Hód-Mező-Vásárhely, 1895. július-december (25. évfolyam, 53-104. szám)
1895-07-04 / 53. szám
HÍDMEZŐ-VASARHELY, 1895. JULIUS 4. s& szám HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. . .. .................. y-1* ELŐFIZETÉST DÍJ \ I Egész évre . . 4 frt | i Fél évre . . 2 » i iNegyedévre . 1 » i Egyes szám ára 5 fer. \ Előfizetéseket, és hirdeté- ; seket elfogad d kiadóidra \ \ tál a ..HUEGÁTIA' i könyvnyomda. ..............................................-----.................. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI és SZÉFIRODALMI LAP. a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági egyesület“ közlönye. .MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP és CSÜTÖRTÖK REGGEL x®~.......................................... | SZERKESZTŐSÉG VI . ker. Szentesi utca , 28. szám. | KIADÓHIVATAL \ | Kossuth-tér Templom- bazár 6. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyílttéri közlemények mérsékelt \ L áron vétetnek fel. rt sW................................®% Lódijjazás és lóverseny A gazdasági egyesület kiküldött bizottsága már elkészítette javaslatát, a szeptember 8-án tartandó lóversenyre és lódijjazásra vonatkozólag. Igen érdekes, hogy míg a lódijjazásnak teljes bizalommal néz elébe a bizottság, addig a lóversenytől semmi jót nem reményi, mert gazdáink lovaikat futó lovakká rendszerint nem idomítják, mivel ez a pontosság és kitartás némi kényelmetlenségével járna, másrészről pedig a ló esetleges letörésénél fogva kockázattal is jár. Lótenyésztőinket tehát még mindig a túlságos óvatosság jellemzi. Igazi előretörekvő ujjító szellem hiányzik belőlük. A lovat óvatosan felnevelik, azután eladják, a nélkül, hogy idomitás által annak értékét megháromszoroznák. E téren okvetlenül példaadásra volna szükség. Tehetősebb fiatal gazdáinkhoz fordulunk tehát s egyenesen felhívjuk őket e téren a példa megadására. Fogjanak hozzá lovaiknak idomításához. Ne nyers állapotban vigyék azokat a piaczra, hanem gondot, fáradságot nem kimélve tanítsák be kocsis vagy hátaslónak. Hiszen nap napután láthatják , mi különbség van a nyers és az idomított ló között. Láthatják annál az egy-két lókereskedőnél, aki rövid időn vagyont gyűjtött magának a gazdáknak azon közönyössége alapján, hogy lovaik idomítására nem is gondolnak. A lókereskedő azt a lovat, amelyet a tenyésztőtől megvett 4-500 írtért egy hónap múlva ezer forintért adja el — betanítva. Nem gondolják takarékos és szerző gazdáink, hogy a betanításnak ezt a szép hasznát nagyon könnyen biztosíthatnák egy kis szorgalommal a maguk számára ? Gondolják meg ennek a lótenyésztés emelésére irányuló kihatását is és legyenek legalább gyakrabban kísérletet az idomitással. Ne adják meg magukat fátumszerűleg annak a hitnek hogy a vásárhelyi gazda lovát a versenyen úgyis legyőzik a szomszédok lovai, hamar küzdjenek csüggedetlenül ez ellen a legyőzése ellen. A bizottság által készített javaslat egy másik érdekes pontja, hogy a hároméves kancza csikóknak kitűzött díjakra csak gazdasági egyesületi tagok csikói pályázhatnak. Érdekes ez a pont azért, mert minálunk tényleg szükség van még erre a megszorításra. Az 500-nál több tagot számláló gazdasági egyesület tagjainak egyharmad része ugyanis honorátor, kereskedő vagy iparos. Nagy gazdaközönségünkhöz viszonyítva tehát eleyészőleg csekély azon gazdák száma, akik tagjai a gazdasági egyesületnek, és igen nagy azok száma, akik rideg önzésből nem sietnek legalább azzal az írt 40 kv tagsági díj fizetéssel közreműködni e fontos közgazdasági tényező kifejlesztésére. Ezeket az önző, a gazdasági egyesület iránt annyit sem érdeklődő gazdákat, mint amennyire érdeklődnek ez iránt az iparosok, kereskedők, akarja ez a pont kötelességük teljesítésére figyelmeztetni. És igen helyesen. Sőt tovább kell menni. Ezekkel az indolens gazdákkal éreztetni kell a maga lesújtó rosszulását a társadalomnak is. Hiszen természetes, hogy aki a kötelességét nem teljesíti, azt kevesebb tisztesség illeti meg, mint aki teljesíti a kötelességét. Ez alkalommal ajánljuk a gazdasági egyesület figyelmébe a virilis városi képviselők névsorát. Nézze meg kik nem tagjai azok közül a gazdasági egyesülletnek, s ezekkel a nem tagokkal éreztesse indolentiájuk következményeit önmaga az a gazdatársadalom. Felhívás az 1896-iki Ezredéves országos kiállítás kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoportja érdekében. Az ISIHi-iki eázedéves országos kiállítás kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoportjában több régi irodai és üzleti helyiség bemutatása van tervbe véve. Hogy ez lehetőleg híven és teljesen legyen eszközölhető, elsősorban a régibb ezégek segítségére, de ezeken kivül mindazoknak a közreműködésére van szükség, akiknek birtokában vannak a régebbi időktől egyes berendezési és felszerelési tárgyak (asztalok, székek, állványok, ezégtáblák, dobozok, csomagoló papírok és vásznak, mértékek stb.) vagy nyomtatványok (számla-, árjegyzék-, körlevél-, ethmette-minták, plakátok, váltók, értékjegyek stb. •Száz meg százféle tárgyról van itt szó, amelyeket felsorolni, de megjelölni sem lehet, amelyek azonban bármi jelentékteleneknek látszassanak, az említett czélra használhatók, sőt szükségesek. Fölkérjük ennélfogva mindazokat, akik ily tárgyakkal a csoport intéző bizottságának vállalkozását elősegíthetik, szíveskedjenek azokat az Ezredéves országos kiállítás igazgatóságának Budapest, városliget „az V. csoport. • "ujra" mielőbb rendelkezésre bocsátani. I.ten, 1815. június hó • 20-án. Az 18 redéves országos kiállítás keresked és hitelügyi csoportjának elnöksége. Fáik ■ Lukács Antal s. k. on . főrendiház tagja. Igazgatói évzáró beszéd Tartotta 180n.jtm.20-á FUTÓ MIHÁLYgymn. igazg. Mélyen tisztelt Egyházi Elöljáróság és Tanári Kar ! Kedves Tanulóifjúság ! Valamint az országutak mentén szabályos méretekben váltogatva követelik egymást az emlékeztető oszlopok, amelyek nemcsak a a távolság kisebb nagyobb közeit, hanem olykor a tájék és hely jelentősebb sajátságait avagy múltját is jelölik , ezért nem ritkán emelő, vagy fájó, lelkesítő, vagy örvendetes érzelmeket támasztanak szívünkben, épen így vannak a halandó ember élete útján a gyorsan tova röppenő időnek is oly mozzanatai, amelyek az életnek nemcsak kisebb vagy nagyobb fordulásait jelzik, hanem olykor megállapodásra intik, sőt komolyan magunkba való szállásra is figyelmeztetnek. Jóságos istenünk kegyelméből mi is, — e főgymnasium tanári kara és növendékserege, — ily forduló pontra érkezünk ; eljutottunk az 1894 -95-ik tanév szélső határára. Iskolai életünk e nevezetes fordulója, ez emlékeztető jelzője hozzánk is kiáltóan beszél. Szózata fölkelti bennünk egyfelől a hála lángoló érzetét az égi atya azon kegyelméért, hogy e tanintézetet, ennek elöljáróit és növendékeit nagyobb szerencsétlenségtől megóva, sőt nem egy újabb áldásaival boldogítva, eljuttatott e tanév alkonyára! de másfelől magunkba való szállásra is indíthat és valóban kell is indítania bennünket e forduló pontnak, hogy visszatekintsünk ti múltba és merítsünk annak eseményeiből,— ha kedvezezők voltak, — mint az üde gyógyforrás csepjeiből, üdítő és vidámító, — ha kedvezőtlenek, bár keserű, de gyógyító erőt, tanulságos eszméltetést és bölcseséget a jövőre. Mert nincsen életkor és életpálya, nincs társadalmi állás, amelynek, — miként a tenger hajójának a delejtüre, — az élet zajongó tengerén a tanulságra elmaradhatatlan szüksége ne volna ; de bizonyára nincs életpálya, nincs jövő hivatás, a mely jogosultabb, a mely hivatottabb volna, hogy a múlton és a múltból okuljon, mint a tanulói életpálya. Kedves Tanulóifjúság! A kegyes isten segítségével és saját szorgalmatok utján ti vagytok hivatva, hogy az irás szavai szerint a jövő társadalmában ti legyetek a világ világossággá ti az életnek java, nektek kell azért már a gyermeki és ifjúi évek zsenge és serdülő napjaiban megértenetek a nemes életbölcseség ama követelményét, hogy tudjatok már most még több üdvöt és sarkaló ösztönt a szerencsés körülményekből, a mostohákból pedig a lankadatlan méh példájára mérges növényből az okulás édes és a javítás tápláló mézét szívni. Ily értelemben óhajtok főgymnasiumunk múlt évi eseményeinek vázolásához fogni. Az 1894—95-ik tanév nem egy tekintetben maradandó nyomokat hagy maga után tanintézetünk életében. Nem állítom ugyan, hogy minden hévvel ápolt várakozásunk teljesedését megérhettük, sőt nem egy forrón óhajtott reményünk hajótörést szenvedett, de viszont oly vívmányaink is vannak, melyek egy szebb jövő hitével tölthetik el reménykedő lelkünket. Nevezetesen államsegélyünk ügye egy hatalmas lépést tett előre. Egyetemes konventünk ugyanis novembrberi üléseiben véglegesen megerősítette a nmn