Hód-Mező-Vásárhely, 1901. január-június (31. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-03 / 1. szám
2. oldal. Ezek a száraz adatok. Hanem ha összehasonlítjuk ezeket az 1899-ik év eredményével , igen szomorúan beszédesek. Különösen váratlanul jött az április havi eredmény, melyhez hasonló az állami anyakönyvvezetés behozatala óta csak 1898. januárjában fordult elő, a mely utóbbi hóban 4 főnyi fogyás jelentkezett. Az utóbbit egy fővel felülmúlta a múlt évi ápril havi fogyás, sőt erre a következő május majdnem ráduplázott. Az 1900. évi május havi feltűnően sok halálesetből 17 esett a járványosan dühöngött influenzára és 18 a tüdőgümőkórra. Ezek szerint — az 1899-ik évhez viszonyítva, mely egyébként egyike volt a közepes eredményű éveknek, — a múlt esztendő népmozgalmi története kedvezőtlenül záródik; az adatok minden jelentékenyebb számai visszaesésről tanúskodnak. S különösen a tüdőgümőkórra vonatkozó szórványos adatok már magukban is mutatják ez alattomosan gyilkoló kór rettenetes pusztítását. Mint említettük, múlt év ápril havában 18 ily eset fordult elő, vagyis erre esett az összes azon hónapi halálozások ll°/0-a, mely az országos rendes 10°/0-ot is egy százalékkal múlja felül. Oly jelentékeny szám ez, melyre csak az 1898-ik év márczius hava Hezitál reá, amidőn a tüdőgümőkór által okozott elhalálozások az összes 175 haláleset közül 27-et tettek ki, vagyis 14°/0-ot! Február 180 96 84 Márczius 181 121 60 Április 156 161 fogyás: 5 Május 124 133 fogyás: 9 Június 119 119 0 Julius 126 100 szap. 26 Augusztus 150 114 36 Szeptember 151 80 71 Október 156 119 37 November 135 101 34 Deczember 144 98 46 A „Hód-Mező-Vásárhely“ tárnája. Vásárhely múltjából. X. Utazás egy masina körül. Sokszor olvasom, s ahányszor olvasom, hogy ime, visszavonhatlanul feltalálták a kormányozható léghajót, mindannyiszor eszembe jut a hirdetés : »Nincs többé kopasz fej !« Mert úgy találom, hogy minden hirdetés mellett is van megszámlálhatlan kopasz fej, ellenben minden híresztelés mellett is nincs egyetlen kormányozható léghajó. De hát nincsenek-e a kormányozható repülőgép nélkül is szárnyaink, melyek előtt összezsugorodik a távolság és elenyészik az idő ? A vasutakban ! Hiszen már ma, innét a mi nagy kisvárosunkból, 24 mérföldnyire az ország fővárosától, az utóbbit ide-oda megszaladhatjuk 13óra alatt. Kényelmesen, akárcsak a lakószobánkat emelnék fel guruló vaskerekekre. Ezelőtt 70 — 75 évvel kellett ide-oda négy egész nap s kelletett hozzá az indulás előtt temérdek czihelődés. Jött elöljáróul a könnyekig megható bú■csuzkodás az egész atyafiságtól. Aztán jött az indulás előtti napon a háznál találtató összes tarisznyák megmustrálása. Melyik a jó ? Melyik bir el tisztességgel egykét foltot ? Melyik rosszacska maradjon itthon, nehogy az utas ember pironkodjék miatta az idegenben ? Ezekbe belevándorolt azután a félkamara, egyikbe kenyér, meg a kinél járta: kalács, a többiekbe sajt, különféle hidegsültek, egybe különösen és legfőképen a megfagyasztott paprikáshús. Aztán aki elindult, annak kellett tudni a geográfiából annyit, hogy Pestig okvetlenül át kell eveznie egy tengeren. Ilyen tenger pedig volt kettő is, az évszakhoz képest másmás. Egyik volt a téli: ez a Feketetenger, de valósággal fekete ám, mint a tinta. A másik a nyári: a Sárgatenger, valósággal sárga, mint a folyó arany. A téli, a Feketetenger kezdődött mindjárt itthon a kapu küszöbnél, amint ezen a kocsi kidöcczent az utczára, tartott a megye határáig. Ez a tenger volt sárból. A nyári, a Sárgatenger kezdődött a pestmegyei határnál s végződött a Két Oroszlán vendéglőnél, a pesti kálvinista templom mellett. A hol a vásárhelyiek rendesen megszállottak. Ez a tenger meg volt homokból. Mégis a téli volt a veszedelmesebb, az feneketlen volt, mint a süppedékes ingovány. Ellenben a homokot legyűrte 3—4 azokból az apró, de kitartó »paraszt-lovakból«, melyek ősei tán őseinkkel együtt foglaltak hazát. Azért a vásárhelyi nagyapáink utaztak tavaszszal, vagy nyáron. Fölfelé két napig, teher nélkül. De bezzeg nem futotta a két nap, mikor pl. olyan súlyos masinát kellett leszállítani, a minő egy »vizi puska.« Már pedig az 1823-ik évi tanácsi jegyzőkönyvekből*) is megolvashatni a városi »levelestárban« (levéltárban), hogy 1823. nyarán »hites Jegyző Csók Mózes és Eskütt Kis Tamás deputáltattak a végett, hogy Pesten a város számára mintegy 6 akós vizipuskát szerezzenek be.« A vizokádó masina Pestről meg is érkezett. Hanem egy kis szukezus esett vele! * 1821. s a következő évekről. Mért 1824. nyarán: »Feljelentetett , miképpen Engenthaler János helybeli Rézmives által a Város legközelebben szerzett és hibásnak talált vizi puskájának megvizsgáltatása és felbontása alkalmatosságával úgy tapasztaltatott, hogy abban hetrekozhatlan hibák találtatván, azt jóvá tenni egy gátallyában nem lehetnek. Rendeli azért a betsületes tanács : »az említett vizi puskát, oly meghagyás mellett, hogy Remekházi Károly Ur, mint a’ kitől jó gyanánt szereztetett, a’ hejett a’ Város részére más alkalmatos nagyságú alkalmatos és jó vizi puskát adjon, Pestre felküldeni«. Miután pezsig e szerint Remekházi úr a maga remekével Gsóli Mózes hites jegyző urat és Kis Tamás Esküttet alaposan becsapta : most a becsületes tanács Nemes Bernhidai Keresztes József urat (ki városunkban első viselte a »kapitányi« titulust) küldték fel Márcz. 21-én, úgy is épen ugyanoda volt menendő. A kapitány urat azzal eresztették útnak, adhat a masináért 200 forintokat. Fel is ment az egytagú deputáczió. Hanem ha jót vett, ő meg a költségekbe szalajtotta bele gavallérosan a madzagot. Ugyanis már ápril 9-én jelenti idehaza, hogy a helytelen vizipuskát felfuvaroztatta Pestre, s Pesten a Nemes Remekházi Masina míves úrral egy másik és nem 8, hanem 10 akós vizi Puskára kötött Contractust, oly feltétel alatt, hogy a Taval 450 forintokon tőle vétetett Vizi Puskát most 400 forintba (mivel az után is a Víztartó Ládája nagyon megköszörülődött) által veszi és még ezen felül 400 írt készpénzt fizessen a Város«. A tanácstagok bizonyosan köhécseltek egy kicsit a 800 írtok miatt. Lenyelték azonban, hadd nyomja a gyomrukat: oda nem lát bele a világ. Igen szűkszavulag kimondták, hogy : »Ezen újonnan készitendő Vizi Puskának HÓD-MEZŐ-VÁSÁRHELY. Január 3. 1. szám. HÍREK. — Előfizetési felhívás. Lapunk a jövő évvel lép XXXI-ik * évfolyamába. Híven s ezentúl is rendületlenül fogja szolgálni a szabadelvű párt érdekeit, mint a mely párt a közjogi kiegyezés alapján áll, mely kiegyezés Magyarország szerencsés fejlődésének új korszakát nyitotta meg. Ép oly súlyt fektetünk ezután is a helyi törvényhatósági és társadalmi élet jelenségeinek méltatására, s ebben az a polgári szellem lesz vezérünk, mely nemcsak a helyi, hanem az országos közéletnek is nagyértékű eleme. Hírrovatunkban hű képét adjuk a hét történetének, s tárczarovatunkban a tisztult irodalmi ízlést fogjuk szem előtt tartani. Előfizetési föltételeink maradnak az eddigiek : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. Azon előfizetőinknek, kik a jövő év első negyedére előfizetnek, a népszerű író, Móra István által tartalmasan szerkesztett »Igazmondó Népnaptár« egy-egy példányával kedveskedünk. — Boldog új évet! Elbucsúzkodtunk illő módon az ó-esztendőtől. Silveszter délutánján megteltek a templomok ájtatos hívőkkel, meghallgatni az utolsó prédikácziót az Úr 1900-ik esztendejében. Az Ó-templomban ezt az áhítatot még emelte a vegyes énekkar közreműködése. Az ó-esztendőt elbúcsúztatta a társadalom nevében is : a dalárda, a Gazdasági Egyesület helyiségében rendezett sikerült estélyével. Kedden aztán jött az új esztendő, a karácsony példáját követve. Karácsonkor fehér lovon jött a kis Jézus. Az új év első délutáni órái pedig igazán hatalmas havazással köszöntöttek be. Közben szinte orkánná erősült a téli vihar, s lefelé kezdett szaladni a hőmérő higanya. A hőmérő újév reggelén 2, délben 3 s d. u. 5 órakor már 5 fok hideget mutatott, mit szerdán reggel — majdnem teljes szélcsend mellett — már épen 11 fokos hideg követett. Ezzel aztán belefutunk ismét az ünnepek egész sora után a mindennapi élet rendes kerékvágásába, a munka szürke világába. Mai, az új évben elsőnek megjelenő számunkban kívánunk előfizetőinknek, olvasóközönségünknek s a város egész lakosságának az újra meginduló munkához erőt, egészséget, s munkájukra kívánjuk a mindenható kedvezését, mert: emberé a munka, Istennél vagyon az áldás ! Boldog uj esztendőt ! — Január havi jegyzéknaplónkat mai lapunk mellékleteképen juttatjuk előfizetőink kezeihez. Ennek megemlítésével egyidejűleg kérjük azont. előfizetőinket, kik az újévi mellékletül adott éves naptárt nem kapták volna meg, legyenek szívesek ezt a kiadóhivatalban (Kossuth-tér, Bazár-épület) velünk tudatni. — Személyi hír. Báró Thoroczkay Viktor főispán kedden este városunkba érkezett. Tegnap délelőtt tisztelgett nála az újév alkalmából a város tisztikara, Juhász Mihály polgármester vezetése alatt. — Tisztelgés a polgármesternél. Az új év alkalmából a városi tisztikar testületileg tisztelgett Juhász Mihály polgármesternél. A tisztelgés a tanácsteremben ment végbe. A polgármestert Kmetykó József főjegyző üdvözölte ; beszédét azzal vezette be, hogy az ó évvel egy század ért véget. A múlt század történetének hazai szempontból fontosabb eseményeit méltatta ezután, kiemelvén a 48-iki törvények megalkottatását, melyek a haza minden fiát egyenlő joggal ruházták fel. Majd az alkotmányosság visszaállíttatására tért át,s reámutatott az ezredéves ünnep jelentőségére. Áttérvén, a városunk életében az elmúlt század alatt beállott változásokra, kiemelte, mint ezen idők legfontosabb eseményét, városunknak törvényhatósági joggal történt felruháztatását, mely által a város közönsége a maga sorsának közvetlen intézője lett. S létesültek is ezen önkormányzati újabb korszakban modern alkotások : közvilágítás, burkolatépítés stb. de különösen a kultúrára, a nevelésre fektették a legfőbb súlyt. Legutóbb rendeztetett a külterületi oktatás, s 9 új iskola épült föl modern igények szerint. Üdvözli a polgár-