Hódmezővásárhely, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-78. szám)

1908-01-03 / 1. szám

Péntek 1908. január hó 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. M­egjelenik: minden kedden, pénteken és vasárnap. Telefon: 85. sz. tml sf66%$ TVfTi ff POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROTH ANTAL. I. szám Harmincnyolcadik évfolyam. Helyben. Előfizetési díj - Vidékre. Negyed évre 80 f. Negyed évre 1 K. 60 f. Fél évre 1 K. 60 f. Fél évre 3 K. 20 f. Egész évre 3 K. 20 f. Egész évre 6 K. 40 f. Egyes szám ára 2 fillér. Szép kilátások. Rózsaszínű szemüveget adja­tok és gyermeteg kedélyt és hivő lelket annak, aki bele akar nézni az eljövendő esztendőbe, hogy előre megfesse a képét. A keze legyen lágy, a szemei legyenek tompák és széles ablakokon ra­gyogjon be hozzá a téli napsugár, hogy világosság és derű is ke­rüljön a komornak és sötétnek ígérkező képre. Mert amit lát a jövőben kutató szem, Kasszandrá­nak való látvány az: szomorú folytatása egy szomorú kezdet­nek, a visszaesés, a pusztulás, a reakció képe. Nem jóslás mestersége az, amit itt üzenni akarunk. A jövendő­mondás nem kenyerünk. De ahhoz nem kell semmiféle ördöngösség, hogy a bekövetkezendő esemé­nyek közül meglássuk azokat, amik szükségszerű és termé­szetes folytatásai az előzőknek, amik már itt vannak szinte a szemünk előtt és amiket nagy léptekkel látunk közeledni a jövő ködös homályából. Milyen esztendő lesz tehát az eljövendő ? Adja az ég és tegye a gond­viselés, hogy semmi váratlan csa­pás ne érje ezt az országot és népeit. A földje meg ne induljon, a vizei ne áradjanak túl a part­jaikon, betegség ne pusztitsa, kórság ne gyötörje. Búzája terem­jen bőven, tőkéi hajoljanak meg a fürtök terhe alatt, vadban az erdei, halban a vizei bőségesek legyenek. Az ifjúsága viruljon és erősödjék, az anyák ép és szép gyermekeket szüljenek. Külső ellenség ne zavarja a né­pet s férfiai erősek legyenek és vidámak, tele dologra való kedv­vel, takarékosságra való hajlan­dósággal, kevéssel való megelé­gedéssel. Adja az ég és tegye a gond­viselés, hogy úgy legyen! Ugy­e többet kívánni nem lehet egy lélegzet alatt ? S mégis, mégis ha valóra válik is minden kívánságunk, aggódó félelemmel nézünk a kö­zel­jövendőbe. Kezdjük a politikán. Ugy­e, nyilván olyaténképen folytatódik, ahogy megindult ? Tehát továbbra is az álnokságok, ferdítések, ha­zugságok politikája lesz itz az országban. Továbbra is terheket raknak terhekre, s a nézők sze­mét közjogi vívmányok csillog­tatásával fogják elvakitani. A reakció megint beöltözik a libe­ralizmus köntösébe s mig jobb kezét áldólag teszi a fejedre, baljával legfájóbb részedet ku­tatja, hogy odadöfje a kését. Uralkodni fog tovább a kenguru­politika, a fiahordó-rendszer, a­mely kegyeket és javakat oszto­gat érdemetleneknek és tétlen­ségben hagyja az erőt és tudást. Programm­ot kaptak jó ma­gyarok, a jövő esztendőben is. És perspektívát, ragyogó pers­pektívát. A tisztviselő pedig nyomo­rog tovább, a tanító koplal, az iskola a felekezetek és nemzeti­ségek kezében marad. A gazda­ság pangani fog, mert nem lesz munkás kéz. Kereskedelem, ipar, várjon mi lesz veletek ? A megkezdett kórság rágódni fog tovább. Ma sincs jóformán kereskedő, vál­lalkozó, iparos, gyáros, aki ab­lakba merné tenni a mérlegét. Hitel nincs, munka nincs, vállal­kozókedv nincs, pénz nincs. Váj­jon lesz-e a semmiből? Vájjon lesz-e pénz, vállalkozó kedv, for­galom, kivitel, csak azért, mert minden megrendült és fölemel­ték a kvótát. A nép, az istenadta nép ta­valy kivándorolt, mert itthon nem tudott megélni, télre pedig haza­jött, mert odakünn se bírta a nyomorgást. Mi lesz az idén vele? Elmenni nem mer, mert az ígé­retek országában se tudott bol­dogulni. S itthon maradni nem tud, mert ahol a kevésnek nem volt meg a mindennapi kenyere, hogyan legyen meg a soknak ? A legirtózatosabb állapot a tehe­tetlenség. Mi lesz belőle, aki el­menni kényszerül, de nem tud, maradni vágy, de nem lehet ? Várjon ami megöl bennün­ket és sorvaszt: enyhül-e a drá­gaság ? Aligha. Sőt, ha rémlátó­nak akarnék tetszeni, azt mon­danám, növekedni fog. Miért is csökkene, holott a drágaság a legnagyobb fogyasztó, amely ön­magából táplálkozik. Megeszi a készletet, az erőket, senyveszti a munkaképességet, gyarapítja a szükségleteket. Mindmegannyi újabb erőssége és táplálója a to­vábbi drágaságnak. De legalább békesség lesz, a nyomorúság csöndje. Szegény magyarom, de kevés a kilátás rá. Hiszen a te gyengülésed az ellenséged ereje, a te megriadá­sod az ő bátorságuk. Ki em­lékszik, öreg ember, olyan időkre, amikor a nemzetiségek úgy el­hatalmasodtak volna ebben a ha­zában, mint éppen most. Oláhok, tótok diktálnak nekünk, horvát nyelven szabják a törvényt. A csöndes sváboknak, a legfélén­kebb fajtának is megjött a hangja s akárhová nézünk, ökölbe szo­rított kezek fenyegetnek vagy fügét mutatva gúnyolnak. És a szomszéd Ausztria ka­cag rajtunk, a messzi külföld pedig lenéz és megvet. Sehol egy barát. Senki sincs jó szívvel irán­tunk. És nem tudunk erősek lenni, hogy megtoroljuk a bán­tást, s nem tudunk gyengék lenni, hogy kikönyörögjük a sze­­retetet. Talán vége van a szomorú képnek ? Dehogy. Még egy-két labdacsot gyúrnak a számunkra a nyomorúságok patikájában. Új hajók kellenek a tengerészeinek, ágyuk a tüzéreknek, magasabb fizetés a tiszt uraknak. Mindez magasabb kvóta mellett. És fö­löttünk még ott repked az újonc­­emelés ölyve. Meglásd, magya­rom, az is lecsap a májadra. Be szomorú esztendőre vir­radtunk. Aki imádkozni akar, imád­kozzék. Erőért imádkozzék. Erő kell a magyarnak, hogy elvisel­hesse a fenyegető csapásokat. Vagy még nagyobb erő, hogy elháríthassa. Jön a kis lutri. Amboternek! Szeketernek! Kedves, öreg kávénénik, lármás piaci kofák, örvendezzetek és ujong­­jatok. Jön a kis lutri ! Az álmoknak ismét értéke lesz, a csíziót levetheti­tek az almárium tetejéről és tühegy­­gyel kikotorászhatjátok benne, hogy katonával álmodni 7. 13. 22. Jön a kis lutri! Néhány héttel ezelőtt bejárta a sajtót a hír, hogy a szabadalmazott magyar királyi osztálysorsjátékon nem csupán a magyar állampolgárok veszt­hetik el a pénzüket, ez a jog meg­adatik az osztrák császári tartomá­nyok lakosságának is. Jó­l gondol­tuk magunkban,­­ amit a kiegye­zésen és a fölemelt kvótán elvesz­tettünk, megnyerjük az osztálysors­játékon. Ezt ugyanis saját tapaszta­latunkból kívántuk az osztrák só­gornak. És ime, mint derült égből a vil­lám, lecsap a mi örömünkre a hír, jön a kis lutri. Emlékszel-e nyájas olvasó a kis lutrira ? mikor még a régi jó időkben megálmodtunk néhány számot és meg­tettük a kis lutrira néhány hatosért és elszórakoztunk éveken át tíz-húsz­­ötven forintokkal. Ezt a gyönyörűséget varázsolja vissza nekünk az új esztendőben a kormány. Osztálysorsjátékaink re­ménységeink fejében áldozhatunk a kis lutri oltárára. Részünk lesz ugyanis nemsokára abban a gyönyörűségben, hogy az osztrák kis lutri áldásainak forrása megnyílik a mi számunkra is. Szóval, jön a kis lutri, de a pénzün­ket nem mi magunknak vesztjük el, hanem mint dúsgazdag ország ez­úton is támogatni fogjuk a szegény Ausztriát. örvendj hát Hunnia! És kezdj megint számokat álmodni és készítsd a hatásaidat mert jön a kis lutri! Ki lesz a főispán? Spilka Antal kinevezése. Mit mondott Dőry Pál. Hetek óta járja már be az egész vidék, de városunk sajtóját is az a hir, hogy városunk főispánjává Spilka Antal battonyai főszolgabírót fogják kinevezni. Egyik budapesti újság híradása folytán vált aktuálissá ez a hír, mely egyszerre közölte azt, hogy Békés­vármegyébe Dőry Pált, Vásárhelyre pedig Spilka Antalt fogják kinevezni. A Dőry Pál kinevezése meg is történt, az utóbbi azonban miért, miért nem, m­ég mindig késik, pedig épen a fentiek alapján szinte kétségtelen dolog, hogy városunk nem tudni mi okból, de más főispánt fog kapni, aki mindig itt lesz s éber szemekkel fog őrködni a torony alatt történendők felett. Hogy Spilka Antal kinevezése már csak napok kérdése, az bizonyos do­log, amennyiben erről olyan férfiú nyi­latkozott, aki szintén számított a vásár­helyi főispánságra, de reményeiben csalódott. Ez a férfiú pedig nem más, mint Dőry Pál, az új békési főispán. Ki­nevezése, illetve beiktatása alkalmával nyilatkozott egy nagy társaság előtt s azt mondta, hogy Vásárhelyre bizonyo­san Spilka Antalt fogják kinevezni. Ez a kijelentés mindenesetre nagy­ban fedezi a fenti hit valódiságát, amiben eddig — az igazat megvallva — kételkedtünk. Az új főispánjelölt, Spilka Antal 10 esztendeig volt szolgabíró, öt éve főszolgabírója Battonyának, bizonyára alapos készültsége van a vármegyei közigazgatásban, erélyes, igazságszerető embernek mondják. Városunkban a Pokomándy csa­láddal közelebbi rokonságban áll. A „whipocok“ ÚjVároson. Segítsen hadnagy úr! De megverték. T. I. gazdalegényt csak úgy isme­rik a legények között, hogy vizipocok. Elnevezését onnan kapta, hogy mindig rágcsál, de nem búzát,­­ hanem emberhúst. Nagy úr a tanyák világában, ő szokta rohamra vezényelni az ellen­séges dülőbeli csapatokat s mindig győz, mert félnek a szájától. Többször akadt már dolga a rendőrséggel is veszekedések miatt. Tüdőbetegségek^ árutok, szamár- ^ köhögés, skrofulozis, influenza ? ff0 61101 8záratalan tanár 18 0rT0S által naponta ajánlva. f«* % M Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ^ 4 . Emeli a «Tin« «• • HeMUrt. „Rocke“ eredeti etomagoldst. Mértó en e­­redetet»« » BroQymrtinft­­ ­- Mark Hoffmann La lterhe A C-s (SíiJ«). ^

Next