Hódmezővásárhely, 1904. július-december (34. évfolyam, 78-156. szám)
1904-07-01 / 78. szám
k cziót a kamatokért. Az már aztán csak olyan mellékkérdés, hogy az új intézet vegye-e kezébe a segélyakciót, vagy meglevővel kombinálják. A fő az, hogy mindenféleképpen segíteni kell a kisbirtokosokon, még ha áldozatok árán is. A munkáskérdésről és a sztrájkról. Kovács Lajos beszéde. Igen, értekezlet! A szabadelvű párt vezetőségének előzetes megállapodása szerint nekem is van egy kis megbízatásom arra nézve, hogy ehez a kérdéshez hozzászóljak. Azért tehát szíves türelmüket kérem, szíveskedjenek meghallgatni. Kijelentem, hogy én ezt a kérdést, ezt a sztrájkkérdést nem oly tudományos alapon szándékozom tárgyalni, mint azt az előttem szóló Singer Sándor ügyvéd úr tárgyalta, hanem a sztrájkkérdést a gyakorlati oldaláról akarom megvilágítani és a gyakorlati téren mozogva szeretnék és akarnék eredményt elérni. Kijelentem egyúttal azt is, hogy az én beszédem inkább az ipari bérmozgalomhoz és sztrájkhoz fűződik. Ezen a téren több ismeretem van, mint a másikon és azért, miután különben is a sztrájkkérdés igencsak egyforma mindkét téren, az agrár és ipari téren, amit az egyiknél megtalálunk, megtaláljuk a másiknál is. A sztrájk, igen. értekezlet, amint azt mindnyájan tudjuk és amint az előbb elmondottakban ki volt fejtve, tulajdonképen nem más, mint egy mozgalom azon őzéiből, hogy az által a munkás az ő czélját, az ő javát előmozdítsa ; előmozdítsa pedig két irányban : egyfelől a díjazás, másfelől a munkaidő kérdésében. Nálunk a sztrájk tulajdonképen csak pár évtized óta ismeretes, hanem keletkezését egész a XIV. századig vihetjük vissza. Nem tévesztendő össze az ókori lázadással, amelytől lényegesen különbözik, hanem kétségtelen, hogy tényleg ebben a legutolsóévtizedben öltött nagy mérvet. De már az a körülmény, hogy lételét már idestova 6 századnak köszönheti, méltó arra, hogy foglalkozzunk vele, mint olyannal, mely fokozatos fejlődésében minden nap nagyobb és nagyobb veszélyt rejt magában. Ha pedig ezt a gyakorlati oldalról akarjuk vizsgálni, a vizsgálásnál ugyan mit látunk? Azt találjuk, hogy a sztrájk, a bérmozgalom jogosított, létjogosultsággal bír. Nem is ezt kell nekünk tulajdonképen üldözni, nem ezt kell lehetetleníteni, mert magában a sztrájk nem veszélyes. De veszélyes az ő kinövéseiben és hogy ezen kinövéseket megismerjük, egy pár, a közelmúltban lezajlott sztrájkról akarok röviden megemlékezni. Nézzük csak a közelmúltban a fővárosban lezajlott, úgynevezett cukrászok bérmozgalmát. Emberek ítélete szerint elmondható, hogy sehol oly kevés létjogosultsággal nem bírt bérmozgalom, mint a czukrászoknál. Nagyon jól tudjuk, hogy a czukrászipar olyan ipar, mely nem az élet legközvetlenebb szükségleteit teremti elő és mindamellett a czukrászok, amint szakemberektől tudjuk, elég jól, mondhatjuk, igen jól vannak fizetve. És azt kérdezzük : volt-e valami értelme annak ; vagy, ha a másik oldaláról világítjuk meg, azt is kérdezhetjük : volt-e benne észszerűség ? Hisz úgy tudom, igen t, uraim! a fagylaltot igen jól pótolja a hideg sör, a hideg kávé, a torták és egyéb sütemények recipéje sok szakácsnő kezében megvan és igy ők bizonyára legalább is pár ezer szakácsnőben találják a concurrentiát és igy azért, hogy a czukrászbolt kiürült, nem fordult fel egyetlen nagy urnak a gyomra sem. íme, ennek a mozgalomnak nem volt értelme, de végre sem érte el a sikert. A statisztikusok, kik a bérmozgalmakkal foglalkoznak, megállapították, hogy 15 20°/0 éri el a teljes sikert, 25°/0 éri el a fél sikert és így GO°/0 marad teljesen siker nélkül, amely bérmozgalmaknál bizonyára a küzdelem legalább is az idő veszteséggel zárult. Ezzel zárult a cukrászok bérmozgalma is. Ugyancsak a fővárosban lezajlott másik mozgalomról akarok megemlékezni : ez volt a pékek bérmozgalma. Ez már több eredménynyel járt. Megnyerték az időkérdés megoldását, nyertek béremelést is, de ami a legnagyobb eredmény volt, az a közönségé, mert hatósági beavatkozás vált szükségessé és ez kiderítette, hogy a pék uraknál a megfelelő gondot sem a tisztaságra, sem az egészségre nem fordították. Rendelkezés történt a tisztaságra és ennek bizonyára a közönség veszi hasznát. Hanem ez a bármozgalom mégis végeredményében szörnyűen végződött azon szövetkezetre, melyből kiindult. Kiderült a sikkasztás és a szövetkezetnek, melyből kiindult ez a mozgalom, ennek a testületnek végelszámolása vérbosszúval végződött. Azt hiszem, ezt nem szükséges bőven magyarázni. Térjünk most vissza itt, a mi körünkben látható sztrájkra, mely leginkább az építőipar körül volt észlelhető. Itt is elmondhatjuk azt, hogy nem vezethet czélhoz semmi oly mozgalom, mely az erkölcsi alapot, mint az egyedül biztos talajt, elveszti s mondhatjuk, hogy ez se vezetett nagy sikerre. És szeretném megkérdezni azoktól a munkásoktól, akik a bérmozgalmat előidézték, mi vezérelte őket ? Én magam látom, nem tehetek róla, de úgy vagyok meggyőződve, hogy a vezérelvek egyike nem nagyon tisztességes és ez az irigység, mely a munkások és munkaadók között fennáll. És ha azt kérdeznék a mi munkásainktól : ugyan, atyámfiai, mit irigyeltek a vásárhelyi vállalkozóktól, várjon találtak -e köztük, ki az ipara után meggazdult volna ? Én ilyet nem tudok, ők se bizonyára. Látjuk, hogy az egyik és másik építő vállalkozó, lakatos, ács épen csak élni tud a foglalkozása után és, ha kissé nagyobb vállalkozásról van szó, mindenféle mellékutakon, jóakaró embereknek segítségét kénytelen igénybe venni, hogy a vállalkozásba belemehessen. Itt látszik ki az, hogy irigylik a vállalkozóktól azt az ő általuk képzelt nagy hasznot. És most, igen t. uram, ezeknek az előterjesztése után akarok kitérni azokra a hibákra, melyek a bérmozgalomnak jellemzői. Nagy hiba, igen t. uraim, a bérmozgalomban az, hogy a munkásoknak igen nagy része nincs felemelkedve arra a magaslatra, melyre ő neki, mint ipari munkásnak fel kellene emelkednie. Előttem szóló Singer ügyvéd úr említette épen, hogy az ipartörvény módosítandó volna és pedig oly irányban, hogy az iparosok ne azzal a képzettséggel, melylyel ma mennek az ipar terére, hanem különb különb képzettséggel lépnének az iparos pályára. Bizonyára én is azt mondom, ha ez lehetséges volna, nem volna annyi próletás, amennyi ma van , mert ne feledjük, hogy a munkások ezen proletárjai azok, akik a bérmozgalmakat elmérgesítik. Ahelyett, hogy ők a munkára fordítanák figyelmüket, sztrájkban vélnek kárpótlást találni. És nagy hiba, hogy ezek száma igen nagy. Állandó jelenség a mellett, hogy akármely bérmozgalomnál a jobb munkások azok, kik legkésőbben csatlakoznak a sztrájkhoz, mert ők megérdemelt fizetésben részesülnek és csakis a kényszernek engedve, csatlakoznak a bérmozgalomhoz. A gyengébbek ahelyett, hogy magukat képeznék oda, ahol a jobbak vannak és részesülhetnének abban a díjazásban, mint azok, a sztrájkban keresik a menekvést és erőszakos intézkedéseket csinálnak, hogy a többieket is elvonják a munkától. Nagy hiba, hogy ezek a jobb munkások akár egyik, akár másik iparnál, de az agráripar terén sem részesülhetnek a kellő védelemben. Nagy hiba még, igen t, uraim, az, hogy a munkások és munkaadók között nincs meg a megfelelő természetes és őszinte összetartó kapocs. Szerintem, ha ilyen összetartó kapocs léteznék, elejét lehetne venni annak, hogy a sztrájk épen a legveszedelmesebb időben, a legnagyobb munkaidő közben törjön ki és akkor legyen beszüntetve a munka. Gondoskodni kellene arra nézve, hogy a munkások és munkaadók kellő időben, jó előre meghányva-vetve a viszonyokat, bizonyos megállapodásra jussanak arra nézve, hogy ezen és ezen munkaidőszakok alatt ilyen és ilyen viszonyok fognak köztük fenállni.Ez által az intézkedés által, t, uraim, én a sztrájknak elejét vehetni vélem. Mindezekből azt a következtetést vonom le, hogy én a sztrájkok lehetetlenné tételét a világért sem kísérleném meg, mert ez czéltalan volna, de nem is akarnám megfosztani a munkásnépet attól a fegyvertől, melylyel érdekeit védelmezi, de viszont vannak a sztrájknak oly kinövései, melyeknek megnyirbálása okvetlen szükséges volna. Szinte fülembe cseng egyik-másik ember véleménye, hogy ez lehetetlen. Elmondják ezt az okot, elmondják azt az okot, elmondanak minden okot, hogy ezért s ezért lehetetlen. De az okok között nem találják meg az igazit. Nem találják meg azért, mert mind a jelenre vonatkoznak. És ha az okokat vizsgáljuk, azt találjuk, hogy oly intézkedést óhajtanak, mely rögtön meghozná a gyümölcseit. Ez lehetetlen. Nem ismerek olyan orvost, aki már egy meglehetősen idült bajt, idült betegséget azonnal megorvosolni tudna; épen úgy nem képzelem, hogy ezt a bajt rögtön orvosolni lehetne. De viszont, ha az orvos eltalálja a helyes diagnosist és ha tudja a recipét, segíteni tud , úgy nekünk is helyesen fel kell állítani a diagnosist és megszerezni a helyes recipét, vagyis sztrájktörvényt kell alkotnunk. Ha ezek után mi magunk a társadalom ezen bajának, ezen betegségének az orvoslásához hűséges ápolókként hozzájárulunk, megvagyok róla győződve, hogy ezek a kórtünetek lassanként eloszlanak és hiszem, hogy pár esztendő múlva a sztrájkkal mint tisztességes tényezővel fogunk szemben állani. Amidőn a szabadelvűpárt részéről azt a megbízást kaptuk, hogy a sztrájk-mozgalom orvoslásához hozzászóljunk, nem volt semmi adat kezünkben, amelylyel azt, amit elmondunk, igazoljuk. Ma kaptunk egyet: Zala vármegyének törvényhatóságunkhoz a sztrájk-mozgalom tekintetében való átiratát. Ez igazolása annak, amit mi elmondottunk. Én is azt mondom, amit az igen. Singer ügyvéd úr mondott az ő tudományos észleletei alapján, csakhogy én tapasztalati úton tettem észleletemet, de másrészről ez a dolog sokkal komplikáltabb, mintsem hogy akár egy, akár két ember véleményével sikerülhetne orvosolni. Én a magam részéről számítok arra, hogy többen lesznek, kik hozzászólnak a kérdéshez és kialakul egy vélemény, mely a törvényhozás asztalára is kerülhet. (Hosszas éljenzés.) Ha mindaddig, míg a sírnak árnya föd be, Egyenlő, testvéri lenne itt az élet. Akkor is homokra, vizre építettünk, Kisiklik a homok, elmos a víz árja, Mert Délre alattunk, Északra felettünk A sugárt jóslásunk mindhiába várja ! Mikor lesz világos Afrika sötétje, A fehér Északnak jege mikor olvad, Hogy ott is az ember magát észszel védje, Hol most harap, elfut szegény pusztuló vad ? Hol vagy? merre vagy hát, egész Egyenlőség? Jelenben, jövőben itt se, ott se látlak, Ott az északi jég, a déli erdőség . Nem hiszek a bíró, jósló prófétáknak ! Itt meg sohasem lesz Béke mi közöttünk, Milliók küzködve napot napra rónak, S akármily nagyra is haladtunk, fejlődtünk, Á Halélik sorsát az útkaparónak ! . . . Kun Béla: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Július 1. Kiállításunk. A kiállítás külön csoportjaként tervezett néprajzi rész rendezése ügyében szerdán d. e. városunkban megjelent dr. Seemayer Willibald a nemzeti múzeum néprajzi osztályának igazgatója, ki is a művészbizottságnek ez alkalomra összehívott gyűlésen ismertette a rendezendő csoport összeállításának módszerét. A csoportba beveendő legelső helyen