Hód-Mező-Vásárhely, 1902. július-december (32. évfolyam, 53-104. szám)
1902-07-03 / 53. szám
Csütörtök, 1902. julius hó 3. 53. szám. harminczkettedik évfolyam. POLITIKAI LAP, a hódmező-vásárhelyi gazdasági egyesület közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. kerület, Kossuth-tér, templom-bazár 7. szám, hova minden a lapra vonatkozók küldendők. Megjelen minden vasárnap és csütörtökön. Hirdetési díjak : egy hasábos petit sorért 6 fill. Nyilttér sora 40 fill. Előfizetési díj: Egész évre 8 kor. Fél évre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fill. ■$. A nők és az ipari munka. Hivatalos jelentésben olvassuk, hogy az idén 54 kisasszony jelentkezett érettségi vizsgálatra. Ősszel majd megint beszámolnak az újságok arról, hogy hány nagy leány iratkozott be az egyetemre, filizopternek, vagy medikusnak. Bizonyára mindnyájukat komoly szándék viszi előre útjaikon, s bizonyára mi volnánk legnagyobb ellenségei annak az embernek, ki az egyéni szabadság joga ellen egyetlen szót merne emelni. Az élet legfőbb java, amiért bele lehet törődni minden földi nyomorúságba, az, hogy a törvény határain belül mindenki az ő egyéni ízlése szerint rendezheti be életét. Akik elszántan, erős lélekkel, előrelátó szemmel indulnak meg pályájukon, azokhoz nincs szavunk. Aki tettének következését előre látta, az nyugodtan viselheti el érte a felelősséget. Ám hány szerencsétlen női teremtést szédít meg a csinosan hangzó frázis, a nagyképű, felkapott, hangzatos jelszó ? Önálló, erős, logikus fő kevés van a férfiak között is, s olyan, aki ki tudná szabadítani magát a korszellem befolyása alól, talán egyáltalában, nincs. Előre kijelentjük, hogy az asszonyi elmét csöppet sem tartjuk kisebbnek vagy alacsonyrendűbbnek, mint a férfiét. A asszonyi agy nem hitványabb, mint a férfié, csak másforma. Ebben a másformaságban nincs sem reá, sem a férfire nézve semmi megalázó, éppen csak azt akartuk mondani, hogy az asszonyi elme karakteréhez tudvalévőig nem tartozik sem a nagyobb erős önállóság, sem a túlságosan szigorú logika. Hogyan tudnák hát szegények kiválasztani a sok üres — megengedem, hogy jóhiszemű, de mégis hazug — frázis közül az igazságot ? Megnyílt előttük egy hatalmas, óriási perspektíva és ők rohannak előre az utón. Egyikük tudományszomját akarja kielégíteni, ezekhez nincs szavunk. A kultúra édes mindnyájunké, mint a víz, a levegő, a napfény, s akiben igazán ég a vágyakozás utána, azt oda kell ereszteni a patakhoz, hadd oltsa el szomját kedve szerint. S ki tudja, hány termelő, vagy éppen lángelme elől zárnék el az utat holmi kislelkű és avult kétségekkel ? De különben is ez megint az egyéni szabadság dolga! A tudomány után szomjazónak adassák annyi ital, amennyit Jáván s amennyit el tud fogyasztani Ámde itt van a kenyérkereseti kérdés, mert a kisasszonyok nagy részét mégis ez viszi az egyetemre s itt lehetetlen, hogy pár szót ne szóljunk azoknak, kiknek lelkét még nem hódította el a mérges maszlag. A jó Isten a megmondhatója, hogy mennyire nehéz a helyzetünk, mikor még jóakaratunkat is bizonyítgatni kell azok előtt, kiket egy nagy veszélytől szeretnénk megmenteni. Nincs bennünk semmi kicsinyes elfogultság, semmi rosszhiszemű ellenszenv, még csak azt a lelketlen tanácsot sem harsogjuk a szerencsétlen teremtések fülébe, amit műkedvelő társadalmi tudósoktól oly gyakran hallunk, „menjenek férjhez!“ Nem beszélve arról a már sokszor emlegetett egyéni szabadságról, hogy mindenki úgy rendezi be életét, ahogy neki tetszik, hogy még a vén leányságra is joga van a nőnek ■— ha épen úgy akarja — azt hisszük,minden épeszű ember tudja, hogy a leányok párjában való maradása többnyire nem is szándékos, hanem inkább kényszerű dolog. A házassághoz mindenesetre és múlhatatlanul férj szükséges. A férj jelöltek pedig tudvalevőleg nincsenek fölös számmal. A konyhába sem utasíthatjuk a kisasszonyokat, először, mert megint nincs reá jogunk, másodszor mert szerfölött sok konyhában nincs mit főzni. Ha csak egyetlen egy nő nem találná meg a helyét a mai társadalmi berendezésben, annak az egynek már joga volna protestálni, küzdeni és boldogulását más után keresni. Ám ugye jól tudjuk, hogy nem így áll a dolog ? Hogy a női proletárok száma egyre nő. Látjuk, hogy a leány egy bizonyos koron túl mint válik terhére szüleinek, családjának, önönmagának, mint szenved, mint vergődik, mert nincs nyomorúságosabb, szégyenteljesebb érzés, mint a fölöslegesség érzése. Csodáljuk e hát, ha az értelmesebb, okosabb önérzetesebb lány fajta biztosítani akarja életét és önálló életezést keres? Nem, ez a világ legtermészetesebb törekvése. Csak az út mélyen járnak, nehezen visz czélhoz. És évről-évre nehezebben. Akik tudományszeretetből, művelődésből mennek az egyetemre, azoknak szerencsés utat, szép sikereket, sok örömöt kívánunk, de akik kenyérkereseti czélból iratkoztak be, azokhoz lenne egy pár szavunk. Mielőtt leczkekönyvüket megváltanák, gondoljanak egy kicsit a mai állapotokra, hányják-vessék meg a dolgot, nem hallomások és üres szavak, hanem szemlélődés és körülnézés után. Gondoljanak a sok férfi kollegára, aki állás, foglalkozás nélkül ténfereg, gondoljanak a sok női proletárra, akik velük együtt hiába várják az égi mamát. E szerencsétlen ország, mely folyton kivándorlásról kesereg és bent élő gyermekeit sem bírja eltartani, egy darabig nem igen lesz abban a helyzetben, hogy akár a férfi, akár a női proletárjaiért tehessen valamit. Gondoljanak a meddő várakozásban eltöltött évekre, egyre jobban összesorvadó lelkükre, keserűségtől megmérgezett szívükre és — aztán váltsák meg a lecskekönyvüket, mert a mi egyetlen, de előadni nem akart javaslatunkra , — az ipari munkára úgyis általános elkeseredett tiltakozás következnék, amin éppenséggel nem lehet csodálkozni ebben az arisztokratikus, mindenféle kézimunkát annyira lenéző szerencsétlen hazánkban. Politikai szemle. — 1902. julius 2. Az Ausztria-Magyarországgal és Olaszországgal való szövetség meghosszabbítására vonatkozó szerződést ma délelőtt írták alá gróf Bülow német birodalmi kanczellár, Szögyény- Marich osztrák-magyar és Latina olasz nagykövet. A hármas szövetséget változatlan formában nyitották meg. * A honvédség szervezetében nagy változás készül. Nevezetesen honvédkerületi parancsnokságok ezentúl csak oly városokban lesznek, ahol hadtestparancsnokság is van. A honvédség háború esetén a közös hadsereg kiegészítő része s így a hadsereg szervezése szempontjából kívánatos, hogy a hadtestnek és a honvédkerületnek egy székhelye legyen. A budapesti, kassai, pozsonyi és zágrábi kerületi parancsnokságok tehát megmaradnak régi helyükön, míg a szegedi, gyulafehérvári és kolozsvári Nagyszebenbe megy, a székesfehérvári meg még nem tudni hová, mert hat honvédkerület van és csak hat hadtestparancsnokság. A kerületi parancsnokságokkal együtt költözködni fognak a honvéd fogházak és talán a kórházak is. Hírszerint a csendőrparancsnokságokat is a hadtestek székhelyeire teszik s tervezi a közös hadügyminisztérium azt is, hogy a magyar államvasút üzletvezetőségei is a hadtestparancsnokságok székhelyein legyenek. E tekintetben azonban még nincs megállapodás a hadügyminisztérium és a magyar kormány között. A másik nagy változás a honvédség szervezetében az lesz, hogy a honvédezredek számát nyolczzal szaporítják. Ezzel a reformmal az osztrák landwehr-minisztérium már el is készült. Nálunk csak tizenhat új zászlóaljat fognak fölállítani, s a négy zászlóaljas honvédezredekből, amelyeknek a száma ma nyolcz, elvesznek egy-egy zászló-