Hódmezővásárhely, 1912. február (42. évfolyam, 27-51. szám)
1912-02-01 / 27. szám
1912 Csütörtök Február be 1. Ara 2 fillér XXXXII. évfolyam. 27. szám politikai napilap. Felelős szerkesztő . Főmunkatárs és laptulajdonos : Fejérváry József. Roth Antal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Lapzárta éjjel 12 órakor. Telefon: 85. szám. Előfizetési díj: Helyben; Vidékre: Negyed évre 1*60 f. Negyed évre 3 K 20f Fél évre 3 év 20 f. Fél évre 6 K 40f Egész évre 6 K 40 f. Egész évre 12 K 80 Jegyzetek. Az ex lex itt van újra, pár napra csupán törvényen kívül vagyunk ismét. Pár napig nem kell adót fizetni, csak a hátralékot muszáj, pár napig bélyeget sem kell ragasztani a peres papírokra, kérvényekre. Ámde a Justhek jóvoltából beállott eme kis dicső állapot nem sokáig tart, csak addig, amíg a főrendek is összeülnek és letárgyalják az indemnitást. De mégis csak jó, hogy farsangi komédiaként ebbe is belekóstolunk egy kicsit, lilik ez a készülő újabb komédiához, melyre nagy garral feni a bicskát ő nagyméltósága, Justh Gyula tornyai földbirtokos és valóságos belső titkos tanánácsosi esküt tett át . . . * * * Hogy miért válnak? . . Ennek az évnek huszonöt első napja 25 válópert szült. Ennyien unták meg az együtt élést. Fiatalon alig 12 évi házasság után. Éppen erről volt szó, amikor a városházán egy ifjú pár jelent meg. Egy takaros kislány, alig 15 éves. Csupa gyerek. A férfi is inkább fiú még, mint férfi Alig pelyhező kis bajusszal. Dispenzációt kértek. " A legény a lányt nézte, szemsugarai simogatták a kis nőt, az pedig nézte a plafont, mosolygott s lógázta a kurta szoknya alatt a lábait . . . Két gyerek. Vájjon mit tudtak ők az élethez. S mikorra majd megismerik, vájjon nem nyúlnak-e ők is a 25 ok korrigálási módszeréhez . . . * * * Meglesz már a párja a rakpartnak : a Kisvasút. Annak idején az volt a tanács álláspontja, hogy addig nem kell megcsinálni a rakpartot, amíg a kisvasút készen nincs, lévén ez a vasút nélkül egy igazi nyeletlen furkó. Három teljes esztendeig állt így, nyeretlenül, talán most, a negyedik végre megkapja a nyélt. Komoly formában jött Pestről a hír, hogy pár hét múlva meg lehet tartani az árlejtést, mert a tervek készen vannak. Ideje is már, de fő, hogy meglegyen egyszer. Ámde ha olyan lassan készült, ez lesz a világ leglassabb kis vasútja . . . ♦ _ ______________ _________________ Február 1. Ismét elseje. Ilyenkor valami rózsás hangulat szállja meg a hónapról hónapra vergődő, havibéres embert. Mintha ebben a téli időben egy kis fénysugár röppenne a torony alá, mert ma van a fizetések napja. De a fénysugárral beröppen a zord hitelező is, a marcona pénzszedő férfi a rongyos szélű cédulával. Sziszálja a pénzt, úgy, hogy később nem marad egyébb, mint pár garas és egy rakás keserűség, mely ekként kéreget: — Miért is van pén pénz, vagy ha van, miért nincs! . . * * * Ha ránk vigyáz az ég, lesz még jég és hó, meg szánként. Lehet rakni jeget, lehet szánkázni. És a mi legfontosabb, lehet disznót, meg malacot vágatni, csak pénz legyen rá. Ma az is lesz . . . És kezd beigazolódni a nem adunk polgártársnak a szava, aki azt mondotta, hogy csak a cseléd drága ma, más nem. Ez az elvtárs ma újabban a következő kijelentést kockáztatta meg: — A szegény ember él a legjobban, ő a javát eszi meg a húsnak . . . Mert ha vesz, nem tud nagy disznót venni, csak kis malacot s ha hizlal, nem tudja kivárni az érést, tehát ő mindig a malacot eszi ! . . A helyzet ura... A betegágyról a közélet porondjára siető miniszterelnök útját rózsákkal hintették teli. Új küzdelmei felé az utolsó évek egyetlen államférfiát sem kisérte a bizalomnak olyan teljessége, mint Khuen Héderváryt most, amikor a provizórikus rend állandósításáért indul el békésen tárgyalni, vagy meggyőződése elszántságával harcolni. Az utolsó napok eseményei meggyőzhettek mindenkit, hacsak nem pártállásból tamáskodik, hogy a miniszterelnök rendet fog csinálni, mert megvan a képessége hozzá és minden eszköze. A kormány fejét a legtellesebb bizalom környékezi fenn és lenn és bármint alakuljon a helyzet, rendcsináló terveit a király jóváhagyja, a nemzet örömmel látja. Ha diagnózist csinálunk ma a helyzetről, a kormányelnököt a legteljesebb bizalom és a belőle kisugárzó hatalom fénykorában látjuk. Ma, amikorra rosszmájú hazasperek burkását jósolgatták. Az udvari ebéden a király kitüntető barátsággal van hozzá. Másnapon délelőtt tizenegy órára van audenciája, a király előbb magához kérett és több mint kétórás kihallgatáson a miniszterelnöknek a helyzet megoldását célzó előterjesztéseihez mindenban hozzájárult. Khuen ezzel a helyzetnek föltétlen ura. A parlamentben hatalmas párt áll háta mögött, aránytalanul nagyobb a nemzetnek az a rétege, amely politikáját helyesli és az ellenzék alkotmányellenes erőszakoskodásait megbotránkozással megbélyegzi. A helyzet a fegyverszünet leteltével ér a legnagyobb válságok elé, mert újabb provizórium ma kizártnak látszik és abban a békekötésben vagy harcban, amelynek el kell jönnie, annak kell eldőlnie, hogy tobzódhatik-e kisebbségi erőszak abban a magyar parlamentben, amely alkotmányos intézkedéseivel példaszerű, de házszabályaiban sajnosan hagyott olyan hiányokat és kétértelműségeket, amelyek fölhasználásával a nemzet rovására pártcélok szolgálhatók. Pártcél, ez a legtömömörebb, legjellemzőbb fogalom a mai ellenzék politikájára, elveire. Mert mikor kezdtek obstruálni? Amikor a pártjuk már minden jelszóból kikopott, minden jelszót frázisba fullasztott, mint ellenzék is, akkor hozzá fogott obstruálni. S az obstrukcióval csak két célja lehetett: ártani a kormánynak s a többségnek, vagy valami paktummal visszakerülni csúfosan bukott mezejére. Szóval mindenképpen pártcél volt ez is, nem pedig nemzeti érdek. Ki is derült, hogy az obstrukcióval ugyanúgy betelt az ország, mint annak idején ővelük, a dicső független hazafiakkal, kik még a kevés jelszavukat is lejáratták, akik mindent ellenkezőképpen csináltak meg, mint hirdették és ahogy tőlük elvárták. S az ellenzék obstrukciója után immár Justhék se mernek az obstrukció felé fordulni, mert még ennek a meddő célnak se tudnak tartalmat adni, mert az ő obstrukciójuk még frázisnak se jó, igen, még ellenzéki frázisnak se. A múlt heti eseményekből csak Andrássy Gyula gróf beszédének egyik részét idézzük, hogy ezzel világosítsuk meg pillanatra Justhékat. Justhék gúnyolták Andrássyt, hogy nem következetes az önérzetes, arisztokrata gróf, mert egyszer helyesli az obstrukciót, máskor elitéli. És Andrássy Gyula szellemesen s igaz szavakkal vágott vissza. Hivatkozott arra, hogy ő mint belügyminiszter is ugyanolyan álláspontot vallott a választójog kérdésében, mint ma és Justhék mégis, sőt épen ezért támogatták. Ki itt a következetes ? — kérdezte és felel is mindenki. Az obstrukcióval szemben való vádra pedig azt felelte Andrássy Gyula, hogy a Justh párt jöjjön először a junkum kérdésével tisztába, mert ő — azaz Andrássy — erre mindig figyelemmel volt, sőt tudja, hogy a választójog és a véderő kérdése ma egészen különálló két kérdés, azokat tehát így is kell tekinteni. 11 '■■■■■■■■■■■»■■■■■■ A hygienikus ub^ a.. . vSZJSm palma Palma kaucsuk] I minőség , kaucsuk-cipősarok ágybetét I I -Imi- .m r minősedés • :■■■■■■^^mmmmmhmmmmJLmm elsőrangú mm