Hódmezővásárhely, 1904. július-december (34. évfolyam, 78-156. szám)

1904-07-01 / 78. szám

k­­ cziót a kamatokért. Az már aztán csak olyan mellékkérdés, hogy az új intézet vegye-e kezébe a segély­akc­iót, vagy meglevővel kombinálják. A fő az, h­ogy mindenféleképpen segíteni kell a kisbir­tokosokon, még ha áldozatok árán is. A munkáskérdésről és a sztrájkról. Kovács Lajos beszéde. Igen­­, értekezlet! A szabadelvű­ párt ve­zetőségének előzetes megállapodása szerint nekem is van egy kis megbízatásom arra nézve, hogy ehez a kérdéshez hozzászóljak. Azért tehát szíves türelmüket kérem, szíves­kedjenek meghallgatni. Kijelentem, hogy én ezt a kérdést, ezt a sztrájkkérdést nem oly tudományos alapon szándékozom tárgyalni, mint azt az előttem szóló Singer Sándor ügy­véd úr tárgyalta, hanem a sztrájkkérdést a gyakorlati oldaláról akarom megvilágítani és a gyakorlati téren mozogva szeretnék és akar­nék eredményt elérni. Kijelentem egyúttal azt is, hogy az én beszédem inkább az ipari bér­­mozgalomhoz és sztrájkhoz fűződik. Ezen a téren több ismeretem van, mint a másikon és azért, miután különben is a sztrájkkérdés igencsak egyforma mindkét téren, az agrár és ipari téren, a­mit az egyiknél megtalálunk, megtaláljuk a másiknál is. A sztrájk, igen­­. értekezlet, a­mint azt mindnyájan tudjuk és a­mint az előbb el­mondottakban ki volt fejtve, tulajdonképen nem más, mint egy mozgalom azon őzéiből, hogy az által a munkás az ő czélját, az ő javát előmozdítsa ; előmozdítsa pedig két irányban : egyfelől a díjazás, másfelől a mun­kaidő kérdésében. Nálunk a sztrájk tulajdonképen csak pár évtized óta ismeretes, hanem keletkezését egész a XIV. századig vihetjük vissza. Nem tévesztendő össze az ó­kori lázadással, a­mely­től lényegesen különbözik, hanem kétségtelen, hogy tényleg ebben a legutolsó­­évtizedben öltött nagy mérvet. De már az a körülmény, hogy lételét már idestova 6 századnak kö­szönheti, méltó arra, hogy foglalkozzunk vele, mint olyannal, mely fokozatos fejlődésében minden nap nagyobb és nagyobb veszélyt rejt magában. Ha pedig ezt a gyakorlati oldalról akarjuk vizsgálni, a vizsgálásnál ugyan mit látunk? Azt találjuk, hogy a sztrájk, a bérmozgalom jogosított, létjogosultsággal bír. Nem is ezt kell nekünk tulajdonképen üldözni, nem ezt kell lehetetleníteni, mert magában a­ sztrájk nem veszélyes. De veszélyes az ő kinövései­ben és hogy ezen kinövéseket megismerjük, egy pár, a közel­múltban lezajlott sztrájkról akarok röviden megemlékezni. Nézzük csak a közel­múltban a főváros­ban lezajlott, úgynevezett c­ukrászok bérmoz­galmát. Emberek ítélete szerint elmondható, hogy sehol oly kevés létjogosultsággal nem bírt bérmozgalom, mint a czukrászoknál. Nagyon jól tudjuk, hogy a czukrászipar olyan ipar, mely nem az élet legközvetlenebb szükségleteit teremti elő és mindamellett a czukrászok, a­mint szakemberektől tudjuk, elég jól, mondhatjuk, igen jól vannak fizetve. És azt kérdezzük : volt-e valami értelme an­nak ; vagy, ha a másik oldaláról világítjuk meg, azt is kérdezhetjük : volt-e benne ész­­szerűség ? Hisz úgy tudom, igen t, uraim! a fagylaltot igen jól pótolja a hideg sör, a hi­deg kávé, a torták és egyéb sütemények recipéje sok szakácsnő kezében megvan és igy ők bizonyára legalább is pár ezer szakács­nőben találják a concurrentiát és igy azért, hogy a czukrászbolt kiürült, nem fordult fel egyetlen nagy urnak a gyomra sem. íme, ennek a mozgalomnak nem volt értelme, de végre sem érte el a sikert. A statisztikusok, kik a bérmozgalmakkal foglalkoznak, meg­állapították, hogy 15 20°/0 éri el a teljes sikert, 25°/0 éri el a fél sikert és így GO°/0 marad teljesen siker nélkül, a­mely bérmoz­galmaknál bizonyára a küzdelem legalább is az idő veszteséggel zárult. Ezzel zárult a c­ukrászok bérmozgalm­a is. Ugyancsak a fővárosban lezajlott m­á­sik mozgalomról akarok megemlékezni : ez volt a pékek bérmozgalma. Ez már több eredmény­nyel járt. Megnyerték az időkérdés megoldá­sát, nyertek béremelést is, de a­mi a leg­nagyobb eredmény volt, az a közönségé, mert hatósági beavatkozás vált szükségessé és ez kiderítette, hogy a pék uraknál a meg­felelő gondot sem a tisztaságra, sem az egész­ségre nem fordították. Rendelkezés történt a tisztaságra és ennek bizonyára a közönség veszi hasznát. Hanem ez a bármozgalom mégis végered­ményében szörnyűen végződött azon szövet­kezetre, melyből kiindult. Kiderült a sikkasz­tás és a szövetkezetnek, melyből kiindult ez a mozgalom, ennek a testületnek végelszámo­lása vérbosszúval végződött. Azt hiszem, ezt nem szükséges bőven magyarázni.­­ Térjünk most vissza itt, a mi körünkben látható sztrájkra, mely leginkább az építőipar körül volt észlelhető. Itt is elmondhatjuk azt, hogy nem vezethet czélhoz semmi oly moz­galom, mely az erkölcsi alapot, mint az egye­dül biztos talajt, elveszti s mondhatjuk, hogy ez se vezetett nagy sikerre. És szeretném megkérdezni azoktól a munkásoktól, a­kik a bérmozgalmat előidézték, m­i vezérelte őket ? Én magam látom, nem tehetek róla, de úgy vagyok meggyőződve, hogy a vezérelvek egyike nem nagyon tisztességes és ez az irigység, mely a munkások és munkaadók között fennáll. És ha azt kérdeznék a mi munkásainktól : ugyan, atyámfiai, mit irigyel­tek a vásárhelyi vállalkozóktól, várjon talál­tak -e köztük, ki az ipara után meggazdult volna ? Én ilyet nem tudok, ők se bizonyára. Látjuk, hogy az egyik és másik építő­ vállal­kozó, lakatos, ács épen csak élni tud a fog­lalkozása után és, ha kissé nagyobb vállalko­zásról van szó, mindenféle mellékutakon, jó­akaró embereknek segítségét kénytelen igénybe venni, hogy a vállalkozásba belemehessen. Itt látszik ki az, hogy irigylik a vállalkozóktól azt az ő általuk képzelt nagy hasznot. És most, igen t. uram, ezeknek az előter­jesztése után akarok kitérni azokra a hibákra, melyek a bérmozgalomnak jellemzői. Nagy hiba, igen t. uraim, a bérmozgalomban az, hogy a munkásoknak igen nagy része nincs felemelkedve arra a magaslatra, melyre ő neki, mint ipari munkásnak fel kellene emelkednie. Előttem szóló Singer ügyvéd úr említette épen, hogy az ipartörvény módosítandó volna és pedig oly irányban, hogy az iparosok ne azzal a képzettséggel, melylyel ma mennek az ipar terére, hanem különb különb képzettség­gel lépnének az iparos pályára. Bizonyára én is azt mondom, ha ez lehetséges volna, nem volna annyi próletás­, a­mennyi ma van , mert ne feledjük, hogy a munkások ezen proletárjai azok, akik a bérmozgalmakat elmérgesítik. A­helyett, hogy ők a­ munkára fordítanák figyel­müket, sztrájkban vélnek kárpótlást találni. És nagy hiba, hogy ezek száma igen nagy. Állandó jelenség a mellett, hogy akárm­ely bérmozga­lomnál a jobb munkások azok, kik legkésőb­ben csatlakoznak a sztrájkhoz, mert ők meg­érdemelt fizetésben részesülnek és csakis a kényszernek engedve, csatlakoznak a bérmoz­galomhoz. A gyengébbek a­helyett, hogy ma­gukat képeznék oda, a­hol a jobbak vannak és részesülhetnének abban a díjazásban, mint azok, a sztrájkban keresik a menekvést és erőszakos intézkedéseket csinálnak, hogy a többieket is elvonják a munkától. Nagy hiba, hogy ezek a jobb munkások akár egyik, akár másik iparnál, de az agráripar terén sem ré­szesülhetnek a kellő védelemben. Nagy hiba még, igen t, uraim, az, hogy a munkások és munkaadók között nincs meg a megfelelő természetes és őszinte összetartó ka­pocs. Szerintem, ha ilyen összetartó kapocs léteznék, elejét lehetne venni annak, hogy a sztrájk épen a legveszedelmesebb időben, a legnagyobb munkaidő közben törjön ki és ak­kor legyen beszüntetve a munka. Gondoskodni kellene arra nézve, hogy a munkások és munka­adók kellő időben, jó előre meghányva-vetve a viszonyokat, bizonyos megállapodásra jussa­nak arra nézve, hogy ezen és ezen munkaidő­szakok alatt ilyen és ilyen viszonyok fognak köztük fenállni.­­Ez által az intézkedés által, t, uraim, én a sztrájknak elejét vehetni vélem. Mindezekből azt a következtetést vonom le, hogy én a sztrájkok lehetetlenné tételét a világért sem kísérleném meg, mert ez czélta­­lan volna, de nem is akarnám megfosztani a munkásnépet attól a fegyvertől, melylyel ér­dekeit védelmezi, de viszont vannak a sztrájk­nak oly kinövései, melyeknek megnyirbálása okvetlen szükséges volna. Szinte fülembe cseng egyik-másik ember véleménye, hogy ez lehetetlen. Elmondják ezt az okot, elmondják azt az okot, elmondanak minden okot, hogy ezért s ezért lehetetlen. De az okok között nem találják meg az igazit. Nem találják meg azért, mert mind a jelenre vonatkoznak. És ha az okokat vizsgáljuk, azt találjuk, hogy oly intézkedést óhajtanak, mely rögtön meghozná a gyümölcseit. Ez lehetetlen. Nem ismerek olyan orvost, aki már egy meglehetősen idült bajt, idült betegséget azonnal megorvosolni tudna; épen úgy nem képzelem, hogy ezt a bajt rögtön orvosolni lehetne. De viszont, ha az orvos el­találja a helyes diagnosist és ha tudja a reci­pét, segíteni tud , úgy nekünk is helyesen fel kell állítani a diagnosist és megszerezni a helyes recipét, vagyis sztrájktörvényt kell alkotnunk. Ha ezek után mi magunk a társadalom ezen bajának, ezen betegségének az orvoslásá­hoz hűséges ápolókként hozzájárulunk, meg­vagyok róla győződve, hogy ezek a kórtünetek lassanként eloszlanak és hiszem, hogy pár esz­tendő múlva a sztrájkkal mint tisztességes tényezővel fogunk szemben állani. Amidőn a szabadelvűpárt részéről azt a megbízást kaptuk, hogy a sztrájk-mozgalom orvoslásához hozzászóljunk, nem volt semmi adat kezünkben, amelylyel azt, amit elmondunk, igazoljuk. Ma kaptunk egyet: Zala vármegyé­nek törvényhatóságunkhoz a sztrájk-mozgalom tekintetében való átiratát. Ez igazolása annak, amit mi elmondottunk. Én is azt mondom, amit az igen­­. Sin­ger ügyvéd úr mondott az ő tudományos ész­leletei alapján, csakhogy én tapasztalati úton tettem észleletemet, de másrészről ez a dolog sokkal komplikáltabb, mint­sem hogy akár egy, akár két ember véleményével sikerülhetne orvosolni. Én a magam részéről számítok arra, hogy többen lesznek, kik hozzá­szólnak a kér­déshez és kialakul egy vélemény, mely a tör­vényhozás asztalára is kerülhet. (Hosszas él­jenzés.) Ha mindaddig, míg a sírnak árnya föd be, Egyenlő, testvéri lenne itt az élet. Akkor is homokra, vizre építettünk, Kisiklik a homok, elmos a víz árja, Mert Délre alattunk, Északra felettünk A sugárt jóslásunk mindhiába várja ! Mikor lesz világos Afrika sötétje, A fehér Északnak jege mikor olvad, Hogy ott is az ember magát észszel védje, Hol most harap, elfut szegény pusztuló vad ? Hol vagy? merre vagy hát, egész Egyenlőség? Jelenben, jövőben itt se, ott se látlak, Ott az északi jég, a déli erdőség . Nem hiszek a bíró, jósló prófétáknak ! Itt meg sohasem lesz Béke mi közöttünk, Milliók küzködve napot napra rónak, S akármily nagyra is haladtunk, fejlődtünk, Á Halélik sorsát az útkaparónak ! . . . Kun Béla: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Július 1. Kiállításunk. A kiállítás külön csoportjaként tervezett néprajzi rész rendezése ügyében szerdán d. e. városunkban megjelent dr. Seemayer Willibald a nemzeti múzeu­m néprajzi osztályának igaz­gatója, ki is a művészbizottságnek ez alka­lomra összehívott gyűlésen ism­ertette a ren­dezendő csoport összeállításának módszerét. A csoportba beveendő legelső helyen

Next