Hód-Mező-Vásárhely, 1902. július-december (32. évfolyam, 53-104. szám)

1902-07-03 / 53. szám

Csütörtök, 1902. julius hó 3. 53. szám. harminczkettedik évfolyam. POLITIKAI LAP, a hódmező-vásárhelyi gazdasági egyesület közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. kerület, Kossuth-tér, templom-bazár 7. szám, hova minden a lapra vonatkozók küldendők. Megjelen minden vasárnap és csütörtökön. Hirdetési díjak : egy hasábos petit sorért 6 fill. Nyilttér sora 40 fill. Előfizetési díj: Egész évre 8 kor. Fél évre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fill. ■$. A nők és az ipari munka. Hivatalos jelentésben olvassuk, hogy az idén 54 kisasszony jelentkezett érett­ségi vizsgálatra. Ősszel majd megint be­számolnak az újságok arról, hogy hány nagy leány iratkozott be az egyetemre, filizop­­ternek, vagy medikusnak. Bizonyára mind­nyájukat komoly szándék viszi előre út­jaikon, s bizonyára mi volnánk legnagyobb ellenségei annak az embernek, ki az egyéni szabadság joga ellen egyetlen szót merne emelni. Az élet legfőbb java, a­miért bele lehet törődni minden földi nyomorúságba, az, hogy a törvény hatá­rain belül mindenki az ő egyéni ízlése szerint rendezheti be életét. Akik elszán­tan, erős lélekkel, előrelátó szemmel in­dulnak meg pályájukon, azokhoz nincs szavunk. Aki tettének következését előre látta, az nyugodtan viselheti el érte a felelős­séget. Ám hány szerencsétlen női terem­tést szédít meg a csinosan hangzó frázis, a nagyképű, felkapott, hangzatos jelszó ? Önálló, erős, logikus fő kevés van a fér­fiak között is, s olyan, aki ki tudná sza­badítani magát a korszellem befolyása alól, talán egyáltalában, nincs. Előre ki­jelentjük, hogy az asszonyi elmét csöppet sem tartjuk kisebbnek vagy alacsonyren­­dűbbnek, mint a férfiét. A asszonyi agy nem hitványabb, mint a férfié, csak más­­forma. Ebben a másformaságban nincs sem reá, sem a férfire nézve semmi mega­lázó, éppen csak azt akartuk mondani, hogy az asszonyi elme karakteréhez tud­valévőig nem tartozik sem a nagyobb erős önállóság, sem a túlságosan szigorú logika. Hogyan tudnák hát szegények kivá­lasztani a sok üres — megengedem, hogy jóhiszemű, de mégis hazug — frázis kö­zül az igazságot ? Megnyílt előttük egy hatalmas, óriási perspektíva és ők rohan­nak előre az utón. Egyikük tudomány­­szomját akarja kielégíteni, ezekhez nincs szavunk. A kultúra édes mindnyájunké, mint a víz, a levegő, a napfény, s aki­ben igazán ég a vágyakozás utána, azt oda kell ereszteni a patakhoz, hadd oltsa el szomját kedve szerint. S ki tudja, hány termelő, vagy éppen lángelme elől zárnék el az utat holmi kislelkű és avult kétsé­gekkel ? De különben is ez megint az egyéni szabadság dolga! A tudomány után szomjazónak adassák annyi ital, amennyit Jáván s amennyit el tud fogyasztani Ámde itt van a kenyérkereseti kér­dés, mert a kisasszonyok nagy részét mégis ez viszi az egyetemre s itt lehetetlen, hogy pár szót ne szóljunk azoknak, kik­nek lelkét még nem hódította el a mér­ges maszlag. A jó Isten a megmondhatója, hogy mennyire nehéz a helyzetünk, mi­kor még jóakaratunkat is bizonyítgatni kell azok előtt, kiket egy nagy veszély­től szeretnénk megmenteni. Nincs bennünk semmi kicsinyes elfogultság, semmi rossz­hiszemű ellenszenv, még csak azt a lel­ketlen tanácsot sem harsogjuk a szeren­csétlen teremtések fülébe, a­mit műked­velő társadalmi tudósoktól oly gyakran hallunk, „menjenek férjhez!“ Nem be­szélve arról a már sokszor emlegetett egyéni szabadságról, hogy mindenki úgy rendezi be életét, ahogy neki tetszik, hogy még a vén leányságra is joga van a nőnek ■— ha épen úgy akarja — azt hisszük,minden ép­eszű ember tudja, hogy a leányok párjában való maradása több­nyire nem is szándékos, hanem inkább kényszerű dolog. A házassághoz minden­esetre és múlhatatlanul férj szükséges. A férj jelöltek pedig tudvalevőleg nincsenek fölös számmal. A konyhába sem utasít­hatjuk a kisasszonyokat, először, mert megint nincs reá jogunk, másodszor mert szerfölött sok konyhában nincs mit főzni. Ha csak egyetlen egy nő nem találná meg a helyét a mai társadalmi berende­zésben, annak az egynek már joga volna protestálni, küzdeni és boldogulását más után keresni. Ám ugye jól tudjuk, hogy nem így áll a dolog ? Hogy a női pro­letárok száma egyre nő. Látjuk, hogy a leány egy bizonyos koron túl mint válik terhére szüleinek, családjának, önönma­gának, mint szenved, mint vergődik, mert nincs nyomorúságosabb, szégyenteljesebb érzés, mint a fölöslegesség érzése. Csodáljuk e hát, ha az értelmesebb, okosabb önérzetesebb lány fajta biztosí­tani akarja életét és önálló életezést keres? Nem, ez a világ legtermészetesebb törek­vése. Csak az út mélyen járnak, nehezen visz czélhoz. És évről-évre nehezebben. A­kik tudományszeretetből, művelődésből mennek az egyetemre, azoknak szeren­csés utat, szép sikereket, sok örömöt kí­vánunk, de akik kenyérkereseti czélból iratkoztak be, azokhoz lenne egy pár sza­vunk. Mielőtt leczkekönyvüket megválta­nák, gondoljanak egy kicsit a mai álla­potokra, hányják-vessék meg a dolgot, nem hallomások és üres szavak, hanem szemlélődés és körülnézés után. Gondol­janak a sok férfi­ kollegára, aki állás, foglalkozás nélkül ténfereg, gondoljanak a sok női proletárra, akik velük együtt hiába várják az égi mam­át. E szerencsét­len ország, mely folyton kivándorlásról kesereg és bent élő gyermekeit sem bírja eltartani, egy darabig nem igen lesz ab­ban a helyzetben, hogy akár a férfi, akár a női proletárjaiért tehessen valamit. Gondoljanak a meddő várakozásban eltöltött évekre, egyre jobban összesor­vadó lelkükre, keserűségtől megmérgezett szívükre és — aztán váltsák meg a lecs­kekönyvüket, mert a mi egyetlen, de elő­adni nem akart javaslatunkra , — az ipari munkára úgyis általános elkeseredett tiltakozás következnék, amin éppenséggel nem lehet csodálkozni ebben az arisztok­ratikus, mindenféle kézimunkát annyira lenéző szerencsétlen hazánkban. Politikai szemle. — 1902. julius 2. Az Ausztria-Magyarországgal és Olaszor­szággal való szövetség meghosszabbítására vonatkozó szerződést ma délelőtt írták alá gróf Bülow német birodalmi kanczellár, Szögyény- Marich osztrák-magyar és Latina olasz nagy­követ. A hármas szövetséget változatlan for­mában nyitották meg. * A honvédség szervezetében nagy változás készül. Nevezetesen honvédkerületi parancs­nokságok ezentúl csak oly városokban lesznek, a­hol hadtestparancsnokság is van. A honvéd­ség háború esetén a közös hadsereg kiegészítő része s így a hadsereg szervezése szempontjá­ból kívánatos, hogy a hadtestnek és a hon­védkerületnek egy székhelye legyen. A buda­pesti, kassai, pozsonyi és zágrábi kerületi pa­rancsnokságok tehát megmaradnak régi helyü­kön, míg a szegedi, gyulafehérvári és kolozs­vári Nagyszebenbe megy, a székesfehérvári meg még nem tudni hová, mert hat honvéd­kerület van és csak hat hadtestparancsnokság. A kerületi parancsnokságokkal együtt költöz­ködni fognak a honvéd fogházak és talán a kórházak is. Hírszerint a csendőrparancsnok­ságokat is a hadtestek székhelyeire teszik s tervezi a közös hadügyminisztérium azt is, hogy a magyar államvasút üzletvezetőségei is a hadtestparancsnokságok székhelyein le­gyenek. E tekintetben azonban még nincs meg­állapodás a hadügyminisztérium és a magyar kormány között. A másik nagy változás a honvédség szervezetében az lesz, hogy a hon­­védezredek számát nyolcz­zal szaporítják. Ezzel a reformmal az osztrák landwehr-mi­­nisztérium már el is készült. Nálunk csak tizenhat új zászlóaljat fognak fölállítani, s a négy zászlóaljas honvédezredekből, a­melyeknek a száma ma nyolcz, elvesznek egy-egy zászló-

Next