Hód-Mező-Vásárhely, 1889. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

tudósító ajánlotta fel ez ügyben is kész szolgálatait s azóta a rovarkárokat rendszeresen megfigyeli. A megfigyelések és bejelentések megkönnyítése és egyöntetűsége czéljából a bejelentésekre porlómentes levelezőlapok szolgálnak. Ezeken a levező lapokon, melyek nem rendes időközökben, hanem csak esetről-esetre valami rovarkár felmerülése alkalmával küldendők be, a rovarkároknál figyelembe veendőbb főbb mozzanatok kilencz kérdő pontban vannak felsorolva, úgy hogy a bejelentőnek egyszerűen csak az illető rovarokat kell kitöltenie. A rovarkár tudósítók utasítva vannak, hogy ha csak lehet, küldjék be mindig magát a szóban forgó rovarfajt, esetleg a tőle megrongált növényrészeket is. Az ekként beérkező jelentések igen sok becses adatot tartalmaznak nemcsak a rovarkárok statisztikájára, hanem a kártékony rovarok biológiájára nézve is. Rendszeres feldolgozásukkal, valamint a beküldött rovarok meghatározásával az országos fillokszéra-kísérleti állomás van megbízva, mely kizárólagos neve daczára nemcsak a szőlőpusztító fillokszéra, hanem az összes kártékony rovarok tanulmányozásával foglalkozik s általában mint a minisztériumnak entomogóiai szakközege működik. Ami a kártékony rovarok irtását illeti, a sikernek első és lényeges feltétele az, hogy mindenek előtt ismerjük magát az illető rovart de kivált életmódját, egész fejlődését és netalánt természetes ellenségeit. Nem elég, ha a rovart csak úgy és akkor ismerjük, ahogy és amikor az már tényleg pusztít , sok esetben ilyenkor már késő vagy lehetetlen minden védekezés. De ha a rovar életviszonyait alaposan ismerjük, gyakran már ebből megállapíthatjuk ellene sikeres hadi tervünket , mert kitudhatjuk, hogy fejlődésének melyik stádiumában lehet őt a legjobb eredménnyel megtámadni ; megítélhetjük, hogy melyik az ellenség leggyengébb oldala, hogy mikor küzdjünk ellene, vájjon pete vagy álcra vagy tökéletesen kifejlett korában. E tekintetben azonban még igen sok a tennivaló. A rovartannak ezzel a részével a szakemberek széles Európában nem igen szoktak behatóbban foglalkozni. Az állattani múzeumok a legtöbb rovarásszal együtt majdnem kizárólag csak a rovarok leíró systematikáját művelik, az egyetemnek és más hasonló rangú intézetek állattani laboratóriumában pedig rendesen csak boncttani és embriológiai kérdések foglalkoztatják a búvárokat. Az olyan biológiai kutatásokkal, melyek a kártékony rovarok életmódjának és fejlődési viszonyainak ismeretét előbbre vinnék, csak elvétve foglalkozik egyik másik szakember. Még inkább el vagyunk maradva a gazdasági rovartannak második és tulajdonképeni gyakorlati részében, t. i. abban, amely a különféle irtószerek és védekezésmódok gyakorlati tanulmányozását,kipróbálását és alkalmazását illeti. Ez a tér, az efféle gyakorlati kísérletezéseknek egész mezeje európa-szerte parlagon hever. Egészen másképen állanak e dolgok Észak- Amerikában. Ott a mindenben praktikus amerikaik korán belátták a gazdasági rovartan gyakorlati fontosságát s az Egyesült Államok töb államában jól felszerelt kísérleti állomások, élükön elsőrangú szakemberekkel foglalkoznak a káros rovarok és ellenszereik elméleti és gyakorlati tanulmányozásával. Valószínű, hogy az ilyen intézmények szükségét és hasznát az európai államok is belátják, s hogy a párizsi nemzetközi gazdakongresszus az európai kormányok figyelmét a kártékony rovarok tanulmányozásával foglalkozó kísérleti állomások szükségére és fontosságára is felhívja. Dr. Horváth Géza: T A R C Z A. lg zóebkendő. (Francziából.) Mikor a Roger Cherbougban kikötött, kínos meglepetés érte. Édesanyja meghalt. Meghalt egy hónappal azelőtt. Mikor az ornei kastély magányában utolsót lehelt, akkor is egyetlenegy fiára gondolt, ki a chinai tengerről visszatérve épen útban volt, telve büszkeséggel, hogy két év alatt már a második csillagot is megkapta és maholnap hajós tisztté nevezik ki. Otthon tudták hogy uton van. A lesújtó hírt nem lehetett közölni vele. Csak haza érkezésekor értesült róla. Még ugyanazon este elutazott Cherbourgból a tengerészeti parancsnok engedelmével. Másnap reggel hét órakor a kastély udvarában szállott ki kocsijából s ott állt az elhagyatott csendes, bezárt ablakos épület előtt. Amint körül tekintett, hogy nem talál ő valakit, a kivel szólhatna, a gesztenyefa sorban megpillantja Jean apót az öreg bérlőt, a ki nagy czizmáit csuszogtatva közeledett felé. Jean apó húsz szóval mindent elmondott neki. A szegény nagyságos asszony nyolcz napi szenvedés után éjjel halt meg. A szomszéd város közjegyzője csinálta meg a végrendeletet, aki értesült már a fiatal úr hazajöveteléről és egy óra múlva itt lesz. Szegény anya ! Két év óta nem látta és most meghalt. Nem ölelhette meg utoljára fiát, egyetlenegy örömét, büszkességét, mely egyegy pillanatra búskomorságát is eloszlatná. Mert ő mindig szomorú volt ; az a bú rágta szivét, mely hasonlít az önmegadáshoz. Kötelességből élt, öntudatosan, mint azok, akiknek van mire visszatekinteniük. Mire gondolt ő vissza ? Fájdalom nagyon is rövid ideig tartott boldogságára, Roger ezt jól tudta, bár sohasem szólt erről neki. Alig volt négy éves, mikor apja meghalt. Anyja huszonöt éves korában özvegygyé lett, s a gyászt nem tette le sohasem, visszavonult orne-i magányába, két órányira a legközelebbi várostól, hova sohasem ment be. Itt látta őt viszont minden évben, itt mosolygott tele már Helyi hírek. — Lapunk mai száma első lévén a beállott uj évnegyedben : mindazon olvasóinkat kiknek előfizetése lejárt, tisztelettel kérjük az előfizetések megújítására. Azrtos nyugtákat a t. előfizetők a lapkihordóktól vehetik át. Figyelmeztetjük a t. előfizetőket, hogy a kiadóhivatal pecsétjével ellátott nyugták bocsáttattak ki. — Nyizsnyay Gusztáv síremléke ügyében. A „Vásárhely és Vidékek szerkesztősége lapja múlt számában tudatván, hogy miután a Nyizsnyai Gusztáv jó emlékű zeneszerzőnk síremlékére eszközölt gyűjtés a takarékpénztári kamatokkal 255 írt 22 krra emelkedett, a síremlék 1. év nov. 2-án fel fog állíttatni s felhiván mindazokat, kik még a kegyeletes czélra adakozni óhajtanak, hogy adományaikat a szerkesztőséghez mielőbb beküldjék: kijelentjük, hogy a Nyizsnyay-emlékre szerkesztőségünk is gyűjtött 25 írt 60 krt, mely összeg 1887. év okt. hó 4-ike óta a helybeli első takarékpénztárban van letéve s felkérjük mi is mindazokat, kik a kegyeletes czélra még adakozni kívánnak, hogy adományaikat szerkesztőségünkhöz beadni szíveskedjenek. — Adler Géza terménykereskedő s a zsidó hitközség elnöke az újvároson építendő református templomra a maga jószántából ötven irtót ajándékozott. Emelkedett gondolkozásra és jó szívre mutató cselekedet! Az ilyen férfiú méltán áll előtte hitsorsosainak. — Hazatértek. Nagy József sütőmester, ki ezelőtt öt évvel nagy számú családjával együtt Észak-Amerikába New-Yorkba vándorolt ki szerencsét próbálni, folyó hó 4-én este nejével, három leányával s legkisebb fiával visszatért ide, kedves otthonába. Hat fia még egy időre kint maradt az uj világrészben melyet oly sokan szoktak Eldoradónak nevezni, azt gondolván, hogy ott kolbászból van a kerítés. Nagy József, úgy maga, mint családja itthon is munkaszerető volt, az uj világrészbe is dolgozni mentek ki, remélve, hogy mielőbb kedvező anyagi helyzetbe jutnak. De a sok munka mellett sem boldogultak jobban, mint itthon a szép magyar hazában s vissza vágytak ide, hol bölcsőjüket ringatták. Isten hozta őket! A kiállott küzdelmek és a hosszú út fáradalmai után találjanak itthon megelégedést. — A tornaegyesület gyalogló kirándulása, — mint lapunk múlt számában röviden említettük volt, — a múlt szombaton igen jól sikerült. Az idő folyvást ellenségesen viselte magát az indulásra kitűzött órákban, ezért csak 7 órakor reggel indult el 10 bátor egyesületi tag, nem félve sártól és esőtől, a Bereczk Pál úr csomorkányi tanyájára, mely 9 kilométernyire van az indulás helyétől. Vállalkozásuknak (fájdalom) nálunk ekkora kis gyaloglást is vállalkozásnak kell nevezni, később kedvezett az idő, mely aztán egész nap igen kellemes maradt. Egy kilométert 12 percz alatt haladva, kényelmesen, kedélyes társalgás közt ért ki a kis csapat útja czéljához út közben megszaporodva egy remekül trombitáló mérnök tagtárssal ; kár, hogy a „training“ ennél is hiányzott, mert ajkai az első „disz-mars“ fúvása után feldagadtak. A csapatot útközben elért eleséges kocsi látása felvillanyozta, majd a tetthelyen a lepakolt reggeli (az egyleti szolga által ügyesen, vőfélyesen szolgáltatva) megújította erőben a kirándulókat, kiket a házi úr két előzékeny helyettese szívesen fogadott s egész nap elhalmozott szívességekkel. Említésre méltó, hogy a gyaloglók közt épen a legfiatalabb egyesületi tagok hiányoztak; az öregek, pl. maga az elnök, bátrabbak voltak, — a mi máskor remessziről, habár szemeiben könyek rezegtek. Rogert közeledő léptek zaja felébresztő álmodozásából. Már egy órája, hogy itt áll. A jegyző megérkezett. Roger a perron lépcsőin találta. Az ajtó felnyittatván, belépett a házba és visszavonult anyja szobájába. Ott leült a karszékbe s megkért mindenkit, hogy hagyják egyedül, azután állíttattál fűzte tovább kívül félbe szakított gondolatait. Minden a régi rendben maradt ; a sötét szinti és kárpitozott imazsámoly az ágy közelében, az ablak mellett a kis asztal, melynél olvasgatni szokott és a szögletben a kandikálló közelében az íróasztal, ahol sokszor dolgozgatott. Jól ismerte az Íróasztalt. Ha fiókját felnyitotta, először is arczképe tűnt szemébe, a milyen nyolcz- tíz éves korában lehetett hosszú hajjal, mely fürtökben omlott le vállaira. Édesanyja ezt nézegette, mikor a messze távolban levelet irt neki . . . Még most is ott kell lennie az arczképnek ! . . . Felállott, oda lépett az íróasztalhoz és kinyitotta a fiókot. Az arczkép most is ott volt, de keretét félig elfedőleg valami csomagocska feküdt előtte, ami Rogert meglepte. Kezébe vette, megnézegette , ébenfából készült kis doboz fekete selyem szalaggal összekötve, a zár helyén fekete pecséttel leragasztva. A szalag alatt egy kis darab fehér papiros, rajta ez egyetlenegy szó : Fiamnak. Mit tartalmaz e doboz ! A halott utolsó kívánságait talán ? . . . Roger reszkető kézzel tépte le a pecsétet. A doboz nem volt kulcscsal bezárva. A fedél csakhamar felpattant. Levél volt benne. Roger felbontotta, de ujjai másra is akadtak , valami könnyű szövetdarabot talált melyet a papiros egészen eltakart. Roger nagyot nézett. Batist zebkendő volt, mely önmagától szétvált és egyik szögletében egy M. betű hímezve. Édesanyját Máriának hívták, e zsebkendő az övé volt. De különös, az M. betű egy egyenes vágás által ketté volt szelve és a szakadás szélén egy körülbelül két ujjnyi széles barnavörös folt. Mi lehet ez ? Roger aggodalomba esett. Miért ? Maga sem tudta volna megmondani. De tetőtől-talpig megborzadt. Valami benső hang azt sugalta, hogy itt mély titok előtt áll, egy élet titka előtt , mit meg kell tudnia. Egy-két perczig habozott. Azután lázas siettséggel felnyitotta az iratot s a következőket olvasta ki belőle : mélhetőleg másként lesz. Délelőtt, a lustábbak kocsin kiszállingózván s még egy jó lábú ügybarát (e lapok szerkesztője) is kigyalogolván magában, 20-ra szaporodott az egybegyűltek száma. A délelőtt tekézéssel, lapdázással és versenyfutással telt el, melyben Gál Dániel egyesületi tag nyerte el a díjul kitűzött „egészséges tontatartót.“ Oly szépen futott, hogy megérdemelné a bajnok nevet, ha azt az egyesület osztogathatná s ha ő a futásnál bajnokibb sportban nem akarna értte versenyezni. Délben ismét Mihály szolga hívta asztalhoz, általa főzött paprikás mellé a tornászokat, kik a sok mozgás által erősített hatalmas étvágygyal láttak az ebédhez, szem előtt tartván ebben a derék egyesületi orvos által (elismerésre méltó önfeláldozással) mutatott jó példát. Az ebéd olyan kedélyesen, olyan lelkes hangulatban ment végbe, hogy minden jelenlevő vágyik az ismétlésre. Délután kit a tekepálya, kit a — folytonos dikcziókkal, életes előadásokkal (s jó borral) vonzó — asztal foglalt el, úgy hogy az együttlét a programmon túl is kiterjeszkedett. Úgy tudjuk, hogy rövid időn másik, hosszabb gyaloglást tervez az egyesület. Kívánunk annak is hasonló szép sikert. — Színészet. Pesti Ihász Lajos színtársulata még egy pár hétig városunkban marad s a budapesti nemzeti színháztól és a népszínháztól vendég művésznőket vár, hogy minél élvezetesebb estéket szerezzen közönségünknek. Úgy halljuk, hogy az egyik vendégművésznő a híres Pálmai Ilka lesz, kinek művészi játékában és gyújtó dalaiban nem volt szerencsés még gyözködni városunk közönsége- Szathmáry Latkóczyné Lujza asszony megkedvelte városunkat, egy pár estét kedves társaságban töltött el, sőt a „Sas“-ban társas vacsorát is rendeztek tiszteletére. Múlt szombaton este volt búcsú vendégjátéka, Csiky Gergely : „Proletárok“ czímű jeles darabjában Szederváry Kamillát mutatta be igen sikerülten. Ezen előadás igen jól folyt le, a szereplők mindnyájan derekasan helyt álltak, különösen Kovács Lajos excellált. Azóta csak két előadás volt. Egyik „A vásárhelyi huszárok“ czimen Asztalos Sándor jutalmául adatott elő, melyben a jutalmazott igen jó alakítást nyújtott s tapsokat aratott, a másik „Brankovics György“, Obernyik igen hatásos történeti drámája a czimszerepben Kovács Lajossal, ki fényes tehetségét teljesen érvényre juttatta s háromszor is részesült kihívásban. A szereplők általában jól oldották meg feladataikat s a nagy számú közönségtől méltó elismerést nyertek. — Tehenészet. Nagy Károly, a mintagazdaság kezelője nyolc darab magyar-erdélyi faj tehenet vásárolt a múlt héten Maros-Vásárhelyen a mintagazdaság számára, hol tejgazdaságot rendez be s a közönség részére naponként a házhoz küldve tiszta és jó tejet fog szállítani arra alkalmas üvegekben és kocsin. A megmaradt tejből pedig sajtot fog készíteni. A mintagazdaságból jó tejet lehet kapni naponként reggel a házhoz szállítva literenként 8 kijával. Jelentkezni lehet Nagy Károly gazdasági intézőnél. Üdvözöljük a jó törekvést s kívánjuk, hogy nép sikere legyen. — A népünnepély. Pesti Ihász Lajos színigazgató a múlt vasárnap rendezett jótékonyczélű népünnepélyre nagy készületeket tett, elővette a reklám minden nemét jó formán, a hordárok czipelték a póznákra ragasztott programmot, melyen sok változatosság igértetett. A reklám nem is tévesztő el hatását, mert a népünnepélyen a nagy munkaidőben is szép számú közönség vett részt. A Programm egyes pontjai azonban a valóságban nem „1880. márcz. 5.“ „Itt alszol mellettem gyermekem, kicsiny ágyadban, ajkidon mosolylyal, mialatt én e sorokat irom . . . Mikor fogod elolvasni ? Ha nagyra nősz, ember lesz belőled ugye ? Igen, embernek kell lenned, hogy elolvassad. Ha korábban halok meg eltépem. „Miért írom le most ? Meg kell lennie. Vannak oly igazságok, miket nem elnyomnánk. Ha elfojtanám azt, mit itt elmondani akarok, még a sírban is kínozná szívemet. „Az a férfi, kinek te nevét viseled, ma reggel meghalt. Ez az ember az én férjem volt isten és emberek előtt. De azért mégsem ő volt az. Ő nem a te atyád. „A mese époly egyszerű, mint amilyen szomorú. Nem tudom, miért adtak hozzá. Nem tudom, miért egyeztem bele, hogy nejévé, legyek. Most tíz éve még gyermek voltam. Életemet a véletlennek dobták oda zsákmányul, mint ahogy a követ dobják a vízbe. Azóta megtudtam, hogy e gondatlan eljárás nemcsak divat, hanem szabály is. „De már esküvőm napján néhány szóból megtudtam a valót. Az a férfi, kinek nejévé lettem, tudta mit cselekedett. Vagyonomért vett el pénzemért, melyre szüksége volt, hogy aranyaimmal mossa tisztára a kártyajátékban rajta esett becsületbeli foltot. Egy szóval üzletet kötött. Vallomása nemcsak gyűlöletes volt, hanem cinikus is. Ha akkor meg nem haltam az undortól, annak csak az az oka, hogy az undor nem öl. „Ám egy pillanat alatt új lény ébredt bennem. Elhatározásom visszavonhatatlan. Egy órával későbben kijelentettem uramnak és parancsolómnak, hogy érje be vagyonommal. Ellenkezni mert. Nászkeztyűimmel arcul ütöttem. E sérelem örökre elválasztott bennünket. „Aminek be kell következnie, bekövetkezik. Szerettem egy férfit, ki méltó volt vonzalmamra, egy eszes, nemes szivü férfit. A te arczod és a te szived, mert hiszen ő volt a te atyád. „Nos, azt a férfit én öltem meg. „Hogyan? Ez borzasztó, rettenetes őrültség. De úgy van. „Hallgass és bocsáss meg. „Egy napon nem titkolhattam többé állapotomat. És akkor a keserű bánat perczei állottak be. A világ előtt kénytelen lévén hallgatni, az a férfi, ki az emberek szemeiben a mutatkoztak s hiába is várta a közönség. Az ígért ingyen szini előadásból is csak egy darabocska volt, a „Csókon szerzett vőlegény“nek az első felvonását adván elő a színtársulat. A nagy ökör sütés megvolt, de csak egy vereménybeli ökör jön áldozata , tűzijáték, tombola s Kovács Lajos rendező tudná mi minden volt s a táncz sem maradt el, de azért bátran megmondhatta volna a publikum, hogy: lássuk már a medvét. A jövedelem eléggé szép lehetett, mert a szinigazgató 100 irtot adott át belőle a polgármesternek a városi tisztviselői nyugdíjalaphoz való csatolást végett. — Szépirászati tanfolyamot nyit f. hó 10 én Józsa Lajos városi szépiró. A tanfolyam 4 hétig tart naponként egy órai tanítással s kiterjed a magyar és német szépírásra. Taudit egy tanulótól 5 frt. A tanulás Józsa ur lakásán III. tized 1085. sz. a. Aracsi Dániel állatorvos házában lesz. Felnőtteknek saját lakásukon is ad oktatást a szépirónt, kit ajánlunk a szülők s általában a szépírást elsajátítani akarók figyelmébe . Megszűnt járvány. Szentes város főkapitánya értesítette városunk hatóságát, hogy az ott majdnem egy hónapig tartott sertés orbáncz teljesen megszűnt s ennek folytán a sertéseknek Szentes város területéről való behajtása, valamint a sertés vásárok tartása és sertéseknek más községekből való behozatalára vonatkozó tilalom m hó 29-én megszüntettetett. — A fürdőbe utazók figyelmébe ajánljuk, hogy el ne mulasszák megszerezni az „Útmutató“ menetrendkönyv július havi füzetét. Ez az egyetlen könyv, mely az összes mérsékelt áru fürdőjegyeket tartalmazza, fürdőjegyek vétele pedig jelentékeny kedvezménynyel jár. Óva intjük a közönséget az idegen nyelvű, külföldről importált utazási könyvek megszerzésétől, melyek az utazót, tévútra vezetik, miután sem a fürdőjegyekről, sem a nagy számbanönálló mérsékelt áru menet-térli jegyekre nézve nem tartalmaznak felvilágosítást. A párisi kiállításra utazók figyelmébe ajánljuk, hogy az „Útmutató“ magyar hivatalos menetrendkönyv július havi füzete, mint külön mellékletet, a budapesti-párisi és pária-budapesti teljes menetrendet tartalmazza valamennyi útirányon át. Valamennyi állomás Budapesttől Párisig és vissza egy menetrendben van összefoglalva, ami semmiféle más menetrendkönyvben sem magyar, sem más nyelven nem található meg. Ezen kívül az „Útmutató tartalmazza a teljes páris-londoni menetrendet is, ami a közkézen forgó menetrendkönyvekben szintén nem található meg. Ily módon az „Útmutató“ nélkülözhetlen szolgálatot tesz a Párisba utazóknak, megszerzése tehát minden utazóknak érdekében fekszik. Az „Útmutató“ kiadó hivatala Budapesten van, VI., Podmanitzky-utcza 17 b sz. a. — A meggyőződés hatalma. Világos bizonyítékok győzik meg a közönséget, hogy Warner Safe Cure-je az egyedüli hatásos szervese- és májbaj, továbbá a vízszervek bajai ellen, nemkülönben az ezekből származó minden egyéb bajok, nevezetesen rheumatizmus, köszvény, vizibetegség és gyomorbaj ellen. Az emberiség legnagyobb része szenved e bajok egyikében. Warner Saje Cure-je kéznél van minden olyan családban, melynek kedves hozzátartozóinak egészsége. Orvosok sikerrel alkalmazzák Warner Safe Cure-jét ott, ahol minden más szer hatástalan marad. Ezreket gyógyított már ki Warner Safe Cure-je, s mindenki kigyógyulhat általa. Az alább közölt bizonyítványok és hálálkodó levelek minden kétséget kizárnak. I te törvényes atyád volt, bosszút állott rajtam , hajdani viseletemért. Tettelésből-e vagy komolyan, kedve telt benne, hogy kínozzon engem. Tudni akarta, ki az, aki az ő „becsületében“ gázolt, — mintha neki még lett volna elvesztegetni való becsülete. De annak nevét semmiféle fájdalom ki nem erőszakolta volna belőlem. Kierőszakolta egy gyűlöletes érzelem: a féltékenység. „Igen, a féltékenység! Miként történt a dolog ? Nem tudom már, nem akarom tudni.. . Az igazat megvallva, nem emlékszem. Néhány czélzatos szó egy nőtől, kit barátnémnak tartottam; házassági terv a férfival, kit szerettem, írtam neki. Nem volt otthon, elhagyott. Fejem szédült. Őrültté lettem és egy heves jelenet alkalmával, fájdalmam kiáltásával együtt a név kirepült ajkimon! „Másnap a két férfi megverekedett. Ha a párbaj csak valaha is isten ítélet volt, isten sokat tévedett. Édes atyádat megölték. „Nem tudtam e dolog felől. Csak akkor értesültem a történtekről, midőn a férfi, kinek nevét viseltem, belépett szobámba és egy zsebkendőt dobott az ölembe — ez az a zsebkendő, mit meg fogsz találni — vértől volt áztatva. — „Fogja — így szólt durva diadallal — úgy látszik, hogy az ön talizmánjai sem sérthetetlenek.“ Felismertem, nagyon jól ismertem a zsebkendőt. Ő, atyád vitte el első találkozásunk alkalmával. Megesküdött, hogy örökké szíve fölött fogja hordani. Szavát megtartotta: a zsebkendővel egyidejűleg furatott át szíve és az ő vére ülepedett meg a kard által tépett seb szélein! „Te csak halálom után tudod meg. A holtak arcza nem pirul többé. „A doboz fenekén egy másik borítékba egy nevet rejtettem: atyád nevét. Ha tudni akarod, megtalálhatod. De mielőtt megragadta, mást tett. Hirtelen ajkához emelte a zsebkendőt és zokogva csókjaival borította a vérfoltot. Róger láztól dobogó szívvel olvasta végig . . . Egy pillanatig mozdulatlan maradt, mintha földbe gyökeredzett volna. Azután szeme ösztönszerűleg tekintett a doboz felé. Boríték van az alján csakugyan. Már utána nyújtja kezét . . .