Hód-Mező-Vásárhely, 1892. július-december (22. évfolyam, 28-53. szám)

1892-10-09 / 42. szám

2. oldal. Jak a tanács azon intézkedései, hogy most­­ ősszel hirdetted a cserjék, bokrok s az 1—2 éves lök eladását, melyek tömeges mennyi­ségben vannak a kertben. Az ambiciózus és­­ eddig valóban kellő szakavatottságot tanúsító­­ kertész működésétől sokat vár a közönség. A költségvetés gyors áttekintésénél ezek tűntek szemeinkbe Alaposabb áttekintés után lehet hogy több megjegyezni valóra is aka­dunk* s "akkor jövőre folytatni fogjuk meg- j jegyzéseinket. Városunk költségvetése az 1893-ik évre. VI. Tég,­ászatból. 1. Város által felhasznált anyagok fit­kr. árából 10335 — 2. Egyeseknek eladott anyagok árából 1 8500 — VI. czim összege: 18835 — V11. I házta­rtási k­ölt­sé­ge­kből. 1. Termesztményekből Hifi — 2. Előfogati költségből 25 — 3. Kincstári mének után 2118 — VII. czim összege: 3243 — Vili. Általitátos költségekből. 1. Gorzsai póladóból 7000 — 2. Adóvégrelatjtási költségekből 6380 — 3. Körtöltési ártéri járulék meg­térítéséből 9686 93 4. Ebadóból 282 50 5. Kényszerjárdákból 30 — 6. Telkek kisajátításából 630 — VIII. czim összege: 24059 43 IX. 77./epénzekből 1. Tőkepénz kamatokból 29078 92 2. Alapok kamataiból: 4165 39 3. Késedelmi kamatokból 50 — IX. czim összege:33294 31 X. Köziigazgatási költségekből. 1. Közigazgatási költség megtérí­tésekből 2081 — XI. Rendőn költségekből­. 1. Tolonczköltségből 140 — XIII. Tanügyi költségekből. Irt kr. 1. Mintagazdaság jövedelme 500 — 2. Prig. leányisk. államsegély 1445 — 3. Óvodai államsegély 300 — 4. Ipar és keresk. isk. bevételek 1057 20 XIII. czim összege: 3302 20 XIV. Cselekvő hátralékból 50 — XV. Rendkívüliekből 5100 — XVI. Közmunka hátralékból 7000 — Összes fedezet: 189032 86 Ezt szembeállítva 360,603.28 kr. szükség­lettel. hiány 171,570.42 kr, mely összeget fel­osztva 281.163 Irt 92 kr. állami egyenes adóra, esik adóforintonkint 61 kr. városi pótadó. (Vége.) ■ B) Ifede­z­et. Irt kr. Mult évi pénztári maradvány 9021 83 I. Javadalmakba!. 1. Vásári és piaczi helypénzből l_j 1 87 — 2. Rakpartdij és karópén­zből i­ l — 3. Mérték 1 hitelesitési dijakból 1420 5. Vágatási dijakból 627 ~~ 6. Malomtaksából 360 — 7. Halászati jogból 3.;. — Vadászati jogból 1­91­­ ■ 100 1. czivi össz­ege: 5007 00 11. Földektől. 1. Szántóföldek h­aszonberéből :11 OH 50 2. Legelők haszonbéréből­­ 4675 05 3. Olomokbányából 860 4. Kertészetből 2730 II. czim összege: 31­926 55 III. épületekből. 1. 1 lázbérekből 7300 — IVI. Közfürdőből. 1. Fürdői dijakból 3000 — V. Kövezetvámból. 1. Vasútnál OSOO — 2. Kapuknál­­925 — 3. Előző évi tőkékből (1773 63 V. czim összege: 14898,63 2. Gazdátlén jószágok után 156 — 3. Marha járaitok árából 7200 — 4. Bírságokból 880 — XI. czim összege: 8376 — XII. Katonaügyi költségekből: 1. Lovas laktanya haszonbére 2507 — 2. Fűtés, világítás megtéritése 746 — 3. Gyakorlótér haszonbére 1084 81 4. Egyéb költségekből 200 — XII. czim összege: 4537 81 m .á e­s­z a. A gyöngysor. (Vége.) Másnap Anna a kertben dolgozott, mi­dőn tisztelen léptek zaja riasztó föl merengő- I­séből. A mint kézimunkájáról kissé fölpillan­­tott, fölismerő atyjának leghívebb szolgáját, György Jánost, ki levett, kalappal tisztelettel­es távolságban megállott úrnője előtt. — Nos mi a baj ? — szólt a leány m­ondani akarsz valamit . — Nagyságos kisasszonyom, bocsásson­­ meg a szegény szolga­legénynek, de valami Úgy nyomja a szivemet, hogy már ki nem bi­­rom tovább. Tudom én, hogy a kisasszony boldog, mert szeret és viszontszerettetik, de hát jobban esik a lelkemnek, ha elmondhatom, hogy . . . hogy én is szeretem a kisasszonyt. Oh ne féljen, nem kívánom én azt, hogy sze­ressen, tudom hogy az lehetetlen csak leg­alább szánjon s bár utoljára adjon egy jó szót vigasztalásul, s e vigasztaló hang emlékét a messze távolban is megőrzöm híven. — Oh ne szakítson félbe kisasszonyom, úgyis utoljára szólok kegyedhez ez életben. Elmegyek messze, hol senki sem ismer s­­en­­ki sem kutatja szivem rejtett gondolatát. Ne­m tudja senki, hogy mitől vérzik e szív a darócz öltöny alatt. De mielőtt elmennék, még egy végső szívességre kérem. Ok ne tagadja meg utolsó kérésemet kisasszony, hiszen még a halálraítélttől sem szokták azt megtagadni. A leány a türelmetlenségtől boszosan­ kérdi: „S mi volna a kérés János? Ha se­gíthetek szívesen megteszem, talán útiköltsége nincs, vagy ruhái kopottak ? Csak lássa más­kor ne merjen aztán úrnőjével annyira bizal­maskodni, mert az egy szolgalegénytől vak­merő esztelenség. No én megbocsátok, hisz utoljára történt, s ha kíméletlen sőt goromba is voltam magával szemben, most sajnálom, mert leghívebb emberünket veszítjük el. No látja, hogy javát akarom, mondja hát mi a kívánsága ? — Látja kisasszonyom, engem még min­denki üldözött eddigelé mint a veszett ebet, nem volt soha szerencsém az életben, s a ki­sasszony előbbi szavai voltak a legnyájasab­bak, melyeket ez életben hallottam. Szegény megboldogult jó anyám, — s itt az izmos legény egy könnycseppet törült le arczáról — halálos ágyán egy gyöngysort hagyott reám örökségül, olyan meghagyással, hogy azt tart­sam meg örök emlékül, mert am­ig ez birto­komban leend, boldog leszek, s csak akkor váljak meg tőle, ha olyan embert találok, ki­nek boldogulása legfőbb óhajtásom. Én a ta­lizmánt mostanig megőrizem s meg vagyok győződve, hogy senkit sem találnék az életben kinek boldogságát jobban óhajtanám, mint kisasszonyomét. Én talán sohsem lehetek bol­dog, azt akarom, hogy legalább kisasszonyom boldogsága legyen állandó. Fogadja el azért tőlem e csekélységet emlékül s ne nevessen ki gyermekes kérésemért, ime térden állva kérem, ne vesse meg utolsó kérésemet. E szavak után átnyujtá a gyöngysort a leánynak, ki azt gúnyos és kicsinylő kaczaj közt a földre dobta, úgy hogy a gyöngysor ketté szakadt, miközben igy szólt: — Vakmerőséged átlépte az illő határt, semmi közöm anyád emlékével, tartsd meg magadnak, — én e nélkül is boldog leszek, s most láss dolgaid után s tégy le balga rögesz­médről. — Jól van kisasszonyom, kigunyolta leg­szentebb érzemeimet, de nem csodálom, hisz boldog s mit törödnek a boldog a szerencsét­lenek kicsinyes fájdamaival! Ekkor a közelben gyors léptek zaja vala hallható s mielőtt György János eltávozott volna, egy erős kéz nehezült vállaira s egy hatalmas rántással a földre teperte. — Hitvány gazember, még fenyegetni merészled jegyesemet, amért őrült hóbortjaid­ért kinevetett, el­hordd magad innen, vagy le­lőlek, mint a veszett ebet. — Sohse lőjjön báró úr, úgy is elme­gyek, nem fenyegetődztem­ én csak könyörög­öm, fenyegetni csak férfit tudok, nem pedig gyönge nőt. De ne feledje báró úr, hogy nem­csak úr, de szolga is képes a bosszuállásra. Kiki a maga módja szerint. Még találkozha­tunk az életben s majd megmutatom, hogy én is tudok ám bánni a fegyverrel, h­ogy vigyázzon ! S azt se feledje, hogy György Já­nos sokáig czéloz, de egyszer talál. A legény egy fájdalmas pillantást vetve "a leányra, fölsóhajtott s hirtelen eltűnt a fák sűrűjében. II. Tűz van ! Tűz van. Siessetek az oltással jó emberek, mert a romboló elem­­megemész­­teni készül fáradságos munkáitok gyümölcsét. Rémesen kondul meg időközönként a falu harangja a fentebbi párbeszéd után alig né­hány órával, amint az éj beállott. A lakosság keresztet vetve magára futkosott ide s tova s nagy tömegben tódult a lángban álló grófi kastély felé. A szél óriási erővel dühöngött s annyira szitá a pusztitó elemet, hogy az ol­tási kísérletek meghiúsultak, a kastély földig leégett s bele égett annak birtokosa a gróf maga is. A nép szitkok és fenyegetések között tó­dult Faragó uram portája felé, melyen épp most ugrott keresztül a gyújtogató s egyene­sen Anna lábai elé veté magát kérve, hogy mentse meg őt a nép dühétől s a szokásos büntetéstől — a tűzhaláltól. A leány előtt tér­delő gyújtogató Balkányi báró volt, ki félté­kenységből képzelt vetélytársán igy akart bo­­szut ád­ani. Mialatt az esetet az öreg Faragó és az egész cselédség előtt elbeszélte a kétség­be esett Balkányi, a nép hangosan követelte a gyújtogató kiadatását, noha a gyújtogató ki­ HOD-MEZŐ-VÁSÁRHELY. H.-M.-Vásárhely, október 9. 1892. Mit tegyünk a járvány idején? Olvasóink érdekében átvettük a Buda­pesti Hírlap 244 számából azon kitűnő taná­csokat, melyeket a kolera-járvány kitörése ese­tén való magunk tartásáról közölt. a) Általános tudnivalók. A kolera ragadós betegség, csirái, az úgynevezett komma alakú bacillusok, a kole­­rás beteg ürülékében és h­ányadékában te­nyésznek, megvannak tehát mindazon tár­gyakon, melyeket a beteg bemocskolt. A­­be­mocskolt tárgyakról elvihetik a fertőző csi­rákat a legyek is; beszáradva és elporladva elszánhatnak a fertőző csirák a levegőbe. A betegből kijutott bacillusok jól tenyésznek a lakás és udvar szennyében, kivált a vízben és ételekben, melyek szintén terjesztői a ra­gálynak. A kolera első időszaka a hasmenés. Azért járvány idején minden hasmenést gyó­gyítani kell és annyival inkább kerülni min­dent, a­mi hasmenést okozhat, mert gyomor­rontás és bélhurut hajlandóvá teszi az em­bert a kolera megkapására. Egészséges ember beleiben nehezebben fészkelnek meg a bacillusok. A második időszak a kolerin képét ölti, vagyis mind gyakoribbá válik a hasmenés, majd hányás társul hozzá, a beteg folyton ____________________ ___ ____________

Next