Hód-Mező-Vásárhely, 1891. július-december (21. évfolyam, 28-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

2. oldal. A j­á­r­ó­l­a­g­o­s, nyilvános rendeletén (ambulatorium) jelentkezett szembetegek száma február elejétől június 30-ig 148-at tett, ezek között helybeli volt 97, vidéki 51. Az egyes tanács­adatokat, illetőleg kezeléseket (kórházi szokás szerint) összeadva, a „rende­lések összege 2226-ot tesz; ebből esik febru­árra 218, márcziusra 316, áprilisra 509, má­jusra 637, júniusra 546; a legkisebb szám volt egy napon: 8­10; a legnagyobb több ízben: 35; a­mi, hozzáadva a kórházi szem­betegek számához, mutatja, hogy volt olyan (több) nap, mikor a szemkórházban 65 beteg­gel kellett egy­folytában foglalkoznom, stb. A vasárnapi munkaszünet. * Öröm napja lesz a jövő vasárnap Ma­gyarország iparosainak és kereskedőinek. A vasárnapi munkaszünetről szóló törvény f. hó 15-én lép életbe s e hó 19-én, mához egy hétre lesz az első ünnep. A törvény végrehajtását szabályozó mi­niszteri rendelet már ki van adva s tájékozás Végett alább ismertetjük azt. E rendelet meg­állapítja azon kivételeket is, melyek értelmé­ben az ipari munka vasárnapokon és Szent István naján is végezhető lesz. A rendelet igy szól: . A vasárnapi munkaszünetről szóló 1891. XIII. t.-cz. folyó hó 15-én lép életbe és folyó hó 19-én lesz az első vasárnap, mikor a tör­vény legelőször, tényleg végrehaj­tatik, mire már a legutolsó intézkedést is megtették. A kereskedelmi miniszter, valamint a pénzügy­­miniszter most bocsátották ki azokat a ren­deleteket, melyekben meghatározzák azokat az eseteket, mikor bármily fontos okból a mun­kaszünet alól felmentés adandó. Tehát a ke­reskedelmi miniszter rendelete értelmében va­sárnapokon és szent István király napján az ipari munka ezután is végezhető lesz a kö­vetkező iparnemeknél és az alábbi módozatok mellett u. m.: I. mert az üzem félbeszakítása lehetetlen: 1. az agyag, porczellán, majolika és kőedény­iparnál, nemkülönben a mész-, fösz-, cement­es téglaégető-iparnál, k­i­z­á­r­ó­l­a­g az é­g­e­tés­i munkák; 2. a bőriparnál a kavarási és bőrforgatási ipari munkák, de csak legfel­jebb délelőtt 9 óráig; 3. a czukor­ipar­­nál a czukorgyártással és finomítással járó munkák; 4. az eczel-iparnál a feltöltési és er­jedési műveletek körül végzendő ipari munka; 5. a fehérítési iparnál a chtorozási és lugzási munkák legfeljebb délelőtti 10 óráig; 6. A kenderáztatási­ iparnál; 7. keményítő­ iparnál; 8. a kőolaj-finomító iparnál azon ipari mun­karész a­mely a végzendő művelet természe­ténél fogva félbeszakítást nem tűr; 9. a ke­ményítő iparnál kizárólag a légszesz előállítá­sára, a lámpák meggyújtására és eloltására szükséges ipari munka; 10. a malmoknál az őrlési művelet; 11. a kertészeti iparnál a ter­meléssel és miveléssel kapcsolatos félbeszakít­­hatlan és sürgős munka; 12. a papír-, papír­­pép- és celulás iparnál a félbeszakítást nem tűrő munka; 13. a pótkávé és katang szárító iparban azon ipari munka, mely őszszel a répa vagy gyökér feldolgozására és szárítására elkerülhetetlenül szükséges; 14. a sajtkészítési iparnál és 15. a szalámi gyártásnál a félbe­szakítást nem tűrő munka; 16. a selyem ipar­nál, a­ selyemgubók beváltásának ideje alatt a selyemgubók átvétele, továbbítása, fojtása és gondozása körüli munkák; b) a selymérpete készítés által igényelt munka; 17. a serfőző maláta és 18. a szeszipar valamint szeszimno­­rnitás és élesztőgyártás, nemkülönben az élesz­tőnek elfuvarozása; 19. a színnyomásnál és kékfestésnél végzendő azon munkák, melyek a folytonos üzem félbe nem szakíthatása miatt szükségesek; 20. a tésztagyártásnál, a szárítás­sal egybekötött munka déli 12 óráig. Az üveggyártásnál, a­mennyiben az regeneratív fűtőkészülékkel űzetik, a fűtési, az üvegolvasz­tási és üvegfúvási félbeszakítást nem tűrő munkák; 22. a vas és aczélgyárak üzemágai­nál mindazon munkák, amelyek félbeszakítást nem szenvedhetnek, jelesül a vas- és aczélol­­vasztó-, kavaró-, finomító- és csőforrasztó pes­tek, a hengerlő művek munkái, az ezekkel kapcsolatban levő és üzemek folytonosságához szükséges összes műhelyek, a gáz és gőzfej­­j lesztő, szénégető, kékszégető, t­anszoló, pörkölő és öntőüzemek, a helyi szállító pályák és egyéb mellék­műveletek, valamint berendezések félbeszakítást nem tűrő munkái; 23. a vegyé­­szi iparnál az üzem azon egyes műveletei, a­melyek félbe nem szakíthatók, például az izzó láng és olvasztó­­kamenczéknél ólomkamarák és retortáknál folyó munkák stb.; 21. a villa­mos erőt, illetve áramot előállító telepeknél előforduló ipari munka; 25. a zománczozott vasedény iparnál az olvasztási, égetési és ön­égetési munkák. 11. Mert a fogyasztó közönség igényei a­­ folytonos üzembetartást megkövetelik: 1. a borbély és fodrász iparnál nyitott üzleti helyi-­­­sngben, csak déli 12 óráig, azontúl csak ma­gánlakásokba, színházakba vagy hasonló nyil­vános előadások alkalmából házhoz híva; 2. a fürdőüzleteknél; 3. a c­ukrász, sütemény és mézeskalácsos iparnál; 4. a mészárosok, hente­sek és a kolbászkészítők iparánál az előállítás és elárusítás legfeljebb délelőtti 11 óráig; 5.­­ a vadkereskedők iparánál az elárusítás 11 óráig; 6. a kofák üzlete, a­mennyiben az áruk üdülő és mulató helyeken vagy a vásáron il­letve községen kívül sátrak alatt vagy vala­mely szokásos módon asztalokon vagy a föl­dön kirakva árusíttatnak; 7. a pékiparnál a készítés illetve gyártás déli 12 óráig, az eláru­sítás azontúl is; 8. a szódavíz gyártása és el­­árusítása; 9. a szállodák-, vendéglők-, sör-, bor- és kávémérések és kávéházak; ill. tej, gyümölcs és kenyér elárusítás; 11. természe­tes virágok elárusítása; 12. A nyomdaiparnál a halasztást nem tűrő állami és hatósági nyom­tatványok, színlapok, műsorok, gyászjelentések kiállítására és úgy­ezeknek valamint a szinla­pok széthordására okvetetlenül szükséges munka; 13. a gépiparnál a sürgős és halaszt­­hatlan javítási munkák legfeljebb délelőtt 10 óráig; 14. a kisiparosoknál sürgősen rendelt javítási munkák bevégzésére szükséges ipari munka legfeljebb délelőtt 10 óráig; lakásoknak sürgős átalakításánál szükséges munkák a ha­tóságilag szabályozott költözködési időszakot megelőző és követő egy-egy hétben; 15. a fű­szer, bor, tirea, csemege- és lisztkereskedések­nél, valamint a szatócsok üzleténél d. e. II óráig; 16. minden egyéb kereskedelmi, illetve elárusító üzletnél, úgyszintén a szolgálat­köz­vetítő üzleteknél legfeljebb d. e. 10 óráig; 17. kereskedelmi ipari és gyári alkalmazottak iro­dai munkája d. e. 10 óráig; 18. ha valamely üzlet állami egyedáruság tárgyát képező czik­­kek elárusitásával fel van jogosítva, e mellett más czikkek vételével és elárusitásával is fog­lalkozik, vagy amely ugyanabban az üzlethe­lyiségben más ipart is gyakorol, az ezen utóbbi üzletkörre nézve úgy az 1891. évi XIII. t.-cikk mint a jelen rendelet hatálya alatt áll; 19. élelmi­sze­rek előállítása és szállítása már a szünnapokra következő napon éjjeli 1 órakor megkezdhető; 20. a törvényes munkaszüneti napra eső országos vásárokon az elárusítás a jelen rendelettel korlátolva nincsen és e napon az országos vásárhelyen létező kereskedői és i­pari elárusítás is korlátlanul gyakorolható. A törvé­nyes munkaszüneti napra eső heti vásáron az elárusítás csak d. e. 10 óráig tarthat. Önként értetik, hogy ezzel az egyes országos vásárok tekintetében fennálló törvények és szabályren­deletek nem érintettek és hogy jelesen az 1868. évi Lili. t.-cz. 19. §-a szem­ előtt lesz tartandó. III. Mert a közforgalom, valamely hadá­szati vagy egyéb közérdek a folytonos üzem­ben tartást követeli: 1. a vasúti és a hajózási üzemek, valamint a posta-távirda és távbeszélő üzemeknél előforduló ipari munka; 2. hadá­szati szempontból sürgős építkezési, felszerelési * S rEfigga. V9 [ C—"''p)® S~(^-s §tudomány és kocsih­hoz. — Jöjjön az úr, ha akar, mert én nem várok tovább. —­ Dehogy nem vár kend ! Busásan meg­fizetem a fuvarbért, tehát akkor indulunk, ha én akarom. — Jól van uram­, csakhogy már beeste­ledett s a mi utunk hosszú ám. — Csak türelem, majd véget értük. — Én nem bánom, csak az ur meg ne bánja, mert az idő nem jót kurrentál. Ez a párbeszéd ur és kocsis közt folyt vala egy országúti csapszékben, az alföldi síkságon. Úgy látszik, a kapatos embernek hasz­nált az öreg kocsis zsémbelődése, mert rögtön hivatta a zsaplárosnét és fizetett. Azután gyorsan magára ölte bő köpenyét, szó nélkül szállott fel a kezdetleges járműve, mely előtt három jobb időket átélt siralmas gebe várta már a zsírral bepáczolt szilostornak csattanós érintkezését; s mintha a szegény párák is egy gondolaton volnának örökösen morfondé­­ros gazdájukkal, hatalmas lábdobbanásokkal adák jelét a türelmetlen várakozásnak, bárha a fent említett ostoron levő „kun görcsök“ iránt épen nem viseltetének barátságos haj­ammal. A jármű végre megindult, lassan ha­ladva tova a porral kevert szürke esthomály­ban. Az öreg kocsis hébe-hóba biztatá a ge­béket szóval és ostorral vegyest s ilyenkor a saraglyában ülő kapatos ur élvezhette és érez­hette a menetsebességet, mely egy hatalmas rántásban s az ő nyakának hátrabic­czenésé­­ben nyilvánult. Szerencsére csak mindig egy pillanatig tartott annak a menetsebességnek az élvezése, talán azért hogy az érdemes utas el ne veszítse valahogyan a fejét. Mondom, csak addig tartott az, m­íg a gebék az ostor­ral érintkeztek, tovább nem értették a bizta­tást, úgy voltak már a veréssel, mint az egy­szeri czigány: megszokták. Egy-egy megújuló ostorsuhintás közben koczogva haladt a jármű, de aztán csiga módra mászott, kegyetlenül nyikorogva, mintha a haza sorsán keseregne. A kéjutazásnak ez a nagyon is impertinens volta egy cseppet sem látszott sodrából ki­hozni a mi utasunkat, a­ki zsebkendőjét a por behatása ellen orra alá tartva, szótlanul ült a vesszőből font ülésen. Talán meg sem szó­lalt volna, ha észre nem veszi, hogy a kocsis letért az országairól s behajtott a szántóföl­dek közt levő kátyús útra. — Mi az ördögöt csinál kend? — mor­dult rá a kocsisra. — Hát csak be akarok hajtani ide az erdőn túl levő Baglyasra, hogy ott meg­haljunk. — Miért halnánk ott meg? — Mondtam már az urnak,­­hogy nem jól áll az idő sorsa. — Aztán mit értsek én abból? — Azt, hogy fergeteg lesz nemsokára. — Honnan tudja kend? — Nagyon m­érgesen pillantott a nap lemenőben, aztán láttam a csárdánál, hogy a fecskék sietve húzódtak fészkekbe. — Bolond beszéd! Én ma megnéztem a városban a barométert, három napra derült időt jósol. — Hazudott uram az a marhaméter vagy mi a csoda ... Az a szent, a mit az isteni gondviselés jövendöl! Legalább okos emberek azt tartják. — Lássa kend, én is okos okos ember vagyok és még sem tartom azt. De már e szavakra hátrafordult ám az öreg s pipájára gyújtva, a gyufa lángja mel­lett lenéző pillantásokkal méregette utasát, majd kihivólag kérdezte: Miféle ember maga tulajdonképpen? A kapatos ember nem jött ki a szokott flegmájából. Nyugodtan, de azért különös te­­kintélylyel felelte: — Én filozófus vagyok. — Miféle mesterség az? — Azt nem érti kend. — Dehogy nem, csak magyarázza meg az úr! — Azt nem lehet megmagyarázni. — A mit az ember tud, azt mind meg­lehet érteni és magyarázni; csak az isteni gondviselés titkaiba nem láthat be gyarló sze­münk! — szólt vissza az öreg áhítattal. hód-mező-vásárhely. _ H.-M.-Vásárhely, julius 12. 1891.

Next