Hód-Mező-Vásárhely, 1892. július-december (22. évfolyam, 28-53. szám)

1892-09-11 / 38. szám

Hód-Mező-Vásárhely, szeptember 11. 1892. ».'•Gy K3S-Előfizetési dij: ^ Egész évre. . 4 frt. Fél évre . . 2 „ Negyed évre . 1 „ Egyes számára 10 kr. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a „Hungária“ könyvnyomda. I ------x Megjelenik j' minden vasárnap. . KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. Huszonkettedik évfolyam, 38-ik szám. |------- • 31 Szerkesztőség kiadóhivatal és IV. ker. Mária-Valéria- Intéz. I. szám. Bementetet levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyílttéri közlemények mérsékelt áron vétetnek fel. á: '■* 1 • _____________J ^ ■» •Ji?. Középiskoláink némely hiányosságairól. Az újra kezdődő iskolai élet, az ujra meglelt s évről-évre zsúfoltabb iskoláknak élete, természet szerint magára vonja figyelmünket s megújulnak bennünk is azok a gondolatok, kifogások és óhajtások, melyek minden gondolkodó hazafiban felmerülnek egyszer-másszor, melyeket sokszor ki is mondtak már, de melyeknek úgy látszik az a sorsa, hogy ne teljesüljenek. Minden apa óhajtja, hogy az elemi iskolák legyenek egészségesek és ne legyenek a testi szennynek s a lelki durvaságnak a terjesztői; de úgy látszik, hogy az iskolai alapok szegénysége s az emberi és főleg a gyermeki természet sajátságai állandóan ellene vannak. Mindenki követeli a középiskolától, hogy ne csak tanítson, hanem neveljen is, ne csak okossá, hanem jóvá és testben-lélekben erőssé is tegye a növendéket; de ezért még nem látunk egy magyar fiút sem, kivel ezt az iskola megcselekedte volna, és még nem is panaszkodhatunk, hiszen más nemzeteknél is van ily rossz dolga a fiatalságnak és a szülőknek. Egyelőre le kell tennünk az olyan vágyakról, melyek csak nagy átalakulások árán teljesülhetnének. De vannak más, a szervezet és az emberek mai mivoltával nem ellenkező kívánságok, melyeket mégsem teljesítnek a középiskolák, kivált a mi vidéki gimnáziumaink legnagyobb része. Ezeket gyakran és nyilvánosan emlegetni szabad és szükséges, mert így tudják meg az illető iskolai hatóságok, hogy az általuk igazgatott tanintézetben mit kellene cselekedni annak tökéletesítése végett. Általános meggyőződés, hogy nem elég a fiatalságnak sem általános műveltsége, sem az életpályája előkészítése érdekében az, mit a középiskola a kötelezett tantárgyak megtanítása által nyújt. Innen van, hogy némely iskolák, főleg külföldön, de sok helyen hazánkban is, igyekeznek alkalmat, adni olyan tárgyak tanulására s olyan képességek megszerzésére is, melyek az iskolák törvényszabta kötelességeinek körén kívül esnek; ebből magyarázható az a sokszor tulságba csapó szokás is, hogy a szülők magán után, házilag neveltetik és taníttatják fiaikat oly tárgyakra, melyeket tudniok szükséges, de melyeket az iskola nem tanít. Pedig ez nagy baj, mert maga az iskola terhe elég a mai fiúnak; ha azonkívül, az iskolai terhek kiszabásakor számba nem vett munkát kell végeznie, ez már a szükséges pihenésnek s így a testi erőnek és egészséges fejlődésnek rovására megy. Ezért minden érdek, magáé az iskoláé is, azt kívánná, hogy legalább mindazt, mi a fiatalság általános miveltségének alapjául szolgál, vagy annak fontos kiegészítő része, megadja növendékeinek az iskola. Most még, másutt is, nálunk Vásárhelyen is, igen sok hiányzik ehhez , sok szülő gondol lehangolta!) gyermeke jövőjére, ki az élet mindig nehezedő küzdelmeit hiányos fegyverzettel, igen korlátolt miveltséggel, némely tekintetűen fejletlen egyéniséggel kezdi meg. Természetes, hogy a tanításbeli és nevelésbeli szükséglet egyénenként, az egyesek tehetségéhez képest, igen különböző , de a tehetségesebb és erősebb növendékek megbíznák a munka azon szaporodását, melyet (hogy csak a legfontosabbakat említsem) a főbb élő nyelvek, a zene, a rajzolás és a testgyakorlás sikeresebb, kitartóbb oktatása és űzése okozna. Az élő nyelvek, főleg a német, franczia és angol nyelv, (vagyis: ezek valamelyikének) biztos tudása, legalább is jól értése oly sokat érő eszköz a további önmivelésre, bármely pályára lép a gimnáziumi tanuló, hogy nála nélkül magasabb tanulmányokkal foglalkozni, önálló, alapos szakemberré lenni most alig lehet; e mellett az illető irodalmak ismerete általános műveltség szempontjából is igen becses. És a mi gimnáziumaink ezekből igen keveset adnak, csak a német nyelvet tanítják, arról, hogy francziát, angolt tanulni akama legyen a jobb tanulóknak, nem gondoskodnak. Az ének és Zene tanítását nem szabad egyszerű divatczikknek tartanunk. Az ének, mint a mellet tágító testgyakorlat is nagy jelentőségű , de mind a kettő nevezetes eszköz, a halló érzék fejlesztésére s később a kedély ápolására, a legnemesebb élvezetek szerzésére. Ilyenekre minden műveit, embernek szüksége van, hogy nehéz munkában töltött életét egyegy kellemes órával fűszerezhesse s igy a munkát is jobban bírja. És a zene és ének tanítása a lehető legrosszabbul áll; általában igy van, de nálunk különösen. Az iskola még ösztönzést sem ad az ifjúságnak arra, hogy a zenében, énekben gyönyörködjék s a mi fiatalságunk zenei miveltség dolgában alig áll előbb a dunaiaknál; pedig a családokban van hajlandóság erre gondot fordítani. Óhajtandó, hogy iskoláinkban általában több időt s több gondot, fordítsanak az énekre és zenére. Ugyanez áll a rajzolásról is. Ez az ízlés nemesítésére is szükséges, de legtöbb életpályán fontos segítség is a rajzolás, amiből nem elég az a kevés, mire az iskola kötelez. Gondoskodni kell arról, hogy a szabadkézi rajzot tanulni és gyakorolni mindenkinek alkalma legyen s a tanulókat buzdítani kell erre is, meg az előbb említett tanulmányokra is. Ha a jobb tanulók mindezekre csak hetenként pár órát fordítanak is, de ezt az egész iskolai tanfolyamon át, tehát a gimnáziumban 3 éven át teszik, ha ezekre a szünidőket is felhasználják, ha előmenetelüket az iskolai hatóságok figyelemre, a jó sikert elismerő szavakra méltatják: néhány év alatt ezek is sokat tesznek a fiatalság lelki életének emelésére és nemesítésére. Mindezeknél még előbbvaló a testgyakorlás, melynek mostani módja teljesen sikertelen. Ez sem fog sikeresbbé válni az iskolai hatóságok, a gimnáziumi tanárkar- és igazgató tanács kellő buzgólkodása nélkül Az a heti 1 —2 órai kelletlen gyakorlás magában csak komédia. Sok minden kell még azon kívül, miket már e lap más alkalommal elsorolt. Lassanként a legkedvezőtlenebb helyi viszonyok közt is sokra lehet menni és az ifjúságnak testi életét, át lehet alzakítani ha azok, kik az iskolákat vezetik, felelősségük tudatában folytonos igyekezetei s az iskola fentartói némi pénzbeli áldozatot is fordítanak erre az ügyre. Ezt mint apák és hazafiak egyaránt megkövetelhetjük; mint apák nem vonakodunk az esetleg szaporodó iskolai költségek viselésétől s mint hazafiiak csak akkor leszünk nyugodtak, ha az ifjúság testi fejlődésében javulást tapasztalunk. Szózat a jó keresztyénekhez !*) Testvéri bizalommal fordulunk hozzátok, hallassatok meg! Mindenre kérünk, a mi csak szent előttetek ! Hallgassatok meg minket ti boldogok, kiknek van templomotok, melynek tájai között imádhatjátok Istent, A mi Atyánkat lélekben és igazságban. Nekünk nincs! !! Ezer kálvinista lélek — idegen felekezetek közé ékelve — vágyik az Ur napjain Istenéhez, „mint a szép hive s patakra a szarvas kívánkozik“, nincs helyünk, a hol lelkünk a buzgó imádság szárnyain fölemelkedhetnék a föld porából; nincs templomunk, hol az örökéletnek igéit hallgathatnék. Egyszer gyűlhetünk össze csupán egy hónapban : a lutheránus testvérek templomában : de mi ez a szomjú léleknek ? S aztán bár szívesen nyílnak is meg számunkra ajtai, — hajh!—nem a mienk az"; idegen az minekünk ! Elhatároztuk hát, hogy ha csak megbénulni nem akarunk a mi áldott hitünkben, felépítjük az édes mienket! S e czélból a magunk erejét a végsőig megfeszítve, — össze is hordtuk már forintjainkat, krajczárjainkat, gyűjtve ekép kétezer forintot; úgy szintén az *) A szent czélri lapunk szerkesztősége az adományukat 2 írttal megkezdi és elfogadja mindenkitől s nyugtázni fogja.