Hód-Mező-Vásárhely, 1895. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-03 / 1. szám

ez évben a politikai események sem. Az egy­házpolitikai reformokért folytatott küzdelme­ket élénk figyelemmel kísérte városunk, és a márciusi szabadelvű nagy­gyűlésen részt ve­­vőn, ott párt és valláskülönbség nélküli tiszta szabadelvűségéről lelkesedve tett fényes tanú­bizonyságot. A szabadelvű eszmék magas szárnyalá­sának hatása alatt ünnepelte meg ez évben is március 15-i­két. És midőn a polgári házasságról szolid törvényjavaslat a főrendi­házban megbukott, W­e­k­e­r­­­e Sándor miniszerelnököt törvényhatóságunk egyhangú­lag városunk díszpolgárává választotta. A közművelődés terén első he­lyen említendő a református jótékony nőegye­sület megalakulása, mely egyesület már is sok szép jelét adta működésének úgy a jóté­konyság téren, mint társadalmi téren. A re­formátus egyház egyik temploma építésének 100 éves jubileumát megünnepelte s egyik jóltevőjének, Nagy András Jánosnak emlékére elmondatott az első emlékbeszéd, amelyet minden évben fog követni egy, hogy jóté­konyságra, szorgalomra, vallásosságra buz­dítson. Szép sikerrel folyt le az idegen nyelvű tanítók részére városunkban rendezett póttan­folyam. A nemzetiségi vidékekről jövők lát­hatták az őszinte magyar vendégszeretetet s meggyőződhettek, hogy inkább méltó a ma­gyar szeretetre, mint gyűlöletre. A Torna és Vivóegyesület országos jel­legű Torna versenyével vonta városunkra a sport­világ figyelmét s tett jó szolgálatot a tornaügynek. A vidéki színészet s városunk szinügye érdekében kísérlet létetett egy nyári színkör létesítésére, de ezt városunk mostoha anyagi viszonyai miatt eddig kívánt siker nem kö­vethette. Füredy Károly színtársulata a régi códéban küzdött két hónapon keresztül az eszméért és a kenyérért egyaránt. Közgazdasági tekintetben legna­gyobb jelentőségű a pusztai vadvisszabályozó t­­ársulat megalakulása. E társulat évtizedek óta r­­endezetlen viszonyokat lesz hivatva rendbe hozni s a határ egy jelentékeny részét tem­­nőbbé s igy jövedelmezőbbé tenni. A gazdasági Egyesület igen sikerült csi­­có-kiállitást rendezett s kísérletet tett a czu­korrépa termelés és a műtrágya használatának meghonosítására. Íme nem múlt tehát el felettünk az 1894-ik év nyomtalanul. Eseményeiből ment­hetünk bőven tanulságot és merítsünk is, hogy azt az új évben hasznunkra fordíthassuk. — Korcsolyázni. — Ne bolondozzál Multi, látod mily be­­eg a mama, — dorgált az asszony. — Ilyen volt ugy­e mama akkor is, mi­­kor először elesett a jégen, — szóltam anyá­­omhoz fordulva. De ő nem szólt, csak bólingatott a fe­ével. — Ne féljen anyán, ezt az esést előbb el­­elejti,­­— vigasztaltam a mamát. Erre már elmosolyodott a mama s meg­dobálta a leülést, de nem akart sikerülni, fájt , tunikája. Erősen fagyott, nagyon kemény volt jég. Másnap készültünk a megnyitásra s a kis biczika oda sompolygott a nagymamához. — Nagymama, menj is a jégre, itt a torcsolyád ! — szólt hozzá a Kis csacska s oda ette a két vasalóvasat a grófimama ölébe. — Soha ! — sóhajtott anyósom s lelökte­­ Halifaxot. Szegény Zsuzsi fél napig feküdt, annyit tenvedett a jó leány anyósom mia­t, úgy saj­­náltam szegényt, mint saját véremet. Anyósom még most is fekszik, vigan­apolja Zsuzsi s én nevetem elesését. — Ilyenek a vők ! — suttogja a mamán, f­élve temetnék el az anyóst. Nagyot esett, félre beszél! A városi tanács önkény­kedése. A teljes igazság érdekében mindenek előtt tartozom annak kijelentésével, hogy mi­dőn jelen közleményemben a városi tanácsról szólok, nem értem ezt a maga teljes egészé­ben, hanem értem annak a polgármester ve­zetése alatt önkénykedő többségét, mely ren­desen a polgármester döntő szavazatával hozza a maga, minden belátást és józan ítéletet nél­külöző határozatait. Közelebb hozott ilyen nemű határozatával szemben — saját ügyem­ről is lévén benne szó — nem vettem volna igénybe a nyilvánosság orgánumát, a sajtót, ha a másik helybeli lap nyílt meghurcsolásom­mal nem iparkodott volna a tanács helytelen eljárását szép színben feltüntetni. Az orvos­lás iránt, annak rendes útján megtettem a kellő lépéseket. Ennél többet a magam részé­ről nem tartottam szükségesnek. De hogy hall­gatásom által részint a nagy­közönségnél ne szolgáltassak okot félremagyarázásokra, részint hogy a már pár év óta ellenem minduntalan meg-meg­újuló érvtámadások intézőinek is értésére adjam, hogy nekik sem szabad épen minden : kénytelen vagyok a másik helybeli lap által már két ízben említett ügyet a maga egészében nyilvánosságra hozni. A múlt hó 14-én a városi nyomtatvá­nyok előállítása tárgyában megtartott árlejtés alkalmával három árlejtező jelentkezett, s mi­után a szóbeli árlejtésben résztvenni egyik sem kívánt, az általuk beadott zárt ajánlatok felbontottak. Vetró Lajos Endre úré volt az első, egészen tisztességes ajánlat. Lévai Fü­­löpé volt a másik, mely a legolcsóbban ajánl­kozónál 5 perczenttel olcsóbban akart vállalkozni. A harmadik ajánlkozó én voltam, a­ki a múlt év elején vásároltam meg azt a nyomdát, mely már több év óta állítja elő a város nyomtat­ványait. Ajánlatom ez : A feltételekben I­-X. csoport alatt megjelölt nyomtatványokhoz szük­séges papír árából 6­71-, a munkadíjból pedig 10-, tehát a kettőből összesen italában 16 71 százalék engedményt teszek. Ezen kívül a papír és munkadíj együttes összegéből az I. csoportnál még 5, a II. csoportnál 2, III. csoportnál 1,5, a VI. csoportnál 5, a IX. cso­portnál 15, a X. csoportnál 25, — a 10­rizs­mán felől megrendelendő egyfajta nyomtat­ványok munkadíjából még valamennyi csoport­nál 4-3 százalékot engedek. Az egyes tételek­nél keresztvonalakért külön felszámított dija­kat — a II. főkönyvnél előirányzott díjak kivé­telével, melyekből engedni nem lehet — teljes össz­egekben elengedem, tehát itt 100 perezent engedményt teszek; ugyancsak 100 perezent engedményt teszek a közgyűlési meghívóknál is, melyeket fogalmi papíron díjtalanul fogok előállíttaani. Az árlejtésre meghívott bizottság, Dr. Hódi Mózes városi főügyész kivételével, ki a Lévai F. ajánlatát is elfogadhatónak találta , a Lévai ajánlatát elvetette. Nevezetes még a dologban az, hogy az árlejtés előtt néhány nappal Dr. Baksa L. polgármester, Dr. Hódi Mózes főügyész és Prehoffer L. tanácsjegyző urak erősen azt vi­tatták, hogy olyan ajánlat, mely a legolcsóbb­nál olcsóbbnak ígérkezik, elfogadandó. A bi­zottság azon az okon, hogy ilyenféle ajánla­tokkal épen a tisztességes ajánlatokat lehet kijátszani, esetleg az egész árlejtést meghiúsí­tani, nem fogadhatta el a főügyész véleményét. A bizottság az ajánlatokat elbírálás végett a számvevőségnek véleményezte kiadatni. Nem így gondolkozott azonban Baksa L. polgár­­mester, a­ki az ügyet a következő napon ,,azonnal­ tárgyaltatta. Nem csodálkozom azon, hogyha a tan. tagjainak többsége az ajánlatok érté­­két azonnal be nem látta, de csodálkozom azon a vakmerőségen, melylyel a számvevőség által ad­ható felvilágosítás elől elzárkózott. Különösen az én ajánlatomat csűrték csavarták, olyano­kat magyarázván bele, a­melyek abban nem foglaltatnak s olyan részletet hagyván ki be­lőle, a­mely abban benne van. És igen jel­lemző még a dologban az, hogy „illetékes egyén“ (szükség esetén meg is nevezem) terjesz­tette azon hírt, hogy a 16-71 százalékra vo­natkozó engedményem nem foglaltatik bent az ajánlatba, hanem ez csak az árlejtés után tett szóbeli kijelentésem. Én ezért közöltem fen­tebb ajánlatomat egész terjedelmében, hogy mindenki, a­ki látni akar, meggyőződhessék, hogy igazat mondott-e az, a­ki az imént jel­zett hírt terjesztette. A tanács tagjainak többsége látni nem akart, a felvilágosítás elől elzárkózott, az ár­lejtés eredményét megsemmisitette. A tanács ezen erőszakos eljárása ellen adtam be a kö­vetkező felebbezést: „Tekintetes Városi Tanács ! Folyó hó 15-én 16124. sz. a. a nyom­tatványok szállítása tárgyában megtartott ár­lejtés eredményét megsemmisitő határozatát tisztelet­tel megfeledbezem. Indokaim a kö­vetkezők : Mindenek­előtt kétségbe vonom a t. ta­nács jelen volt tagjai többségének azon kijelen­tését, hogy határozatát beható tárgyalás alap­ján hozta volna, sőt ki kell jelentenem, hogy a legnagyobb felületességgel járt el akkor, mi­dőn az e tárgyban eljárt bizottság elnökének­­. Szikszay Dénes tanácsnok úrnak a számve­vőség megkérdezését ajánló határozati javas­latát elvetve, Prehoffer Lajos tanácsjegyző úr informátiója alapján az én ajánlatomból azt olvasta ki, hogy én kétszáz forintból teszem azt az engedményt, melyet pedig világosan és határozottan egyszáz forintból tettem. A szá­zalékszámítás természete nem engedhet meg más értelmezést, mint a­mely az én ajánlatom­ban foglaltatik. Feltéve azonban, hogy az ár­lejtési feltételek szerint külön is kimutatandó engedmények elkülönítése a tanácsjegyző urat s az ő előterjesztése alapján a t. tanács jelen­volt tagjainak többségét tévedésbe ejtette, egy tekintet az én ajánlatomra mindenkit azonnal meggyőzhetett volna a tanácsjegyző úr minden alapot nélkülöző erőszakos ráfogásáról mert a perczentrészletek külön kitüntetése után, ezek­hez mérten és nyilván ezek összegének meg­felelő­leg és szorosan ehhez ragaszkodva, hatá­rozottan ezt mondom : tehát, a kettőből együtt általáb­ban 16-71 százalékod, engedek. És ez nemcsak az árlejtés után szóval tett nyilat­kozat — mint ezt egynémelyik jó úr elhitetni szeretné, — hanem az ajánlatban foglalt kö­telező írásos nyilatkozat, melyet abból eltün­tetni nem lehet. A tanácsjegyző úrnak merőben képtelen állításáról értesülvén, őt még f. hó 15-én d. u. 2 órakor megkerestem ; vele a t. főjegyző úr szobájában, a főjegyző úr jelenlétében — te­hát tanú előtt — találkoztam. Midőn ez alkalommal arra kértem, hogy nekem, a még mindig magánál tartott iratokat legyen szíves megmutatni, a bemutatott iratokból győztem meg állítása alaptalanságáról. A tanácsjegyző úr azzal védte magát, hogy ő ajánlatomnak a 16-71 százalék elengedésre vonatkozó sorát nem látta, de lelátja, hogy ez ott van s bocsá­natkérések között azon ígéretet tette, hogy hibáját még az az­nap tartandó tanácsülésben jóváteszi. Tett-e e részben a tanácsjegyző a következő tanácsülésben valamit vagy sem, azt nem tudom; az azonban bizonyos, hogy ha a tanácsjegyző úr ígéretét megtartotta s tévedéséről a tanács azon tagjait is felvilágo­sította, a­kik előbb az ő téves informatióján elindulva, határoztak és ezek az adott felvi­lágosítás után is megmaradtak előbbi vélemé­nyük mellett, ez ugyan érdekes világításban tünteti fel azt a beható tárgyalást, mely a t. tanács jelen volt tagjai többségének alapul szol­gált véleményük megalkotásában. Szintén a beható tárgyalás érdekessége mellett szól az a körülmény, hogy habár az árlejtésnél jeles volt bizottság egyhangúlag ajánlotta a számvevőség megkérdezését, a t. polgár­mester úr, a számvevőség jelentésének bevárása nélkül, azonnal tárgyaltatta az ügyet a t. tanácscsal, s míg máskor krajczáros téte­leknél sem akar határozatot hozatni a szám­vevőség meghallgatása nélkül, ez ínyben meg­elégedett a városházi függönyök dolgában ne­vezetességre vergődött tanácsjegyző úr szak­véleményével, a­ki pedig a fentebb említett találkozásom alkalmával, a főjegyző úr jelen­létében azon őszinte nyilatkozatot tette, mi­szerint nem restelli bevallani, hogy mindig gyenge lábon állott a számbeli tudománya. Fel

Next