Hódmezővásárhely, 1903. július-december (33. évfolyam, 53-104. szám)
1903-12-20 / 102. szám
Vasárnap, 1903. deczember hó 20. 102. szám. Harminczharmadik évfolyam. POLITIKAI LAP. A Ilmestarhelyi Qiaduigi Egylet közlönye. Bsarkeeztöség és Idaddhivaui: TV. Kossuth tér templom-bazár. Főszerkesztő : Dr. Ernyei István. Felelős szerkesztő : Kun Béla. Megjelenik: minden vasárnap és csütörtökön. Előfizetést dr): Egész évre 8 kon Fél évre 4 kon Negyed évre 2 kon Egyes szám lefiflm A választásokról, (B.) A törvényhatósági bizottsági tagok választásával és nevezetesen azzal a vereséggel foglalkozik a »Vásárhely és Vidéke« múlt vasárnapi száma, amelyik jelöltjei elbukásában, a IV-ik kerületben, a helybeli szabadelvű pártot érte, úgy mutatja, mintha valami magas erkölcsi alakzatról bírálná ezt a minden tekintetben fontos eseményt, pedig valósággal, a komoly részében is és ott is, ahol a humor sokat mentő czímén rakja le egyének ellen való gyűlölködésből eredő támadásait, a személyeskedés, a gyanúsítás, részben másoktól kisajátított, részben saját forrásaiból merített valótlanságok mélységeiből használja föl a választás eredményét, évek óta folytatott támadásai megújítására. Hogy mi volt a szabadelvű párt vereségének oka, azt alig lehet, megállapítani , hiszen maga a »V. és V.,« amíg egyik helyen a közönség elfordulását mondja a vereség okául, addig más helyen »44 derék pusztai magyar hazazónázásának« tulajdonítja pártja győzelmét. De hogy melyek voltak az okok, melyek összehatása ezt a következményt előidézte, azokat könnyű fölsorolni. A »44 derék pusztai magyar hazavónása« volt bizonyosan egyik jelentős oka, de oka volt a bizottsági tagok jelölése körül való nem szerencsés eljárás; oka volt az a minálunk eddig példa nélkül való erőszakos korteskedés, melyet néhány vállalkozó ifjú, köztük egyik helybeli pénzintézet két tisztviselője vitt véghez a szabadelvűpárt jelöltjei, de legkiválóképen a szabadelvűpárt elnöke, egy másik pénzintézet vezetője ellen és oka volt, bizonyosan nem utolsó helyen, az a veszedelmes bajsza, az a következetes kipelengérezés, melyet a hódmezővásárhelyi szabadelvűpárt elnöke ellen évek óta folytatnak. Abban, hogy ezt az utolsó okot érvényesülni hagyta, nagy mulasztása rejlik a szabadelvűpártnak. Megelégedett annak a tudásával, amit tudott, hogy a féktelen gyűlölködés által táplált, az igazság és hazugság között nem válogató, de természeti hajlandóságánál fogva az utóbbi felé hajló leleményesség méltatlan és semmi által sem igazolt rágalmakat terjeszt vezetője ellen és nem utasította vissza ezeket a rágalmakat rögtön szárnyra bocsáttatásuk után azzal a felháborodással, melyet e rágalmak mindazoknak a lelkében keltettek, akik a rendszeres becsületrablás hátterével és czéljaival tisztában voltak. A mulasztás a szabadelvű párté, hogy azt az embert, aki a viszonyok által kényszerítve, kedve ellen, minden irányban a legnagyobb áldozatokat hozva vállalkozott a szabadelvű párt vezetésére, meg nem védelmezte azok ellen a támadások ellen, melyek ellen magát védelmeznie tiltotta a becsületes ember önérzete; azok ellen a támadások ellen, melyek nem a személyének, hanem a közügyek terén elfoglalt állásának szólottak és a melyik támadások igazi erkölcsi mivoltát épen az jellemzi, hogy a magánember becsületének megtámadásában keresték a támadásokra nézve kényelmetlen közügyi működés megtorló eszközét. E támadások közvetlen forrása közismeretű ; mélyebben fekvő keletkezési helyüket fedi meg most az indokolatlan és ugyan rosz helyen alkalmazott kímélet; a »V. és Y.« pedig, oh, dehogy követi el a becsületrablás és rágalmazás tényeit; de nagy óvatosan fölveszi a maga fegyverei közé, valamelyes idők múltán, azokat az eszközöket, melyeket más és amott, először használt és a melyeknek nem elsőként használásával megakarja szerezni a jóhiszeműség látszatát_ Rákóczi ünnepén, irta és aszerdai estén a Kaszinóban -elmondotta dr. Imre József.] Igen tisztelt hallgatóság ! Ez az esztendő ismét üstökösjárás esztendeje nekünk magyaroknak. Visszajött egy nagy, fényes, egykor félelmes, máig dicsőséges szép üstökös csillag a magyar föld egére, viszszatért a nagy Rákóczi Ferencz mindnyájunk szivébe. Kétszáz esztendő múltával az ő felséges alakja, fényesen és tisztán mint egy igazi meteor, újra feltűnik látásunk körében, érzelmeink világában ; újra felriadnak azok az érzelmek, melyek fájdalmasan nyugtalanították nemzedékek lelkét, megszólalnak azok a hangok, melyek hallatára önfeledten rohant a halálba Rákóczi serege ; újra megszólal a tárogató, melynek neve is megihletett valaha, gyermekkorunkban, bennünket s melynek egy példányát még én láttam hivatalosan rejtegetni egy múzeumban. Rákóczi esztendeje ez; megtörtént ez, mit hazánk szegény földmives népe együgyü reménykedéssel várt még a múlt század elején is : Rákóczi visszatért! Ha igaz, hogy nem akkor halunk meg mikor testünk élni megszűnik, hanem akkor, mikor feledésbe merülünk, Rákóczi nem halt meg s nem fog meghalni soha. Azon az általános okon túl, mely a hősök, a nagy emberek tiszteletére készteti a nemzeteket, még különös, nagy oka van a mi népünknek, hogy rajonással őrizze az ő emlékezetét. Az ő sorsa fényesnek, dúsnak, boldognak indult s szerencsétlenné, sötétté, szomorúvá tette az, hogy nemzetét, népét nem tudta elhagyni. Lehetett volna uralkodói rangú, gazdag ur s lett szegény, szenvedő, rongyos nép vezére és egyetlen reménye. Ami elnyomatás, fájdalom, szabadság és jólét után való epedés elszaporodott ebben az országban, az ő tőle várta a megváltatást; annak ő volt a szentje, kihez imádkozott, a hőse kiben bízott, a vezére, kinek engedelmeskedett. Rákóczi nemcsak a történelemben, nemcsak az irodalomban , de hosszú időn át a nép szívében is a legnagyobb nemzeti hős dicsfényét viselte. Értették és szerették ; a szív és ész egyaránt hozzá vezette az embereket. (Csodálatos, hogy néhány évtized óta helyét más foglalta el.) És ime, visszatért! íme, különbség nélkül, nemcsak egy párt tagjai, nemcsak egy vidék lakosai, az egész nemzet hónapok óta az ő újra fentragyogó csillaga felé fordítja arczát és gondolatait. Az ő lénye süt reánk ismét, az ő feláldozott élete és boldogsága nemesíti meg lelkünket, az ő korszakának ezer dicső és szomorú emléke, teszi gazdagabbá gondolatainkat. Rákóczi fiainak érezzük magunkat ! Úgy érezzük, hogy az ő szenvedéseiért jajgatnunk kell, hogy a kuruczok hőstettein ujjonganunk kell, hogy átkoznunk kell azokat, kik őt száműzték s dicsőséges harczát megbélyegezték — s hogy a szivünket szorongató fájdalom a szivén, hogy tetemei idegenben porlanak, soha sem fog megenyhülni ez életben . . . Valóban igy érezünk , igy lángolnak, igy keseregnek sokan, mint mindig a múltba viszszanézés, a múltak dicsőségén és szenvedésein való merengés óráiban. De ha Rákóczi testben térhetne vissza hozzánk, aligha találná ezt kielégítőnek a kuruczok fiaitól ! A múltakon merengés, a szívnek honfiúi életünk vezetőjévé tétele, a jelen körülményeinek, feladatainak mása, kicsinylése — nem az ifjú nemzetekhez, nem a jövőnek dolgozó önérzetes emberekhez, nem a becsvágyó, magokban bizó kuruczok utódaihoz illő dolog. Megvénhedett nemzet az olyan, mely örülni csak múltján tud, jelenén meg csak kesereg; az ilyennek kétségbe kell esnie jövője felől! Mi nem vagyunk elvénült nemzet. Nekünk bírnunk kell a jelen nehézségeivel, bíznunk kell saját erőnkben, életünk, hatalmunk további fejlődésében. Nekünk nemzeti, nagy érdekünk, nagy kötelességünk többet nézni előre, mint hátra; azt a tüzet, azt az összetartást, azt az erőt, melyre lelkünk képes, nekünk nem lehet csupán kesergésben visszatekintő lelkesedésben használni fel — nekünk nincs elpazarolni való erőnk, nekünk még az legyen a jelszavunk : mindent a nemzet jövőjéért ! Mint Rákóczi a maga helyét, mint a tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál idült bronchitis, szamárhurut S!POHM?__lábbadozóknál influenza után ajánltatik. M '«a? wr s? ! az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. Figyeljünk,gy minden üveg alanti ezéggel legyen ellátva: 9 F. Hoffmann-La Roche Sk Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). .-TS-tn 11 mimm.I«ttom—, --------------————■—■■■■■ ■