Hód-Mező-Vásárhely, 1884. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1884-01-13 / 2. szám
XIV-ik évfolyam 1884. 25-ik szám. Vasárnap, január 13-án. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 4 frt, negyedévre 4 frt. Megyeien, minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, s a k.m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet” Közlönye. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Antyik térben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot ugró ügyekben naponként csak délig órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat látogatásokat a szerkesztő. Nagyságos Kovács Ferencz országgyűlési képviselő úr és neje Kiry Teréz alapítványa. Nem lehet, nem is szabad kételkednem, sőt örömmel megnyugtatva hiszem, tudom, hogy élénk emlékezetében van azon egyszerű tény, mely szerint én, úgy magam mint nőm nevében, az 1882-ik évi július hó 2-ik napján, azon alkalommal, a midőn főgymnasiumi épülete uj szárnyának alapkövét ünnepélyesen letévé, egy 5000, azaz ötezer forintból álló örök alapítványt tettem. Kötelezett engemet erre a jeérzet, melylyel egyházam s iskolája iránt, — hol kiképez,tetősem első s ezen épült állásom, rangom alapját nyerni szerencsés voltam — folytonosan viseltetem; s megérlelő keblemben azon szándékot, akaratot, hogy egyházamnak azon nemes czélját, — mely szerint főgymnasiumi épületét nagy áldozattal kibővitvén, azt, mint atyáink szénörökségét, mint a magyar protestantizmus és magyar nemzetiség érdekében itt e helyen szükséges intézetet s abban a protestáns szellemet fentartsa, biztosítsa — kivitelében csekély adományunkkal némileg elősegítsük akkor, midőn a mérvadó protestáns körökben még a jobb elmék is azon eszmeáradattól áthatva — hogy a kis gymnasiumok csak a proletariátus dajkái — még a mi iskoláinktól is már előlfordulni kezdenek, mely — Istennek hála! — ma már más irányban, kedvező irányban kezd nyilatkozni; de kötelezett annak tudata, hogy a középiskoláknak szükségessé vált reformálására vonatkozó protestáns egyetemes zsinati — s az akkor még csak tervben volt, de most már tényleg megalkotott országos — 1883. XXX. t. sz. — törvények majdani életbeléptetése alkalmával az egyháznak tetemes költségre leene szüksége. És most eme törvények foganatosítása immár küszöbön állván, de alapítványi tőkénk is 1882-ik évi július hó 27-ik napjától, mint a tényleg lefizetés idejétől már tetemesen gyümölcsözvén, előállott immár szüksége annak is, hogy alapítványunk s tekintve kamatainak felhasználása iránt szándékunkat, akaratunkat úgy most, mint jövőre nézve kijelentsük Beterjesztem azért a legmélyebb tisztelettel alapítványi oklevelünket '/• alá borítva azon biztos reményben, hogy az abban foglalt s azon alapelvre fektetett nézetünk, — miképp azon intézet jövője van kellőleg biztosítva, a melynek tisztviselői anyagilag is eléggé el vannak látva — szintén osztani, s ebből folyólag, a kamatok felhasználására nézve egyelőre tett rendelkezésünket, a jelenlegi tanári állásokban létező felekezeti viszonyok érintetten hagyásával, óhajainkat s föltételeinket elfogadni kegyes leendő — s azon bizalomteljes kérésünk kifejezésével: mikép alapítványunk tulajdoni jogának reáruházása mellett a kezelés nem könnyű terhét átvállalni, s ezen tényei által bennünket megörvendeztetni, s áldásdús kegyeiben továbbra is részesíteni kegyeskedjék, méltóztassék. Legbensőbb tiszteletemnek úgy magam mint nem nevében kifejezése mellett vagyok a nagytiszteletü Egyháztanácsnak Hódmező-Vásárhelyt, 1883. decz. 31. örök hive Kovács Ferencz m. k. ref. egyháztag. pénzben le is fizettünk, oly czélból, hogy a mélyen tisztelt egyház alapítványi tőkénk esedékes kamataiból az ő főgymnásiumának a magyar protestáns egyetemes zsinat által meghozott s az akkor még csak tervben levő, de most tényleg meghozott 1883-ik évi XXX-ik törvényczikkbe foglalt középiskolai törvények szabványai szerint szellemi részben leendő újra szervezése s felszerelése mellett abban a köznevelés és közoktatást, a magyar tudományosságot, culturális haladást fejleszsze, fokozza, előmozdítsa, s ugyanakkor a protestáns szellem önnmaradását is biztosítsa. Most ezen alapitványunk^ annak jelzett czéljából kifolyólag p«—^kczoleg rendelkezünk : j Pl szoktatás sikerét a hivatások irántionkenységet, teljes odaadást, folytonos önképzést s a korral együtt haladást tanúsító, — a protestáns szellemet pedig reform, vallásukhoz hű és buzgó tanerőt biztosítván, kívánjuk , hogy alapítványi tőkénknek folyó 1883-ik évi julius hó 1-ső napjától járó esedékes kamatai a főgymnásiumi rendes tanárok javadalmazására fordittassanak; és pedig most egyelőre a főgymnásiumban jelenleg működő kilencz rendes tanár közt akkép osztassanak fel, hogy a magyar nyelv és irodalom történet felsőbb osztályok iráni rendes tanára két részt kapjon, vagyis: az alapítványi tőkéknek az egyház által használt 8°/0-os gyümölcsöztetési rendszere mellett a mi 5000 forintos alapítványi tőkénknek 8*/0-ka, jövedelmezése mellett termelt évi kamat hozadéka 400 azaz négyszáz forintot tévén, ebből a magyar nyelv és irodalom tanszékén működő tanár úr a kamatjáradék 20%-ának azaz 86 szóval nyolczvan forintnak, a többi rendes tanár úr 10—10°/o-nak, tehát egyenként 40—40 forintnak élvezésében részesüljön; éspedig évről-évre, folytonosan, azonban az esedékes kezelési költség aránylagos leszámításával. Jövőre azonban óhajtásunk az, hogy az 5000 forint alapítványi tőkének évi esedékes kamataiból képezendő összegből azon tanszéknek, melynek főtantárgya a magyar nyelv és irodalomtörténet tantárgya leendő javadalmazására mindenkorra egyszáz, azaz 100 forint biztosittassék s Szétessék ki, vagyis a fölebbi számítást véve alapul, az évi kamatjáradékot képező 400 frtnyi összegből az egyszáz forint előlegesen az említett tanszék javára levonassék s az ez után fenmaradt 300 frt az itteni hivataloskodása szerint legidősebb hat tanárnak osztassák ki 50, azaz ötven frtnyi részletekben, úgy hogy jelenleg 950, azaz kilenczszázötven forintot tevő évi fizetésük egy ezer forintra emelkedjék. Minthogy azonban a kamatláb a pénzviszonyok változásával több avagy kevesebb lehet, s így alapítványi tőkénk kamatjáradékainak időnként kiosztható összege is ezen eseménytől van s lesz függővé téve: önként következik, hogy az 50 frtnyi osztalék élvezését is a jelenleg működő tanár urak egyes koronként bekövetkezendő halálozási esete teszi fokozatosan az idők folyamában lehetővé, esedékessé, jelesen — mindig a fennebbi számítást véve alapul — a 400 frtnyi föltételesen esedékes kamatozási összegből az egyszáz forintnak a magyar nyelv és irodalom tanszékének javára történendő levonásával fenmaradt 300 írtból — a most 8 tanár közt felosztással frvj'-' — — x s-o -a.. uuij ott Idlldl licll netalán bekövetkezhető halála esetében annak már csak hat tanár közti felosztásával egy tanár évi osztaléka 42 frt 82 kr, kettőnek halálozása esetében pedig már csakis hat tanár közt osztatván fel ugyanazon 300 frtnyi összeg, épen 50 frtot fog tenni az évi osztalék , és így hat rendes tanár évi fizetése épen 1000 frtra emelkedik. Valamint önként következik az is, hogy az évi 50 frtnyi osztalék, legyen tiszteletdíja élvezését a kamatnál 8-nál kisebb százalékra leszállítása avagy magasabbra emelése valamint befizetésének és így kiosztásának ideje is az idők folyamában módosítja, épen azért ismét kifejezni szükségesnek tartjuk, hogy 1-er a felosztás és kifizetés mindig a jelzett kulcs és arányban történjék , míg 2-er a felosztásnál netalán előállandó hányad-részlet maradék gyümölcsözésével együtt mindig a következő évi osztalék összeghez csatoltassák, hogy az minél inkább legyen élvezhető. Kijelentjük azt is, hogy az ezen alapítványból a jelenleg működő tanár urak részére kiadandó évi osztalék, azoknak rendes ez idő szerint 950 frtot tevő fizetésükbe s netalánn egyébb járandóságaikba beszámítható nem reend; kijelentjük, hogy ha a mélyen tisztelt fentartó egyház rendes tanárainak fizetéseit egyezer írtra — vagy az idők folyamában épen annyi értéket képviselő, — kisebb avagy nagyobb öszszegben állapítaná meg: ez esetben a mi alapítványunk kamatainak a tanárok fizetésébe leendő beszámítása feletti intézkedés jogát reá ruházzuk; azon határozott kikötéssel azonban, hogy intézkedései az azon tanszékhez — melynek főtantárgya a magyar nyelv és irodalomtörténet tantárgya leend hozzá kötött egyszáz frtnyi javadalmazásra vonatkozó rendelkezésünket egyáltalán nem érinthetik; kijelentjük , hogy a magyar nyelv és irodalom rendes tanárának számára, az egyszáz frt- s nak az ő rendes fizetése s netalán egyébb javadalmazási összegein felül leing kifizetése ezen alapítványunk kamataiból minden időre biztosittatik s köteleztetik; de kijelentjük végül és általábban kivétel nélkül kötelezőleg, hogy mindezen tisztelet díjas alapítványai csakis és kizárólag egyedül a főgymnásiumot vagy az ennek helyébe lépő intézetet fenntartó hódmezővásárhelyi ref. egyház által választott s fizetett rendes tanárok számára alaptvák s azokban csakis egyedül ilyenek részesülh,hetnek, ilyeneküt tekintetvén azok is, kik jelenleg a mi kedvelt városi közönségünk által főgymnásiumunk részére, jelenleg fennálló egyházi jogviszonyaink s gyakorlat szerint fizetett s jövőre is minden fenntartás nélkül az eddigi alapon fizetendő alapítványszerű adományképen fizetéseiket a városi közpénztárból veszik és veendik fel. De igen is reflektálunk azon nyilatkozatunkkal s azt határozottan fenntartjuk s kikötjük az 1883. évi XXX-ik a középiskolákról szóló törvényczikk 47-ik §-ának szabványai szerint beállható eshetőségekre nézve. Itt kell még kijelenteni azon akaratunkat is , hogy az alapítványi tőkének az 1882-ik évi julius hó 27-ik napjától vagyis a tényleges lefizetés idejétől az 1883. évi julius hó első napjáig járó kamataiból előállott tőke, ennek időközileg előállott s előállandó kamataiból tartaléktőke alakíttassák oly czélból, hogy az pénzválság vagy egyébb véletlen veszteség következtében az alapítványban esett csorba kipótlására részben avagy egészben a szükséghez képest fordíttassák. II. Rendkívüli eshetőségekre nézve akkér intézkedünk, hogy : 1- er azon esetben, ha a hódmezővásárhelyi reformált egyház főgymnásiumot vagy ennek megfelelő más felsőbb nevelésű intézetet (tegyük fel — ami oly rendkívül kívánatos volna — egy felsőbb protestáns nőneveldét, avagy a fejlődő viszonyok, mutatkozó szükségletek által igényelt bármely más a közművelődés és közvagyonosodás emelésére szolgáló magyar protestáns szellemű, irányú intézetet) bár a mostaninál kevesebb osztályúvá leszállítva sem tartana avagy tarthatna fel, feljogosítjuk arra is, hogy az alapítvány kamataiból egyes ösztöndíjat, ösztöndíjakat alkotva, azokat helybeli születésű és illetőségű, kitűnően tanuló, jó erkölcsű, reformált vallású ifjak között kioszthassa, oly nagyobb összegekben, hogy azok élvezése által azok más vidéki gymnásiumi vagy főiskolai avagy egyetemi pályájuk folytatására és bevégzésére képesítve legyenek, 2- szor. Azon esetben pedig, hogy ha a hódmezővásárhelyi reformált egyház országos rázkódtatások vagy bármi változás miatt oly válságos helyzetbe sodortatik, melyben a legszentebb czélból tett alapítványi föltételek megtartása reá nézve bénítólag és akadályozóig hatna, hogy egyházunk magát a végpusztulás ellen megoltalmazhassa; vagy hogy alapítványunk, a helybeli köznevelés és művelődés érdekében még előnyösebben felhasználtathassék, mint azt mi a jelen a jövő viszonyokat tekintve, emberi gyarló belátásunk szerint a fentebbiekben rendelhettük s rendeltük, megengedjük, hogy az oly rendelkezési alapul szolgáljon, mely az egyházi törvényes kifejítő és házi vagy reformált helyi közoktatási és köznevelési czélra felhasználtathassák. III. Alapítványunk tulajdonjogát az ahhoz csatolt kikötések fentartása mellett, valamint kezelését is a hódmezővásárhelyi reformált egyházra ruházzuk, s erre mély tisztelettel és bizalommal fel is kérjük, következő feltételek szerint: 1 er az egyház, az evangelium szerint reformált magyar egyetemes egyházzal s törvényes felsőbbségével az időközönkint érvényben álló magyar ref. egyházi törvények és statútumok szerint szoros kapcsolatban álljon; ősi önkormányzatához hű maradjon s iskolájában az egyházi törvényes felsőbbség által megállapított tanrendszer szerint, a magyar reformált egyház szellemében, magyar nemzeti nyelvben és magyar nemzeti irányában tanítson és neveljen. 2- szer. Alapítványi tekénk „Kovács Ferencz és neje Küry Teréz iskolai alapítványa“ czim alatt a főgymnasium alapjaitól elkülönítve, de azokkal egyenlő módon és föltételek szerint minden esetre pedig pupillaris biztosíték mellett —, tehát hogy biztosan helyeztessék el s igy kezeltessék és gyümölcsöztessék. 3- szor. Az egyház, alapítványunk állásáról, kezelése és felhasználás módozatából, a törvényes egyház felsőbbségnek évenkint tüzetes jelentést tegyen, s ide vonatkozó számadásait úgy a bevételek, mint a kiadásokról a fennálló egyházi törvények és szabályok értelmében az említett egyházi felsőbbség felülvizsgálata és helyben hagyása alá beterjeszsze, mi czélból jelen alapítványi levelünk az egyházi felsőbb hatóságoknak hiteles másolatban, külön példányokban beterjesztendő leend. 4- szer. Alapítványunkra vonatkozólag, minden, bármi czímmel, névvel nevezett állami felügyeletet, beavatkozást határozottan kizárunk, és azért azt törvényes egyházi felsőbb hatóságaink vadpajzsa alá helyezzük. IV. Az ezen alapító levelünkben megírt föltételek bármelyikének meg nem tartása eseté Az alapítványrél következőleg hangzik : A hód-mező-vásárhelyi reformált egyház tanácsának s általa az egyháztagok egyetemének az örökkévaló istennek nevében üdvöt s békességet! Mi alólirottak a múlt 1882. évi julius hó második napján lefolyt ünnepély alkalmából, — a midőn t. i. a hódmezővásárhelyi reformált egyház főgymnásiumi épülete uj szárnyának alapja letetetett, — istentől nyert javainkból 5000 azaz ötezer írtból álló örök alapítványt tettünk,s ugyanazon év és hó 27-ik napján tényleg készben a törvényes egyházi felsőbb hatodoknak jogot adunk arra, hogy alapítványunkat módjainkkal összhangzó irányban felhasználhassa tekintve felhasználtathassa. ❖ * * Az örökké való istennek áldását kérjük intézkedésünkre, szeretett vásárhelyi reformált Egyházunkra, az összes magyar reformált hívekre és szeretett jó magyar Hazánkra és Nemzetünkre. Hódmező-Vásárhelyen, 1883. évi deczember havában. Kovács Ferencz m. k. és neje Küry Teréz m. k. Ez alapítványi okmány és az ezt kísérő levél fényes tanúbizonysága az alapítók fennkölt nemes lelkületének. Ma, amidőn már a sok tekintetben pazarul felszerelt állami iskolák mind jobban-jobban versenyre késztik felekezeti intézeteinket, mélyen elszomorító látványt nyújt azon körülmény, hogy a tanári pályán működni hivatott erőink más nagyobb anyagi előnyt nyújtó pályán keresnek menedéket, de még elszomorítóbb az, hogy a nemesebb ambitióból és iskoláink jó hírnevének fenntartása végett valódi apostoli buzgalommal működő tanférfiaink a legtöbb esetben nyomorúságos helyzetben kénytelenek küzdeni a mindennapi megélhetés gondjaival. Ezt tudva valóban nem tudjuk, mit bámuljunk inkább azt a nemes szivet-e, mely oly bőven hozza áldozatát a közművelődés oltárára, vagy azt a mély belátást és körültekintő gondosságot, mely ott segít idejekorán, hol e segítségre a legnagyobb szükség van ? Kovács Ferencz és neje Küry Teréz alapítványa mindkét tekintetből kiváló érdemű, s ha ezekhez hozzávesszük még úgy az alapítványt, mint az ezt kisérő levél minden sorában visszatükröződő erős protestáns, s felekezetéhez kitűnőim hiv érzületet, valóban elmondhatjuk, hogy nagy református egyházunk büszkén tekinthet példányképül méltán szolgáló emez egy pár tagjára, kiknek élete a mily szép, nevök ép oly áldással emlegetett s a hála legszebb virágaiból font koszorúval ékesített lesz a jövő nemzedék közt. Mit nehéz várni ? Sok mindenfélét! A sötét éjszakában eltévedt bolyongónak a reggelt. A szorongatott embernek a segítséget. Az üldözöttnek a menekülést. A kínban fetrengenek az enyhületet. A betegnek a felgyógyulást. De gazdának takarmány fogytán az uj füvet stb. De mindenek felett nehéz várni a jó közigazgatást így a rendes időjárás mellett csak megvagyunk. De a rendkívüli időjárások ellen sehol sem vagyunk biztosítva. A belvizek ellen vagyunk védve! Az igaz, hogy most, kivált ha jobban esdegél mint idáig, a vizet pénzen is megrolnák a gazdák, úgy fordulhat! A téli nt 4,1 -1- ‘vív aztán a több --*** 16 böjti szelek is könnye» ..megemészthetik. Minden okos ember belátja, hogy ilyent kellene oly óvintézkedéseket tenni, amelyek aesős esztendők kártételeinek elejét vennék. Annyival is inkább kellene most mozogni, mert városunk belső területe s külső határának nagy része, olyannyira összevissza van „szabályozva, hogy a kisebbszerű esőzések sem eshetnek meg kártétel nélkül Mikor, ez előtt négy esztendővel Ábrás Károly urat 17 szem konkoly segítségével s mégis tán 2 szavazat többséggel polgármesternek megválasztották, úgy halljuk, megígérte, hogy a belvizeket rendezni fogja. Ezen munkát meg is kezdte azzal, hogy legtapasztaltabb gazdánkat, Nagy András János urat megkérte, mutogatná meg neki a sértett helyeket, a ki aztán készséggel engedett a kérésnek s kocsin bejárta a polgármester úrral a vizjárásos helyek nagy részét , de azóta többet egyetlen egy lépést sem tett! Legalább a bajok elhárítására, a mondotton túl egy fél lépést sem tett! Hogy mit csinált ? Azt most nem mondjuk el. Hanemm igenis felhívjuk becses figyelmét arra a körülményre, hogy ha soha nem tett volna ígéretet, már csak polgármesteri állásánál fogva is, elsősorban, neki áll kötelességében a tarost, minden eshető veszedelmek ellen, idő előtt megoltalmazni! Annyival inkább kötelessége egy olyan veszedelmes állapotot a melynek pusztító voltáról már több ízben személyesen meggyőződött, végleg rendezni, s az új veszedelmeket és kárvallásokat idejében elhárítani. Azzal a polgármester úr nem védheti magát, hogy minden ügy s így ez is, ki van adva az illető bizottságnak, mert kötelessége, ha a bizottságok nem bírnak az ügyekkel, erről is intézkedni. Máskülönben - G,tellire a Polgármesteri állással.A hadsereg elhanyagoltsagának felelősei, a hadvezér, az alantasabb tisztellúja-C? tekre vizzal sem védheti magát a polgármester