Hód-Mező-Vásárhely, 1887. február-június (17. évfolyam, 6-24. szám)

1887-02-06 / 6. szám

XVII-ik évfolyam, 1887. Előfizetési dij: vidékre postán és helyben : egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Meneten­­, minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijj­ai a szerkesztőhöz, Ill-ik tized 828. szám alatt küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a h.­m.-vásárhelyi „gazdasági­ egylet közlönye, 6-ik szám. Vasárnap február 6-án. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 6­ kr. kétszerinél 4 kr. többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyílt térben a 4 hasábos pe­titsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben napon­­ként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától ti és fél óráig fogadhat­ el látogatásokat a Krimiüü'­m­ Városunk tisztviselőinek nyugdíszabályzata. A törvényhatóságok rendezéséről szóló 1886 évi XXI­­I. czikk elrendeli, hogy a közigazgatásnál alkalmazott tiszt­viselők, segéd- és kezelő hivatalnokok és szolgák valamint azok özvegyei és árvái ellátására nézve nyugdíj-szabályzat létesittessék. E törvény rendelkezésének tett ele­get városunk hatósága, midőn a nyugdíj­­szabályzatot kidolgozta. A szabálytervezet a nyugdíjü­gyi bi­zottság tagjai között kiosztatott, kik a múlt csütörtökre voltak összehltva a pol­gármester által, de a fontos ügy nem lel­kesítette őket annyira, hogy az értekezle­ten megjelentek volna s e miatt a terve­zet nem tárgyaltathatott. A szóban levő nyugdíj-szabályterve­zetet volt alkalmunk végig olvasni s ta­nulmányunk tárgyává tenni, s mint a he­lyi sajtó egyik orgánuma, indíttatva érez­zük magunkat hozzá szólani, annyival in­kább, mivel az ügy közérdekű s tisztvi­selőink és azok családjaira, jövőjére néz­ve nagy fontosságú-Hogy miről van szó e szabályterve­zetben, röviden megfelelhetünk rá- Arról hogy városunk tisztviselői és kis hivatal­nokai, valamint szolgái, (esetleg azok csa­ládjai) kiknek képzettségét, erejét e vá­ros közönsége hosszú időn át igénybe vette s nekik adott nem annyi jövedelmet, melyből öreg napjaikban,midőn a munkára már képtelenekké válnak, életök hátra levő kevés részét eltengessék, megérde­melt segélyben, nyugdíjban részesüljenek. Más törvényhatóságok nem várták be, hogy a törvényhozás rendelje el a közigazgatás terén működő egyének nyug­díjairól való gondoskodást, hanem saját elhatározásuk által vezéreltetve, atyailag kívántak gondoskodni a tisztviselőkről arra az esetre is, mikor több évi hosszas munkálkodás után kifáradnak s elgyen­gülnek. Nálunk csak a törvény intézkedé­sének tesz eleget a törvényhatóság, midőn a tisztviselőt és azok családjai sorsát szi­vére veszi.Úgy tudjuk, hogy midőn a törvény­­hatóság ily szabályzatot létesít, nem egy évre teszi azt s a város szolgálatában el­öregedett, munkaképtelenné vált tisztvi­selők jövője tétetik abban se. Vagy le­gyen tehát olyan, mely a nyomortól meg­menti a tisztviselőket, vagy ne legyen se­­milyen, Így gondolkozva, nem tarthatjuk méltányosnak a nyugdíj­tervezet azon ré­szét, mely azt mondja, hogy amely tiszt­viselőnek a 35 évi szolgálat betöltése előtt (mely után ha 60 éves korát betöl­tötte, teljes nyugdíjat élvez) állomása fe­leslegessé stb. válik, az a szolgálati évek arányához képest minden szolgálati évre az utoljára élvezett fizetésnek csak­­ 35-öd részét nyeri. Hiszen a legtöbb tisztviselő nem éri meg hivataloskodásának 35 évét, a legtöbb nyugdíjazott 10—25 évet tölt el s és ekkor jut neki ha munkaképtelen­né lesz és ha elhal családjának a legke­vesebb segély. Igaz, hogy ha van gyer­mek, neveltetési pótdijat kap az özvegy s a gyermek is (egy vagy több) 18 éves koráig az özvegyi segélypénz 20 %-ában részesül, de ha az apa elhal, igen gyászos helyzetbe jut a gyermek­ Hasonló nyugdíjszabályokban 10 évi szolgálat után a fizetésnek nem 1 35-öd, hanem 40°/„-a jár, és azután minden év­ben 2° v-al emelkedik. Miért ne lehetne ez nálunk is így ? Másik hiánya a nyugdíj­tervezetnek az, hogy a tisztviselő 35 évig sőt ezen túl is fizetésének évenként 3% %-át fizet a nyugdíjalap részére. A mi tisztviselőink fizetése úgyis kevés, már most ha figye­lembe veszszük, hogy a nyugdíj­alapra, adóra mennyit kell fizetnie, láthatjuk, hogy alig marad neki valami. Az állami tisztviselőkből a 300 írton felül levő fizetés 13-át vonják le 12 havi egyenlő részletekben a nyugdíj­alap ré­szére. Nem lehetne-e ez ép így nálunk is? Ekként egyszerre megszabadul az illető a tehertől, nem nyomja az 35 éven át és az eredmény az öszegre nézve ugyanaz volna, sőt a nyugdíjalapra előnyösebb. Ha valaki magasabb fizetésbe jut, a szabály szerint a fölemelt összegről 10 "Vet kell befizetnie egyenlő havi részle­tekben mindaddig, míg teljesen le nem törlesztetik, azután pedig a rendes 3° Vöt- Ez óriási teher- Miért k épen 10°Vöt ? Az állam a fölemelt fizetésnek is 1,3-át vonja le a nyugdij­alap részére 12 havi részlet­ben és ekkor az egész fizetés után adó sem rovatik ki. A szabályzat nem nyújt kedvezményt arra, ha valaki szolgálata közben valami szerencsétlenség miatt munkaképtelenné válik. Az állam ezt is figyelembe veszi, sőt azon törvényhatóságok tisztviselőinek nyugdíjszabályzataiban, melyeket isme­rünk, szintén meg­van, hogy „végkielé­gítést is nyerhet a ki állomásán 10 é­v­­nél kevesebb ideig szolgált, ha bekövetkezett testi vagy lelki elnyo­­morodás, gyógyíthatatlan betegség okoz­ta munkatehetetlenség miatt hivatalos teendőinek teljesítésére végleg képtelenné lett, vagy ha tisztújítás alkalmával újból meg nem választatott; még­pedig az, ki öt teljesen betöltött szolgálati évet fel nem mutathat, évi fizetésének 50%-ával, az pedig, ki öt évet meghaladott, de 10 teljesen be nem töltött szolgálati évet mu­tathat fel, egész évi fizetését nyeri egy­­szer mindenkorra végkielégítésül“. A teljes nyugdíj élvezetére nézve vé­leményezett 35 év csak az 1874-ik évi január hó 1-sejétől számíttatik- Nem jóték­­­ányos be nem számítani épen azoknak a működését, kik már 1874 előtt úgy­szól­ván nyomorral küzdve szolgálták a vá­rost. Miért veszítsék el az ilyenek, a­kik tudtunkkal különben is csekély számmal vannak, az 1874 előtt eltöltött időt ? Hi­szen az állam egész az 1867-ik évig visz­­szamenőleg számításba veszi nemcsak az államnál, hanem a törvényhatóságnál s a katonaságnál eltöltött időt is. Miért le­gyünk mi azon néhány tisztviselőnk iránt oly mostohák ? . . A szabályzat szerint a befizetés a nyugdíjalapra a nyugdíjintézet tagjai ré­széről csak az 1888-ik év elejével kezdő­dik, holott a nyugdíjtörvény azt mondja, hogy a nyugdíjügyet 1887- évi aug. hóig rendezni kell s a törvényhatóság az általa évenkint 25 éven át fizetendő 2000 irtokat már az 1887- év elejétől letenni köteles. Talán a tisztviselők is megkezdhetnék a a befizetést ugyanezen időtől számítva. A nyugdíjszabály több szakaszára nem terjeszkedünk ki, ezeket is csak futólag jegyeztük meg. Lesz alkalmunk még ez ügygyel bővebben is foglalkozni­ Addig se hallgatjuk el azonban, hogy a szabály­tervezet átalánosságban tekintve elég jól van szerkesztve. Óhajtjuk, hogy törvényhatósági bi­zottságunk kellő érdeklődést és őszinte jóakaratot tanúsítson a nyugdíj­szabály­tervezet iránt. A népfölkelés. Midőn néhány hóval ezelőtt kire terjedt, hogy a kormány a népfölkelés rendezése tár­gyában törvényjavaslatot terjeszt be az ország­­gyűléshez : a közönség nagy része nem is kép­zelte, hogy az a javaslat gyorsan szentesített törvénynyé lesz s a népfölkelés rendezése az egész Osztrák-Magyar államban hamarosan meg­kezdetik. Most azonban, mikor a háború eshetősé­géről naponkint oly sokféleképen váltakozó hí­reket hoz forgalomba a napisajtó, mikor már a népfelkelés rendezéséről szóló törvény értel­mében a népfelkelés kötelékébe sorozandó hon­polgárok összeírása iránt is megtétettek az in­tézkedések , bizonyára érdekes tudni, hogy mi­lyen lesz hát az a népfölkelés, melytől sokak­nak már előre is borsódzik a háta. Mert hát azt hiszik, a népfelkelők arra valók lesznek, hogy a rendes hadseregnek ágyútöltelékül adas­sanak. Legelőször is a népfelkelőket viszik a muszka ellen, hogy a rendes katonaságban kár i­­ ne essék. . . Nem is csoda aztán, ha a ros­szul tájéko­zott közönség s különösen a csal­ádfentartók s megszeppentek egy kissé s azt his­szik, hogy egyszer arra ébrednek, hogy ott né­znek far­­kasszemet az ellenséggel. a népfelkelés rendezéséről szóló­­törvény nyomtatásban is megjelent s nálunk is ,a heti piaczokon magasra függesztve olvasható­ a nagy betűs hirdetés s nagy hangon kiabálják, az’ el­árusítók, hogy: „Népfölkelési törvényt vegye­nek !“ Az elárusítók meg lehetnek elégedve ,a jó vásárral, mert sokan megveszik e törvényt, de a vevők között számosan vannak, kik ad­­k­dig s addig olvassák, mig végre boszaiskodva­­ teszik le, hogy no most már­­ nem értik. " Azt hisszük azért, hogy szolgálatot ter o­szlunk közönségünknek, ha legalább a törvény alapján futólagosan megismertetjük a népfölker­ü­lési törvényben foglalt szabályzat lényegesebb­­ elveivel. ( A népfelkelés által a védkötelesek száz-­­ ezrei, a haza férfi lakosságának szine-java van­­ érdekelve. S mikor a háborús jelek napról­­napra szaporodnak, bizonyára mindenki mohón­­ iparkodik tájékozódni, várjon ha a háború ki­­­tör, hová fogja őt állítani a milliónyi fegyve­­­­res nép között az állam akarata ? Ki megy el­­­ lenség elé, ki marad helyőrségnek, s kinek­­ van reménysége, hogy békés munkája eszkö­­­­zeit nem kell e felcserélnie a fegyverrel ?­­ Mi tehát a népfölkelő? Nem az, a­mi az­­ 1848—49-iki szabadságharczban volt, a mikor a kaszára, villára kapott honpolgárok, kik a hon-­i védség közé nem mehettek s úgy ahogy eszék­i és személyes bátorságuk engedte, saját ruhá-­­ jókban védték tűzhelyeiket, hanem mint a népfelkelés rendeléséről szóló törvény 1. §-a­­ mondja: „a hadsereg kiegészítő része.“ A nép-­­ fölkelő tehát rendes egyenruhába bujtatott oly­­ katona, a ki­­ szintén talpra áll, midőn a­­ haza veszélyben van s a behivatás napjától az­­ elbocsátás napjáig a katonai büntető és fe­ f­gyelmi szabályok alatt áll. Az elbocsátás után k is-két polgár, a ki katonai törvény alá nem Azt mondják sokan, hogy az ország már most is nagyon sok katonát tart, miért kell hát békés magyar családapáknak s a katona- , sorból egy vagy más úton-módon megmeneke­­dett embereknek népfelkelőkké lenni ? Erre az a felelet, hogy más országok még több katonát­­ tartanak, mint a­mennyit mi tartunk és mégis talpra állítják mindenütt a családapákat is, mert egyik hatalom nagyon tart a másik ha­talomtól s jó előre minden ország a védelem legvégső esetére is számit. Azt mondják, ne­künk Muszka országgal kell háborúba keve­rednünk. Muszka ország igen sokszorta na­gyobb ország mint a mienk, mely 10 és fél millió rendes katonát állíthat ki, míg ellenben az osztrák-Magyar monarchia csak 1 milló és 200 ezeret vagyis a muszka 1 millió 300 ezerrel többet mint mi. S a muszkának tartalékja is van 3 millió, a mi tartalékunk pedig mindössze csak 80 ezer ember, vagyis­­ 2 millió 920 ezer em­berrel több. Ezek az óriási számok arra kényszeríte­nek bennünket, hogy „felkeljünk!“ mert kü­lönben megesz a muszka bennünket, ha be­­eresztjük édes szép hazánk földjére. Ki lesz tehát népfelkelő ? Minden olyan honpolgár, ki a rendes hadseregnek nem tagja, életének 19-ik évétől annak az évnek a vé­géig, melyben 42-ik életévét betölti. De még a 42-ik életév után is tart a népfelkelkelési kötelezettség egész a 60-ik életévig, csakhogy a 42-ik évet betöltött honpolgároknak háborúba nem kell menniök, sőt még erősebb szolgálato­kat sem kell teljesíteniük. Ezek már a szó szo­ros értelme szerint csakis a házi tűzhelyet vé­dik, tehát nem is olyan „igazi“ nép­felkelők. Mikor már arra kerülne a sor, hogy ők állja­nak ellent az ellenségnek akkor vége lenne örökre Magyarországnak. Az­„igazi“ népfelkelők két osztályba so­roztatnak, még pedig az első osztályba a 19—37 évesek, és a második osztályba a 37—42 évesek. Megjegyezzük, hogy mindazon honpolgá­rok, kik a rendes hadseregnél mint besorozot­tak tényleg szolgáltak s 12 évig eleget tettek katonai kötelezettségüknek, egyáltalán nem mentetnek fel az alól, hogy népfelkelők legye­nek. Sőt első­sorban is a hadsereg póttartalék­jai után következnek mint kiszolgált katonák. Az összeírás is első­sorban a kiszolgált kato­nákon történik s csak azután megy át a hadi mesterségekben járatlan többi egyénekre. A katonai kormány mindenekelőtt a népfelkelés harczképes és kitanult elemeit akarta biztosí­tani a hadsereg számára. A 19—37 életévű vagyis az 1 fő osztályba tartozó s kiszolgált katonákból álló népfelkelő­ket a háború alatt, ha a szükség úgy kívánja, a sorhad és a honvédség kiegészítésére is le­het fordítani. Más szóval: ezek, ha a hadsereg sorai ritkulnak, az ellenség elé fognak állíttatni a betegek, sebesültek és elesettek helyére. Ezért szükséges, hogy a népfelkelőket előre katonailag kiképezzék s ebben első­sorban a fiatalabb népfelkelők részesülnek. A népfelkelőket korosztályonként hívják be. Népfelkelőknek csak a nagyobb testi hi­bákban szenvedőket nem sorozzák be. A népfelkelési csapatok felállítását a hon­védelmi minisztérium rendeli el. A népfelkelő zászlóaljak külön, önálló csapattesteket képez­nek, melyeknek tisztjei részint a volt tisztek, részint pedig a volt altisztek és tekintélyes mű­velt polgárok közül erre alkalmas egyének fog­nak lenni. A népfelkelőket rendes körülmények kö­­zött az ország határán belül alkalmazzák, de ha nagy a veszedelem, a határon túl is vi­­s­zik. Ehez az országgyűlés engedélye volna jh­­yan szükséges, de ha a honatyák épen nem üln­ek együtt — elviszik — utólagos jóváha­gyás reményé­ben. — A népfelkelőknek egyenruhája lesz, de mik­or gyorsan kell felhasználni őket s nem ér-vefe rá az egyenruha előállítására, megy min­denki a s­aját ruhájában. Ilyenkor nemzeti jel­vényeket viselnek, hogy lássák, mikép kiegé­szítő részei a rendes hadseregnek. Hogy a hadsereg nagyot növekszik a nép­felkelő k° által, elképzelhető. Magyarországon csak a katona sorból megszabadultak száma ál­­lam­iban n­aervebb százezernél s ezek ezután — kivéve a Morétokat - mindnyijan Mke­lök leszne­k Sőt a rendes hadseregnél es a lók leszne . . védkötelesek szamát hon^séga^ tao . kmabM M f­ i t i !•,, •uból 50 ezeret e­lőre lehet tenni, s ha e sza,­­,kö^pn e^ete­szamitunk is olyanokra, kik idő. e, gednek vagy elhalnak, még akkor .. . főnyi katonaviselt égvén áll rendelkezem ború esetén. Végül idézzük a családfentartók és csa­ládok megnyugtatására a törvény 8 ik §-át mely szerint a népfelkelők jutalmazás, kitünte­tés, elszállásolás, szállítás, pénz és természet­ben való élelmezés dolgában, sebesülés, vagy megbetegedés esetében, valamint hátrahagyot­­taik ellátását illetőleg is a hadsereg s honvéd­séggel egyenlő elbánásban részesülnek. Hazai és külföldi események. Az országgyűlés képviselőháza az 1887 iki költségvetés általános tárgyalását hosszú vita után befejezte. A költségvetést általánosságban a t. ház nagy többséggel elfogadta. Most a költségvetés részletes tárgyalása van napiren­den. Érdekes felszólalások történtek az udvar­tartási költségeknél, az állandó országház épí­tési költségeinél. Irányi Dániel pedig a közös­­ügyek tételénél a külügyi helyzetre vonatkozó­lag intézett kérdést a miniszterelnökhöz. A miniszterelnök a kérdésre megnyugtató választ adott. Györy Elek pedig az operaházban történt botrányt hozta szóba, és intézkedést kért a belügyminisztertől az ügyvéd képviseleti jogá­nak megvédése iránt. Tisza miniszterelnök oda nyilatkozott, hogy az ügyet megvizsgálja és azután intézkedik. A m. kir. operaházban ez év január 1-én állásától felfüggesztett Jósika János titkár, fegyelmi ügyét tárgyalta az operaház fegyelmi bírósága. A tárgyalásra Jósika felfüggesztett titkár, Komjáthy Béla védőjével ment a tár­gyalásterembe. Gr. Keglevich intendáns, a fegyelmi bíróság elnöke, megvonta a szót a védő ügyvédtől, majd rendőrökért küldött, hogy az ügyvédet eltávolítsák. Komjáthy védő ügy­védet a rendőrök felkérték, hogy távozzék a teremből, de az, csak az erőszaknak engedve, akkor távozott, mikor a rendőr kezét vállára tette. Ez az ügy került a képviselőház elé is. Bécsben az elmúlt héten nagy miniszter­tanács volt. Kálnoky, Taffe, Tisza, Kállay a király tanácsosai a külügyi kérdésekben együtt voltak. A hadsereg miniszterei, a hadvezérek együtt tanácskoztak, mit csináljanak, ha a háború ki talál törni. Tisza Kálmán az ország­házban azt mondotta, hogy óvatosságból készü­lődnek a nagyhatalmak. Óvatosságból készülünk mi is a háborúra. De azért nem mondhatjuk, hogy háborúnk lesz, Bécsben bizonyosan tudják már, lesz-e háború a tavaszszal, vagy nem. A bolgár kérdés még mindig nincs megoldva. A régensek még kormányoznak, fejedelem még nincs. Nem tudunk még semmit sem. A nagy­hatalmak még nem állapodtak meg, mi legyen Bulgáriával. Lehet, hogy Bulgária ugye rövid idő múlva elintézve, a háború pedig kikerülve lesz. A békés utón való megoldás üdvös volna mindnyájunkra, de nagyon bajos hinnünk a békében. Hód-Mező-Vásárhely th. joggal bíró város szabályrendelete az ebtartásról, valamint az eleoltik kifejlődésé­nek és tovább terjedésének lehető meggátlása tárgyában. (Vége.) 14. §. Mihelyt a rendőrkapitányi hivatal közhírré teszi, hogy a város területén dühös , (veszett) vagy dühgyamis kutya létezik, köteles , minden ebtulajdonos kutyáját mindaddig zárva

Next