Hód-Mező-Vásárhely, 1897. január-június (27. évfolyam, 2-51. szám)
Ries Ignácz még lehetett s míg körülményei nem akadályozták példás hűséggel tett eleget kötelességének, s munkájának meg is volt az eredménye, mert mint beszélik évi jövedelme öt-hat ezer forintra tehető. Ily anyagi viszonyok közti tisztességes exisztencziát biztosíthatott volna magának, ha el nem ragadja őt is a pénz mámora, a hirteleni meggazdagodás őrülete. Amit keresett, kalandos spekulácziókba fojtás mint börze és kártyajátékos később nem csak a sajátját, de idegenek pénzét és értékét is megkockáztatta a szerencse istenasszonyának csalfa, csillogó oltára előtt. A Gabonacsarnokban, hova rendesen eljárt, már napok óta vették észre rendkívüli izgatottságát, nyugtalan, tétovázó magaviseletét, de mivel tudták, hogy örökös rizikókban utazik, nem igen tulajdonítottak semmi különösebb fontosságot zavartságának. Deczember 31-ikén azonban szokatlanul erőt vett rajta az ideges nyugtalanság. Sürgönyöket, express leveleket várt s lázasan kutatá a lapok tőzsdei referádáját. Feltűnt nejének is férje magaviselete s midőn kérdést intézett hozzá, hogy talán beteg, Ries kitérő, zavart feleletet adott. Már ekkor megfogamzott agyában az öngyilkosság eszméje. Sokat járt kelt ezen a napon, félve a minden percben bekövetkezhető katasztrófától. Ezt azonban sietett megelőzni. Könnyelmű, szenvedélytől elvakított, de mindazonáltal becsületes lelke nem bírta elviselni a gyalázatot. Újévkor óriási összeget kellett volna fizetnie s alig volt egy pár forintja. Odafordul nejéhez s leküzdve izgatottságát, nehogy az távolról is megsejtse szomorú elhatározását, számlálni kezdi hitelezőit, hitelösszegét és adósait. Az asszony nem tudta mire vélni férjének magaviseletét, mivel az ideig sohasem közölte vele üzleti viszonyait s vagyoni mérlegét. Hallgatta azonban figyelmesen a férjet, ki egyre szomorúbb, szenvedőbb hangon beszélt s kinek előadását gyakran félbeszakitá a fuldokló, görcsös köhögési roham .. . A tragikus tett. A minek előbb-utóbb bekövetkeznie kellett, meghozta az újév. Szomorú nap a családra, a rokonságra és jó barátokra . . . Január elsején kora reggel már talpon volt Ries Ignácz s midőn hitvese a szerető szív őszinte hangján kívánt boldog újévet, összerezzent, egy kissé halványabbra vált az arcza, szemeiben megvillant a halálfélelem s szórakozott, reszkető hangon, fájdalmas mosolylyal köszönte meg. Azután gyorsan magára vette felső kabátját s a postára ment. Néhány percz múlva visszatért, még izgatottabban, még szomorúbban. Bement a szobájába, míg neje a másik szobában foglalatoskodott És ekkor leszámolt a sorssal. Három különböző gyógyszertárban rendelt s mintegy 150 czentigramm kokaint ivott meg. Az adag oly erős volt, hogy ‘/,,-ad része is feltétlenül halált okozott volna. Ezzel azután visszadőlt párnái közé, miután előbb becsengette a nejét. A mit sem sejtő szerető hitves megdöbbent, midőn a párnák közül férjének halálsápadt arcza meredt felé. Izgatottan futott hozzá s oly hangon, melyben a szeretet, a félelem rezgett, kérdi mi történt. — Semmi ! Feleli tompán a szerencsétlen. Búcsúzni akarok tőled! Megmérgestem magam kokainnal. Meg akarok halni, képtelennek érzem magam a bekövetkező gyalázat elviselésére. Áldjon meg az Isten ! Hangja egyre gyengült, szemei lázas fényben égtek, arcza majd kipirult, majd halott halványra vált, s kezei görcsösen szokták a hitves kezét. Áldjon meg az isten ! A nő rémülten akart menekülni és segélyért futni, de a haldokló nem engedte. Mint a vasbilincs fonódtak ujjai a feleség csuklója körül. — Meg akarok halni ! Hörgé tompán a szomorú áldozat. Sikerült azonban az asszonynak kiszabadulni a haldokló kezei közül. Rémülten futott az utczára s segélyért kiáltott. A lehető leggyorsabban jelent meg két orvos is,, dr. Imre József és dr. Weiss Adolf, de már csak azt konstatálhatták, hogy a szerencsétlen alig érhet pár perczet. És csakugyan, Ries Ignácz 3/48 órakor kiszenvedett. Szemeire a halál angyala borult, arczára a halál fagyos nyugalma, szomorú fehérsége . . Epilog. A mérgezési hír óriási szenzácziót keltett városszerte, de különösen a gabonacsarnokban. Igen sokan elvoltak ugyan a szomorú tragédiára készülve, de hogy ily gyorsan bekövetkezzék, azt nem remélte senki. Telefonon vett értesítést egy helybeli nagy gabna-kereskedő a szenzácziós mérgezésről, ki épen pár nappal ezelőtt adott 500 méter mázsa gabonát Ries Ignácznak értékesítés, illetve expediálás végett. A terménykereskedő megrémült, hogy vége a gabonának s ő óriási veszteséget szenved, de előbb kitelefonkrozott az állomásfőnökséghez, hogy hátha nem küldötte még el Ries a gabonát. Szerencsére még a gabona helyben volt, de épen néhány perc múlva akarták útnak indítani. Természetesen azután ily körülmények között lekésett a szállítmány. A tegnapi nap folyamán érkezett meg a a Herczfeld és Neumann pozsonyi cég küldötte is, kik mintegy 20.000 forint erejéig voltak érdekelve. A tegnapi vonattal még számos nagykereskedő megbízottja érkezett hozzánk, kik tudomást szereztek a tragikus öngyilkosságról. Ezeken kívül azonban több helybeli kereskedő 4000— 5000 forint veszteséget szenved a szerencsétlen ember tragédiája folytán. A tragédia színhelyén Póka László rendőrkapitány jelent meg s jegyzőkönyvet vett fel az öngyilkosságról. A bonczolás mellőztetett, mivel az öngyilkosság minden kétséget kizárólag bebizonyítást nyert s azt a haldokló is megerősítette. A temetés ma történik meg. * A tragédiának legördült az utolsó felvonása. A végzet elseperte a hőst, az örök igazság, a társadalmi normális jogrend diadalt aratott s mi fehér arczcal, szomorúan állunk a szomorú ravatal előtt. Szerkesztői üzenet: Cs. Jurnák. Az emberi szív kicsiny egy portéka, különösen ha megtelik érzelemmel, melynek befogadására kevés az egész világegyetem. Ilyen válságos pillanatokban az emberiség fiatalabb része aztán dallamos ritmusba és csengő rímekbe igyekszik beleraktározni, ami a szívében meg nem fér. S megszületik a vers. Ez azután vagy jó vagy nem jó, a legtöbb esetben azonban rész. Az érző szívvel ugyanegy egyénben kapcsolatos agy saját kisdede iránt elfogult szülői szeretettel érez. A szerkesztőségnek feladata a hozzá beküldött kisded életképesssége fölött törvényt ülni. Megteszszük a jelen esetben is ; az ítélet folytán költeménye nem ugyan a börtönbe, de tán még rosszabb helyre, a papírkosárba küldetik. Általában a szerkesztők szelíd emberek s nem szívesen vállalkoznak a betűkké vált érzelmek megalázására , a miért is emberbaráti jóindulatra vall, ha valaki erre őket nem kényszeríti versének beküldésével. Termény-üzlet. Hm.-Vásárhely, 1896. decz. 31. Az üzlet úgy külföldön, mint belföldön szilárd, ugyannyira, hogy Budapesten a búzaárak 10—15 krral emelkedtek. Nálunk a csütörtöki piac igen gyenge volt a rossz utak következtében. Kínálat: 500—600 mm. . Árak métermázsánként. Búza: — — — — 7-70—7-95-ig. Árpa: — — — — 3’40—3‘60-ig. Zab: — — — — — 5-20—5-30 ig. Tengeri: — — — 3-20—3'30-ig. Disznózsír kilója: — — — — 60 kr. Magyar ó-szalonna nagyban 100 kr. 50—52 frt » uj » » » » 48—50« Felelős szerkesztő : Ifj. Szilágyi Gyula. Kiadótulajdonos : a „Nyomda- és Kiadó-Részvénytársaság.“ 11104/ab. P. Hirdetmény. A hm.-vásárhelyi kir. járásbíróság közhírré teszi, hogy Schwartz Emánuel és Schwartz Miksa hm.-vásárhelyi lakosok egy 97 frt 28 kból szóló hm.-vásárhelyi tkpénztári könyvet, amely Csongrádmegye fennállott törvényszékének 1867. évi január hó 17-ik napján 27/120. sz. a. kelt végzésével fogadtatott el bírói letétül s ez idő szerint a bm.vásárhelyi kir. adóhivatal, mint bírósági letétpénztár által 172 napló tételszám alatt őriztetik, 1894 év, július hó 11-én 5312/p. 1894. sz. a. beadott kérvényeikkel kiutalványoztatni kérték. Felhivatnak ennélfogva mindazok, akik ezen letéteményhez jogot formálni vélnek, hogy igényeiket a jelen hirdetménynek a Budapesti Közlönyben való megjelenésétől számított 45 nap alatt, e kir. járásbíróságnál annál is inkább bejelentsék, mivel ellenkező esetben fenti letétemény folyamodók részére fog kiutalványoztatni. H.-M.-Vásárhely, 1896. decz. 24-én. Zehely, 2—1—1 kir. jbiró. 7690 adó 1896. Hirdetmény. A IV. oszt. kereseti adó alá tartozó jövedelmek bevallása tárgyában. 1897. évi január hó 1—31 napjain az állandó fizetést, nyug-, kegy-, vagy tiszteletdijat, általában 40 frtnál több havi dijat hozó egyének jövedelmeiket a városi adóhivatal által díjtalanul kiszolgáltatandó vallomási ivén tartoznak bevallani. Akik ezt nem teljesitik jövedéki kihágást követnek el és szigorúan birságoltatnak. Hm.-Vásárhely, 1896. decz. 28. Faragó, 6—1 — 1 a. n. tanácsnok. 7690 adó. 1896. Hirdetmény. A tőkekamat és járadékadó alá tartozó jövedelmek bevallása tárgyában. 1897. január hó 15-ig tartozik mindenki 1896. évben mindennemű kamat és járadék jövedelmét a városi adóhivatalnál bevallani. Miről oly figyelmeztetéssel értesittetik a közönség, hogy a jövedelem eltitkolása esetén az illetők 500 frttig bírságolhatók. Hm.-Vásárhely 1896. decz. 28. Faragó, 3—1—1 a. n. tanácsnok. 7690 adó. 1896. Értesítés. Értesittetik a lakosság, hogy az ingatlanok után kivetendő jövedelmi pótadónál tekintetbe veendő adósságok a városi adóhivatalnál 1897. január 1—31. napjain bevallandók. Megjegyeztetik, hogy csak telekkönyvileg bekebelezett adósságok vétetnek tekintetbe s a kirovásnál csak akkor számittatik a fél javára, ha a fenti napokon adósságát bevallja. Hm.-Vásárhely, 1896. decz. 28. Faragó, 4—1—3 a. n. tanácsnok.