen. A né­pies imádságos könyv is kikerült sajtó alól s leg-­­­közelebb szétküldöztetik. Ezen kívül mintegy 8 kisebb krajczáros füzet van sajtó alatt. Minthogy ily vállalat tetemes költségekkel jár: a nyomdai költségek fedezésére mintegy ezer frt vétetett fel kölcsön, melyet a nyomtatványok árából kell tör­­lesztenünk. Minden kebelbeli lelkésznél bizomány állittatik a megjelent művekből s ezenkívül a ma­gyarhoni összes ref. és ev. esperességek fel fog­nak kéretni, hogy e művek elterjesztésében, me­lyeknek czólják minden nyerészkedéstől eltekintve olcsó és jó irányú olvasmányok által a ponyva­­irodalmat megnemesiteni, az Egyesületnek segít­ségére legyenek. Másnap reggeli 8 órakor a gyűlés tagjai részt vettek az ó templomi közisteni tiszteletben, mely alkalommal Miklovicz B. helybeli lelkész mondott kenetteljes imádságot. Innét a ref. egy­ház tanácstermébe vonult a testület, hol 9 óra tájon a tagok már teljes számmal voltak együtt. Jelen voltak Szabó János esperes K.­Tarcsáról, Csécsi Miklós és Szőllősi Antal Makóról, Túri Dániel M.­Berényből, Tatár János Szeghalomról, Szegedi Károly Békésről, Garzó Gyula Gyoméról, Koch Márton Orosházáról, Deák György Csorvás­­ról, Tóth Sámuel Majlátról, Somogyi Lajos Sám­sonról, Csák János Vésztőről, Darabos Sándor Szentandrásról, Zöld Mihály Bittbergről, Gerőcz Lajos Szentesről, Nagy Zsigmond Bánfalváról, Pap Mihály Gyuláról, lelkészek és helybeli pap­jaink. Világiak jelen voltak: Dr. Hajnal István Békésről, Leczki József Majlátról, Marti Sándor Sámsonról, Nagy Károly Gyuláról, Karaviai Ist­ván Csabáról, Kovács Ferencz Vásárhelyről, Szél Ákos Makóról, Balog János Szegedről, Fekete Márton és Kristó Nagy István Szentesről, Pikó Béla Gyoméról, Kovács Jenő Kunágotáról, Mészá­ros Mihály Szeghalomról, Kis András Rittbergről, Sánta János Gyuláról és helyb. egyházunk részé­ről Szabó Mihály, Borotvás Kálmán, Garzó Imre, Szomor Imre, Futó Mihály, *Vörös Zsigmond egyházi képviselők s illet. (a *-gal jegyzettek) az egyh. megyei tábla tagjai. Ezen kívül számos hall­gatóság, főleg a helybeli ref. presbytérium köréből. Az esperes a gyűlést szokás szerint imával megnyitván a nála sajátos ékes nyelven megnyitó beszédet tartott, melyben egyházunknak a királyi­lag szentestett Egyházi Törvények által előidézett uj helyzetére stb. utal, s előadá, hogy jelen gyű­lést is épen az uj törvény szerint végre­hajtandó szervezkedés tette szükségessé, minthogy az ennek régi alapon választott tisztviselői mindnyájan le­mondottak stb. Majd ugyan ő fájdalomtól meg­hatott hangon jelenté, hogy elnöktársát id. gróf Rádai Gedeon urat szomorú kötelesség tartja távol tőlünk azon megdöbbentő eset­t. i. hogy egyház­­kerületünk főgondnoka s a magy ref. egyház egyik legnagyobb oszlop-embere gr. Degenfeld Imre Budapesten meghalálozott s gr. Rádai az ő temetésén Budapesten jelen kiván lenni. A gyűlés erre megbízza Szeremlei S. t. főjegyzőjét, hogy gr. Rádait azonnal táviratilag kérje fel, hogy egy­házmegyénk fájdalmas részvétét fejezze ki a gyá­szoló család előtt s az elhunyt nagy férfiú rava­talán a békésbánáti ref. e. megye nevében egy koszorút helyeztessen. Egyszersmind pedig Kovács Ferencz mint az e. megye legidősebb t. bírája felkéretett, hogy a gyűlésben gróf Rádait helyet­tesítse s a társ­elnöki széket foglalja el. Ezután külön kifejeztetett az esperes, az egyházmegyei gondnok lemondása, melyet a gyű­lés sajnálattal s azon reményben fogad, hogy a lemondott érdemes férfiakat ismét üdvözölhetni fogja kormányán. Pap Mihály gyulai lelkész, még a múlt nyáron megválasztatván az egyházmegye pénztár­nokává feleskettetett s intézkedés történt, hogy a pénztár neki ideiglenesen átadassák. Következtek a Törvény életbe léptetése tár­gyában tett és teendő intézkedések, melyeket Sze­remlei S. főjegyző adott elő. Ezekből megértettük, hogy a gyülekezetekben az új presbyteriumok, egynek kivételével már mindenütt teljes rendben megalakultak, hogy az egyházmegye a maga ta­­nácsbíráinak számát az eddigi módon jövőre is 12-ben kívánja megállapittatni. Elrendeltetett az esperes és egyházmegyei gondnok, a püspök, egy­házkerületi főgondnok s egyéb e. k. és egyház­­megyei tisztviselők választása, az e. megyei t. bírák kivételével, kikre később kerül a sor; továbbá az egyházmegye területén tartózkodó más életpályára lépett lelkészi jellemű egyének okleveleinek érvény­telenítése, az egyházmegyei 1882-ki számadások­nak, melyek számvevőiig már megvizsgáltattak, felülvizsgálása. Megkéretett az egyházkerület annak kijelentésére, hogy a Geleji Katona-féle régi ká­nonokat az újabb törvény életbe lépte után lehet-e még egy­némely részeiben érvényeseknek tekin­teni, valamint arra is, hogy az érvénytelen ma­radandó e. kerületi statútumokat legrégibb időtől kezdve pontosan rendbe szedve tétette közzé, mi­helyt iskolaügyünk országosan szabályozva leend. Végül Miklovitz B. mint az egyházmegye egyik zsinati képviselője megkéretett, hogy az 1881. és 1882-ki debreczeni országos, zsinat jegyzőkönyvét, irományait, naplóját stb., teljes számban összeszedni s az egyházmegye levéltárában elhelyezni szíves­kedjék. Délután Nagy Zsigmond bánfalvai lelkész­­tanitónak abbeli kérvénye tárgyaltatott, hogy mi­vel ő nagy számú családjával együtt hivatali igen csekély jövedelméből nem tud megélni, enged­tessék meg neki egyháza belenyugvása és segéd­­tartás mellett, hogy méhészeti vándortanitóságot vállalhasson el. Megengedtetett, oly kikötéssel, hogy havonkint egyszer bizonyos időre haza tér­jen s otthoni hivatalos teendőinek szabályszerű menetét ellenőrizze. (Folyt, köv.­) meleg szavakban adott kifejezést a hálatartozásnak azon férfiú iránt, aki polgári családból születve, sohasem tagadta meg származását, és a rang­ú hatalom magas polczán is mindig őszinte, lelkes barátja volt a polgárságnak , aki különösen sokat tett és munkálkodott az iparügy­ért, s maradandó­­becsü alkotásai voltak a szegedi 1876-iki országos kiállítás, és a szegedi ipartársulat létesítése. A halottas háznál utoljára a polgári dalárda énekelt. Erre a koporsót a díszes halottas kocsira helyez­ték, s megindult a menet roppant hosszú sorban a kálvária sugárúton az Árvaház felé. A gyász­­kíséretet a különböző egyletek és dalárdák gyász­lobogóikkal nyitották meg; ezek után következett két díszlovas előlovaglása mellett a hatosfogatú diszes gyászkocsi a koporsóval, melynek nyomában haladt a koszorúkat szállító külön kocsi. Koszo­rúkat számosan küldtek, s ezek közt pompájára és diszes kiállítására nézve első helyen állt a hunvásárhelyi városi köztörvényhatóságé, mely külön a koporsóra volt elhelyezve. A koszorúnak több méter hosszú fehér atlasu szalagján a következő felirat volt olvasható: „H.-M.-Vásárhely szab. kir. város Dáni Ferencz hamvaira, legbensőbb részvéte jeléül.“ A gyászmenet az Árvaház előtt megálla­podott, hol a szokás­os egyházi szertartás, u. m. ima és ének után a gyászkiséret zöme visszama­radt. Ezentúl a közönség közül még igen számo­san gyalog és kocsikra ülve vonultak ki a belvá­rosi temetőbe, hol a halott a Korda-család diszes sírboltjába, 7 évvel ezelőtt elhunyt derék lelkű nője Dáni Korda Terézia asszony hamvai mellé helyeztetett örök nyugalomra. Legyen könnyű hamvainak a föld, s lengjen örök áldás és béke fenkölt emlékezetére! Ismét a Szaj­ol-vásárhelyi vasút. A Szajol-vásárhelyi vasút ügyben a Beniczky főispán által összehívott jász-nagykun-szolnok me­­gyei érdekeltek f. hó 15-én Szolnokon nagy szám­mal jelentek meg. Az értekezlet a legnagyobb lel­kesedéssel karolta fel az ügyet, az egyesek fel­szólalása tanúságot tesz arról, hogy a nagy czél elérésére mindenik érdekelt törekszik, valamint arról is, hogy a bizalom újból feléledvén, a to­vábbi teendőket biztos alapokra kívánja fektetni az érdekeltség. Az értekezlet egyes tagjai figyelembe véve az átdolgozott, helyesebben az 1 millió 572 ezer írtra leszállított költségvetést, át vannak hatva most már azon meggyőződéstől, hogy a befekte­tés nem áldozat; meg vannak győződve, miszerint a felajánlandó összeg ön­magát fogja kifizetni, és a mellett, hogy a birtok­érték növeltetik, az épí­tésbe befektetett tőke szintén meghozza kamatját, sőt igen tekintélyes részről hangsúlyozva is lett azon meggyőződés, hogy azon részvények, melye­ket némelyek most talán nem örömest vesznek át, később keresett befektetési papírokká válnak, támpontot nyújt erre a körösvölgyi helyi vasút papírja, mely ma tényleg 9°/0-ot jövedelmez és­e szerint mondhatni, a tőkének kitűnő elhelyezésül szolgál. Az értekezlet a legjobb hangulattól volt áthatva és komoly szándékáról leginkább azon kö­rülmény tesz tanúságot, hogy a további eljárást óvatosan, kellő tájékozás után és biztos alapokon kívánja folytatni, e czélból Beniczky ügybuzgó fő­ispán elnöklete mellett egy albizottságot választott, melynek feladatává tette először is Jász-Nagykun- Szolnok megyében részletesen körültekinteni és mindazon érdekelteket, kiknek birtoka a vasút lé­tesítése által értékben közvetve vagy közvetlenül növekszik, az érdekeltségbe való belépésre bírni. Feladatává tétetett továbbá a bizottságnak, hogy gyorsan és pontosan eljárván, véleményét és mun­kálatát mielőbb terjeszsze elő, mert ha kitűnik az, — a­mi előre is igen valószínű, — hogy az eredmény kedvező lesz, az illető birtokosok nem­csak birtok­értékük emelését fogják a hozzá­já­­rulásnál szem előtt tartani, hanem pénz­befekte­tés szempontjából bizonyára még külön összeg­gel is járulnak a vállalathoz, mit e megyének többi

Next