Hód-Mező-Vásárhely, 1885. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1885-01-04 / 1. szám

1 /-ik évfolyam 1885 1-ső szám. Előfizetési díj: Tié­kre pottán ét helyben égisz, évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap jellemét illető közremé­nyek valamint az előfizetési pén­­zek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. E2 KÖZÉRDEKŰ '­­RSADALMI HETILAP, s a k.­m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet” közlönye. Vasárnap, január 4-én.­­ Hirdetési dijak s 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyílttérien a 4 hasábos petit sor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 1 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Előfizetési felhivás „Hód-Mező-Vásárhely“ 1885-ik évi tizenötödik évfolyamára. Önérzetesen tekinthetünk vissza múltjára, mert mindig városunk közjaván és felvirágozta­tásán munkált. Ez lesz egyedüli c­élja a jövőben is. S ép azért hiszszük, hogy a n. 6. közönség azon tekin­télyes része, mely lapunknak majdnem másfél évtizeden át lelkes pártfogója volt, továbbra is fentartója és buzgó terjesztője leend. Az a bizalom, melylyel a t. közönség la­punk iránt mindig, de különösen a legutóbbi idő­ben viseltetett, növelni fogja buzgalmunkat, fo­kozni fogja erőnket a munka iránt, s mindent el fogunk követni lapunk tökélyesbülésére; min­den igyekezetünk oda irányul, hogy lapunk a jö­vőben még változatosabb legyen. Örömmel jelezzük, hogy városunk kitűnő férfiai közül számosan ígérték meg közreműkö­­désöket, hogy segítsenek nekünk megvalósítani czélunkat, mely semmi egyéb, mint az, hogy e város közügyei jó irányban haladjanak, fejlőd­jenek. Lapunk jövőre is eddigi alakjában, csinos kiállításban és időnként mellékletekkel fog meg­jelenni. Előfizetési feltételek az eddigiek: Egész évre, január—dec­emberre ... 4 frt Félévre, január—júniusra ......................2 „ Negyedévre január—márcziusra ... 1 „ A ki most egész évre a szerkesztőnél fizet elő, annak egy naptárral kedveskedünk. Előfizethetni a szerk. és kiadó hivatalban (III. tized, 828. sz. a.), továbbá a lapkihordók­­nál és Jaeger Nándor ur könyvkereskedésében. Hirdetések egyedül a szerkesztőség által jutányos áron vétetnek föl. H.-M.-Vásárhelyen, 1884. decz. 21-én. A „Hód-Mező-Vásárhely“ szerkesztősége és kiadó hivatala. Boldog uj évet! Kedvezőbb kilátások között alig nyílt meg egy-egy esztendő a mi számunkra a mostaninál. Az egészségi állapot tűrhetően jó. A közművelődés terén a haladás folyamatban van; az iskolák száma megint bővült egy­­gyel; ez évben nyilván meg a kereske­delmi tanulók iskolája. A közlekedés fennakadva még most sehol sincs; a vadvizek nem kártékony­kodnak; a hasznos házi állatok betegség­ben nem hullanak, a vetések nagyon jól állanak. Ily körülmények között kezdeni az új évet, nagyon megnyugtató, nagyon boldogító. Az igaz, hogy ezen örömünk nem le­het épen teljes, mert a gabona ára any­­nyira alant áll, hogy válsággal fenyegeti e körülmény az egész országot. No de a­ki rendes, gondos, szorgalmas gazda, az nem ijed meg, mert a­kinek egészen ki­tűnő minőségű búzája van, nem marad költség nélkül, mert azt aránylag még most is nagyon jó áron megveszik. A res­telkedő vagy tudatlan gazda pedig szen­vedjen egy kicsinyt, majd jobban tanul a spaga kárán. Általában e kedvezőtlen kö­rülmény hivatva van, nem arra, hogy meg­­jajgattasson bennünket, hanem arra, hogy még több tanulásra s még nagyobb szor­galomra buzdítson. Az ilyen csapások csak akkor ártanak, ha az ember gyáván össze­­roskad alattuk, de ha ébresztőül szolgál­nak, azok is csak áldást hoznak. De van még több jó is. A város közönsége soha a szemetet mindenünnen annyira ki nem seperte, mint a múlt évben, s annyira tiszta tereket egy esztendő sem vett át, mint a mostani! A szemét alatt a népámítókat értjük, a­kiket a nép szívéből is, a városi közügyek mellől is elsepert ! Tiszta a test, nincsenek rajta élősdiek! Soha a város tisztviselői kara annyi lelkesültséggel és összetartással ki nem mondta, hogy egyedüli feladata, e város boldogítása lesz. Az így kimondott szó egy, a szándék s törekvés teljesülésével, mert a városok és országok boldogsága a tisztviselők ily czélu összetartásában s lelkesültségében rejlik. Az áldást Istennek köszönjük, a jó munkát pedig a józan, belátó, okos nép­nek, a­mely nem engedte, hogy szemét örökre leragaszszák. Ez új év, jó kilátások között nyílik meg; de azért, hogy mit hoz ? senki nem tudhatja! Annyi bizonyos, hogy emberi számí­tással, az igyekezet, szorgalom s a teljes okosság és bölcseség hozzák meg a jó esz­tendőket, mert az ilyenekkel ékeskedő em­bereket az Isten is megáldja. A magunk, családunk, városunk bol­dogságáért megtehetjük tehát, hogy igye­kezzünk vidáman elvégezni azt, a mi reánk néz: gyarapodjunk tudományban szorga­lomban, bölcseségben, és segítsük a legne­mesebb indulatu és szándékú tisztviselői kart az ő jóravaló törekvésében s akkor Isten után várhatjuk s azt mi is minden­kinek szivünkből kívánjuk: a boldog új esztendőt! A gabonaárak csökkenése és mező­gazdasági viszonyaink megváltoz­tatása. * Magyarország földm­űvelő ország. Nemzeti törzsvagyona a földbirtok. Keresete és életfentar­­tója a mezőgazdaság. Jövedelme eddig búza ter­mése volt s az amerikai verseny előtt Európa búzakamrájának neveztek és mégis Ausztriá­ban 6.83, Francziaországban 7.79, Norvégiá­ban 8.59, Belgiumban 11.90, Hollandiában 13.90, Angliában 13.90, Wü­rtembergben 15.60 lliter búza terem átlag katasztrális holdankint, Magyar­­országon pedig csak 5,08 hectoliter, a­mi kö­rülbelül 3 mm. 80 klónak felel meg. Pedig Magyarország, talaja a legjobb búza talaj egész Európában. Általános szokás szerint tiszta jövede­lemnek Magyarország mezőgazdaságában csak a búza termés értékét tekintették eddig, a többi művelési ágak termését kezelési költségekre számí­tották. Magyarország összes szántóföldje 19,766,840 katasztr. hold, ennek mintegy negyedrésze szo­kott bevetve lenni búzával. (1882-ben a mely évből statisztikai adataimat vettem 4,335,139 hold volt) Ha már most az előbbi holdankénti 3,80 mmázsát tevő átlagtermés veszszük fel alapul : az ország összes búza termése mintegy 164.7 millió méter mázsa. Ha egy mmázsa búzának legjobb átlag árát 10 írttal veszszük fel, — a­mi ugyan alig képzelhető, — kitűnik, hogy Ma­gyarországnak földbirtokából 164,7 millió forint tiszta jövedelme van, a­mi bizony szép, kevés akkor, mikor maga az államháztartás mintegy 288 millió forintba kerül. Ha Magyarország termelését a kis Würtem­­bergével összehasonlítjuk, a­hol mint előbb em­lítettük 1560 llitert ad egy kát, hold (mintegy 12 mmázsa,­ látni fogjuk, hogy ahhoz arányítva és pénzértékké téve a termést, a holdankénti tiszta jövedelem 79 frtnyi többletet mutat, mert míg Würtemberg egy kataszr. holdon 11.8 mmá­zsát és így 118 forintot produkál, addig Magyar­­ország csak 3.8 mmázsát és így 38 fitot. A mostani nyomott gabona­árak mellett még ve­szedelmesebb számítás áll elő, mert míg Würtem­berg az ő 11 mázsás termését, 7—8 forintos ár mellett 70 — 80 forinton értékesíti, addig Ma­gyarország 20—25 forintot ér el csupán. Az eddig előadottak elég szomorú képét nyújtják annak, hogy Magyarország, — mely mint elől említettük kizárólag mezőgazdaságából él, — a többi Európai államok mellett jelenté­keny deficittel működik éppen azon a téren, melyen tündökölni az összes európai államok felett hivatva volna. Talaj és éghajlati viszonyaink nemcsak eddig utaltak arra, hogy a búzát, mely­nek legelőnyösebb termő­helye itt ez áldott m­­agyar föld,­­ nagy mérvben termeljük, de ugyan csak az említett tényezők ezután is arra fognak utalni. Hogy minden gyakorlatilag értelmes gazda földjének tiszta jövedelmével teljesen meg fog elégedni, ha átlag holdankint 70—80 forintos jövedelmet ér el, tehát ha annyi búzát produkál a csekély gabona árak mellett, is mint Würtem­berg , az oly tény, a mely további bizonyitgatásra * E jeles értekezést irta s felolvasta­m. évi recz. hó 28-án a „Gazdasági­ egyletben“ t. Br­rnácsky János ur. Szerk nem szorul. Ha a gabona­árak csökkenése oly körülmény volna, a­mely egyes emberek vagy csak egyesületek vagy akár egyes állam kénye kedvétől függene is, természetszerűleg igen köny­­nyen segíthetnénk azon, hogy kedvezőbb viszo­nyokat teremtsünk. Igaz, hogy az államok vol­nának hivatva első helyen a kóros állapotokon segíteni, de bár hogy veszszük is a dolgot, a mi államunk nem akadályozhatja meg más álla­mok törekvését a mező és ipar­gazdászati téren, sőt a mi törekvésünket sem emelheti legalább egy kéz mozdulattal nem, oda hová annak elérni legszentebb feladata volna. Hogy más államok földjének jövedelmét a mennyiség segíti ki, az az előadott statistikai adatokból világos, hogy érzékenyen sújtja raj­tunk kívül a külföldet is az alacsony gabona­ár, kétséget nem sem szenved , de az itt felhozott államok több termeléssel elérik jobban azt mint mi, hogy a­mit a vámon netán elvesztettek, megnyerik a réven. Az eddig előadottakból ön­ként következik, hogy mi csekély termelésünkkel se a vámon se a réven nem nyerhetünk. S ha tartósan alacsony gabonaárak lesznek — és Amerika — India s most már Ausztrália búza versenyével kell szemben állanunk: oda jutha­tunk, hogy Magyarország mint mezőgazdaságilag legáldottabb ország, s melynek fő és legelőnyö­sebb termelési czikkét éppen a búza képezte, elveszti minden ez irányú jelentőségét. Hogy nem csekély a feladat,a mely ezen elszomorító viszonyok megváltoztatásánál reánk magyar gaz­dákra vár: mindnyájan kik hazánkat önzetlenül szeretjük és annak boldogulásáért jóllétéért és felvirágzásáért nagyobb áldozatot hozni is készek vagyunk, beláthatjuk. Ennélfogva a mi teendőnk se lehet más mint a vállvetve összetartva való gyors cselekvés. Hun­ Vásárhely, mely az ország mező­gaz­dasággal foglalkozó városai közt legnagyobb és a melynek éppen a mezőgazdaság iránt oly fogé­kony, tevékeny és gazdag polgárai vannak, hogy ezen nagyrabecsült gazdasági egyesületet, mely­nek­­rövid idő óta bár, magam is szerencsés va­gyok tagjai közzé számítatni , nemcsak fenntar­tani bírja de sőt a gyarapodás élénk jelei már is mutatkoznak rajta, nem keveset tehet nyomott gazdasági viszonyaink megváltoztatásának érdeké­ben, sőt mondhatnám , részben vezérszerepre van hivatva. Tétlenül nézni mezőgazdaságunk körében a lépten nyomon felmerülő panaszokat egyet jelentene a semmittevéssel. Ne csak az egyesületek munkálkodjanak, hanem minden egyes ember tegye meg úgy anyagi mint szellemi te­kintetben a magáét, s a viszonyok önmaguktól és önmagukban változnak meg mi­hamarább. Nem kizárólag önérdekünket kell tekintenünk mikor valamely mezőgazdasági kérdés helyes irányban való megoldásáról van szó, hanem ily esetben az államnak különösen a mi országunk­ban minden egyes legjelentéktelenebb polgára is kell, hogy figyelembe vétessék és tettre ösztönöz­­tessék általunk. Ezek előre bocsájtása után meg­kísérlem röviden körvonalazni azon dolgokat, a­melyek szerény véleményem­ szerint mezőgazda­­sági elmaradottságunk fő okait képezik, hogy együtt látva ezen okokat, általa alkalom nyújtas­­sák kinek-kinek az egyik vagy másik elhárítandó baj vagy akadály jól átgondolására, s ebből fo­­lyólag esetleg azon általánosabb elv felállítására, melynél fogva az alacsony gabnaárak nyommasztó hatása alól felszabaduljunk, vagy ha az a keres­kedelmi fogyasztást túltermelési és egyéb viszo­nyok miatt lehetséges nem volna is, oly palliatív rendszabályokat teremtsünk meg, melyek mező­­gazdasági viszonyaink helyes irányban való refor­málását létre­hozni engedik. A magyar embernek, mint gazdának tapasz­talatomból szerzett meggyőződésem szerint, egyik fő hibája az, hogy kevés érzéke van a kereskede­lem iránt, s az a körülmény, hogy a magyar gazda éppen az előbb említett hibájánál fogva önmaga a terményáru piac­ot nem ismeri, leg­többször azt eredményezi, hogy terményét csupán feláron értékesítheti. Míg a szükség meg nem tanított, e részben magam is járatlan voltam. Egy alkalommal éppen dinynyót szállítottam felső Ausztriába Linzbe, a­mikor egy kereskedő nálam paradicsom iránt tudakozódott: nem volnék-e hajlandó neki ilyet szállítani ? Magam a kerti culturának ezen termékével, megvallom, nem fog­lalkoztam, de a­hol kis bérletem volt, ott jobbról­­balról temérdek paradicsomot termeltek. A keres­kedő felszólítására annyiban hajlandónak nyilat­koztam paradicsomot szállítani, a­mennyiben a beszerzési forrást ismer el tudtam azt, hogy a szállítást előnyös nyereség mellett eszközölhetem, s így történt, hogy az általam 4 írton minázsán­­ként beszerzett paradicsomot Linzben 10 írton értékesítettem. Hogy e dologból a következtetés könnyen levonható, igen természetes. Ha mindazok, kik paradicsomot nagybani elárusításra termelnek, kü­­lön-külö­n egyenes ismeretséget keresnének a pi­­ac­c­al: e terméküknél már 6 frt nyereségük volna m mázsán­ként, mert helyben csak 4 frton értékesíthetik. He több, egyenesen a gyakorlati életből mérheti példával is illustrálhatnám azt az állításomat, hogy ha minden termékünknek mi á­gunk szereznénk megfelelő piac­ot, sokkal előnyö­sebben értékesíthetnénk termékeinket. Mezőgazdaságunk pangásának második lé­nyeges oka az, hogy népességünk, főleg az ország legtermékenyebb részén, (pl. Vásárhelyen is) igen gyér, s így a drága munkabér a termék előállí­tását igen megnehezíti. Ehhez járul még az, hogy addig, míg Amerika e részben (bár ott is munkás­hiány uralt) jobbára az olcsóbb gépmunkáltatást veszi igénybe: mi magyarországi kis­gazdák a gépekkel megbarátkozni éppen nem tudunk és nem akarunk, holott éppen az az előnye Ameri­kának, a magas munkabérek daczára, hogy a gépműveléssel apasztja a kezelési költséget s bú­záját a pesti piaczon olcsóbban adhatja, mint mi a vásárhelyit. De nem csak búzájával van igy Amerika. Ki ne emlékeznék hogy — gondolnám a 70-es évek elején — az amerikai zsírt* a szol­noki és egyéb piaczokon 10 —15 krral olcsóbban lehetett megvenni, mint a magunkét. Ehhez azt hiszem nem kell komm­entár. Minden verseny­képességnek a gépmunkál­tatás mellett az olcsó szállítási eszközök megte­remtése a megmagyarázója, meg egy bizonyos neme az élelmességnek, mely bennünk magyarok­ban eddig zárkózottabb nevelési rendszerünk mi­att meg nem volt. Hogy mennyire lényeges kérdés a munkás kérdés ügye, mutatja az is, hogy Szathmár me­gye a kormány közbenjárását és figyelmét kéri fel erre éppen a legközelebb múltban, s én meg is vagyok győződve arról, hogy e bajok elhárítása lényeges változást hozna be mezőgazdaságunk rendszerébe, mert hiszen melyik gazda ne tudná kiszámítani azt, hogy 1—2 frt 50 kr. napszám mellett kukoriczát termelni itt nálunk is pl. egy­értelmű a spekulácziónkba való bele­bukással; a feles vagy harmados rendszert folytatni pedig míg egy­részt épen olyan költséges, vagy még igen sokkal költségesebb, más­részt a jól megművelést tekintve bizony-bizony hátrányos az utótermelésre. Volna még a munkáshiány okozta mező­gazdasági hátrányról több mondani­valóm is, de áttérek ezúttal mezőgazdaságunk bajainak harma­dik okára, mely nem egyéb, mint az, hogy a kisbirtokú mezei gazdák legnagyobb része az ész­szerű mezei gazdálkodáshoz nem ért. Hiszen tud­juk azt, hogy mi, kik nevelve lettünk, a­mit tu­dunk, taníttatásunknak, folytonos műveltetésünk­­nek köszönhetjük, sok évi fáradságos iskolai ta­nulás, több évi gyakorlati kiképeztetés sem jogo­sít fel bennünket arra, hogy elmondhatnék,, miszerint értünk kifogástalanul a helyes gazdál­kodáshoz, mert ha igaz az a magyar közmondás, hogy : „a jó pap is holtig tanul,“ százszor inkább alkalmazható a mezei gazdára, sőt bátran állítható volna, hogy a jó gazda nem csak holtig, de még holta után is tanul. Hogy várhatnánk tehát a kis birtokú mezei gazdádtól, kiknek nagy része alig alig, hogy írni, olvasni megtanult, hogy jól vezessen egy üzletet, mely ép oly alapos ismere­tet igényel, mint az orvosi, gyógyszerészeti vagy egyéb ezekhez hasonló tanulmány ! Mezőgazdaságunk pangásának 4-ik és igen jelentős okául állítom azon mostoha helyzetet is, mely szerint a kisbirtokú gazdának gazdasági fog­lalkozása nem nyújt hitelalapot, úgy mint pl. más még oly kicsiny iparosnak szokott nyújtani üzlete, és ennél fogva nincs miből gazdaságát a foko­­zandóbb termelés igényeihez felszerelnie, vagy azon bármi (talajjavítás, öntözés, lecsapolás) javítást eszközölni. Pedig eme kérdó is igen fontos, mert ha az ország törzsvagyona a föld, — mint felol­vasásom elején említettem, — akkor az azon űzött mezőgazdasági termelés oly iparszerű valami, mely a hitelt úgy érdemli meg, mint a kis­kereskedő­nek vagy czipésznek stb. bejegyzett czege. Avagy nevezett kereskedőknek és iparosoknak, kik hitelt kérnek és kapnak, bejegyzett czegük bolti és mű­­helyi felszerelésük nagyobb hitelt nyújt-e jelzálogi bekeblezésre, mint a ki a gazdának évi függő ter­mése és összes gazdasági felszerelése ? Ingatlanabb jelzálog-e ennél egy gyártelep vagy egy kereskedő portékája vagy egy kis czipesznek bejegyzett czege? Szerintem épen nem, sőt a kis gazda felszerelési értéke és évi függő termése sokszor ötször annyi értéket képvisel, mint az előbb említett iparos vagy kereskedő műhelyi vagy bolti beruházása. A különbség a jelzálogi hitel megadásánál csak az volna, hogy míg a kis­iparos és kereskedő hi­telének alapot a törvény oltalma nyújt törvényes czég bejegyzettségénél fogva, addig a mezei gazda ilyetén jelzálogi hitelét senki és semmi sem veszi védelme alá. Franczia­országban — tudomásom szerint — egy újabb törvény gondoskodik a kis­gazdák ilyetén hiteléről. Ott a mezőgazdák az általuk igénybe veendő kölcsön biztosítására köz­jegyző vagy járásbíró előtt zálogjogot adnak ösz­­szes gazdasági ingó vagyonukra a hi előzőnek, a­mi — hasonlóan a föld telekkönyvi bejegyzések­hez — nyilván tartotik, és ezzel ki leven zárva az ingó vagyonra való újabb kebelezés, vagy an­* Az amerikai sertés zsirt a m­ v. évben váro­sunkban is nagy mennyiségben és igen olcsó árért árul­ták. Hanem mentsen meg bennün­­ket az isten az olyan zsírtól Amerikában a se­rtéseket döghalakkal is hizlal­ják a az amerikai zsírtól undort kap a jó gyomrú em­ber. Szerk.

Next