Hód-Mező-Vásárhely, 1899. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-01 / 1. szám

Melléklet a ..Hód-Mező-V­ásá­rhely“ 1. számához, sugarait, mely közönségnek alkalma nyilt az ország első tragikájának: Jászay Marinak prológ-szavalatában gyönyörködhetni az első napon, s ugyanannak játékában a Makó Lajos színtársulatának bemutatkozásakor a megnyitás második napján. Augusztus hó 21-én az alföldnek e nem­ben első testülete, a Torna- és Vivó-egylet ülte meg tíz éves fennállásának jubileumát, mely alkalomra dr. Draskóczy Pál írta meg ezen tíz esztendőnek a történetét. Szeptember hó 11-én reggel jött meg a megdöbbentő hír, hogy előtte való nap dél­utánján idegen földön orvgyilkosságnak esett áldozatul a királyné. A gyász igaz érzetében egyesült a város lakosságának egyeteme. A törvényhatósági bizottság szeptember 15-én rendkívüli közgyűlésen adott kifejezést fájdal­mának és részvétfeliratot intézett a gyászoló királyhoz. A boldogult királyné emlékére a népkert Erzsébet sétánynak, az új szemkórház Erzsébet kórháznak neveztetett el. Szeptember 17-én, a temetés napján szüneteltek a nyilvános mulatságok és előadások. A törvényhatóság a temetésen küldöttséggel képviseltette magát. A temetés napján az összes templomokban gyász isteni tisztelet tartatott. Október hó 20-án a posta-, távirda- és telefon­hivatal átköltözött az ó-gimnázium épü­letének földszintjén bérelt tágas helyiségeibe. Ugyanazon napon megnyílt a direkt távirati összeköttetés Budapesttel s rövid megszakítás­sal a helyközi telefon összeköttetés. A november havi közgyűlésből a törvény­­hatósági bizottság, törvényhatósági társai pél­dájára, föliratot intéz a képviselőházhoz, melyben a képviselőházban folyó áldatlan vitákat elitélve, az országos kormány iránt teljes bizalmát fejezi ki s kéri az ottani tárgyalásoknak a rendes mederbe vezetését. Dec­ember 2-án, ő felsége uralkodásának ötven éves évfordulóján a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlést tartott, a­hogyan bárót Thoroczkay Viktor főispán is ünnepi beszédében mondotta : politikai jelleg nélkül, mely esetleg régi sebeket feltörjön, hanem ez ünnep ,tisztán ő felsége a magyar király leg­magasabb személye iránt érzett hódolatunknak és ragaszkodásunknak kifejezése,, melyet a dinasztikus érzelmű, lojális és hű magyar nemzet királya iránt mindig táplált és táplálni fog a jövőben is.« A közgyűlés ő felségéhez hálaföliratot intézett. Ezek főbb vonásokban városunk elmúlt esztendejének közéleti jelenségei. Egyes dol­gokról, a melyek városunk haladását fejezik ki, minő a villamos világítás behozatala, ut­­czaszabályozás stb. előző számban szólottunk. A mai napon mindnyájan hatalma alatt állunk az új év hangulatának. Szíveink telvék reménynyel, új erővel vértezzük föl magunkat az uj esztendő küzdelmeire. Egyformán remé­lünk mindnyájunk, holott ki tudja, hány dől ki sorainkból, m­íg az újabb esztendő elhozza a maga Sylvester-estéj­ét. De az örök remény nem néz lefelé, a földre, hol az új év során új sírok nyílnak, hanem fölfelé, hol a hívogató csillagok ragyognak , az egyéni boldogulás be­csületes munkával, a köz haladása a vállvetett erők által. Ezek felében kívánunk e város közönsé­gének boldog uj esztendőt! prédikácziót is tart. Mert nem nagyon ritka az olyan tanya, ahol Isten tiszteletére külön szobát építettek és oltárt is állítottak bele ; a szoba falát fehérre meszelték, István, első szent királyunk könyörgő képét beleakasztot­ták és az oltárt a Szűz Anya nevéről nevez­vén, elébe járnak egyszerű hódolattal és csiz­máját a vállán viszi a tett helyéig az ember, hogy mikor elébe járul, azon a csizmán az ut porának, a fa harmatának nyoma ne mu­tatkozzék. Más esetekben nem papot vitetnek ki, hanem kimegy az alsóvárosról a remete­­gyerek és prédikál. Egy fiatal legényke ez a remete­gyerek, paraszti sorból, de úgy tud beszélni az asszonyoknak, hogy nagyon szíve­sen hallgatják. E­miatt meg is késik az ebéd, mert dél jóval elmúlt, mire hazaérnek, de csak annál jobban esik az ünnepi étel. A vasárnap han­gulatához tartozik a rizskása-leves, mely kü­lönösen jó étel, ha tyúk főtt benne. Ez már ritkább dolog ugyan, de meg sem áll az, ami­vel sokan gúnyolni szokták a tanyai népet, hogy csak akkor vág le egy tyúkot, ha vagy ő beteg, vagy a tyuk beteg. Kerül tyuk is az asztalra, persze csak ott, ahol van, egyebek­ben­ pedig szintén ünnepi étel az olajos kása, amihez az olajat a napraforgó virág magjából ütik. A kanalak lassan kopognak a tálban, mert most az ebéd nem sietős, ha csak a le­­gényfiúnak nem, vagy az eladó lánynak. Ha valahol a környékben muzsika van a táncz­­helyen, délután már mindenfelől arra igyekez­nek, a csöndes pihenő mezők gyalogösvényein hosszú sorban haladnak a lányok, sietve min­dig, mert a lány külső szépségeihez tartozik, hogy lassan ne járjon, ellenben lassan halad a legénycsapat a selyemmel szegett ünneplő ka­lapban és hosszú szivart szívnak szivart szivó szopókából. De nem kell gondolni, hogy minden va­sárnap minden helyen volna táncz, hanem hol egyik helyen tartják, hol másikon. Ennek oka leginkább az, hogy kevés a banda, nem telik mindenhova és ha valamely messzebb helyen van a táncz, nem szokás elmenni rá. A leá­nyok azért csak összegyűlnek. Itt is, ott is mozogni kezd egy piros kendő a kukoriczák közt, az ákáczok alatt és a piros kendők után azonnal mozogni kezdenek a selyemmel sze­gett kalapok. És találkoznak csapatostul vala­mely tanyaszélben, ahol a fűre árnyékot vet­nek a fák, ott karéjba ülnek a leányok, míg a legénynép nem ül le, hanem a fákhoz tá­maszkodva tartja amazokat szóval. A legény­nép nem annyira a leányokhoz beszél, hanem inkább egymás közt tréfáz, keresvén a mód­ját, hogy azon a leányok nevethessenek. Pél­dául, hogy a Kajtár Miska a héten hajnal­ban, mikor befogott olyan álmos volt, hogy a ló helyett az itató vályúra adta föl a hámot. Ezen már most akkorát nevetnek ott a füvön, hogy ahány tanya a környékben van, mind meghallja. Mert borzasztóan nevetni való az, hogy Miskával ilyen történt és ha Miska valami akar lenni a lányok szemében, erre vissza kell vágni, különben rajta szárad a szó és esztendő múlva már senki sem hívja Kaj­tár Miskának, hanem Vályús Miskának. így tölti idejét a fiatalság, míg gazdara­­mék a tanyaházban vannak, vagy pedig ül­nek az öreg malomkövön az eperfa alatt. Onnan messze el lehet látni és az a kalendá­rium olvasására igen alkalmas hely. Van to­vábbá, ki heti képes újságot járat, abban kü­lönféle nagy esetek ábrázolásait lehet nézni és olvasni a mellé írt sorokat. A körökbe is jár­nak az újságok és a lapot olvasás czéljából onnan tanyáról-tanyára viszik. Hol az öregek a betűkkel nem ismerősek, az iskolás fiú ol­vassa és amint a világi történeteket mondja, apjuk is, anyjuk is tisztelettel néznek a gyere­­mek­re, ki immár ilyen dolgokban is járatos. A nap pedig e nyugalmas, pihenő ünne­pen is megtette már útját a kék ég fehér fel­hői között. Lassan halad lefelé, jön az alko­nyat. Lányok, legények haladnak haza, az után a vasalt szoknyák suhognak és dévaj kacza­­gás hallatszik ki a körökből. Gazdaram be­csukja a kalendáriumot és rézséért megy az asszonyt, hogy tűzhelyre vesse. Pattog is ott hamarosan a lábai alatt és veres, játékos fé­nyét a láng az udvarra veti. Az ember a kút­hoz áll, hogy friss vizet húzzon az állatoknak, azután a tehénért megy, hogy bevezesse. Az udvaron csak nagyapó marad a kis unokával.­­Ők nem találnak foglalatosságot, egyiknek még nincsen, a másiknak már nincsen tenni­valója a világon. Csendesen nézhelődnek végig a tájon, a magas jegenyéken, amelyek most intenek búcsút a távozó napnak. Egy kis sür­gés és forgás látható a tanyák környékén, de a föltámadt munka formájában még nincs meg a hétköznapi zaj és tisztán hallható, amint a messzi iskola harangja megcsendül. Nagyapó leveszi a kalapját és csendben hallgatja mindenik, amint a harangszó szelíd suhanással végig száll az alkonyuló mezők fölött. Népesedési mozgalom 1898-ban. Az alábbi adatokban közöljük a múlt év népmozgalmi adatait, úgy az egyházi, mint az állami anyakönyvvezetés kimutatásai szerint. Egyházi anyakönyvvezetés. A ref. egyházban a múlt évben született összesen 1052 egyén; ezek közül fia 527, leány 525. Törvénytelen ágyból született 66. Meghalt összesen 875 egyén; férfi 463, nő 412. E szerint a születés általi szaporulat 177. — Házasságra lépett 302 pár, ebből vegyes pár 33. A szülöttek közé még nincsenek beszámítva az Orosházán és Sámsonban egész év folyamán megkereszteltek, úgyszintén a pusztán október 1-től megkereszteltek; a halottak közé nincse­nek beszámítva a pusztán október 1-től elte­metettek. A rám. kath. egyházban élve született: 503, fiú: 267, leány: 236. Törvényes: 478. Tör­vénytelen : 25. Halva született: 38. Meghalt: 379, férfi: 196, nő: 183 ; e szerint szaporulat: 124. Házasságra lépett: 103 pár, ebből vegyes 15 pár. Az ág. hitvallású ev. egyház anyakönyvi bejegyzései szerint: született 10 fitt, 16 leány ; a születések összes száma 26. Mind törvényes ágyból származott. Meghalt összesen 22 egyén; finom­ü 9, nő 13. E szerint az 1898-ik évben az egyház híveinek száma 4-el gyarapodott. Házasságra lépett 11 pár, ezek közül 9 ve­gyes házasságra lépett. Megjegyzendő, hogy itt­­ csak a városi lelkészi hivatalnál bejegyzett adatok szerepelnek, mivel a pusztai lelkészség ide vonatkozó­­jelentését még nem küldötte be. A gör. kel. egyháznál a múlt év folyamán bejegyeztetett 11 születési eset; a szülöttek közül 6 fiu­, 5 leány. Törvénytelen szülött nincs. Meghalt 16 egyén; ezek közül finom, 10, nő 6. A hívek létszáma e szerint 5-el fo­gyott. Házasságra lépett 3 pár , mind a három házasság vegyes. Az izraelita hitközségben született: 33, fitt: 13, leány: 20. Meghalt: 27, férfi: 15, nő : 12, öt éven aluli halálozás : 8 , tehát sza­porulat : 6. Házasságra lépett: 16 pár. Az unitárius egyházban született 8 fiú és 5 leány ; összesen 13. Törvénytelen ágyból 2. Meghalt 12 egyén ; 7 férfi és 5 leány. Szapo­rulat 1. Házasságra lépett 1 hajadon; vegyes házasság 1. Állami anyakönyvvezetés. A helybeli állami I-fő anyakönyvi kerület 1898. évi forgalma . Anyakönyvi kivonat kiadatott : 658 drb, befolyt érte 574 korona. Születés: 1747. Haláleset: 1421. Házas­ságkötés : 477 pár. Kihirdettetett: 582 pár. A halálesetek számát levonva a születések számából, mutatkozik 326 szaporulat. Az 1896. évben 616 s az 1897. évben 633 volt a sza­porulat, ez év kedvezőtlen eredménye onnan Származik, hogy az egész éven át uralkodott a vörheny és hasi hagymát, mely betegségek szórványosan mai napig is folyvást előfor­dulnak. Egyről-másról. Szokás mondani: az uj év bekopogtat. De hogy az. Bekopogtatnak ám a gra­­tulánsok. Az uj év nem is egyéb, mint egy alkalmi bankóprés. Egyik oldalán bedugnak egy pa­pírlapot e fölírással: »boldog új évet!« s a másik oldalán kihullnak a 10, 20 filléresek és a koronák. Aztán jönnek az éves számlák. Ezek föl­vonulnak a maguk teljes jogán. Csakhogy minden számla egy égitest, a­mit kisér az elmaradhatlan mellékbolygója : a­ számlaszállító inas. A bőrköpenyű inas-planéta házról-házra rohan a természeti ős-vonzerőnél fogva, a­minek neve : borravaló. Hjáh, a borravaló olyan adó-kirovás, a­mit az idén is behajtanak rajtunk, ha még ak­kora szentség lenne is az — ex-lex. *

Next