Hód-Mező-Vásárhely, 1892. július-december (22. évfolyam, 28-53. szám)
1892-07-03 / 28. szám
Hód-Herö-Vásárhely, július. 3 1892. ---------------------Előfizetési dij: ^ Egész évre. . 4 frt. Fél évre . . 2 „ Negyed évre . 1 „ Egyes számára 10 kr. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a „Hungária“ könyvnyomda. v Megjelenik 3») minden vasa r nap. . KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. Huszonkettedik évfolyam, 28-ik szám Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. kir. Mária-Vaér,tuteza e. s.am. I»cnistoiter en overek rém fogadtatnak. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyittéri közlemények mérsékelt áron vétetnek fel. ■ --------------------- - Az aratás. Az aratás az ország legnagyobb részében megkezdődött s ezzel elérkezett az ideje annak is, hogy mérlegeljék, milyen lesz az eredmény. Az idei aratás elé a legszebb reményekkel néztek úgy a termelők, mint a kereskedők és fogyasztók. Az időjárás azonban a legnagyobb gazda, e nélkül sohasem lehet biztos számítást tenni az aratásnak sem mennyiségére, sem minőségére nézve. Az idén is megrontotta az időjárás a vérmes reményeket s a számításokat. A sok esőzés sokat ártott, meghütötte a gabonát s mint rendszerint az abnormis időjárást követő aratáskor, most is jó és rossz közt váltakozik az eredmény. Vagyis lesznek olyan vidékek, ahol mindennemű kalászos vélemény kitűnő vagy jó termést fog adni, de lesz olyan termés is elég, ahol egyik-másik termény még a beléfektetett tőkét sem téríti meg; s igy a szakminisztériumhoz beérkezett adatok alapján, — ha csak valami előre nem látható elemi csapás be nem következik s nem változtat a termés eredményén, — azt mondhatjuk, hogy az idei termés országos átlagban középszerű. Mert most az a kérdés, mennyi kerül az idei termésből piaczra, milyen lesz a minőség s hogyan fognak az árak alakulni ? Mert a kilátásban levő menynyiség bőven fedezheti belföldi szükségletünket, de várjon marad-e kivitelre annyi, hogy rendes külföldi fogyasztóinkat szükség esetében kielégíthetjük. Legjobb piaczaink : Ausztria és Németország. Előbbi évenként gabonaneműekből és lisztből körülbelül 15 millió métermázsát visz ki tőlünk, s összes kivitelünk rendes években 18—22 millió métermázsa közt ingadozik. Németországba a fenmaradó 5—6 millió métermázsa különböző mennyiségű gabona szállittatik ki, Svájcba mintegy 25—35 százalék jut s a többi Angol- és Francziaországba, Boszniába és Herczegovinába szállittatik. A földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági statistikai osztályának adatai szerint a búzával bevetett terület 5 millió, 365,851 kat. hold; a vetések állásáról eddig beérkezett jelentések szerint — ha e számítást az időjárási viszonyok megrontani nem fogják, — összesen 41-71 millió méter mázsa termésre számíthatunk. Ha pedig hanyatlás állna be, nem valószínű, hogy az 6—10 százaléknál jelentékenyebb lenne, tehát még ez esetben is megközelítené a termés a 36—38 millió métermázsát s igy külföldre nagyobb mennyiségű gabonát adhatunk. Mig a mennyiségre nézve ily számításokat tesznek az illetékes szakkörök, addig a minőség iránt aggodalmakat táplálnak s nem alaptalanul, amennyiben a tavaszi és nyári esőzések s egyéb kedvezőtlen időjárási viszonyok nagyon megrontották a szem minőségét és pedig nemcsak helyenként, hanem az országminden vidékén, nagy területeken. Lehet hogy az utóbbi meleg napok még itt-ott javítottak valamit, de attól tartani lehet, hogy gabonatermésünk minősége messze mögötte marad annak, a melyhez a külföld szokva van s a melyet, a magyar terméktől megkövetel. E körülmény nagy befolyással lehet a világpiaczon gabonánk árára is. A mi előnye terményeinknek van a külföldi piacokon, az, hogy elég korán jelenhetünk meg azokon. Itt csak az okozhatna késedelmet, ha az aratási és cséplési munkálatok kedvezőtlen időjárás folytán akadályozva lennének. Más akadályra nem számítunk, mert a mezei munkások nálunk okosabbak s lelketlen izgatóknak nincsenek annyira kiszolgáltatva, mint az alföld más községeiben, hol azonban szintén eszükre tértek a szerencsétlen, elámított munkások. Kívánatos, hogy városunk mezei munkásai, kik jól tudnak dolgozni, kivétel nélkül felhasználtassanak az aratásnál, hogy mindeniknek alkalmat adjanak megkeresni a télire való kenyeret a maga és családja számára. S reméljük, hogy munkásaink, tekintetbe véve a középtermést s a gazdák súlyos terheit, túlcsigázott követeléseikkel nem állnak elő. Legnagyobb része a munkásoknak már egyezségre, méltányos egyességre jutott a gazdákkal a munkabérre nézve. S csak kedvező időjárás kívántatik, hogy az isten áldó kegyelméből nyert termés ideje korán betakarittathassék s hasznára váljék a szorgalmas termelőknek. Igazgatói évzáró beszéd. A gymnasium I. tanévet bezáró ünnepélyén felolvasta Futó Mihály igazgató tanár. Mélyen tisztelt közönség és tanári kar ! Kedves tanuló-ifjuság! Az örök idő kereke senki, az ősrómaiak hite szerint még a nagy Jupiter által sem tartóztathatva fel, siet előre ; a perczeket órákká, az órákat napokká és hetekké, a hónapokat évekké öregbíti, és az évek, mint a faréteg gyűrűzetei, egymásra rakódva, folyton növekednek. Boldog az ember, boldog a társadalom és nemzet, amely a tovatűnő napok és évek áldásait, mint a gondos bányász a hegy szívében tovafutó drága érczeket, bölcsen kiaknázza ! Fölöttünk is lesietett az 1891—92-ik tanév örömével és bánatával, hozva az illatos rózsa mellett szúró tövist is. Vajha mi is, e tanintézet tanárai és tanuló-ifjúsága ildomosan és nemesen használtuk volna fel annak önkényt kínálkozó óráit! Aki a dolgok folyását csak a gyermeki kor könnyed felületességével tekinti, üres közönynyel halad el a sir mellett, amelybe egy év temetkezett; de ahol a síremlékek feliratait mélyebben tudja olvasni, komoly gondolatokra ébred és azok betűiből üdvös tanulságokat merit jutalmul, ha az év óráit éber gonddal felhasználta, emlékeztetőt a jövőre, ha a napokat bőre könnyelműséggel engedi tova suhanni. Senkihez sem illik jobban, mint hozzánk, hogy egy-egy tanév sírja fölött gondolatokba merülve, meggondoltsággal tekintsünk vissza a leáldozott évre, és élvezzük annak, ha voltak, örömeit, és véssük emlékezetünkbe, mint akik előtt isten kedvező kegyelméből majdan ismét egy újabb út áll, annak tanulságait. Ily gondolatok vezérlete mellett, állva az 1891—92-ik tanév is már behantolandó sírján, akarok annak tisztem szerint egyszerű krónikása lenni, megérintve figyelemre érdemesebb mozzanatait, elismerésül, ami benne jó volt, a múltra tanulságul ha valamit mulasztunk, vagy rosszul végezünk, a jövőre, és emlékezetül annak, hogy ez az év is hagyott tanintézetünk élete táján egy vékonyka gyűrűzetet, amely jelezte, hogy fenntartó elöljáróság, tanári kar és tanuló ifjúság, — kiki a maga körében és hivatása szerint, — igyekeztünk tenni e tanintézetért és ennek falán belül cselekedni valamit. Kezdem szélesebb körben az országos dolgokon. Napjainkban a középiskolai tanügy hazánk határain túl, a műveit nyugaton is mind erősebb forrongás tárgya. Úgy látszik, mélyen érzik itt és ott, hogy az új jegybe lépett idő, korunk gyakorlati iránya, az élet zaklató követelései a nevelés és oktatás mezején is új alakot és tartalmat követelnek. Régebben a nevelés és oktatás úgynevezett humán iránya megadta az egyetemes emberies képzés teljességét. De majd midőn az élet gyakorlatisága a tanítás terén is egész követelőleg lép előtérbe , azt gondolták, hogy ha az iskolákat a szakirányoknak megfelelően szerteágaztatják, megtalálják azon csodaszert, amely az élet követeléseit kielégíti, az iskola és gyakorlati élet ellentéteit barátságos összhangzatban kibékíti. Valóban a középiskolák fajainak egész sorozata jön létre. Csalódtak. A reáliskolába újabb kísérletül a korlátolt latin nyelvvel bevittek egy csipetnyi classicismust , majd rá a gymnásiumban a szülőknek és tanulóknak szabad választást engedve, irodalmi és rajzi oktatással helyettesítik a görög nyelvet és irodalmat. De úgy látszik, ez is csak átmenet; külföldön s még nálunk inkább jelszóként az Egységes középiskola foglalkoztatja a tanügy embereinek elméjét. Lapok, önálló művek és szakfolyóiratok, tanári körök, szakemberek és a minisztérium czikkeznek és tanácskoznak, egész buzgalommal keresvén a megoldást oly középiskolában, amely, míg a különböző szakiskolák számát apassza és összeolvassza a humán és reálirányt, a nevelést és oktatást az eddiginél biztosabb és teljesen nemzeti alapra fektesse. Ma az eszme még kiforratlan pezsgésében ítéletet mondanunk korai, de nem is itt volna helyén és idején. A czél bizonyára nemes, valósulása az élet és nemzeti irányú nevelés érdekében már-már elutasíthatatlanul szükséges. Vajha sikerüljön