Hód-Mező-Vásárhely, 1901. július-december (31. évfolyam, 53-104. szám)

1901-07-04 / 53. szám

Csütörtök, 1901. julius hó 4. 53. szám. Harminczegyedik évfolyam. POLITIKAI LAP. A HÓDMEZŐ-VÁSÁRHELYI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kossuth-tér, templom-bazár 7. szám, hova minden a lapra vonatkozók küldendők. Megjelen minden vasárnap és csütörtökön. Hirdetési dijak : egy hasábos petit sorért 6 fill. Nyilt tér sora 40 fill. Előfizetési dij: Egész évre 8 kor. Fél évre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fill.­­4­ Az ülésszak után. Az 1896—1901. évi országgyűlés nyári szünetre szétoszlott, s a késő ősz­szel végbemenő választások előtt még egy rövid ülésszakra összeül. Ez az ülésszak azonban alig lesz több, mint felhőtábor után elkésetten úszó felhőfoszlány. E parlament működése alatt, s e mű­ködés következtén súlyos megpróbáltatá­sok válságaiba sodorta bele a nemzetet a kötelességéről megfeledkezett ellenzék. Az obstrukc­ió szennyes hullámai oly magasra csaptak, hogy utoljára maga az ország kezdett védekezni az ellenzéki üzelmek kórsága ellen, hogy korlátozza a kárt, melyet az ellenzék politikai okta­lansága a nemzeti ügynek okozott. Széll Kálmánnak jutott a történelmi feladat, hogy a további politikai elfajulás beláthatóan következéseit elhárítsa az or­szág felől. Véghetetlen türelemmel és öntudatos tapintattal nyúlt a parlament elfekélyesedett sebéhez, mely az ország sebévé való átváltozással fenyegetett. S legnagyobb érdeme, hogy a nemzetnek visszaadta az alkotmányosságba vetett hitét és bizalmát; a legnagyobb érdeme, mert hiszen nemzetünk legnagyobb erős­sége mindig a parlamentarizmus iránti mélygyökerű rajongás volt, a­mely ta­lizmánként nem egyszer mentette me­g fajunkat a történelmi elmúlástól. Ennek a minden nemeset szétmarczangoló párt­­gyűlölet által megbecstelenített nemzeti bálványnak vissza tudta szerezni Széll Kálmán a nemzet szeretetét és bizalmát. Lehetséges, hogy az ellenzéki pártokkal szemben, a megelőző viharos események megpuh­ító ereje nélkül talán még az ő alkotmányos érzékének és becsületes fára­dozásának sem sikerült volna hatályossá tenni az ő nemes, hazafias gondolkodását. De bárhogyan vegyük is e feltevést, min­den kombináczió fölé emelkedő valóság, hogy Széll Kálmán koncziliáns, feltétle­nül parlamentáris, a személyekben és dolgokban az összhangot megértő állam­­férfiúi egyéniségére volt szükség, hogy az óriási ellentétek közelebb hozassanak egymáshoz. Az ő államférfim képességének oly bizonyítéka, s hazafiasságának oly dicsérete ez, a­mit mindenki a legnagyobb készséggel megadhat neki, a­minthogy megadták azt neki mindazok, kik a pak­tum alkalmával kedvező véleményüket részére nem ok nélkül előlegezték. Ezekre az államférfias képességekre volt szüksége a nemzetnek, hogy vissza­fordulhasson egész lelkével és minden fáradságával a maga politikai eszményé­hez, ahhoz a nagyon terhes, de biztosan elérhető feladathoz, mely a magyar nem­zetnek erőssé, hatalmassá tétele. Ez esz­mény megköveteli idebent az egységet, mindenféle nemzetiségi külön érdek ellen; kifelé szintén az egységet, nemzetünk el­len törő akármely támadásokkal szemben. Ennek megfelelő Széll Kálmánnak az a felfogása, hogy ha az országnak pártjai vannak, legyenek azok olyanok, mint uj­jak a kézen, a­melyek, ha szorosan egy­máshoz szorulnak, ököl lesz belőlük, melylyel, — ha kell — tud sújtani is. Ez a felfogás egyúttal azt jelenti, hogy a pártéletnek nem szabad olyannak lennie, a­mely a nemzeti egységet veszé­lyezteti. Ellenben olyannak kell lennie, mely annak minden elemét, de kivált a faji erőt, a faji erőnek hatalmas erényeit és képességeit minél gyorsabb érvénye­süléshez segítse. Ha ezt a felfogást min­den következéseivel bele tudja oltani a miniszterelnök a nemzet vérébe , akkor akár a »kis« akár a »nagy« obstrukc­iók s a velük járó válságok lehetősége ki fog végkép veszni a jövendő parlamentek köranyagai közül. A Csúcs csatornázása. Nemrég mutattunk az áldásos eredmé­nyekre, melyek a városcsatornázás aránylag csekély részének, a kistói lapos csatornázásá­nak végrehajtását nyomon kisérik. Jó darab, kitűnő talajú földterület, közvetlen a város közelében szűnt meg miazma-tenyésztő mocsár lenni s azt a területet a belterjes mivelés azonnal hatalmába is vette. Megszűntek a pa­naszok, melyekkel a kistói lapos környékén elterülő városrész lakói, laképületeiknek a víz­­állásos szomszédság által való veszélyeztetett biztonsága miatt, minduntalan feljajdultak. Meg­bízható értesülésünk szerint ugyan a környéken a csatornázás folytán jelentékenyen javultak a közegészségi állapotok, a­mely haszon­szá­mokkal alig mérlegelhető s nyilvánvalóan és előre mutatja, hogy a teljes csatornázás ke­resztülvitele városunkban is derekas része lesz annak az egészségért való küzdelemnek, mely küzdelem a legújabb kor nagy dicsőségei közé tartozik. Az idén a Csúcs csatornázása volna napi­renden s arra a költségvetésben 14.000 ko­rona fel is vétetett. Sürgős közigazgatási feladat e városrész csatornázása is. Kik időnként, téli bő havazás vagy egy-egy nyári felhőszakadás után ott a helyszínen tájékozódtak, tanúbizonyságot te­hetnek a siralmas állapotokról, melyeket e vá­rosrész lakóinak újra­ és újra átélniök kell. A múlt esztendők nyarán is óriási záporok után e városrész ismételten mutatta egy-egy kis árvíz veszedelmeinek képét és siralmait. Az udvarok víz alatt állottak , számos helyen behatolt a víz a lakásokba is, úgy hogy több laképületet ki kellett az állékonyság veszélye­­zettsége folytán lakosítani. Az épületek ál­landó nedvessége által táplált betegségek mér­vei pedig majd akkor lesznek megítélhetők, ha a csatornázás végrehajtásával a csúcsi köz­egészségügyi viszonyok új adatait párhuzamba tehetjük a régiekkel. Azonban a csatornázás ügye, bár annak az ő­szszel meg kellene kezdetnie és befejez­tetnie, egészen megrekedt. Múlt év júliusában megtartatott ugyan az általános csatornázás terveit illetőleg a hely­színi tárgyalás, engedélyeztetett a kistói lapos vizeinek csatornázása, miután semmi nagyobb nehézség nem állotta útját annak, hogy e vi­zek a hódtói csatornában találjanak további lefolyást , azonban az ármentesítő társulat ki­fogást emelt az ellen a tervezés ellen, hogy az összes városi csapadékvizek a hódai csa­tornába vezettessenek le, miután e csatorna méretei szűkek ily víztömeg befogadására és levezetésére, s a társulat részéről az a kívá­nalom merült fel, hogy a kistói­­ és újvárosi vizek kivételével a többi városrészek felgyü­lemlő vizei újonnan épitendő csatorna utján a kistiszai csatornába ömlesztessenek s ennek vizeivel vezettessenek a Tiszába. Ehhez ké­pest szükségessé vált, hogy az aradi kultur­­mérnökség az ide vonatkozó terveket is el­készítse. Az ügyiratok e terv elkészítése végett még múlt év novemberében elküldettek a kul­­turmérnökséghez. A város polgármestere a folyó év eleje óta havonta megsürgette a ter­vek elkészítését, azonban eddigelé eredmény nélkül. Köszönettel tartozunk a kultúrmérnök­­ségnek, hogy elkészítette az általános csator­názás terveit; az ő közbenjötte nélkül ma is tervek nélkül állanánk a mi műszaki állapo­taink mellett. Azonban mégis sürgetnünk kell az újabban szükségelt tervek elkészítését, hogy a Csúcs csatornázása mielőbb megkezdhető legyen. Az is különös fontossággal bír a ked­vezőtlen terméskilátások folytán, hogy őszszel a csatornaépítéssel munkaalkalmat nyújtsunk munkásaink számára. Reméljük, hogy a kultúrmérnökség ezen okokban megtalálja a buzdítást, hogy a ter­vek mielőbbi elkészítésével segédkezet nyújt­son a város közönségének, egy igen-igen fon­tos közigazgatási feladat megoldásához. A polgári leányiskola ügyében a közoktatásügyi miniszter a következő leiratot intézte a város közönségéhez : »Folyó évi április hó 13-án 163. sz. a. kelt felterjesztésére további eljárás végett ér­tesítem a közönséget, miszerint a hódmező­vásárhelyi áll. polg. leányiskola elhelyezése tárgyában folyó évi április hó 17-én 163. sz. a. kelt határozatát nem fogadhatom el. Az ezen ügyben 1900. évi február hó 4-én meg­tartott értekezleten felvett jegyzőkönyvben

Next