Hód-Mező-Vásárhely, 1888. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

Tizennyolczadik évfolyam. 1888. % .*).­­ Előfizetési dij: a vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dij­­jai a szerkesztőhöz, (111-ik ti­zed 828. sz. a.) küldendők. \­­ _____________' pj KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k.-m.-vásárhelyi „Gazdasági­ Egylet“ közlönye. ■ a: iN__________________G& ^ X» \ Hirdetési dijak : 4 hasábos petit sor, vagy­ an­nak helye egyszeri beigtatás­­nál 0 kr. kétszerinél 5 kr. több­szörinél 4 kr. Bélyeg dij min­den beigtatás után 30 kr. A nyílttérben­­ a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben na­ponként csak déli 1á órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el lá­­y­­ogatásokat a szerkesztő, -v [€) . 0», , \sm Tanári közgyűlés. A tiszántúli ev. reform, középisko­lai tanáregyesület f. h­ó 6—7. napjain, városunkban fogja megtartani évi köz­gyűlését. A tanügy derék munkásai, a he­lyett, hogy az iskolai év bevégzett ne­héz munkájának fáradalmai után, a kezdődő szünidőnek első napjait üdü­lésre használnák, összesereglenek, hogy az együ­vé­ tartozás érzését fejleszszék, megerősítsék, az egymástól térbelileg távol eső, és mégis közös pálya küz­delmei közben szerzett tapasztalataikat egymással közöljék, s ezek folytán egyesített erővel haladjanak a köz- és nemzeti művelődés nagy czélja felé s­­együttesen vegyenek részt a ma mindig szélesebb körre terjedő mozgalomban, melynek czélja az ember összes testi és szellemi erőinek arányos kifejtése, az ifjúság czélszerű nevelése. A­milyen az ifjúság, olyan a jövő ! Eme társadalmi köztudat­ú munkára ser­kenti tanügyi téren nemcsak a közvet­lenül hivatott munkásokat, hanem köz­reműködésre, áldozatra hívja mindazo­kat, kiknek lelkében él a kitartó tö­rekvés diadalában vetett hit, s kiknek szívét betölti a tudomány által nagy­­gyá és hatalmassá fejlődő népek bol­dog jövőjének édesen biztató remény­sége. Az az­­erőteljes mozgalom, mely hazánkban is többféle irányban mutat­kozik, kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy van hitünk, van remény­ségünk. Dolgozunk, mert élni akarunk ! Testileg lelkileg képezzük, munkabí­rókká teszszük gyermekeinket, mert a jövőről nem tudunk, nem akarunk le­mondani ! Azért a legmelegebben üdvözlünk minden tevékenységet, minden jelt, mely arra mutat, hogy az élet ellen­tétes elemeinek nagy harczában bizto­sítani akarjuk tételünket. Ilyen életjel­nek tekintjük a tanáregyesület munkál­kodását, azért az egyesület tagjait vá­rosunkban szívesen üdvözöljük ! Nem volt kor, melyben a népek megmaradásának már évezredekkel ez­előtt kimondott föltételét komolyabban fontolóra vették volna, s inkább méltá­nyolták volna, mint épen a mi időnk­ben. A tudomány és munka megtestesü­lése ma már társadalmi elvvé emelke­dett. Ez uralkodik a koronás főktől kezdve le a kunyhók egyszerű szegény lakójáig. Belátás, ismeret, tudomány nélkül nincs okszerű munkálkodás, okos munkásság nélkül nincs haladás, nincs boldogulás. Ezek nélkül nem érvénye­síthetik magukat az egyesek, hatástala­nul múlnak el a társulatok. Egyik legnemesebb társadalmi czél — az ifjúság nevelése — érdekében kifejtendő munka legczélszerűbb módjai­nak kutatása, felismerése, fejlesztése és alkalmazása képezi a tanáregyesületek egyik szép feladatát: ez egyik czélja a tiszántúli ev. reform, középiskolai taná­rok egyesületének is, melynek tagjai városunkat most azért keresik fel, hogy czéljaik megvalósítása érdekében eszmét cseréljenek, egymástól tanuljanak. Pél­dájuk buzdítson bennünket is közös munkálkodásra, a tevékenységünket moz­gató erő és bizalom szilárdítsa meg ne­velésügyünk fejlődésében várt jobb jö­­vőnkbe vetett hitünket és reménységün­ket ; tudományszeretetük indítson ben­nünket is erőink kifejtésére, munkaké­pességünk fokozására s lankadást nem ismerő kitartásra. Hiszszlik, hogy itteni gyülésezéseik áldást hozó leszen. Azért ez egyesület tagjait egyenként és ösz­­szesen még egyszer a legmelegebben üdvözöljük ! Szívünkből kívánjuk, hogy hazánk nevelésügyének felvirágzására a Min­denható őket még sokáig boldogul él­tesse ! Törvényhatósági közgyűlésünk, 1888. június 27-én. A junius 2- án szét­oszlott közgyűlési tagok a múlt szerdára újra összehivattak, hogy­­ a megszakadt és elmaradt tárgyakat elin­tézzék. A közgyűlésen ez alkalommal Kállay Albert főispán úr ő. méltósága elnökölt. Az­­ arczokon felhő nem látszott, s a főispán úr finom tapintata gondoskodott, hogy a közgyű­lés bevégzéséig tiszta maradjon a láthatár. A közgyűlést délelőtt 9 órakor a bizottsági ta­gok szép számú jelenlétében megnyitotta. Első tárgy a tisztviselői nyugdíjszabály­­zat módosítása tárgyában beterjesztett tanácsi javaslat volt. A módosításokat tartalmazó miniszteri le­irat, valamint e módosításoknak közgyű­lésileg tárgyalását elrendelő is felolvastatván, Szabó­­ Mihály emel szót s kijelenti, hogy a szabály­zat­ ellen általánosságban nincs észrevétele , szakaszonként kéri felolvasni. Karancsi Dániel: Általánosságban any­­nyiban szól a szőnyegen forgó tárgyhoz, mert ismételve meggyőződött, hogy az oly fon­tos ügy, mely megérdemelte volna, ha a ta­nács és egy bizottság tanulmánya tárgyává teszi és a felvilágosítások minden irányban megadatnak. Ha a közgyűlés most bemegy a tárgyalásba, meg fogják látni, hogy a tanács javaslata, illetőleg a szabályzat esztendők hosz­­szú sorára szól, kívánatos tehát, hogy teljes megnyugvással intéztessék el. A miniszteri le­irat minden szavából azt veszi ki, hogy Kóti Pál és társai felebbezése nem utasíttatott el, csak ha a szabályzat a leirat értelmében mó­dosíttatik. Ha most letárgyaltatik is az ügy, ott leszünk, a­hol a múltban voltunk, ha t. i. az ellentétek ki nem egyenlíttetnek. Az a kí­vánatos, hogy az ügy megoldása az adófizetők szívében ne keltsen ellenszenvet, ne rójjon a közönségre hosszú időre nyúló elviselhetlen terhet. Ha volna valaki, a­ki azt mondaná, hogy ő gyanúsít, fentartotta volna múlt alka­lommal tett indítványát. Ha méltóságos főispán úr bölcsesége és a tanács lelkiismerete azt mondja, hogy így is megoldható a kérdés, hát jó, tárgyaltassék. Csótó Nagy István : Magáévá teszi előtte szóló indítványát (!) mert ha az átalános kö­zönség helyzetét megtekintjük, alig bírja a terhet, a törvénynek is elég­tétessék és túl ki ne terjedjen a köznyugalom helyreállítása ve­­í­tett. (?!) Tárók Ferencz : Neki a 3-ik pontra van észrevétele. (Felkiáltások, majd a részletes tárgyaláskor.) Garzó Imre : Rendkívül tanulságosnak tartja ez ügyet és szükségesnek arra, hogy a jövőt illetőleg is szem előtt tartassák. A dolog úgy áll, hogy a szabályzatot a törvényhatóság­­ által kiküldött bizottság hosszabb tárgyalások után állapította meg és terjesztette be, sőt ki­adatott a jogügyi bizottságnak is s ez szintén, mint a törvényhatóság közege járt el. Most te­hát az ügynek azt a szint adni s azt fogni rá, hogy ez a szabályzat úgy , mint felterjeszte­tett, nem a törvényhatóságé,­­ nem lehet. Tény az, hogy a szabályrendelet, midőn a bi­zottságoktól a közgyűlés elé került, ki lett nyomatva s minden bizottsági tagnak megkül­­detett, sőt egyszer még a tárgyalás is el elna­­poltatott, de a biz. tagok nem vettek maguk­nak fáradságot, hogy tanulmányozzák. Igaz, hogy ez nehezebb dolog, mert csak bizonyos számadások alapján lehet végeredményhez jutni. A szabályzat közgyűlésileg letárgyaltatott, most akár­hogy dől el a dolog, ma úgy áll a kérdés, hogy néhány bizottsági tag felebbezés­­sel élt, a minisztérium pedig módosított a sza­bályzaton. Szerinte a felfolyamodvány nincs elutasítva, hanem csak ha a minisztérium által kívánt módosítás itt keresztü­lvitetik. Ma azon ponton áll a dolog, hogy a törvényhatóságnak — úgy látszik — többsége bele akar kapasz­kodni a néhány tag felebbezésébe s ezen ala­pon óhajtanak egyesek a szabály elfogadott részébe is belekötni- Ez inkorrect. Azok, a­kik hivatottak az ügy állását betekinteni, a kellő információt nem szerezték meg, ez a hiba. Végre is,, hogy az ügy megoldásából megnyug­vás jöjjön ki, mert jövendölni, hogy az nem lesz meg, mert fizetni kell. Csak sajnálatának adhat kifejezést az itt tapasztaltakból, hogy a bizottság idegenkedik a tisztikart a nyugdíj­­szabályzat által nyújtani c­élzott biztosítékban részeltetni. Kóti Pál : Az előtte szóló azon állítását, hogy a néhány felfolyamodó nem volt bele­nyugodva a szabályzatba, visszautalnia (?) ha a biz. tagok felét megkérdezzük, ki fog tűnni, hogy most sincs belenyugodva. (Zaj, felkiáltá­sok , hogy tárgyaltatott hát még­is le.) " Elnök főispá?1: A­mennyiben a felszó­lalók egyike részéről az ő bölcseségére és a tanács lelkiismeretes eljárására történt hivat­kozás, megjegyzi, miszerint sem részéről, sem a tanács részéről nem fog hiányozni az ügy helyes és czélirányos megoldásához semmi. Alkotmányos viszonyok között élünk s ő azon meggyőződésben van, hogy e műveit közönség megtalálja a módot a kérdés helyes megoldá­­­olására. De előre azt mondani, hogy ez vagy amaz a pont nem nyugtatja meg az adófizető­­­ket, szerinte nem jogosult. Kész bizottságilag­­ is tárgyaltatni a kérdést, de egyúttal számít e­­ műveit közönség méltányosságára a tekintet­ben, hogy azon esetre, ha a szabályzat jóvá­hagyásáig valamelyik tisztviselő elval, annak hátramaradottjai károsodást az ügy elnapolása miatt nem szenvednek. (Átalános helyeslés.) Karancsi D. Arra kíván még szólani, hogy Kóti Pál és társai felfolyamodványa nincs elutasítva, és hogy a módosításoknak közgyű­lési tárgyalása van a minisztérium által elren­delve, ezt tehát elkerülni a tanács részéről nem volt helyes. Különben elfogadja a bizott­sághoz ‘’utasítást. Kristó Lajos. A vitába — bár sok oka volna — nem megy bele, de Karancsi biz­­tas azon szavaira, hogy a tanács a közgyűlés meg­­­­kerülésével járt el, megjegyzi, hogy ez koránt sem volt a tanács szándékában. A módosításo­kat fontos dolognak nem tartotta s úgy vezette , azokat keresztül, a­mint a minisztérium által megrendeltettek. Ez nem megkerülése a köz­gyűlésnek. A vita ekként befejeztetvén, főispán úr azon indítványa, hogy az ügy véleményre a jogügyi bizottságnak adassák ki, kibővíttet­­vén az néhány biz. taggal, — elfogadtatott, mihez képest a határozat a képen mondatott ki, hogy az ügy Szabó Mihály, Karancsi Dá­niel, Csótó Nagy István, Garzó Imre, Tarák Ferencz, Borotvás Kálmán és Kóti Pál tagok­nak ez alkalomra beosztásával a jogügyi bi­zottságnak adatik ki, oly megbízással, hogy a szabályzatnak a miniszteri leirat által érintett pontjait vegye tárgyalás alá s javaslatát a ta­nács útján terjessze be. A városi tanács ismételve javaslattal já­rult a közvetett adók behozatala iránt, hogy a 64 krás városi pótadó a jövő évvel leszállít­­tassék. A javaslat szerint a következő közvetett adók lettek volna behozandók : a) A tulajdo­nost cserélt birtokok vételára, vagy hagyaté­koknál becsértéke után l°j0, — b; A kövezet­vám dijak mérsékelt felemelése, a szállított tárgy minőségére tekintettel, — c) A helypénz fizetésnek a helybeliekre is kötelező kiterjesz­tése. Szabó Mihály : Meg van győződve, hogy a minisztérium, melynek felhívása alapján, a közvetett adók behozatala iránti eme javasla­­t­­ok beterjesztettek, valamint a tanács is a leg­jobb szándék által van vezetve, az által t. i., hogy a közterhekhez azok is járuljanak, a­kik egyébként adót nem fizetnek és ez által az el nem titkolható vagyonok birtokosain könnyítve legyen. De ezt a czélt a javaslattal szerinte el­érni lehetetlen, sőt azt hiszi, hogy ép azokra hárul, a­kik meg akarnak kíméltetni. A mi­­ helyzetünk más, mint az államé, a mi határunk­­ egy része orosháziak kezében van. Ott sem vagyunk a hol lakó, mely megye­székhely s idegenek is látogatják. Itt nem fordul meg senki, itt minden teher a termesztőre hárul, a helypénzt az fizeti, a ki árul, a helybeli, — a kövezetvámot nem adja meg a kereskedő, megfizeti a termelő, — a birtokátiratási illeték elviselhetlen; az a meggyőződése, hogy­ ezt a szorultabb helyzetű ember fizeti meg, mert a vevő az eladótól levonja. Nagyon sajnálja, hogy a jó szándékkal beterjesztett javaslatot nem fogadhatja el. Nem a népszerűség keresé­séből teszi ezt, azt nem keresi, mert élte ja­ván túl van, de felső nyomásnak sem enge­dett. Ha elég nem lesz a 64° 10-tóli pótadó, meg­fizeti a 66-ot, a 70-et, csak a tanácsot kéri takarékoskodásra. Csótó Nagy István : Szabó Mihály véle­ményét magáévá teszi. De kérdi továbbá, hogy nem volna-e valami más jövedelmi forrás ? Ha egyenlően akarjuk , van, ha meggondoljuk: van. Vidékünk pedig nincs. [A jövedelmi for­rást azonban nem említette. (Kiváncsi vagyok rá. Szedő.] Draskóczy Lajos : Szabó Mihály a meg­győződését mondotta el, ő is azt adja elő, csak hogy a­mint Szabó M. azt hiszi, hogy a köz­vetett adók behozatala az adófizető közönségen nem könnyít, ő és ellenkezőleg meg van győ­ződve, hogy könnyít (Zaj). Ha könnyűének a közvetett adók az államon, nagy városokon, nem látja át, miért ne könnyítenének rajtunk. Miért jött akkor rá minden város ?, az emeli ki a bajból, nagy bonyodalomból. Példát is hoz fel reá. Ha behozzuk az átiratási­­ árt, a vásároló megfizeti (Zaj.) Ő eleget tesz köteles­ségének,­­ ha nem akarják meghallgatni nem tehet róla, meggyőződését elmondja. A népsze­rűség kellemes, mert az polgártársai becsülé­­sére vall, de azért ő sem keresi, a lelkében élő igazsággal egyezőleg kimondja az igazsá­got. Ha megfizetjük az átiratási 1 krt, ez oly összeget hoz be, hogy a városi adóból 10 krt kímélünk meg forintonként, tehát megnyerünk 9 krt. — A helypénzt nem tanulmányozta, ehez nem szól, ha a közönség meggyőződése az, hogy nincs itt az ideje, gyűlöletes, ne hozzuk be, de szerinte nem lehet gyűlöletes az, a­mit jó meggyőződésből cselekszünk. A kövezetvám mérsékelt emelését lehetségesnek tartja, keres­kedőtől hallotta, hogy a petróleum még két kraczzárt bir. Óhajtása az, hogy minden vállra jusson adó, így a nemzet többet bir, erejétől függ az élete is. Elfogadja általánosságban a javaslatot. Elek Ferencz , bizottság által vélné tár­gyaltatni a dolgot. Részéről lát a javaslat kö­rül elfogadhatót, de lát olyat is, a mely,, által Orosházának, Mágocsnak adunk hasznot.­­ mint azon tájéki birtokos ismeri a viszonyokat. Fel­említi a pusztai szakadárokat. Elnök főispán : Azért kerül a javaslat az ő hozzájárulásával most ismét elő, mert most van ideje felette dönteni, mert ellenke­zőleg egy évvel elodáztatik az ügy. A jövő évi költségvetésre már a javaslat elfogadása ha­tással lesz. Zsarkó Sándor iparos : Igaz hogy szük­ségünk van a jövedelemre de azért nem fo­gadja el a javaslatokat. Vidékünk nincs, mi fizetjük meg ? Endrey Gyula : Van határa annak, hogy a községi pótadó emelésébe tovább nem me­hetünk. Mélyen osztja a felhozott aggodalma­kat s a helypénzt, mert kezelése 40° /„-be ke-­ rül nem is fogadja el, de a másik kettőt pró­batétel végett igen. Az átiratási krajczárok te­lekkönyvi adatok szerint 23.000 frtot jövedel­mezhetnek. Általánosságban ki lévén merítve a vita a kérdés elnök által feltétetik s a javaslatok 54 szavazattal 37 ellen részletes tárgyalás alapjául elfogadtattak. Ezek után megkezdődött a részletes tár­gyalás, és pedig első helyen az átiratási kraj­­czárok behozatalát czélzó javaslatra. A javas­lat elfogadása ellen érvelt ismét Szabó Mihály kiemelvén, hogy százalékban 4 írt 33 krt kell úgy is már fizetni, az utóbbi l°l0-tel ez 5 írt 33 kr lesz. Elek János : Igazságosnak, helyesnek tartja a javaslatot, mert az által valóban je­lentékenyen ejthetünk a már úgy is magas városi adón. Nem akar családjára ő sem ter­het hagyni, de azt gondolja, hogy az örökösök megfizethetik ezt a csekély l° 10-et a városnak- Magunk jobb voltáért szavazzuk meg, ugyan­azért ismételve kéri a javaslat elfogadását. ■ Ellene Borotvás Kálmán, mellette Garzó Imre, Draskóczy Lajos és Karancsi Dániel szólottak még a fentebb már körvonalazott ér­telemben, midőn elnök főispán által a kérdés feltételvén, 55 szóval 32 ellen a javaslat elej­­tetett. Következett a kövezetvámdíjak mérsékelt felemelése iránt beterjesztett javaslat pontonként tárgyalása, melynek második része 5-ik’ pont­jánál a gabonaneműek után 11­, °10-tóliban meg­állapított összegnek 1 °/0-tólira leszállítását Szabó Mihály indítványba tette. Dobosy Lajos emelt ekkor­ szót s általá­nos helyeslés között mondotta el indítványát, mely oda terjedt, hogy mivel a­ javaslatok kö­zül az, a­melyből jelentékeny jövedelmi forrása lett volna a közönségnek, a többség által el­vettetett, a kövezetvám mérsékelt emelése pe­dig nem nyújt annyit, hogy érdemes volna vele vesződni, a helypénz szedés pedig, mint látja általános ellenszenvre talál, a javaslatok ez alkalommal vetessenek le a napirendről úgy is be fogja látni nem sok idő múlva azok he­lyes és szükséges voltát a közönség s m­ajd előveszi akkor maga. Az indítvány egyhangú helyesléssel elfo­gadtatott s igy a javaslatok ez alkalommal le­vétettek a napirendről. A szikáncsi földbirtok első részletének ár­verési eredménye nem hagyatott helyben. Sőt mivel az tapasztaltatott, hogy ezen legnagyobb és földjére nézve legjobb minőségű, épületek­kel is ellátott részlet bérlete aránylag legala­csonyabb, az határoztatok el, hogy ez az első részlet kétfelé osztatik, illetőleg az épületek­kel újabb árverésen 163 54­1000 hold adatik ki, a többi része kerek 100 hold 1100 □ ölével számítva pedig külön. A többi részletek ki­adása jóváhagyatott. Folyt. köv. 27-ik szám. Hód-Mező-Vásárhely, julius 1-én. T­a­n­ü­g­y. Közvizsgálati értesítés. A h.­m. vásárhelyi községi iskolaszék fen­­hatósága alatt álló iskolákban a folyó tanévi évzáró vizsgálatok a következő rendben fognak megtartatni : Julius 2-án : a gazdasági-, ipari- és ke­reskedelmi szakosztályokkal megtoldott felső népiskola. .. Julius 3-án : a felső leányiskola,­ s Julius pén : a kispusztai népiskola vizs­gálata az iskolák helyiségében. A vizsgálatok délelőtt é­­s délután 3 órakor kezdetnek. Ezen vizsgálatokra a tettes városi taná­csot, a törvényhatósági­ bizottság t. tagjait, a testületeket, a szülőket s általában a tanü­gy barátait tisztelettel meghívja. Hód-Mező-Vásárhelyen, 1888. junius 4. A községi iskolaszék.

Next