Hódmezővásárhely, 1912. március (42. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

1912 Péntek Március hó 1. Ara 2 fillér. XXXXII. évfolyam. 52. szám. politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Lapzárta éjjel 12 órakor. Telefon: 85. szám. Felelős szerkesztő: Fejérváry József. Főmunkatárs és laptulajdonos Roth Antal. Előfizetési dij: Helyben. . Vidékre: Negyed évre 1'60 f. Negyed évre 3 K 20 f Fél évre 3 K 20 f. Fél évre 6 K 40f Egész évre 6 K 40 f.­­ Egész évre 12 K 80 Jegyzetek. Tiz nap telt el tegnapig a béketárgyalásokkal. Tiz nap. Mind­egyiken ki volt tűzve tárgyalásra a véderőreform, de sor soha nem ke­rült rá. Tíz nap alatt egyszer sem. Miért ? Mert a Justh párt a na­pirend előtti felszólalásokkal töltötte el mindenkor az időt. Egyszer azu­tán így kiált fel egy újságíró: — Ni, ni, hiszen ez obstrukció. — Ne ! Szól Justh. Csakugyan,­­ erre nem is gondoltunk volna ! És ír­­ost már ezt folytatják : így fedezték fel annak idején Amerikát, meg Columbus tojását. De ez utóbbi tojás , melylyel Justhék le akarják főzni Columbust, záp lesz, melytől a nemzet gyomra romlik el. Ha csak idejében el nem dob­ja velük együtt. Egyébként béke a béke poraira, ha már igy van . . . * * * Bornyilvántartás. Lesz már ez is. A vásárhelyi vendéglő­sök és italmérők, borászok és más szesszel bánó férfiak és nők szer­dán kapták meg a kitanítást, hogy miként kötelesek a bortörvény ér­telmében való nyilvántartást vezetni. És pedig már ápril 1-től kezdve. Be kell írni a polgármesteri hivatal által hitelesített és lepecsételt könyv­be, hogy honnan, mennyi bort vagy mustot vett az illető, kocsin hoz­­ta-e haza, vagy vasúton, hol tartja és miben tartja. Azután be kell írni, ha a lako­dalomra elad 56 liter bort, az év végén pedig le kell zárni, mert aki nem zárja le, büntetésből őt zárják le . . . Lesz gond ismét. Csak az a jó, hogy ez nem a financiának készül . . . * * Ismét elseje. Március egy és péntek. Szerencsétlen nap, mondja a babonás. Ez a hónap is jól kez­dődik , mondja a városi éhbéres, lé­vén neki ilyenkor a legnagyobb gyomorgörcse. Az a csekély vigasz­talás, hogy, február csak 29 nap volt s annak is fele éjszaka, már elmúlt . . . Ma elkezdődnek a tavaszi nagy gondok. A fizetés és az adósság nagyságának összemérése. És mi­kor a számadással elkészül a városi hivatalnok, akkor imigyen morfon­dírozik : — Mától kezdve 200 korona birság terhe alatt tilos a krajcár és forint számítása no hála az égnek engem nem bírságolnak meg, mert nekem egy krajcárom sem maradt. ¥■ Színház. Ma jönnek Szendrey­­ék s jön a Csitri, a legbájosabb francia vígjáték újdonság. Oly an­nyira új, hogy Aradon is a héten játszották. Nem sablonosan szólunk, mi­kor azt mondjuk, hogy : „az érdek­lődés nagy.“ Mert valóban nagy az­­ érdeklődés. Nagyobb, mint a múlt alkalommal is volt, pedig akkor sem volt kicsi. Hiába, csak bebizonyul az, hogy Szendreyéket szereti, szívesen várja a vásárhelyi közönség és örül, ha tőlük egy-egy előadást végig nézhet. De az is igaz, hogy ezzel a szeretettel soha vissza nem él Szendrey, mert mindig színes javát hozza aradi műsorainak. Most is . . . Beteg vagy, mehetsz! Az első obstrukciós­ ­kísérlet csúfos kudarca. Szerdán a Justh párt a Ház ülésén nyíltan megkezdte a technikai obstrukciót, de az bensült. Kudarcot vallott, így azután csak házszabály vita keletkezett a technikázás he­lyett. Mint tudott dolog, az ob­strukció rendszere az volt, hogy bement az elnökhöz va­­­­lamelyik képviselő és betegség , címén 2 heti szabadságot kért.­­ Kérelmét az elnök a Ház­­ elé terjesztette, erre szavazást­­ kértek s név szerint szavazva­­ megtagadták a szabadságot. De két ilyen név szerinti szava­zással eltelt a nap s nem le­hetett tárgyalni a véderő ja­vaslatot, így loptak el tavaly 104 napot a Ház munkarendjé­ből. Szerdán is ezt akarták kez-­­­deni. Ülés előtt egymás után jelentek meg Návay Lajos szobájában a Justh párti követek s jelezték, hogy ők betegek, megrongált egészsé­gük helyreállítására szabadsá­got kérnek. — Hiszen olyanok vagytok, mint a makk ! Szólt Návay. — Nem igaz, mi betegek vagyunk, szabadságot aka­runk ! — No jó, majd meglátom, mit tehetek becses egészsége­tek érdekében ! . .. * Siri csend lett, a­mikor az ülés megnyitása után Návay Lajos be­jelentette, hogy Eitner Zsigmond, Lovászy Márton, Batthyány Pál gróf, Rákosi Viktor és Egri Béla megrongált egészségük helyreállí­tása címén március 15-ikéig sza­badságot kértek. — Kérem egyenként tenni a bejelentéseket ! — szólt a régi téma szerint Batthyány Tivadar gróf. Návay Elnök nyilatkozott, mely jeges zuhanyként hatott a Justh pártra. Azt mondta Návay, hogy a házszabályok 454. §-a értelmében a betegség nyilvántartandó és az el­nöknek nincs más teendője, mint tudomásul venni, hogy az urak, a­kik jelentkeztek, betegek. A kormánypárti oldalon fel­­zúgott a taps, az éljenzés és hal­latszottak a megjegyzések: — Betegek ! Elmehetnek. — Ahá ! Ah! Ah ! Elnöki erő­szak ! — riadt fel a Justh párt. Batthyány Tivadar gróf a kar­ját emelgette, Holló Lajos felugrott és egyszerre öten is szóltak: — Tisztelt Ház . Minthogy Holló Lajos volt köz­tük a legtekintélyesebb, hát őt en­gedték előre és Holló kezdte meg — a házsabályvitát. Mert ha az elnök szavazás, név szerinti, meg halasztáskérések engedélyezése nélkül, egyszerűen kimondja, hogy a­ki egészsége helyreállítása címén szabadságot kér, azt ő engedi, hát akkor mi kö­vetkezik ? Házszabályvita követke­zik. Pár hónappal ezelőtt még azt hitték, hogy földrengés. És most megtudták, hogy csak a házsza­bályvita. Több-kevesebb zaj között részt­ vett a házszabályvitában Holló Lajoson kívül Batthyány Tivadar gróf, Hock János, Polónyi Géza, Lovászy Márton, Ábrahám Dezső, Györffy Gyula, Bakonyi Samu. ők beszéltek a felől, hogy vájjon meg­teheti-e az elnök azt, hogy a Ház megkérdezése nélkül teljesítse a szabadságkérők kérését, ők beszél­tek déli tizenkét óráig. — Hock János felkiáltott: — Ez a nemzet egyszer már elárulta gyengeségét, hogy a vá­lasztásokon megvehető. — A magyar nemzet becsülete a pártérdeken felül áll — figyel­mezteti a szónokot Návay — és a nemzet becsületének megsértéséért rendreutasítom. Közben kijelentette, hogy azo­kat, a­kik szabadságot kértek, be­tegeknek tekinti és bevezettette a betegek jegyzékébe. — Betegek ! Betegek! — ujjong­tak a jobboldalon. A szabadságkérők közül fel­szólalt Lovászy Márton. — Hisz beteg ! — Beteg ember ! — kiál­tották. Györffy Gyula is, a­hogy Hock János is, hangoztatta, hogy ők tulajdonképpen békét akarnak. — Tessék a tisztességes béke útjára lépni, nem pedig az erőszak­hoz folyamodni — mondották a munkapártról. — Nincs itt erőszak ! — szólt közbe Werner Gyula. Tizenkét óra után is csak a házszabályvita folytatódott. Justh Gyula aztán indítványt is tett (hogy valami magja legyen a dolognak) indítványozta : — Mondja ki a Ház, hogy az elnöki bejelentést nem veszi tudo­másul. Most Návay Lajos beszélt és elővett a koalíció idejéből egy jó öreg precedenst. Justh Gyula je­lentette ki elnöksége idejében, hogy az elnök a napirenddel össze nem függő indítványt a maga hatáskö­rében félreteszi. •­­ Én nem teszem ezt — szólt Návay — csak azt mondom, hogy az elnök nemcsak postakihordó, ha­nem ellenőrző kötelessége is van. Vihart keltett Návay, a­mikor arról beszélt, hogy ha az ő eljárását kicsinyes eszközökkel való munká­nak nevezik, hát ő azt mondja, hogy kicsinyes eszközökre csak kicsinyes eszközökkel lehet felelni. Amit itt elkövetnek, az nem valami magasztos. — Úgy van ! Úgy ! Tapsol­tak a kormánypárton. A Justh párton felugrottak, Polónyi Géza az öklét rázta és kiáltoztak sok mindent. | Uránia szinh­ázi jegyek | ££ 1 !Legújabb képes­lapok | Uj dohány és szivarárudában SSeS 1

Next