Hód-Mező-Vásárhely, 1892. január-június (22. évfolyam, 1-27. szám)
1892-01-03 / 1. szám
_2 oldal.________________________________ Szükséges testi erőnkről egészségünkről gondoskodni. Szükséges minden szellemi tehetségeinket kiképezni kiművelni. De mindenek felett szükséges szívünk lelkünk tisztaságát, erejét megőriznünk, hogy hazánk a sok nagy nemzetek között illő és állandó helyet foglalhasson s benne magunk is mindnyájan boldogok lehessünk. Igy adjon nekünk a jó Isten boldog uj esztendőt! Városunk népmozgalma 1891-ben. Az ev. ref. egyházban kereszteltetett 658 fiú, 627 leány, összesen: 1285 gyermek. Ebből törvényes 630 fiú, 595 leány, összesen 1225; törvénytelen 28 fiú, 32 leány, összesen: 60. A szülöttek száma az előző évinél 198- cal több. Házasságra lépett: mindkét fél ev, ref. 283 pár, vegyes vallása 30 pár, összesen: 313 pár. A házasságra lépettek száma a múlt évinél több 18-cal. Meghalt 618 fi, 703 nőnemű, összesen: 1321. Ezek közül 5 éven aluli 301 fiú, 279 leány, összesen 580; házas férfi 113, házas nő 145, összesen 258; özvegy férfi 60, özvegy nő 66, összesen 176. Roncsoló toroklobban elhaltak 312-en. A meghaltak száma a múlt évinél is több 69-czel s így bár a szülöttek számánál a múlt évihez képest 198 többlet mutatkozik, mindamellett fogyás van 36. A róm. kath. egyházban A róm. kath. egyházban született 533 egyén, házasságra lépett 122 pár, meghalt 562 egyén. Az unitárius egyházban született 12 fiú, 9 leány, összesen 21 gyermek. S házasságra lépett 2 pár. Meghalt 11 fi, 8 nőnemű, összesen 19. A maghaltak közt 12 öt éven aluli volt. A görög-keleti egyházban megkereszteltetett 9 fi, 5 nőnemű, összesen 14. Egybekett 7 pár, ebből vegyes 1 pár. Meghalt 12 fi, 10 nőnemű összesen 22. A többi egyházaktól nem kapván meg az adatokat, csak jövő számunkban fogjuk közölni, dekü eseményekre, melyek az elmúlt évben városunkban történtek. Az 1891. év első tiz napján országszerte s városunkban is a népszámlálással foglalkoztak s ma már biztos adatokból tűnik ki, hogy népességünk 56,626 lélekkel szaporodott. Törvényhatósági életünket kedvezőtlen körülmények nem zavarták meg. A törvényhatósági bizottság tagjai békés egyetértéssel igyekeztek munkálni a tisztviselőkkel együtt a város előmenetelén s a közigazgatás rendesebbé tételén. Alkottak több szabályrendeletet a külterületi közigazgatásról, a törvényhatóság új szervezetéről, melynek keretében a tisztviselők fizetése felemelésének kérdése is megoldatott. A lefolyt évben nyertek jóváhagyást a kövezet vámdíjakról szóló szabályzat, az új építési szabályok s a lefolyt évben lépett életbe a közmunkát eltörlő útadó törvény s az ebtartásról és ebadóról szóló szabályrendelet. Az évek óta tartó adóleszámolási munkálatok a múlt évben is szakadatlanul folytak s a közadók behajtása különösen az év kezdetén erélyesen eszközöltetett. A törvényhatóságnak a múlt évrőlfontosabb intézkedései voltak azok, melyek szerint a dorozsmai állami méntelepnek városunkba áthelyezése és egy állami kisdedóvóképző intézetnek ugyanitt felállítása iránt a kormánynál kérvényezett. A kataszteri közigazgatási munkálatok a m. év első negyedében bevégeztetett s a földadó már ennek alapján vettetett ki. Az uj városháza építésének ügyével is többször foglalkozott a törvényhatóság s a mennyiben az építésre nézve az árlejtés is megtörtént s a városi istállók és melléképületek is a Sas vendéglő udvarán telepíttettek, most már az építés ez év tavaszán bizonyosan meg fog kezdetni. A törvényhatósági bizottság választott tagjainak fele része a törvény értelmében kilépvén, a megüresedett helyekre bizottsági tagokat szintén a múlt évben választották meg. A közutak és vámokról szóló törvény alapján a kereskedelemügyi minisztérium által kiállított engedély okirat a kövezet vámszedhetésre vonatkozólag a törvényhatósági közgyűlés által decz. hó 18-án hirdettetett ki. Foglalkozott a városi hatóság a közvilágítás kérdésével s a köztisztaság fejlesztése érdekében intézkedett. A múlt év elején a fogyasztási adók bérlete a város kezelése alól átment Braun Adolf és társa bérlők kezére. A közgazdaság terén nem sok felemlítésre méltót mutat, fel a múlt év, habár az — nem úgy mint az ország felvidéki részében — a termés minőségét és árát tekintve, jónak mondhatjuk a termelőkre nézve. A rendkívül magas gabonaárak folytán a föld ára is emelkedett s birtokvásárlások sűrűn fordultak elő. A bortermés városunkban is csekély mennyiséget tett ki, azonban minőségre és árra nézve meglepőleg kedvező volt. Közegészségi viszonyának tekintetében a múlt évet igen rossznak mondhatjuk. Többféle betegség pusztított a lakosság közt, különösen a roncsoló torokláb, mely oly nagy mérvben lett járványossá, hogy a hatóság járványbizottságot alakított, járványorvosokat és fertőtlenítő egyéneket fogadott fel a baj megszüntetése végett, de fájdalom, ennek igen csekély eredménye lett. A hatóság a szemkórházat külön épületben helyezte el a város központján. A város ezen közhasznú intézete szépen fejlődött a múlt évben a jeles szakorvos buzgó vezetése alatt. Társadalmi életünk a múlt évről sem mutat fel ugyan kiválóbb mozzanatokat, de előnyére kiemelhetjük, hogy meddő sem volt. Márczius igének ünnepét a kaszinó, gazdasági egyesület, iparegylet, a kereskedők és iparos ifjak önképző egyletei, az olvasókörök és a főgymnasium ifjúsága is megülték. Szécheny István gr. a legnagyobb magyar születésének századik évfordulója alkalmából a kaszinó s a főgymnasiumi ifjúság, a polgári leány- és a felső népiskola növendékei rendeztek szépen sikerült ünnepélyt. A torna- és vívó-egylet a népkertben országos tornaünnepélyt rendezett nagy erkölcsi sikerrel. A gazdasági egyesület pedig lóversenyt tartott. A színészet és művészet terén is mutatott felnémi nyomokat a múlt év. Három színtársulat is tartott városunkban előadásokat. Reményi Ede hegedűművész pedig egy este szép számú közönséget gyönyörködtetett művészi játékával. A kulturális téren a jótékonyság mutatott fel igen elismerésre méltó tényeket. Schuszter Konstantin váczi megyés püspök egy róm. kath. apácza iskola alapjára korábban felajánlott 40,000 irtot a múlt évben adta át a róm. kath. egyháznak, özv. Lichner Gáspárné asszony elhunyván, ugyanezen czélra 2000 irtot hagyományozott. Kovács Ferencz kir. tanácsos és neje Küry Terézia a serház melletti uradalmi kasznált lakást és a hozzácsatolt 2 hold belsőséget megvették és szegény menház és árvaház czéljaira a város közönségének ajándékozták. Kovács József téglagyáros és neje torokgyikban elhunyt kedves kis Teruskájuk emlékére egy árvamenház kiadási szükségleteinek némi fedezésére 500 frtos Visszapillantás az 1891. évre. Az idő folyton forgó kereke ismét leőrölt egy esztendőt s mi mielőtt végkép elbúcsúznánk tőle, fellebentjük a lehullott lepelt mely elfödi tőlünk s vissza tekintünk azon közér „írt u. é.k.“ Azt mondja a szerkesztő úr, Írjak szeretett lapunk huszonkettedik évfolyamának első számába egy tárczát. Én, a ki mindig nagy rokonszenvet éreztem ugyan minden dagadt állapotban levő tárcza iránt s mindenkor kiváló szakértelmet árultam el a tárczák daganatainak eltávolításánál, én töltsek meg egy nagy ürességet, a mit a szerkesztők tárczának neveznek ? ! _ Szörnyű megtiszteltetés reám nézve, de írói tehetségeimnek alapos félreismerése a szerkesztő úr részéről. De hát az ambíczio felülkeredett bennem és elfogadtam a megtiszteltetést. Amint azonban tollat ragadtam kézembe, rohamosan kezdtem azon meggyőződésre jutni, hogy egy kövér (pénz) tárczát mindenkor sokkal könnyebb dolog lesoványítani, mint egy üres (hírlapi) tárczát tele tüitja. Hanem azért hozzá fogtam és midőn egy teljes óráig elgondolkoztam a múlandóság felett, eszembe jutott, hogy Szilveszter apó most készül arra a nagy útra, ahonnan nincs viszvisszatérés. És ez egészen elérzékenyített. S ki tudja hol volnék én most, ha a Korzsák papa paprikás hasának a szaga orromba nem ütődik. Ez a szag fogja nekem adni az anyagot tártárczám megírásához, gondolom, s gyorsan talpra állva nyomultam a kellemes szag után a Sasba. Egy pár óra múlva alaposan meg voltam elégedve magammal s miután jól megúsztattam a finom paprikás halat artéziai fluidummal elegyített venyige herbaiban érezni kezdtem, mennyire igaza van annak a poétának a ki egykoron őszintén beismerte, hogy: „Ha az ember sokat tanul, Akkor nem él tudatlanul; De lám mikor sokat iszik, Menni sem tud, ha nem viszik.“ Érezni kezdtem én is, hogy tisztelt támogatóim vannak, de míg ők engem Szilveszter apó temetésének a toráról hazafelé vezéreltek, én egészen rá mertem bízni magam emlékező tehetségemre és az eszembe juttatta, hogy felhatalmazott tárczairó vagyok, a kinek a pénztárczája teljesen felmondta ugyan a lakást a flóreseknek, de a lapba szánt tárcza még mindig nincs megírva. E meggyőződéssel haza érve, éreztem, hogy a tárczaírást meg kell előznie a hoszszant ülésnek s azonnal átadtam magamat az 1892. év hortyogó Morfeuszának. Öröklött természetem, hogy ajtómat nemzetgazdasági szempontból mindig zárva tartom. Most okom is volt erre, mert semmi szükségem nincs hitelezőmre, hogy újév napjára emlékeztessenek. Az új év késő reggelén ágyamban heverésztem hallatlan kényelemmel, akár a persasah. Onnan néztem az ablakom alatt elhaladókat, amint hosszú orral mentek el a zárt ajtótól. Nagyokat nevettem és tovább heverésztem. Mert új esztendő napján legtanácsosabb (szintén nemzetgazdászati szempontból) délig ágyban maradni. Délben mégis csak felkeltem. Mert habár manapság a koplalás sokkal divatosabb dolog, mint az egyszerűség , szeretek enni is. Öltözködéshez fogtam. Iszonyú lassan, vontatottan ment, mint az adósságtörlesztés. Közben közben nagyokat merengtem ki az ablakomon. Egyszer csak látom a m. kir. közlekedésügy egyik levélhordói czimmel és jelleggel felruházott szaladós közegét, a mint lakásom felé törtet, kitünően paródiázván az európai egyensúlyt. Ezt a m. kir. közlekedésügyi veszedelmet mindig jó akaratommal tüntettem ki s most midőn az újévi ködben oly derült Patzauer-mosoly ül arczán, a melylyel a legmélyebb és legmakacsabb természetű nadrágzsebből és kimosolyogja a pictulákat, okvetlenül ajtót kell nyitnom előtte. Átnyújtja lekötelező nyájassággal a pos- HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHELY. H.-M.-Vásárhely, január 3. 1892.