Hódmezővásárhely, 1906. július-december (36. évfolyam, 78-156. szám)
1906-07-01 / 78. szám
Vasárnap 1906. julius hó 1.78. szám. Harminczhatodik évfolyam. Megjelenik : minden vasárnap, kedden és pénteken. Előfizetési dij : Egész évre 8 kor. Fél 4 kor. Negyed 2 kor. Egyes szám fi kft.. Felelős szerkesztő: HOROVITZ JAKAB. POLITIKAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kossuth tér templom bazár, ide czímzendő a lapnak szóló minden küldemény. Nesze semmi, fogd meg jól. Guizot azt mondja, hogy nem azon az alapon kell politikát csinálni, hogy mi volna jó, hanem meg kell látni azt, ami van. A magyar politika évtizedeken át hangoztatta azt, ami jó volna és nem tudja meglátni, ami van. Az elméleti és gyakorlati politika egyre összeütközik nálunk : mindig mást hirdetnek, mint ahogy cselekszenek és mindig másként cselekszenek, mint ahogy tenni kellene. Az eszmék eltűnnek, az ötletek elsikkadnak, a gondolatok elvesznek, mihelyst tenni, cselekedni kell valamit és a sok tervből mindjárt nem lesz semmi, mihelyst alkotni illenék. A politikusok nálunk tudnak beszélni, ellenben nem tudnak és nem akarnak dolgozni, holott az elröppenő szavak helyett jó volna csak valamicske maradandó cselekedet. Valósággal kedves tréfa az a fölirati javaslat, amelyet a képviselőháznak az ülése elé terjesztett a fölirati bizottság. Teljes négy esztendőn át harsogtuk a nemzeti jogainkat és hangoztattuk a bennünket megillető kívánságainkat. Teljes négy esztendeig veszekedtünk, de amikor a háborúra került volna a sor, amikor már nagy és tetemes anyagi áldozatokat kellett volna hozni, akkor — amiként azt Bánffy Dezső bevallotta — a vezérek meggyőződtek a küzdelem czéltalanságáról és ebben a meggyőződésben vezették tovább a nemzetet addig a békéig, amely nem hozott eredményeket, csak éppen a békekötők számára. Teljes négy esztendő múltán letették a fegyvert azzal, hogy fegyverszünetet kötnek, azután újra fölveszik a harczot a nemzet jogaiért. Teljes négy esztendei küzdelem után békét hirdettek két esztendeig, hogy azután elkövetkezzék az újabb, a diadalmas küzdelem ideje. Mi talán még emlékezünk a béke föltételeire ? Mi talán még nem felejtettük el, mint ahogyan tökéletesen és bámulatos módon rossz emlékezőtehetséggel megfeledkeztek róluk a felirat szerkesztői, mi még tudjuk, hogy a békeföltétel ez volt: jön egy átmeneti kormány, az megcsinálja az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot, azután következik egy új választás s ez az új parlament fog dönteni a király és a nemzet között vitás közjogi kérdésekben, így kötötték meg a szerződést, igy hirdették ezt félhivatalosan és miniszterelnöki kijelentéssel, így állították a nemzetnek az uralom első napjaiban. És elkövetkezett az új kormányzás, amely új rendszert ígért, de amely Lengyel Zoltán szavai szerint nem más, mint a régi szabadelvűpárti pocsolya. A békák valóban vigabban kurutyolnak, újak is akadnak közöttük, de egyébként a politika a régi maradt. A delegáczió még alázatosabb, még kézcsókolóbb lett, Barabás Béla zsebrevágta a királyi megintést, hogy sokat beszélnek és keveset cselekszenek, a nemzeti kívánalmak leintését nyugodtan tűrik, a német szót már alkalmasabbnak, a horvátot már kellemesebbnek látják, — de a nemzeti jogokról, a nemzeti kívánalmakról, meg a béke föltételeiről egyszerűen megfeledkezett a kormány, meg a többség is. Az irás beszél. Az az irás pedig, amelyet a király elé küldenek, csalóka politikának a képét mutatja. Mert a föliratban az általános választójog kérdése már háttérbe került, már utolsó helyen kullog és már nem átmeneti a kormányzás és már nem beszélnek fegyverszünetről, amely után újabb harcz következik. A fölirat örömmel és alázatosan jelenti ki, hogy a közelmúlt sajnálatos eseményei ismétlődni nem fognak, hogy az együttműködés a jövőben zavartalan marad és hogy a nemzetnek hűsége a jövőben csorbát nem szenved. Nincsen itten már szó fegyverszünetről; immár csak arról szólnak, hogy elveit és politikai meggyőződését a szövetkezeti pártok mindegyike egész tisztaságában, sértetlenségében föntartja. Már nem mondják, hogy helyreállítjuk az alkotmányt, aztán egy újabb, egészségesebb alakulatú parlament intézze el a közjogi kérdéseket, már az elvek föntartásáról beszélnek és frázisokkal, képekkel, ígéretekkel akarják a gyakorlati politikát az elméleti politikával összekapcsolni, ígérik a nemzetnek, hogy elvben mindent föntartanak, ami az ország jogait illeti, de szomorúan vallják be, hogy gyakorlatban semmit sem tehetnek érették-Az asszony hűsége ez, aki hű marad a férjéhez szívében, lelkében, érzéseiben, csak éppen vágyai kielégítéséül szeretkezik a közös hadsereggel. A fiatal leány szerelme ez, aki esküvője után az első éjszakán párnája alá teszi ideálja arczképét, de azért összeforr az ajka az új, talán öregebb férj ajkaival és kitüzesedik az arcza csókjaitól. Az elméleti politikusok igy ígérik a hűséget régi szerelmüknek, az ország függetlenségének, igy teszik párnáik alá nem valami régi fölirataikat, beszédeiket és kijelentéseiket és igy csókolóznak az osztrákokkal s igy csinálják a régi, a közösügyes, a német vezényszót és az igen komisz politikát. Lehetne a föliratról elmélkedni és elmondani, hogy minden, ami benne van, frázis, hogy egy pozitív tény nincs benne, hogy kertelés, nagyképűsködés és üresség az egész, de ezek a megjegyzések, ezek a bizonyítások fölöslegesek volnának. Ki nézi ma a politikai okiratok benső tartalmát, ki szemléli ma a cselekedetek lényegét ? Senki. Éljen a haza ! — ezt kell csak kiáltani és tapsol a galléria és éljen ez az ország,, ha a hazaéltetők veszedelembe viszik is az országot. Elég az, ha ígéretek vannak, ha elébünk nyújtják a semmit, mi megmarkoljuk. És azt hisszük, hogy valami értékes dolgot kaptunk, pedig csak papirost nyomtak a markunkba, papirost, amelyen jó konczért elzálogosították az ország reményeit. Császári és apostoli királyi fenség, soha se volt még a Habsburg-háznak hiűségesebb politikai tömege, mint a függetlenségi párt. A lefelé ellenzéki, fölfelé alázatos és mindenfelé hajbókoló : kell-e ennél jobb, hisebb kormányzópárt ? Az uralkodónak aligha. Ha pedig a nemzetnek kell, az várhat addig, míg valóra válik az általános választójogról tett ígéret. De már csinálják a mesterséges népforrongásokat, hogy ezt a reménységet is módjuk és indokuk legyen elvenni a néptől. Már készülnek, hogy a legtökéletesebb oligarcikus kormányzat legyen az országban, amely kielégíthesse a nagy urak érdekeit s amely a népnek csalóka, üres föliratokkal tömje be a száját, mondván : — Nesze semmi, fogd meg jól. A nép pedig vár, türelmesen, némán és hallgatagon vár, mert a nép tud türelmes is lenni, noha meg vannak az eszközei ahhoz is, hogy erős legyen és hogy valamit kérjen, ami már nem semmi, hanem : a jég és kenyér. (*) Működik az adóprés. Országszerte most folynak az adókivetések, reménykedve lesi a polgárság, különösen a szegényebb viszonyok között élő, hogy könynyíteni fognak adóterhein. Nem fogják többé gépies adóalanynak tekinteni, mint azelőtt. Hideg zuhanyként hat tehát a boldog várakozóra az a valóság, hogy az adóhivata Urak és hölgyek figyelmébe ■ kabátokat e bármineműen______ ——a ^ ________________________ __ ruhákat, sapkákat, szőnyegeket, stb. (nyári) mely kártól megóvás végett gondozásba elvállalok. Ezen czélra újonnan berendezett Munstr IntAo oviipcmudon ruha-nyaralót ieusitettem Illik kerület, Damjanics utcza 96-ik szám alatt. Júlöl Ilgivo MUOMUBönGK Budapesten több éveken át elsőrangu szücs-üzletekben szerzett szaktapasztalataiul folytán biztosítam a n.é. hölgyeket és urakat,, hogy e téren a legnagyobb megelégedéseiket fogom kiérdemelni. — Bővebb felvilágosítás nyerhető : Szántó JÓZsef férfiszabónál