Hód-Mező-Vásárhely, 1900. július-december (30. évfolyam, 52-103. szám)
1900-07-01 / 52. szám
vagyis a mellett szavaztak, hogy a költségeket az ármentesítő társulat viselje: Juhász Mihály polgármester, dr. Endrey Gyula és dr. Hódy Mózes főügyész. Ezen határozatban legelsőbben az tűnik szembe, hogy annak érvényesülése esetén egy egészen új csatornarész tervezendő a városon kívül : ezen csatornarészt illetőleg új terveket s új költségvetést kell készíttetni, miután a központi választmány által tárgyalt, idevonatkozó terv és költségvetés részleteivel s alaposságával föltétlenül tisztába kell jönni. A másik, hogy ezen költségek viselése tekintetében a város közönségének arra az álláspontra kell helyezkednie, amely a kultúrmérnöki szakvéleményben a hódtói csatorna költségeire nézve kifejezést nyer. A szakvélemény e kibővítés költségeit azért véli az ármentesítő társulat által viselendőnek, mivel a társulat feladatát képezi az ár területébe eső belvizek levezetése, és e czélból csatornáit oly elrendezéssel és oly méretekkel kell létesítenie és fenntartania, hogy azok az egyetemlegesen terhelt árterület minden részletével szemben hivatásuknak teljesen megfeleljenek ; ez áll a mérnöki szakvélemény szerint a munkálatok által érintett városi belsőségekre is, mivel a város évenként tetemes összeggel járul az ármentesítő társulat terheihez. Ezen a felfogáson mit sem változtat az, ha a hódtói csatorna kibővítése helyett a levezetés biztosításának más módja foganatosíttatnék is, miután a czél mind a két esetben azonos. A központi választmány határozatát a maga teljességében ismertetendő, közölnünk kell még azon megállapodást, hogy a változtatás folytán tényleg kiadott költségek számíthatók fel a város terhére. Örvendetes azonban a kistói lapos vizeinek levezetésére vonatkozólag hozott azon határozat, hogy ezt a társulat a maga költségén a legsürgősebben eszközöltetni fogja s e részben a város költségeit csupán a Kistöltés és Nagytöltés alatt készitendő átereszek költségei képezik. E határozat szerint teljesülhet az érdekelteknek úgy vagyonbiztonsági, mint közegészségügyi okoknál fogva jogosult óhajtása Törvényhatósági közgyűlés. Második nap. Hm.-Vásárhely, 1900. junius 28. Elnök báró Thoroczkay Viktor főispán. Az előző napi gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után a városi levéltár rendezése került napirendre. E tárgyban dr. Endrey Gyula indítványa folytán egyik előző közgyűlésből bizottság küldetett ki, azonban a főjegyző jelentése szerint eredmény nélkül, miután a kiküldött bizottsági tagok nem jelentek meg. A főjegyző felolvasta a tanácsi javaslatot, mely szerint a közgyűlés elrendeli a hasznavehetetlen iratok kiselejtezését és a levéltárnak sortározás szerinti rendezését ; ezzel megbizatik a levéltárnak oly utasítással, hogy e munkát négy év alatt fejezze be, azonban eltérőleg a múltkori javaslattól, ezen munkát díjtalanul tartozik végezni. A selejtezés és rendezés idejére segéderő bocsáttatik a levéltárnok rendelkezése alá. A selejtezésre és rendezésre bizottság küldetik ki. Minthogy pedig a levéltár helyiségei szűkek, azok kibővítéséről a tanács gondoskodjék. Végül ajánlja a javaslat, hogy a javaslatba hozott ügykezelési szabályzat már jövő év január 1-ével életbeléptettessék. A tanácsi javaslathoz legelőbb dr. Endrey Gyula szólt. A mostani javaslatot elfogadja , a múltkor felszólalt és bizottság kiküldését javasolta, mivel az akkor javaslatba hozott rendezési költségeket nagyoknak, méltánytalanoknak találta. Felfogása szerint a rendezést a levéltárnak ingyen tartozik teljesíteni. Érdemes lenne ez alkalommal a múltra rekriminálni a levéltár rendezetlensége miatt. Kmetykó József főjegyző : A levéltár rendezetlenségének okait keresendő, a múlt századba kellene visszamennünk. Az ő felfogása szerint a levéltárnok ingyenes levéltárrendezésre nem kötelezhető , másutt sem kötelezik. Azonban a tanács többsége vele ellenkező véleményen volt. Majd a belügyminiszter e kérdésben dönteni fog. Ugrai László ellenzi, hogy a kiselejtezendő iratok megsemmisíttessenek, miután esetleg azok valamelyikére még szükség lehet. Kmetykó főjegyző: A selejtezés mikénti eszközlésére az országos levéltártól nyertünk utasítást. A kiselejtezés a legnagyobb körültekintéssel fog eszközöltetni. A tanács javaslata egyhangúlag elfogadtatott. Garzó Imre a törvényhatósági szé vetettgt tagságba a közigazgatási bíróság ítélete folytán visszahelyeztetvén, az albizottságokban elfoglalt helyeket is a közgyűlés határozata szerint folytatólag ő fogja betölteni. A békéscsanádi helyiérdekű vasút a maga czéljaira a komlós —orosházi útból és utárokból elfoglalt 2245 ú jölet, amely területért a város részére mindössze 50 frtnyi kártalanítást ajánl föl. A közgyűlés ezt nem fogadja el, hanem htelenként 50 fillért kíván, s ezen árral is csak az esetben hajlandó megelégedni, ha az ügy békés után intéztetik el. Élénk vita fejlődött ki azon felebbezés tárgyában, melyet Juhász Imréné és társai a földeákszéli határút kinyitása ügyében benyújtottak. A közgyűlés a tanács javaslatához képest az ez ügyben hozott polgármesteri határozatot illetékesség hiánya miatt megsemmisíti, s miután itt út elfoglalásról van szó, az ügyet, mint mezőrendőri kihágást, a rendőrkapitánysághoz teszi át. A közgyűlés 100 K.-ot szavazott meg a kolozsvári Mátyás-szobor felállítási költségeire. Felhatalmazza a közgyűlés a tanácsot, hogy a községi bírósághoz az októbertől februárig számított téli hónapokra 2 K. napidíj mellett kisegítő erőt alkalmazzon. Következett a délmagyarországi Tanító Egyesület által városunkban felállítani szándékolt konviktus kérdése. A tanácsi javaslat szerint a konviktus czéljaira a Hajda ideiglenesen átengedtetnék, a szükséges átalakítás költségeit a város viselné, később a vásártéren adna a város végleges telket. Dr. Endrey Gyula : A hazafias czélra hozzon a város áldozatot , itt azonban a részletek még nincsenek tisztázva. Egyelőre kéri a tárgyalások eredményét tudomásul venni s utasítani a tanácsot, hogy a további tárgyalásokat teljesítse. A közgyűlés ily értelemben határozott. Itt megjegyezzük, hogy a délmagyarországi tanítóegyesület e konviktus kérdésével a napokban tartandó közgyűlésén foglalkozni fog, amelyen feltételeit hivatalos alakban fogja formulázni. Ezek közlése után a törvényhatóság azon helyzetben lesz, hogy mint a legmagyarabb város képviselője, a magyarság és ezzel a hazafias érzület terjesztéséből is kivegye a maga részét. A betegápolási pótadó kezelés egyszerű- A „Hód-Mezö-Vásárhely“ tárczája. A szenvedés. Irta: Carmen Sylva. (Erzsébet román királyné.) A „Hód-Mezö-Vásárhely“ számára fordította: Harmath Lujza. (Utánnyomás tilos.) A Szenvedés szép, nyúlánk gyermek volt, fekete hajjal, mely halvány arczát körülfolyta. Finom ajkai majd mindig zárva voltak, fekete szemei halálosan szomorúak, hogy senki sírás nélkül nem nézhetett reá. A szegény gyermeknek nem volt otthona s folyton egyik helyről a másikra vándorolt. Majd a szegények kunyhójába, majd a gazdagok palotájába tért be. Egy napon egy almafa alatt pihent s nézte a kis almákat, melyek oly pompás piros arczczal bírnak, hogy egészen felvidul, ki reájuk tekint. «Oh, kedves almafa! — kiáltott Szenvedés, — adj nekem is szép piros arezot, mert akkor az emberek is szívesebben néznének rám.» «Nem !» — szólt az almafa — «ha szép piros arezod lenne, nem lennének oly részvéttel az emberek s nem látnának oly szívesek!» Szomorúan állt fel s tovább vándorolt utamn, míg a folyam partján egy kertbe ért, a melyben oly gyönyörű madárdal hangzott, hogy az ember szive nevetett bele. «Oh, kedves madárkák, ajándékozzatok meg éneketekkel, hogy megörvendeztessem az embereket vele !» «Nem, kedves gyermek», — csiripelték a madárkák, — «ha nem jönnél oly nesztelenül és nem mennél oly hallgatagon, akkor nem felejtenének el az emberek oly hamar és észrevennék, hogy te vagy a Szenvedés és hogy fájdalmat okozol!» És a szegény gyermek tovább vándorolt, mig egy napon erdőbe ért. Ez oly kellemesen illatozott s a fák alatti vastag moha-rétegen oly ruganyosan lehetett tovalépdelni. A susogó lombok között itt-ott belopóztak a napsugarak s reszketve tánczoltak a moha felett, s megaranyozták az elsárgult leveleket. Minő pompa volt ez ! A gyermek fáradtan dőlt egy fa alá. «Ide szabad betérnem a nélkül, hogy fájdalmat hoznék, szabad megpihennem a nélkül, hogy bárki is beteggé válnék a miatt!» Egy napsugár rezgett át a lombokon, s meglátva a csodaszép fénytelen szemeket, oda szőkéit, fölragyogtatta azokat és Szenvedésnek szivéig behatolt. És látta az egész erdő e csodálatos ragyogást a kedves leány arczán, és örömtől, csodálattal zümmögött. Szenvedés nem tudott arról, hogy szebb lett, csak forrón és vidáman érezte a napsugárt reszketni szivében. «Oh, kedves erdő, egyetlen egyet ajándékozz nekem ezernyi napsugaraidból s én boldog leszek!» S ime, egyszerre csak siri csend lett az erdőben, a fák szomorúan néztek egymásra, a fénysugár eltűnt Szenvedés szemeiből s egy tündöklő gyíkot érintve, magas levelű páfránok között tűnt tova. «Szegény gyermek!» — szólt egy vén tölgy, —• «egyetlen napsugár oly széppé tett téged, hogy az emberek igen gyakran hívnának magukhoz és ekkor erejükön felül kellene elviselni fájdalmukat! Te fény és melegség nélkül kell hogy élj ! Meleg könnycsep folyt csöndesen alá a Szenvedés lábainál levő pézsmára, a melyből édes illat szállt fel, hálát susogva a harmatért. A nyugalmat nem ismerő leány tovább haladt, mig egy nagy, csöndes tengerhez ért. Szenvedés gyöngéd kezeit a tengerbe mártotta, s homlokát érinté vele. Est (az Este) a mint mellette elhaladt, susogta : «Jó éjt! Aludj álmok nélkül, feledd a fájdalmakat!» Szenvedés hosszan tekintett utána és halkan sóhajtott fel: «egyszer találtam csupán az erdőben nyugalmat, egyszer feledtem el a napsugárral szivemben bánatomat — s az is elmúlt !» Álmodozva tekintett a tengerbe Szenvedés, honnan hideg szellő kelt s a ködben hableányok lebegtek tova. Ekkor pirosló fényt látott a tengerbe hullani, nagyobbat és fénytöbbet a csillagoknál, mely az éjben tündöklött. Amint szemeit felemelte, észrevette, hogy a világosság egy házból — mely sűrűn volt repkénynyel befutva — a nyitva álló góthivezetű ablakból hullott a tengerbe. «Csodálatos !» — gondolta Szenvedés — «Itt még sose sem jártam, pedig valaki virrasztott benn !» Az ablakhoz lopódzott. Egy csodaszép nő, hófehér hajjal, hosszú, puha öltönyben egy finom kendővel fején ült ott. Szorgalmatosan, biztos kézzel írt egy nagy könyvbe és komoran, szigorúan vésődött egy mély redő szem és a város közönségének is azon elhatározása, hogy ezen vizek csatornaművei lehetőleg még az. év őszén létesüljenek.