Hód-Mező-Vásárhely, 1896. július-december (26. évfolyam, 53-105. szám)

1896-07-02 / 53. szám

Hódédmező­*Vásárh­eelY, julius 2. 53. SZÁM. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI LAP. A HÓDMEZŐ-VÁSÁRHELYI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kossuth-tér, templom-bazár 7. szám. hova minden a lapra vonatkozók küldendők. Megjelen minden vasárnap és csütörtökön. H­irdetési dijak: három hasábos petit sorért 3 kr. Bélyeg­dij 30 kr. Nyilttér sora 20 kr. / Kuszon^atoail^ S^folyam. E­lőfizetési dij: Egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt Egyes szám ára 5 kr. «£. ^ .. Uj.. _ * I­­­ JTfél^en tisztelt Közönség! A kiadó-tulajdonossal létrejött meg­állapodás folytán a lap vezetését felelős szerkesztői minőségben magamra átvál­lalván, ebbeli működésemet a mai napon megjelenő számmal megkezdem. A lap további működésében ugyan­azon irányelvek maradnak mérvadók, melyek szolgálatával eddigelé is a köz­ügynek tett szolgálatot. Önzetlenül, csupán a közérdek szem­pontjából fogja tárgyalni az időközönként felmerülő közérdekű kérdéseket; e kér­dések tárgyalásánál semmikor sem fogja kezéből kiejteni az igazság és a meggyő­zés legalkalmasabb két fegyverét: a tárgyilagosságot és a higgadtságot. Továbbra is tért adand minden életre­való törekvésnek, mely a létező állapotok javítását, vagy az óhajtandó intézmények létesítését czélozza. Ezentúl is feladatának fogja tekin­teni a közhasznú ismeretek terjesztését s e tekintetben gondoskodni fog szakszerű erők közreműködéséről. Mint a helybeli »Gazdasági Egylet« közlönye, ezen egylet belső életéből is­mertetni fogja a nagy közönség érdeklő­désének tárgyát képező mozzanatokat. Hírrovata tartalmazni fogja — ki­merítően és az igazságnak megfelelően — a napi eseményeket s mindazt, a mi e nemben a nagy közönség általános ér­deklődésére számithat; tárczarovatában a jó ízlésnek s a kellő irodalmi szinvo­­nalnak szem előtt tartása mellett gon­doskodni fog a közönség szórakoztatá­sáról. Jelen soraimat a mélyen tisztelt Közönséghez intézett azon kérelemmel fejezem be, hogy feladatomnak könnyí­tésére kegyeskedjék részt előlegezni bi­zalmából, melyre a kitűzött czélok elér­hetése tekintetéből nálam kipróbáltabb erőnek is szüksége lenne. Hódmező-Vásárhely, 1896. julius 1. Ifj. Szilágyi Gyula. Pusztaszer, 1896. június 27. Az ország szivében, virágzó fővárosában rendezett ezredévi ünnepségek és a pusztaszeri ünneplés eltérő, bár egymást összhang­zatosan kiegészítő jellege a figyelmes szemlélőnek azon­nal felötlik. A kiállítás, a szent korona közszemlére kitétele más rendeltetésű alkalmakhoz is hoz­­záillenének. A hódoló menet és a vele kap­csolatos ünnepségek alakjában a király és a nemzet érintkeztek egymással. Ezzel szemben azonban most, midőn a pusztaszeri ünnepségek lezajlottak s azok lefo­lyása közönségesen ismeretes, nem lesz érdek­telen a pusztaszeri napok jellegébe bevilágítani. A magyarság legelső szervezkedése még az előbbi hazában Etelközben megtörténik. A hagyomány által föntartott etelközi vérszerző­déssel őseink fejedelmet választanak, ennek családjában a fejedelmi méltóságot örökletessé teszik s megállapítják az államfő és a nemzet kölcsönös jogait és kötelességeit. Ez intézmények megvetik a magyar alkotmány legelső funda­mentumát. A fényes fonal, mely Etelközből kiindulva, ragyogó szálként húzódik át a történelmen, egy időre az új hazában Pusztaszernél álla­podik meg. Az újabb kor történetíróinak egy része kétségbe vonja, hogy a pusztaszeri ez első országgyűlés megtörtént volna. Mindaddig, a­míg e kérdés egyértelmű eldöntése meg nem történik, a nemzeti tudat után kell indulnunk, a­melybe pedig a pusztaszeri országgyűlés fogalma teljesen belegyökerezett. A honfoglalás hét évre terjedő munkája után őseink bölcsesége a már megszerzett föld határait védelemre a legalkalmasabbnak s a területet belső terjeszkedésre elegendőnek találta s a pusztaszeri összegyülekezés azt jelentette, hogy a nehéz munkával immár készen állanak. A megszerzett hazának megtartása nem volt a feladat könnyebb része s e czélra ugyanazon gyűlésen alkalmas intézményeket hívtak életre az ország szervezése s törvények hozása alakjában. Ezek szerint Pusztaszeren a nemzet még egyfelől megünnepelte a honfoglalás befejezését, addig másrészről az elfoglalt föld s letelepedett nemzet állami szervezését megkezdette. E két ténynyel kezdődik a mai Magyarország hol verőfényes, hol zivataros, de mindenkor dicső­séges állami léte; ezek avatják fel a magyar­ságot állandó történeti tényezővé. S elhelyeztetett egyúttal az ünnepségeken az alap, melyen felemelkedni fog érezemléke a fejedelemnek, ki hadvezéri és államszervező nagy képességeivel elannyira tiszta és hatal­mas megtestesülése a magyar géniusznak. Együttvéve ezen, tisztán történeti mozza­natok megünneplése adja meg a pusztaszeri ünnepségek kidomborodó jellegét. S a romlatlan erő, harczias bátorság, mely a magyarságnak megszerezte az uj hazát, s az államalkotó és államfentartó nagy erények, melyek meg is tartották, egy ezredéven ke­resztül el nem múló tulajdonok maradtak. S az államfentartó képesség csodásan megifjító erejű megnyilatkozásának tanúja a mi időnk is. Ez új korszakot az évszázadok küzdelmeit befejező s félreértéseit kiegyenlítő kibékülés vezeti be a király és a nemzet között. E kibékülés nyomán a nemzeti föllendülésnek alig remélt méretei jelennek meg s az­­ alap­ját vetette meg egy mind hatalmasabb ará­nyokban kiépülő nagy épületnek: az uj, a modern Magyarországnak. Nem volt érdektelen megemlékezni mind­ezekről most, a midőn népünknek lelkében az úgyszólván közvetlen közelünkben s közvetlen részvételünkkel végbement pusztaszeri nemzeti ünneplés mozzatainak, az ott látottaknak, hal­lottaknak emléke még ott rezeg és zsong, mint az elhallgató harang lassan-lassan elhaló bugása. Ifj. Szilágyi Gyula: Ülések a városnál. A számonkérő szék f. hó 7-én d. e. 9 órakor, a közigazgatási bi­zottság pedig ugyanaz napon d. u. 4 órakor tart ülést, mely ülésekre Kállay Albert főispán városunkba érkezik. Veszteséggel járó nyereség. Köztudo­mású, hogy torna-egyletünk a testi erő ápo­lásában hivatását teljesítve, szervezetének fej­lettségével s a tagjai működésében jelentkező eredménynyel az alföldön első helyen, sőt úgy­szólván magában áll. Megérdemelné a város hatósága részéről, hogy midőn versenyeit rendezi s ezeken be­mutatja haladását, méltónak bizonyítván ma­gát a támogatásra , ily czélokra a népkertet díjtalanul engedje át a torna-egyletnek. A közönség már tisztában van az egylet hivatásának nagy jelentőségével s tömegesen jelenik meg az egylet ünnepélyein. Ezen kö­rülmény az egylet működésének a társadalmi élet föllendítésében való részvételét is jelenti. Tegyünk egyébiránt egy kis számítást. A városi hatóság csak 100 frt fizetésé­nek kötelezettsége mellett engedte át a nép­kertet, bár az egylet tiszta jövedelmét —­ ter­mészetesen a díjtalan átengedés esetére — a tisztviselői nyugdíjalap javára felajánlotta. Ez el nem fogadtatván, a város meg­kapta a szinházalaphoz csatolandó 100 frtot. A rendezett tornaverseny és a vele kap­csolatos vigalom tiszta jövedelme pedig 196 forintra rúgott. Vagyis a szinházalap gazdagodott ugyan 100 írttal, de a humánus czélzatú nyugdíjalap 196 frtot veszített s egészben a város pénz­tára 96 frt erejéig károsult. Ez azonban másodrendű kérdés, na­gyobb jelentőségű a megérdemelt támogatás megvonása. Az az eljárás pedig nagyon visz­­szás, hogy egy kulturális intézmény megadóz­tassák egy másik kulturális czél érdekében. * * * Törvényhatósági bizottságunk rendkívüli közgyűlése. Hódmező-Vásárhely, 1896. junius 30. Tíz percz alatt kényelmesen el lehetett volna végezni azt a négy pontból álló tárgysorozatot, mely a mai rendkívüli közgyűlés meghívóján

Next