Hódmezővásárhely, 1912. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-02 / 1. szám
1912. Kedd Január hó 2 óra 2 fillér. XXXXI. évfolyam. 25. szám. politikai napilap. Főszerkesztő: Dr. Sándor Jenő. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs és laptulajdonos : Fejérváry József. Roth Antal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Lapzárta éjjel 12 órakor. Telefon : 85. szám. Előfizetési díj: Helyben. Vidékre: Negyed évre 1 K 60 f. Negyed évre 3 K 20 f Fél évre 3 K 20 f. Fél évre 6 K 40f Egész évre 6 K 40 f. Egész évre 12 K 80f Jegyzték. Benne vagyunk az új esztendőben. Tegnapról mára nem változott semmi, néhányan elköltöztek az élők seregéből, néhányan életet nyertek, de maga az élet épp olyan mint volt . . . Szürke, nehéz, küzdéses és terhekkel rakott. Mégis mintha más volna ma az emberek ábrázata. Mintha az ájult remények, megújuló hit rózsássá, széppé tenné. Az a napsugár, mely ma reggel ablakaink jégvirágára esett, mintha az uj esztendő éledő reményét aranyozta volna be. És jól van ez igy. Minden esztendőben újulnak s elpusztulnak ezek a remények, de a jégvirággal ismét csak megjelennek. Hát ha egyebet nem, ezt meghozta az uj év s ez elég. Különben volt részünk bőven a jó kívánságokban hát tetézzük mi is és kívánunk mi is áldástosztó szerencsés új esztendőt... * * * A politikának külön új éve szokott lenni. Most is volt. A pártvezéreket melegen és kevésbé melegen üdvözölték. Mind Pesten voltak, csak Justh lépett el tornyai birtokára, a programadás elől Bár hozzá van ő szokva a programadáshoz, de annyit adott már, hogy újat nem talál, a régi még kopott, sőt némelyik el is kopott . . . Kossuth Ferenc nem tért ki az ünnepelés elől. Majd éppen ő tétki, na ná, majd elengedi. Bizonnyára azt írja lájd zsurnálja, hogy könnyezett Kossuth és háromszor mondta el egymás után : — Az én drága Atyám, akinek hűséges fia én vagyok ! . . De az kifelejtette, hogy tékozló fiú . . . * * * Tizenegy bál volt Vásárhelen az este, legtöbbnyire népies bálok, ahol a cselédet fogadja meg a gazda. Kipirultak az egészséges béres arcok Hangos volt kurjantásuktól a bálterem, vagy mint mondani szokás, a szája . . . Mulattak a legények. A mámor a fejekbe szállt. Meg a lelkükbe. Nem irigyeltük tőlük ezt az egy örömöt. Némely része kerek egy esztendeig várt erre a mámorra, ott, a tanyák egyszerű világában, ahova csak elvétve csapódik ki a harangoknak egy-egy eltévedt hangja . . . Hadd mulassanak hát ma is. Ez a nap az övék. A jó, a hűséges cselédeké . . . Csak ez van kevés . . . * * * Vége a muriknak. A sok ünnep, a sok névnap lezajlott. A nagy felhajtásoknak, a mámoros óráknak vége, most már egy jó alvás és itt a tettek ideje. Dolgozni kell. Építeni az uj évet s építeni a jövőt, amely még csak az idők ködén át csillog felénk . . . Ma egy éve is sok ezer ember tett fogadalmat tettre, jóra. íme elsuhant az év s kisült, hogy gyenge volt az akarat a jóra. Hát az idén legyen erősebb, így szenteli meg munkádat az Isten . . . Mit mond a fzátter! Tessék belendülni a kaszárnyába és megkérdezni a legfiatalabb titulár káplártól, hogy józan ésszel és lelkiisme - rettel fönntartható- e a hadsereg mai állapota ? Egy honvéd gyalogos-században harmincnegyven ember és egy közös gyalog században hatvan-hetven ember, ez is csak akkor, ha a kapitány úr jó barátja az ezredes urnák és e barátság pallosával megtudja védeni legényeit a tömeges elkommandirozás ellen. Lehet-e ilyen játékosan törpe csapattal századgyakorlatokat végezni, mikor egy hadiszázad létszáma kétszázötven ember és minden mozdulatot és minden operáció ehhez a magas létszámhoz van alkalmazva ?" A titulár káplár katonás nem- mel fog felelni az összes kér-désekre és szavazatához csatlakozik minden civil, aki valaha uniformist viselt. Kato-násdit játszani lehet nevetsé gesen miniatűr csapattestekkel, de komoly eredményeket elérni tökéletesen lehetetlen. Márpedig a nemzet vére és pénze nem játékszer, hanem a mi legfektetebb drágakincsünk, amivel komoly időkben vértezni akarjuk magunkat. Minő mulatságos figurák , hát azok a katonai szobatudósok, akik a hadügyminiszter felelős őszinteségét ,alá szeretnék helyezni a legutolsó titulár-káplár nyers szókimondásának. Auffenberg bárót egyszerűen el kellene csapni, ha ebben a fatálisan kritikus kérdésben, a hadsereg ügyében kendőzte volna az igazságot. Hogy ő inkább katona, mint államférfi, lehet-e ezért komoly váddal illetni? Lehet-e elítélni azt a kultuszminisztert, aki lázas szeretettel csüng az iskolák fejlesztésén, ha ez nagy pénzáldozatokkal is jár ? Lehet-e vádolni azt a földművelési minisztert, aki hatalmas beruházásokkal akar lendíteni az agrikultúra ügyén, még akkor is, ha ez a lendület és lelkesedés súlyos erőket vág az állam büdzsén ? Botorság volna a vádaskodás mindkét esetben. Az államháztartás mérlegének megállapítása a pénzügyminiszter dolga és az egyes reszortminisztereknek egyenesen kötelességük a legnagyobb áldozatkészséget sürgetni tárcájuk dotálása érdekében, mert egy közügyet hasznosan és becsületesen csak bizonyos optimista és követelőző lelkesedéssel lehet képviselni. Az új hadügyminiszter is ezzel a tiszteletreméltó idealizmussal fogja föl feladatát. Nem volt még alkotmányos javaslat a világon, amelynek disputábilis voltát minden komoly tényező el ne ismerte volna. Héderváry gróf ép ma intéz nyilt felhívást az ellenzékhez, hogy ám tessék módosításokat javasolni, tessék megmondani, hol és miként mérsékelhetők az áldozatok a magasabb érdekek kockáztatása nélkül — és mindenkuu a legmelegebb megszívlelésre talál. Hát lehet-e őszintébben és becsületesebben szólani ? Kell-e kiáltóbb tanújele az ideális törvényalkotásnak, mint ez a miniszterelnöki felhívás ? Hiszen a legszabadabb út nyílik meg a szabadalmazott katonai tudósok és állambölcsek számára : tessék kiugratni a nagyszerű eszméket, tessék elárulni az eddigelé gondosan eltitkolt tengernyi bölcsességet és akkor a véderőjavaslat az ellenzék márkájával fog a törvénykönyvbe kerülni. Mert eddig csak handabandáztak a szóvirágokkal és a szavakkal. Hónapokon át névszerinti szavazások fertőjében fortgatták a parlamentet. Elibe vetették magukat egy szekérnek, amely ő szerintük túlvan terhelve és rossz portékát szállít, de mikor megadatott nekik a mód, a szekér terheinek könnyítésére, akkorra úgy megszokták az obstrukciós sárban való hencsergést, ahogy nem tudtak már föltápászkodni. őszintén szólva, most sincs sok reményünk arra, hogy majd a jobbik érzékükre hallgatnak. Pedig akkor újra eljő a harc, amelyben egyedül az ellenzék maradhat alul, mert a nemzeti utálattal sújtott obstrukciót többé föleleveníteni nem lehet és a katonai kérdések megoldását tovább elodázni képtelenség. Tíz év óta fekszi meg már ez a kérdés a nemzet tüdejét, azóta nincs szabad levegőnk, a külpolitikai feszültség szorongva nehezedik ránk és — akárhogy szépítse — a nyugati hatalmak horrendusz fegyerkezése mellett országunk biztonságát fenyegeti aggodalmas veszély. Végre is a nemzet idegei és a parlament idege nem arra való, hogy ellenzéki mű szenvedélyek harácsoljanak belőle szüntelen. A védi erő kérdését végre komoly tárgyalás alá kell fogni és alkotmányos fegyverekkel meg kell valósítani. Ha ez a nagy munk,a tető alá kerül, semmi sem állja útját a még nagyobb és korszakosabb alkotmánynak a választójogi reformnak. Előbb az országot kifelé kell biztonságba helyeznünk, azután megindulhat önön szervezetünk- I nek felfrissítése új erőkkel. Ii _______ ||i| Vasárnap d. u. 3 óráig,.1SA nyitva. 111 I | i| | Dohány és szivar kis áruda Szántó szabó házában (a zöldség piaczon). 111 I Aja I _ Állandóan nagy választék mindennemű szivarok, szivarkák és egészségügyi szivarka hüvelyek és levelező- MM I ^ J —............— lapokban. Hírlapok — Postai értékjegyek, váltó űrlapok, okmánybélyegek. — ~ J