Hód-Mező-Vásárhely, 1891. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-04 / 1. szám

2. oldal. ____________________________ történt elvesztése a már is megtört apát annyira megrendítette, hogy huzamosabb ideig gyöngélkedett s a betegség mindin­kább erőt vévén rajta, nyugdíjaztatását kérte, melyet meg is nyert. Két gyermeke maradt, egy leánya, ifj. Miklós Gyul­ákné, és Aladár. Már rég idő óta rettegett hüdési ba­joktól, mert nehány év előtt ilyen forma bajban gyógykezeltetett. Most szórakozás végett rándult fel az ünnepek előtt Budapestre s ott lepte m­él.1­ szerettei körén kívül a halál. Kiváló emlékét sokáig megőrzik vá­rosunkban mindazok, a­kik a tiszteletre méltó, leereszkedő nyájas öreg urat is­merni, vele érintkezni, vagy épen ven­dégszerető házánál tisztelni szerencsések voltak. Nyugodjék békében! * A boldogult hült tetemei ma délelőtt 11 órakor tétetnek Kis-Zom­borban a családi sírboltba örök nyugalomra. A városi tanács a hatóság kép­viselésére Szikszay Dénes, Kiss János tanácsnokokat és Dusics Péter törvényhatósági biz. tagot kül­dötte ki tegnapi üléséből a temetésre és gyász­­koszorút helyeztet a ravatalra. Népmozgalmi adatok az 1890. évről. Az é­v. r­e­f. egyházban született 542 fiú és 545 leány, összesen: 1087 lélek;­ ezek között törvényes 507 fiú és 521 leány, tör­vénytelen: 35 fiú, 24 leány. A szülöttek szám­a a múlt évinél kevesebb 151-gyel. Há­zasságra lépett: 295 pár, ezek között 268 tiszta, 27 vegyes házasság; felbontatott: halál által 271, elválás által 22 házasság. A házas­ságra m­ettek száma a múlt évinél 41-gyel kevesebb. Meghalt: 594 fi és 658 nőnemű, összesen: 1252, ezek között 5 éven aluli 370 fi és 259 nőnemű, összesen: 529; nem házas fi 424, nő 400; házas fi 120, nő 153; özvegy fi 40 nő 9(ki A torokbajban elhaltak száma: 327. A meghaltak száma a múlt évi­nél több 352-vel. A halottak száma a szülöt­tek számánál több 165-tel. E kimutatásban nincsenek befoglalva az Orosházán és Sám­sonban született, házasságra lépett vagy elhalt helybeli illetőségűek. A r­o­m. k­a­t­h. egyházban szü­letett 254 fiú és 306 leány, összesen: 560 lé­lek, ezek között törvényes 522, törvénytelen ________HÓD­MEZŐ-VÁSÁRHELY.________ 38 szülött. A szülöttek száma a múlt évinél kevesebb 9-czel. Házasságra lépett: 253 pár, 26-tal kevesebb mint a m­últ évben. Meghalt 248 fi, 245 nőnemű, összesen: 493 egyén, 121-gyel több mint az előző évben. A meg­haltak számát a szülötteké felülmúlja 67-tel. Az ágost. evang. egyházban született 11 fi és 14 leány, összesen: 25 lélek egygyel több mint az előző évben; házasságra lépett: 15 pár, ezek között 3 tiszta, 12 vegyes,­ 7-tel több mint a múlt évben; meghalt: 12 fi, 14 nőnemű, összesen: 26, kettővel több mint az előző évben. A meghaltak száma a szülöttekét egygyel felülmúlja. A görög-keleti egyházban született 7 fi és 10 nő, összesen: 17 lélek; ezek közül törvénytelen 2 nő (ezigány). A szülöttek száma 1-gyel több az előző évinél. Egybe kelt: 5 pár, vegyes 3. Meghalt: 10 fi és 5 nőnemű, összesen: 15. A halálozások száma a múlt évinél kevesebb 1-gyel. Az izr. hitközségben született 28 fia, 21 leány, összesen: 49 lélek kettővel több mint az előző évben; házasságra lépett: 12 pár; meghalt: 13 fi és 13 nőnemű, 5 éven alul elhalt 10, halva született 1, a halottak száma az előző évinél több kettővel. Az unitárius egyházban szü­letett 11 fiú és 11 leány, összesen: 22 lélek­, ezek közül törvénytelen 1. A szülöttek száma az előző évinél több 7-tel. Eskettetett: 8 pár. Meghalt: 15 fi és 8 nőnemű, összesen 23, 19- czel több mint az előző évben. A nazarénus­oknál (hívők) a városi hatóság által vezetett anyakönyv sze­rint: született 8 fiú, és 14 leány, összesen: 22 lélek, 13-mal kevesebb mint az előző év­ben. Párosodott 5 pár. Meghalt: 10 fi és 15 nőnemű, összesen: 26, 9-czel több mint az előző évben. Városunkban tehát az 1890. évben össze­sen­­ született 1782, meghalt 1861 egyén. Vesz­teség : 79.­­ A fogyasztási adók a­z. év első nap­ján magán­bérlő kezelése alá kerültek. A vá­rosi hatóság erről lapunk hirdetési rovatában 17223. számú hirdetményben tájékoztatja a közönséget. E hirdetményhez pótlólag előfize­tőink s általában a lakosság érdekében mi még a következőket jónak látjuk közölni: Magánszemélyek és viszontelárusítók ál­tal, más beszedési körből vagyis más város­ból behozott, czukor, czukorka, candirozott gyümölcs és csokoládé gyártmányok, a berak­tározás előtt 3 órával bejelentendők. (1883. V. t. ez. 6. §.) Helyben, nagykereskedőtől, viszont elá­rusítók által vásárolt 5 kgmon felüli mennyi­ H.-M.-Vásárhely, január 4. 1891. Négy ezukor, és 50 liternyi vagy azon felüli mennyiségben sör, adózatlan is beszerezhető, ha a nagy kereskedő azt az általa kiállított kiviteli vagy átengedési tárczával vagyis adó­zatlanul adja el, s a vevő fél a kitüntetett mennyiséget, magára nézve, fogyasztási adó tekintetében adózatlan dolognak elismeri. Az ilyen czukor és sörmennyiség adója a nagy kereskedőnek, vagy havi leszámolás útján, vagy adóvisszatérítés czímén visszafizettetik; köteles azt az illető viszontelárusító a beszerzett idő után 2 órával bejelenteni; a magánosok által, akár vidékről, akár helyben vásárolta c­ikket 24 óra alatt szintén bejelen­tendők. Az ez ellen vétők, vagy ezt elmulasztók, a tárgy után járó adó 10-szeresétől 20-szoros­­sáig terjedhető pénzbírságban marasztalhatók. Boradó körüli kihágások : 1. ha a fogyasztási adó alá eső szőlő­­ezefre, must vagy bor, valamely beszedési körbe bevitetvén jelentés nélkül le- vagy kirakatik; 2. ha ezen tárgyak ételek idején, és nem a rendes országúton szállíttatnak, szállítani ápril hstól szeptemberig reggel 5 órától esti 9 óráig — a többi hónapokban pedig reggel 7 órától esti 7 óráig szabad; 3. ha jelentés nélkül szállítás közben, va­lamely beszedési körben tovább tartózkodnak,­­mint amennyi idő az igavonó állatok etetésére és itatására szükséges; 4 ha a szőlős­gazdák által bevitt szőlő­­czefrére, vagy mustra nézve, a bejelentés iránt fenálló rendszabályok nem tartatnak meg, vagy­is 6 óra alatt nem létetik jelentés; 5. ha a bevitel, vagy keresztül vitelnél, a tárgyak mennyiségéről és neméről oly va­lótlan bejelentés létetik, hogy a fogyasztási adó kisebb összegre üt, mint a­mennyi a va­lósággal talált tárgytól járna; 6. ha az adófizető­ fél, kinek kötelessége a fogyasztási adó alá eső italkészleteit bejelen­teni, ezt az arra kitűzött idő elforgása alatt tenni elmulasztja; 7. ha az adófizető fél fogyasztási adóval meg nem rótt italkészletet, a fennálló rendsza­bályokkal ellenkezőleg, előleges bejelentés nél­kül megőrzés végett magához vétet, vesz e­l vagy vizet; 8. ha előleges bejelentés és az adón­k lefizetése nélkül, bormérő, fogy adóval meg nem rett italkészletet visz az omlási he­lyiségbe ; 9) ha a lezárult és felvett hordók és bo­ros edények, melyekben fogyasztási adó alá tartozó italkészlet van, az ide vonatkozó rend­szabályok mellőzésével felnyittatnak és belőlük bor vétetik ki. 10. ha az adófizető fél birtokában több borkészlet találtatik, mint a mennyit a kezei tf-vá9 c­gA’ jjfiu vágyak, tört remények. Elbeszélés. I. J Istenben boldogult János király hamvai a sírboltban pihentek már nagy szomorúságára szép ifjú nejének, nagy örömére Perényi Pé­ter, Révai Ferencz uraim­éknak. Perényi, Révai uraimék nyalka huszárok­kal, fővezér Rogendorf Vilmos erős cseh-né­­met haddal, nagy ágyukkal, sok néppel fog­ták körül kincses Ruda várát, hol a szép öz­vegyasszony igazán bus özvegy életet élt. Fővezér Rogendorf beüzent a várba az özvegy királynénak, immár úristen szent tet­szése szerint kiszólitván János királyt e gyarló világból, királyné asszony hát azon legyen, hogy Ruda várát, az országot, a koro­nát átadja Ferdinándnak, úgy hozván magá­val a váradi kötés. Erre Izabella királynénak kellett volna felelnie; de nem ő, a kincstartó Fráter György felelt­ . " — Mit ember kötött, azt ember fel is bonthatja. Ti nem tartottátok meg a kötés pontjait, mi sem fogjuk megtartani. Se Buda, se a korona nem lesz Ferdinande; Izabella királyné marad. E gúnyos üzenettel küldöné vissza a ta­rát Rogendorf követeit. — Kérjétek meg a német vezért, kérje­tek nevemben bocsánatot, hogy minap esze­hagyott öregnek neveztem őt. Most már lá­tom s bámulom bölcsességét. Okosan tette, hogy a zsidó temetőben vonatta föl sátorát, mert bizony szüksége lesz temetőre. Slegendorf vezér nem vesztegette tovább­á a szót, hanem fölállíttatta roppant ágyúit;­­ talán jobban megértik azoknak szavát a budai­­ várban. És most a Madárhegyről, a Szent- Gellért ormáról, a zsidó temetőből, jobbról­­balról hullt alá a bomba, golyó az ostromolt városra. Perényi Péter meg a szombati kapu tá­ján törette a falat. Az Országh-család épüle­tében nagy kárt is tett. De a budai magyar urak ilyen időben sem tanultak meg félni. Kitörtek vitézül az ellenre s czivódtak megátalkodottan egymás között. Itt pártos urak, amott Rogendorf ágyúi. Akármerre nézett királyné asszony, mindenütt sötét képekre talált. S ha pártfogójára, gyám­jára gondolt, a hatalmas török császárra, resz­ketett a szív puha szép keblében. Nem is talált vigaszt, enyhet, csak mikor gyermekét ölébe szorította s csókolgatta arany­­hajú kis fejét, csak mikor honfiai, a lengyel urak, Gorka Endre s Czernahorszky prépost álltak mellette. Hangos panaszokkal, sok jaj­­szóval siratta akkor gyászos özvegységét. Ez sem tartott sokáig. Egy este fi­ról­ hallja a királyné, hogy a magyar urak a két jámbor lengyel követet, puskásokkal közbe fogván, szégyenszemre a budai kapun kiűzték. Izabella arcza lángba borult e hírre. In­gerülten, haragtól lázas hangon parancsolta szolgáinak, hogy készüljenek. Szekereit fölra­katta, lovait szekérbe fogatta; mert úgy se­gítse isten, hogy még ez éjjel kimegyen Budá­ból fiával, kincseivel, szolgáival. Az udvarbiró bámulva, szörnyüködve kérdezte: — Hová? — A német táborba, — felelt boszosan a királyné. II. Az urak Werbőczy István kanczellár há­zánál voltak egybegyülve: Fráter György kincs­tartó, Petrovics Péter temesvári ispán, Mar­kos Péter, Bathyányi Orbán. Odahivatták a királyné asszonyt és szóltak neki sok szép szó­val, sok könyörgéssel, de Izabella hajthatatlan maradott.­­ — Mit kíván kegyelmetek tőlem? szólt daczosan. Meguntam a szolgaságot, levetem a lánczokat; nem akarok azoknak engedelmes­kedni, kik nekem tartoznak engedelmességgel. Mit kívántok tőlem? Werbőczy István uram válaszolt ékes be­széddel a királynénak, hogy tekintse a szegény ország siralmas állapotát s ne növelje azt el­lenkezésével, sőt inkább örüljön, hogy az ám­í­­tóktól megmenekült, kik koronáját le akarták tépni; megmenekült a báránybőrbe öltözött farkasoktól, kik titkon a német táborba jártak

Next