Hód-Mező-Vásárhely, 1888. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)
1888-09-16 / 38. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 1888. 38-ik szám. Hód-Mező-Vásárhely, szeptember 16-án. &s\ ______________ ■ fim K ' 5 Hirdetési dijak: 1 hasábos petit sor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr. Bélyeg dij mindé.] beigtatás után 10 kr. &sta____________________ \ .Előfizetési dij: 1 vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, (IH-ik ti- szed 828. sz. a.) küldendők. A ' A $ A^ -------KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k.-m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet“ közlönye. A nyilttérben a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el lástogatásokat a szerkesztő. A pr Ax' 1 V4,Sí A „megélhetés/' A mai társadalom általában nem a szívvel, hanem az elmével dolgozik, mely terveket sző, találmányokat gondol ki, a gyakorlati kérdéseknek nagy feladványait fejti meg, s győzedelmeskedni akarva a hatványozódó szükségletek szülte nyomoron, a természet titkát, kincsét kizsákmányolni iparkodik. Az érzelmek világát a rideg való váltotta fel. Jól mondja a költő : Éltünk ma próza, nincs mi felmagisztal , — feledve a sok szép szerelmi s honfi dal. Lecsillapult már lázas érvelésünk. Az után nézünk, amiből megélünk.“ Szóval, a mai korban a „megélhetés“ a jelszó, így tanév elején a szülők, midőn pályát választanak fiaik számára, nem arra gondolnak, hogy a jeles csemete mily dicsőséget arathat pályáján, hanem hogy miként élhet meg. A házasodni készülő ifjú szive nem jön sebesebb dobbanásba midőn imádottjára gondol, mert hiszen csak az a fő előtte, hogy mennyi a hozomány a miből majd megélhetnek. Ez manapság a népcsaládok charakterisztikája, a kor kívánalma. És mégis, népünk még mindig nem végez több dolgot a mezei munkánál. Az aranykalászokkal ékeskedő rónaságunk vidékén lakó nép bámulatos erőt fejt ki, míg az „áldás“-t betakaríthatja. Ma már ezen munkához még zakatoló gőzgépek dübörgő kerekeinek munkasegédlete is hozzájárul, de létképes vagyoni gyarapodást nem bír felmutatni, mert a legdúsabb aratás sem elegendő ahoz, hogy jólétet biztosítson, ha a munka csak bizonyos időközre szorítkozik, más időben pedig a munkaerő tunyaságban szenved és dologtalanságra kárhoztatja magát. Pedig azt számtalanszor beigazolta már a tapasztalás s támogatja az egyszerű számtan is, hogy bármely megfeszített munka, ha csak rövid időszakára terjed az évnek, nem szolgáltathat elegendő megélhetési anyagot az esztendő minden napjára. A jóllétnek s az ebből fakadó megelégedésnek első postulátuma az, hogy minden egyes erő, mely a nemzeti szorgalom köztevékenységében faktorként szerepel, elvégezze minden napnak a munkáját. Legjobb útmutató a természet törvénye. Nemde a táplálkozás követelménye naponta ismételted magát ? Egy napi táplálék nem elegendő három napra. Egy nyári időszak megfeszített munkájának keresménye nem fedezheti az évi szükségletet. Ezért mondjuk ismételve és szünetlenül, hogy népünknél meg kell honosítani a házi ipart. Különböző vidékek termelvényei kijelölik annak anyagát. Mikor így őszi időben a mezei munkának minden neme véget ér s népünk házba szorul, mindig önkényteleelőtérbe lép előttünk az a kérdés : miért van az, hogy a mi városunktól csak néhány kilométernyi távolságban levő B.Csabán nem áll be a köznép között a tétlenség. A vas szorgalmú nép nemcsak a megélhetésre gondol, hanem jól- létre is törekszik tisztességes munka által. Egymást buzdítják, versenyeznek a legszebb házi iparczikkek előállításában, s ma már oly magas fokra emelkedtek munkáikkal, hogy messze országokból fölkeresik őket és jól megfizetik szép munkáikat. Miért ne lehetne ez a mi városunkban ép úgy, mint ahogy van B.Csabán, a szomszédunkban? Mi különbség van a csabai és a vásárhelyi nép között ? Talán a mi városunk népe satnyább, dologra képtelenebb, értelmetlenebb? Vagy az az oka, mert a csabai nép tót eredetű, a mienk pedig tősgyökeres magyar ? ! Hiszen épen a tót népre szokták azt mondani, hogy renyhe, a magyar nép pedig mindig arról volt ismeretes nagy darab földön, hogy erős, munkabíró és dolgozni szerető! És az is , tud a mi népünk erős munkát végezni, csak módot kell neki adni arra, hogy a mezei munkán kívül, a téli napokban is találjon jövedelmező foglalkozást. Népünket, mint a nemzet élettényezőinek egy részét meg kell barátkoztatni a gondolattal, hogy a téli álmos tétlenséget föl kell cserélnie a mindennapi jól beosztott munkával, ha azt nem akarja, hogy minden életereje kiszáradjon. Ma már a megélhetésre nem elegendő a mezei munka; a korral járó igények alsó néposztályunknál is megvannak. Meg kell tehát magyarázni előtte, hogy ezen igények csak a folytonos és jövedelmező munkásság által bírhatnak jogosultsággal. Városunkban sok jó és üdvös czél valósíttatott már meg társadalmi úton. Vegye pártfogásába társadalmunk a köznép téli foglalkozásainak ügyét is. A hivatottak téli estéken az olvasó körökben tartsanak felolvasást népünknek; buzdítsák a házi ipar űzésére ; ismertessék meg vele a székely nép s közelebbről a b.csabaiak munkásságát, mely azoknak nemcsak a megélhetést, hanem valódi jóllétet biztosit. x. y. Tanévet megnyitó beszéd. Az ev. ref. főgymnasium 1888—89 tanévének megnyitási ünnepén tartotta : Futó Mihály igazgató-tanár. Vége. Mivel az ösztön határozott tárgyra nem is irányozva, öntudatlan általánosságban tör czéljára, azért vaknak mondják. E fokozaton nem is más, mint hiány, avagy szükségérzet, amely kielégíttetést követel. Zaklatóan érzitek, mily édes volna szórakozni, mennyire csiklandozná Ínyetek valami étek, de mi lenne amaz, mi emez ? még nem tudjátok : ez a szükségérzet. De ha arra jutottatok, hogy a verőfényes idő önkényt hi a lovaglásra, vagy a jégytüköre korcsolyázásra, avagy éheteket kellemesen csillapítaná az illatos szőlő , ösztönötök megtalálta tárgyát, öntudatos vágygyá fokozódott. Fia ha e vágy teljesült: öröm fogja el szívünket , ha akadályra talált, vagy meghiúsult , a lehangoltság fájó érzete zaklat. Halágyaink a tárgyak e vagy ama körére már sürgetőleg vonatkoznak és kielégitésöket mintegy parancsolólag követelik, hajlammá fokozódnak, mig gyakori és szolgai kielégítésük szokást szül, a mely, ha azt az önuralom és megfontolás erélye nem fékezi, második természetté válik. Jegyezzétek meg Kedves Tanítványok ! Az ösztön mint szükségérzet az erkölcs ítélőszéke előtt közönyös, beszámítás éri a hajlamot, egyenest elítéljük pedig a rút és erkölcstelen megszokását. Aberen őrködjetek azért kedveseim különösen érzéki vágyaitok felett. Ne legyen ez a bűnnek csirája, hanem az erkölcsieket figyelő gonddal ápolva, az érzékieket fékezve, nemesítsétek úgy, hogy terebélyes fává nővén, illatos virágot hozzon és ízletes gyümölcsöt teremjen. Százszor szerencsés az ifjú, akinek fogékony szívében a nemes irányú vágyak vervén mély gyökeret, elnyomják az erkölcstelenség netalán jelentkező mérges burjánait. Ha érzéki vágyainkat, mert nyomukban kellemes érzelem jár, gyakorta kielégítettük : oly heves inger támad bennünk, amely csak a vágyak kielégítését tartván szem előtt, nem néz akadályt, nem ismer nehézséget, nem válogat az eszközökben, áldozatul dobja oda a becsületet, a család boldogítását, ez a lelki állapot, a szenvedélyes vágy. Ha ez a vágy annyira fokozódott, hogy szánandó rabja, csakhogy tárgyát kielégíthesse, számító, hidegen tettető, találékony tervszerűséggel rohan czélja felé: ez a legboldogtalanabb lelki állapot a szenvedély. Nincs, nem tehet a szenvedélynél szerencsétlenebb állapot. Rideg gúnyja az isteni eredetű léleknek, elfajulása a megfontoló erő vezette önhatározó szabad akaratnak. A szenvedély felzavarja a lelki élet egyensúlyát, megdönti a józan ész uralmát, rabjává tesz minden lelki erőt annyira, hogy azok csak az ő szolgálatában működhetnek szabadon. Fellépése erőszakos, leküzdhetetlen , leköti a figyelmet, megvesztegeti az érzelmet, rabságba ejti a szabadakaratot. A szenvedélyes kártyás feledi tisztét, aláásva családja jóllétét, öngyilkos módra kora sirtás egészségének és becsületének. Az állatiasságon alul sülyed az iszákos, a kicsapongó. A gőgös önmagát bálványozza, a legérdemesebbet is porig lenézi. Az uralomvágyó Néróként ártatlanok vérébe folytatja zsarnoki dühét, a tigris kegyetlenségével narczangolja mások életét. A Jukar elnyelné az egész világot, nem hogy maga és övéi élvezzenek a mások becsületes verejtékén, de éhezik maga, rongyoskodtatja övéit és a kincsőrző sárkány módjára álmatlanul viraszt azanya halmazán. Az irigy mások szerencséjén eped, sápadt arcza, sóvárgó szemei elárulják szive folytonos harczát, a rágalom galád fegyvere neki édes gyönyörűség. De el e sötét képektől. Kedves Tanítványok ! Életkorotok áldása, hogy ereitekben még üde vér pezseg, hogy szivetek érzülete, — mint a magas béretek légköre. . — még nagyjára érintetlen az élet ragályos kórjaitól; és habár sziveitekben fel-felszólalnak is a vágyak , ha a hajlam egyben-másban inkább könnyűvérliségből kezd is nálatok szokássá izmosodni: hála a gondviselésnek, a szenvedélyek gyógyíthatatlan kórsága még nem vert mély gyökeret szivetekben. És nekem mégis kedvem telt,épen találkozásunk ünnepélyes perezében rajzolnom előttetek e sötét dolgokat. Igenis Kedveseim ! Azok a szerencsétlenek, a kik ama szenvedélyek rabságában sintődnek, voltak egykor miként ts, ártatlan szivü gyermekek és fogékony lelkű ifjak. De talán mert nem volt óvóház, a mely őket az örvény szélén visszatartja, nem intő szózat, a mely őket az elmerülés előtt, figyelmeztesse ellenben erősebben hallgattak habzó vérek ingerére az a barátok és rosz példák csábítására : elmerültek a mélységbe. Aztán ti is kiléptek az élet zajába. Valamint a gazdag talaj kikeletkor meghajtja a virágot és gyomot, feltáplál búzát és konkolyt , szivetek is fogékony az igaz, szép és jó igéire, de könnyen nyitva áll a vétek csábjainak is. Tisztem szerint fölemelve intő, figyelmeztető szavaimat, mutattam rá, legalább néhány vonással a szenvedélyre, emez alig gyógyítható korra, hogy sziveteket ellene felvértezve, ma mint erős ifjak, egykor mint szilárd férfiak állhassatok ellent csábításainak. Principius obsta! Sehol sem igazabb e szabály, mint itt. Kerüljük a szenvedélyeket, még ha látszat szerint nemesek is. Szenvedély kiindulásában, lehet végeredményében soha nem lehet nemes. A vulkán ha kitört, nemcsak a viruló tájat tarolja le, hanem önkeblét is feldúlja, sivár szárazzá teszi. Hol keressük magasabb érzelmet a vallásosságnál ? és ha mégis rajongássá fajait, máglyát gyújt és Ravailacot szül. Égjen a honszeretet tüze keblünk oltárán, éljünk, és ha kell haljunk a hazáért és annak szabadságáért de ne illessük csodálattal még a nemes Brutus kezébe sem az orgyilkos vasat. A valódi ember bármily magasztos eszmének tettben, tanácsban, és ha telik tőle, pénzben hozza meg áldozását. Nem a dúló vihar, a csendes eső nyomán tenyészik áldás. De térjünk kisebb tájra. Az akarat erő második fokán választó lehetség. Értelme az, hogy beható megfontolás, ebből származó eltékelés után után több lehető cselevési mód közül önhatározólag választunk s annak ellenkezőjétől elálltunk, de annak élénk tudatában hogy ugyanekkor másként is, cselekedhetünk volna. A megfontosoló értelem e ponton teljes erejében működik, mérlegbe veti tetteink eredményét, s a várható süker eredménye szerint nem nézve akadályt, bátor kézzel választja meg eszközeit. Elhatározásunk, mert utunkat szabadon választottuk meg e részben szabad, de másként a körülményeket bölcsen latba vetve, ennyiben megkötött. Ez a tulajdonképeni emberi álláspont. Szabad elhatározásunkkal szemben áll a viszonyok által megkötöttségünk. Ha bölcsen választottuk , megnyugtat öntudatunk helyeslése ; ha elvétettük eszközeinket’, nyomában megbánás kínzó érzete. Nemes álláspont mindenesetre, ezen nyugszanak legnemesebben emberi és polgári erényeink. Ez jellemzi, hogy annyi sokat mellőzzek, nagy királyunk szt. István tetteit, ez az igazságos Mátyás uralkodását, ez a legnagyobb magyar Széchenyi Istv. gróf egész életét és működését. Bölcsességüknek és bátor szilárdságuknak köszönhetjük, hogy élünk, s magyarok vagyunk. A szt. királynak, hogy népével elfogadtatván a keresztyén vallást és európai intézményeket, beléptünk Európa népeinek családjába ; a másodiknak, hogy földrészünkön tényező hatalomra és azelőtt soha nem brit műveltségre emelkedtünk ; az utolsónak hogy szégyenletes tespedésünkből uj életre ébredvén, a nélkül, hogy fájó egyéniségünkből kivetkeznénk, az újkori műveltségnek ismét részesei lettünk, nemzetiségünk megerősödött, erősebbé lett. Kedves Tanítványok ! Előbb később ti is a férfiasság korába léptek, a gondviselés részetekül is tágabb vagy szűkebb munkakört mér rátok itt és ott szintén munka vár. Ma az ifjúság előkészítőjén fokozatosan műveljétek értelmeteket,hogy czélotokhoz az eszzközöket, majdan értelmesen megválaszthassátok , szilárdítsátok apránként akaratotokat, hogy a megválasztott után az akadályokkal bátran szembe szállva elszántsággal haladhassatok előre. Ez a férfiuság jellege, méltósága. Midőn elhatározásainkat és tetteinket, a külső viszonyok megkötik, avagy módosítják: nincs igazi föltétlen szabadságunk. Valódi szabadság ott lehető, ahol akaratunk és cselekedeteink között teljes összhang, a cselekvő lény és cselekvése között tökéletes egység uralkodik. Az egyén elhatározását ezen az állásponton nem módosítja az önérdek csábítása, nem félemlíti meg a zsarnoki hatalom parancsa, nem ingatja a változékony néphegy állhatatlansága. Ez a legmagasabb emberi álláspont, amelyre a legnemesebb emberi lélek is csak felmagasztosult állapotában, fenséges eszmék szolgálatában emelkedhetik. Regulus, bár tudja a reá váró kínos halált, esküjéhez híven visszatér a bősz Karthágóba, de meggyőződése ellenére hazájának roszat nem tanácsolhat. Nagy Hunyadyak lángoló honszerelmében megbocsájtja a nyomorult Czillei ármánykodásait ; hazája üdvéért leszáll a hatalom polczáról és annyi bántalom között is áldozatot nem kimélve szembe száll Mohamednek tenger hatalmával. Zrínyi Szolimán fényes ígéreteit visszautasítja, fenyegetéseitől nem rettegve Szigetvár romjai alá temetkezik. Rákóczy Ferencz mint szegény száműzött halál. Deák Ferencz mint egyszerű polgár ember szolgálja hazáját. Apáczai Cseri elutasítja a külföldi fényes állást, hogy szegényül éljen nemzete művelésének. Kazinczy Ferencz nyomorral küzdve áldoz keble sugalmának. Ezek, és oly sok száz fölkentje a hazafias erénynek hazafiasságnak megközelítik a valódi szabadságot és az akaró erő eléri bennök ama tetőzetet, a melyre bár szűkebb körében törekednünk kell és a melyet a szentirás oly találóan isteni finságnak nevez. Ha az akarati erő az erkölcsi törvények föltétlen valósítását eszközölhette s igy az ember tettei és az erkölcsi törvények között a teljes összhangot létrehozhatta , jellemnek nevezzük. Az erkölcsi jellem, mint az igazi szép és jó eszméinek megtestesülése, mint az emberek egy egész életbeli munkája, maradandó önalakítása , a legszebb, legfenségesebb látvány ; általa az ember maga teszi magát az isten képévé. A jellemes ember olyan, mint a kőszirt, melyet hasztalan ostromol a vihar, az az ingatag homokhegy, melyet elhord a szél, amaz büszke tölgy, amelyet a szélvész kidönthet, de méltóságos derekát a költő szerint meg nem görbítheti : emez lenge nád, a melyet a suttogó szellő is ide oda hajlít. E fönséges magaslatra kitartó küzdelem után is csak a férfiús korban juthatunk fel s a görög igen találóan nevezi is ezt andreiának, férfiasságnak, de egész életünkben készülnünk, törekednünk kell reá, mert az érzékiség folytonos harczot viv vele. Dicsőség annak, aki e harczból diadalmasan emelkedik ki. Kedves Tanítványok ! Korotokban talán erős beszédek is ezek. Ha mégis szólok róla, azon hitben tevém, mert a szántó vető magvából sem ver valamennyi gyökeret, de egy némely hoz száz avagy 30 annyit. Talán egy két gondolatom benyomul lelketekbe és gyökeret vervén, majdan virágot és gyümölcsöt hoz. Ez ünnepélyes alkalom önkényt szólít arra, hogy szivetek húrjait megillessem, és a regés Memnon szobrából hangokat csaljon. Véssetek kebletekbe szavaim közzl is néhányat ; olvassátok főleg a remekírók műveiben az emberiség hőseinek lángra gyulasztó példáit s mint események után képezzétek magatokat nyomdokaikon haladván, tetteiken erősbitsétek akarati erőtöket, így lesztek egykor a hazának, a nemzetnek munkás, értelmes és áldozatkész fiai. Nekünk magyarokul van legnagyobb szükségünk szívben nemes, főben gazdag, jellemben szilárd polgárokra. Még egyszer szivem szerint üdvözöllek benneteket Kedves Gyermekeim ezen új tanév reggelén. Adjon isten erőt, kedvet és áldást munkátokra. Áldja meg Isten a Tanárok fáradozását, árassza gazdag kegyelmét különösen szeretettel fogadott, két új tiszttársam Gyulai D. Kálmánra és Hantz Jenő működésére. Találjanak tanintézetünk falai között nemes munkálkodására áldásos tért, egyszerű városunkban kedves lakóhelyet. Isten bőséges áldását kérem fentartó lelkes egyházunk nagyjaira és kicsinyeire, tanintézetünket nemesen pártoló városunkra, ez iskola minden rendű kegyes jótevőire. Hódmező-Vásárhely város közköltség előirányzati tervezete az 1889-ik évre. Szükséglet. frt kr. I. czim Javadalmakra. 1 Sör behozatali és kimérési jogra — — 2. Vásári és piaczi helypénzre 6250 3. Tiszai rakpartdijszedésére 320 — 4. Mértékhitelesités és mérésére 1354 —5. Kövezetvám kezelésére : a vasútnál 427 — b kapunál 1450 — c] épületek fenntartására 120 81 6. Vágóhíd kezelésére 332 — 7. Fogyasztási adókezelésre 68,107 41 8. Közfürdő kezelésére 1232 — 9. Vegyesekre 100 — I. czim összege : 73,507 l