Hódmezővásárhely, 1909. július-december (39. évfolyam, 79-157. szám)
1909-07-02 / 79. szám
Péntek 1909. július hó 2. 79. szám. Harminckilencedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Megjelenik: minden kedden, pénteken és vasárnap. Telefon : 65. sz. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos ROTH ANTAL. Helyben. Előfizetési díj ! Vidékre Negyed évre 80 f. | Negyed évre 1 K. 60 f. Fél évre 1 K. 60 f. | Fél évre 3 K. 20 f. Egész évre 3 K. 20 f. | Egész évre 6 K. 40 f. ,.ves szánt ára 2 fillér. Olcsó ajánlat. Lukács László volt szabadelvű miniszter, a király bizalmi embere ajánlatot tett a 48-as pártnak, hogy vegyék át a kormányzást, de ne ők legyenek a kormányzók. Tudniillik a hét miniszteri tárcából mindössze kettőt lett volna hajlandó a 48-asoknak adni. A függetlenségi párt oda van az örömtől, hogy Lukács ajánlata az intézőktől visszautasításban részesült. Lelkes örömben úszik a párt és hirdeti ismét a maga szilárd egységét, melyet most már a poklok kapui sem dönthetnek meg. Formailag teljesen igaza van a függetlenségi pártnak. Csakugyan nem lehet kivárni, hogy egy kormányképes nagy párt, a parlament többsége, gyámság alá helyezkedjen és elismerje maga fölött egy kisebbség uralmát. Nem lehet csodálkozni, ha Lukács kosarat kapott, semminemű önmegtagadása és hazafiassága sem kellett ahoz a 48-as pártnak, hogy ezt az ajánlatot elutasítsa magától. Ezekkel a föltételekkel a hatalom még akkor is kapható lesz, ha kiveszekedtek és kiverekedték magukat, ha hajlamaik és gusztusuk szerint pártokra szakadoztak, ha végképp megutálták egymást az emberek a 48-as pártban. Most, amikor ilyen nagy egység van köztük, a leszerelésnek ez a formája nem vezetne semmi jóra. Koldulni mehetne az ország attól a kormánytól, melynek ily gyarló volna a struktúrája. Lukács, a panasztott formalizmustól eltekintve, nevetségesen keveset kínált a függetlenségi pártnak. Nem a vívmányokat értjük, hiszen ezek másodrangú szerepeket játszottak, a kérdés az volt, hogy hány miniszteri tárcát tartott fenn a 48-as párt számára ? Végtelenül keveset. A fontos tárcák közül egy sem volna a függetlenségi párté. Ez pedig rossz számítás. De hol annyi miniszteri tárca, amennyi most a hangos vezéregyéniség ? Mi hiszünk a 48-as párt egységében, bízunk összetartásában s az ország érdekében magunk is óhajtanék, hogy Kossuth továbbra is ura maradjon pártjának, de a vezéri pálcát mi csak addig tartjuk biztonságban Kossuth kezében, míg elnöki méltóságának hanyatló fényét miniszteri tárcája bearanyozza. Ez a párt nem azért esküdött össze Andrássy ellen, mert a pluralitást hozta, hanem mert egy fontos tárcán ült és Just Gyulának is akkor jött fel a hava, amikor úgy látszott, hogy ő lett az udvar kegyeltje s talán a jövő belügyminiszter. Meglepetésekre a mai szituációk mellett el lehetünk készülve, de a történtek után bizonyára senki sem lepődne meg azon, ha a függetlenségi párt az egész koalíciós háborúságot, visszacsinálná s még egyszer feltámasztaná a koalíciós uralmat. Mert hiszen köztudomású, hogy a bankosok taktikája, mellyel az egész párt együtt úszott, kudarcot vallott. A kitessékelt 67-esek magukkal rántották a 48-asokat, a barátból ellenség lett. Mindenütt ellenség, mely örvend az alapos felsülésen. A függetlenségi párt termése nem akar megérni. Nincs, aki elvezesse őket az ígéret földjére. Lukácsba nem fogózkodhatnak, mert attól tartanak, hogy a kisértetek is vele jönnek. Nincs más mód, ki kell tartani a tiszta függetlenségi kabinet követelése mellett. Vagy újra összebékülni az alkotmánypárttal, hátha nem is tartanak komoly haragot ? kenyérdrágaság ellen. — A bécsiek ellenünk. — A búza állandóan emelkedik. A liszt ára ehez való mértékben. Természetesen ugrik a kenyér ára is. Ha a pezsgő ára ugorna, az ékszer ára haladna fölfelé, vagy bármely fölösleges, fényűző dologé, alig lehetne felpanaszolni. Akinek nincsen rá pénze, ne vegye meg. A fényűzés s a nyomában járó pazarlás nem szükséges része az életnek. De a kenyér, az más. Az mindenkinek szükséges dolga az élés a megélhetés első feltétele. A gazdag ehetik kenyér helyett sok mindenféle más ételt, de a szegénynek nem marad mása, csak a kenyér. A mindennapi betevő falat. Amiről az imádság beszél: mindennapi kenyerünket add meg nekünk. Ez igazán a legszerényebb óhajtás, hogy az embernek naponta legalább kenyere legyen. A vizet és a levegőt ingyen adja a természet, kenyér kell csak hozzá s akkor már meg lehet élni. Ha nincs, jön az éhínség. A búza azonban van. Van tavalyi is és az idén is fog teremni. De azért az ára úgy megy fölfelé, hogy szinte hihetetlen. Legalább hat év előtt ezt nem hitte volna el senki. Ma harmincnégy koronán áll. Volt idő, amidőn tizenhármon állott. S még mindig emelkedik az ára. Mi lesz ebből ? Egy érdekes esetet írunk ide. Bécsből jön ugyan, ahol tudvalevőleg nem túlságosan nagy barátsággal vannak irántunk, de azért jellemző. Kétféle oldalról is jellemző. A bécsi községtanácson, amely meglehetős nagy tanács, másfélmillió ember közügyeiben intézkedik, meginterpellálták a tanácsot, hogy mi az oka annak, hogy a lisztárak oly mértéktelenül emelkednek s a szegényebb néposztályt élelmezési válságokba sodorják. Az interpellációra a bécsi községtanács azt felelte, hogy a lisztdrágaság oka a budapesti tőzsdén otthonos határidőüzlet. Ellene ezúttal nem tehet semmit, de kérelemmel fordul a kormányhoz, hogy emelje fel a gabonavámokat és járjon el abban, hogy Magyarországon a gabonahatáridőüzletelt iltassék. Ai Lueger úr politikai neveletlenségeitől eltekintve, ismert dolog, hogy a bécsi községtanács a közintézmények fejlesztése és rendbentartása irányában értékes munkát fejt ki a népért. illetve a maga népéért. A gabonavámok felemelését kérő mozgalom is azt mutatja: Ez a mi rovásunkra menne. A derék osztrák sógorok azt célozzák vele, hogy a magyar gabonának a vámkülföldre való kivitele megnehezíttessék: ilyenformán ők könnyebben juthatnának olcsóbb liszthez. Szóval megint a régi szisztéma: Magyarország legyen ebben a dologban is fejőstehene Ausztriának. Ami azonban a budapesti határidőüzletet illeti, abban igazuk van. A gabona, a liszt, a kenyér olyan nyerészkedés tárgya, amelynek erkölcstelenségéhez kétség sem férhet senki olyan ember részéről, aki ezekben az üzletekben valamely módon, akár közvetlenül, akár közvetve, nem érdekelt. Nem is határidőüzlet az. Ezt a kifejezést csak a nagyközönség számára megtévesztésnek használják. Az igazi neve különbözeti üzlet s ebben a formájában, mikor a kenyérrel űz piszkos spekulációt, a világ leglelkiismeretesebb valamijei közé tartozik. Szégyen, hogy fennáll, szégyen hogy eddig fennállhatott. A különbözeti üzletek nem szolgálják sem a termelés, sem a fogyasztás érdekeit. Az csak üzérkedés, annak is a leghitványabb fajtája, mert a szegény ember eledeléből, a kenyérből csinált üzletet. Mondják ugyan, hogy a határidős üzletkötéseknél meg van állapítva, szerződésbe van véve, hogy a gabonát szállítani tartozik, míg a másik fél azt természetben elfogadni s készpénzben kifizetni köteles. De ez csak a papiroson van. A valóságban egy árva szó sem igaz belőle. Erkölcstelen nyerészkedés az a különböző kenyérmagvakban, tápszerekben. Mesterséges fölcsigázása az áraknak. A fogyasztó helyzetének nehézzé tétele, anélkül, hogy a termelőnek ebből bármi előnye származna. Ellenkezőleg, a valóságos szállításra való üzlet árait megrongálják, vagy a fogyasztó veszit, ellenben a kenyéren való tisztességtelen üzérkedés spekulánsai hasznot húznak belőle. Már aki húz. Mert egy részük letörik ebben a nép bőrére menő erkölcstelen kenyérferékben. A bécsi községtanács — habár idegen ország ügyeibe avatkozik is— ha a saját hatáskörében intézkedéseket tesz arra nézve, hogy ez a kenyérülágaságot csináló üzlet megszűnjön, bizonyára a nép érdekében cselekszik és helyes dolgot művel, ügyvéd úr segítsen. — Török Sándor Amerikában. — Özv. Török Sándorné vendéglős fiának a törvény paragrafusaival gyűlt meg a baja. Egy kis bűnt cselekedett, aminek folytán a törvényszék 6 hónapi fogházra ítélte. A bajnak asszony volt az okozója... A mindig fess gavallér nagyon szégyenlette a dolgot, nem akarta, hogy mint rovott múltú hozzon szégyent a családra, azért egy szép napon búcsút mondott a városnak, az országnak, sőt egész Európának, kivitorlázott Amerikába. Még meg sem melegedett az újvilágban, máris belátta, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Szeretne már visszajönni, azonban a büntetéstől való félelem tartja még most vissza. Megkísérel mindent, hogy hátha sikerülne még egyszer viszontlátni szeretteit, viszont látni a várost és a jó cimborákat. Levelet írt Amerikából volt ügyvédjének, amelyben a többek közt a következőket írja: — „Beváltottam sokaknak tett ígéretemet, hogy elbúcsúztam az országtól, hogy kiszöktem Amerikába. Igazán mondom, hogy semmi más, mint a büntetéstől való szégyen zavart ki. Még nincs semmiféle foglalatosságom, még mindig az onnan hazulról hozott pénzből élősködők, azonban már meguntam az amerikai életet, már szeretnék haza menni. Ezért nagyon kérem ügyvéd úr, hogy segítsen engem haza. Kérje el a líi Íizipt niPímnvifík! 2LSTA ts Kossuth-tér, nagytakarék székházában Új unfin muftiijinap, női divat, vászon, fehérnemű-különlegességek és rövidáru üzletet nyitottunk. ---------------------------------------------------------------------- Teljes szakismeret, széleskörű ismeretségünk, nemkülönben jó ízlésünk teljes biztosítékot nyújt arra, hogy minden irányban képesek leszünk a legkényesebb ízlésnek is megfelelni. Midőn törekvésünk oda fog irányulni, hogy olcsó és szigorúan SZABOTT ÁRAK mellett a legjobb gyártmányú árukat bocsássuk mélyen tisztelt vevőink rendelkezésére, hogy ezáltal bizalmukat , , , mielőbb kiérdemeljük és azt magunknak állandóan biztosítsuk. Midőn új vállalatunkat szives CA M HORN C TÁRJA jóindulatába ajánljuk, kegyes pártfogást kérve vagyunk teljes tisztelettel □nllUvíl ■— I fi 11 strl ■