Hód-Mező-Vásárhely, 1886. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1886-01-03 / 1. szám
XVI-ik évfolyam. 1886. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. Megjelent minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők.l-ső szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a. k.-2301--vá,sárla.1137-i „Kazd.Sisági Egylet“ Szeszlözsy-G. Vasárnap, január 3-án. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr., kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. A nyílt térben a 4 hasábos petitsör dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Előfizetési felhívás HÓDMEZŐ VÁSÁRHELY tizenhatodik évfolyamára. Lapunk a jelen számmal fennállásának tizenhatodik évébe lépett. A tűrhetetlen romlottság korrupció elleni küzdelem szüksége hozta lére. E küzdelmet folytatnia kellett mindaddig szakadatlanul. És hogy nem eredménytelenütl: bizonyítják a körülmények. A helyzet javult Hanem ezt a javulást főként, közönségünk jobb része szellemi úgy mint különösen anyagi támogatásának köszönhetjük. Azonban még sok a térni s javítani való. Nagy és nehéz munka vár még reánk: városunk közjava és társadalmi életünk fölvirágoztatása tekintetében. De könnyen és örömest végezzük ezt, ha vársunk t. közönségének az a része, mely működésünket helyeselte, sőt anyagilag évről éve nagyobb mértékben támogatta, mellettünk lesz és jövőre sem vonja meg tőlünk nagybecsű pártolását. Erre a pártolásra támaszodunk; reméljük, hogy bizodalmunk nem szégyenül meg. Lapunk alakja annyiban vitázott, hogy betűi olvashatóbbak az eddigiekéi: tartalma sokak egyenes kívánatára garagodni fog a bel- és külföldi nevezetesebb remények rövid elősorolásával, miket „útt krónika“ rovatunkba foglalunk, gondot fordítunk az ösmejoterjesztő cikkekre, idént GAntán is adunk mellékletet. Kérjük tehát a t. közönsg szives támogatását. Az előfizetési föltételek az idigiek: egész évre .... 4 frt. félévre....................... 2 „ negyed évre .... 1 „ Aki most a szerkesztőn egész évre fizet elő, annak egy naptárral edveskedüek. Előfizethetni a szerkesztő-fiadónál (III. tized 828. sz. a.), továbbá a pirihordóanál nyugtatvány mellett és Jag Nándor ur fő-utcai könyvkereskedésében. Hód-Mező Vásárhelyen, 385. jan. 3. — Különösen egy tanácsnoki állásra és a főmérnökségre nézve merültek föl nézeteltérések. Az árvapénztárnoki állásra pedig kijelölés sem létetett, mert senki sem birt bntos tudomással afelől: ki pályázik reá .. . Mert hogy a volt pénztárnok a „városi egyesület“ részéről aligha jelöltetik ki: bizonysága az az általános mély hallgatás, melylyel nevének fölemlítése fogadtatott. Addig tehát, míg a végleges megállapodás minden tisztviselői állásra megtörténnék, kötelességünknek tartjuk városunk minden velünk egyetértő bizottsági tagjának tudomására juttatni, hogy a „városi egyesület“ egyedüli elvül azt tűzte ki, hogy az eddigi tisztviselők közül mindazokat helyükön hagyja, akik arra jellemük, közigazgatási képességük és munkásságuknál fogva méltók és csak azok helyett kíván újakat választani , akiknél vagy a képesség és munkakedv, vagy a megbízhatóság hiányzott. Vegyék figyelembe és kövessék ezt az elvet! . . . Mert ha van város, melynek jellemes, alkalmas és munkás tisztviselőkre van szüksége, épen városunk az. Azt az évtizedes korrupciót, azokat az egész országra szóló bűnös cselekedeteket s azokat a titokban lappangó visszaéléseket, melyekről városunk az utóbbi években oly szomorúan híressé lett, csak az ilyen tisztviselők fogják megakadályozni, gyökeresen kiirtani, sőt lehetetlenné tenni ! Szükséges hát jól meggondolni, hogy kik jelöltessenek ki és kik választassanak meg. Ha valaki pályázik, abban ne a pajtást, hanem a jellemet, — ne az embert, hanem képességét, — s ne a személyt, hanem annak munkakedvét vegye minden választó fontolóra. Ne a személyes rokon vagy ellenszenv, hanem a város közjava legyen mindenki előtt az irányadó. És semmi más befolyásnak ne engedjen senki, mint saját lelke jósugallatának, melyet nem lehet félrevezetni. A „városi egyesület“ előkészítő bizottságát úgy a múltban mindenkor, mint legközelebb a december 27-én tett kijelöléseknél, egyedül a város java és boldogulása vezérelte! És a „városi egyesület“ tagjai eddig hallgattak az előkészítő bizottságra: ajánlottjait elfogadták, nézeteit érvényre juttatták s határozatait egyhangúlag a magukévá tették, és a törvényhatósági közgyűléseken határozattá emelték. — S ebben volt a „városi egyesület“ ereje, működésének hatása s megállapodásainak minden irányban kiható üdvös eredménye ! A küszöbön álló tisztújításra nézve sem lehet másként. Az egyesek törekvése Mában való, ha nem egy a cél és nincs összetartás! Az egyetértés és összetartás: biztosítja a sikert és szerzi meg a győzedelmet! Ha ezt kívánjuk és akarjuk, akkor vegyük eszünkbe mig idő van, hogy: „Szétszakadás: romlásra vezet. Egyetértés: diadalmat arat! Nyújtson hát kiki erre kezet. Éljen az egy cél s egy akarati“ Dr. Imre Sándor megválása az egyetemi tanszéktől. A kolozsvári egyetem nagytudományú tanára Dr. Imre Sándor folyó hó 19-dikén tartotta utolsó (búcsú) előadását az egyetemen. Ez alkalommal régebbi tanítványai közül is számosan megjelentek az előadáson, s mint a Kolozsváron megjelenő lapokban olvassuk : nem csak színezete volt az előadásnak ünnepélyes, de hangulata is; mindenki érezte a fájdalmat, hogy a szeretett tanár, ki 45 éven keresztül terjesztette az ifjú tudományt, a magyar irodalmat, a történelmi magyar nyelvészetet, nem fogja többé egyetemi székéről, soha sem csüggedő mély tudománynyal, hazafiúi lelkesedéssel, mindig tanítva, mindig buzdítva hirdetni. Az egyetemi ifjúság nevében egyik tanárjelölt adott kifejezést azon szeretetnek és hálának, melyet a nagy tudós tanítványai részéről mindenkor kiérdemelt; egy másik volt tanítványa pedig a „Kolozsvári Közlöny“ 294. számában meleg hangon jellemezvén a távozó tanárnak működését, a többek között ezeket mondja: „Dr.! ! Imre 8., mint tanár nem azon emberek sorába tartozik, kik a tudást és ismereteket a komoly tudományosság ridegségével köztik tanítványaikkal, kik az értelemhez szólnak, s e mellett a szivet, kedélyt érintetlenül hagyják. Ő a szivén át jut az értelemhez. Tudását bevonja érzései melegével s igy a szivet nyeri meg, hogy az értelemhez szólhasson; az érzést ejti hatalmába, hogy azután az értelem legyen fogékonynyá. Lelkesedik a tárgyért, melyet a kathedráról hirdet, lelkesít, magával ragad, mert szavai mindig érzései melegéből fakadnak. Nemes lelkesedését sugalmazza neki patriotismusa, fajának bő szeretete, nemzetének imádása, melyet minden szavával, minden sorával igazol. Elismeréssel adózik a nagy nemzetek szellemi fejlődése előhaladása iránt, de nemesen féltékeny szeretete önelégülten mutat rá nemzetünk szellemi életének azon nyilatkozásaira, melyek minket és más nemzeteket meggyőzhetnek arról, hogy fajunk méltán foglal helyet a művelt népek sorában, így önmagunk becsülésére szoktat, felébreszti és erősíti a nemzeti öntudatot. Históriai érzékre szoktat s a műit nagy példáira hivatkozván, a hazafias érzelmek fejlesztésére termékenyítő hatást gyakorol. Nemzeti nyelvünket imádásig szereti; annak történelmi múltját, mint folyton fejlődő egészet veszi és tárgyalja. E nyelvet megszerettetni, kedvvel, szenvedéllyel vizsgálni, tanulmányozni legfőbb óhaja neki, ki egy egész életet szentelt annak tanulmányozására és vizsgálatára. Előadásai gazdag tartalmúak, a tárgy keretén kívül is eszméltetők és tanulságosak.. Mesterien tudja beleszőni tudományos színvonalon álló előadásaiba hosszú idők olvasottságának, a nagy gondolkozókkal rokon eszméi gazdag kincseit. A classikus és modern nyelvekben kiváló képzettsége folytán megismertet az emberiség különböző korainak nagy elméivel. Eszméket, gondolatokat közöl az elmélkedésre és gondolkozásra. Irányt jelöl a munkálkodásban, útba igazítást ad a törekvéseknek. Ő az életpályán sokat átélt tanárkodásában sokat tapasztalt és tanult, s egy gazdag élet tapasztalatait és tanácsait tanítványai, kik az életbe kilépve, mint tanárok, a nemzedék nevelői és vezetői soha sem nélkülözik, nem nélkülözhetik. Igazságszeretete, nyíltsága tanításaiban, ítéleteiben, puritáni jellemvonása, mely a nyegleség és divatkórság esetlenségeit, hóbortjait nem tűri; szóval, mindig nemes őszinte és épen őszinteségénél fogva megragadó egyszerűsége jellemzik minden szavát, minden tettét e valóban jó embernek. Az őszinte, becsületes jellemre mindig igen sokat ad. Ő ebben élt oly sok szép időket, s ez a törekvése, hogy az ifjú nemzedék bő mértékben megkapja ezt illető kiképeztetését. Jellemet képezni tud. Egyénisége nemes, megjelenése közvetlenül hat, magával ragad, fejleszt, termékenyít, s tanítványainak majdnem mindegyike örököl tanítójától egy-egy szép vonást és valóbanszerencsésnek érzi magát és büszkeséggel vallja, hogy Imre S. iskolájában nevekedett. Innen a tisztelet és elismerés tudományáért, gazdag ismereteiért; a szeretet és soha meg nem szűnő ragaszkodás nemes nagy szivéért; örök hála a kincsért, melyet tőle kaptak, s melyért mindig áldani fogják tanítványai A búcsúvétel alkalmával díszalbumot nyújtottak át neki régebbi és mostani tanítványai azon fogadásuknak kifejezése mellett, hogy a távozó tudós példaadását követve, egész lélekkel, minden erővel és szorgalommal tanulmányozva fognak haladni választott életpályájukon. A csaknem félszázadon át áldásosan működő tanárnak tanítványaihoz intézett búcsúszavaiból idézzük a következőket: „Legyen állandó buzgóságok, hogy a közülök már is sokaktól szép sikerrel megkezdett, de általában mindnyájoktól várható komoly, lelkes, kitartó nyilvános munkálkodás által a magyar hazának és emberiségnek valódi szolgálatot tehessenek. Mert a haza számot tart minden fiának teljes erejére; az emberiség minden tehetséges fiától vár és vehet jótéteményt és nincsen jóakarat, mely bár szerény gyümölcsöt ne teremjen. Én síromig szeretettel, reménynyel, nagyrabecsüléssel emlékezem Önökre, emlékezzenek Önök is jóindulattal reám !“ Dr. Imre S. ur városunkban fog letelepedni. Hozza isten szerencsésen minél előbb a közügyek iránt érdeklődő közönség, — úgy a pártok élén szerepre vállalkozott férfiak, — mint szintén a hivatalt kereső tekintélyes értelmiség is, — mozognak s ámbár nincs okom, annálfogva nem lehet jogom kétségbe vonni, hogy mindegyik párt a közös érdek tekintetéből és saját álláspontjáról ítélve, a legjobbat akarja, mindazáltal időszerűnek vélem, sőt a polgári becsület parancsolja, hogy egyik — olykor méltatlanul kicsinylett — tisztviselőnk mellett, elfogulatlanul a nyilvánosság elé lépjek. Köztudomású dolog, hogy Szeged, Kecskét, Nagy-Kőrös, vagy Debrecen és még tö más tősgyökeres magyar városok, közülök kiemelkedő tehetségeket érdem szerint méltányolták és méltányolják ma is, s nem volna tanácsos azon jeleseknek lehető vagy költött hibáit bármely polgártársa előtt emlegetni; — addig, ha nálunk a mi elöljáróinkról egy köztünk megfordult idegen dicsérettel emlékezik, mi vagyunk az elsők, kik közbekiáltunk: „igen, de nem állja a cseléd“, — „fösvény és magának való“, — „sőt !: még rokonaik is gyűlölik“ stb. stb. Pedig hasonló esetben a debreceni polgár az ő elöljárójáról azt mondaná a dicsérő idegennek: „igen, oly rendszerető és becsületes az említett férfiú, hogy a cselédjének is kiadja az utat — ha az káromkodik vagy erkölcstelenkedik, — azontúl oly családias, hogy a legtöbb élvezetről lemond, csakhogy kedves övéi körében lehessen, — s a mi legnagyobb érdeme, oly igazságszerető, hogy legközelebbi rokonait sem bujtatja ki a közterhek viselése alól, a miért ezek egy némelyike neheztel reá, stb. Van nekünk h.m.-vásárhelyieknek, a többiek közt, egy földink, a kinek a háta megett példás becsületességgel megfutott 50 év áll, és a kire én sohasem hallottam egyéb megrovást, mint azt, hogy: gyenge szónok. Én Istenem! a mai időben sokan egy-egy Cicerót akarnak látni a tisztviselőben s nem fektetnek arra súlyt, hogy habár igen szép az elragadó szónoklat, de sokszor veszélyes fegyver is, amig más szempontból az a tisztviselő, ki előadása alatt nem forgatja ugyan ég felé a szemeit, s nem öklözi mellét hazafiságára hivatkozva, sőt nem is tündöklik a felszínen úszó hatalmasságok dicsőítésében sem, mindazáltal kötelességét híven betölti, a bajokat tiszta kézzel gyógyítja: a társadalomnak, szónoki tehetség nélkül is, egy igaz gyöngye. Gyermekkorom óta ismerem azt a férfiút, a kiről kötelességszerüleg szólni akarok. És a férfiú egész iskolai életünkben mind magaviselete, mind szorgalma, mind készültsége tekintetében állandóan kitűnő volt s midőn a jogi tudományokat végezve, az élet küzdterére kilépett, itt szerezte meg becsületességének legfényesebb bizonyítványát azzal, hogy bár példásan tevékeny volt a közpályán, mégis mindvégig igénytelen és szerény maradt. Tanuló társai egy némelyikére hivatkozhatnánk kik semmivel sem voltak és lettek jelesebbek, mint az, akit mienknek mondhatunk, de mert azok szerencsésebb környezetbe jutottak, hol az egyéni érték és példás becsületesség elismerésre és buzdításra talált, azok most országosan emlegetett intézői a közügyeknek. Az a férfiú, akit én minden magánérdek, avagy a más nézetűek iránti ellenszenv nélkül polgártársaim figyelmébe ajánlani bátorkodom, s kire nézve a közszolgálat kevésbé életkérdés, mint kötelesség: mostani polgármesterünk Kristó Lajos úr, akitől bocsánatot kérek, hogy ha e sorok nyilvánosságra hozásával nem kedve szerint cselekedtem volna ?! Egyszersmind polgártársaimat is kérem, ne tekintsék korteskedésnek legjobb szándékú felszólalásomat. Továbbá ne vegyék tolakodásnak azon kérésemet sem, hogy azon férfiút, kit szívem szerint pártfogásukba ajánlani bátorkodom, tiszteljék meg jövőre is kitüntető bizalmukkal s ekként nyújtsanak alkalmat arra, hogy az érdem és becsület kellőleg méltányoltassanak; különben is meggyőződésem, hogy engem részrehajlással, vagy személyes érdekeim mérlegbe vetésével senki jogosan nem vádolhat, és pedig annyival inkább nem, mert nekem mint ügyvédnek a polgármesteri hivatallal legkevesebb érintkezésem van. Hunvásárhelyen, 1885. december 30. Técsi József ügyvéd. A tisztujitás főtt. Városi tisztviselőink miítdésének hat éves időszaka letelvén , új váradás küszöbén állunk. Hogy a törvényhatósági irottsági tagok, kik városunk tisztviseinek választására hivatva vannak, mily oliga és becses jogot gyakorolnak, nem szi ség mondanunk. Tudnia és éreznie kell ezt mindenkinek, a kinek szivén nem vami mellékes érdek, hanem e város közeleke és java fekszik. Tudjuk és érezzük mi is . . . És ha mégis hallgattunk, vagy legabib tüzetesebben csak most szólunk arról hogy e nagy fontosságú és a messze jövőbe iható jogukat, városunknak velünk egyelő bizottsági tagjai a közelgő tisztújításkorait gyakorolják és érvényesítsék. an mi oka főként, abban keresendő, hogy a tömeges mozgalmak és a számbavehető előszületek alig néhány napja indultak meg. A „Városi egyesület“ elészítő bizottsága ugyanis a múlt év decemr hara 27-én, ma vasárnap egy hete détán 2 órakor tartotta meg a városi tisztítás ügyében szokott ülését, és előmunkálat , illetőleg a különböző tiszti állásokra it kijelöléseit: december hó 29 én a múlt iden délután 2 órakor terjesztette az „ipegylet“ nagytermében összehívott s ig népes közgyűlés elé. E közgyűlésen az előkeítő bizottság kijelölései legnagyobb részét elfogadtattak ugyan, de végleges megálapás nem történt! Ki legyen a polgármester? Városunkban a tisztviselők választása napok múlva meg fog történni, természetes tehát, hogy