Hód-Mező-Vásárhely, 1889. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-06 / 1. szám

Számát a születések száma felülmúlja 102-vel. Házasságra lépett: 343 pár és pedig: nőtleg hajadonnal 251, özvegy özvegygyel 36, egyik fél öz­vegy: 44, egyik fél elvált: 9, el­­vá­l elválttal 3 pár. Ev. ref. vallása más val­­lásuval 17 pár. Törvény által felbontatott 16 házasság. (Az ev ref. egyház népmozgalmi adatai­ban az Orosházán és Sámson­on születtek és elhaltak száma is bent foglaltatik.­­ A róm. kath. egyház kebelében a szülöttek száma : 282 fiú, 294 leány, ösz­­szesen 576 lélek. Ebből törvényes 536, tör­vénytelen 40. Az elhaltak száma: 348. Házasságra lépett 141 pár. A születé­sek száma az elhaltak számát felülmúlja 226 czal. Az ágo­t. hitv. evang. egyház kebelében a szülöttek száma 9 fiú, 17 le­ány, összesen 26 lélek ; ebből törvényes 25, törvénytelen 1. M­e­g h­a 11 18 fi, 13 nőnemű, össz.­­sen 31 egyén. Házasságra lépett 12 pár. A halálesetek száma a születé­sek számát felülmúlja 5 tel. A görög keleti egyház kebelében a szülötte­k s­áma 7 fiú, 5 leány, össze­sen 12, ezek közül törvénytelen 1.­­ Me­g­­halt 5 fi, 13 nőnemű, összesen 18 egyén. Há­z­a­s­s­á­g­r­a lépett 3 pár. A születések számát a halál­esetek száma felülmúlja 6-tal. Az izraelita hitközség kebelé­ben a szülöttek száma 28 fiú, 2­1 leány, összesen­ 52 lélek. Meghaltak száma 34. Házasságra lépett 17 pár. A szapora­­Az unitárius egyházban a szü­löttek s­inite 11 fiú, 9 leány, összesen 20 lé­­­­lek, ebből törvényes 17, törvénytelen 3. Meg­haltak száma 20. Házzasságok nem köt­tettek. Az összes hitfelekezeteknél a szülöttek száma: 1921, a meghaltak száma: 1584, igy tehát szaporodás van : 337 lélek, lat 18. A tornabál. E hét utolsó napján lesz a „Fekete Sas“ szálló termeiben a Kunvásárhelyi Torna és Vi­vő­ Egylet bálja s a mai e­semény szűk világban kétségtelen, hogy a hétnek, városunk társa­dalmi életében, e bál fog jelentőséget kölcsö­nözni, jót vagy roszat, a szerint a mint erköl­csi és anyagi tekintetben sikerül vagy nem. Ideje, hogy mi is elmondjuk e bálra vo­natkozólag nézeteinket, nem ugyan a mulatni vágyó fiatalságot illetőleg, a­mely természetsze­rűleg valamely bálért csak akkor lelkesül, h­a jó mulatósra nyújt biztos kilátást és a­mely­nek jó mulatóst garandiírozni a rendező­ bizott­ság feladata, — hanem a „veteránokat“ illető­leg, a­kik egykor szintén rendeztek jótékony­­czélu bálákat s a mely igényeket akkor tá­masztottak a közönséggel szemben, azon igé­nyeket most mint „közönség“ be kell tölte­­niök. Hogy miért rendeznek minden felé jóté­kony czélra százakba kerülő mulatságokat s mien nem adják e mulatságok költségeit egye­nesen a jótékony czélra, ezt a kérdést ezúttal mellőzzük s egyszerűen a jótékony czélok elő­mozdítására szolgáló és gyakorlatilag czélsze­­rű­nek bizonyult eszköznek vesszük e mulatsá­gokat. Csak azzal a kérdéssel fogunk itt röviden foglalkozni, mely czélok igényelik s érdemlik is meg a mi városunkban az ez után való elő­­mozdíttatást is első­sorban? Habozás nélkül felelhetjük, hogy első­sor­ban a helyi czélok. Az alföldi nagy magyar városok általá­ban, — a mi városunk talán különösen is, — annyira el vannak maradva a kor követelmé­nyeit képező humanisztikus közművelődés- és nevelésügyi intézmények létesítésének terén, már létező ilynemű intézményei pedig oly gyön­ TÁRCZA. Bejár a váltó! (Életkép.) Idézettel kezdem. Azt mondja Hard Her­mann ,­­hogy a szerző czélját ismerni annyi mint a mű legnagyobb részét érteni. Mert a czél az egész mű lelke. Tudva az egész mű c­élját még a legkisebb dolognak okát tudjuk , ellenkezőleg a legvilágosabb is megmagyará­zatlan marad.“ Vegyék ezt tudomásul kedves olvasóim. Tehát Talléros Gyula kiöltözködött. El­végre öltözködni minden ember szokott, ki­véve ha elüzletien katezenjammerje van, de a kiöltözés egészen más fogalom. Öltözködni szoktunk mindennap. A mes­terlegény, pláne legénykedése első éveiben kiöltözködik vasárnap a dandy légyottra, a képviselő audienc­­iára. Kiöltözés után minden ruha másként illeg-billeg az emberen. Az ing fénylő, mint hegygerinczen a csillogó hó, a czilinder sima, mint a tó tükre ; a többi ruha­darab elegáns, mint a vásárhelyi népkert. Ilyen elegáns kostümben lejtett Talléros Gyula a Fűzfa utczán. Bajusza tisztességesen perdült meg a nagyobb mennyiségben közé kevert tisza­újlakitól; barna ábrázatán elégült mosoly lengedezett. Szélit hosszát megfutotta a Fűzfa utczá­­nak. Mosolyogva vil­ant a járó­kelők szemébe s mintha „vágyainak sólyomszárnyai“ elszállí­tották volna boldogsága révpontjára, a legna­gyobb lelkigyönyörű­séggel hallgatta, hogy az uj templom tornyában dél felé ütött két fer­tályt az óra. Még egyszer végig nézte a Fűzfa utc­a hosszát, még egyszer mérte végig a sárga ka­­másliját s igazította meg a nyakkendője csok­rát, aztán felsietett a nagy házba. A novella­írók szabadalmával élek s kö­vetem hősömet, a­hogy Van der Bilt kifejezi papt, akarom tudni: tisztességes e a szándéka? Egy nyomon járok vele. Látom a­mint eltévedez tekintete, figyelem, hogyan kapkodja össze vissza a kezeit. Végre megérkezünk. Talléros Gyula a kilincset fogja. Még egyet gondol. Felnéz a bárányfel­hős égre s lenéz a sárga kamáslijára, aztán kész elhatározással nyit ajtót. Lépcsőn megyünk. Minden lépc­őn meg­áll, s következnek ezek a monológok. 1. lépcsőn: A szőke szebb. 2. lépcsőn: Úgy látszik a szája se oly nagy. 3. lépcsőn: A minap a cselédet szidta, van hajlama a konyhászathoz. 4. lépcsőn: Engem is, úgy látszik, jobban szíves. 5. lépcsőn: Ah, a barna! Milyen sen­­timentális. Benyiczkyt olvassa és a drámákat szereti. Hogy­ne ! Még utóbb engem is drámai hőssé tenne ? 6. lépcsőn: Sietnem kell. Nagyon is körmömre égett a dolog. Ekkor már a „szalon“ kilincsét fogja. Még egyszer megporolja a lakkezipőt, itt is, ott is megcsipkedi a felöltőjén támadt gyanús pozicziókat, aztán halkan kopog. Mesteri összhangban hallatszik az enge­dősém­ négy különféle torokból, mikoron Tal­­léros Gyula megcsinálja a maga takaros puk­­kedliját. — Isten hozta ! Isten hozta ! No ez szép. Annyi elfoglaltság mellett. Apropos! Megy a színházba? Mi akarunk. Pompás. „Demi m­on­de“-t adják, Kassza darab. A leányok odáig vannak ! — sivitja egy szuszra a mama. Mi sem természetesebb, hogy Gyula szín­házi jegygyel kedveskedik. — Gondoltam, hogy nagyságékat érde­kelni fogja a darab. Siettem vele. Nagyon di­­vatos darab. Kapkodják a jegyeket. — Mennyi előzékenység? —mosolyog és hunyorog sokat jelentősen a mama. Most kezdődik az attak. Előbb az elő­­csap.u. megy a­. ostromra. Hogy az a Foreo (valami rész franczia dráma) határozott kép­telenség, hogy a tornaegylet báljára nagyon ügye­sen alakult a rendezőség (mellesleg szólva : a Gyula műve) hogy a Zigzugligethy Arabella jó kis naiva fa minap tartó 25 éves jubileumát) de meg kell szokni. S milyen kedvesek a leányok akkor, midőn erről b­szélnek. Gyula belemelegszik. A második stádium. Kifejti, hogy Gilbertenek (a „Fered­“-ból) nem tudna megbocsájtani. Noha igaz, hogy a fiatal emberek látogatásában, mikor a feleségnek be­teg a gyermeke, nincs veszedelem, de a „bol­dog“ (ezt a szót erősen hangsúlyozza) családi életben mindent el kell kerülni, ami esetleges perpatvar, családi háborúságot idézhetne elő. Természetesen a leányok erősen együtt éreznek Gyulával így van ez mindenkor. Oltár előtt a férfiaké a legpompásabb theória, oltár után pedig az, a­mit a férjeknek akaratuk ellenére nyélbe kell ütniök. Színház és korcsolya pálya után a tár­salgás más útra téved. A mama valami ége­tően sürgős dolog czimén régen elpárolgott Paulina, a barna, ott az ablaknál egykedvűen nézvén a szelíden libegő bárányfelhőket és belátván hogy „ma“ a Tercsi napja van, las­san, ügyesen kiszelel. Hadd turbékoljanak együtt. Kölcsönbe megy. Holnap Paulina fogja ezt cselekedni. Most következik az ütközet harmadik része : a legtüzesebb. Gyula szeme a plafondon tétováz. Paulina a hímlőrámára csukja pilláit. Gyula megrázza fejét, Paulina mozdulatlan. Gyula megpödri a bajuszát, Paulina a kötényével babrál. Mindkettő oly sokat gondol: egyik se­m­­ól semmit. Gyula egyre csavarja a fejét, köszörüli a torkát. Nem jön az­on semmi. Arczára sötét pír ülepszik s úgy érzi, hogy végtelen módon szorítja —­ a nyakkendője. Paulina is szenved a szerelem váltó lá­zában (Gyula más a váltó lázban is) piros lesz, aztán pirosabb és még pirosabb. Kezdetben csak gyengén gyűri az ár­atlan kötény két, d­e aztán erősen és még erősebben. Nem szólnak semmit , és így kötik meg a szerelmi kontraktust. (Várjon ez a jogügylet a papnak hoz hasznot, vagy­­ a fiskálisnak is.­­ Gyula a czilindere után nyúl. Paulina ülve marad. — Már elmegy. Hisz még mit sem szólt. Ne siessen. — Mennem kell. A kötelesség szólít. Aztán régen is élvezem a feledhetetlen boldog­ságot a kisasszony közelében. Valóban (todi­, hozzá egy már elkopott frázist) itt úsznom kell a boldogság tengerében. Erre a szóra, a­mint illik belejt a mama. Oszladozik az ülés, el­csattan a hivatalos for­mula : a mama küvéres kezecskéire czupan­­tott puszi. A lépcsőkön Gyula ismét elkezdi a mo­nológot. 1. lépcsőn: Késben vagyok. Ama kellemes helyzetben, hogy a hasznost a kelle­messel köthessem össze : szerelmes vagyok. 2. lépcsőn: Mindenesetre a szőke. 3. lépcsőn: Kissé ügyetlenkedtem : nyilatkoznom kellett volna. 4. lépcsőn: Végre tehát oly sok vi­szály után kikötök a házas­élet révpartjára. 5. l­é p c­s­ő­n: Tercsiké nem makran­­ézos. 0 szelíd! 0 angyal! 6. lépcsőn: Mindenesetre sietnem kell. Az eljegyzéstől még három hét van az oltárig! Az sok! még bajba kerülhetnék. Huh!... Az a váltó, az a váltó. .. . 7. lépcs­ő­n: okvetlenül nyilatkoznom kell. Ezek után az olvasóra bízom motiválni azt a kis czifra papírt, melyeken az Ámor is­tenke kissé primitiven talált portréja alá e so­kat jelentő nevek kerülnek : V. L. gék és erőtelenek, hogy minden erejükre szük­ségük van, azok felvirágoztatására és létesíté­sére. — Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy tehát nem helyi czélok előmozdítására irány­zott törekvéseknek nálunk nincs jogosultsága.Van, de a nagy közönség e nem helyi czélokkal szemben felmentve érezheti magát mindenféle kötelezettség alól, míg ellenben a helyi czélok előmozdítására irányzott törekvésekkel szá­molnia polgári kötelesség. Ilyen aktuális helyi czél nálunk ez idő­ szerint a csecsemő korát élő torna­egylet meg­erősítése. A tornaegyletek úgy nevelésügyi mint politikai nagy jelentőségének tudatára nem ré­gen ébredt a magyar; nem régen tudja, miért van a nagy német állam minden 5—600 la­kost számláló falujában „Tornaegylet“, — az országos tornaszövetség, mely működését a ma­gyar állam egész területére kiterjeszti, torna­egyletek szervezését előmozdítja, országos ver­senyeivel a haladás vívmányait népszerűsíti — csak 1885-ben alakult. — De végre még is tu­datára ébredt ama jelentőségnek. Tudatára éb­redt, hogy bármily átható legyen is a szellem fénye, bármily világdicsőség háramlik is a nemzetre a művészetekből, a hőn szeretett ha­zát, a szabadság és egyenlőség nagy emberi jo­gait, a családi tűzhely szentségét, az anyát fe­leséget, testvért és leányt, a tökéletesedésnek még hosszú évezredein át nem a tudósok tolla, művészek ecsetje, vésője, hanem a polgárkato­nák, fiúk és férjek izmai fogják megvédel­mezni. E lassanként korszellemmé változó tudat hozta létre minálunk is a tornaegyletet, mely­nek javára most városunk intelligens ifjúsága bálát rendez. A rendező-bizottság feladata, hogy a fiatalságra nézve vig és kedves emlékű mulatsággá tegye e bálát s a ki a rendező-bi­zottságnak e lapokban is közölt névsorán végig nézett, az nem kételkedh­etik abban, hogy fel­adatának a rendező bizottság meg fog felelni. De adjanak egymásnak találkozót e bá­lon a veteránok is s adjanak ez által komoly jelleget a víg mellé a komoly czél­emez esz­közének, adjanak minél nagyobb erkölcsi súlyt a sikernek, a­mit másnemű pártfogás nem, csak a megjelenés adhat. És ha az egyesület, valamint társadal­munk vezérférfiai azon széles körben, a­mely­ben irányadó befolyást gyakorolnak, megte­szik e bál érdekében a lehetőt, ha érdeklődést keltenek tehetős gazdaközönségünkben a szin­tén vagyonos és mulatni jobban szerető keres­kedő osztályban, az óhajtott siker bizonyára be fog következni s e hét jelentősége társa­dalmi életünkre nézve kedvező lesz. A szegény tanulók és áriák segélyezése végett alakult »Jólét« egyesület javára újab­ban adakoztak: Koncz Gábor, rendes tag,.»2 frí« Koncz Pál pártoló tag 50 kr., Székely Péter N­P 362. sz. a. p. t. 50 kr., Égető István egyházi pénz-, tárnok r. t. frt, Székely Péter I­P 627.­s/V­a, r. t. 2 frt, ii/.v Faragó Sámuelné B. Kis Sára 20 frt. V­é­k­o­d­y J­ó­z­s­e­f­n­é g­y­ü­j­t­e­ivén: Varga Sámuelné r. t. 2 frt. Varga Sándor r. t. 2 frt, Varga Pálné p.t5TM, Kis Bálintné p. t. 50 kr., Kis Erzsébet p. t. 50 kr., Albert János p. t. 50 kr., id. Zsarkó Ferencz 4 drb 50 kros műfestészeti sorsjegy. Nagy József­né és családja gyüjtőivökön New- Yorkban: Egy new-yorki magyar 50 czent, Berger S. 50 czent, Friedenstein S. 25 czent, Benfort 25 czent, Schweiger József 25 czent, Hirs I. 15 czent, Grant Ignácz egyelőre 50 czent, ismét 50 czent, Nimsgern Gyula 2 dollár, Kosa üres­sel 25 czent, D. A. Mayer 2 dollár, Offenhei­­mer M. 25 czent, Kóber Lacher 25 czent, Czu- *­­­kor József 25 czent, összesen 7 dollár 90 czent, o. é. 19 frt 25 kr. Ugyanezen gyüjtőíven az összes magyarországi vízkárosultak számára az országos Jósziv-egyesület ja­vára adakoztak: John 5 czent, Kozenthal 25 czent,­­Y. Krug 25 czent, Fischer Lina 25 czent, Bicskey Gyula 15 czent, Schuman 15 czent, Ernest Katosi 30 czent, H. Madler 15 czent, Baumont 25 czent, Mrs. D. Müller 25 czent, John Müller 25 czent, John Bekman 25 czent, Isak Mayer 25 czent, Konrad Borg 25 czent, Foger Bros 25 czent, Elias Spring 25 czent, Adolf Jéger 25 czent, összesen 3 dollár 80 czent, o. é. 9 frt 25 kr. Ezen alkalommal kaptam New­ Yorkból még 3 frtot a Kiss Gusztáv alap javára Nagy Sándortól, mint Kiss Gusztáv tanítványától. Mindezen pénzeket, melyek az amerikai jótevőktől érkeztek, rendeltetésök helyére jut­tattam. A nemes szivü­ adakozók és gyűjtők fo­gadják hálás köszönetemet. H.-M.-Vásárhely, 1880. jan. 4. Szeremlei Sámuel a Jólét id. elnöke. Helyi hírek. Lapunk a mai számmal fennállásának tizenkilenczedik évfolyamába lépett s tovább folytatja pályafutását. Kérjük a t. közönséget, hogy lapunkat becses pártfogásában továbbra is megtartani szíveskedjék. A mai számot minden múlt évi előfizetőnknek megküldtük s kérjük az előfizetések szives megújítását. Lapunk ára egész évre y frt, félévre 2 frt, negyedévre / frt. — Újévi üdvözlések. Városunk tanácsa K­á­rr­a­y Albert főispán urnak a város kö­zönsége nevében üdvözlő iratban fejezte ki jó kivonatait az újév alkalmából. A tisztikar pe­dig K­r­i­s­t­ó Lajos polgármesternél testületileg tisztelgett az újév reggelén. A tisztikar jó ki­vonatait Kmetykó József főjegyző tolmácsolta. — Közgyűlések. Ma vasárnap több köz­gyűlés lesz városunkban. A gazdasági egyesü­let délután 2 órakor a tarjáni Ill­ik és VII ik olvasókörök szintén délután 2 órakor tartják meg évzáró és tisztújító közgyűléseiket saját helyiségeikben. Az 5 ik, 8 ik és 9 ik temetke­zési egyletek közgyűlése pedig ma délelőtt 10 órakor a ref.­us templom mellett levő iskola helyiségében lesz megtartva. — Megérdemelt kitüntetés. Biró Pál vá­rosunk szülötte, m. kir. honvédelmi miniszté­riumi osztály tanácsos s az elnöki osztály ve­zetője, e minőségben teljesített kitűnő szolgá­latai által szerzett kiváló érdemeiért a király által a miniszteri tanácsosi czimmel lett kitüntetve. Megérdemelt újévi meglepetés ez városunk je­les fia számára, melyet a honvédelmi minisz­térium összes személyzete nagy örömmel fo­g­­rja az „Egyetértés“ czimü ellenzéki mert a minisztérium egyik legképzet­­agy tehetségű tisztviselőjének a hivatal ugán szerzett érdemeit jutalmazza. Bizo­stani állásában s­ok és fontos szolgája a minisztériumnak. Széles jogi ismere­t gyakorlati tapasztalataink eredménye,­nyjavaslatok, melyek a minisztériumból kikerülnek s most legújabban is nagy munká­val lepte meg a minisztériumot. Ez a honvé­delmi minisztérium szolgála­i szabályzata, mely az első teljesen kidolgozott pragmatika a ma­gyar közigazgatásban s mint úttörő munka széles körben kelt feltűnést. Azt hiszszük, vá­rosunkban mindazok, kik személyesen is isme­rik jeles földinket, őszintén örvendenek meg­érdemelt kitüntetésen s szívből Üdvözlik őt velünk együtt ez­ alkalomból. — Sylveszter estéjén több helyen volt társas összejövetel városunkban, így a keres­kedő ifjak egyletében, hol Halmi János fő­gymn­­tanár tartott sikerült felolvasást, mit a hallgatóság zajos tapsokkal jutalmazott. — Az iparos ifjak egylete társas vacsorával bu­­szozott el az ó-évtől. Igen nagy számú ven­dégsereg volt együtt leginkább az iparos osz­tály tagjai közül. — A Fekete „Sas“ vendég­­lőben halestély volt, melyen szintén nagy szám­mal vettek részt vendégek. — Felolvasás. A kereskedő-ifjak ön­képző egyletében Futó Mihály főgymn. igaz­gató tanár f. hó 9-én, szerdán este 8 órakor felolvasást fog tartani, melyen vendégek is szivesen fogadtatnak. — Az uj év esővel köszöntött be hoz­zánk. Ebből azt következtetik, hogy jó esz­tendőnk lesz ez a mostani. Gazdáink áldásként fogadták az esőt mely ősz óta elnyaralt. Az utczákon az esős, sáros időben is nagy volt a közlekedés. Mindenki a ki csak tehette, igye­kezett jó barátainak boldog uj évet kívánni, a mit adjon is az isten mindnyájunknak. A templomok úgy az uj év első napján, mint megelőzőleg ó év délutánján és estéjén zsúfo­lásig tömve voltak. Az eső után már más­nap kemény hidegre változott az idő s azóta igen erős hideg időnk van.­­ Az apácza iskola ügyében értekezlet volt a múlt szombaton délután 2 órakor B­e­r­­nátsky Ferencz plébános elnöklete alatti Az értekezlet megtartását a váczi megyés püs­pöknek egy leirata tette szükségessé, melyben a püspök kijelenti, hogy egyelőre eláll azon kivonatától, hogy az apáczák vezetése alatt leányiskolának mindenik osztálya egyszerre felállltt­ssék s bele egyezik abba, hogy az intézet fokozatosan fejlesztessék. Az egyház a róm. cath. templommal szemben levő Bereczk­­féle házat találván alkalmasnak a leányiskola czéljaira, ennek megvételét a püspök nem el­lenzi, de a ház helyrajzát felküldeni kéri hozzá. A rom. cath. egyház azt kéri a püspök­től, hogy a nevezett házat az általa adott 40 ezer forintos alapítványból vegye meg minél előbb, hogy az iskola már a jövő őszszel megnyithassák egyelőre 4 osztálylyal. Az is­kola fentár­ására és az apáczák fizetésére szük­séges összeget fedezni fogják az egyház által biztosított évi 1000 főt s az eddigi alapítvá­nyok kam­­­ai. A püspök azt várja, hogy a helybeli egyház tagjai közadakozásából is te­temes epszi, gyűl össze az apácza iskola alapjára. Má­­ már csak az a kérdés: elfo­gadja-e a püspök az egyház javaslatát s meg­elégszik-e a Bereczk-féle házzal és megvásá­rolja e azt az apácza iskola részére. — Hagyomány a Jótétnek. Samu Ferenc gazda menye, Samu Jánosáé, kinek haláláról lapunk múlt számában emlékeztünk meg, a „J­ó t­é­t“ segélyező egyletnek már korábban tett végrendelete szerint 100 forintot hagyomá­nyozott. Vajba sokan követnék nemes pél­dáját ! — Meghívás. A k.­m.-vásárhelyi első 200 frtos temetkezési társulat évzáró közgyűlését folyó hó 13-án jövő vasárnap délelőtt 10 óra­kor alulírott elnök lakásán (III. tized, 828. sz. a.) tartja meg. A közgyűlésre a társulat mindazon férfi tagjai meghivatnak, kik 24 ik életévöket betöltötték Érvényes ha­trozat hoza­talára legalább 60 tag jelenléte lévén szüksé­ges, ha e szám meg nem jelenik, a közgyűlés két héttel később tartatik meg. 11. 4.­Vásár­helyen, 1889. január 1. Fodor Lajos, társulati elnök. — Legyen világosság. Úgy álljuk, hogy az utczai lámpák számát az újévtől kezdve 28 darabbal szaporította a városi hatóság. A sza­porodás azonban még eddig csak a papiroson van meg, az utczákon nincsenek leállítva az új lámpák. Úgy értesülünk azonban, hogy a jövő héten már leállítva lesznek. — Lóvásár. Az aradi 3-dik honvéd hu­szárezred pótlovazó-bizottsága folyó hó 19-én városunkba érkezik lovak vásárlása végett. Felhívjuk tehát a lótenyésztők és lótulajado­­nosok figyelmét, hogy ha legalább 5—7 év Kralléros Gyula, I­arázó Teréz jegyesek.

Next