Hód-Mező-Vásárhely, 1891. július-december (21. évfolyam, 28-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
2. oldal. A járólagos, nyilvános rendeletén (ambulatorium) jelentkezett szembetegek száma február elejétől június 30-ig 148-at tett, ezek között helybeli volt 97, vidéki 51. Az egyes tanácsadatokat, illetőleg kezeléseket (kórházi szokás szerint) összeadva, a „rendelések összege 2226-ot tesz; ebből esik februárra 218, márcziusra 316, áprilisra 509, májusra 637, júniusra 546; a legkisebb szám volt egy napon: 810; a legnagyobb több ízben: 35; ami, hozzáadva a kórházi szembetegek számához, mutatja, hogy volt olyan (több) nap, mikor a szemkórházban 65 beteggel kellett egyfolytában foglalkoznom, stb. A vasárnapi munkaszünet. * Öröm napja lesz a jövő vasárnap Magyarország iparosainak és kereskedőinek. A vasárnapi munkaszünetről szóló törvény f. hó 15-én lép életbe s e hó 19-én, mához egy hétre lesz az első ünnep. A törvény végrehajtását szabályozó miniszteri rendelet már ki van adva s tájékozás Végett alább ismertetjük azt. E rendelet megállapítja azon kivételeket is, melyek értelmében az ipari munka vasárnapokon és Szent István naján is végezhető lesz. A rendelet igy szól: . A vasárnapi munkaszünetről szóló 1891. XIII. t.-cz. folyó hó 15-én lép életbe és folyó hó 19-én lesz az első vasárnap, mikor a törvény legelőször, tényleg végrehajtatik, mire már a legutolsó intézkedést is megtették. A kereskedelmi miniszter, valamint a pénzügyminiszter most bocsátották ki azokat a rendeleteket, melyekben meghatározzák azokat az eseteket, mikor bármily fontos okból a munkaszünet alól felmentés adandó. Tehát a kereskedelmi miniszter rendelete értelmében vasárnapokon és szent István király napján az ipari munka ezután is végezhető lesz a következő iparnemeknél és az alábbi módozatok mellett u. m.: I. mert az üzem félbeszakítása lehetetlen: 1. az agyag, porczellán, majolika és kőedényiparnál, nemkülönben a mész-, fösz-, cementes téglaégető-iparnál, kizárólag az égetési munkák; 2. a bőriparnál a kavarási és bőrforgatási ipari munkák, de csak legfeljebb délelőtt 9 óráig; 3. a czukoriparnál a czukorgyártással és finomítással járó munkák; 4. az eczel-iparnál a feltöltési és erjedési műveletek körül végzendő ipari munka; 5. a fehérítési iparnál a chtorozási és lugzási munkák legfeljebb délelőtti 10 óráig; 6. A kenderáztatási iparnál; 7. keményítő iparnál; 8. a kőolaj-finomító iparnál azon ipari munkarész amely a végzendő művelet természeténél fogva félbeszakítást nem tűr; 9. a keményítő iparnál kizárólag a légszesz előállítására, a lámpák meggyújtására és eloltására szükséges ipari munka; 10. a malmoknál az őrlési művelet; 11. a kertészeti iparnál a termeléssel és miveléssel kapcsolatos félbeszakíthatlan és sürgős munka; 12. a papír-, papírpép- és celulás iparnál a félbeszakítást nem tűrő munka; 13. a pótkávé és katang szárító iparban azon ipari munka, mely őszszel a répa vagy gyökér feldolgozására és szárítására elkerülhetetlenül szükséges; 14. a sajtkészítési iparnál és 15. a szalámi gyártásnál a félbeszakítást nem tűrő munka; 16. a selyem iparnál, a selyemgubók beváltásának ideje alatt a selyemgubók átvétele, továbbítása, fojtása és gondozása körüli munkák; b) a selymérpete készítés által igényelt munka; 17. a serfőző maláta és 18. a szeszipar valamint szeszimnornitás és élesztőgyártás, nemkülönben az élesztőnek elfuvarozása; 19. a színnyomásnál és kékfestésnél végzendő azon munkák, melyek a folytonos üzem félbe nem szakíthatása miatt szükségesek; 20. a tésztagyártásnál, a szárítással egybekötött munka déli 12 óráig. Az üveggyártásnál, amennyiben az regeneratív fűtőkészülékkel űzetik, a fűtési, az üvegolvasztási és üvegfúvási félbeszakítást nem tűrő munkák; 22. a vas és aczélgyárak üzemágainál mindazon munkák, amelyek félbeszakítást nem szenvedhetnek, jelesül a vas- és aczélolvasztó-, kavaró-, finomító- és csőforrasztó pestek, a hengerlő művek munkái, az ezekkel kapcsolatban levő és üzemek folytonosságához szükséges összes műhelyek, a gáz és gőzfejj lesztő, szénégető, kékszégető, tanszoló, pörkölő és öntőüzemek, a helyi szállító pályák és egyéb mellékműveletek, valamint berendezések félbeszakítást nem tűrő munkái; 23. a vegyészi iparnál az üzem azon egyes műveletei, amelyek félbe nem szakíthatók, például az izzó láng és olvasztókamenczéknél ólomkamarák és retortáknál folyó munkák stb.; 21. a villamos erőt, illetve áramot előállító telepeknél előforduló ipari munka; 25. a zománczozott vasedény iparnál az olvasztási, égetési és önégetési munkák. 11. Mert a fogyasztó közönség igényei a folytonos üzembetartást megkövetelik: 1. a borbély és fodrász iparnál nyitott üzleti helyi-sngben, csak déli 12 óráig, azontúl csak magánlakásokba, színházakba vagy hasonló nyilvános előadások alkalmából házhoz híva; 2. a fürdőüzleteknél; 3. a cukrász, sütemény és mézeskalácsos iparnál; 4. a mészárosok, hentesek és a kolbászkészítők iparánál az előállítás és elárusítás legfeljebb délelőtti 11 óráig; 5. a vadkereskedők iparánál az elárusítás 11 óráig; 6. a kofák üzlete, amennyiben az áruk üdülő és mulató helyeken vagy a vásáron illetve községen kívül sátrak alatt vagy valamely szokásos módon asztalokon vagy a földön kirakva árusíttatnak; 7. a pékiparnál a készítés illetve gyártás déli 12 óráig, az elárusítás azontúl is; 8. a szódavíz gyártása és elárusítása; 9. a szállodák-, vendéglők-, sör-, bor- és kávémérések és kávéházak; ill. tej, gyümölcs és kenyér elárusítás; 11. természetes virágok elárusítása; 12. A nyomdaiparnál a halasztást nem tűrő állami és hatósági nyomtatványok, színlapok, műsorok, gyászjelentések kiállítására és úgyezeknek valamint a szinlapok széthordására okvetetlenül szükséges munka; 13. a gépiparnál a sürgős és halaszthatlan javítási munkák legfeljebb délelőtt 10 óráig; 14. a kisiparosoknál sürgősen rendelt javítási munkák bevégzésére szükséges ipari munka legfeljebb délelőtt 10 óráig; lakásoknak sürgős átalakításánál szükséges munkák a hatóságilag szabályozott költözködési időszakot megelőző és követő egy-egy hétben; 15. a fűszer, bor, tirea, csemege- és lisztkereskedéseknél, valamint a szatócsok üzleténél d. e. II óráig; 16. minden egyéb kereskedelmi, illetve elárusító üzletnél, úgyszintén a szolgálatközvetítő üzleteknél legfeljebb d. e. 10 óráig; 17. kereskedelmi ipari és gyári alkalmazottak irodai munkája d. e. 10 óráig; 18. ha valamely üzlet állami egyedáruság tárgyát képező czikkek elárusitásával fel van jogosítva, e mellett más czikkek vételével és elárusitásával is foglalkozik, vagy amely ugyanabban az üzlethelyiségben más ipart is gyakorol, az ezen utóbbi üzletkörre nézve úgy az 1891. évi XIII. t.-cikk mint a jelen rendelet hatálya alatt áll; 19. élelmiszerek előállítása és szállítása már a szünnapokra következő napon éjjeli 1 órakor megkezdhető; 20. a törvényes munkaszüneti napra eső országos vásárokon az elárusítás a jelen rendelettel korlátolva nincsen és e napon az országos vásárhelyen létező kereskedői és ipari elárusítás is korlátlanul gyakorolható. A törvényes munkaszüneti napra eső heti vásáron az elárusítás csak d. e. 10 óráig tarthat. Önként értetik, hogy ezzel az egyes országos vásárok tekintetében fennálló törvények és szabályrendeletek nem érintettek és hogy jelesen az 1868. évi Lili. t.-cz. 19. §-a szem előtt lesz tartandó. III. Mert a közforgalom, valamely hadászati vagy egyéb közérdek a folytonos üzemben tartást követeli: 1. a vasúti és a hajózási üzemek, valamint a posta-távirda és távbeszélő üzemeknél előforduló ipari munka; 2. hadászati szempontból sürgős építkezési, felszerelési * S rEfigga. V9 [ C—"''p)® S~(^-s §tudomány és kocsihhoz. — Jöjjön az úr, ha akar, mert én nem várok tovább. — Dehogy nem vár kend ! Busásan megfizetem a fuvarbért, tehát akkor indulunk, ha én akarom. — Jól van uram, csakhogy már beesteledett s a mi utunk hosszú ám. — Csak türelem, majd véget értük. — Én nem bánom, csak az ur meg ne bánja, mert az idő nem jót kurrentál. Ez a párbeszéd ur és kocsis közt folyt vala egy országúti csapszékben, az alföldi síkságon. Úgy látszik, a kapatos embernek használt az öreg kocsis zsémbelődése, mert rögtön hivatta a zsaplárosnét és fizetett. Azután gyorsan magára ölte bő köpenyét, szó nélkül szállott fel a kezdetleges járműve, mely előtt három jobb időket átélt siralmas gebe várta már a zsírral bepáczolt szilostornak csattanós érintkezését; s mintha a szegény párák is egy gondolaton volnának örökösen morfondéros gazdájukkal, hatalmas lábdobbanásokkal adák jelét a türelmetlen várakozásnak, bárha a fent említett ostoron levő „kun görcsök“ iránt épen nem viseltetének barátságos hajammal. A jármű végre megindult, lassan haladva tova a porral kevert szürke esthomályban. Az öreg kocsis hébe-hóba biztatá a gebéket szóval és ostorral vegyest s ilyenkor a saraglyában ülő kapatos ur élvezhette és érezhette a menetsebességet, mely egy hatalmas rántásban s az ő nyakának hátrabicczenésében nyilvánult. Szerencsére csak mindig egy pillanatig tartott annak a menetsebességnek az élvezése, talán azért hogy az érdemes utas el ne veszítse valahogyan a fejét. Mondom, csak addig tartott az, míg a gebék az ostorral érintkeztek, tovább nem értették a biztatást, úgy voltak már a veréssel, mint az egyszeri czigány: megszokták. Egy-egy megújuló ostorsuhintás közben koczogva haladt a jármű, de aztán csiga módra mászott, kegyetlenül nyikorogva, mintha a haza sorsán keseregne. A kéjutazásnak ez a nagyon is impertinens volta egy cseppet sem látszott sodrából kihozni a mi utasunkat, aki zsebkendőjét a por behatása ellen orra alá tartva, szótlanul ült a vesszőből font ülésen. Talán meg sem szólalt volna, ha észre nem veszi, hogy a kocsis letért az országairól s behajtott a szántóföldek közt levő kátyús útra. — Mi az ördögöt csinál kend? — mordult rá a kocsisra. — Hát csak be akarok hajtani ide az erdőn túl levő Baglyasra, hogy ott meghaljunk. — Miért halnánk ott meg? — Mondtam már az urnak,hogy nem jól áll az idő sorsa. — Aztán mit értsek én abból? — Azt, hogy fergeteg lesz nemsokára. — Honnan tudja kend? — Nagyon mérgesen pillantott a nap lemenőben, aztán láttam a csárdánál, hogy a fecskék sietve húzódtak fészkekbe. — Bolond beszéd! Én ma megnéztem a városban a barométert, három napra derült időt jósol. — Hazudott uram az a marhaméter vagy mi a csoda ... Az a szent, a mit az isteni gondviselés jövendöl! Legalább okos emberek azt tartják. — Lássa kend, én is okos okos ember vagyok és még sem tartom azt. De már e szavakra hátrafordult ám az öreg s pipájára gyújtva, a gyufa lángja mellett lenéző pillantásokkal méregette utasát, majd kihivólag kérdezte: Miféle ember maga tulajdonképpen? A kapatos ember nem jött ki a szokott flegmájából. Nyugodtan, de azért különös tekintélylyel felelte: — Én filozófus vagyok. — Miféle mesterség az? — Azt nem érti kend. — Dehogy nem, csak magyarázza meg az úr! — Azt nem lehet megmagyarázni. — A mit az ember tud, azt mind meglehet érteni és magyarázni; csak az isteni gondviselés titkaiba nem láthat be gyarló szemünk! — szólt vissza az öreg áhítattal. hód-mező-vásárhely. _ H.-M.-Vásárhely, julius 12. 1891.