Hódmezővásárhely, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-78. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Vasárnap 1905. január hó 1.­1. szám. Harminczötödik évfolyam. POLITIKAT LAP. A Hunvásárhelyi Gazdasági Egylet közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kossuth-tér templom-bazár. Megjelenik: minden vasárnap, kedden és pénteken. Előfizetési dij: Egész évre 8 kor. Pál 4 kor. Negyed „ 2 kor. gyes’ szám 6 fill. Főszerkesztő: Dr. Ernyei István. Felelős szerkesztő: Kun Béla. A koaliczió bűne. A liberalizmus és klerikalizmus harcza. — 1905. január 1. Két ember szövetkezésének is van lélektana. Annál bizonyosabb, hogy száz­ötven ember koalicziója mögött is vannak be nem vallott c­élzatok és törekvések. Bi­zonyos, hogy amikor egy parlament kü­lönböző árnyalatú kisebbségi pártjai szö­vetkeznek, kell lenni köztük nemcsak ügyes és csalafinta elméjűeknek, de kell lenni a megcsaltaknak is. Az obstrukc­ió lélektanát épp oly kevéssé tanulmányozták a magyar sajtó­ban, mint a­hogy most az ellenzéki koalí­c­ió pszichológiáját hanyagolják el. Pedig a dolgok megértésére voltaképpen ez vezet. Az obstrukc­ió, a­mely két évnél tovább nem engedte a komoly munka terére a parlamentet, épp úgy más jel­szavak alatt folyt, mint az ellenzék koalí­cziója. Az obstrukc­ió nyíltan nemzeti vív­mányokat hangoztatott, de titokban a sza­­badelvűség számára készítette a koporsót. A koalíczió az alkotmány­­megsértése, fö­lött jajong, de tulajdonképpen a libera­­lizmus bukásának szeretne örvendezni. A dolog igen felületes szemlélete elég hozzá, hogy végre tisztán lássunk. Magyaror­szágon nem az alkotmány megsértéséről, nem is a Ház belső ügyeinek rendezésé­ről van szó ma sem, mint a­hogy nem volt szó az obstrukc­iók idején sem ko­molyan a nemzeti irány fejlődéséről, ha­nem igenis szó van a liberalizmusnak a reakc­ió ellen folytatott védelmi munkáiról. A­mi történt és a­mi történik, az a klerikális színezetű urak támadása a li­berális kormányzati szellem ellen. Ennek a harcznak aztán vannak cselekvő har­­czosai mindkét oldalon. De vannak sze­gény, együgyű, vaksággal megvert eszközei is, akik csakugyan az alkotmány meg­sértése miatt zokognak, mialatt fejük fe­lett és az ő segítségükkel, az egész or­szágot kiszolgáltatják egy nemzetietlen és végzetes irányzatnak. Tisza István gróf miniszterelnöknek nem közönséges érdeme éppen abban van, hogy a pártok közötti igazi ellentéteket ki tudta fejleszteni, elő­térbe tudta állítani azt, a­mi sokáig bur­koltan eltitkolva és lappangva volt meg a magyar pártok között. A­ki az ellen­téteket el akarja simítani, a­ki a rend és békesség, a komoly és értékes munka színhelyévé akarja tenni a parlamentet, annak első dolga az, hogy az igazi ellen­tétek harczát siettesse a végső ütközetig. Az igazi ellentét pedig nem volt egyéb és ma sem más, mint a reakczió­ harcza és bosszúálló hadjárata a liberalizmus ellen. Ha Tisza István gróf érdeme az, hogy erős föllépésével az igazi ellentéteket ki tudta váltani és egy mindenki által meg­érthető, nyílt szituác­iót nem akarja új­ból meghamisítani. Bevallja nyíltan, hogy igenis, itt nem házszabályokról, nem al­kotmánysértésről, nem is hatalmi túlka­pásról van szó, hanem szó van liberaliz­­mus harczáról és a klerikalizmus küz­delméről. Ebben a küzdelemben tudva­levőleg minden erkölcstelenség meg van engedve a klerikális oldalon. Szabad elvi meggyőződésekről beszélni, esküdözni, hogy a czél, melyért küzdünk, valamely ideá­lis és tiszteletreméltó czél, de aztán ma­gunkban azt gondolhatjuk, a­mit akarunk. Az a szövetkezés, a­mely ma azzal bolon­­dítja az országot, hogy az ő küzdelme az elvi meggyőződés erejéből táplálkozik, egy félig bűnös és erkölcstelen, félig pedig meg­tévesztett emberek szövetkezése. A bűnösök és erkölcstelenek azok, a­kik személyes harczaikért föláldozzák az ország nyu­galmát, a­kik mindent készek megadni csak Tisza mentén. Mert dehogy vesze­delmes az alkotmányra a házszabályre­ví­zió, dehogy veszedelmes a lex Dániel. Tisza az, a­ki veszedelmes ezeknek az uraknak a szemében, a kik Széll Kálmán alatt már azt hitték, hogy eljött szá­mukra a menyeknek országa s most azt látják, hogy a magyar liberalizmust nem lehet úgy eltiporni, mint a békát s hogy van még férfi kéz, a mely a gyönge kezek által porba hullatott lobogót föl tudja emelni. Mint a sav, melyet az élős­­diek közé fecskendeznek, úgy hozta moz­gásba Tisza ereje ezt az élősdi társasá­got. A liberalizmus még nem pusztult el, most ime erőt is mutat. Nosza, vé­dekezni kell ellene és le kell gyűrni. Ha lehet ! Hogyne lehetne ! Csak azt kell eltiporni, a­ki a magyar szabadel­­vűségnek erős képviselője és bátor har­­czosa : Tisza István gróf. Ha a vezér el van temetve, el van temetve minden. Ezért tódulnak a szövetkezeti pártok első­sorban Tisza István gróf ellen. Nem az a czél, hogy a házszabályokon ejtett formális sértést visszacsináljuk, hanem az, hogy azt a Tisza István grófot kergessék el helyéről, a­ki a klerikalizmus kígyójának a fejére tud lépni. A józan és intelligens magyar köz­vélemény látja ezt. Tudja, hogy mit je­lent Rakovszky István és Apponyi forró ölelkezése és tudja, hogy ebből a frigyből, ha az Isten megáldja, milyen gyermek születhetik. Tudja azt is, hogy várják en­nek a porontynak a megszületését és tisztában van azzal is, hogy hol mondat­nának a legtöbb misét, ha ez a gyermek Magyarországon is megszülethetnék.­­ Mindezek a dolgok tisztán állanak a jó­zan magyar közvélemény előtt Nem is veszi senki komolyan, nem is busul rajta. De busul azon a magyar ember, hogy Kossuthék is belekerültek a reakezioná­­rius hálóba s hogy most nem tudnak kivergődni belőle. Egy elhibázott politikai lépésnek min­dig ára van. Legjobb ezt az árat rögtön megfizetni. Viseljék hát el Kossuthék nyugodtan, ha a magyar közvélemény nem vezetteti magát ő általuk, ha elfor­dul tőlük s oda megy, a­hol nemcsak hangoztatják, de válságos időben meg is védik a magyar szabadelvűséget. Az uj esztendő küszöbén. Irta: Gaál Mózes. Elkövetkezett a leszámolás ideje. Üssük fel a könyvet, melynek czimtáblájára sok szép reménynyel írtuk reá ezelőtt egy esztendővel: 1904. Lapozzuk végig, s elmélkedjünk. Hasz­nos az ilyen foglalkozás, mert tanulunk belőle. Tarka könyv ez, minden lapja más szinti. Az egyikről örömet olvasunk le, a másikról szomorúságot; itt biztató remény, ott a bi­zonytalantól való csüggedés, ennek a láttára kiderül az arczunk, annak a láttára beborul. Immár túl vagyunk azon is, a­mi jó volt, azon is, a­mi rosz volt. A jónak emléke fel­­újul bennünk, és örvendünk neki; a rosznak az emléke eszünkbe juttatja, hogy nem min­den kívánságunk teljesedik, s megkönnyebbül­ten sóhajtunk fel: »Csakhogy elmúlt!« És minden embernek van egy-egy ilyen tarka könyve, örömmel és bánattal teljes könyv; ezek a könyvek mind különböznek egymástól, éppen úgy, mint az emberek. Ámde minden könyvben legékesebben szólók a pa­naszos lapok, ezek mellett az örömnek és meg­elégedésnek a krónikája bátortalan, félénk, hallgatag. Kérdezd meg a szomszédtól: meg van-e elégedve ? Azt fogja felelni: »Nyomorúság az egész élet.« Az elmúlt esztendőnek a króni­kája szakasztott olyan, mint a többi eszten­dőké : nyomorúságról szólal a beszédes pa­nasznak a hangjával. Ha pedig száz esztendő­vel ezelőtt íródott az a krónika, az is tele van panaszszal, mert az emberek minden idő­ vosoktól mint hathatós tea, tüdőbetegségeknél, légzőszervek i­u­hurutos bajainál Ugymint idült bronchitis, szamárhurut Nírnit// Q\é*különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. TM TM “­J Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes 8z*g'* és jé íze miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.5 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti c­éggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche A Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). ^ ......... ........... - --------------————^■

Next