Hód-Mező-Vásárhely, 1884. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-13 / 2. szám

XIV-ik évfolyam 1884. 25-ik szám. Vasárnap, január 13-án. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 4 frt, negyedévre 4 frt. Megyeien, minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek valamint az előfizetési pén­zek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, s a k.­m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet” Közlönye. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A­ntyik­ térben a 4 hasábos petit­sor dija 15 kr. A lapot u­gró ügyekben naponként csak déli­­g órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat látogatásokat a szerkesztő. Nagyságos Kovács Ferencz ország­gyűlési képviselő úr és neje Ki­ry Teréz alapítványa. Nem lehet, nem is szabad kételked­nem, sőt örömmel megnyugtatva hiszem, tudom, hogy élénk emlékezetében van azon egyszerű tény, mely szerint én, úgy ma­gam mint nőm nevében, az 1882-ik évi július hó 2-ik napján, azon alkalommal, a midőn főgymnasiumi épülete uj szárnyá­nak alapkövét ünnepélyesen letévé, egy 5000, azaz ötezer forintból álló örök ala­pítványt tettem. Kötelezett engemet erre a jeérzet, melylyel egyházam s iskolája iránt, — hol kiképez,tetősem első s ezen épült állásom, rangom alapját nyerni szerencsés voltam — folytonosan viseltetem; s meg­­érlelő keblemben azon szándékot, akaratot, hogy egyházamnak azon nemes czélját, — mely szerint főgymnasiumi épületét nagy áldozattal kibővitvén, azt, mint atyáink szén­­örökségét, mint a magyar protestan­tizmus és magyar nemzetiség érdekében itt e helyen szükséges intézetet s abban a protestáns szellemet fentartsa, biztosítsa — kivitelében csekély adományunkkal némileg elősegítsük akkor, midőn a mérvadó pro­testáns körökben még a jobb elmék is azon eszmeáradattól áthatva — hogy a kis gymnasiumok csak a proletariátus daj­kái — még a mi iskoláinktól is már el­őlfordulni kezdenek, mely —­ Istennek hála! — ma már más irányban, kedvező irány­ban kezd nyilatkozni; de kötelezett annak tudata, hogy a középiskoláknak szükségessé vált reformá­lására vonatkozó protestáns egyetemes zsi­nati — s az akkor még csak tervben volt, de most már tényleg megalkotott országos — 1883. XXX. t. sz. — törvények maj­dani életbeléptetése alkalmával az egyház­nak tetemes költségre leene szüksége. És most eme törvények foganatosítása immár küszöbön állván, de alapítványi tőkénk is 1882-ik évi július hó 27-ik nap­jától, mint a tényleg lefizetés idejétől már tetemesen gyümölcsözvén, előállott immár szüksége annak is, hogy alapítvá­nyunk s tekintve kamatainak felhasználása iránt szándékunkat, akaratunkat úgy most, mint jövőre nézve kijelentsük Beterjesztem azért a legmélyebb tisz­telettel alapítványi oklevelünket '/• alá bo­rítva azon biztos reményben, hogy az abban foglalt s azon alapelvre fektetett nézetünk, — miképp azon intézet jövője van kellőleg biztosítva, a melynek tiszt­viselői anyagilag is eléggé el vannak látva — szintén osztani, s ebből folyólag, a kamatok felhasználására nézve egyelőre tett rendelkezésünket, a jelenlegi tanári állások­ban létező felekezeti viszonyok érintetten ha­gyásával, óhajainkat s föltételeinket elfo­gadni kegyes leendő — s azon bizalom­teljes kérésünk kifejezésével: mikép alapít­ványunk tulajdoni jogának reá­ruházása mellett a kezelés nem könnyű terhét átvál­lalni, s ezen tényei által bennünket meg­örvendeztetni, s áldásdús kegyeiben to­vábbra is részesíteni kegyeskedjék, m­éltóz­­tassék. Legbensőbb tiszteletemnek úgy magam mint nem nevében kifejezése mellett va­gyok a nagytiszteletü Egyháztanácsnak Hódmező-Vásárhelyt, 1883. decz. 31. örök hive Kovács Ferencz m. k. ref. egyháztag. pénzben le is fizettünk, oly czélból, hogy a mé­lyen tisztelt egyház alapítványi tőkénk esedékes kamataiból az ő főgymnásiumának a magyar pro­testáns egyetemes zsinat által meghozott s az akkor még csak tervben levő, de most tényleg meghozott 1883-ik évi XXX-ik törvényczikkbe foglalt középiskolai törvények szabványai szerint szellemi részben leendő újra szervezése s felsze­relése mellett abban a köznevelés és közoktatást, a magyar tudományosságot, culturális haladást fejleszsze, fokozza, előmozdítsa, s ugyanakkor a protestáns szellem önnmaradását is biztosítsa. Most ezen alapitványunk­^ annak jelzett czéljából kifolyólag p«—^kczoleg rendelkezünk : j Pl s­zoktatás sikerét a hivatások iránt­ionkenységet, teljes odaadást, folytonos önképzést s a korral együtt haladást tanúsító, — a protes­táns szellemet pedig reform, vallásukhoz hű és buzgó tanerőt biztosítván, kívánjuk , hogy alapít­ványi tőkénknek folyó 1883-ik évi julius hó 1-ső napjától járó esedékes kamatai a főgymnásiumi rendes tanárok javadalmazására fordittassanak; és pedig most egyelőre a főgymnásiumban jelen­leg működő kilencz rendes tanár közt akkép osz­tassanak fel, hogy a magyar nyelv és irodalom történet felsőbb osztályok iráni rendes tanára két részt kapjon, vagyis: az alapítványi tőkéknek az egyház által használt 8°/0-os gyümölcsöztetési rendszere mellett a mi 5000 forintos alapítványi tőkénknek 8*/0-ka,­ jövedelmezése mellett termelt évi kamat hozadéka 400 azaz négyszáz forintot tévén, ebből a magyar nyelv és irodalom tanszé­kén működő tanár úr a kamat­járadék 20%-á­nak azaz 86 szóval nyolczvan forintnak, a többi ren­des tanár úr 10—10°/o-nak, tehát egyenként 40—40 forintnak élvezésében részesüljön; és­pedig évről-évre, folytonosan, azonban az esedé­kes kezelési költség aránylagos leszámításával. Jövőre azonban óhajtásunk az, hogy az 5000 forint alapítványi tőkének évi esedékes ka­mataiból képezendő összegből azon tanszéknek, melynek főtantárgya a magyar nyelv és irodalom­történet tantárgya leendő javadalmazására min­denkorra egyszáz, azaz 100 forint biztosittassék s Szétessék ki, vagyis a fölebbi számítást véve ala­pul, az évi kamat­járadékot képező 400 frtnyi összegből az egyszáz forint előlegesen az említett tanszék javára levonassék s az ez után fenmaradt 300 frt az itteni hivataloskodása szerint legidő­sebb hat tanárnak osztassák ki 50, azaz ötven frtnyi részletekben, úgy hogy jelenleg 950, azaz kilenczszáz­ötven forintot tevő évi fizetésük egy ezer forintra emelkedjék. Minthogy azonban a kamatláb a pénz­viszo­nyok változásával több avagy kevesebb lehet, s így alapítványi tőkénk kamatjáradékainak időn­ként kiosztható összege is ezen eseménytől van s lesz függővé téve: önként következik, hogy az 50 frtnyi osztalék élvezését is a jelenleg működő tanár urak egyes koronként bekövetkezendő halá­lozási esete teszi fokozatosan az idők folyamában lehetővé, esedékessé, jelesen — mindig a fen­­nebbi számítást véve alapul — a 400 frtnyi föl­­tételesen esedékes kamatozási összegből az egy­száz forintnak a magyar nyelv és irodalom tan­székének javára történendő levonásával fenmaradt 300 írtból — a most 8 tanár közt felosztással frvj'-' — — x s-o -a.. uuij ott Idlldl licll netalán bekövetkezhető halála esetében annak már csak hat tanár közti felosztásával egy tanár évi osztaléka 42 frt 82 kr, kettőnek halálozása ese­tében pedig már csakis hat tanár közt osztatván fel ugyanazon 300 frtnyi összeg, épen 50 frtot fog tenni az évi osztalék , és így hat rendes tanár évi fizetése épen 1000 frtra emelkedik. Valamint önként következik az is, hogy az évi 50 frtnyi osztalék, legyen tiszteletdíj­a élve­zését a kamatnál 8-nál kisebb százalékra leszál­lítása avagy magasabbra emelése valamint befize­tésének és így kiosztásának ideje is az idők folyamában módosítja, épen azért ismét kifejezni szükségesnek tartjuk, hogy 1-er a felosztás és kifizetés mindig a jelzett kulcs és arányban tör­ténjék , m­íg 2-er a felosztásnál netalán előállandó hányad-részlet maradék gyümölcsözésével együtt mindig a következő évi osztalék összeghez csa­­toltassák, hogy az minél inkább legyen élvezhető. Kijelentjük azt is, hogy az ezen alapítvány­ból a jelenleg működő tanár urak részére kia­dandó évi osztalék, azoknak rendes ez idő sze­rint 950 frtot tevő fizetésükbe s netalánn egyébb járandóságaikba beszámítható nem reend; kijelentjük, hogy ha a mélyen tisztelt fen­­tartó egyház rendes tanárainak fizetéseit egyezer írtra — vagy az idők folyamában épen annyi értéket képviselő, — kisebb avagy nagyobb ösz­­szegben állapítaná meg: ez esetben a mi alapít­ványunk kamatainak a tanárok fizetésébe leendő beszámítása feletti intézkedés jogát reá ruházzuk; azon határozott kikötéssel azonban, hogy intéz­kedései az azon tanszékhez — melynek főtan­tárgya a magyar nyelv és irodalomtörténet tan­tárgya leend hozzá kötött egyszáz frtnyi javadal­mazásra vonatkozó rendelkezésünket egyáltalán nem érinthetik; kijelentjük , hogy a magyar nyelv és iro­dalom rendes tanárának számára, az egyszáz frt- s nak az ő rendes fizetése s netalán egyébb java­dalmazási összegein felül l­eing kifizetése ezen alapítványunk kamataiból minden időre biztositta­­tik s köteleztetik; de kijelentjük végül és általábban kivétel nélkül kötelezőleg, hogy mindezen tisztelet díjas alapítványai csakis és kizárólag egyedül a főgym­­­násiumot vagy az ennek helyébe lépő intézetet fenntartó hódmezővásárhelyi ref. egyház által vá­lasztott s fizetett rendes tanárok számára alapt­­vák s azokban csakis egyedül ilyenek részesülh,­hetnek, ilyeneküt tekintetvén azok is, kik jelenleg a mi kedvelt városi közönségünk által főgymná­­siumunk részére, jelenleg fennálló egyházi jog­viszonyaink s gyakorlat szerint fizetett s jövőre is minden fenntartás nélkül az eddigi alapon fizetendő alapítványszerű adományképen fizetései­ket a városi közpénztárból veszik és veendik fel. De igen is reflektálunk azon nyilatkozatunk­kal s azt határozottan fenntartjuk s kikötjük az 1883. évi XXX-ik a középiskolákról szóló törvény­­czikk 47-ik §-ának szabványai szerint beállható eshetőségekre nézve. Itt kell még kijelenteni azon akaratunkat is , hogy az alapítványi tőkének az 1882-ik évi julius hó 27-ik napjától vagyis a tényleges lefi­zetés idejétől az 1883. évi julius hó első napjáig járó kamataiból előállott tőke, ennek időközileg előállott s előállandó kamataiból tartaléktőke ala­kíttassák oly czélból, hogy az pénzválság vagy egyébb véletlen veszteség következtében az ala­pítványban esett csorba kipótlására részben avagy egészben a szükséghez képest fordíttassák. II. Rendkívüli eshetőségekre nézve akkér intézkedünk, hogy : 1- er azon esetben, ha a hódmezővásárhelyi reformált egyház főgymnásiumot vagy ennek meg­felelő más felsőbb nevelésű intézetet (tegyük fel — a­mi oly rendkívül kívánatos volna — egy felsőbb protestáns nőneveldét, avagy a fejlődő viszonyok, mutatkozó szükségletek által igényelt bármely más a közművelődés és közvagyonosodás emelésére szolgáló magyar protestáns szellemű, irányú intézetet) bár a mostaninál kevesebb osz­tályúvá leszállítva sem tartana avagy tarthatna fel, feljogosítjuk arra is, hogy az alapítvány ka­mataiból egyes ösztöndíjat, ösztöndíjakat alkotva, azokat helybeli születésű és illetőségű, kitűnően tanuló, jó erkölcsű, reformált vallású ifjak között kioszthassa, oly nagyobb összegekben, hogy azok élvezése által azok más vidéki gymnásiumi vagy főiskolai avagy egyetemi pályájuk folytatására és bevégzésére képesítve legyenek, 2- szor. Azon esetben pedig, hogy ha a hódmezővásárhelyi reformált egyház országos ráz­­kódtatások vagy bármi változás miatt oly válságos helyzetbe sodortatik, melyben a legszentebb czél­ból tett alapítványi föltételek megtartása reá nézve bénítólag és akadályozóig hatna, hogy egyházunk magát a végpusztulás ellen megoltalmazhassa; vagy hogy alapítványunk, a helybeli köznevelés és művelődés érdekében még előnyösebben fel­­használtathassék, mint azt mi a jelen a jövő vi­szonyokat tekintve, emberi gyarló belátásunk sze­rint a fentebbiekben rendelhettük s rendeltük, megengedjük, hogy az oly rendelkezési alapul szolgáljon, mely az egyházi törvényes kifejítő és házi­ vagy reformált helyi közoktatási és köz­nevelési czélra felhasználtathassák. III. Alapítványunk tulajdonjogát az ahhoz csatolt kikötések fentartása mellett, valamint ke­zelését is a hódmezővásárhelyi reformált egyházra ruházzuk, s erre mély tisztelettel és bizalommal fel is kérjük, következő feltételek szerint: 1­ er az egyház, az evangelium szerint re­formált magyar egyetemes egyházzal s törvényes felsőbbségével az időközönkint érvényben álló ma­gyar ref. egyházi törvények és statútumok szerint szoros kapcsolatban álljon; ősi önkormányzatá­hoz hű maradjon s iskolájában az egyházi törvé­nyes felsőbbség által megállapított tanrendszer szerint, a magyar reformált egyház szellemében, magyar nemzeti nyelvben és magyar nemzeti irányában tanítson és neveljen. 2- szer. Alapítványi tekénk „Kovács Ferencz és neje Kü­ry Teréz iskolai alapítványa“ czim alatt a főgymnasium alapjaitól elkülönítve, de azokkal egyenlő módon és föltételek szerint min­den esetre pedig pupillaris biztosíték mellett —, tehát hogy biztosan helyeztessék el s igy kezel­tessék és gyümölcsöztessék. 3- szor. Az egyház, alapítványunk állásáról, kezelése és felhasználás módozatából, a törvényes egyház felsőbbségnek évenkint tüzetes jelentést tegyen, s ide vonatkozó számadásait úgy a bevé­telek, mint a kiadásokról a fennálló egyházi tör­vények és szabályok értelmében az említett egy­házi felsőbbség felülvizsgálata és helyben hagyása alá beterjeszsze, mi czélból jelen alapítványi leve­lünk az egyházi felsőbb hatóságoknak hiteles má­solatban, külön példányokban beterjesztendő leend. 4- szer. Alapítványunkra vonatkozólag, min­den, bármi czímmel, névvel nevezett állami fel­ügyeletet, beavatkozást határozottan kizárunk, és azért azt törvényes egyházi felsőbb hatósága­ink vadpajzsa alá helyezzük. IV. Az ezen alapító levelünkben megírt föltételek bármelyikének meg nem tartása eseté­ Az alapítványrél következőleg hangzik : A hód-mező-vásárhelyi reformált egyház taná­csának s általa az egyháztagok egyetemének az örökkévaló istennek nevében üdvöt s békességet!­ Mi alólirottak a múlt 1882. évi julius hó második napján lefolyt ünnepély alkalmából, — a midőn t. i. a hódmezővásárhelyi reformált egy­ház főgymnásiumi épülete uj szárnyának alapja letetetett, — istentől nyert javainkból 5000 azaz ötezer írtból álló örök alapítványt tettünk,­­s ugyanazon év és hó 27-ik napján tényleg kész­­ben a törvényes egyházi felsőbb hatodoknak jogot adunk arra, hogy alapítványunkat módja­inkkal összhangzó irányban felhasználhassa­­ te­kintve felhasználtathassa. ❖ * * Az örökké való istennek áldását kérjük in­tézkedésünkre, szeretett vásárhelyi reformált Egy­házunkra, az összes magyar reformált hívekre és szeretett jó magyar Hazánkra és Nemzetünkre. Hódmező-Vásárhelyen, 1883. évi deczember havában. Kovács Ferencz m. k. és neje Kü­ry Teréz m. k. Ez alapítványi okmány és az ezt kísérő levél fényes tanúbizonysága az alapítók fennkölt nemes lelkületének. Ma, a­midőn már a sok te­kintetben pazarul felszerelt állami iskolák mind jobban-jobban versenyre késztik felekezeti intéze­teinket, mélyen elszomorító látványt nyújt azon körülmény, hogy a tanári pályán működni hiva­tott erőink más nagyobb anyagi előnyt nyújtó pályán keresnek menedéket, de még elszomorí­tóbb az, hogy a nemesebb ambitióból és iskoláink jó hírnevének fenntartása végett valódi apostoli buzgalommal működő tanférfiaink a legtöbb eset­ben nyomorúságos helyzetben kénytelenek küz­deni a mindennapi megélhetés gondjaival. Ezt tudva valóban nem tudjuk, mit bámuljunk inkább azt a nemes szivet-e, mely oly bőven hozza áldo­zatát a közművelődés oltárára, vagy azt a mély belátást és körültekintő gondosságot, mely ott segít idejekorán, hol e segítségre a legnagyobb szükség van ? Kovács Ferencz és neje Küry Teréz alapítványa mindkét tekintetből kiváló ér­demű, s ha ezekhez hozzávesszük még úgy az alapítványt, mint az ezt kisérő levél minden so­rában visszatükröződő erős protestáns, s feleke­­zetéhez kitűnőim hiv érzületet, valóban elmond­hatjuk, hogy nagy református egyházunk büszkén tekinthet példányképü­l méltán szolgáló emez egy pár tagjára, kiknek élete a mily szép, nevök ép oly áldással emlegetett s a hála legszebb virágai­ból font koszorúval ékesített lesz a jövő nemze­dék közt. Mit nehéz várni ? Sok minden­félét! A sötét éjszakában elté­vedt bolyongónak a reggelt. A szorongatott em­bernek a segítséget. Az üldözöttnek a menekülést. A kínban fetrengenek az enyhületet. A betegnek a felgyógyulást. De gazdának takarmány fogytán az uj füvet stb. De mindenek felett nehéz várni a jó közi­gazgatást így a rendes időjárás mellett csak megva­gyunk. De a rendkívüli időjárások ellen sehol sem vagyunk biztosítva. A belvizek ellen­­ vagyunk védve! Az igaz, hogy most, kivált ha jobban esdegél mint idáig, a vizet pénzen is meg­rolnák a gazdák, úgy fordulhat! A téli n­t 4,1 -1- ‘vív aztá­n a több --*** 16 böjti szelek is könnye» ..megemészthetik. Minden okos ember belátja, hogy ilyent kellene oly óvintézkedéseket tenni, a­melyek a­­esős esztendők kártételeinek elejét vennék. Annyival is inkább kellene most mozogni, mert városunk belső területe s külső határának nagy része, olyannyira összevissza van „szabá­lyozva,­ hogy a kisebbszerű esőzések sem eshet­nek meg kártétel nélkül Mikor, ez előtt négy esztendővel Ábrás Ká­roly urat 17 szem konkoly segítségével s mégis tán 2 szavazat többséggel polgármesternek meg­választották, úgy halljuk, megígérte, hogy a bel­vizeket rendezni fogja. Ezen munkát meg is kezdte azzal, hogy legtapasztaltabb gazdánkat, Nagy András János urat megkérte, mutogatná meg neki a sértett helyeket, a ki aztán készség­gel engedett a kérésnek s kocsin bejárta a pol­gármester úrral a vizjárásos helyek nagy részét , de az­óta többet egyetlen egy lépést sem tett! Legalább a bajok elhárítására, a mondotton túl egy fél lépést sem tett! Hogy mit csinált ? Azt most nem mondjuk el. Hanem­m igenis felhívjuk becses figyelmét arra a körü­lményre, hogy ha soha nem tett volna­­ ígéretet, már csak pol­gármesteri állásánál fogva is, első­sorban, neki áll kötelességében a tarost, minden eshető vesze­delmek ellen, idő előtt megoltalmazni! Annyival inkább kötelessége egy olyan veszedelmes állapo­tot a melynek pusztító voltáról már több ízben személyesen meggyőződött, végleg rendezni, s az új veszedelmeket és kárvallásokat idejében elhá­rítani. Azzal a polgármester úr nem védheti ma­gát, hogy minden ügy s így ez is, ki van adva az illető bizottságnak, mert kötelessége, ha a bi­zottságok nem bírnak az ügyekkel, erről is in­tézkedni. Máskülönben - G,tellire a Po­l­­gármesteri állással.A hadsereg elhanyagoltsa­gának felelősei, a hadvezér, az alantasabb tisz­tellúja-C? tekre vizzal sem védheti magát a polgármester

Next