Hód-Mező-Vásárhely, 1889. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-13 / 2. szám

Tizenkilenczedik évfolyam. 1889, Hód-Mező-Vásárhely, január 13-án. «SN __________________St­ ® rsj------------------------------• u ^ Előfizetési dij: y vidékre postán és helyben:­­ egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dij­­jai a szerkesztőhöz, (111-ik tiz­­­zed 82... sz. a.) küldendők. A KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a h.­m.-vásárh­elyi „Gazdasági­ Egylet“ közlönye. Hirdetési dijak: 4 hasábos petit sor, vagy an­nak helye egyszeri beigtatás­­nál 6 kr. kétszerinél 5 kr. több­szörinél 4 kr. Bélyeg dij min­dég. beigtatás után 3(5 kr. A nyilt térbe.; a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben na­ponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el lá­togatásokat a szerkesztő. - 11­2-ik szára, Sf ÍN :------------vS)» Közös érdekünk. A francziákról mondják, hogy úgy gondolkoznak, mintha holnap már raeg­­akarnának halni, de úgy dolgoznak, hiintlm örökké élnének. Hát mi volun­k magyarokról mit le­hetne mondani ? Hogy valami nagyon okosan gondolkoznánk, no azt még az ellenségeink se foghatnák ránk tréfás malicziából sem. E tekintetben a fran­­cziáknak egy talpalatnyit se engedünk : egy p­ikrát se szeretjük jobban a meg­fontol­ót, mint ők. Heves vérnek va­gyunk, szeretjük az élvezeteket s mér­­téktelenséget, szalmatűz gyanánt föllán­golunk és igen természetes dolognak tartjuk, hogy elhatározásunkat a pilla­nat hatása alatt szoktuk megállapítani. Mintha egy napunk se lenne már hátra az életből! Segíts uram isten ... de hamar­ még a közmondásunkban is benne van. Hanem a munkával egészen más­kép vagyunk ! Ebben már sehogysem hasonlítunk a szívós kitartással dolgozó francziákhoz, a­kik éjjel-nappal azon fáradnak, hogy míg fiatalok, mentői többet, kereshessenek és gyűjthessenek maguknak késő aggk­óinkra. Nálunk elvvé vált, csak annyit dolgozni, a­mennyi az ember eltartásához, napi élelméhez elegendő. Nem a ké£ő n­agy­korral, de még a holnapi nappalisé tö­rődik senki se, elannyira, hogy még ha valakinek szerencséje van is, s fölös­leghez jut, arra használja, hogy szo­­katlan élvezetekben részesítse magát. Az iparos osztály körében sok el­szomorító példájára akadunk az ilyen gondolkozásmódnak. Nem mondjuk, hogy számos dicséretes kivétel nincsen, de a többség, fájdalom, olyanokból áll, a­kik a legjobb esetben megelégszenek any­­nyival, a­miből meg tudnak élni és ma­gasabbra való törekvést csak nagyon keveseknél találunk. A legtöbbje panaszkodik a súlyos adó és az erős verseny ellen, de a mó­dokról, melyekkel a nehézségeken győ­zedelmeskedhetnek, alig gondolkozik egy-kettő. Pedig vannak rá módok, megmu­tatták a franczia iparosok, a­kik készít­ményeiknek azért t­dtak az egész vilá­gon piaczot teremteni, hogy ízléssel állítottak ki mindent, utálják a sablont és eredetiségre törekszenek. Hány iparág van hazánkban, melyet új életre lehetne ébreszteni, ha mivel ők a megszokott kényelmes slendrián helyett apró újítá­sokkal állanának elő és valami külön­legest igyekeznének létrehozni? Csak persze ez sok fejtörésbe, próbálgatásba, nagy szorgalomba kerülne, s ez nálunk nem tartozik a mindennapi dolgok közé. Példákat tudnak fölhozni, hogy azok az iparágak, melyek ilyen mive­lőkre találtak, fölvirágoztak nálunk is, sőt annyira fölvirágzanak, hogy czik­­keikből évenkint milliókra megy a ki­vitel külföldre. Ilyen iparosokra volna Magyaror­szágnak szüksége és minden háboruké­­szü­lődés daczára megszűnnék nálunk a defic­it. Öt-tíz év múlva még az állam­­adósságaink visszafizetését is megkezd­­h­etnék, csak meghódíthatn­ók Európa keretét az iparczikkeinknek. Íme — itt is oda jutunk, a­mit sok tudós és bölcs nemzetgazda álllított, hogy a legigazibb hazaszeretet és a leg­józanabb politika — a munka. Az örök munka, mely sohasem pihen, de éjjel nappal működik, porszemeket halmoz porszemekhez s végre hatalmas, égig érő bérczeket teremt. Vajha megértené minden ember Magyarországon, hogy dolgozni hazafias kötelesség­ és tétlenül hagyni veszte­gelni Istentől adott tehetségeinket árulás a nemzet ellen, melynek minden fia munkaképességére nagy szükség van! Adja Isten, hogy megszaporodjék azoknak a száma, haza minden renden levő fiai közül, a­kik e nagy igazságot megértik s a szerint cselekszenek ? - Egészségügy. A­z i­f­j­u­s­á­g egészség­e-E lap legközelebbi számában közöltünk egy részt Felméri Lajosnak, hazánk első ne­­veléstani szakértőjének azon czikkéből, mely­ben a mai fiatalság testi nevelésének elhanya­golásáról és a testedző játékok szükségéről szól. E kérdés mindenütt s nálunk még inkább, mint sok más helyen, időszerű és teljes figyel­met érdemlő mindaddig, m­íg vagy a tanügyi kormányzat vagy az egyes tanintézetek vagy végre a t­á­r­s­a­d­a­l­o­m m­aga hozzá nem kezd a hiányok pótlásához, a nagyon aggasztó helyzet javításához. Valamit tenni kell, ezt érzi mindenki, a­ki e nemzeti fontosságú ügy­ről mélyebben gondolkozik, akár mint apa, akár mint tanár vagy orvos. Nemzedékek sat­­nyultak már el a középiskolai rendszer káros hatása alatt — s elsatnyult nemcsak az ifjú, hanem benne a családapa is s utódaiban a testi gyengeség fokozódott, így érzik és pana­szolják ezt. minden nemzet gondolkozói . — legtöbb okunk pedig a panaszra alighanem ne­künk van, itt az Alföldön. Mit tegyünk ? Ki vegye kezébe az ügyet s mivel kezdjük a segítséget ? E kérdésre aka­rok röviden megfelelni. Kétségtelen, hogy legjobb volna megköny­­nyíteni az iskolai nagy terheket s időről s al­kalomról gondoskoskodni arra, hogy a magyar ifjúság rendszeresen gyakorolhassa testét, izom­­zatát, játékok, versenyek, torná­zás által. De a tanügyi kormányzatnak esze ágában sincs, hogy ilyet cselekedjék ; jól láthatjuk az utóbbi időben, hogy a középiskolai oktatás fő czélját most is csak a nyelvtanításban látja, talán nem is sokat tehet a törvény határán belül. Az egyes iskolai hatóságok már tehetnének valamit intézeteik növendékei érdekében, de rendesen nem foglalkoznak olyan dolgokkal, melyekkel „nem műszálé“ ; maguk a tanárok a legjobb akarattal sem igen érnek rá, hogy a tanulók életfolyását változtassák, hogy velük tanóráikon kívül is foglalkozzanak. Nézetem szerint nincs más hátra, minthogy vegyük ke­zünkbe az ifjúság testi fejlesztésének ügyét mindnyájan, az egész társadalom! Semmi sem érdekelhet bennünket köze­lebbről. Fiunk, leányunk, testvérünk sorsa van koczkán a test kifejlődésének ideje alatt s ha akarjuk, a koczka úgy fordulhat, a mint jobb. Egyes ember azonban saját családja illető tag­jain nem segíthet könnyen; nagy költséggel és folytonos gonddal sem szerezheti meg ré­szekre a testgyakorlás eszközeit és a kellő ve­zetést. A dolog közérdekű voltánál fogva nem is szabad, hogy az egyes ember módjától és gondolkozásától függjön a testgyakorlás minő­sége vagy rendszere. Ezért az egyes városok egész ifjúságára ki kell terjedni a kellő intéz­kedésnek, mely nem állhat másból, mint hogy társulati utón 1; felvilágosítjuk a szülőket s magát az ifjúságot­ a testi elsatnyulás vesze­delméről, a test rendszeres erősítésének szüksé­géről ;­­2) pénzt gyűjtünk a szükséges költsé­gekre, 3) az iskola által szabadon hagyott idő­ben az általa teljesen mellőzött, vagy ki nem elégítő módon teljesített testgyakorlást rendsze­resen végeztetjük s d­ e czélra az iskolai ha­tóságok hozzájárulását, erkölcsileg és talán anyagilag is kieszközöljük- Ez egy valódi tár­sadalmi segély lesz oly bajok ellen, melyeket más tényezők eddig nem tudtak orvosolni. E czélra szolgálhatnak az országos közegészségi egyesület alakítandó vidéki osztályai vagy a a külön t­or­n­a - egy­e­s­ü­l­e­t­e­k. Ezért nem szabad a torna-egyesületeket csak a tagok pri­vát szórakozására szolgáló alkalomnak tekin­teni s magoknak az egyesületeknek sem sza­bad megélni azzal, hogy csak a „működő ta­gok“ szükségeinek kielégítésére gondolnak s azok egyéni testi erősödését tűzik ki czélul; az egész t­e­s­t­g­ya­k­o­r­l­á­s-ü­g­y­e­t kell mozgatniok, kezökbe kell venni a fentebb vázolt teendőket s feladatukat általá­nos közegészségügyi és nemzeti jelentőségében kell felfogniok! A mondottakból az derül ki, hogy az én nézetem szerint nagy jelentősége van a torna­egyesületeknek,­ nagyobb mint gondolják maguk ezen egyesületek. Egyenesen kimondom, hogy magát az iskolát képtelennek tartom (még az „iskolai orvos és egészségtan-tanár“ hozzáadásával is­ arra, hogy m­ai szervezetébe a tanuló ifjúság testi nevelését bele­foglalja. Véleményem szerint az iskolák legnagyobb ré­sze még évtizedekig nem lesz ellátva olyan he­lyiséggel, személyzettel és költséggel, legfőkép pedig olyan tanterve nem lesz, mely megen­gedné, hogy kellő mennyiségű időn át foglalkoz­hassanak a tanulók testgyakorlással. Úgy, hogy a legelső teendő a tornaegyesületek megerősí­tése s ezekkel az iskoláknak olyatén összeköt­tetése volna, hogy — bizonyos anyagi segélye­zésért — átvennék a tanulók t­e­s­t­g­y­a­k­o­r­l­á­s­á­n­a­k g­o­n­d­j­á­t az i­s­k­ol­lától, a­mint ez Németországban van, s hazánkban is­­egy-két helyen, bár nem elég ,­­rendszeresen. Csak az a kérdés vajon igaza van-e Fel­méri tanár úrnak, ha a zárt helyen tornázást elítéli és egyedül az angol s­­port­­játékot, meg a testedző sport fajokat (úszást verseny futást csolnakázást stb.) tartja a testgyakorlás czélra vezető eszközeinek! Határozottan nincsen abba igaza. Czél: a test izmainak erősítése , erre az izmok foglalkoztatása szolgál, s annál jobb m­inél áll­a­n­­d­ó­b­b ez a foglalkozás. Már az maga, hogy azon angolos testgyakorla­­tok részben csak nyáron, csak nagy szabad téren folyhatnak hogy — még ha lapdázás alakjában felyitjuk is az ilyeneket a­mi nagyon szükséges, —nem lehet velük minden ifjú egyén erejéhez képest f­o­k­o­z­a­t­o­s­a­n czélszerűen intézni a test fejlesztését, hogy „nem adagol­hatok", már bizonyítja azt hogy rajtuk kívül az izomzat c­értudatos, megállapított rendszerű­ és fokozatos iskolázására a svéd-német tornázás módja szerint okvetlenül szüksége van. Hosszas viták folytak e felől s máig is sokan vannak a Felméri úr nézetén, hogy az angol játékok a lelki erőt és jellemet inkább fejlesztik az izomzat erejével arányosan. De nézetem —­­élettani okokból — az, hogy bármely módon gyarapítjuk az izomzat tömegét és az egyéni erő­érzetet, ezzel együtt ama férfiasság, biztos­ság, kitartás és más egyéb lelki tulajdonság, mi az angol ifjakat kitünteti a mieink felett, okvetlenül kifejlődik; továbbá az, hogy több nemzedéken át elhanyagolt testű társadalmi cso­portoknál (­mint nálunk a műveit osztály) nem lehet a legtöbb erőt kívánó s versenyzéssel járó angol játékokkal k­e­z­d­e­n­i a javítást ; kezdetnek csak az iskolai tornázás való, mely mindig és mindenütt, még kellő fokozatban alkalmazható. Ezért a legelső teendő : fen­t­a­r­t­a­n­i a to­rnaegy­esü­­letek­e­t,­a­melyre nézve az egész társadalom részvéte­s érdeklődése kiengedhetlen­ü­l szükséges. I. J. A gazdasági egylet életéből. Gazdasági­ egyletünk f. hó 6-án, múlt va­sárnap délután tartotta meg évzáró és tiszt­újító közgyűlését saját helyiségében szép számú tagok részvétele mellett. Draskóczy Lajos egyleti elnök megnyit­ván a közgyűlést, rövid beszédben elmondta az egyesület múlt évében történt dolgokat. Ezután a gazdasági­ egylet múlt évi mű­ködéséről Dr Draskóczy Pál ügyvéd s az egyesület titkára a következő jelentést olvasta fel: Tisztelt közgyűlés! Egyletünk életében az elmúlt 1888-ik évben előfordult fontosabb eseményekről a következőkben adok számot. A még 1887. évi deczember hó 26-án tartott tisztújító közgyűlésen a következő tisz­tikar választatott meg: Draskóczy Lajos el­nök, Kiss Gyula alelnök, Dr Draskóczy Pál titkár, Karasz Sámuel pénztárnok, Kenéz Ta­más, Daru Mihály, Csáki István, Lukács Ist­ván, Balogi Imre, Oláh­ József, Takó Ferencz, Hódi Ferencz, Héjja András, Pál József, He­gedűs Sámuel, Berta János, Vékony József,­­Szél Ferencz, ifj. Nagy Sándor gazda, Ka­­rancsi Dániel, Juhász Mihály főügyész, ifj. Nagy Szabó Pál- Kristó Lajos polgármester, Török Ernő, Szathmáry Elek, P. Hegedűs Sándor, Kis Kenéz Péter, Pokomándy István választmányi tagok, Vörös Mihály, Goldolr János, P. Hódi Sándor, Karasz György, Kristó Sándor, Vasvári Zoltán, Hegedűs Sán­dor, Németh Pál póttagok. A választmány pe­dig alakuló gyűlésén jegyzőnek Takó Feren­­czet, k­öny­vtárnoknak Daru Mihályt, ellen­őrnek Csáki Istvánt, gondnoknak Hegedűs Sámuelt és Lukács Istvánt választotta meg. .Szomorú kötelességemnek tartom e he­lyen megemlékezni arról, hogy a választmány s általában egyletünk legbuzgóbb tagjainak egyike Héjja András meghalt. Maradjon közöt­tünk, a­kik , benne nemcsak tagtársat, de jó barátot, nemes szívű embert és derék polgárt gyászolunk, legjobb emlékezete! A választmány és tisztikar ismérve egy­letünk szerény anyagi erejét , múlt év munka­szervezetét ahoz mérten állapította meg. Felolvasások által a gazdálkodás gya­korlati alapelvei ismeretének terjesztését czé­­lotta előmozdítani, lóverseny rendezése által a lótenyésztés, nemesítés és idomitásra akarta a gazda közönséget buzdítani, alap­tőke gyűjtése által pedig az egyleti működés legfőbb aka­dályát a szegénységet szándékozott enyh­íteni és megszüntetni. Számos felolvasás tartatott az év elején, míg a mezei munka ki nem szólította a város­ból a gazdát, melyeket több, kevesebb szám­mal és sok tanultsággal hallgattak a tagok. Lóversenyt azonban a múlt évben nem rendezett az egyesület, részint, mert erre al­kalmas tagjai elfoglaltság vagy betegség által akadályozva voltak, részint mert a versenydí­jak már ism­ert csekély volta nem igen von­zotta a versenyzőket s nem mutatkozott kellő érdeklődés. Hogy legalább ez utóbbi bajon jövőre segítve legyen, a második államdij, melyre az 1887. évi lóversenyen nyertes nem lett, külön alap gyanánt kezeltetik a város által lóverseny czélokra 1888-ik évben erre is megszavazott 100 írttal együtt, mely összegek­kel a legközelebb rendezendő lóverseny dijai növelhetők lesznek. Ugyancsak a lóversenyek emelésére czélzó intézkedése a választmánynak hogy adományokból s lóversenyek jövedelmé­ből képződött 278 frt 31 kr tőkéjét „lóverseny alap“ czimen külön kezeltetni rendelte el, mely tőke 1886. évi decz. 31-től IV/3-kal ka­matozik. Nem mutatkozott ezélszerűnek az alap­tőke gyűjtését megkísérlemi sem. Nemcsak ál­talában gazdaközönségünk, de egyesületünk tagjai is idegenkedtek az e czimen való ujabbi megterheltetéstől, a mint nekik — tekintve a lefolyt évben is pusztított árvizekét s a gabona árak rendkívül csekély voltát,­­ nem is ve­hetni rész néven. E körülményektől indíttatva a választmány el is ejtette az alaptőke gyűj­tésének eszméjét s 6 százalékos házrészvények kibocsátását hozta javaslatba, mert az egylet czéljainak s tagjai igényeinek megfelelőbb he­lyiség építése immár égető szükséggé vált. E javaslat fölött a 1. közgyűlés a jelen alkalom­mal fog határozni. A folyó ügyeket a választmány 10 ülé­sen végezte. Tervbe vette a programmon kívül a határ különböző részein termelési kísérletek eszközlését, állandó lóversenytér szerzését, takarékmagtárak részesítését, az egyesület ke­letkezése történetének megírását, a helybeli mintagazdaság megismertetését az egylet tag­jaival, gépcsarnok létesítését, de mind e ter­vek az egyesület hatáskörén kívül eső okok miatt, mind ez ideig a megbeszélés, az eszme hintés, a magvetés stádiumán túl nem haladtak. Tárgyalta a választmány a cselédrend­tartás és általános munkás viszonyok, valamint a közutak és közmunkaü­gyre vonatkozólag a zemplén megyei gazdasági egyesület által feltett kérdő pontokat s véleményét nevezett egyesület­hez beküldte. E vélemény szerint a munkás viszo­nyok nem mondhatók nálunk kedvezőknek, a munkabér magas, mert a teljesített munka a legritkább esetben sem áll vele arányban. Köz­­utainkkal s a közmunka-ü­gygyel meg lehetnénk elégedve, de annál több kívánni valót hagynak hátra községi és dűlő utaink. Egyletünk az országos magyar gazdasági egyesületnek az elmúlt évben rendes tagja volt s kiadványaira előfizetett, a helybeli iparos ta­­noncz-munkakiállítás költségeire pedig 5 frtot adományozott. Viszont egyesületünk is részesült a kunvá­­sárh­elyi takarékpénztár részéről 10 frt, a kun­­vásárhelyi népbank részéről pedig 5 frt ado­mányban. Pokomándy István úr pedig 2 gaz­dasági szaklapot engedett át a tagok haszná­latára. Mindezekért a választmány jegyzőköny­veiben fejezte ki köszönetét. Meggyőződhetik e rövid jelentésből bár­ki is arról, hogy a gazdasági egyesület maj­dan gazdára nézve nélkülözhetetlen intézmény. Mi eddig gazdasági­ egyletünk által csak a gazdasági gépek nagyobb mérvű elterjedését s a gazdálkodásban bizonyos fokú okszerűséget értünk el, s mennyire más képe van azóta gazdaságainknak és gazdálkodásunknak mint csak 15—20 évvel ezelőtt is volt. S mennyire más képe lenne, ha csak a lefolyt évben tervbe vett dolgok is megvalósulhatnának! 1 )e e megvalósulás gazdaközönségünk zöme részvétenségének sziklájába ütközik. 56 ezer lakossal biró gazdálkodó városunkban e gazdasági egyesületnek 342 tagja van! 2 frt 40 kv tag­díjból 700 és egy néhány forint bevétele. Ezen segítsünk s a legszebb Prog­ramm lesz betöltve, mely gazdasági egyletünk egész életére kihat, mert attól fogva minden programm magától létesül. Tehát mindenekelőtt tagokat és alapítókat az egyesületnek! A múlt évi pénztári számadás felülvizs­gálását nem tartotta szükségesnek a közgyűlés s a meg­vizsgáló-bizottság jelentését tudomásul vette. E szerint a bevétel volt: 1308 frt 25 kr, kiadás 1056 frt 32 kr. Az 1880. évi költségvetés következő: Bevételek: ajándékokból 100 frt, haszon­bérből 100 frt, Molnár T. 150 frtos tartozásá­nak törléséből 50 frt, báljövedelemből 100 frt, tagdíjakból 300 tag után 2 frt 40 krajcrárjá­­val 720 frt, év végén pénztár maradvány 200 frt, összesen: 1270 frt. Kiadások: lapokra 100 frt, 360 frtos tőke évi kamatába 225 frt 80 fr, tőke törlésbe 500 frt, országos gazda­sági egylet tagdíjba 10 frt, tiszteletdíjakra: jegyzőnek 30 frt, pénztárnoknak 20 frt, könyv­tárnoknak 20 frt, iroda általány jegyzőnek 10 frt, könyvtárra 100 frt, szolga fizetésre 120 frt, vegyes költségekre 50 frt, előre nem lát­hatókra 84 frt 20 fr, összesen 1270 frt. Ezen költségvetésben melyet a közgyűlés változatla­nul elfogadott, a netalánt hátralékok bent nem foglaltatnak. Az egyesület szükségesnek találván már a múlt évben az alapszabályok átdolgozását, a választmány az új alapszabály tervezetet be­mutatta. Némelyik szakasznál történtek felszó-­ t-----­

Next