Hód-Mező-Vásárhely, 1893. január-június (23. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 25. szám
Hódmező-Vásárhely, 1893. március 26.25. sz. Huszonharmadik évfolyam ®@------------—--------©« Előfizetési dij: Egész évre. . 4 frt. Fél évre . . 2 „ Negyed évre . 1 „ Egyes számára 5 kr. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a HUNGÁRIA - könyvnyomda. ft®—-----------------------©» KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI és SZÉPIRODALMI LAP a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtök reggel. ft®--------------------------©« » Szerkesztőségi és kiadóhivatal IV. ker. Szentesi-utca 28. szám. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyílttéri közlemények mérsékelt áron vétetnek fel... ft®-------------------------©ft Nagy emberek. Hód-Mező-Vásárhely város minden időben gazdag volt nemesen érző, fenkölten gondolkozó, a szegények, elhagyatottak, az árvák, ügyeit istápoló polgárokban. Ahányszor a közügy, a közérdek kívánta, előállottak a nagyok, a vagyonosak a polgártársaik szenvedéseit, bajait, óhajtásait szívükön viselő egyének s az Isten kegyelméből és saját szorgalmukkal megtakarított javaikból nagy összegeket siettek válvetett buzgalommal a közügy oltárára lerakni. A város által fentartott kórház alapjának létesítése, az ártézi kutak furatása, majd óvodák emelése mind egy-egy fenkölt gondolkozású, a közügyek, közérdek előmozdítását nemes feladatául tekintő polgárnak nevét örökítette meg. Az igazi öröm, a valódi lelkesedés volt a közönség részéről a hála a kiváló egyének kimagasló lényeiért. Az igazi öröm, az igazi őszinte lelkesedés tegnap délelőtt újból és fokozottabb mérvben nyilatkozott a város kózházánál, midőn a jelenlevők repeső szívvel, az öröm jótékony hatásától könytelt szemekkel mondottak köszönetet azoknak, kik új és új adományaikat nagy összegekkel jelentették be a „szeretetház“ czéljaira, a szeretetház fenttartására alapítványul. Csak a közelebbi időben történt, hogy Kovács Ferencz kir. tanácsos és kedves neje a szegényeknek, az elhagyatottaknak, az árváknak igaz szivü jótevője . Kuri Terézia úrnő ő nagyságaik egy nagy, egy impozáns épületet vettek a „Szeretetház“ elhelyezésére, tegnap pedig a nagy értékű épület mellé még 5500 írtról kiállított takaréktári betéti könyvet tettek le a polgármester kezeihez, azzal a kijelentéssel, hogy ez az összeg 1893. január 1-től járuló kamataival együtt az ezredéves nemzeti ünnepély emlékére létesítendő s az alkalomra megnyitandó „Szeretetház“ felszerelésére, teljes berendezésére fordittassék. A jelen volt tanácstagok és bizottsági tagok meglepetve mondtak a nagy összegért a nemeslelkű adományozóknak köszönetet. A bizottsági ülés azután a „Szeretettház“ fentartására szükséges alaptőke előteremtésének kérdésével foglalkozott, midőn felemelkedik Lázár István földbirtokos bizottsági tag s bejelenti, hogy bár nagy család feje, de a magasztos eszme keresztül vitelét szívén viselvén, a maga és neje Neumann Jusztina nevében, közös elhatározásukhoz képest a „Szeretetház“ fenntartási alapjához 3000 frt alapítvánnyal járulnak. Még el sem hangzottak az éljen kiáltások, az őszinte köszönetét kifejező szíves kézszorítások, amidőn Kovács József biz. tag jelentette, hogy a törvényhatósági közgyűlésben általa e czélra ajánlott 200 frt összeget neje Czimmermann Annával egyetértőleg 1000 frt alapítványra emeli fel. A szív elfogul, a lélek örömtől repes ily tények mámorító hatása alatt. Nagy nap, emlékezetessé, ünnepé avatatott nap volt reánk nézve a tegnapi. Hajlékot emelni a hajlék nélkülieknek, ruhát adni a ruhátlanoknak, ételt az éhezőknek, felnevelni a szülők nélkül maradt árvákat, szóval szeretetet gyakorolni felebarátaink iránt: — az isteni Mester örök időkre szóló igaz tanának egyik legszebb pontja. Követve az Üdvözítő szavait, ezt a szeretetet gyakorolták: Kovács Ferencz, Lázár István és Kovács József polgártársaink az ő kedves nejeikkel; ezzel az elévülhetlen ténynyel örökítették meg az utókor számára nevüket, hálára kötelezvén e város egész közönségét. A jótékony alapítványok értékét mi nem, csak azok tudják majd igazán mérlegelni, akikre nézve áldás fakad azokból: az elaggott munkaképtelen szegények, a nyomorba jutottak, az elhagyatottak, az árvák, a kiknek könyeit szárítja fel az alapítók jó szive. A nyomor, a nélkülözés nyer ott enyhületet. Az alapítók neve nemes fényüket, magasztos gondolkozásukat, szivük igaz jóságát hirdetve — ott ragyog századokon át az épületen, ott az ápoltak, a Érdekes kérdés. A „Hét“ társadalmi irodalmi és művészeti közlöny szerkesztősége közéletünk kiválóbb egyéniségeihez körlevél útján a következő kérdést intézte: Az egyetemes, minden irodalmi ágat magában foglaló világirodalom melyik hét könyve az, mely igen tisztelt uramnak mindenekfelett kedves? Melyik az a hét könyv, melyet megtartana, ha hét könyvön kívül minden egyéb irodalmi műtől mindörökre megválni volna kénytelen ? Midőn ezt a kérdést tartalmazó kérdőíveket széjjel küldték, nem a magyar sajtóban szokásos, magában véve ép oly ártatlan, mint haszontalan tömeges megszólaltási játékot akarták űzni, hanem kérdésüknek komoly háttere volt s esetleg komoly eredménye lesz. A fő czél, mely előttük lebegett, az volt, ha Magyarország leginteligensebb, legképzettebb fiai, akik a közélet és a művészet minden ágában munkálkodnak, megjelölik azokat a könyveket, melyek leginkább hatottak reájuk, akkor megtudjuk egyátalán, hogy mely kultúrirányzatok hatottak közre Magyarország mai kultúrállapotának, az uralkodó felfogásoknak megerősítésére. Sőt hatalmas alapot nyerünk ezáltal magának a mai életfelfogásnak a megismerésére, ami a napi élet kusza össze- visszaságánál és a szellemi élet szakokra való tagoltságánál fogva közvetlen szemlélet és tanulmány útján nagyon egyoldalú, bizonytalan eredménynyel jár. A kérdés melyet föltettek különben nem egészen ij, bár ily alakban és ily szempontból még nem vetették föl. A könyv iránt való hanyatló érdeklődést iparkodnak vele föléleszteni. Ne olvassunk oly sok újságot, ne olvassunk oly kevés könyvet! Föl akarják tüntetni, hogy Magyarország szellemi képviselői mit köszönhetnek egy-egy új könyvnek, s hogy minden kor termett néhány könyvet, mely áldásosan halott olvasójára. A mai magyarország el fog mulni s a jövő Magyarország nem kapott tőle tán egyetlen könyvet sem, melyet egy akkori kérdő ivén hét, vagy hetvenhét könyv között föl tudna említeni, mint becseset, mint amelyet magával vinne, ha a többiről le kellene mondani. Íme a feleletek érdekesebbjei: 1. JÓKAI MÓR : Hogy miket mentenék én meg egy esetleges özönvíztől ? 1. Ipolyi Arnold magyar mythologiája. 2. Horváth Mihály Magyarország Története. 3. Diószeghy füvészkönyve. 4. Wagner Keresztély „Städte und Geschichtskunde“. 5. Oken. Weltgeschichte in Einzelndarstellungen. G. Okeu. Naturgeschichten. 7. La Sainte Bible, Le Maitre de Sacytól. VÁMBÉRY ÁRMIN : 1. Az életkönye, melyet 8 éves koromtól, tehát 53 év óta, különböző világrészekben sokféle nép közt olvastam és melyből legtöbbet tanultam. 2. Szaadi rózsáskertje. Magasztos nyelvezettel irt, fenséges életbölcsességet tartalmazó, elmét és szivet egyaránt gyönyörködtető munka. 3. A XIX. század uralkodó eszméi — b. Eötvös Józseftől, mely vigaszt nyújt, hogy a magyar társadalom, mely a középkori bárgyuságokba visszakivánkozik, tán mégis felébred jelenlegi jutalmából. 4. Buckle History of Civilisation, mely az emberiség előítéleteivel bátran szembeszáll és igazi szabadságot hirdet. 5. Lessing, Börne és Heine munkái, melyekből látom, hogy lehet német ember rabszolgajellem nélkül. 6. Petőfi versei, az egyedüli író, ki költőnek született, mint ember élt, és mint hazafi halt meg. 7. Kossuth Emlékiratai, mint a magyar nemzet történetének legfényesebb lapját.