Hód-Mező-Vásárhely, 1896. január-június (26. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-26 / 25. szám
HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, 1896 MÁRCZIUS 26. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. 25 SZABI. 1;-s...............................SA ELŐFIZETÉSIDIJ ? Egész évre. 4 írt Fél évre .. 2 „ Negyedévre 1 ,, Egyes szám ára 5 Jer. I Előfizetéseket és hirdeté- \ I seket elfogad a kiadóhiva- I tás a „RÉSZVÉNYt- könyvnyomda, a ,,H.-m.*vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP és CSÜTÖRTÖK REGGEL. SZERKESZTŐSÉGE IV. ker. Szentesi utcza 28. szám. KIADÓHIVATAL Kossuth-tér Templombazár 6. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI és SZÉPIRODALMI LAP. Kéziratok nem adatnak vissza. ii).................................. .................................. Hirdetések és nyílttéri közlemények mérsékelt r+ áron vétetnek fel. íme.............................( S)és Köztisztaság. Az ezredévi fennállás ünnepélyességei megtekintésére hazánkba ellátogató idegenek közül bizonyára sokan fognak megfordulni a szomszéd Szeged városában s nem lehetetlen, hogy közülök többben városunkat is meg fogják látogatni. Nem lehetetlen, — mondjuk — mert a mi azon irányban, hogy városunk iránt az érdeklődés felkeltessék, a város vezetősége részéről történt, annak az öszszege 10. Ezen közömbösség a maga szempontjából érthető. A világot látott idegen, a két szomszéd város közti ellentétet tapasztalva, keresni és meg is fogja találni a különbség okait. De semmiképen nem fogja megérteni azokat az állapotokat, melyek megválasztatása nagyobb nehézségekbe nem ütköznék. Különösen a köztisztaság s az ettől elválaszthatlan közegészségügy terén. Mert a városunk vezetésében domináló nem bánomság, a czéltudatos munka helyén álló tervtelen kapkodás a fentemlített területein a közigazgatásnak nem képes észrevenni a szeme előtt fekvő s orvoslás után kiáltó állapotokat. Páratlanul álló jelenség pl. a köztisztaság, helyesebben köztisztátlanság birodalmában a népkerti fürdő vizének levezetése körüli eljárás. A fürdő árnyékszékein keresztül folyó vizet vezető csatorna a főcsatornával együtt s egy helyen néhány ölnyi futása után a télen korcsolya-pályául használt tavacskába torkollik s az árnyékszékek bűzös szennyét szemmel láthatóan szállítja a város közvetlen közelében eső terület, néhány száz négyszögölnyi vizébe. Ezen az uton a talaj és levegő fertőzése épen a lakosság üdülésére rendeltetett helyen, egész rendszerességgel s háborútlanul folytonos folyamatban megy végbe. Különösen a nyári hónapokban a fürdő és a tó közötti gyalogút igénybevétele csak kissé finnyás egyénre nézve sem ajánlatos. Ezen, évek óta fentálló állapotokra az illetékes körök figyelme a sajtóban és magán után ismételve fel lett lrva. Természetesen, minden eredmény nélkül. A Lázár utcza 55-ik számú háza s az előtte fekvő sarokház közötti beszögellés évek óta fészke a rondaságnak. Pedig a város központjában s a székházhoz eléggé közel fekszik arra, hogy felfedezhető legyen. De hiszen még szembetűnőbb helyen vezet el a piacztérről a népkerthez vonuló lejáró, mely a mellékén tanyázó gyümölcsárusok kegyelméből szintén igen ajánlatossá teszi a gyors áthaladást. S a hatóságnak számot kellene vetni a szomorú ténynyel, hogy lakosságunk alsóbb rétegei a köztisztaság iránt nagyon kevés, — tán helyesebben — semmi érzéket nem tanúsítanak ; sőt ebbeli viselkedésük gyakran más szóval, mint a szemérmetlenség nevével, nem illethető. Ezt a cynismust egyszerre kiirtani lehetetlen. De annak megfékezésére felállítandók lennének a másutt is dívó tilalomtáblák és szigorúan alkalmazandók az azokon kitüntetett büntetések. A trágya felhalmozását az udvarokon, szigorú rendeletek tiltanák. Amidőn a legutóbbi kolera pusztításai az országos kormány beavatkozását tették szükségessé, történt e téren annyi, amennyi elegendő volt a látszat megmentésére. Azóta azok a rendelkezések háborítatlan álmukat alusszák. S ha forró nyári napok nappali hőséges por fellegei után tüdeinkbe az esti szellő hüsebb s kevesebb poru fugalmából csempészni akarunk valamennyit; egyszerre megüt bennünket a szomszédos udvarok trágyadombjai erjedésének és a két . I #L A kiállítási faluról. Irta: Dr. Kovács Gyula. (Folytatás.) Szívesen mutatnám be itt is akiskomáromi menyecskét, kinek selyemruhája, kaczkiásan hátrakötött kontya — előre tudom — sok tetszést fog aratni, ha nem kellene a szomszéd házba sietnünk, ahol most ritka látvány tárul szemünk elé: konvenczió-fizetés folyik. Beállított a pitykegombos nadrágú kondás, a széles karimája kalapjára büszke gulyás. A kondás számadása — úgy látszik — már rendben is van; a gazda leolvasta már az ezüstforintosokat az asztalra; a számadó kalaplevéve áll előtte — a hűséges Bodri kutya mellette. A gulyás az ajtóban állapodott meg, ott várja be, mig a másikkal elvégezte a nemzetes úr. Annyi természetesség, annyi naivság alig van csak egy ház bábalakjainak jelenetezésében, mint a szomszédos borsodiban. A gyékényből vert tetejű ház rácsos kapuján belépve, takaros udvart, a pitvarban sürgölődő kövesdi menyecskét találunk. Nagy eset van a háznál! Az »ember«, mikor még együtt ették a huszároknál a Sziráki Józsival a prófántot, meghívta vendégségre a jó fegyverbajtársát. Most jött el — a bugával együtt. Ki is öltöztek a lelkeim ! A sziráki lány ám csak selyemben és bársonyban jár, a legény szűrét meg hat hétig varrta a miskolczi szabó — majd hogy a szemét rajta nem hagyta ! Vígan kaczintanak egymással — mint régi jó pajtásokhoz illik — a legények, a ház Zsuzsája meg vígan önti a kancsóból a bort. Kérem, ne szomorodjanak el tüstént, ha Veszprém megye oszloptornáczos házába lépnek ! A szentgáli nép nem mind ily öreg ám, mint a mi itteni öreg alakjaink. De hát a népviseletért, meg a múltak emlékéért sokat meg kellett tenni. Ez a bakonyközepi nép, hajdan udvari vadász- és kanászszolgálatokat végzett; ma csak az öregje tud róla. A nénike is a kemencze mellett, a mint ott a czirmost czirogatja, bizonynyal csak a múltra gondol és az ősz Szemző bácsi, a mint az ablak mellett ülve pipája füstjét eregeti, ezeket a múlt emlékeit fejtegeti az Andris kanász előtt, aki a hétrevaló szalonnájáért jött be vasárnap reggelén. Már előre tudom, hogy nagy kíváncsisággal várják megnevezését a 13-ik számú háznak, mert ezt a házat mindenki, aki még látta, dicsérte, magasztalta. Az a rokonszenve az oka, melylyel a csángók iránt viseltetünk, avagy azok a zöld alapon tarka virággal festett ablakdeszkák, avagy az a csin, tisztaság, mely a házat környezi ? — nem tudom, de az bizonyos, hogy mikor én e nép között jártam, e nép józan takarékossága, az asszonynép keresetlen tisztafehér öltözéke, vallásossága, barátságos modora engem is egyszerre megnyert. A ház egész belső berendezése, az egyöntetű stylben készült bútorok, a kerti virágokból koszorút fonó leányok méltó képét nyújtják a takaros keretnek ! A falu végére értünk ! Elhallgatok, — ■— — mert amit itt látnak, az már magától beszél. Tizenhét czigány van itt egybegyülve, sátor alatt tanyázva és a putri körül. Egyik szeget kovácsol, a másik katlant foltoz, a harmadik gazdátlan tyúkot főz, pipál a negyedik stb. József főherczeg telepítette őket ide. A falu nem is lehetne el nélkülük — valamint ők sem a falu nélkül! Az ország németajkú lakossága népéletének bemutatására Szeben megye szász, Metzenzéf város német, Torontálmegye sváb, Nyitravármegye felvidéki német házakat építtettek. Ez a négy ház nyitja meg a nemzetiségi sort! A szász ház oszloptornáczos pitvarára a „Laube”-ra lépcső vezet. A szászok festői viseletében 5 alak van a házban, melynek bútorzata egyöntetűen eredeti szász festéssel készült. A falakon ónkanták és tányérok, tarka virágú tálak, az asztal le van takarva, mint mikor valami készül: csillog, fénylik minden. A menyasszonyi díszbe öltözött leány nyugodtan teszi kezébe választottjának a magáét, az öregek áldása rajtuk. Abból a vidékből, ahol a jól csengő ásókat, a tartós kávépörkölőket, a háromlábú vasbográcsokat kalapácsolják, került a faluba a háromablakos metzenzési ház. A mintákat, a felvidék regálebérlőinek typikus alakjait ki ne ismerné ? — Szorgalmas, kis igényű nép ez, melyet sok nyomorral ismertetett meg a kisvasipar pangása. El se hinnék, ha bevezetésemmel el nem árulom, hogy német házba léptünk. A ház asszonya — tisztes matróna — arany párta a fején, fényes a felső kabátja, selyem a köténye és brokát a szoknyája. Egész öröme két gyermekében van. A legényfiú * * *