Hód-Mező-Vásárhely, 1897. január-június (27. évfolyam, 2-51. szám)

Ries Ignácz még lehetett s m­íg körül­ményei nem akadályozták példás hűséggel tett eleget kötelességének, s munkájának meg is volt az eredménye, mert mint beszélik évi jövedelme öt-hat ezer forintra tehető. Ily anyagi viszonyok közti tisztességes exisztencziát biztosíthatott volna magának, ha el nem ragadja őt is a pénz mámora, a hirte­­leni meggazdagodás őrülete. A­mit keresett, kalandos spekulácziókba fojtá­s mint börze és kártyajátékos később nem csak a sajátját, de idegenek pénzét és értékét is megkoc­káztatta a szerencse isten­­asszonyának csalfa, csillogó oltára előtt. A Gabonacsarnokban, hova rendesen el­járt, már napok óta vették észre rendkívüli izgatottságát, nyugtalan, tétovázó magaviseletét, de mivel tudták, hogy örökös rizikókban utazik, nem igen tulajdonítottak semmi külö­nösebb fontosságot zavartságának. Deczem­ber 31-ikén azonban szokatlanul erőt vett rajta az ideges nyugtalanság. Sür­gönyöket, express leveleket várt s lázasan ku­­tatá a lapok tőzsdei referádáját. Feltűnt nejének is férje magaviselete s midőn kérdést intézett hozzá, hogy talán be­teg, Ries kitérő, zavart feleletet adott. Már ekkor megfogamzott agyában az­­ öngyilkosság eszméje. Sokat járt kelt ezen a napon, félve a minden perc­ben bekövetkezhető katasztrófától. Ezt azonban sietett megelőzni. Könnyel­mű, szenvedélytől elvakított, de mindazonáltal becsületes lelke nem bírta elviselni a gyalá­zatot. Újévkor óriási összeget kellett volna fi­zetnie s alig volt egy pár forintja. Odafordul nejéhez s leküzdve izgatott­ságát, nehogy az távolról is megsejtse szo­morú elhatározását, számlálni kezdi hitelezőit, hitelösszegét és adósait. Az asszony nem tudta mire vélni fér­jének magaviseletét, mivel az ideig sohasem közölte vele üzleti viszonyait s vagyoni mér­legét. Hallgatta azonban figyelmesen a férjet, ki egyre szomorúbb, szenvedőbb hangon be­szélt s kinek előadását gyakran félbeszakitá a fuldokló, görcsös köhögési roham .. . A tragikus tett. A minek előbb-utóbb bekövetkeznie kellett, meghozta az újév. Szomorú nap a családra, a rokonságra és jó barátokra . . . Január elsején kora reggel már talpon volt Ries Ignácz s midőn hitvese a szerető szív őszinte hangján kívánt boldog újévet, össze­rezzent, egy kissé halványabbra vált az arcza, szemeiben megvillant a halálfélelem s szóra­kozott, reszkető hangon, fájdalmas mosolylyal köszönte meg. Azután gyorsan magára vette felső ka­bátját s a postára ment. Néhány percz múlva visszatért, még izgatottabban, még szomorúbban. Bement a szobájába, míg neje a másik szobában foglalatoskodott És ekkor leszámolt a sorssal. Három különböző gyógyszertárban rendelt s mintegy 150 czentigramm kokaint ivott meg. Az adag oly erős volt, hogy ‘/,,-ad része is feltétlenül halált okozott volna. Ezzel azután visszadőlt párnái közé, miután előbb becsengette a nejét. A mit sem sejtő szerető hitves megdöb­bent, midőn a párnák közül férjének halálsá­padt arcza meredt felé. Izgatottan futott hozzá s oly hangon, melyben a szeretet, a félelem rezgett, kérdi mi történt. — Semmi ! Feleli tompán a szerencsét­len. Búcsúzni akarok tőled! Megmér­gestem­ ma­gam kokainnal. Meg akarok halni, képtelen­nek érzem magam a bekövetkező gyalázat el­viselésére. Áldjon meg az Isten ! Hangja egyre gyengült, szemei lázas fényben égtek, arcza majd kipirult, majd ha­lott halványra vált, s kezei görcsösen szok­ták a hitves kezét. Áldjon meg az isten ! A nő rémülten akart menekülni és se­gélyért futni, de a haldokló nem engedte. Mint a vasbilincs fonódtak ujjai a feleség csuklója körül. — Meg akarok halni ! Hörgé tompán a szomorú áldozat. Sikerült azonban az asszonynak kiszaba­dulni a haldokló kezei közül. Rémülten futott az utczára s segélyért kiáltott. A lehető leggyorsabban jelent meg két orvos is,, dr. Imre József és dr. Weiss Adolf, de már csak azt konstatálhatták, hogy a sze­rencsétlen alig érhet pár perczet. És csakugyan, Ries Ignácz 3/48 órakor kiszenvedett. Szemeire a halál angyala borult, arczára a halál fagyos nyugalma, szomorú fehérsége . . Epilog. A mérgezési hír óriási szenzácziót kel­­tett városszerte, de különösen a gabona­csar­nokban. Igen sokan elvoltak ugyan a szomorú tragédiára készülve, de hogy ily gyorsan be­következzék, azt nem remélte senki. Telefonon vett értesítést egy helybeli nagy gabna-kereskedő a szenzácziós mérgezés­ről, ki épen pár nappal ezelőtt adott 500 mé­ter mázsa gabonát Ries Ignácznak értékesítés, illetve expediálás végett. A termény­kereskedő megrémült, hogy vége a gabonának s ő óriási veszteséget szen­ved, de előbb kitelefonkrozott az állomás­fő­nökséghez, hogy hátha nem küldötte még el Ries a gabonát. Szerencsére még a gabona helyben volt, de épen néhány perc­ múlva akarták útnak indítani. Természetesen azután ily körülmények között lekésett a szállítmány. A tegnapi nap folyamán érkezett meg a a Herczfeld és Neumann pozsonyi c­ég kül­dötte is, kik mintegy 20.000 forint erejéig voltak érdekelve. A tegnapi vonattal még számos nagyke­reskedő megbízottja érkezett hozzánk, kik tu­domást szereztek a tragikus öngyilkosságról. Ezeken kívül azonban több helybeli ke­reskedő 4000— 5000 forint veszteséget szenved a szerencsétlen ember tragédiája folytán. A tragédia színhelyén Póka László rendőr­­kapitány jelent meg s jegyzőkönyvet vett fel az öngyilkosságról. A bonczolás mellőztetett, mivel az ön­­gyilkosság minden kétséget kizárólag bebi­zonyítást nyert s azt a haldokló is megerő­sítette. A temetés ma történik meg. * A tragédiának legördült az utolsó fel­vonása. A végzet elseperte a hőst, az örök­­ igazság, a társadalmi normális jogrend diadalt aratott s mi fehér arczc­al, szomorúan állunk­­ a szomorú ravatal előtt. Szerkesztői üzenet: Cs. J­­urnák. Az emberi szív kicsiny egy por­téka, különösen ha megtelik érzelemmel, melynek befogadására kevés az egész világegyetem. Ilyen válságos pillanatokban az emberiség fiatalabb része aztán dallamos ritmusba és csengő rímekbe igyek­szik beleraktározni, a­mi a szívében meg­ nem fér. S megszületik a vers. Ez azután vagy jó vagy nem jó, a legtöbb esetben azonban rész. Az érző szívvel ugyanegy egyénben kapcsolatos agy saját kisdede iránt elfogult szülői szeretettel érez. A szerkesztő­ségnek feladata a hozzá beküldött kisded életképes­­s­sége fölött törvényt ülni. Megteszszü­k a jelen eset­­­­ben is ; az ítélet folytán költeménye nem ugyan a­­ börtönbe, de tán még rosszabb helyre, a papír­kosárba küldetik. Általában a szerkesztők szelíd emberek s nem szívesen vállalkoznak a betűkké vált érzelmek megalázására , a miért is emberbaráti jóin­dulatra vall, ha valaki erre őket nem kényszeríti versének beküldésével. Termény-üzlet. Hm.-Vásárhely, 1896. decz. 31. Az üzlet úgy külföldön, mint belföldön szilárd, ugyannyira, hogy Budapesten a búza­árak 10—15 krral emelkedtek. Nálunk a csü­törtöki piac­ igen gyenge volt a rossz utak következtében. Kínálat: 500—600 mm. . Árak métermázsánként. Búza: — — — — 7-70—7-95-ig. Árpa: — — — — 3’40—3‘60-ig. Zab: — — — — — 5-20—5-30 ig. Tengeri: — — — 3-20—3'30-ig. Disznózsír kilója: — — — — 60 kr. Magyar ó-szalonna nagyban 100 kr. 50—52 frt » uj » » » » 48—50« Felelős szerkesztő : Ifj. Szilágyi Gyula. Kiadótulajdonos : a „Nyomda- és Kiadó-Részvénytársaság.“ 11104/ab. P. Hirdetmény. A hm.-vásárhelyi kir. járásbíróság köz­hírré teszi, hogy Schwartz Emánuel és Schwartz Miksa hm.-vásárhelyi lakosok egy 97 frt 28 kb­­ól szóló hm.-vásárhelyi tkpénz­­tári könyvet, amely Csongrádmegye fennállott törvényszékének 1867. évi január hó 17-ik napján 27/120. sz. a. kelt végzésével fogad­tatott el bírói letétül s ez idő szerint a bm.­­vásárhelyi kir. adóhivatal, mint bírósági letét­pénztár által 172 napló tétel­szám alatt őriz­tetik, 1894 év, július hó 11-én 5312/p. 1894. sz. a. beadott kérvényeikkel kiutalványoztatni kérték. Felhivatnak ennélfogva mindazok, akik ezen letéteményhez jogot formálni vélnek, hogy igényeiket a jelen hirdetménynek a Bu­dapesti Közlönyben való megjelenésétől szá­mított 45 nap alatt, e kir. járásbíróságnál an­nál is­ inkább bejelentsék, mivel ellenkező esetben fenti letétemény folyamodók részére fog kiutalványoztatni. H.-M.-Vásárhely, 1896. decz. 24-én. Zehely, 2—1—1 kir. jbiró. 7690 adó 1896. Hirdetmény. A IV. oszt. kereseti adó alá tartozó jö­vedelmek bevallása tárgyában. 1897. évi január hó 1—31 napjain az állandó fizetést, nyug-, kegy-, vagy tisztelet­­dijat, általában 40 frtnál több havi dijat hozó egyének jövedelmeiket a városi adóhivatal ál­tal díjtalanul kiszolgáltatandó vallomási ivén tartoznak bevallani. Akik ezt nem teljesitik jövedéki kihá­gást követnek el és szigorúan birságoltatnak. Hm.-Vásárhely, 1896. decz. 28. Faragó, 6—1 — 1 a. n. tanácsnok. 7690 adó. 1896. Hirdetmény. A tőkekamat és járadékadó alá tartozó jövedelmek bevallása tárgyában. 1897. január hó 15-ig tartozik mindenki 1896. évben mindennemű kamat és járadék jövedelmét a városi adóhivatalnál bevallani. Miről oly figyelmeztetéssel értesittetik a közönség, hogy a jövedelem eltitkolása esetén az illetők 500 frttig bírságolhatók. Hm.-Vásárhely 1896. decz. 28. Faragó, 3—1—1 a. n. tanácsnok. 7690 adó. 1896. Értesítés. Értesittetik a lakosság, hogy az ingatla­nok után kivetendő jövedelmi pótadónál te­kintetbe veendő adósságok a városi adóhiva­talnál 1897. január 1—31. napjain beval­­landók. Megjegyeztetik, hogy csak telekkönyvi­­leg bekebelezett adósságok vétetnek tekintetbe s a kirovásnál csak akkor számittatik a fél javára, ha a fenti napokon adósságát be­vallja. Hm.-Vásárhely, 1896. decz. 28. Faragó, 4—1—3 a. n. tanácsnok.

Next