Hódmezővásárhely, 1913. június (43. évfolyam, 129-153. szám)

1913-06-01 / 129. szám

Vasárnap 1913 Június 1. 48-ik évfolyam.­tr­o­­­­­t.­ le a­­ napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési díj I­I. kerület Kossuth-tér, ev. reform, templombazár Feless szerkesztő Társszerkesztő és laptulajdonos Helyben : Vidékre: Lapzárta éjjel 12 órakor. Fejérvárry József, Roth Antal: Félévre évre 3­20 k Félévre évre eső­k Telefon : 85. szám. Egész évre 6 40 K Egész évre . 12.80 K 129. szám Gyilkosság az, amit a koalíció megtévelye­­dett alakjai sértett hiúságból, a hatalom felé törtetve folytatnak. Úgy cselekszenek, mint az az ember, aki lelövi a férjet, hogy az asszonyát megszerezze. Désy Zoltán, bukott koalí­ciós államtitkár azt állította Lukács László miniszterelnök­ről, hogy Európa legnagyobb panamistája, Lukács beperelte Désyt. Egyszerű rágalmazási per volt ez, a koalíciónak azon­ban becses ablak lett. Mivel mindenütt hitelét ve­szítette, rávetette magát a per­re. Sajtója vért izzadva hir­dette azt, amit Désy államtitkár mert. Úgy állították be, mintha ők is tudtak volna arról, hogy panamáztak. Arra nem gondol­tak, hogy ha annyira tudták a dolgot, eddigi hallgatásuk, egy­értelmű volt a bűnrészességgel és bünpalástolással . . . Károlyi Mihály gróf úr pláne Párisból sürgönyözte, hogy átveszi a vádat és pana­­mázónak tartja Lukács Lászlót. Károlyi Mihály ma a legna­gyobb kuruc. A leghangosabb: ő az erkölcsbiró, aki e mel­let erkölcsi érzékével összetud­ja egyeztetni, hogy ebül gyűlt vagyonból él. Hogy a Rákóci és Bercsényi földjének ura, melyet ükapja a majtényi áru­lásért kapott. Ez nem rágalom. Ez köz­tudomású tény. Ez históriai igazság. De nem volt külömb nála a többi koalíciós ur sem. Azok az emberek, akik hatalmon lé­tük idején éppen 140 millió koronát akartak kilopni az ál­lam zsebéből. És ki is lopják ha Lukács László meg nem fogja a kezüket. Nem tudták kikezdeni más módon a miniszterelnököt, ki­kezdették hát így. Rávetették hát magukat a Lukács magán becsületére. És ássák marják. Ez ma a politika. Egész tevé­kenységük ebben merül ki. A Házba nem mennek be. Kötelességüket nem teljesítik. Mikor e sorokat papírra vet­jük, még tart Pesten a gladiá­­tori küzdelem, melyben az egyik félnek meg kell halni. Semmiből — nem a Désy — hanem a koalíció élet-halál kér­dését kovácsolták a kurucok. Közösséget vállaltak a vádlot­tal, tehát bűnrészesek. Meg kell halni az egyik fél­nek. És ez az egyik fél csak a koalíció lehet. Csak a szenny éra lehet, melyet ezek a pojá­cák hatalomért való déliriu­­mos tobzódásukban megterem­tettek. Még szombaton folytak a pe­­beszédek. Nem lehet­ tudni mi lesz ? De akármi lesz, a koalí­ciós szövetkezetet most már ra­dikális eszközökkel kell szét­seperni, hogy irmagul se ma­radjon belőle. Mert ha csak fél évig is folytatják ezek az urak, magyarországon egymást ölik le az elvadult erkölcsű embe­rek. Nincs kizárva, hogy Désyt felmentik. Olyan hallatlan ter­rort fejtenek ki a koalíciósok, hogy a bíráknak élete forog a kockán. Lehet, hogy felmentik. Ez azonban nem jelent mást, mint mikor Haverda Marcsá­­csának véres kezét csókolta a fiskális és ma mégis ül­ő nagy­sága. ... Vizsgáljuk csak egy kicsit a tárgyalás eredményét. Az okmányszerű bizonyíté­kok és tanúvallomások együt­tes mérlegeléséből kétségtele­nül megállapítható az, hogy Dé­ry Zoltán elkövette a rágalma­zási vétséget, mert Lukács Lászlóról többek jelenlétében olyan tényt állított, mely alkal­mas volt arra, hogy valódisága esetén Lukács Lászlót a köz­megvetésnek tegye ki. Désy Zoltán az ő rágalmazó állításainak valódiságát bizo­nyítani nem tudta, mert, a bizo-Egy év alatt másfél millió ko­ronát vettek föl a nemzet kasz­­szájából potyára, dologtalanul. Ki hát az igazi panamista. Az ő, akit vádolnak, vagy az e, aki kéjjel gyilkolja a becsüle­tet .. . nyitási eljárás során kiderült, hogy a zalatnai házvételek tel­jesen kifogástalan, korrekt ügy­letek voltak és hogy az agra­­raen szerződésekhez Lukács Lászlónak semmi köze sem volt és végül, hogy a só­ szerző­­dés meghosszabbítása által nemcsak hogy a közvagyon meg nem károsíttatott, hanem hogy ebből a szerződésből az államkincstárnak sok milliót érő haszna keletkezett. Mi az tehát mégis, ami ezen ügyben a tanúvallomásokból megállapítható? 1. Megállapítható, hogy a Ma­gyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság Elek Pált, a bank vezérigazgatóját bizo­nyos ügyletek megkötésével bízta meg. 2. Megállapítható, hogy Elek Pálnak külön számlát nyitott a bank és ezen számlára" igen jelentékeny, összegeket utalvá­nyozott . 3. Megállapítható, hogy Elek Pál ezen összegeket bizonyos diszkrét kiadásokra fordította és ezekről az igazgatóságnak el­számolt, mely őt a további számadási kötelezettség alól fel­mentette. 4. Megállapítható, hogy Vaj­da Imre kiváncsi volt ezekre a diszkrét kiadásokra, de Elek Pál neki a kiadások titkát el­árulni nem akarta. 5. Megállapítható, hogy emi­att per keletkezett, melynek el­döntésére Károlyi Imre gróf, Ullm­ann Adolf és Sándor Pál urakat kérték fel. 6. Megállapítható, hogy ezek az urak azt tekintették felada­tuknak, hogy meggyőződjenek arról, vájjon Elek Pál a saját céljaira használta-e fel a pénzt avagy tényleg eljuttatta rendel­tetési helyére. 7. És végül megállapítható, hogy, a Lukács László nyilat­kozatából meggyőződtek ezek az urak arról, hogy: Elek Pál nem sikkasztott. Ezek a tények. Minden egy­éb, amiről a tanúvallomások­ban szó van, csak merő kom­bináció. Vajda Imre azt mondja, hogy Elek Pál neki azt mon­dotta, hogy a diszkrét kiadá­sok a só­ szerződés miatt kel­lettek nehogy a banknak kel­lemetlenségei legyenek. Elek Pál ezt mondta? De hátha Elek Pál Vajda Imrének nem mon­dott igazat ? Károlyi Imre gróf, Ullmann Adolf és Sándor Pál azt mond­ják, hogy nekik nincs közvet­len tudomásuk arról, hogy mi­re költötte a pénzt Elek Pál. Ők csak arról győződtek meg, hogy ő Elek Pál a pénzt nemi a saját céljaira fordította. Egy szóval semmi pozitív bi­zonyíték nincs, melyből megál­lapítani lehetne, hogy az Elek Pál számlájára kiutalt pénz milyen célra fordittatott. Fogadjuk el azonban a Vá­­zsonyi Vilmos vádját, mely az hogy a pénzt Paduch és Kazár vették át, akik a Khuen-Héder­­váry Károly gróf miniszterel­­elnök rendelkezése szerint a nemzeti munkapárt kasszájá­nak adták azt át. Tegyük hozzá azt is, hogy erről Lukács Lász­lónak tudomása volt és ezért igazolhatta a becsületbíróság tagjai előtt, hogy Elek Pál neve a saját céljaira fordította a számlájára utalt összegeket. Hol van itt a visszaélés ? Vagy ha volna is ebben visz­­szaélés, mi volna az, ami eb­ből a Lukács László személyét vagyó hivatalos működését ter­helné? Mert hangsúlyozzuk, hogy olyan pozitív bizonyíték mely a "közvagyon megkárosí­tását bizonyítaná, az egész el­járás során fel nem merült. Az államkincstárból pénz nem hiányzik. A szerződések minden meghallgatott tanú vé­leménye és tudomása szerint olyanok, hogy azokat csak na­gyon hasznos szerződéseknek lehet nevezni. Maga a vád sem állítja, hogy ezek káros szer­ződések volnának. Mit akar hát Vázsonyi? Vagy mit akar a koalíció? Désy rá­galmazott, Désy kormány­se­géllyel mandátumhoz jutott.. Rágalmazott. Most üljön! Ez a rend__ Beszéljünk okosan!... Désy rágalmazott, tehát ülnie kell! A legújabb apacs és bolgár hímzésű blonzok mesés választékban . I n gern­é ! (Görög egyház palota.)

Next