Hód-Mező-Vásárhely, 1887. július-december (17. évfolyam, 28-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

mondunk, hogy ha költségvetéseinket be nem tartjuk, azoknak terhei észre­vétlenül nyakunkra nőnek. Kellemesen ámíthatjuk ugyan magunkat, de ezzel terheink összegét nemhogy nem keves­bítjük, sőt inkább szaporítjuk. Szüksé­ges tehát, hogy háztartásunk egy vagy más módon eszközlendő rendezésének érdekében adósságaink nyomasztó súlya leplezetlen valóságban megismertettes­­sék s ha jövedelmeinket fokozni nem tudjuk, akkor szorítsuk meg kiadásainkat. Nyílt felhivás a hazai kaszinók és olvasókörök I. Elnökségeihez. Általános a panasz a magyar szépiro­dalmi és tudományos könyvek csekély kelen­dősége felett és ez a panasz első­sorban sújtja a hazai kaszinókat, olvasó köröket és más mű­velődési czélból alakult társas-egyesületeket,a­melyek hivatásukhoz képest a magyar nem­zeti érdekeknek és így első­sorban a magyar nemzeti irodalomnak ápolói és terjesztői le­hetnének. Jól tudjuk ugyan, hogy nem egy magyar kaszinó állapotához mért áldozatkész­séggel szavaz meg évenként, néha tetemes összegeket magyar könyvek vásárlására. De tény, hogy mintegy kétezer társas­ egylet közül hazánkban alig ötszáznak van könyvtára és tény, hogy e könyvtárak között is igen sok egyszerűen kiselejtezett ajándékművekből, a­vagy ügyes üzérkedők által terjesztett szen­­zácziós féregregényekből és hitvány fordítá­­sokból áll; oly könyvtárak tehát, mely nem csak nem felel meg hivatásának, de gyakran a közízlést, sőt a közerkölcsiséget is megméte­lyezni képes. A magyar írók és művészek társasága tárgyalás alá vévén ezt a komoly kérdést, az alulírt bizottság által jelen nyílt felhívást in­tézi a hazai kaszinók és olvasó­körök­­. El­nökségeihez, hogy figyelemmel a könyvtárak alapításának és kezelésének nagy fontosságára, emlékeztesse őket a hazai kaszinók nagy ala­pítójának, Széchenyinek c­élzatára, ki nem, mint a magyar kaszinók jelentékeny részéről ma is elmondhatjuk : „politizáló mokra-köröket vagy épen kártyabarlangokat“ akart teremteni ez intézménynyel, de a ki tudta, hogy jól ve­zetve és első­sorban a közművelődés érdekeit szem előtt tartó társas­ egyesületek nemzeti lé­tünknek erős oszlopaivá lehetnek. A műveit nyugat-európai nemzeteknél, az amerikai Egye­sült államok nagy köztársaságában a hatalom alapját a művelt társadalom képezi és e mű­veltséget a jól szervezett és mindenütt felta­lálható társas­körök és a nyilvános közkönyv­tárak fejlesztik leginkább, öntudatosan és hat­hatós erővel egészítve ki azt a népnevelő ha­tást, au­ ilyet nálunk még csak az iskola, az izetlen gyermekek érdekének szolgáló és a fejlődésre képes és munkabíró ifjak nagy zö­mét már cserben hagyó iskola végez. Nincs rendkívüli eszközökre, nincs rend­kívüli­­ any­agi erőre szükség, hogy minden egyes kaszinó minél inkább megfeleljen nemes feladatának és hogy a magyar társas­körök zöme a magyar művelt társadalom egyik köz­pontja és a közművelődés ügyének terjesztője legyen. Csak akarat szükséges, csak egy pár ízléssel és műveltséggel biró egyén buzgalma. A Gaborneau, Ponson du Terail, Gondrecourt, Montepin Xaver, Boisgobey, Born-féle s más becsnélküli gyárregények helyett, melyek ka­szinóink könyvtárában százával találhatók, ugyanannyi pénzzel kitűnő magyar szépiro­dalmi műveket és nagyszerű külföldi írók ma­gyar fordításait lehetne beszerezni. A könyv­kiadóktól és magánosoktól koldult rendesen értéktelen művek helyét csekélyebb számú, de becsesebb könyvek méltán pótolhatnák- Egy­­egy encyclopediai mű, szótár, térkép, a Ma­gyarország történelmére, földrajzára vonatkozó főművek, a helyi monographiák, az önművelő­dés ez első s általános segédeszközei, szintén nem kerülnek sokba és egészen tudományos művek megszerzése különben sem tartozik a kaszinók feladatai közé. És mily más hatása lenne egy kis gondosan megválogatott könyv­tárnak, habár egyelőre csak egy két­száz da­rabból állana is, s mint a mostan legnagyobb­részt selejtes, sőt erkölcsrontó tartalmú könyv­gyűjteményeknek ! És mily hatása lenne ké­sőbb, ha a könyvtár megerősödve, valóban komoly férfiaknak is segítségül szolgálhatna! Lehetetlen, sőt az egyes helyi viszonyok ismerete nélkül igaztalan is volna, ha mi in­nen a központból általános jellegű tanácsokat akarnánk adni a vidéki kaszinók könyvtárai­nak kezelésére és gyarapítására nézve. Nem is akarjuk. Mi csak arra kérjük önöket, hogy ne hanyagolják el a kör könyvtárát, mint ed­­­­dig hazánkban legtöbb helyen történt ; igye­kezzenek évről-évre minél nagyobb összeget fordítani annak czéljaira és mindenek felett műveit tagtársainak véleményét meghallgatva, ne bízzák a megrendeléseket többé kevésbé a véletlenre ; különösen vegyék bírálat alá a re­­gényfordításokat, melyek két évtized óta iro­dalmunkban valóságos szemétdombot képez­nek, a­melyben az igaz gyöngyöt csak szak­értő fedezheti fel. Ne feledjék önök, hogy a társas körök könyvtárainak nemzeti missziója van, a legtöbb ifjú Innen nyeri a lelkesedést vagy a mérget és a legtöbb nő, a jövő nem­zedék nevelői, a kaszinók regényeinek hatása szerint alkotja meg a társas élet hangulatát ; ne feledjük, hogy a jövő nemzedék, mely a könyvek nagy hatásáról már tiszta fogalommal fog bírni, önöket teszi felelőssé vidékük mű­veltségének más állapotáért és az önök műkö­dését fogják megbélyegezni, ha kaszinójukban ma esetleg kártyázás a fő dolog és a kaszinói könyvtér értéktelen, vagy épen selejtes mű­vekből áll. Elérkezett az idő , nemzeti létünk jelen műveltségi foka megköveteli már tőlünk, hogy a magyar társas­körök szellemi niveauja a kö­zönségnél is megszokottnál magasabbra emel­tessék. Elérkezett az az idő, hogy önök, a vidéki társadalmi élet hivatásszerű vezetői, a közművelődést minél szélesebb körben terjesz­teni igyekezzenek. Rendezzenek előadásokat, melyekből a magasabb műveltséggel még nem bíró ifjak és nők az emberiséget mozgató nagy eszméket és mindenek felett a magyar haza jelen állapotát megismerni és szeretni tanul­ják , gondoskodjanak arról, ha kell, népkönyv­tárak felállítása által, hogy a tanuló ifjúság és a köznép is kedvelje meg az olvasást és al­kossanak körükben pezsgő életet, mely elvonja a jobb sorsra méltó erőket a kártya és bor csábjaitól s munkára buzdítsa az ifjakat, kik már-már érteni kezdik, hogy a nemzetért és szépért élni a legfőbb boldogság. És minde­nek felett rendezzenek be kis, de valóban be­cses magyar nemzeti könyvtárt és gondoskod­janak annak öntudatos fejlesztéséről, hogy le­gyen egy mag, melyből a társas­ kör óhajtott reformja kiindul. Ezen csekély, de bizonynyal nem áldás­­talan feladat az, mely önökre vár, hogy a tár­sas­ körök könyvtárainak reformja által foko­zatonként városuk és vidékük társas életének újjáalakítását is megkísértsék. Magyar írók és könyvkiadók a mi bi­zottságunk tagjai. A mi feljajdulásunk talán túlzott és nagyon önző. De nem habozunk azt nyilvánosságra hozni. Ügyünk egyúttal a nem­zeté és tudjuk, hogy önök is hasonlóan gon­dolkoznak ; körük tagjainak legjelesebbjei át­érzik teljesen, hogy: — nyelvében él a nemzet. Legyenek azért, ismételve kérjük, gyá­molítóink a magyar irodalom felvirágoztatása érdekében általunk megindított mozgalomban az által is, hogy jelen körlevelünket gyűlésü­kön tagjaik tudomására hozzák, vita alá bo­csássák, s az eredményt velünk (az írók és művészek társaságának helyiségében, Budapest, nemzeti színház bérházai közölve, velünk ez ügyben továbbra is érintkezésben maradjanak. Maradtunk hazafias tisztelettel Budapesten, 1887. aug. hó. A könyvvásárlást előmozdító bizottság és annak nevében: György Aladár, Jókai Mór, elnök, tiszt, elnök. Dolinay Gyula, titkár. Szentes-vásárhely-makói vasút. A szentes-vásárhely makói vasút kiépíté­sének kérdése kezd mindinkább előtérbe lépni. Azt már tudjuk, hogy a szentesieknek a legforróbb óhajtásuk e vasútvonal mielőbbi ki­építése, melyért készek lennének tetemes ál­dozatokat hozni, Csongrád vármegye, se Alko­­nyára meghozná áldozatát, Makó városa és Csanádvármegye pedig — mint hírlik — 200 ezer forinttal volna hajlandó a kiépítéshez já­rulni. A napokban pedig a vasút által érdekelt városok tanácsaihoz Bethlen Márk gróf inté­zett egy kérvényt, melyben tudomásul adva azt, hogy egy viczinális vasút előmunkálataira, a mely vasút Szentestől kiindulva Szegvár s Mindszent községek érintésével, Hód-Mező Vá­sárhelyen és Földeákon keresztül Makóig ve­zetne, — a kormánytól engedélyt nyert, arra hívja fel az érdekelt városok hatóságait, hogy a vasút kiépítéséhez törzsrészvények előjegy­zésével járuljanak. A gróf a városunk tanácsához is megkül­dött felhívásban többek között ezeket mondja : „A szükséges építkezési költségek egy része törzsrészvények kibocsátása, illetve ve­­vése által biztosítandó, leginkább az érdekelt vidék közönsége által. Miért is azon kérelem­mel járulok első­sorban a tek. tanácshoz, mi­szerint közgyű­lésileg meghatározni méltóztas­­sék, mily összeggel járul törzsrészvények vá­sárlása által az építendő vasút költségeihez s a közgyűlésnek ezen határozatát pedig felsőbb helyen leendő jóváhagyása után velem közölni kegyeskedjék, hogy annak idején a további lépéseket megtehessem. Tájékozásul szolgáljon, hogy az általános számítás szerint szükséges, miszerint a város közönsége minimálisan 200 ezer forint értékű törzsrészvényt jegyezzen. Másodsorban előterjesztem, miként az elő­munkálatokra szükséges költséget kilométeren­­ként 200 frtnyi összegben sajátomból előlege­zem. Azon esetre azonban, ha a szükséges törzsrészvények nem oly mennyiségben és ösz­­szegben lennének biztosítva, mint azt a tör­vény meghatározza, vagy pedig törvényhozási intézkedés folytán nem nyer létesül­ést a vasút kiépülése, az esetben megtérítendő lenne az általam előlegezett előmunkálati költség. Ezeket előre bocsátva, kérem a tek. ta­nácsot, miszerint másodsorban a közgyűlésen határozatiig kimondatni méltóztassék, hogy az eseti­g, ha a vasút építésének megkezdése az előmunkálatok befejezésétől számított egy év alatt, akár a törzsrészvényeknek nem kellő mennyiségben történt jegyzése, akár pedig tör­vényhozási intézkedés folytán foganatba nem vétetnék a községük határában minden kilo­méternyi hossz után 200 frtnyi maximális ösz­­szegben készpénzbeli biztosítékot nyújtanak, melynek kifizetése kamat nélkül az előmunká­lat befejezésétől számított egy év alatt eszkö­zöltetnék. Ez esetben természetes, hogy az ösz­­szes előmunkálatok, tervek, költségelőirányza­tok stb. az összes érdekeltek tulajdonába fog­nak átmenni. Végül abbeli kérelmemet terjesztem elő, hogy a­mennyiben a vasút a város tulajdonát képező területeken menne keresztül, a kisajá­títandó ingatlan vagy kárpótlás nélkül bocsát­tassák át a társulat birtokába, vagy pedig an­nak ára törzsrészvények vásárlására fordíttas­­sék stb.“ E kérvényre első­sorban is azt jegyez­zük meg, hogy ha nem csalódunk, Bethlen gróf volt társa annak az Altmann nevű vállal­kozónak, ki városunk közönségét a lóvonatu vasutügygyel sok időn keresztül úgyszólván orránál fogva vezette s mikor már a törvény­­hatósági közgyűlés minden kívánságát teljesí­tette s a kormány másodszori kérelemre a ló­­vonatu vasutügyben a vele kötött szerződést jóvá hagyta, akkorra énen letelt a határidő, melyen túl a vállalkozó kötelezettsége meg­szűnt s az itt letett biztosítékot elvitte és ezzel a lóvonatu vasút kiépítését, lehet mondani, örökre lehetetlenné tette. Mi nagy elismeréssel vagyunk a Bethlen gróf jóakarata czéljai iránt, s elhisszük, hogy a szentes­ vásárhely-makói vasút kiépítését ko­molyan akarja, de másrészről nagyon is aggó­dunk a­miatt, hogy ő nyervén meg e vasút kiépítésére az engedélyt a kormánytól, az egyesség közte és az érdekeltség között nem jöhet létre oly szerencsésen, mint óhajtanék. Egyezkedések állanának elő, melyek miatt a vasút kiépítése talán nagyon is hosszú időre elhúzódnék s az érdekelt városok elvesztenék kedvüket a vasút kiépítéséhez. Mi különben nagyon természetesnek talál­nánk a tisztelt gróf részéről azt, hogy miután a vasútépítési engedély a kezében van, ő hívja fel az érdekeltséget a csatlakozásra és ő szabja meg a feltételeket az egyes községeknek. Ha­nem a mód, m­elylyel ezt teszi, szerintünk nem egészen helyes. Mert czélravezetőbb lett volna az érdekelt községeket értekezletre hívni össze, ott biztos számadatokkal bebizonyítani, hogy kilométerenként mennyi költségbe kerülne a vasút, a vonal track­ozása után kimutatni az irányt, s általában minden szükséges dolog felől informáltatni magát a vállalkozónak és informálni minden irányban az érdekeltséget. S miután ezt nem tette Bethlen Márk gróf, mi a tanácshoz küldött kérvényt egysze­rűen tudomásul vennénk, ha a törvényhatósági bizottság helyén állanánk, hova a tanács a gróf kérvényét bizonyára beterjeszteni fogja s mindaddig egy lépést sem tennénk, mig az érdekeltség valamelyik része vagy tagja a moz­galmat meg nem indítja. Szerintünk a vasút által érdekelt közsé­geket és városokat összehívni Szentes város hatósága volna első­sorban hivatva, mert Szen­tes városának a legfőbb és legsürgősebb érdeke az, hogy vasútja városunkon keresztül Makóig mielőbb kiépíttessék. Tegye meg tehát ezt Szentes város ható­sága , hívja össze az érdekeltséget, addig pedig minden város és község vegye számításba ko­molyan anyagi tehetségét, tanulmányozza a vasútvonal irányát, a­mely érdekének legmeg­felelőbb volna s a­melynek kiépítése minda­mellett minél kevesebb áldozatába kerülne, mutassa ki, honnan teremtené elő a vasútépí­tésnek reá eső költségeit. Egy ilyen nagyobbszerű­ vállalatnál nem elég csak egyszerűen rá­írni az érdekeltekre, hogy te fizess ennyit, te pedig annyit, s arra az esetre, ha a vasút építésének megkezdése bármi ok miatt foganatba nem vétetnék, a köz­ségek és városok minden kilométernyi hossz után 200 frtnyi biztosítékot kötelesek nyújtani. Nagyon sok szó fér még ehez, valamint ahoz is, hogy a­mennyiben a vasút a város tulaj­donát képező területeken menne keresztül, a kisajátítandó ingatlan vagy kárpótlás nélkül bocsáttassák át a társulat birtokába, vagy pe­dig ennek ára törzsrészvények vásárlására for­díttassék. Mi őszintén óhajtjuk a szentes-vásárhely­­makói vasút mielőbbi kiépítését s annak elej­tését igen nagy szerencsétlenségnek tartanak városunkra nézve és azt hisszük, városunk kö­zönsége velünk együtt igy gondolkozik ; de épen azért szükségesnek tartjuk, hogy váro­sunk közönsége jól meghányja-vesse a dolgot az érdekelt szomszédokkal együtt, s csak az­után álljon szóba vállalkozóval. A körös-tisza-marosi ármentesítő és belvíz­­szabályozó társulatnak f. évi szept. 1-jén Szentesen tartott rendkívüli közgyűléséből (Folytatás) Ezután Czuczi János szólt e tárgyhoz röviden, azon sérelmeket emlegetvén, melyek a fensiki és ártéri birtokosok közt fennálló aránytalan megterheltetésből előbbiek hátrá­nyára előállanak. Végeredményében oda megy ki, hogy részéről ezen ügybe nem megy bele, következőleg ellenzi a főigazgató jelentésében megállapított javaslatok elfogadását. Czuczi után Udvardi Sándor szólalt fel, hosszasan, messze el eltérve a tárgytól, szin­tén nem ért a főigazgatói jelentésben foglal­takkal, mely jelentéstől egyébiránt azt várta volna, hogy világosan s kimerítően ismertetné azt, hogy a bekövetkezett károkat mi okozta, olyasmit köztudomás után tud, hogy a zsilip talán helytelenül lett tervezve, építve, hogy e miatt azt a bizottság át nem vette volna; nem tudja, hogy minő feltételek mellett fogadta el a zsilip gondozását és nem lehet még egy né­zeten a jelentéssel, hogy az egy szóval sem tárgyalja a kárpótlás kérdését. A jelentésből csak azt értette meg, — úgymond — hogy ennyit, meg ennyit költöttünk erre, arra meg annyi kell, mindenütt nagy számokról és mun­kálatokról szól, melyeknek sürgősen kell foga­­natosittatniok s hogy a bemutatott tervek s költségvetésekből eredő kiadások fedezését a társulat kölcsönnel eszközölné. Mindebből csak azt tudom felfogni, hogy először 10 millió irtót befektettünk védtöltéseinkbe és meg­van a tény, hogy számba sem vehető vízállás mel­lett a drága zsilip bedől, az árvíz elönt vagy 70.000 hold földet, hogy legkevesebb 3 millió írt kárt tegyen s a társulatnak okoz tömérdek költséget. Azonkívül a költségeket azok is vi­selik kiknek a veszedelem előidézésében sem­mi részök nincsen. Rávai társulati tag Makóról azon nézetben van, hogy míg nincsen tudva, hogy a zsilip bedőlését kik okozták hogy a hibás tervben, építkezésben, avagy a hiányosan teljesített fel­ügyeletben van-e h­iba, mely kérdéseket ter­mészetesen a fegyelmi vizsgálat fogja kideríte­ni, korai a közgyűlésnek minden intézkedése. Ugyanazért indítványozza, hogy a közgyűlés akkorra hivassák egybe, mikor már a vizsgá­lat eredménye tudva lesz, addig azonban nyu­godjék meg a társulat abban, hogy a társulati elnök a társulat érdekeit a vizsgálatnál támo­gatni fogja, és annak idejében majd előterjesz­tést fog tenni. Miután pedig a vizsgálatnak mily szellemben való vezetésétől, ehez képest a társulat közegeinek hibáztatása s marasztaló határozathozatala sokszorosan függ, ugyanazért indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy ha a vizsgálat eredményével nem fogna megelégedve lenni, akkor a vizsgálatot folytatni fogja és pedig annyival inkább, hogy a kárt szenvedett társulati tagok elégtételt nyerhesse­nek, hogy a társulat tisztviselőiről a gyanú el­­háríttathassék, mely alkalom megadásával a társulat tisztviselői irányában tartozik. Gróf Károlyi Tibor társulati elnök felvilá­gosítja szólót, hogy a fegyelmi ügy s a vizsgá­­latt a társulat részvétele nélkül még nem volt befejezhető, ugyanis, a vizsgálat felhalmozta adatokból a fegyelmi ügyben első fokon a tár­sulat központi választmánya van hivatva hatá­rozni s csak azután a miniszter. Garzó Imre társulati tag részéről szintén Návay felszólalására felemlíti, hogy a központi választmánynak azon ülése jegyzőkönyvéből, mely a ministérium azon leiratát tartalmazza, hogy az általa megindított vizsgálathoz a tár­sulat a maga részéről megbízottat küldjön, igen­is kitűnik, hogy a társulat központi vá­lasztmánya által részt vesz ezen vizsgálatban, de ha annak a vizsgálatnak befejezése után szükségét látja, a maga részéről esetleg pót­vizsgálatot fog tartani, tehát addig, míg a vizs­gálat be nem fejeztetik, annak eredményéről bizottsági jelentés nem tehető. Nem lehet tudni, hogy utóvizsgálatra szükség lesz-e vagy nem, sőt valószínű, hogy nem lesz szükség; most tehát azt kimondani föltétlenül, hogy folytatni fogjuk a vizsgálatot, teljesen felesle­ges , mert ha esetleges szükséges lesz, ez iránt már van intézkedve, hogy mi le­gyen. Molnár, Mezőtúr város polgármestere , T. közgyűlés ! Teljes bizalommal vagyok a főigaz-­­gató, a központi választmány, a társulat tisz­tikara s elöljárói iránt, a jelentésben foglalt javaslatok helyessége s elfogadhatósága tekin­tetében, mert a jelentésben említett összegek egy része el van költve és pedig a védelem érdekében, a tett javaslatokat elfogadom. A­mi a jelentésben a zsilipügyre vonatkozó új építkezésekre tartozik, arra nézve, a­mi itt előadatott, hogy az a zsilip itt nem jó lesz, az a hely ott nem jó, hozzászólni még nagyon korai. Nem is e tárgyban kívánok szólni, ha­nem szólok ahoz nevezetesen, amely által uraim, e nehéz helyzetbe sodortattunk. Midőn a társulat autonóm működését megkezdette, üdvözléssel fogadtuk, hogy végre valahára azon helyzetben vagyunk, hogy magunk lehetünk urai helyzetünknek, magunk intézhetjük a ma­gunk dolgait. A volt kormánybiztosnak applau­­dáltunk s köszönetet szavaztunk lelkes műkö­déséért. Tettük ezt azért, mert bevégezte mű­ködését és biztosított az iránt, hogy a rendel­kezésére bocsátott 10 millió frtból egy millió frt fog maradni, melylyel a még hiányzó mír­­épitkezéseket befejezhetjük s társulatunknak tartalék alapot teremthetünk. Ma már bebizo­nyított dolog, hogy nem maradt semmi, mert elfogyott, s miután tehát bajaink kútfeje ezen 100 millió kölcsön elköltésében rejlik, melynek miként lett felhasználásáról tudomásunk nincsen s nem tudjuk az államtól maradvány pénzün­ket kikapni, felvilágosítást kérek mélt. elnök úrtól, hogy a kormánybiztosi számadások felül­vizsgálata miben áll, valamint felvilágosítást kérek a társulati tisztviselők ellen elrendelt fe­gyelmi vizgálatról s annak jelenlegi stádiu­máról. Gróf Károlyi Tibor : A kormánybiztosi számadásokra nézve magam sem tudok többet mint mennyit ez irányban a központi választ­mányban tettünk. Azt tudom, hogy számtalan­szor kértük és sürgettük a számadások közlé­sét — és csak hallottam, hogy ezen számadá­sok számvevői, revissió alatt állanak. A másik ügyben felvilágosítást bajos adni, mert a vizs­gálat még nincsen befejezve, mindössze is még egy szakértői szemle tartatott, de annak ered­ményét nem tudom, mert nem vagyok szak­ember. Mezőtúr polgármestere folytatja : a tisz­telettel s köszönettel fogadott felvilágosítás után bátor vagyok indítványozni, hogy a köz­gyűlésből felirat intéztessék arra nézve, hogy a miniszter szorítsa azt a számadást, kinek ressort­­jába tartozik ez a dolog, hogy minél rövidebb idő alatt ezeket a számadásokat a társulatnak be­­küldjék. Kötelessége szerintem magának a közgyűlésnek fellépni ott, hol sikert remélt, t. i. az országgyűlésen. A második kérdésre nézve tudomásul veszem azt, hogy folyik a vizsgálat. Balog János , T. közgyűlés ! Az előttem szóló közgyűlési tagtárs úr azon indítványához, miszerint jelen közgyűlésből az országgyűlés kerestessék meg az iránt, hogy végre valahára ezen kormánybiztosi számadások beterjesztes­senek, hogy elvégre tudhassuk, hogy miként vagyunk a 10 millióval, kívánok szólni. Kérem alában, én úgy tudom, hogy a kormánybiztosi számadások ez évi május havában lettek vég­legesen befejezve, július 1-én terjesztettek be a kormányhoz s ott felülvizsgálat alatt állanak. Azt hiszem hogy idő előtti volna ezt tudva el­határozni, hogy az országgyűléshez folyamod­junk az iránt, hogy ezen számadások, melyek 6 esztendő óriási munkálatait és tömérdek ősz-

Next