Hód-Mező-Vásárhely, 1892. január-június (22. évfolyam, 1-27. szám)

1892-01-03 / 1. szám

_2 oldal.________________________________ Szükséges testi erőnkről egészsé­günkről gondoskodni. Szükséges minden szellemi tehetsé­geinket kiképezni kiművelni. De mindenek felett szükséges szí­vünk lelkünk tisztaságát, erejét megőriz­nünk, hogy hazánk a sok nagy nemze­tek között illő és állandó helyet foglal­hasson s benne magunk is mindnyájan boldogok lehessünk. Igy adjon nekünk a jó Isten boldog uj esztendőt! Városunk népmozgalm­a 1891-ben. Az ev. ref. egyházban kereszteltetett 658 fiú, 627 leány, összesen: 1285 gyermek. Ebből törvényes 630 fiú, 595 leány, összesen 1225; törvénytelen 28 fiú, 32 leány, összesen: 60. A szülöttek száma az előző évinél 198- c­al több. Házasságra lépett: mindkét fél ev, ref. 283 pár, vegyes vallása 30 pár, összesen: 313 pár. A házasságra lépettek száma a múlt évi­nél több 18-c­al. Meghalt 618 fi, 703 nőnemű, összesen: 1321. Ezek közül 5 éven aluli 301 fiú, 279 leány, összesen 580; házas férfi 113, házas nő 145, összesen 258; özvegy férfi 60, özvegy nő 66, összesen 176. Roncsoló toroklobban el­haltak 312-en. A meghaltak száma a múlt évinél is több 69-czel s így bár a szülöttek számánál a múlt évihez képest 198 többlet mutatkozik, mindamellett fogyás van 36. A róm. kath. egyházban A róm. kath. egyházban született 533 egyén, házasságra lépett 122 pár, meg­halt 562 egyén. Az unitárius egyházban született 12 fiú, 9 leány, összesen 21 gyermek. S házas­­ságra lépett 2 pár. Meghalt 11 fi, 8 nőnemű, összesen 19. A maghaltak közt 12 öt éven aluli volt. A görög-keleti egyházban megke­resztel­tetett 9 fi, 5 nőnemű, összesen 14. Egy­­bekett 7 pár, ebből vegyes 1 pár. Meghalt 12 fi, 10 nőnemű összesen 22. A többi egyházaktól nem kapván meg az adatokat, csak jövő számunkban fogjuk közölni, dekü eseményekre, melyek az elmúlt évben városunkban történtek. Az 1891. év első tiz napján országszerte s városunkban is a népszámlálással foglal­koztak s ma már biztos adatokból tűnik ki, hogy népességünk 56,626 lélekkel szaporodott. Törvény­hatósági életün­ket kedvezőtlen körülmények nem zavarták meg. A törvény­­hatósági b­izottság tagjai békés egyetértéssel igyekeztek munkálni a tisztviselőkkel együtt a város előmenetelén s a közigazgatás rende­sebbé tételén. Alkottak több szabályrendeletet a külterületi közigazgatásr­ól, a törvényható­ság új szervezetéről, melynek keretében a tisztviselők fizetése felemelésének kérdése is megoldatott. A lefolyt évben nyertek jóváhagyást a kövezet vámdíjakról szóló szabályzat, az új építési szabályok s a lefolyt évben lépett életbe a közmunkát eltörlő útadó törvény s az eb­tartásr­ól és ebadóról szóló szabályren­delet. Az évek óta tartó adóleszámolási mun­kálatok a m­últ évben is szakadatlanul folytak s a közadók behajtása különösen az év kez­detén erélyesen eszközöltetett. A törvényhatóságnak a m­últ évről­­fon­tosabb intézkedései voltak azok, melyek sze­rint a dorozsmai állami méntelepnek váro­sunkba áthelyezése és egy állami kisdedóvó­­képző intézetnek ugyanitt felállítása iránt a kormánynál kérvényezett. A kataszteri közigazgatási munkálatok a m. év első negyedében bevégeztetett s a földadó már ennek alapján vettetett ki. Az uj városháza építésének ügyével is többször foglalkozott a törvényhatóság s a mennyiben az építésre nézve az árlejtés is megtörtént s a városi istállók és melléképü­letek is a Sas vendéglő udvarán telepíttettek, most már az építés ez év tavaszán bizonyo­san meg fog kezdetni. A törvényhatósági bizottság választott tagjainak fele része a törvény értelmében ki­lépvén, a megüresedett helyekre bizottsági­­ ta­gokat szintén a múlt évben választották meg. A közutak és vámokról szóló törvény alapján a kereskedelemügyi minisztérium által kiállított engedély okirat a kövezet vám­­szedhetésre vonatkozólag a törvényható­sági közgyűlés által decz. hó 18-án hirdet­­tetett ki. Foglalkozott a városi hatóság a közvi­lágítás kérdésével s a köztisztaság fejlesztése érdekében intézkedett. A múlt év elején a fogyasztási adók bérlete a város kezelése alól átment Braun Adolf és társa bérlők kezére. A közgazdaság terén nem sok felemlí­tésre méltót mutat, fel a múlt év, habár az — nem úgy mint az ország felvidéki részé­ben — a termés minőségét és árát tekintve, jónak mondhatjuk a termelőkre nézve. A rendkívül magas gabonaárak folytán a föld ára is emelkedett s birtokvásárlások sűrűn fordultak elő. A bortermés városunkban is csekély mennyiséget tett ki, azonban minő­ségre és árra nézve meglepőleg kedvező volt. Közegészségi viszonyának tekintetében a múlt évet igen rossznak mondhatjuk. Több­féle betegség pusztított a lakosság közt, külö­nösen a roncsoló torokláb, mely oly nagy mérvben lett járványossá, hogy a hatóság jár­ványbizottságot alakított, járványorvosokat és fertőtlenítő egyéneket fogadott fel a baj meg­szüntetése végett, de fájdalom, ennek igen csekély eredménye lett. A hatóság a szemkór­házat külön épületben helyezte el a város központján. A város ezen közhasznú intézete szépen fejlődött a múlt évben a jeles szakor­vos buzgó vezetése alatt. Társadalmi életünk a múlt évről sem mutat fel ugyan kiválóbb mozzanatokat, de előnyére kiemelhetjük, hogy meddő sem volt. Márczius ig­ének ünnepét a kaszinó, gazda­sági­ egyesület, iparegylet, a kereskedők és ipa­ros ifjak önképző egyletei, az olvasókörök és a főgymnasium ifjúsága is megülték. Szécheny István gr. a legnagyobb magyar születésének századik évfordulója alkalmából a kaszinó s a főgymnasiumi ifjúság, a polgári leány- és a felső népiskola növendékei rendeztek szépen sikerült ünnepélyt. A torna- és vívó-egylet a népkertben országos tornaünnepélyt rendezett nagy erkölcsi sikerrel. A gazdasági egyesület pedig lóversenyt tartott. A színészet és művészet terén is muta­tott fel­­némi nyomokat a múlt év. Három színtársulat is tartott városunkban előadáso­kat. Reményi Ede hegedűművész pedig egy este szép számú közönséget gyönyörködtetett művészi játékával. A kulturális téren a jótékonyság mu­tatott fel igen elismerésre méltó tényeket. Schuszter Konstantin váczi megyés püspök egy róm. kath. apácza iskola alapjára koráb­ban felajánlott 40,000 irtot a múlt évben adta át a róm. kath. egyháznak, özv. Lichner Gáspárné asszony elhunyván, ugyanezen czélra 2000 irtot hagyományozott. Kovács Ferencz kir. tanácsos és neje Küry Terézia a serház melletti uradalmi kasznált lakást és a hozzá­csatolt 2 hold belsőséget megvették és sze­gény menház és árvaház czéljaira a város kö­zönségének ajándékozták. Kovács József tég­lagyáros és neje torokgyikban elhunyt kedves kis Teruskájuk emlékére egy árvamenház ki­adási szükségleteinek némi fedezésére 500 frtos Visszapillantás az 1891. évre. Az idő folyton forgó kereke ismét leőrölt egy esztendőt s mi mielőtt végkép elbúcsúz­nánk tőle, fellebentjük a lehullott lepelt mely elfödi tőlünk s vissza tekintünk azon közér­ „írt u. é.­k.“ Azt mondja a szerkesztő úr, Írjak szere­tett lapunk huszonkettedik évfolyamának első számába egy­­ tárczát. Én, a ki mindig nagy rokonszenvet érez­tem ugyan minden dagadt állapotban levő tárcza iránt s mindenkor kiváló szakértelmet árultam el a tárczák daganatainak eltávolítá­sánál, én töltsek meg egy nagy ürességet, a mit a szerkesztők tárczának neveznek ? ! _ Szörnyű megtiszteltetés reám nézve, de írói tehetségeimnek alapos félreismerése a szerkesztő úr részéről. De hát az ambíczio felülkeredett bennem és elfogadtam a megtiszteltetést. A­mint­ azonban tollat ragadtam ké­zembe, rohamosan kezdtem azon meggyőző­désre jutni, hogy egy kövér (pénz) tárczát mindenkor sokkal könnyebb dolog lesoványí­­tani, mint egy üres (hírlapi) tárczát tele tü­itja. Hanem azért hozzá fogtam és midőn egy teljes óráig elgondolkoztam a múlandóság fe­lett, eszembe jutott, hogy Szilveszter apó most­­ készül arra a nagy útra, a­honnan nincs visz­­visszatérés. És ez egészen elérzékenyített. S ki tudja hol volnék én most, ha a Korzsák papa pap­rikás hasának a szaga orromba nem ütődik. Ez a szag fogja nekem adni az anyagot tár­­tárczám megírásához, gondolom, s gyorsan talpra állva nyomultam a kellemes szag után a Sasba. Egy pár óra múlva alaposan meg voltam elégedve magammal s miután jól megúsztat­tam a finom paprikás halat artéziai fluidum­­mal elegyített venyige herbaiban érezni kezd­tem, mennyire igaza van annak a poétának a ki egykoron őszintén beismerte, hogy: „Ha az ember sokat tanul, Akkor nem él tudatlanul; De lám mikor sokat iszik, Menni sem tud, ha nem viszik.“ Érezni kezdtem én is, hogy tisztelt tá­mogatóim vannak, de míg ők engem Szilvesz­ter apó temetésének a toráról hazafelé vezé­reltek, én egészen rá mertem bízni magam emlékező tehetségemre és az eszembe juttatta, hogy felhatalmazott tárczairó vagyok, a kinek a pénztárczája teljesen felmondta ugyan a la­kást a flóreseknek, de a lapba szánt tárcza még mindig nincs megírva. E meggyőződéssel haza érve, éreztem, hogy a tárcza­írást meg kell előznie a hosz­­szant ülésnek s azonnal átadtam magamat az 1892. év hortyogó Morfeuszának. Öröklött természetem, hogy ajtómat nem­zet­gazdasági szempontból mindig zárva tartom. Most okom is volt erre, mert semmi szükségem nincs hitelezőmre, hogy újév nap­jára emlékeztessenek. Az új év késő reggelén ágyamban he­­verésztem hallatlan kényelemmel, akár a persa­sah. Onnan néztem az ablakom alatt elhala­dókat, a­mint hosszú orral mentek el a zárt ajtótól. Nagyokat nevettem és tovább heverész­­tem. Mert új­ esztendő napján legtanácsosabb (szintén nemzet­gazdászati szempontból) délig ágyban maradni. Délben mégis csak felkeltem. Mert ha­bár manapság a koplalás sokkal divatosabb dolog, mint az egyszerűség , szeretek enni is. Öltözködéshez fogtam. Iszonyú lassan, vontatottan ment, mint az adósságtörlesztés. Közben közben nagyokat merengtem ki az ablakomon. Egyszer csak látom a m. kir. közleke­désügy egyik levélhordói czimmel és jelleggel felruházott szaladós közegét, a mint lakásom felé törtet, kitünően paródiázván az európai egyensúlyt. Ezt a m­. kir. közlekedésügyi veszedel­met mindig jó akaratommal tüntettem ki s most midőn az újévi ködben oly derült Pat­­zauer-mosoly ül arczán, a melylyel a legmé­lyebb és legmakacsabb természetű nadrág­zsebből és kimosolyogja a pictulákat, okvet­lenül ajtót kell nyitnom előtte. Átnyújtja lekötelező nyájassággal a pos- HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHELY. H.-M.-Vásárhely, január 3. 1892.

Next