Hód-Mező-Vásárhely, 1899. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Melléklet a ..Hód-Mező-Vásárhely“ 1. számához, sugarait, mely közönségnek alkalma nyilt az ország első tragikájának: Jászay Marinak prológ-szavalatában gyönyörködhetni az első napon, s ugyanannak játékában a Makó Lajos színtársulatának bemutatkozásakor a megnyitás második napján. Augusztus hó 21-én az alföldnek e nemben első testülete, a Torna- és Vivó-egylet ülte meg tíz éves fennállásának jubileumát, mely alkalomra dr. Draskóczy Pál írta meg ezen tíz esztendőnek a történetét. Szeptember hó 11-én reggel jött meg a megdöbbentő hír, hogy előtte való nap délutánján idegen földön orvgyilkosságnak esett áldozatul a királyné. A gyász igaz érzetében egyesült a város lakosságának egyeteme. A törvényhatósági bizottság szeptember 15-én rendkívüli közgyűlésen adott kifejezést fájdalmának és részvétfeliratot intézett a gyászoló királyhoz. A boldogult királyné emlékére a népkert Erzsébet sétánynak, az új szemkórház Erzsébet kórháznak neveztetett el. Szeptember 17-én, a temetés napján szüneteltek a nyilvános mulatságok és előadások. A törvényhatóság a temetésen küldöttséggel képviseltette magát. A temetés napján az összes templomokban gyász isteni tisztelet tartatott. Október hó 20-án a posta-, távirda- és telefonhivatal átköltözött az ó-gimnázium épületének földszintjén bérelt tágas helyiségeibe. Ugyanazon napon megnyílt a direkt távirati összeköttetés Budapesttel s rövid megszakítással a helyközi telefon összeköttetés. A november havi közgyűlésből a törvényhatósági bizottság, törvényhatósági társai példájára, föliratot intéz a képviselőházhoz, melyben a képviselőházban folyó áldatlan vitákat elitélve, az országos kormány iránt teljes bizalmát fejezi ki s kéri az ottani tárgyalásoknak a rendes mederbe vezetését. December 2-án, ő felsége uralkodásának ötven éves évfordulóján a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlést tartott, ahogyan bárót Thoroczkay Viktor főispán is ünnepi beszédében mondotta : politikai jelleg nélkül, mely esetleg régi sebeket feltörjön, hanem ez ünnep ,tisztán ő felsége a magyar király legmagasabb személye iránt érzett hódolatunknak és ragaszkodásunknak kifejezése,, melyet a dinasztikus érzelmű, lojális és hű magyar nemzet királya iránt mindig táplált és táplálni fog a jövőben is.« A közgyűlés ő felségéhez hálaföliratot intézett. Ezek főbb vonásokban városunk elmúlt esztendejének közéleti jelenségei. Egyes dolgokról, a melyek városunk haladását fejezik ki, minő a villamos világítás behozatala, utczaszabályozás stb. előző számban szólottunk. A mai napon mindnyájan hatalma alatt állunk az új év hangulatának. Szíveink telvék reménynyel, új erővel vértezzük föl magunkat az uj esztendő küzdelmeire. Egyformán remélünk mindnyájunk, holott ki tudja, hány dől ki sorainkból, míg az újabb esztendő elhozza a maga Sylvester-estéjét. De az örök remény nem néz lefelé, a földre, hol az új év során új sírok nyílnak, hanem fölfelé, hol a hívogató csillagok ragyognak , az egyéni boldogulás becsületes munkával, a köz haladása a vállvetett erők által. Ezek felében kívánunk e város közönségének boldog uj esztendőt! prédikácziót is tart. Mert nem nagyon ritka az olyan tanya, ahol Isten tiszteletére külön szobát építettek és oltárt is állítottak bele ; a szoba falát fehérre meszelték, István, első szent királyunk könyörgő képét beleakasztották és az oltárt a Szűz Anya nevéről nevezvén, elébe járnak egyszerű hódolattal és csizmáját a vállán viszi a tett helyéig az ember, hogy mikor elébe járul, azon a csizmán az ut porának, a fa harmatának nyoma ne mutatkozzék. Más esetekben nem papot vitetnek ki, hanem kimegy az alsóvárosról a remetegyerek és prédikál. Egy fiatal legényke ez a remetegyerek, paraszti sorból, de úgy tud beszélni az asszonyoknak, hogy nagyon szívesen hallgatják. Emiatt meg is késik az ebéd, mert dél jóval elmúlt, mire hazaérnek, de csak annál jobban esik az ünnepi étel. A vasárnap hangulatához tartozik a rizskása-leves, mely különösen jó étel, ha tyúk főtt benne. Ez már ritkább dolog ugyan, de meg sem áll az, amivel sokan gúnyolni szokták a tanyai népet, hogy csak akkor vág le egy tyúkot, ha vagy ő beteg, vagy a tyuk beteg. Kerül tyuk is az asztalra, persze csak ott, ahol van, egyebekben pedig szintén ünnepi étel az olajos kása, amihez az olajat a napraforgó virág magjából ütik. A kanalak lassan kopognak a tálban, mert most az ebéd nem sietős, ha csak a legényfiúnak nem, vagy az eladó lánynak. Ha valahol a környékben muzsika van a tánczhelyen, délután már mindenfelől arra igyekeznek, a csöndes pihenő mezők gyalogösvényein hosszú sorban haladnak a lányok, sietve mindig, mert a lány külső szépségeihez tartozik, hogy lassan ne járjon, ellenben lassan halad a legénycsapat a selyemmel szegett ünneplő kalapban és hosszú szivart szívnak szivart szivó szopókából. De nem kell gondolni, hogy minden vasárnap minden helyen volna táncz, hanem hol egyik helyen tartják, hol másikon. Ennek oka leginkább az, hogy kevés a banda, nem telik mindenhova és ha valamely messzebb helyen van a táncz, nem szokás elmenni rá. A leányok azért csak összegyűlnek. Itt is, ott is mozogni kezd egy piros kendő a kukoriczák közt, az ákáczok alatt és a piros kendők után azonnal mozogni kezdenek a selyemmel szegett kalapok. És találkoznak csapatostul valamely tanyaszélben, ahol a fűre árnyékot vetnek a fák, ott karéjba ülnek a leányok, míg a legénynép nem ül le, hanem a fákhoz támaszkodva tartja amazokat szóval. A legénynép nem annyira a leányokhoz beszél, hanem inkább egymás közt tréfáz, keresvén a módját, hogy azon a leányok nevethessenek. Például, hogy a Kajtár Miska a héten hajnalban, mikor befogott olyan álmos volt, hogy a ló helyett az itató vályúra adta föl a hámot. Ezen már most akkorát nevetnek ott a füvön, hogy ahány tanya a környékben van, mind meghallja. Mert borzasztóan nevetni való az, hogy Miskával ilyen történt és ha Miska valami akar lenni a lányok szemében, erre vissza kell vágni, különben rajta szárad a szó és esztendő múlva már senki sem hívja Kajtár Miskának, hanem Vályús Miskának. így tölti idejét a fiatalság, míg gazdaramék a tanyaházban vannak, vagy pedig ülnek az öreg malomkövön az eperfa alatt. Onnan messze el lehet látni és az a kalendárium olvasására igen alkalmas hely. Van továbbá, ki heti képes újságot járat, abban különféle nagy esetek ábrázolásait lehet nézni és olvasni a mellé írt sorokat. A körökbe is járnak az újságok és a lapot olvasás czéljából onnan tanyáról-tanyára viszik. Hol az öregek a betűkkel nem ismerősek, az iskolás fiú olvassa és amint a világi történeteket mondja, apjuk is, anyjuk is tisztelettel néznek a gyeremekre, ki immár ilyen dolgokban is járatos. A nap pedig e nyugalmas, pihenő ünnepen is megtette már útját a kék ég fehér felhői között. Lassan halad lefelé, jön az alkonyat. Lányok, legények haladnak haza, az után a vasalt szoknyák suhognak és dévaj kaczagás hallatszik ki a körökből. Gazdaram becsukja a kalendáriumot és rézséért megy az asszonyt, hogy tűzhelyre vesse. Pattog is ott hamarosan a lábai alatt és veres, játékos fényét a láng az udvarra veti. Az ember a kúthoz áll, hogy friss vizet húzzon az állatoknak, azután a tehénért megy, hogy bevezesse. Az udvaron csak nagyapó marad a kis unokával.Ők nem találnak foglalatosságot, egyiknek még nincsen, a másiknak már nincsen tennivalója a világon. Csendesen nézhelődnek végig a tájon, a magas jegenyéken, amelyek most intenek búcsút a távozó napnak. Egy kis sürgés és forgás látható a tanyák környékén, de a föltámadt munka formájában még nincs meg a hétköznapi zaj és tisztán hallható, amint a messzi iskola harangja megcsendül. Nagyapó leveszi a kalapját és csendben hallgatja mindenik, amint a harangszó szelíd suhanással végig száll az alkonyuló mezők fölött. Népesedési mozgalom 1898-ban. Az alábbi adatokban közöljük a múlt év népmozgalmi adatait, úgy az egyházi, mint az állami anyakönyvvezetés kimutatásai szerint. Egyházi anyakönyvvezetés. A ref. egyházban a múlt évben született összesen 1052 egyén; ezek közül fia 527, leány 525. Törvénytelen ágyból született 66. Meghalt összesen 875 egyén; férfi 463, nő 412. E szerint a születés általi szaporulat 177. — Házasságra lépett 302 pár, ebből vegyes pár 33. A szülöttek közé még nincsenek beszámítva az Orosházán és Sámsonban egész év folyamán megkereszteltek, úgyszintén a pusztán október 1-től megkereszteltek; a halottak közé nincsenek beszámítva a pusztán október 1-től eltemetettek. A rám. kath. egyházban élve született: 503, fiú: 267, leány: 236. Törvényes: 478. Törvénytelen : 25. Halva született: 38. Meghalt: 379, férfi: 196, nő: 183 ; e szerint szaporulat: 124. Házasságra lépett: 103 pár, ebből vegyes 15 pár. Az ág. hitvallású ev. egyház anyakönyvi bejegyzései szerint: született 10 fitt, 16 leány ; a születések összes száma 26. Mind törvényes ágyból származott. Meghalt összesen 22 egyén; finomü 9, nő 13. E szerint az 1898-ik évben az egyház híveinek száma 4-el gyarapodott. Házasságra lépett 11 pár, ezek közül 9 vegyes házasságra lépett. Megjegyzendő, hogy itt csak a városi lelkészi hivatalnál bejegyzett adatok szerepelnek, mivel a pusztai lelkészség ide vonatkozójelentését még nem küldötte be. A gör. kel. egyháznál a múlt év folyamán bejegyeztetett 11 születési eset; a szülöttek közül 6 fiu, 5 leány. Törvénytelen szülött nincs. Meghalt 16 egyén; ezek közül finom, 10, nő 6. A hívek létszáma e szerint 5-el fogyott. Házasságra lépett 3 pár , mind a három házasság vegyes. Az izraelita hitközségben született: 33, fitt: 13, leány: 20. Meghalt: 27, férfi: 15, nő : 12, öt éven aluli halálozás : 8 , tehát szaporulat : 6. Házasságra lépett: 16 pár. Az unitárius egyházban született 8 fiú és 5 leány ; összesen 13. Törvénytelen ágyból 2. Meghalt 12 egyén ; 7 férfi és 5 leány. Szaporulat 1. Házasságra lépett 1 hajadon; vegyes házasság 1. Állami anyakönyvvezetés. A helybeli állami I-fő anyakönyvi kerület 1898. évi forgalma . Anyakönyvi kivonat kiadatott : 658 drb, befolyt érte 574 korona. Születés: 1747. Haláleset: 1421. Házasságkötés : 477 pár. Kihirdettetett: 582 pár. A halálesetek számát levonva a születések számából, mutatkozik 326 szaporulat. Az 1896. évben 616 s az 1897. évben 633 volt a szaporulat, ez év kedvezőtlen eredménye onnan Származik, hogy az egész éven át uralkodott a vörheny és hasi hagymát, mely betegségek szórványosan mai napig is folyvást előfordulnak. Egyről-másról. Szokás mondani: az uj év bekopogtat. De hogy az. Bekopogtatnak ám a gratulánsok. Az uj év nem is egyéb, mint egy alkalmi bankóprés. Egyik oldalán bedugnak egy papírlapot e fölírással: »boldog új évet!« s a másik oldalán kihullnak a 10, 20 filléresek és a koronák. Aztán jönnek az éves számlák. Ezek fölvonulnak a maguk teljes jogán. Csakhogy minden számla egy égitest, amit kisér az elmaradhatlan mellékbolygója : a számlaszállító inas. A bőrköpenyű inas-planéta házról-házra rohan a természeti ős-vonzerőnél fogva, aminek neve : borravaló. Hjáh, a borravaló olyan adó-kirovás, amit az idén is behajtanak rajtunk, ha még akkora szentség lenne is az — ex-lex. *