Hód-Mező-Vásárhely, 1888. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1888-09-16 / 38. szám

Tizennyolczadik évfolyam. 1888. 38-ik szám. Hód-Mező-Vásárhely, szeptember 16-án. &s\ ______________ ■ fim K ' 5 Hirdetési dijak: 1 hasábos petit sor, vagy an­nak helye egyszeri beigtatás­­nál 6 kr. kétszerinél 5 kr. több­szörinél 4 kr. Bélyeg dij min­dé.] beigtatás után 1­0 kr. &sta____________________ \ .Előfizetési dij: 1 vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dij­­jai a szerkesztőhöz, (IH-ik ti- s­zed 828. sz. a.) küldendők. A ' A $ A^ -------­KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k­.-m.-vásárh­elyi „Gazdasági­ Egylet“ közlönye. A nyilttérben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben na­ponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el lá­­s­togatásokat a szerkesztő.­­ A pr Ax' 1 V4,Sí A „megélhetés/' A mai társadalom általában nem a szívvel, hanem az elmével dolgozik, mely terveket sző, találmányokat gon­dol ki, a gyakorlati kérdéseknek nagy feladványait fejti meg, s győzedelmes­kedni akarva a hatványozódó szükség­letek szülte nyomoron, a természet tit­kát, kincsét kizsákmányolni iparkodik. Az érzelmek világát a rideg való váltotta fel. Jól mondja a költő : Éltünk ma próza, nincs mi felmagisztal , — feledve a sok szép szerelmi s honfi dal. Lecsillapult már lázas érvelésünk. Az után nézünk, a­miből megélünk.“ Szóval, a mai korban a „megélhe­tés“ a jelszó, így tanév elején a szülők, midőn pályát választanak fiaik számára, nem arra gondolnak, hogy a jeles csemete mily dicsőséget arathat pályáján, hanem hogy miként élhet meg. A házasodni készülő ifjú szive nem jön sebesebb dobbanásba midőn imá­­dottjára gondol, mert hiszen csak az a fő előtte, hogy mennyi a hozomány a miből majd megélhetnek. Ez manapság a népcsaládok cha­­rakterisztikája, a kor kívánalma. És mégis, népünk még mindig nem végez több dolgot a mezei munkánál. Az aranykalászokkal ékeskedő rónasá­­gunk vidékén lakó nép bámulatos erőt fejt ki, míg az „áldás“-t betakaríthatja. Ma már ezen munkához még zakatoló gőzgépek dübörgő kerekeinek munka­­segédlete is hozzájárul, de létképes va­gyoni gyarapodást nem bír felmutatni, mert a legdúsabb aratás sem elegendő ahoz, hogy jólétet biztosítson, ha a munka csak bizonyos időközre szorítko­zik, más időben pedig a munkaerő tu­nyaságban szenved és dologtalanságra kárhoztatja magát. Pedig azt számtalanszor beigazolta már a tapasztalás s támogatja az egy­szerű számtan is, hogy bármely megfe­szített munka, ha csak rövid időszakára terjed az évnek, nem szolgáltathat ele­gendő megélhetési anyagot az esztendő minden napjára. A jóllétnek s az ebből fakadó meg­elégedésnek első postulátuma az, hogy minden egyes erő, mely a nemzeti szor­­galom­ köztevékenységében faktorként szerepel, elvégezze minden napnak a munkáját. Legjobb útmutató a természet törvénye. Nemde a táplálkozás követel­ménye naponta ismételted magát ? Egy napi táplálék nem elegendő három napra. Egy nyári időszak megfeszített munkájának keresménye nem fedezheti az évi szükségletet. Ezért mondjuk ismételve és szünet­­lenül, hogy népünknél meg kell hono­sítani a házi ipart. Különböző vidékek termelvényei kijelölik annak anyagát. Mikor így őszi időben a mezei munkának minden neme véget ér s né­pünk házba szorul, mindig önkénytele­­előtérbe lép előttünk az a kérdés : miért van az, hogy a mi városunktól csak néhány kilométernyi távolságban levő B.­Csabán nem áll be a köznép között a tétlenség. A vas szorgalmú nép nem­csak a megélhetésre gondol, hanem jól- l­étre is törekszik tisztességes munka által. Egymást buzdítják, versenyeznek a legszebb házi iparczikkek előállításá­ban, s ma már oly magas fokra emel­kedtek munkáikkal, hogy messze orszá­gokból fölkeresik őket és jól megfize­tik szép munkáikat. Miért ne lehetne ez a mi városunk­ban ép úgy, mint a­hogy van B.­Csabán, a szomszédunkban? Mi különbség van a csabai és a vásárhelyi nép között ? Talán a mi városunk népe satnyább, dologra képtelenebb, értelmetlenebb? Vagy az az oka, mert a csabai nép tót eredetű, a mienk pedig tősgyökeres magyar ? ! Hi­szen épen a tót népre szokták azt mon­dani, hogy renyhe, a magyar nép pedig mindig arról volt ismeretes nagy darab földön, hogy erős, munkabíró és dolgozni szerető! És az is , tud a mi népünk erős munkát végezni, csak módot kell neki adni arra, hogy a mezei munkán kívü­l, a téli napokban is találjon jövedelmező foglalkozást. Népünket, mint a nemzet életténye­zőinek egy részét meg kell barátkoz­tatni a gondolattal, hogy a téli álmos tétlensé­get föl kell cserélnie a mindennapi jól beosztott munkával, ha azt nem akarja, hogy minden életereje kiszáradjon. Ma már a megélhetésre nem ele­gendő a mezei munka; a korral járó igények alsó néposztályunknál is meg­vannak. Meg kell tehát magyarázni előtte, hogy ezen igények csak a folytonos és jövedelmező munkásság által bírhatnak jogosultsággal. Városunkban sok jó és üdvös czél valósíttatott már meg társadalmi úton. Vegye pártfogásába társadalmunk a köz­nép téli foglalkozásainak ügyét is. A hi­vatottak téli estéken az olvasó körökben tartsanak felolvasást népünknek; buzdít­sák a házi ipar űzésére ; ismertessék meg vele a székely nép s közelebbről a b.­­csabaiak munkásságát, mely azoknak nemcsak a megélhetést, hanem valódi jól­létet biztosit. x. y. Tanévet megnyitó beszéd. Az ev. ref. főgymnasium 1888—89 tanévének megnyi­tási ünnepén tartotta : Futó Mihály igazgató-tanár. Vége. Mivel az ösztön határozott tárgyra nem is irányozva, öntudatlan általánosságban tör czéljára, azért vaknak mondják. E fokozaton nem is más, mint hiány­, avagy szükségérzet, a­mely kielégíttetést követel. Zaklatóan érzi­­tek, mily édes volna szórakozni, mennyire csiklandozná Ínyetek valami étek, de mi lenne amaz, mi emez ? még nem tudjátok : ez a szükségérzet. De ha arra jutottatok, hogy a verőfényes idő önkényt hi a lovaglásra, vagy a jégytüköre korcsolyázásra, avagy éheteket kel­lemesen csillapítaná az illatos szőlő , ösztönö­tök megtalálta tárgyát, öntudatos vágygyá fo­kozódott. Fia ha e vágy teljesült: öröm fogja el szívünket , ha akadályra talált, vagy meg­hiúsult , a lehangoltság fájó érzete zaklat. Halágyaink a tárgyak e vagy ama kö­rére már sürgetőleg vonatkoznak és kielégité­­söket mintegy parancsolólag követelik, haj­lammá fokozódnak, mig gyakori és szolgai ki­elégítésük szokást szül, a mely, ha azt az ön­uralom és megfontolás erélye nem fékezi, má­sodik természetté válik. Jegyezzétek meg Ked­ves Tanítványok ! Az ösztön mint szü­kségérzet az erkölcs ítélőszéke előtt közönyös, beszámí­tás éri a hajlamot, egyenest elítéljük pedig a rút és erkölcstelen megszokását. Aberen őr­ködjetek azért kedveseim különösen érzéki vágyaitok felett. Ne legyen ez a bűnnek csi­rája, hanem az erkölcsieket figyelő gonddal ápolva, az érzékieket fékezve, nemesítsétek úgy, hogy terebélyes fává nővén, illatos virá­got hozzon és ízletes gyümölcsöt teremjen. Százszor szerencsés az ifjú, a­kinek fogékony szívében a nemes irányú vágyak vervén mély gyökeret, elnyomják az erkölcstelenség netalán jelentkező mérges burjánait. Ha érzéki vágyainkat, mert nyomukban kellemes érzelem jár, gyakorta kielégítettük : oly heves inger támad bennünk, a­mely csak a vágyak kielégítését tartván szem előtt, nem néz akadályt, nem ismer nehézséget, nem vá­logat az eszközökben, áldozatul dobja oda a becsületet, a család boldogítását, ez a lelki állapot, a szenvedélyes vágy. Ha ez a vágy annyira fokozódott, hogy szánandó rabja, csak­hogy tárgyát kielégíthesse, számító, hidegen tettető, találékony tervszerűséggel rohan czélja felé: ez a legboldogtalanabb lelki állapot a szenvedély. Nincs, nem tehet a szenvedélynél szerencsétlenebb állapot. Rideg gúnyja az is­teni eredetű léleknek, elfajulása a megfontoló erő­ vezette önhatározó szabad akaratnak. A szenvedély felzavarja a lelki élet egyensúlyát, megdönti a józan ész uralmát, rabjává tesz minden lelki erőt annyira, hogy azok csak az ő szolgálatában működhetnek szabadon. Fellé­pése erőszakos, leküzdhetetlen , leköti a figyel­met, megvesztegeti az érzelmet, rabságba ejti a szabadakaratot. A szenvedélyes kártyás fe­ledi tisztét, aláásva családja jóllétét, öngyilkos módra kora sirt­ás egészségének és becsületé­nek. Az állatiasságon alul sülyed az iszákos, a kicsapongó. A gőgös önmagát bálványozza, a legérdemesebbet is porig lenézi. Az uralom­vágyó Néróként ártatlanok vérébe folytatja zsarnoki dühét, a tigris kegyetlenségével nar­­czangolja mások életét. A Jukar elnyelné az egész világot, nem hogy maga és övéi élvezze­nek a mások becsületes verejtékén, de éhezik maga, rongyoskodtatja övéit és a kincsőrző sárkány módjára álmatlanul viraszt azanya hal­mazán. Az irigy mások szerencséjén eped, sá­padt arcza, sóvárgó szemei elárulják szive folytonos harczát, a rágalom galád fegyvere neki édes gyönyörűség. De el e sötét képektől. Kedves Tanítvá­nyok ! Életkorotok áldása, hogy ereitekben még üde vér pezseg, hogy szivetek érzülete, — mint a magas béretek légköre. . — még nagyjára érintetlen az élet ragályos kórjaitól; és habár sziveitekben fel-felszólalnak is a vá­gyak , ha a hajlam egyben-másban inkább könnyűvérliségből kezd is nálatok szokássá izmosodni: hála a gondviselésnek, a szenve­délyek gyógyíthatatlan kórsága még nem vert mély gyökeret szivetekben. És nekem mégis kedvem telt,­­­épen találkozásunk ünnepélyes perezében rajzolnom előttetek e sötét dolgo­kat. Igenis Kedveseim ! Azok a szerencsétle­nek, a kik ama szenvedélyek rabságában sin­­tődnek, voltak egykor miként ts,­­ ártatlan szivü gyermekek és fogékony lelkű ifjak. De talán mert nem volt óvóház, a mely őket az örvény szélén visszatartja, nem intő szózat, a mely ők­et az elmerülés előtt, figyelmeztesse ellenben erősebben hallgattak habzó vérek in­gerére az a barátok és rosz példák csábítá­sára : elmerültek a mélységbe. Aztán ti is ki­léptek az élet zajába. Valamint a gazdag talaj kikeletkor meghajtja a virágot és gyomot, fel­táplál búzát és konkolyt , szivetek is fogékony az igaz, szép és jó igéire, de könnyen nyitva áll a vétek csábjainak is. Tisztem szerint fölemelve intő, figyelmez­tető szavaimat, mutattam rá, legalább néhány vonással a szenvedélyre, emez alig gyógyítható korra, hogy sziveteket ellene felvértezve, ma mint erős ifjak, egykor mint szilárd férfiak áll­hassatok ellent csábításainak. Principius obsta! Sehol sem igazabb e szabály, mint itt. Kerül­jük a szenvedélyeket, még ha látszat szerint nemesek is. Szenvedély kiindulásában, lehet vég­eredményében soha nem lehet nemes. A vul­kán ha kitört, nemcsak a viruló tájat tarolja le, hanem önkeblét is feldúlja, sivár szárazzá teszi. Hol keressük magasabb érzelmet a val­lásosságnál ? és ha mégis rajongássá fajait, máglyát gyújt és Ravailacot szül. Égjen a hon­szeretet tüze keblünk oltárán, éljünk, és ha kell haljunk a hazáért és annak szabadságáért de ne illessük csodálattal még a nemes Bru­tus kezébe sem az orgyilkos vasat. A valódi ember bármily magasztos eszmének tettben, tanácsban, és ha telik tőle, pénzben hozza meg áldozását. Nem a dúló vihar, a csendes eső nyomán tenyészik áldás. De térjünk kisebb tájra. Az akarat erő második fokán választó lehetség. Értelme az, hogy beható megfontolás, ebből származó el­­tékelés után után több lehető cselevési mód közül önhatározólag választunk s annak ellen­kezőjétől elálltunk, de annak élénk tudatában hogy ugyanekkor másként is, cselekedhetünk volna. A megfontosoló értelem e ponton teljes erejében működik, mérlegbe veti tetteink ered­ményét, s a várható süker eredménye szerint nem nézve akadályt, bátor kézzel választja meg eszközeit. Elhatározásunk, mert utunkat szabadon választottuk meg e részben szabad, de másként a körülményeket bölcsen latba vetve, ennyiben megkötött. Ez a tulajdonképeni emberi álláspont. Szabad elhatározásunkkal szemben áll a viszonyok által megkötöttsé­günk. Ha bölcsen választottuk , megnyugtat öntudatunk helyeslése ; ha elvétettük eszkö­zeinket’, nyomában megbánás kínzó érzete. Nemes álláspont mindenesetre, ezen nyugsza­nak legnemesebben emberi és polgári eré­nyeink. Ez jellemzi, hogy annyi sokat mellőzzek, nagy királyunk szt. István tetteit, ez az igaz­ságos Mátyás uralkodását, ez a legnagyobb magyar Széchenyi Istv. gróf egész életét és működését. Bölcsességüknek és bátor szilárd­ságuknak köszönhetjük, hogy élünk, s magya­rok vagyunk. A szt. királynak, hogy népével elfogadtatván a keresztyén vallást és európai intézményeket, beléptünk Európa népeinek csa­ládjába ; a másodiknak, hogy földrészünkön tényező hatalomra és azelőtt soha nem brit műveltségre emelkedtünk ; az utolsónak hogy szégyenletes tespedésünkből uj életre ébred­vén, a nélkül, hogy fájó egyéniségünkből ki­vetkeznénk, az újkori műveltségnek ismét ré­szesei lettünk, nemzetiségünk megerősödött, erősebbé lett. Kedves Tanítványok ! Előbb később ti is a férfiasság korába léptek, a gondviselés ré­szetekül is tágabb vagy szűkebb munkakört mér rátok itt és ott szintén munka vár. Ma az ifjúság előkészítőjén fokozatosan műveljétek értelmeteket,­­hogy czélotokhoz az eszzközöket, majdan értelmesen megválaszthassátok , szilár­dítsátok apránként akaratotokat, hogy a meg­választott után az akadályokkal bátran szembe szállva elszántsággal haladhassatok előre. Ez a férfiuság jellege, méltósága. Midőn elhatározásainkat és tetteinket, a külső viszonyok megkötik, a­vagy módosítják: nincs igazi föltétlen szabadságunk. Valódi szabadság ott lehető, a­hol akaratunk és cse­lekedeteink között teljes összhang, a cselekvő lény és cselekvése között tökéletes egység uralkodik. Az egyén elhatározását ezen az ál­lásponton nem módosítja az önérdek csábítása, nem félemlíti­ meg a zsarnoki hatalom parancsa, nem ingatja a változékony néphegy állhatat­­lansága. Ez a legmagasabb emberi álláspont, a­melyre a legnemesebb emberi lélek is csak felmagasztosult állapotában, fenséges eszmék szolgálatában emelkedhetik. Regulus, bár tudja a reá váró kínos halált, esküjéhez híven vissza­tér a bősz Karthágóba, de meggyőződése el­lenére hazájának roszat nem tanácsolhat. Nagy Hunyadyak lángoló honszerelmében megbocsájt­­ja a nyomorult Czillei ármánykodásait ; hazája üdvéért leszáll a hatalom polczáról és annyi bántalom között is áldozatot nem kimélve szembe száll Mohamednek tenger hatalmával. Zrínyi Szolimán fényes ígéreteit visszautasítja, fenyegetéseitől nem rettegve Szigetvár romjai alá temetkezik. Rákóczy Ferencz mint szegény száműzött hal­ál. Deák Ferencz mint egyszerű polgár ember szolgálja hazáját. Apáczai Cseri elutasítja a külföldi fényes állást, hogy sze­gényül éljen nemzete művelésének. Kazinczy Ferencz nyomorral küzdve áldoz keble sugal­mának. Ezek, és oly sok száz fölkentje a haza­fias erénynek hazafiasságnak megközelítik a va­lódi szabadságot és az akaró erő eléri bennök ama tetőzetet, a melyre bár szűkebb körében törekednünk kell és a melyet a szentirás oly találóan isteni finságnak nevez. Ha az akarati erő az erkölcsi törvények föltétlen valósítását eszközölhette s igy az em­ber tettei és az erkölcsi törvények között a teljes összhangot létre­hozhatta , jellemnek nevezzük. Az erkölcsi jellem, mint az igazi szép és jó eszméinek megtestesülése, mint az emberek egy egész életbeli munkája, mara­dandó önalakítása , a legszebb, legfenségesebb látvány ; általa az ember maga teszi magát az isten képévé. A jellemes ember olyan, mint a kőszirt, melyet hasztalan ostromol a vihar, az az ingatag homokhegy, melyet elhord a szél, amaz büszke tölgy, a­melyet a szélvész kidönt­­het, de méltóságos derekát a költő szerint meg nem görbítheti : emez lenge nád, a me­lyet a suttogó szellő is ide oda hajlít. E fön­­séges magaslatra kitartó küzdelem után is csak a férfiús korban juthatunk fel s a görög igen találóan nevezi is ezt andreiának, férfias­ságnak, de egész életünkben készülnünk, töre­kednünk kell reá, mert az érzékiség folytonos harczot viv vele. Dicsőség annak, a­ki e harcz­­ból diadalmasan emelkedik ki. Kedves Tanítványok ! Korotokban talán erős beszédek is ezek. Ha mégis szólok róla, azon hitben tevém, mert a szántó vető magvá­ból sem ver valamennyi gyökeret, de egy né­mely hoz száz avagy 30 annyit. Talán egy két gondolatom benyomul lelketekbe és gyökeret vervén, majdan virágot és gyümölcsöt hoz. Ez ünnepélyes alkalom önkényt szólít arra, hogy szivetek húrjait megillessem, és a regés Mem­­non szobrából hangokat csaljon. Véssetek keb­letekbe szavaim közzl is néhányat ; olvassátok főleg a remekírók műveiben az emberiség hő­­seinek lángra gyulasztó példáit s mint esemé­nyek után képezzétek magatokat nyomdokai­kon haladván, tetteiken erősbitsétek akarati erőtöket, így lesztek egykor a hazának, a nemzetnek munkás, értelmes és áldozatkész fiai. Nekünk magyarokul van legnagyobb szük­ségünk szívben nemes, főben gazdag, jellem­ben szilárd polgárokra. Még egyszer szivem szerint üdvözöllek benneteket Kedves Gyermekeim ezen új tanév reggelén. Adjon isten erőt, kedvet és áldást munkátokra. Áldja meg Isten a Tanárok fára­dozását, árassza gazdag kegyelmét különösen szeretettel fogadott, két új tiszttársam Gyulai D. Kálmánra és Hantz Jenő működésére. Ta­láljanak tanintézetünk falai között nemes mun­kálkodására áldásos tért, egyszerű városunkban kedves lakóhelyet. Isten bőséges áldását kérem fentartó lelkes egyházunk nagyjaira és kicsi­nyeire, tanintézetünket nemesen pártoló váro­sunkra, ez iskola minden rendű kegyes jó­tevőire. Hódmező-Vásárhely város közköltség elő­irányzati tervezete az 1889-ik évre. Szükséglet. frt kr. I. czim Javadalmakra. 1­ Sör behozatali és kimérési jogra — — 2. Vásári és piaczi helypénzre 62­50 3. Tiszai rakpartdijszedésére 320 — 4. Mértékhitelesités és mérésére 1354 —­5. Kövezetvám kezelésére : a­ vasútnál 427 — b­ kapunál 1450 — c] épületek fenntartására 120 81 6. Vágóhíd kezelésére 332 — 7. Fogyasztási adókezelésre 68,107 41 8. Közfürdő kezelésére 1232 — 9.­­ Vegyesekre 100 — I. czim összege : 73,507 l­

Next