Hódmezővásárhely, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-78. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Vasárnap 1905. január hó 1.1. szám. Harminczötödik évfolyam. POLITIKAT LAP. A Hunvásárhelyi Gazdasági Egylet közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kossuth-tér templom-bazár. Megjelenik: minden vasárnap, kedden és pénteken. Előfizetési dij: Egész évre 8 kor. Pál 4 kor. Negyed „ 2 kor. gyes’ szám 6 fill. Főszerkesztő: Dr. Ernyei István. Felelős szerkesztő: Kun Béla. A koaliczió bűne. A liberalizmus és klerikalizmus harcza. — 1905. január 1. Két ember szövetkezésének is van lélektana. Annál bizonyosabb, hogy százötven ember koalicziója mögött is vannak be nem vallott célzatok és törekvések. Bizonyos, hogy amikor egy parlament különböző árnyalatú kisebbségi pártjai szövetkeznek, kell lenni köztük nemcsak ügyes és csalafinta elméjűeknek, de kell lenni a megcsaltaknak is. Az obstrukció lélektanát épp oly kevéssé tanulmányozták a magyar sajtóban, mint ahogy most az ellenzéki koalíció pszichológiáját hanyagolják el. Pedig a dolgok megértésére voltaképpen ez vezet. Az obstrukció, amely két évnél tovább nem engedte a komoly munka terére a parlamentet, épp úgy más jelszavak alatt folyt, mint az ellenzék koalícziója. Az obstrukció nyíltan nemzeti vívmányokat hangoztatott, de titokban a szabadelvűség számára készítette a koporsót. A koalíczió az alkotmánymegsértése, fölött jajong, de tulajdonképpen a liberalizmus bukásának szeretne örvendezni. A dolog igen felületes szemlélete elég hozzá, hogy végre tisztán lássunk. Magyarországon nem az alkotmány megsértéséről, nem is a Ház belső ügyeinek rendezéséről van szó ma sem, mint ahogy nem volt szó az obstrukciók idején sem komolyan a nemzeti irány fejlődéséről, hanem igenis szó van a liberalizmusnak a reakció ellen folytatott védelmi munkáiról. Ami történt és ami történik, az a klerikális színezetű urak támadása a liberális kormányzati szellem ellen. Ennek a harcznak aztán vannak cselekvő harczosai mindkét oldalon. De vannak szegény, együgyű, vaksággal megvert eszközei is, akik csakugyan az alkotmány megsértése miatt zokognak, mialatt fejük felett és az ő segítségükkel, az egész országot kiszolgáltatják egy nemzetietlen és végzetes irányzatnak. Tisza István gróf miniszterelnöknek nem közönséges érdeme éppen abban van, hogy a pártok közötti igazi ellentéteket ki tudta fejleszteni, előtérbe tudta állítani azt, ami sokáig burkoltan eltitkolva és lappangva volt meg a magyar pártok között. Aki az ellentéteket el akarja simítani, aki a rend és békesség, a komoly és értékes munka színhelyévé akarja tenni a parlamentet, annak első dolga az, hogy az igazi ellentétek harczát siettesse a végső ütközetig. Az igazi ellentét pedig nem volt egyéb és ma sem más, mint a reakczió harcza és bosszúálló hadjárata a liberalizmus ellen. Ha Tisza István gróf érdeme az, hogy erős föllépésével az igazi ellentéteket ki tudta váltani és egy mindenki által megérthető, nyílt szituációt nem akarja újból meghamisítani. Bevallja nyíltan, hogy igenis, itt nem házszabályokról, nem alkotmánysértésről, nem is hatalmi túlkapásról van szó, hanem szó van liberalizmus harczáról és a klerikalizmus küzdelméről. Ebben a küzdelemben tudvalevőleg minden erkölcstelenség meg van engedve a klerikális oldalon. Szabad elvi meggyőződésekről beszélni, esküdözni, hogy a czél, melyért küzdünk, valamely ideális és tiszteletreméltó czél, de aztán magunkban azt gondolhatjuk, amit akarunk. Az a szövetkezés, amely ma azzal bolondítja az országot, hogy az ő küzdelme az elvi meggyőződés erejéből táplálkozik, egy félig bűnös és erkölcstelen, félig pedig megtévesztett emberek szövetkezése. A bűnösök és erkölcstelenek azok, akik személyes harczaikért föláldozzák az ország nyugalmát, akik mindent készek megadni csak Tisza mentén. Mert dehogy veszedelmes az alkotmányra a házszabályrevízió, dehogy veszedelmes a lex Dániel. Tisza az, aki veszedelmes ezeknek az uraknak a szemében, a kik Széll Kálmán alatt már azt hitték, hogy eljött számukra a menyeknek országa s most azt látják, hogy a magyar liberalizmust nem lehet úgy eltiporni, mint a békát s hogy van még férfi kéz, a mely a gyönge kezek által porba hullatott lobogót föl tudja emelni. Mint a sav, melyet az élősdiek közé fecskendeznek, úgy hozta mozgásba Tisza ereje ezt az élősdi társaságot. A liberalizmus még nem pusztult el, most ime erőt is mutat. Nosza, védekezni kell ellene és le kell gyűrni. Ha lehet ! Hogyne lehetne ! Csak azt kell eltiporni, aki a magyar szabadelvűségnek erős képviselője és bátor harczosa : Tisza István gróf. Ha a vezér el van temetve, el van temetve minden. Ezért tódulnak a szövetkezeti pártok elsősorban Tisza István gróf ellen. Nem az a czél, hogy a házszabályokon ejtett formális sértést visszacsináljuk, hanem az, hogy azt a Tisza István grófot kergessék el helyéről, aki a klerikalizmus kígyójának a fejére tud lépni. A józan és intelligens magyar közvélemény látja ezt. Tudja, hogy mit jelent Rakovszky István és Apponyi forró ölelkezése és tudja, hogy ebből a frigyből, ha az Isten megáldja, milyen gyermek születhetik. Tudja azt is, hogy várják ennek a porontynak a megszületését és tisztában van azzal is, hogy hol mondatnának a legtöbb misét, ha ez a gyermek Magyarországon is megszülethetnék. Mindezek a dolgok tisztán állanak a józan magyar közvélemény előtt Nem is veszi senki komolyan, nem is busul rajta. De busul azon a magyar ember, hogy Kossuthék is belekerültek a reakezionárius hálóba s hogy most nem tudnak kivergődni belőle. Egy elhibázott politikai lépésnek mindig ára van. Legjobb ezt az árat rögtön megfizetni. Viseljék hát el Kossuthék nyugodtan, ha a magyar közvélemény nem vezetteti magát ő általuk, ha elfordul tőlük s oda megy, ahol nemcsak hangoztatják, de válságos időben meg is védik a magyar szabadelvűséget. Az uj esztendő küszöbén. Irta: Gaál Mózes. Elkövetkezett a leszámolás ideje. Üssük fel a könyvet, melynek czimtáblájára sok szép reménynyel írtuk reá ezelőtt egy esztendővel: 1904. Lapozzuk végig, s elmélkedjünk. Hasznos az ilyen foglalkozás, mert tanulunk belőle. Tarka könyv ez, minden lapja más szinti. Az egyikről örömet olvasunk le, a másikról szomorúságot; itt biztató remény, ott a bizonytalantól való csüggedés, ennek a láttára kiderül az arczunk, annak a láttára beborul. Immár túl vagyunk azon is, ami jó volt, azon is, ami rosz volt. A jónak emléke felújul bennünk, és örvendünk neki; a rosznak az emléke eszünkbe juttatja, hogy nem minden kívánságunk teljesedik, s megkönnyebbülten sóhajtunk fel: »Csakhogy elmúlt!« És minden embernek van egy-egy ilyen tarka könyve, örömmel és bánattal teljes könyv; ezek a könyvek mind különböznek egymástól, éppen úgy, mint az emberek. Ámde minden könyvben legékesebben szólók a panaszos lapok, ezek mellett az örömnek és megelégedésnek a krónikája bátortalan, félénk, hallgatag. Kérdezd meg a szomszédtól: meg van-e elégedve ? Azt fogja felelni: »Nyomorúság az egész élet.« Az elmúlt esztendőnek a krónikája szakasztott olyan, mint a többi esztendőké : nyomorúságról szólal a beszédes panasznak a hangjával. Ha pedig száz esztendővel ezelőtt íródott az a krónika, az is tele van panaszszal, mert az emberek minden idő vosoktól mint hathatós tea, tüdőbetegségeknél, légzőszervek iuhurutos bajainál Ugymint idült bronchitis, szamárhurut Nírnit// Q\é*különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. TM TM “J Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes 8z*g'* és jé íze miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.5 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche A Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). ^ ......... ........... - --------------————^■