Hód-Mező-Vásárhely, 1885. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

XV-ik évfolyam 1885. Vasárnap, október 18-án 4*-ik szám. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre * frt, negyedévre 1 frt. Megjelent ; minden vasárnap reggel.­­ Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek valamint az előfizetési pén­zek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, s a k.­m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet” közlönye. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyílttérien a 4 hasábos pétit­sor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 4 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Az új szervezkedéshez. A törvényhatóság jövő hat évi műkö­dését körvonalazó szervezeti szabályzatot az elmúlt kedden vette tárgyalás alá a közgyűlés által e czélból a legtekintélyesebb törvényhatósági biz. tagokból alakított nagy bizottság. A tárgyalás,­­ noha az ügy­osztályok működési körén túl terjedő rész mint a bizottság tagjai által a kiosztott nyomtatványokból teljesen ismert, felolva­sás nélkül elfogadtatott,­­ két és fél na­pot vett igénybe. Némi csekélyebb szövegezési módo­sítások után a tanácsi ügyosztályok meg­állapítása került szőnyegre, mely a mun­kálat alapját képezvén, előreláthatólag na­gyobb vitát idézett elő. A tanács által meg­állapított ügyosztályok között a „katona­ügyi“ egy külön működési kört képezett, tekintettel arra is, hogy a katona­ügyek előadójához a múlt év október hava óta nem csak az állítási, hanem a nyilvántar­tási rész is be van osztva, azonban a bi­­zottság nézete szerint ezen munka­kör egy tanácsnoknak nem nyújtván egész éven át elég foglalkozást, a katonai ügyosztály meg­­szüntettetett s a közigazgatási osztálylyal kapcsoltatott össze. A többi ügyosztályok is — a rendészetit, jogit és adóügyit ki­véve — lényegesebb módosuláson mentek keresztül s a bizottság által a következő két ügyosztály állítása létetik javaslatba: 1. Háztartás, gazdasági és közmivelő­­dési ügyosztály, elnöke egy tanácsnok. 2. Pénzügyi és javadalom­kezelési ügyosztály, elnöke egy tanácsnok. 8. Rendészeti ügyosztály, elnöke a fő­kapitány. 4. Jogügyi osztály, elnöke a tiszti főügyész.­­ 5. Közigazgatási és katonai ügyosz­tály, elnöke egy tanácsnok. 6. Adóügyi osztály, elnöke egy ta­nácsnok, , (eddig adóigazgató). 7. Építkezési, közlekedési és vízügyi osztály, elnöke a főmérnök. A tanács által javaslatba hozott ügy­osztályok eképen történt változtatásával négy tanácsnoki állás fog rendszeresíttetni, bele­számítván az adóigazgatót, mely állás, mint ilyen, megszűnvén, tanácsnoki czimet nyer. Ily módon a tanácsnoki létszám a mosta­nihoz viszonyítva nem emelkedik és az egyik aljegyzői állás megszüntethetvén, a létszám az eddigihez egygyel apad. Az első, második, ötödik és hetedik ügyosztályok­hoz egy-egy fogalmazó lesz alkalmazva, a rendészetinél egy tollnok, a jogügyinél az alügyész, az adóügyinél egy adótiszt tel­jesíti a fogalmazást , tekintve jegyzői te­endőket. Az elfogadott rendszabályzat szerint létszám szaporulat csak egy kórházi orvos, továbbá a segédszemélyzetnél áll elő, az ügyosztályi fogalmazók és két polgári biz­tos alkalmazásával és a számvevői, mint fő ellenőrző és nyilvántartó hivatalnál, mely szélesebb alapon szerveztetik, mint eddig­­elő volt, a mennyiben két számvizsgáló alkalmazása czéloztatik. A rendőrségi tisztviselők száma csak annyiban szaporittatik, hogy a községi biró oda osztatik be, továbbá két polgári biz­tosi állás szerv­eztetik egyenkint 500 frt fizetéssel, a­kikre az itteni viszonyok kö­zött valóban szükség is lesz s a­kik oly detektív-féle szolgálatot lesznek hivatva tel­jesíteni, de megbízásokat nyernek rendőr­ségi teendőkben is, valamint ellenőrzik a rendőrök működését. A teljes létszám szaporulat tehát négy fogalmazó, két számvizsgáló, két polgári biztos, a szolgaszemélyzetnél pedig két tűz­oltó és négy csendlegény. Létszám kereskedés egy jegyzői ál­lás és annak vehető egy tanácsnoki is, mert az előadói rendszer életbeléptetése még egy tanácsnoki állás rendszeresítésé­hez volt kötve, ezt azonban a főmérnök fogja pótolni és három írnok. Ha a bizottságilag megállapított lét­számmal az előadói rendszer keresztül lesz vihető, úgy meg lehet elégedve a törvényhatóság, mert az általunk ismert és a bizottsági tárgyalások folyamán is­mertetett kilenc­ vidéki városi rendsza­bály tanúsítása szerint egyik városban sincs a tisztviselői létszám oly csekély mérvben megállapítva, mint nálunk s va­lóban odaadó szorgalom és munkásság kívántatik ahoz, hogy a beosztott ügyrend szerint megfeleljenek az ügyosztályok ve­zetői a reájuk káromló súlyos felada­toknak. A bizottsági tárgyalás különben tel­jes érdeklődés között folyt le s elismerés­sel adózhatunk Kovács Ferencz, Szabó Mihály, Pokomándy István, Garzó Imre és Czuczi János biz. tagoknak, kik mind­végig feszült figyelemmel, teljes jóakarat­tal és buzgalommal vettek részt a szerve­zet megállapításában. Szólhatnánk még a tárgyalás közben felmerült vitákról, melyek legnagyobb rész­ben érdekesek és tanulságosak voltak, kü­lönösen egy bizottsági tag részéről több­ször csak úgy odavetőleg tett észrevételek és létszám­apasztási javaslat miatt, melyek azonban a legjobb szándékból eredtek ugyan, de az ügynek teljesen át nem is­merésére vallottak. De kritikát írni nincs szándékunk, csak azon óhajunkat fejezzük ki, hogy a törvényhatósági közgyűlés fo­gadja most már így el e kimunkált és megvitatott szabályzatot s akkor az ügy­kezelés egészen más, az eddiginél helye­sebb alapra lesz fektetve, s rövid pár év alatt bizonyára meg fog látszani az ügyek pontos és kerekded elintézésénél azon kü­lönbözet, mely a múlt és a most alkal­mazásba venni szándékolt rendszer között van. A tisztviselők fizetésének megállapí­tásához is volna néhány szavunk, mint­hogy azonban az ez irányú javaslattétellel a nagy bizottságból egy szűkebb körű küldöttség tette meg, mely még a nagy bizottság tárgyalása alá kerülvén, változást szenvedhet, ide vonatkozó megjegyzésein­ket jövő számunkra tartjuk fent, addig csak annyit jelezvén, miként ha a közgyű­lés elfogadja a javaslatba hozott fizetése­ket, nem fog ugyan teljesen eloszlani az elégedetlenség, annyit azonban már­is je­lezhetünk, hogy a tiszti állások és fizeté­sek közötti arány már­is sokkal helyesebb és kielégítőbb, mint a jelenlegi, de e te­kintetben is elmondhatjuk ugyanazt mint a létszámra mondottunk, hogy a fizetések egyik városban sincsenek oly csekély mérvben megállapítva, mint itt lesznek, pedig azok, kik a város közérdekében munkálnak, éjt napot eggyé tevő kitartás­sal a közjó előmozdításán fáradnak, meg­érdemelnek legalább is olyan fizetést, a­melyből ha nem fényesen is, de takaré­kosan megélhessenek s ne legyenek kény­telenek az élet mindennapi terheivel avagy épen nélkülözésekkel küzdeni, mert az anyagi gondokkal küzdő egyén nem vé­gezheti jól, odaadással feladatát, elvisel­­hetlen helyzete könnyebbitésére meg nem engedett utak-módokhoz fordul, ez pedig már sokba van a mi városunk közönsé­gének a múltból s kívánatos — és tisz­tességes fizetések adásával elérhető is lesz — hogy hasonló kellemetlenségektől óvja meg a gondviselés úgy is sok bajjal küzdő e mi városunkat, nyeket, melyek a ragályos és járványos bajok nagy elterjedését okozzák s mintegy általános programmot dolgozott ki, mely szerint közegész­ségügyünket javítani s igy a fertőző betegségek mostani uralkodását megszüntetni lehetne.­­ Az egész rendkívül mély belátást és a javaslatokban bölcs mérsékletet tanúsított. Hazánk nagy veszteségeit a járványos bajok miatt feltüntetve, áttért arra, hogy ezek hatásának csökkentésére minő eszközeink vannak. Maguk a kormányrendeletek elismerik, hogy a legfontosabb intézkedés, a betegek elkülönítése, majdnem min­denütt lehetetlen, népünk szokásai és lakási vi­szonyai teszik lehetetlenné. A törvény nem tehet ott semmit, hol nem ut­czákról és közterekről, hanem a lakás legbensőbb rejtekeiről, élelemről, ruházatról, társaságos érintkezésekről, családi kö­rülményekről van szó; ott, hol hiányzik a társa­dalomban a veszély felfogására való képesség, az elrendelt intézkedések megértése, s azok szüksé­ges és c­élszerű voltáról a meggyőződés. Ezért, ha hazánk egészségügyét előbbre vinni akarjuk, társadalmi úton kell azt tennünk, előre meggon­dolt módon és kitartással. Ez okból tartja előadó igen fontosnak az egészségtan tanítását alsó és felső iskolákban. Igen tanácsosnak tartja, hogy a mivelt osztályok és helyi hatóságok érdeklődése ily kérdések iránt folyvást ébren tartassék ; e c­élra ajánlja, h­ogy a hivatalos lap minden hónapban előkelő helyen közölje az egészségügyi mozgal­makat, és intézkedéseket, kiterjeszkedve a fertőző betegségek állására, pusztításaira és az ellenök tett hatósági intézkedések sikerére, úgy hogy az em­berek megszokhatnak épen úgy figyelemmel kö­vetni az egészségügyi mozgalmakat, mint az idő­járásról szóló tudósításokat. Leghatásosabb működés és legtöbb siker vár­ható Korányi szerint az egészségügyi társulatok szervezésétől. A fertőző bajok szempontjából leg­első feladata lenne ezeknek az egészséges lakások terjesztése; ajánlja házminták kidolgozását a nép különböző vagyonosságához és igényeihez képest, oly fátásmód szerkesztését és ismertetését, mely költségszaporodás nélkül lehetővé tenné, hogy nagy családok ne szoruljanak össze egész télen egy szobába; az ily mintaházak rajzait s rövid ismertetését, előnyeiknek rövid mondatokba fog­lalt magyarázatával, iskolákban és községházaknál kellene kifüggeszteni. Egészségtani kiállításokat kellene rendezni, hogy ne csak puszta betűkből, hanem tárgyilagos szemlélet utján ismerkedjék meg a közönség az egészségtan művelésével és czéljaival s eszközeivel; időnként felolvasásokat kellene rendezni s nagyobb vidéki városokban könyvtárakat kellene felállítani nyilvános haszná­latra. Az ily társulatok nagy hasznot tehetnének ruha­neműek nagy mennyiségben beszerzése által, mert így a szegény betegeket ilyenekkel ellátva, lehetővé tennék a szegények fertőzött ruháinak megsemmisítését. Ezen társulatok feladata lehetne a fertőző betegek ápolásának tanítása is, mert hi­szen épen a betegápolás roszasága egyik nagy nyomorúsága az alsóbb osztályok betegeinek.­­ Áttér ezután a teendő hatósági intézkedésekre, melyeket a törvény már megszab még pedig épen nem szigorúan, hiszen Angliában a helyi hatósá­goknak joga van minden fertőző beteg magán­viszonyaiba, lakási ügyeibe stb. beavatkozni, hogy a baj terjedését gátolhassák. Nálunk ,ennél sok­kal kevesebb is nagy visszatetszést okozna.­­ Az értekezés további fejtegetései hasonló szelle­műek és igen nagy tetszéssel találkoztak. Délután az első előadó Dr. Imre József hunvásárhelyi orvos volt, ki „a népiskolák egész­ségügyi kellékei11 -ről olvasta fel dolgozata ,egy részét, mivel az idő rövid volt az egésznek elő­adására. Csak a népiskolákról szólt, mert ezek a legfontosabbak, ha ezek egészségtelenek, messze terjedő rosz hatást tesznek, míg ha jók, ha a ta­nítók is jól vannak képezve, igen üdvös hatást tehetnek az egészségügyre, elszoktatva az ifjúságot a rosz levegőtől, megtanítva az egészséges lakás sajátságainak ismeretére, megoltalmazva a rosz iskola káros hatásától a tüdőt, szemet, gerinczet stb. De nálunk még az ily jó iskola ritkaság, az is marad mindaddig, míg az iskolát fentartó egy­házak, községek tetszések szerint építkeznek, s drága pénzen is rész iskolákat alkotnak. Előadó szerint sürgető szükség volna államilag dolgoztatni ki egy minden iskolára nézve kötelező részletes szabályzatot az iskoláknak úgy építésére, mint rendben tartására nézve, de egyszersmind meg­könnyíteni az iskolák javításával járó terheket az egyházak állami segélyezése által ott, hol ez szük­séges, minden beavatkozási jog követelése nélkül, az önkormányzat sérelmére; továbbá szigorúan végre kellene hajtani a már fennálló törvényeket és rendeleteket, nem engedni, hogy az elemi is­kola első osztályába járó kis­gyermek hetenként 30—36 órát töltsön a tanteremben, hogy egy szűk teremben 120 növendék legyen összezsúfolva Ezután Dr. Müller Kálmán egyet, tanár szólt „a munkások egészségügyéről“ ecsetelve azon veszélyeket, melyekkel a különböző munkások fog­lalkozása jár, s azon intézkedéseket, melyeket a már fenállókon kívül még azok elhárítására tenni kellene. — Majd végre Csatáry Lajos vasúti fő­orvos értekezet a „vasúti és hajózási hygieneu­ről, ismertetve azon intézkedéseket, melyek a közlekedési eszközökön történtek vagy történhet­nének az utasok életének és egészségének bizto­sítására. — A nagy számú hallgatóság az élénk figyelemmel hallgatott felolvasásokat megéljenezte s az elnök, Markusovszky L. min. tanácsos rövid zárszava, meg a tagok köszönetének az előadók iránti kifejezése után e nevezetes gyűlés véget ért. Adja isten, hogy a felkeltett buzgóság gyors haladást okozzon egészségügyi, állami és társa­dalmi intézményeinkben ! Egészségügy. Az országos orvosi és egészségügyi congres­­­SZUSról. (Vége.) a következő előadó, a nagy nevű budapesti tanár Korányi Zs. értekezésének tárgya volt: „A fertőző betegségek terjedésének gátlása köz­ségekben.11 E tárgy a legnehezebb volt valamennyi közt, mert a községek egészségügyének egy részé­ben sem kell annyi akadálylyal küzdeni, mint ebben. Épen ezért előadó felsorolta mindazon ne­hézségeket, melyek a legjobb akaratú közigazga­tásnak is útját állják, azon szerencsétlen körülmé­ Gazdaság. Hízóállat kiállítás. A bécsi cs. kir. gazdasági egyesület a jövő 1886. évi ápril­is 16. 17. és 18-án mezőgazda­­sági eszköz és gépkiállítással egybekötött hízóállat kiállítást rendez, melyen minden, az osztrák-ma­gyar monarchia területén hizlalt marha kiállítható. A végéhez közeledő országos kiállítás sikere szolgálhat kezességül gazdatársainknak arra nézve, hogy az utóbbi években úgy a termények, mint az állatok tenyésztésénél mily szép eredményeket értünk el, s habár egyelőre anyagilag lényeges hasznát nem vettük is annak, hogy terményein­ket kiállítottuk, erkölcsi sikerrel annál inkább di­csekedhetünk, mert szép lovainkra,­­ személyes meggyőződésből állítom,­­ oly nyilatkozatát hal­lottam a helyszínen irányadó egyéneknek, mely úgy egyes kiállítóinknak, mint átalában városunk­nak becsületére válik. Ha hiánya volt állataink­nak a lókiállításon, úgy az csupán azok iskolá­zatlan voltának tulajdonítható, s e tapasztaláson okulva nem ajánlhatom eléggé gazdatársaimnak lovaik tanítgatását, melyre ugyan mindenkor, de kivált a lóverseny tartásánál bő alkalom kínálko­zik, s ha ezt teszik, látni fogják, hogy egy leg­közelebbi kiállításon jószágaik minden tekintetben meg fogják ütni a mértéket. Ha tehát egyik állat­fajunknál a lovaknál eredményt értünk el, nem volna éppen lehetetlen, hogy szarvasmarháink ne lehetnének versenyképesek, hanem menni, s az ilyen dolognál eleinte áldozni is kell, s akkor kilátásunk lehet arra is, hogy nyerünk. Azok ér­dekében kik netán a jövő évi bécsi hízómarha kiállításon jószágaikat kiállítani kívánják, közlöm az ottani cs. kir. gazdasági egyesület programját egész terjedelmében. Mezőgazdasági eszköz és gépkiállítással egybe­kötött hatodik hivő állat-kiállítás Bécsben. 1886. évi ápril hs 16, 17 és 18-án. Rendezi a bécsi cs. kir. gazdasági egylet. Kiállítható valamennyi, az alábbi osztályok­ban felsorolt hizómarhaféle, mely az osztrák-ma­gyar monarchia területén hizlaltatott. A hizóállat kiállítás 3 osztályból áll: A) osztály. Hizott szarvasmarha. 1. szám. Borjuk, 3 hónapos korig. 2. „ Borjuk, 3—6 hónapos korig. 3. „ Üsző borjuk. 4. ,, Tehenek. 5. „ Ökrök, 3 éves korig. 6. „ Ökrök, 3 éven túl. 7. „ Bikák. A 3—7. számok alatt következő alosztályok lesznek : a) Osztrák fajták. b) Magyar fajták. c) Angol fajták. d) Egyéb fajták. e) Keresztezések. B) osztály. Hizott juh. 3 darabból álló csoportokban. 8. szám. Bárányok, 6 hónapos korig. 9. „ Ürük és anyajuhok, 6 — 18 hó­napos korig. 10. szám. Ürük és anyajuhok, 18 hóna­pon felül. 11. szám. Juhok (egyes példányok), tekin­tet nélkül a kor és ivarra. A 8—10. számok alatt következő alosztá­lyok lesznek: a) Osztrák fajták. b) Magyar fajták. e) Merinók. d) Angol fajták. , e) Egyéb fajták. f) Keresztezések. G) osztály. Hízott sertések. 12. szám. Sertések 5 hónapos korig. 13. „ Sertések, 5 hónapon felül egész 8 hónapos korig. 14. szám. Sertések, 8 hónapon felül egész 14 hónapos korig. 15. szám. Sertések, 14 hónapon felül. 16. „ Sertések, melyek már tenyész­tésre használtattak. A 12—16. számok alatt következő alosztá­lyok lesznek : a) Osztrák fajták. b) Magyar fajták.

Next