Hódmezővásárhely, 1908. július-december (38. évfolyam, 79-156. szám)
1908-07-03 / 79. szám
2 A gyermekbíróság. Nevezetes napja volt szerdán a budapesti államrendőrségnek. A nem-rég létesített gyermekrendőrbíróság szerdán reggel kezdte meg működését. A gyermekbíróságot, amelyet Bodai Dezső dr. főkapitány léptetett életbe, a dunai kapitányságon helyezték el. Vezetője Tóth Mihály rendőrkapitány, s szolgálatra beosztották melléje Doming Henrik dr. és Radák György dr. segédfogalmazókat. Az első tárgyalást Radák dr. vezette. Egy alacsony termetű, tizenhárom éves mezítlábas fiú az első elővezetett. Maszatos az arca a könytől, foszlányos a ruhája s gyűrött kalapot szorongat a kezében. A züllésnek indult kis csavargót már nem tollforgós rendőr kiséri Radák fogalmazó elé, hanem polgári ruhás detektív. Nem olyan szigorú a képe sem, mint a rendőri tárgyalásokon szokott lenni. Pedig a kis csavargó aligha meg nem érdemelné a keményebb bánásmódot. A veszprémi gyermekmenedékhelyről szökött meg egy évvel ezelőtt. Mögötte ott áll az anyja. Mostohája ugyan, de a rendőri nyomozás kiderítette, hogy az asszony igen jól bánt vele s a konok gyermek most is úgy szökött meg hazulról, hogy elvitte a szegény asszonynak, aki egy napszámos felesége, az utolsó három koronáját. A fiút kedden hajnalban a Huszár utca 4. sz. háza előtt alva találta a 338. számú rendőr. Amint a fogai- i mázó elé került, megeredt a könnye. " — Gyere közelebb fiam, ne félj! Mi nem bántunk, nem leszel megbüntetve. Vallj meg mindent szépen — mondja Radák fogalmazó. Ezek a jóságos szavak szemmel láthatóan jó hatással vannak a gyer-mekre. Az asztal mellé áll és töredelmesen megvall mindent. Amióta a menedékhelyről megszökött, folyton csavargott. Utóbb a hujszár utcai bérkocsi állomáson volt fütyülős. Ez a foglalkozás kilencvenöt krajcárt hozott naponta a kisfiúnak, amiből bőven tellett az alföldi utcai menedékhelyre, sőt mozira is, ahova gyakran járogatott. A gyermekeket visszaküldik a veszprémi menedék- helyre. Meghatóbb a következő kép : egy anya kerül a fogalmazó elé három gyermekkel. Fiú mind a három. A legidősebb 13 éves. Apjuk kivándorolt Amerikába, évek óta híre sem jött. Az asszony egy ideig bengette az életét a három gyermekkel, most azonban beteg lett, nem bírja tovább a harcot. Eljött, hogy a gyermekeket elhelyezzék a menedékhelyen. Eleinte jól megy minden, Radák dr. elvégzi az összes , írásbeli dolgokat. Most jönne a búcsú, s Kiderül, hogy a három fiú inkább meghal, semhogy megválna anyjától. Könyárba fül szavuk s a vége az, hogy az asszony eltávozni készül a gyermekeivel. Radák dr. rászól : — Hát hova megy, jó asszony ? — Bizony a halálba, tekintetes uram ! Ebbe már azután beleszól a törvény is. Radák dr. a lelkére beszél a leg- s idősebb gyermeknek. Néhány perc múlva az érettebb eszü fiú megmagya- rázza kisebb testvéreinek a dolgot és csakhamar megtörténik a válás. Az anya biztosítja magának a jogot, hogy gyermekeit hónaponként meglátogatja. Az anya megnyugodva távozik, a fiúcskákat pedig átveszi a gyermekvédő liga. Újabb gyermekbűnös lép a szobába. Az anyjával jött. Tizennégy éves leány. Törvénytelen gyermek. Vézna, sovány teremtés, ritka sötétszőke hajjal. Az arcán meglátszik a züllés és a romlottság. Szerdán a Práter utcában botrányt csinált. Az anyját ütötte-verte, mert haza akarta vinni, hogy ne csajvaragjon. Durcás arccal áll meg a bírája előtt. — Nem szégyenli magát, hogy az anyjával így bánik ? feddi szelíden . Radák dr. A szelíd szóra csodálkozva fölpillant a leány. Meglátszik, hogy nincs az ilyesmihez szokva. Közben az anyja szapora bőbeszédűséggel elmondja lányának egész bűnlajstromát. Hetek óta csavarog egy Józsi nevű hírhedt csavargóval, akit a főváros területéről kitiltott a rendőrség. Az éjjeleket lebujokban tölti. Cseléd volt, de mivel az éjjeleket házon kívül töltötte, elkergették a helyéről. Itt közbevág az anyja szavába a leány: — Hazudik, nem azért csaptak el, mert éjjeleztem, hanem, mert maga részegen odajött és lármát csapott. Megfeddik, de nemi durván, hanem szép szóval. A leány ismét csodálkozva néz a fogalmazóra, bizonyára ezt sem halotta meg. Azután szépen, illedelmesen viselkedik az anyjával szemben. Amikor azt kérdezik tőle, miből élt és hol lakott, amikor anyjától távol volt, konokul hallgat. Az anyja felel helyette : — Csavargóit kérem. — Nem igaz ! kiált föl a leány. Lángbaborult az arca, de a bizonyítékok ellene szóltak. És ekkor lehajtja a fejét és kötényével eltakarja az arcát. — Volt már büntetve ? — Nem, volt a válasz. Ezután megfeddi szelíd szóval a biró és kijelenti, hogy a Nővédő Egyesület szereleiházába fogja küldeni, ahol jó útra fogják téríteni. Hangos, fuldokló zokogásba tört ki a leány : siratja a szabadságát. A zokogásra kijön szobájából Tóth Mihály rendőrkapitány és csitízgatja a siránkozó leányt: — Ne sírj, nem bánt senki. Hiszen csak jót akarunk veled. Mi akarsz lenni ? Börtöntöltelék ? Fiatal vagy még, jó útra térhetsz. — Az anyámhoz akarok menni ! — kiált a leány könnyezve. — Nem kell! — tiltakozik az anya ijedten. — Azt mondta, kérem, nagyságos az, hogy megforgatja bennem a kést, ha haza kerül. A leány most már szégyenli ezeket a szavakat és ígéri, hogy soha többet nem sértegeti az anyját és abba is belenyugszik, hogy elhelyezzék. Az első tárgyalásnak vége. Radák fogalmazó összeszedi az aktákat és intézkedik, hogy a két gyermeket azonnal rendeltetésük helyére küldjék. A gyermekrendőrség egész nap működik, olyképpen, hogy a beszállított gyermekekről azonnal ítél. Tizenöt éves koráig, kihágásért és csavargásért ezentúl minden gyermek ez elé a bíróság elé kerül. A lopással és más vétséggel vádolt azonban úgy, mint régen, a bűnügyi osztályhoz kerü ezután is. hírek. — Személyi kir. Muraközy Endre kir. kultúrmérnök, a felállítandó halastó érdekében a mai napon városunkba érkezik. — Szathmáry Tihamér főkapitány rokonainak látogatására néhány napra Ócsára utazott. — Református Családi Lap. Ilyen cím alatt még e nyár folyamán egy heti lap fog városunkban megindulni egyháztársadalmi és szépirodalmi programmal. A lapnak számos helybeli és vidéki egyházi és világi munkatársa lesz s az illusztrálva megjelenő, változatos tartalmú családi újság iránt már eddig is élénk érdeklődés nyilvánul. A lap felelős szerkesztője dr. Hódy Antal törökkanizsai ügyvéd lesz. — Városunk büszkesége, Béla cigány itthon van. Megírtuk annak idején, hogy Béla cigány a nyári évadra Brassó egyik kávéházába szerződött el. Csak egy hónapot birt azonban Brassóban tölteni, mert a meghívó brassói kávéházas nem birt, vagy nem akart Béláékkal szemben szerződésileg kikötött fizetési kötelezettségének eleget tenni. Egy szép napon tehát ennek következményeképen összepakolt a banda és városunk örömére szerdán hazaérkeztek. Elfoglalták múltkori helyüket a Nemzeti szállodát és szombaton este már meg is fogják tartani az első zeneestélyt. Ezzel a hírrel egyidejűleg szükségesnek tartunk egy téves hírt megcáfolni. Rosszakaratú híresztelés következtében az a hír terjedt el a városban, hogy Béla zenekarát a brassói oláhok, mert állandóan magyar nótákat muzsikáltak, inzultálták. Ezzel a hírrel szemben Béla maga — aki benn járt szerkesz- tőségünkben — kijelenti, hogy ez a híresztelés csak merő rágalom s csak rosszakaratú irigységnek lehet a követ- t kezménye. — Dr. Genersich Antal gyásza. Dr. Genersich Antal kórházi főorvosnak és dr. Genersich Margit szét kórházi alorvosnak gyásza van. Meghalt Budapesten testvérjük Genersich I Gabriella. Ma délelőtt lesz a temetése Budapesti lakásukról. — Gyász. Özv. Spitzer Hermanné szül. Czukor Borbála julius hó 1-én, élete 76-ik évében elhalt. Temetése julius 3-án d. u. 3 órakor lesz a IV. ker. Kaszap utca 10. sz. a. gyászháztól s a zsidó vallás szertartása szerint örök nyugalomra helyezik. — Pupy Kornélia f. hó 1-én élete 50-ik évében jobblétre szenderült. Temetése f. hó 2-án d. u. fél 4 órakor volt a Szentesiutca 6. sz. a. gyászháztól s az Aranytemetőben örök nyugalomra helyezték. — Vizsgálati hangverseny Vargáné Srámffy Paula zenetanárnő növendékeinek tánccal egybekötött vizsgálati hangversenye kedden zajlott le a népkerti vigadó nagytermében az összegyűlt szép számú közönség teljes elismerése mellett. A jelenlevők elismeréssel tapasztalták az összes szereplők fejlődését, sőt a szereplők közül többen határozottan művészit produkáltak. A tanuló ifjak közül különösen Zekery Lajos zongora játéka volt kiváló. A hangversenyt reggeli 3 óráig tartó tánc követte, mindvégig a legjobb hangulat uralkodott. — Az Uránia előadásai. A fővárosi Uránia tudományos színház a nyári időszakban a vidékre is ki szokott rándulni, hogy a vidéki közönségnek is alkalma legyen a tanulságos látványosságokat megtekinteni, illetve végighallgatni az irodalmi színvonalon álló felolvasásokat. Városunkban csütörtök este kezdődő,t a 4 napra terjedő előadási sorozat s vasárnap fog végződni. Színre kerülnek pénteken: „A babona“; sombaton: „A párisi aszony“; vasárnap: „ A XIX-ik század“, ümnelhez Pekár Gyula író írta a szöveget. Valószínű, hogy a vasárnapi előadáson Pekár Gyula személyesen olvassa fel művét. — Az előadások a „Fekete Sas“ nagytermében tartatnak és este 8 órakor kezdődnek. — Tűz a cigánysoron. Tegnap délben pont 12 órakor megszólalt a városháza tornyának vészharangja. Tüzet jelzett a 6-ik tizedbe a torony őre. A tűzoltókocsik egymásután vonultak újváros felé. A népségek izgatottan tárgyalták a tüzet, a gyerekek pedig eszük nélkül szaladtak a tűzoltók kocsija után. A tűz pedig a Cigány utca 53. szám alatti ház udvarán felhalmozott szalmát emésztette fel. A ház Hajdú Jánosé volt s valószinüleg a 10 órai makói vonattól keletkezett. — Öngyilkossági kísérlet. Lendvai Imre 42 éves tanyásbéres megunta az életét és öngyilkossági szándékból a Csomorkányi-út egyik útszéli fájára felakasztotta magát. Tettét azonban a járókelők észre vették és idejekorán levágták a gyilkos kötélről. Mikorra a rendőrséget az esetről értesítették és D. Nagy Sándor a helyszínen megjelent, már akkorra az öngyilkos jelölt annyira magához tért, hogy ki lehetett hallgatni, sőt minden veszély nélkül maga ment el a 964 sz. tanyára, ahol mint tanyás-béres van szolgálatban. Lendvai teljesen jól érzi magát. — Toloncáton, Gelbmann Mór Nyíregyházán született, azonban nem nagyon szeret otthon lenni, mert már nagyon ismerik. Városunkba jött tehát szerencsét próbálni, azonban az volt a baja, hogy itt meg egyáltalán nem ismerték, miért is kényszerútlevéllel hazaküldték. — Lelketlen férj. Egy tanyai asszony’ aláírás nélküli levelet küldött a rendőrségnek, amelyben elpanaszolja, hogy férje és vele vadházasságban élő asszony rosszul bánnak vele. Állandóan ütik-verik és űzik el a háztól. Kérte rendőrséget, hogy ezt a reá nézve tűrhetetlen állapotot szüntesse meg és adjon neki segítséget helyzete megváltoztatására. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Juliuson — Találtatott egy kerékpárról szóló, félig eligedt zálogjegy. Igazolt tulajdonosiv átveheti lappok szerkesztőségében. Kenn férhet a falu tőlem. — Vörös Gábor működik. — Ki ne ismerné Vörös Gábort. Orra lila szint öltött a szesz mértéktelen élvezetétől, arca farlagos vörös, testét rongyok fedik. Lábán csak ritkán akad meg rongyos, kanócokból összeaggatott bőrdarab. Foglalkozása — maga sem tudja, hogy mi. Ma hordár, holnap napszámos, holnap után koldus, majd vándor iparos segéd és— szeretetházi ápolt. A múlt héten, mint jeleztük is, több apróbb csínytevésebek büntetése képen 9 napra a hűvösre internálta a rendőrség. Minden szó nélkül kitöltötte büntetését. Amint a városháza ajtaját elhagyta, már akadtak huncut gyerkőcök, akik szekírozni kezdték Gábort. A népkert bejárójánál már ember is csatlakozott a csufolódók táborához. Végre kifakadt Gáborból a visszafolyton düh és haragjában teli szájjal ordította : — Hát nem félhet már senki tőlem. Meglássák megverek ma valakit. A csufolódók azonban nem hallgattak el, már azért sem, mert látták, hogy gúnyolódásuk tárgya, Vörös Gábor, a város notórius csavargója mérges. Végre kitört Gáborból a magyar virtus, nem engedte magát tovább mérgesíteni, hanem felemelte botját és azzal Vékony napszámost ütlegelni kezdte. Megakadályozták azonban ebben és Vékonyt futni engedték. Ezért Gábor ismét a kihágási biró elé fog állani, aki azután ítélkezni fog felette. Turinge és Bajmóci csőszök csevegése. A 3eiSmIi@re késetiS. T. Fene a fajtáját egye meg ennek a divatnak, meg ennek a puccparádénak, mer most mindenki fejembe akar járni, nem addig takaródzik a meddig a takaró ér, hanem tovább. B. Hát osztán mi a baja kennek vélte ? T. Haggya kend el, hász mügén csúfság érte a csalárdi szentéjömet, vagy hogy isten fenéjibé nevezik urassan. B. De mégis hogy-hogy ? T. Hát tuggya kend oda gyün a lányomékhon egy ojan pápaszömös ur oszt először kovártéj után tudakozódott, de hogy föl jött mondva, hogy a nincsen, akkor elkezdi beszélni, hogy a szép sejömkendőnél, meg a szép fejem rokonánál nincs szebb, a zenokám meg csan 17—18 esztendős süldő lány úgy hallgatta mint a tizparancsolatot — azaz hogy jobban — mer a lány igen szemre való, emigy meg egész anyányi az idejihen való képpest. Elkezdi oszt az a zur forma, hogy „ráértükbe tenyészhetnék ászt a fejem hernyót, 5—6 hétig van vélle baj, de csak annyi, hogy jól köll ükét tartani eperfa levéllel, akkor begubódzik oszt annyi pézt ad érte az állam, hogy nem győzik a takarékba elkönyvelni a tömétlen sok pézt. Addig beszél, osztán, hogy a lányom meglágyult, oszt kérdezte az eljárást. Fene ászt a zurat egye meg azonnal úgy gyütt abbúl a beszéd mint a zsidó oskolából a gyerek, hogy n ád ennyi meg ennyi hernyót oszt azoknak alá a papirost is ád, ojat mint a csikmákszűrő, hanem deszkából készült ráma köll hozzá, oszt nádból kell kibérlelni a zajját, arra osztán rá a zeperfa levelet, oszt minden nap 4-ször köll űket etetni. Könnyű az egész mesterség, oszt sok pézt hoz a konyhára. Addig beszélt, hogy ezek ráállottak osztán fene ruggya hány garam apró hernyót hozattak, eperfa levéléi meg kijártak a makaji uttérre, hozták zsákszámra, mer fene a fajtáját egye