Hódmezővásárhely, 1913. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1913-07-01 / 154. szám

2­ diázással és undorodik attól az iránytól, melyet az operáció követ. Apponyi, Andrássy, Ká­rolyi és az ő hívei, akik éjjel­nappal ott korteskedtek és mindamellett csak egy szánal­mas vereséget tudtak elérni, értsék meg végre, hogy az or­szág, ameyben súlyos közgaz­dasági nyomor dúl, meg akar szabadulni a rendbontóktól, a­kik meghiúsítják a hasznos munkát és kifelé is tönkre te­szik az ország hitelét és te­kintélyét. Értsék meg, hogy azt az érzést, amelyet a közvélemény velük szemben táplál minden­nek inkább lehet nevezni, mint rokonszenvnek és hogy a nem­zet lidércnyomásként érzi az ellenzék lelkiismeretlen politi­kájának nyomását. Ez nemcsak Aradon jutott igen érthető kifejezésre. A köz­elmúlt napok egyébb esemé­nyei is azt mutatják, hogy az ellenzék mindenfelé elveszti lábai alól a talajt és hogy a hangulat mindenütt ellene for­dul. Érdemes összegezni az eseményeket: Hódmezővásárhelyen, eb­ben a kuruc fészekben óriási szótöbbséggel választották meg díszpolgárnak Tisza gró­fot. Szeged, a színmagyar Sze­ged óriási szótöbbséggel fe­jezte ki bizalmát a kormány iránt. Szabadka, amely évtize­deken át függetlenségi képvi­selőt választott ugyanígy adott bizalmának kifejezést. Kolozs vármegye pedig egy­hangúlag fejezte ki bizalmát a kormány iránt, Kisküküllő szintén. Hát mi más ez, mint an­nak a jele, hogy az ország egész intelligenciája megérti, méltányolja és követi a Tisza István gróf politikáját és hogy az ellenzék törekvését minde­nütt elitélik. Mindezek tetejébe most még Arad is ! Valóban az el­lenzéknek be kell látnia, hogy politikája és taktikája csődöt mond, és hogy végképp le kell törnie és meg kell semmisül­nie, ha irányt nem változtat és ha politikájába kellő józan­ságot nem visz bele. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. 9 Elsőrendű nagy darabos pimis rajtra­­ cséplöszény szerezhető be vagyon­­ tételekben is Balassa József] fakereskedőnél Lázár utca 6—8.­­ Telefon 142. HÍREK. Péter és Pál... Hordár!«. Jelenet a Népkertnél. Magas száll ember, délceg katona, csendőralezredes szállt le a vásárhelyi kis állomáson. Komoly, higgadt léptekkel, ment a kijárat felé és harsá­nyan szólt : — Hordár !.. Visszhangzott a kiáltás, ta­lán az újhelyi tanyán is hallot­ták, de az állomáson nem moz­dult senki. Az alezredes ismé­telte, még hangosabban : — Hor — dá — á — ! !.. A piros zászlós vonatdirigáló szelíden szólalt meg most: — Nincs hordár nagyságos uram ! Alig mondta ki, a vonat szép csendesen elindult. Az alezre­des nem jött ki sodrából, ér­ces hangon kiáltott a vonat után : — Megállj ! A pakkom ! Mit akartok ,? Olyan hangon volt ez mond­va, hogy nem 1''hetett figyelmen kivül hagyni. A vonatvezető le­intette a mozdonyt, a vonat m­egállt és­­a pakkot levették. — Micsoda rend ez ? Kérdé az alezredes. Hol az a hordár. — Nincs kérem ! Adta meg a felvilágosítást az elöljáró. — Ez lehetettlen, ekkora ál­lomáson, a­hol anyi utas száll le! Ezt a katona mondotta, de mi is mondjuk. Hordár nincs és a Vonat fél percig áll. Ez nem rend. Vasárnap volt a magyar gaz­dának e nagy napja. Egy esz­tendő minden töprengésének, aggódásának, reménységének határnapja, a mikorra arany kalászba szökik az istennek ál­dása, a­mikor rendeket vág a ringó tenger aranyhullámaiban a pengő kasza. Most azonban elmaradt ez a nagy aktus. Fodros felhőket tornyosított a m­agyar ugarra a fagyos sz­él Háborgó tengerek hideg lehel­­lete szántott végig a zónákon Pásztorok ködm­önben lehaj­tott szélű kalappal — melyből még a jég is lepattanik — néz­tek szembe a förgeteggel, mely Péter és Pál napján rohant vé­gig érlelő napfény helyett fa­gyasztó áramként a kalászten­geren. Kaszapengés helyett kutgé­­mek »csikorgása.. Egy héttel vetette el az ara­tást ez a­­zord időjárás. Csak­ fel­vetette az időpontot, de kárt nem tett. Sőt kamatokkal told­ja meg az isten áldását. Meg­hosszabbította a rendek éle­tét. Füre, fára gyümölcsre hasz­not hozott. A kukoricák haj­longó zöld tengeréből mintha Isten áldó szemének sugáig csapna felénk. Ne zúgolódjunk. Áldást ho­zott ez a hűvös szellő. Áldást, mivel érdemen felül jutalmaz bennünket, haragvó, gyűlölkö­dő, tusakodó embereket az Is­ten. Szerencse, hogy még az eget nem terrorizálhatja a koalíciós tatárjárás. Ez az ezer szerencse Pont. — A külföld magyarjai. Bu­karestben és a románok büszke fővárosában annyi magyar él, mint Vásárhely egész lakossá­ga , de el vannak ott szórva, mint oldott kéve a mezőn. Most egy bátor lelkű ember magyar nyelvű sajtóval óhajtja össze­tartani ezt a kis légiót s lelkük­ben (ébren­­tartani a hazafias ér­zést, mit itthon átokkal fojto­gat a gyűlölet. Vásárhely taná­csa méltányolja a vállalkozás nemességét s a konzul utján 30 korona segélyt szavazott meg a bukaresti magyar újságnak. — Orvosi hírek. Dr. Gener­­sich Antal kórházi igazgató fő­orvos ma egy hónapi szabad­ságra megy. A kórházi bizott­ság ezért már tegnap megtar­totta ülését és megállapította a költségvetést. Dr. Strancr osz­tályorvos szeptember 1 sej­én foglalja el hivatalát. — Dr. Fá­­ry Béla 3-ikán 28 napi szabad­ságra megy ; szabadságát Szo­­váta fürdőn tölti el. Helyettese dr Weisz Adolf főorvos lesz. — Kapunk-e katonaságot ? Mint ismeretes, Vásárhely ka­tonaságot kért a kormánytól. Tisztán elvileg, a részletkérdé­sek kidolgozása nélkül tette ezt. Ma leérkezett a belügyi kor­mány leirata, mely szerint egyelőre nem olyanok a dis­­pozíciók, hogy Vásárhely — a­melynek sem kaszárnyája, sem gyakorló tere nincs ez idő sze­rint katonaságot nem kaphat, de ilyen irányú kérelmét elő­jegyzésbe vette. — Hát ugy­e hogy hazudott a Kossuth Fe­renc lapja, midőn azt írja, hogy a díszpolgári közgyűlés után a katonaság verte szét a tüntetőket. Ha csak azt a 8 csődörös katonát nem értette, akik éppen ma vesznek búcsút Vásárhelytől. — Hivatalba lépés. Dr. Rei­ter Oszkár orvos külföldi ta­­nulmányutjáról hazatérve, a rendeléseit megkezdette. — Vizsgálat Dr. Gulyás Fe­renc kir. tanfelügyelő a Má­ria Valéria utcai elemi iskolá­ban vizsgálatot tartott és ott mindent rendben talált. — Eljegyzés: Markgraf Ká­roly a Hódmezővásárhelyi Ta­karékpénztár rokonszenves tisztviselője 1. évi junius hó 28. tartotta eljegyzését Méhn An­tal budapesti építész leányával Erzsikével. (Minden külön ér­tesítés helyett.) — Újabb segély a tartaléko­soknak. Bécsből jelentik : A hadügyminisztérium rendkívüli se­gélyben fogja részesíteni­­ azokat a tartalékosokat, akik még most is tényleges szolgálatot teljesítenek a 15. és 16. hadtestek csapataiban. Zászlóaljanként két-három­ezer ko­rona lesz a segély és a százado­kat az ezredparancsnokok fölszólí­tották, hogy terjesszék elő a segít­ségre szoruló tartalékosok névsorát. A segítségre megszavazott összeg­ből egy egy tartalékosra körülbelül 80 korona fog jutni. — Becsapott gazda: Tornyai Bálint vásárhelyi lókupec 1911 ok­tóberében átment Kistelekre a vá­sárra lovat venni. Vett is egyet 500 K-ért Marosi János kisteleki gazdá­tól, Kifizeti neki 100 K-t és úgy egyeztek meg, hogy a vételár többi részét a passzus elküldése után fogja megküldeni. Egy hét múlva Tornyai Bálint négy szegedi lóku­­peccel beállított Maróti Jánoshoz, állatorvosnak adták ki magukat és azt mondták, hogy a lova takony­kóros volt és Tornyai többi lovait is megfertőzte, s amiért le kellett bunkózni. Ezért ha szép szőrével meg akar menekedni a haj­tó,­ en­gedje el Tornyainak a 400 K-t és a 100-t adja vissza, nekik pedig a fáradságért fizessen 60­ K-t máskü­lönben följelentik és az egész va­gyona rámegy. A megijedt gazda csakhogy hallgassanak fizetett. Egy pár nap múlva eszmélt csak föl Maróti, hogy becsapták és följelen­tést tett a szegedi kir. törvényszé­ken, Tornyai Bálint ellen csalás miatt. A törvényszék beigazoltanak látta a csalást és Tornyait 6­­hó­napi börtönre és 100 korona pénz­­büntetésre ítélte. Az ítéletet fölebbe­­zés folytán a tábla és a Kúria is helyben, hagyta. Most már nincs más hátra, mint ülni. U­jsá­gers­ős­­­ze­tü­k figyelmébe ! A közeledő évnegyedre való tekintettel szíves figyelmébe ajánlom a t. hírlapelőfizetők­­nek, hogy cégem által az összes bel és külföldi napi és hetila­pok valamint az összes divat­lapok a rendes előfizetési ára­kon megrendelhetők. Az álta­lam rendelt lapokat is direkt a címükre kapják az előfizetők, az előfizetési, dijak beküldésé­ért, és más reklamálásokért semmi dijat nem számitok fel. Kiváló tisztelettel Roth Antal könyv- és papirkeresk. _________Hódmezővásárhely, 1913. Julius 1 Zamatos finom FAGYLALTOT, remek uzsonna kávét, sütemé­nyeket, sehol nem kap jutá­nyosabban, mint a Telefon W®1 195. szám. cukrászdájában ___________Zöldségpiac. A Boros-festő Tavaszi női, férfi és gyermek ruhákat, függönyöket (rongálás kizárva) , kézi munkákat, sceztyirt, disztollat, gyászruhát szépen fest, tisz­tit és remekül vasal Boros József (a görög egyház palotájában.) — " házban^ b S " gÖ fÖ g piilO täbäSl TOM

Next