Hód-Mező-Vásárhely, 1887. július-december (17. évfolyam, 28-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
mondunk, hogy ha költségvetéseinket be nem tartjuk, azoknak terhei észrevétlenül nyakunkra nőnek. Kellemesen ámíthatjuk ugyan magunkat, de ezzel terheink összegét nemhogy nem kevesbítjük, sőt inkább szaporítjuk. Szükséges tehát, hogy háztartásunk egy vagy más módon eszközlendő rendezésének érdekében adósságaink nyomasztó súlya leplezetlen valóságban megismertettessék s ha jövedelmeinket fokozni nem tudjuk, akkor szorítsuk meg kiadásainkat. Nyílt felhivás a hazai kaszinók és olvasókörök I. Elnökségeihez. Általános a panasz a magyar szépirodalmi és tudományos könyvek csekély kelendősége felett és ez a panasz elsősorban sújtja a hazai kaszinókat, olvasó köröket és más művelődési czélból alakult társas-egyesületeket,amelyek hivatásukhoz képest a magyar nemzeti érdekeknek és így elsősorban a magyar nemzeti irodalomnak ápolói és terjesztői lehetnének. Jól tudjuk ugyan, hogy nem egy magyar kaszinó állapotához mért áldozatkészséggel szavaz meg évenként, néha tetemes összegeket magyar könyvek vásárlására. De tény, hogy mintegy kétezer társas egylet közül hazánkban alig ötszáznak van könyvtára és tény, hogy e könyvtárak között is igen sok egyszerűen kiselejtezett ajándékművekből, avagy ügyes üzérkedők által terjesztett szenzácziós féregregényekből és hitvány fordításokból áll; oly könyvtárak tehát, mely nem csak nem felel meg hivatásának, de gyakran a közízlést, sőt a közerkölcsiséget is megmételyezni képes. A magyar írók és művészek társasága tárgyalás alá vévén ezt a komoly kérdést, az alulírt bizottság által jelen nyílt felhívást intézi a hazai kaszinók és olvasókörök. Elnökségeihez, hogy figyelemmel a könyvtárak alapításának és kezelésének nagy fontosságára, emlékeztesse őket a hazai kaszinók nagy alapítójának, Széchenyinek célzatára, ki nem, mint a magyar kaszinók jelentékeny részéről ma is elmondhatjuk : „politizáló mokra-köröket vagy épen kártyabarlangokat“ akart teremteni ez intézménynyel, de a ki tudta, hogy jól vezetve és elsősorban a közművelődés érdekeit szem előtt tartó társas egyesületek nemzeti létünknek erős oszlopaivá lehetnek. A műveit nyugat-európai nemzeteknél, az amerikai Egyesült államok nagy köztársaságában a hatalom alapját a művelt társadalom képezi és e műveltséget a jól szervezett és mindenütt feltalálható társaskörök és a nyilvános közkönyvtárak fejlesztik leginkább, öntudatosan és hathatós erővel egészítve ki azt a népnevelő hatást, au ilyet nálunk még csak az iskola, az izetlen gyermekek érdekének szolgáló és a fejlődésre képes és munkabíró ifjak nagy zömét már cserben hagyó iskola végez. Nincs rendkívüli eszközökre, nincs rendkívüli anyagi erőre szükség, hogy minden egyes kaszinó minél inkább megfeleljen nemes feladatának és hogy a magyar társaskörök zöme a magyar művelt társadalom egyik központja és a közművelődés ügyének terjesztője legyen. Csak akarat szükséges, csak egy pár ízléssel és műveltséggel biró egyén buzgalma. A Gaborneau, Ponson du Terail, Gondrecourt, Montepin Xaver, Boisgobey, Born-féle s más becsnélküli gyárregények helyett, melyek kaszinóink könyvtárában százával találhatók, ugyanannyi pénzzel kitűnő magyar szépirodalmi műveket és nagyszerű külföldi írók magyar fordításait lehetne beszerezni. A könyvkiadóktól és magánosoktól koldult rendesen értéktelen művek helyét csekélyebb számú, de becsesebb könyvek méltán pótolhatnák- Egyegy encyclopediai mű, szótár, térkép, a Magyarország történelmére, földrajzára vonatkozó főművek, a helyi monographiák, az önművelődés ez első s általános segédeszközei, szintén nem kerülnek sokba és egészen tudományos művek megszerzése különben sem tartozik a kaszinók feladatai közé. És mily más hatása lenne egy kis gondosan megválogatott könyvtárnak, habár egyelőre csak egy kétszáz darabból állana is, s mint a mostan legnagyobbrészt selejtes, sőt erkölcsrontó tartalmú könyvgyűjteményeknek ! És mily hatása lenne később, ha a könyvtár megerősödve, valóban komoly férfiaknak is segítségül szolgálhatna! Lehetetlen, sőt az egyes helyi viszonyok ismerete nélkül igaztalan is volna, ha mi innen a központból általános jellegű tanácsokat akarnánk adni a vidéki kaszinók könyvtárainak kezelésére és gyarapítására nézve. Nem is akarjuk. Mi csak arra kérjük önöket, hogy ne hanyagolják el a kör könyvtárát, mint eddig hazánkban legtöbb helyen történt ; igyekezzenek évről-évre minél nagyobb összeget fordítani annak czéljaira és mindenek felett műveit tagtársainak véleményét meghallgatva, ne bízzák a megrendeléseket többé kevésbé a véletlenre ; különösen vegyék bírálat alá a regényfordításokat, melyek két évtized óta irodalmunkban valóságos szemétdombot képeznek, amelyben az igaz gyöngyöt csak szakértő fedezheti fel. Ne feledjék önök, hogy a társas körök könyvtárainak nemzeti missziója van, a legtöbb ifjú Innen nyeri a lelkesedést vagy a mérget és a legtöbb nő, a jövő nemzedék nevelői, a kaszinók regényeinek hatása szerint alkotja meg a társas élet hangulatát ; ne feledjük, hogy a jövő nemzedék, mely a könyvek nagy hatásáról már tiszta fogalommal fog bírni, önöket teszi felelőssé vidékük műveltségének más állapotáért és az önök működését fogják megbélyegezni, ha kaszinójukban ma esetleg kártyázás a fő dolog és a kaszinói könyvtér értéktelen, vagy épen selejtes művekből áll. Elérkezett az idő , nemzeti létünk jelen műveltségi foka megköveteli már tőlünk, hogy a magyar társaskörök szellemi niveauja a közönségnél is megszokottnál magasabbra emeltessék. Elérkezett az az idő, hogy önök, a vidéki társadalmi élet hivatásszerű vezetői, a közművelődést minél szélesebb körben terjeszteni igyekezzenek. Rendezzenek előadásokat, melyekből a magasabb műveltséggel még nem bíró ifjak és nők az emberiséget mozgató nagy eszméket és mindenek felett a magyar haza jelen állapotát megismerni és szeretni tanulják , gondoskodjanak arról, ha kell, népkönyvtárak felállítása által, hogy a tanuló ifjúság és a köznép is kedvelje meg az olvasást és alkossanak körükben pezsgő életet, mely elvonja a jobb sorsra méltó erőket a kártya és bor csábjaitól s munkára buzdítsa az ifjakat, kik már-már érteni kezdik, hogy a nemzetért és szépért élni a legfőbb boldogság. És mindenek felett rendezzenek be kis, de valóban becses magyar nemzeti könyvtárt és gondoskodjanak annak öntudatos fejlesztéséről, hogy legyen egy mag, melyből a társas kör óhajtott reformja kiindul. Ezen csekély, de bizonynyal nem áldástalan feladat az, mely önökre vár, hogy a társas körök könyvtárainak reformja által fokozatonként városuk és vidékük társas életének újjáalakítását is megkísértsék. Magyar írók és könyvkiadók a mi bizottságunk tagjai. A mi feljajdulásunk talán túlzott és nagyon önző. De nem habozunk azt nyilvánosságra hozni. Ügyünk egyúttal a nemzeté és tudjuk, hogy önök is hasonlóan gondolkoznak ; körük tagjainak legjelesebbjei átérzik teljesen, hogy: — nyelvében él a nemzet. Legyenek azért, ismételve kérjük, gyámolítóink a magyar irodalom felvirágoztatása érdekében általunk megindított mozgalomban az által is, hogy jelen körlevelünket gyűlésükön tagjaik tudomására hozzák, vita alá bocsássák, s az eredményt velünk (az írók és művészek társaságának helyiségében, Budapest, nemzeti színház bérházai közölve, velünk ez ügyben továbbra is érintkezésben maradjanak. Maradtunk hazafias tisztelettel Budapesten, 1887. aug. hó. A könyvvásárlást előmozdító bizottság és annak nevében: György Aladár, Jókai Mór, elnök, tiszt, elnök. Dolinay Gyula, titkár. Szentes-vásárhely-makói vasút. A szentes-vásárhely makói vasút kiépítésének kérdése kezd mindinkább előtérbe lépni. Azt már tudjuk, hogy a szentesieknek a legforróbb óhajtásuk e vasútvonal mielőbbi kiépítése, melyért készek lennének tetemes áldozatokat hozni, Csongrád vármegye, se Alkonyára meghozná áldozatát, Makó városa és Csanádvármegye pedig — mint hírlik — 200 ezer forinttal volna hajlandó a kiépítéshez járulni. A napokban pedig a vasút által érdekelt városok tanácsaihoz Bethlen Márk gróf intézett egy kérvényt, melyben tudomásul adva azt, hogy egy viczinális vasút előmunkálataira, a mely vasút Szentestől kiindulva Szegvár s Mindszent községek érintésével, Hód-Mező Vásárhelyen és Földeákon keresztül Makóig vezetne, — a kormánytól engedélyt nyert, arra hívja fel az érdekelt városok hatóságait, hogy a vasút kiépítéséhez törzsrészvények előjegyzésével járuljanak. A gróf a városunk tanácsához is megküldött felhívásban többek között ezeket mondja : „A szükséges építkezési költségek egy része törzsrészvények kibocsátása, illetve vevése által biztosítandó, leginkább az érdekelt vidék közönsége által. Miért is azon kérelemmel járulok elsősorban a tek. tanácshoz, miszerint közgyűlésileg meghatározni méltóztassék, mily összeggel járul törzsrészvények vásárlása által az építendő vasút költségeihez s a közgyűlésnek ezen határozatát pedig felsőbb helyen leendő jóváhagyása után velem közölni kegyeskedjék, hogy annak idején a további lépéseket megtehessem. Tájékozásul szolgáljon, hogy az általános számítás szerint szükséges, miszerint a város közönsége minimálisan 200 ezer forint értékű törzsrészvényt jegyezzen. Másodsorban előterjesztem, miként az előmunkálatokra szükséges költséget kilométerenként 200 frtnyi összegben sajátomból előlegezem. Azon esetre azonban, ha a szükséges törzsrészvények nem oly mennyiségben és öszszegben lennének biztosítva, mint azt a törvény meghatározza, vagy pedig törvényhozási intézkedés folytán nem nyer létesülést a vasút kiépülése, az esetben megtérítendő lenne az általam előlegezett előmunkálati költség. Ezeket előre bocsátva, kérem a tek. tanácsot, miszerint másodsorban a közgyűlésen határozatiig kimondatni méltóztassék, hogy az esetig, ha a vasút építésének megkezdése az előmunkálatok befejezésétől számított egy év alatt, akár a törzsrészvényeknek nem kellő mennyiségben történt jegyzése, akár pedig törvényhozási intézkedés folytán foganatba nem vétetnék a községük határában minden kilométernyi hossz után 200 frtnyi maximális öszszegben készpénzbeli biztosítékot nyújtanak, melynek kifizetése kamat nélkül az előmunkálat befejezésétől számított egy év alatt eszközöltetnék. Ez esetben természetes, hogy az öszszes előmunkálatok, tervek, költségelőirányzatok stb. az összes érdekeltek tulajdonába fognak átmenni. Végül abbeli kérelmemet terjesztem elő, hogy amennyiben a vasút a város tulajdonát képező területeken menne keresztül, a kisajátítandó ingatlan vagy kárpótlás nélkül bocsáttassák át a társulat birtokába, vagy pedig annak ára törzsrészvények vásárlására fordíttassék stb.“ E kérvényre elsősorban is azt jegyezzük meg, hogy ha nem csalódunk, Bethlen gróf volt társa annak az Altmann nevű vállalkozónak, ki városunk közönségét a lóvonatu vasutügygyel sok időn keresztül úgyszólván orránál fogva vezette s mikor már a törvényhatósági közgyűlés minden kívánságát teljesítette s a kormány másodszori kérelemre a lóvonatu vasutügyben a vele kötött szerződést jóvá hagyta, akkorra énen letelt a határidő, melyen túl a vállalkozó kötelezettsége megszűnt s az itt letett biztosítékot elvitte és ezzel a lóvonatu vasút kiépítését, lehet mondani, örökre lehetetlenné tette. Mi nagy elismeréssel vagyunk a Bethlen gróf jóakarata czéljai iránt, s elhisszük, hogy a szentes vásárhely-makói vasút kiépítését komolyan akarja, de másrészről nagyon is aggódunk amiatt, hogy ő nyervén meg e vasút kiépítésére az engedélyt a kormánytól, az egyesség közte és az érdekeltség között nem jöhet létre oly szerencsésen, mint óhajtanék. Egyezkedések állanának elő, melyek miatt a vasút kiépítése talán nagyon is hosszú időre elhúzódnék s az érdekelt városok elvesztenék kedvüket a vasút kiépítéséhez. Mi különben nagyon természetesnek találnánk a tisztelt gróf részéről azt, hogy miután a vasútépítési engedély a kezében van, ő hívja fel az érdekeltséget a csatlakozásra és ő szabja meg a feltételeket az egyes községeknek. Hanem a mód, melylyel ezt teszi, szerintünk nem egészen helyes. Mert czélravezetőbb lett volna az érdekelt községeket értekezletre hívni össze, ott biztos számadatokkal bebizonyítani, hogy kilométerenként mennyi költségbe kerülne a vasút, a vonal trackozása után kimutatni az irányt, s általában minden szükséges dolog felől informáltatni magát a vállalkozónak és informálni minden irányban az érdekeltséget. S miután ezt nem tette Bethlen Márk gróf, mi a tanácshoz küldött kérvényt egyszerűen tudomásul vennénk, ha a törvényhatósági bizottság helyén állanánk, hova a tanács a gróf kérvényét bizonyára beterjeszteni fogja s mindaddig egy lépést sem tennénk, mig az érdekeltség valamelyik része vagy tagja a mozgalmat meg nem indítja. Szerintünk a vasút által érdekelt községeket és városokat összehívni Szentes város hatósága volna elsősorban hivatva, mert Szentes városának a legfőbb és legsürgősebb érdeke az, hogy vasútja városunkon keresztül Makóig mielőbb kiépíttessék. Tegye meg tehát ezt Szentes város hatósága , hívja össze az érdekeltséget, addig pedig minden város és község vegye számításba komolyan anyagi tehetségét, tanulmányozza a vasútvonal irányát, amely érdekének legmegfelelőbb volna s amelynek kiépítése mindamellett minél kevesebb áldozatába kerülne, mutassa ki, honnan teremtené elő a vasútépítésnek reá eső költségeit. Egy ilyen nagyobbszerű vállalatnál nem elég csak egyszerűen ráírni az érdekeltekre, hogy te fizess ennyit, te pedig annyit, s arra az esetre, ha a vasút építésének megkezdése bármi ok miatt foganatba nem vétetnék, a községek és városok minden kilométernyi hossz után 200 frtnyi biztosítékot kötelesek nyújtani. Nagyon sok szó fér még ehez, valamint ahoz is, hogy amennyiben a vasút a város tulajdonát képező területeken menne keresztül, a kisajátítandó ingatlan vagy kárpótlás nélkül bocsáttassák át a társulat birtokába, vagy pedig ennek ára törzsrészvények vásárlására fordíttassék. Mi őszintén óhajtjuk a szentes-vásárhelymakói vasút mielőbbi kiépítését s annak elejtését igen nagy szerencsétlenségnek tartanak városunkra nézve és azt hisszük, városunk közönsége velünk együtt igy gondolkozik ; de épen azért szükségesnek tartjuk, hogy városunk közönsége jól meghányja-vesse a dolgot az érdekelt szomszédokkal együtt, s csak azután álljon szóba vállalkozóval. A körös-tisza-marosi ármentesítő és belvízszabályozó társulatnak f. évi szept. 1-jén Szentesen tartott rendkívüli közgyűléséből (Folytatás) Ezután Czuczi János szólt e tárgyhoz röviden, azon sérelmeket emlegetvén, melyek a fensiki és ártéri birtokosok közt fennálló aránytalan megterheltetésből előbbiek hátrányára előállanak. Végeredményében oda megy ki, hogy részéről ezen ügybe nem megy bele, következőleg ellenzi a főigazgató jelentésében megállapított javaslatok elfogadását. Czuczi után Udvardi Sándor szólalt fel, hosszasan, messze el eltérve a tárgytól, szintén nem ért a főigazgatói jelentésben foglaltakkal, mely jelentéstől egyébiránt azt várta volna, hogy világosan s kimerítően ismertetné azt, hogy a bekövetkezett károkat mi okozta, olyasmit köztudomás után tud, hogy a zsilip talán helytelenül lett tervezve, építve, hogy e miatt azt a bizottság át nem vette volna; nem tudja, hogy minő feltételek mellett fogadta el a zsilip gondozását és nem lehet még egy nézeten a jelentéssel, hogy az egy szóval sem tárgyalja a kárpótlás kérdését. A jelentésből csak azt értette meg, — úgymond — hogy ennyit, meg ennyit költöttünk erre, arra meg annyi kell, mindenütt nagy számokról és munkálatokról szól, melyeknek sürgősen kell foganatosittatniok s hogy a bemutatott tervek s költségvetésekből eredő kiadások fedezését a társulat kölcsönnel eszközölné. Mindebből csak azt tudom felfogni, hogy először 10 millió irtót befektettünk védtöltéseinkbe és megvan a tény, hogy számba sem vehető vízállás mellett a drága zsilip bedől, az árvíz elönt vagy 70.000 hold földet, hogy legkevesebb 3 millió írt kárt tegyen s a társulatnak okoz tömérdek költséget. Azonkívül a költségeket azok is viselik kiknek a veszedelem előidézésében semmi részök nincsen. Rávai társulati tag Makóról azon nézetben van, hogy míg nincsen tudva, hogy a zsilip bedőlését kik okozták hogy a hibás tervben, építkezésben, avagy a hiányosan teljesített felügyeletben van-e hiba, mely kérdéseket természetesen a fegyelmi vizsgálat fogja kideríteni, korai a közgyűlésnek minden intézkedése. Ugyanazért indítványozza, hogy a közgyűlés akkorra hivassák egybe, mikor már a vizsgálat eredménye tudva lesz, addig azonban nyugodjék meg a társulat abban, hogy a társulati elnök a társulat érdekeit a vizsgálatnál támogatni fogja, és annak idejében majd előterjesztést fog tenni. Miután pedig a vizsgálatnak mily szellemben való vezetésétől, ehez képest a társulat közegeinek hibáztatása s marasztaló határozathozatala sokszorosan függ, ugyanazért indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy ha a vizsgálat eredményével nem fogna megelégedve lenni, akkor a vizsgálatot folytatni fogja és pedig annyival inkább, hogy a kárt szenvedett társulati tagok elégtételt nyerhessenek, hogy a társulat tisztviselőiről a gyanú elháríttathassék, mely alkalom megadásával a társulat tisztviselői irányában tartozik. Gróf Károlyi Tibor társulati elnök felvilágosítja szólót, hogy a fegyelmi ügy s a vizsgálatt a társulat részvétele nélkül még nem volt befejezhető, ugyanis, a vizsgálat felhalmozta adatokból a fegyelmi ügyben első fokon a társulat központi választmánya van hivatva határozni s csak azután a miniszter. Garzó Imre társulati tag részéről szintén Návay felszólalására felemlíti, hogy a központi választmánynak azon ülése jegyzőkönyvéből, mely a ministérium azon leiratát tartalmazza, hogy az általa megindított vizsgálathoz a társulat a maga részéről megbízottat küldjön, igenis kitűnik, hogy a társulat központi választmánya által részt vesz ezen vizsgálatban, de ha annak a vizsgálatnak befejezése után szükségét látja, a maga részéről esetleg pótvizsgálatot fog tartani, tehát addig, míg a vizsgálat be nem fejeztetik, annak eredményéről bizottsági jelentés nem tehető. Nem lehet tudni, hogy utóvizsgálatra szükség lesz-e vagy nem, sőt valószínű, hogy nem lesz szükség; most tehát azt kimondani föltétlenül, hogy folytatni fogjuk a vizsgálatot, teljesen felesleges , mert ha esetleges szükséges lesz, ez iránt már van intézkedve, hogy mi legyen. Molnár, Mezőtúr város polgármestere , T. közgyűlés ! Teljes bizalommal vagyok a főigaz-gató, a központi választmány, a társulat tisztikara s elöljárói iránt, a jelentésben foglalt javaslatok helyessége s elfogadhatósága tekintetében, mert a jelentésben említett összegek egy része el van költve és pedig a védelem érdekében, a tett javaslatokat elfogadom. Ami a jelentésben a zsilipügyre vonatkozó új építkezésekre tartozik, arra nézve, ami itt előadatott, hogy az a zsilip itt nem jó lesz, az a hely ott nem jó, hozzászólni még nagyon korai. Nem is e tárgyban kívánok szólni, hanem szólok ahoz nevezetesen, amely által uraim, e nehéz helyzetbe sodortattunk. Midőn a társulat autonóm működését megkezdette, üdvözléssel fogadtuk, hogy végre valahára azon helyzetben vagyunk, hogy magunk lehetünk urai helyzetünknek, magunk intézhetjük a magunk dolgait. A volt kormánybiztosnak applaudáltunk s köszönetet szavaztunk lelkes működéséért. Tettük ezt azért, mert bevégezte működését és biztosított az iránt, hogy a rendelkezésére bocsátott 10 millió frtból egy millió frt fog maradni, melylyel a még hiányzó mírépitkezéseket befejezhetjük s társulatunknak tartalék alapot teremthetünk. Ma már bebizonyított dolog, hogy nem maradt semmi, mert elfogyott, s miután tehát bajaink kútfeje ezen 100 millió kölcsön elköltésében rejlik, melynek miként lett felhasználásáról tudomásunk nincsen s nem tudjuk az államtól maradvány pénzünket kikapni, felvilágosítást kérek mélt. elnök úrtól, hogy a kormánybiztosi számadások felülvizsgálata miben áll, valamint felvilágosítást kérek a társulati tisztviselők ellen elrendelt fegyelmi vizgálatról s annak jelenlegi stádiumáról. Gróf Károlyi Tibor : A kormánybiztosi számadásokra nézve magam sem tudok többet mint mennyit ez irányban a központi választmányban tettünk. Azt tudom, hogy számtalanszor kértük és sürgettük a számadások közlését — és csak hallottam, hogy ezen számadások számvevői, revissió alatt állanak. A másik ügyben felvilágosítást bajos adni, mert a vizsgálat még nincsen befejezve, mindössze is még egy szakértői szemle tartatott, de annak eredményét nem tudom, mert nem vagyok szakember. Mezőtúr polgármestere folytatja : a tisztelettel s köszönettel fogadott felvilágosítás után bátor vagyok indítványozni, hogy a közgyűlésből felirat intéztessék arra nézve, hogy a miniszter szorítsa azt a számadást, kinek ressortjába tartozik ez a dolog, hogy minél rövidebb idő alatt ezeket a számadásokat a társulatnak beküldjék. Kötelessége szerintem magának a közgyűlésnek fellépni ott, hol sikert remélt, t. i. az országgyűlésen. A második kérdésre nézve tudomásul veszem azt, hogy folyik a vizsgálat. Balog János , T. közgyűlés ! Az előttem szóló közgyűlési tagtárs úr azon indítványához, miszerint jelen közgyűlésből az országgyűlés kerestessék meg az iránt, hogy végre valahára ezen kormánybiztosi számadások beterjesztessenek, hogy elvégre tudhassuk, hogy miként vagyunk a 10 millióval, kívánok szólni. Kérem alában, én úgy tudom, hogy a kormánybiztosi számadások ez évi május havában lettek véglegesen befejezve, július 1-én terjesztettek be a kormányhoz s ott felülvizsgálat alatt állanak. Azt hiszem hogy idő előtti volna ezt tudva elhatározni, hogy az országgyűléshez folyamodjunk az iránt, hogy ezen számadások, melyek 6 esztendő óriási munkálatait és tömérdek ősz-