Hód-Mező-Vásárhely, 1887. július-december (17. évfolyam, 28-52. szám)

1887-07-10 / 28. szám

XVII-ik évfolyam. 1887. Előfizetési dij: vidéki­e postán és helyben , egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. m­egjeben minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek di­jai a szerkesztőhöz, III-ik tized 828. szám alatt küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, ________a h.­m.-vásárhelyi ,gazdasági­(Egylet“ közlönye. 28-ik szán­. Vasárnap július l6-éz. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr. többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. nyilt térben a 4 hasábos pe­titsor dija 15 kr A lapot illető ügyekben napon­ként csak déli 12 ór­ától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Az ifjabb nemzedék jövőjéért. Tan­ügyünk állapotai felől a „Pester Correspondenz“ szakavatott oldalról a követ­kező nagyérdekű fejtegetéseket kapja: Rég elmúlt azon idő, midőn a nemzet szellemi erejének növelése az egyház feladatai közé tartozott. Azon kortól elválaszt bennün­ket az új korszellem megsokszorozódó követe­lése, mely az egyház számára midőn kijelölé a lelki üdv ápolásának kötelmét, a lelki mű­veltség fejlesztése végett tökélyessté az isko­lát, s a lelki életnek nemzeties színezetet adott azáltal, hogy körébe vonta a nemzeti irodalom és nemzeti színművészet csalhatatlan emeltyűit is. Ezen újabb meder, mely a népműveltség czélja felé eljuttatja a nemzet zömét, épen nem régi. Alapkövét most két évtizede rakta le le. Eötvös közoktatásügyi miniszter. Hogy jó az alap, mutatja azon várakozást felül­múló ered­mény, melyet ezerféle téren tapasztalhatunk, hogy azonban az elért eredmény nem teljes, azt sejthettük volna abból, hogy csak két év­tized óta működik a nemzeties műveltséget előkészítő szervezet, s bizonyítják legjobban azon szomorú jelenségek, melyeknek szemta­núja lehetett minden vidékbeli a legközelebbi napokban lefolyt választási mozgalmak alatt. Valóban könnyen levonható tanulságot képez, hogy népünk tanodáink nemesítő hatása alatt már elérte a műveltség azon színvonalát, hogy a butaság, a babonás együgyűség bék­lyóit nem tűri lábain, de még oda nem jutott el, hogy az izgalom legcsekélyebb rezgése ne lökje vissza a brutalitások örvényébe. Nagyon téved az, ki a népet okozza e roszra való hajlamáért, e szenvedélyességhez való hajlandóság ugyanis nem megrögzöttség nála, hanem annak következménye, hogy nem hatotta még át teljesen az állampolgárt jel­lemző józanság és értelmesség szelleme. Nem a népben, magasabban álló tenyerekben kell eredő forrását keresnünk e bajnak; közvet­lenül azonban a nép zömét, tehát az egész társadalmat befolyásolja jelenében sőt jövőjében is az, hogy a népnevelés alapkövének letétele óta annak kiépítésére sem elég munkás erő, sem a szükséges ellenőrzés nem gyakoroltatott. Ha a legközvetlenebb s legnagyobb fel­adattal bíró intézeteket megtekintjük, melyek a népet az általánosan nélkülözhetlen elemi ismeretek elsajátítására képesíthetik, alig he­lyenként érik csak el azon szinvonalt, melyet birniok kellene. Mig külföldön ez iskolák az értelmi képzést teszik feladatukká s az írás és olvasás megtanulását, a mienkhez hasonló eredménnyel ugyan, de kissebb jelentőségűnek nézve, azt csakis mint az értelmi képzés esz­közét tekintik, azalatt nálunk a legtöbb tanító azon rögeszmében szenved, hogy becsülettel megfelelt hivatalos kötelességeinek, ha tanít­ványait megtanítá írni és olvasni s ehhez némi földrajzi ösmeretet és nehány verssort beem­­léztetni sikerült, mig az értelmi képzés szük­ségességéről épen nem vesz tudomást. Mindehhez hozzájárul az elemi oktatás terén a felekezetiessség rosszul ellenőrzött autonómiája, az iskolák hiánya, képzetlen ta­nítók tömege, s azon nem kevés számú tan­felügyelő, kit Trefort elődei alatt más minisz­tériumok közegei az államszolgálatnak más teréről kimustrálva, a tanfelügyelői sinecurával ajándékoztak meg vagy kortesjutalmul oszto­gattak ki, nem kevés bosszúságára a közokta­tásügyek jelenlegi vezetőjének. E földhözraga­­dottság legjobb tükre a „Népnevelők Lapja“, mely legmagasabb czéljának tekinti a hivatalos adatok utánnyomását, a napilapokban közölt tanügyi hírek kiböngészését, és a kinevezések közlését és olcsó taneszközök kihirdetését. Valóban e nagy áldozatok árán fenntartott s néptanítóink által olvasott lap, épen nem tel­jesíti hivatását, s mindaz, aki néhány év előtti folyamait átnézi, kénytelen megvallani azt, hogy szembeszökő e téren a hanyatlás, s hogy legkevésbé sem növeli az olvasóinak amúgy is szűk látkörét. A középiskolai intézmény összes válfajá­nál egész tömeg hiány-hézag, avultság jutott a múltból örökségbe a jelen nemzedéknek. S mindezek oly káros modorban nehezítik a jelen nemzedék jövőjének fejlesztését, hogy épen nem csodálható az, hogy az ifjabb nem­zedék szellemi műveltsége és tanultsága "nem arányos azon előhaladással, melyet a moderni­­zálástól méltán remélhettünk volna. Évről-évre tanácskoznak középiskoláink összes fővárosi és vidéki jónevű com­pheusai a középiskolai oktatás sikertelensége felől, de azt nemcsak hogy elméletben nem tudják megoldani, de a gyakorlati életben sem tesznek kísérleteket ezen az ifjabb nemzedék jövője iránt kételyt terjesztő árnyalat elhárítására. Ennél csakis nő­nevelésünk rosszabb ! Mindenki tudja azt, hogy oly elrejthetlen hiányok tán sehol sincsenek, mint épen e téren. Van ugyan a fővárosban egy minta­intézetünk, de sehol sem találunk az iránt törekvést, hogy ennek példája után törekszik egy másik intézet, annál kevésbbé éreznek ambícziót vele versenyezni. Szakiskoláinknak alapját vagy remény­keltő reformját alig néhány éve vetette meg fáradhatatlan közoktatásügyi miniszterünk , az eredményt megítélni ma még nem szabad, hi­szen csecsemő­ korát éli még a legtöbb e­lem­beli intézet. Annyit azonban meg lehet állapí­tani, hogy ha mind ép ily idegenkedéssel ke­rüli el a magyar elem középosztálya ez inté­zeteket mint eddig, úgy az alapvetőnek üdvös terve nem teljesítheti oly nagy mérben köte­lességét, minőre képes, s a minőre szomorú közgazdászati viszonyaink mellett szükségünk van. A felsőbb oktatás javításának kérdése nem kevésbbé súlyos hiányt s régi mulasztást foglal magában, de hát legalább ennél van egy erélyes, európaias és modern felfogású, de egyszersmind gyakorlatias értékű államférfiu, Berzeviczy Albert államtitkár, ki egész kedvvel s ernyedetlen szigorral foglal el lépésről-lépésre egy-egy darabka tért s irtja kíméletlenül az ósdiság bástyáit s az annak tövében fölsarjadt burjánt. Nem külümben jó reménynyel nézhe-­­­tünk a művészeti oktatás felé, melyet közeli egy évtized alatt Szalay Imre osztálytanácsos vezett csecsemőt ápoló szeretettel és türelem­mel az önállóság talapzatáig. Középiskoláink és elemi iskoláinknak volna szüksége ily kezdeményezés kitartásával s a tervezés eszményével megáldott ifjú és modern képzettségű erőkre, hogy minden szülő nyu­godtan küldhesse gyermekeit az oskolákba azon meggyőződéssel, hogy ott megvetik jövőjének alapját! Bizonyára nem maradhat el ez az üdvös idő sem, alig­ha állhat azonban be addig, míg fenntartják a közoktatásügyi minisztérium ke­belbéli hiányait, melyek a tanügy külső köze­geinek rohamos szaporítása folytán állottak be. Hogy tanügyünk országszerte és rögtönözve fejlesztetett s vele párhuzamosan a húsz év előtti szervezet nem tágittatott és a létszám a közoktatásügyi minisztériumban nem szaporít­­tatott, annak szinte be kell tudnunk sokat.­­ Nincs ott hiány, az ifjabb nemzedéket tekintve, jó erőkben, csakhogy az a korlátozottság, mely­­lyel az alantas rang­osztály köti az egyedeket, nem engedi isetén kifejlesztést. Holott a többi minisztériumok tiszti lét­száma nemcsak hogy megszaporíttatott, de meg­háromszorozódott, sőt megötszöröztetett, azalatt a szóban forgó minisztériumban csak a kezelő létszám neveltetett háromszorosra, míg az in­téző értelmi létszám teljesen azonos maradt a húsz év előtti létszámmal. Mindazok, kik belátnak tanügyi állapo­taink mélyébe, igazat fognak nekünk adni s nem az iskolák számának szaporítása, hanem a legfelsőbb intéző közegek munkaerejének növelése által fogják megapasztani azon gon­dot, melyet az országban ma, az iskolai év bezáródása hetében érez minden családapa és családanya, hát a 300 méter hosszúságban már korábban elvágott s nyulgátak által tartott holt-tiszai töltés teljes átmetszését 200 munkással meg­kezdték. Az elöntött területeken a viz apadása folytán csomnakkal járni sok helyen nem lehet s a­hol lehet is nagyon kellemetlen a közle­kedés nem annyira a milliárd és milliárd szú­nyogok, mint inkább a növényzet rothadása folytán előállott roppant bűz miatt. Sokan attól tartanak, hogy járvános betegségek következ­nek be, mitől Isten óvjon meg mindnyájunkat! * Lapunk múlt számában említést tettünk arról, hogy a vasúti töltés által védett tófené­ken a talajvíz jelentkezvén, a rész­bizottság a főváros polgármesterétől egy gőzszivattyút kért e vizeknek a töltésen túl eső rész átereszthe­­tésére. A múlt héten működött gőzszivattyú azonban nem felelt meg a kívánt czélnak s a napokban másik szivattyú érkezett, mely az ár­­tézi kutak összegyűlt vizeit a tói csatornából naponként 16 órán át hatalmasan szivja s teszi át a vasúti töltésen keresztül a túlsó oldalra. * A múlt hét legnevezetesebb eseménye az, hogy a berliniek könyöradománya, melyről múlt számunkban röviden említést tetünk, múlt hét­főn megérkezett. A könyöradományok egy ré­sze pénz és pedig 1200 márka német birodalmi bankjegyekben és aranyakban, melyhez Augusta német császárné ő felsége 800 márkával járult. Másik része pedig egy vasúti kocsit teljesen megtöltött s két ládában és két zsákban volt elhelyezve. A könyör adományokat dr. Horváth József orvos, a berlini magyar­ egylet buzgó al­elnöke személyesen hozta le és adta át a vész-bizottságnak. Megható jelenet volt midőn a tiszteletre méltó férfiú hazánk derék szülöttje bemutatá magát városunk hatósága előtt. A ládák tartalma a ruháknak minden nemé­ből állott. Egész öltöny, férfi, női és gyermek ruhák ultas divatos alakban s kivétel nélkül a legjobb minőségben, u. m. nyári és téli felöl­tők, selyem és bársony női ruhák, szalma és az kalapok, bőr és­­szövet czipők, vasalt ingek és lábra valók, harisnyák, alsó ingek, napernyők, inggalérok, csipkés kötények, háló­köntösök. A nagy mennyiségű ruhanemű ren­dezéséhez mindjárt hozzá­kezdtek a volt kapi­tányi hivatal felett levő emelet egyik szobájában. Érdekes látni a sok és értékes tarkaságot, melyeknek kiosztása is sok fejtörésbe fog ke­rülni már csak azért is, mivel a német fővárosi hivatv úri ruhák nem illenek össze a mi föld­­mivelő szegény népünk viseletével. Valószínű­leg a ruhák egy része el fog adatni s a befo­lyandó összeg a könyör adományokhoz csatol­tatik. Dr Horváth József orvos ur igen derék művelt és rokonszenves egyéniség a kinek sok érdeme van az általa hozott segély össze­gyűjtése körül. Tisztelt hazánkfia még az nap több városi tisztviselő s biz. tag kíséretében a kistiszai szakadás színhelyére ment s ott látva a tenger áradatot s az általa tett iszo­nyú pusztítást, nagyon elszomorodott. A Tiszá­ról visszatérve a nap többi részét a városban töltötte s másnap hajnalban eluta­zott körünk­ből. Isten vezérelje vissza szerencsésen a derék férfiút! * Kristó Lajos polgármester Báró Bauer Miksa lovagnak mint a berlini segélyző-bizott­­ság elnökének német nyelven a következő táv­iratot küldötte: „A berlini segélyző bizottság küldöttje dr. Horváth ur által, ki ruha- és fehérnemüeket valamint 1200 már­kát hozott, Berlin lakossága nemesszivü gondoskodásáról valamint Nagyságod önzetlen és nemes műkö­déséről értesülvén, van szerencsém Hód-Mező- Vásárhely város nevében melynek hivatalos képviselői a küldött tiszteletére ma este barát­ságos összejövetelt rendeztek mélyen érzett há­lánkat kifejezni azon megjegyzéssel, hogy nyommasztó helyzetünken felette boldognak érezzük magunkat, miszerint a német császárné ő felségének valamint Berlin közönségének ro­­konszenvét megnyertük. H.-M.-Vásárhely város közönsége nevében : Kristó Lajos polgármester. Rózsa Imre tisza­földvári birtokos a múlt hét elején hét drb egyes ekét taligával és egy lánczos boronát küldött a vizkárosultaknak. Lapunk szerkesztőségéhez legújabban Tóth József szürthei ref­ s lelkész ur 7 írt adományt küldött be vizkárosultjaink részére tí­z összeghez járult: Tóth József 28 kr. Meskó János 30 kr. Szabó Ignácz 50 kr. Szűcs János 10 kr. ifj. Katkó Ferencz 10 kr. Katkó Gábor 10 kr. ifj. Kovács István 10 kr. idősbb Kovács István 19 kr. ifj. Katkó István 4 kr. Katkó János 10 kr. özv. Katkó Istvánná 10 kr. Sza­­nyiszló János 10 kr. Idősbb Katkó István 30 kr. Varga Lajos 50 kr. Szűcs Ferencz 20 kr. Varga András 20 kr. Ifj Szűcs János 30 kr. Nagy István 20 kr. Szanyiszló János 8 kr. id. Ratkó Ferencz 10 kr. id. Szanyiszló Ferencz 10 kr. Simon Pál 10 kr. Fazekas János­ 30 kr. Kovács István 30 kr. Ádám Gábor 20 kr. Toronyi István 20 kr. Toronyi János 20 kr. Ádám Jószef 10 kr. Mikula János 20 kr. Katkó István 10 kr. Tóth János 20 kr. Özv. Katkó Jánosné 20 kr. B. Katkó János 20 kr. Bodák János 10 kr. Tóth Ferencz 20 kr. — Összesen 7 frt. * A kistiszai zsilip szakadás miatt felfüg­gesztett közegek ügyére vonatkozólag a félhiva­talos „B. C.“ ezeket írja : A körös-tisza-maros­­menti ármentesitő­ társulat választmánya jónak találta néhnny közegének a kis-tiszai zsilip sza­kadás alkalmából a közlekedőügyi miniszter által történt felfüggesztése ellen demonstrálni s erre vonatkozólag a miniszterhez intézett be­adványát indíseret módon közzé tenni, mnként érthető, hogy a miniszter az elrendelt szigorú vizsgálat befejezése előtt a­mi valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni, minthogy a zsilip megmaradt részeit szakértőleg meg kell vizsgálni, egy irányban sem hozhat határozatot. Tény egyébiránt, hogy a zsilip gondozásával a társulat közegei voltak megbízva és hogy az eddigi észlelések szerint ez a gondozás nem­ gyakoroltatott kielégítő módon. Az állam és a víz szabályozások. A te­­mes-béga-szabályozási társulat mozgalmat indí­tott meg az iránt, hogy az összes szabályozási munkálatokat az állam vegye át s a múlt héten ez értelemben egy 20 tagú küldöttség kérelmet nyújtott át Baross miniszternek. A miniszter huzamosabban értekezett a küldöttséggel s vé­gül kijelentette, hogy a kormány a társulatnak minden irányban te­jes erejéből hajlandó segít­ségére lenni s törekvését támogatni, a társulat merev álláspontját azonban a kormány nem fogadhatja el. Az állam abszolúte nincs abban a helyzetben, hogy az ottani vidék érdekeltsé­géért akkora áldozatokat vállalhasson el, ami­neket a küldöttség kívánsága az államra nézve involvál. A kormány kész a társulattal egye­temben terveket kidolgoztatni és ezeknek ki­vitelénél segédkezni, az érdekeltségnek azonban tisztába kell jönnie a végrehajtandó munkála­tok felől s azután erre vonatkozó javaslatait a kormány elé terjesztenie. Az árvíz. Az árvizes területen az elmúlt héten alig történt valami változás. F. hó 3-ika óta a Tisza vizének esése folytán a belvíz ismét folyik viszszafelé s a zsilipszakadásnál a folyásának oly ereje van, hogy a csolnakkal árja ellen haladni nem lehet. Minthogy az árviz vissza­­folyására a kis-tiszai szakadás és a porgányi zsilip nem volt többé elegendő, Münsberg és Szojka főmérnökök elérkezettnek látták az időt, a holt-tiszai töltés teljes átvágására annál is inkább, mivel a Tisza és mellékfolyóinak apadása állandónak ígérkezett. F. hó 6-án te­ Tanügy. Igazgatói beszámoló beszéd Elmondatott 1887. j­un. 19-én a ref főgymin­asium év­záró ünnepélyén. Folytatás. Tanintézetünk jelen tanévi életének uj mozzanatai között jelentékeny fontosságú a kö­vetkező.­ Ugyanis fentartó elöljáróságunk a kegyes alapítók egyenes intézkedése folytán is a letűnt tanévben azon határozatot hozta, hogy a Kovács Ferencz és Küry Teréz­­ nagyságaik eredetileg 5000 frt alapítványa évi jövedelmének egy része arra fordíttassék, hogy abból jövőben főgymnasiumunk tanárai részint más tanintézetek beléleteivel és berendezésével közvetlenül megismerkedhes­­­senek, részint a tanügy érdekébe vágó ta­nul­mány­utakat tehessenek. Ennek megfelelően Halmi János a természettan tanára különöseb­ben a természettani újabb eszközök kezelésé­nél elsajátítandó biztosabb jártasság megszer­zése másfelől természettani eszközök vásárlása végett két hetet töltött Budapesten, mi­közben több tanintézet mennyiség- és természettani óráin is megjelent. Másfelől Futó Mihály igaz­gató s a nagybecskereki községi,­ és a szóbeli érettségi vizsgálaton szerzendő tapasztalás oká­ért tett látogatást a szegedi kegyesrendi főgym­­nasiumban. Kedves kötelességünknek ismerjük hogy Budapesten Heller Ágost urnak a II. ke­rületi főreáliskola tanárának, mint a ki Halmi János tiszttársunkat czélja elérésében általában, főleg pedig a természettani taneszközök be­szerzésében nagybecsű tanácsaival, fáradhatat­lan közreműködésével a legszívesebben támo­gatta, nemkülönben Mialkovich Mór úrnak a budapesti egyetemi főgymnasium tanárának, mint a ki tiszttársunknak a természettani esz­közök kezelésének begyakorlásánál buzgó készséggel volt segítségére; — végül Ráth Arnold úrnak, az ottani ág. ev. főgymnasium tanárának ugyanazon a téren tiszttársunk iránt tanúsított készségéért tanintézetünk nevében itt is hálás köszönetet mondjunk. De nem kevésbbé hálás köszönetét tol­mácsoljuk iskolánknak a nagybecskereki köz­ségi főgymnasium­i tanári karának és legelső sorban főtiszt. Arányi Béla igazgató úrnak, a miért igazgatónkat nemcsak a vezetése alatt álló főgymnasium beldolgaival oly készséggel megismertette, számos leczkeórán kalauzolta, hanem ottléte alatt a legszívesebb vendégsze­retetével is lekötelezte. Hasonlóképen meleg köszönetünket fejezzük ki a szegedi kegyes­rendi főgymnasium igazgatójának főtiszt. Ma­gyar Gábor urnák és mindenek felett főtiszt, nagys. Fehér Ipoly tankerületi főigazgató ur­nak a szóbeli érettségi vizsgálaton igazgatónk iránt tanúsított kitüntető előzékenységéért. Nevezetes mozzanata a jelen tanévnek az is, hogy főgymnasiumunkban a gyorsírás taní­tása a több évi szünetelés után, a nagytozt.

Next