Hódmezővásárhely, 1914. február (44. évfolyam)

1914-02-01

1914. Február­­­­4-ik évfolyam Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal. Elő­fizetési dij : I. kerület Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Felelős szerkesztő: Társszerkesztő és laptulajdonos. Helyben: Vidékre: Lapzárta éjjel 12 órakor. Fejérváry József: Roth Antal. 1-®°0K ?Hótévre ? Telefon: 85. szám. J | Egész évre 6­40 K Egész évre 12 80 K Két követet küld Vásárhely. Sándor János belügyminisz­ter ma nyújtotta be a képvise­lőházban a választó­kerületek számának és székhelyeinek a megállapításáról szóló törvény­­javaslatot, mely junku­mban van a választójogról szóló, a múlt évben szentesített tör­vénnyel, a­mennyiben ez a tör­vény a kerületi beosztás élet­­beléptetése után lép hatályba­. Most már nem találgatás, ha­nem valós­ág. Vásárhely két ke­rületet kap. A ma benyújtott törvényja­vaslat a m­­agyar országgyűlés számára 435 választókerületet állapít m­e, a­mely szám 22-vel nagyobb az eddiginél. A több­let különösen a városok és a gazdasági és kulturális fejlődés szempontjából előrehaladottab vidékek javára esik. A városi jellegű kerületek száma 85-ről 105-re emelkedik s ez az emel­kedés annál teljesebben érvé­nyesül a fejlődő városok javá­ra, mert míg a javaslat egyfe­lől szaporítja a fejlődő Városi élet gócpontjain a kerületeket, több olyan kis városnak eddi­gi képviselőküldési jogát szün­teti meg, melynek városi jel­lege, sem gazdasági, kulturá­lis, vagy nemzetfen­ntartó jelen­tősége nem­­­olyan, hogy azt kü­lön képviseletét indokolttá ten­né. De másfelől arról is gondos­kodik a javaslat, a­mikor Bu­dapestnek csak huszonkét kerü­letet ad,­­noha a javaslatban al­kalmazott kulcs szerint a fő­városnak ennél több kerület jutna, hogy bár érvényre jut­tatja a főváros nagy jelentősé­gét, ne szállítsa le túlságosan a vidék politikai súlyát. És e tekintetben a belügy­miniszter a javaslat indokolá­sában rá­mutat arra, hogy a vidékkel szemben annál ke­­vésbbé szabad méltánytalannak lenni, mert Budapest mai nagy­ságát, hatalmas fellendülését nem csak saját magának, ha­nem a vidéknek is köszönheti, onnan vonzotta magához, on­nan szítta magába erejének, né­pességének legnagyobb részét. A javaslat tehát ezt a Budapest­nek juttatott erőtöbbletet most politikai jogok alapjában rész­ben vissza­adja a vidéknek.­­ Különben annál inkább lehet Budapest kerületeinek számát csak tizenhárommal szaporíta­ni, mert a főváros lakosságá­nak a sajtóban, népgyűléseken és különféle szervezetekben­ úgy is több alkalma nyílik arra, hogy a közügyek viteléhez hoz­zászóljon, mint a vidéken la­kóknak. A törvényjavaslat a kerüle­tek összes számán kívül csak azt határozta meg, hogy az egyes törvény­hatóságokra hány választókerület jut s azok szék­helye hol lesz. Részleteiben a kerületi be­osztást a belügyminiszter ren­delettel fogja megállapítani s azt jövőben csak a törvényho­zás módosíthatja. Ezt a tör­vényi felhatalmazást, a­melyet a belügyminiszter a javaslat szerint nyer, az indokolás az­zal okolja meg, hogy a kerüle­tek beosztásánál annyiféle fon­tos szempontra, adatra és kö­rülményre kell figyelemmel lenni, hogy mindezeknek az adatoknak felkutatására és fel­dolgozásába, egy általában­­mind­ezeknek a legapróbb részletekig szakszerű mérlegelést igénylő kérdés­eknek tárgyilagos elbírá­lására olyan nagyobb számú tagból álló testületek, mint a­minek a törvényhatósági bi­zottságok, nem alkalmasak,­­ vagy a munkájuk beláthatatlan ideig tartana. A törvényhozás azonban azzal, hogy az egyes tö­rvény­ha­tó­s­ágokat megillető kerületek számát és székhelyét megállapítja, a kerületek rész­letes beosztásánál érvényesít­hető szempontokat lényegesen prejudikál. A javaslat megalkotói csak az egyes területek gazdasági és kulturális jelentőségét, szociá­­lis viszonyait, néhol mint mél­tányossági szempontot, a tör­ténelmi fejlődést vették figye­­­lemb­e s a belügyminiszter a ja­vaslat indokolásában kijelenti, hogy a részletes beosztás elké­szítésénél is ugyanez a szem­pont lesz a mérvadó. Arra is fog igyekezni a bel­ügyminiszter, hogy a választó­kerületek területileg összefüggő egészet alkossanak. Ez ugyan a szavazás decentralizálása mellett kevésbé fontos, mint a múltban, de mindenesetre he­lyes arra törekedni, hogy egy­­egy választókerületben minél inkább homogén elemek kerül­jenek össze, lehetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választói jogukat. Már­­előbb is említettük, hogy a városi kerületek kisebbek, a vidékiek népesebbek. A kizáró­lagos városi érdek minél több külön városi kerület alakítását követelné meg, viszont jelentős közérdek az is, hogy a falusi községek ne maradjanak egé­szen elszigetelve , hogy a na­gyobb kulturális és gazdasági fejlettséggel rendelkező­­ váro­sok vezető hatását ne nélkülöz­zék egészen. A javaslat indoko­lása kiemeli, hogy ebből a szempontból akkor haladunk a középúton, ha a törvényható­sági városok kerületeinek szá­mát jelentékenyen szaporítjuk, a nagyobb rendezett tanácsú városokat — tekintet nélkül a statusk­óira — külön városi kerületekké teszük. Vagy ilye­neküt meghagyjuk, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb r. t. városokat kü­lön városi kerületekké egyesit­­ jük, végül a­hol vegyes (váro­si, falusi) kerületeket alkotunk, lehetőleg ügyelünk arra, hogy a városhoz csak annyi falusi község csatoltassék, a­mennyi a városi elem uralkodó helyze­tét nem veszélyezteti. Az idegen ajkú állampolgá­rok által lakott vidékeknek is az igazság mértékével mérve, minden megkülönböztetés nél­kül ad a javaslat annyi kerü­letet, amennyi az illető terüle­tet a gazdasági és kulturális fejlődés mértéke szerint meg­illeti. Az erdélyi részeknek a javaslat aránylag több kerüle­t juttat, mint a­mennyi a javas­lat kulcsa szerint esnék azokra­ a törvényhatóságokra, de ezt — szemben a számtani műve­­letekből levezethető rideg kö­vetkeztetésekkel — Erdély tör­ténelmi múltja és mostani je­lentősége egyaránt­­ indokolttá teszi. A végleges megállapítás sze­­rint Vásárhely két kerületet kap. Csongrád vármegyének ma­rad 4 követe, Szeged 3 követet kap, Debrecen szintén bár m­a. Sajnálom azt a nőt. Zichy gróf a nőmozgalomról. A Tisztviselőnők évi gyűlé­sén nagy beszédet mondott a feminizmusról gróf Zichy Já­nos. Az érdekes beszédből közöl­jük az alábbi részeket: Nagyon szépen hangzanak a bársonyban született és az ott élő némely teoretikusok frázi­sai, melyek azt hirdetik, hogy a nő legyen hitves és anya. Aláírom, hogy­­ez az első hiva­tása. D­e ehhez szükséges a háb­é­restárs is és ha ez bármily ok­nál fogva nem jelentkezik vagy késik, az élet rohanó árja nem áll meg. — Én nem félek attól, hogy a szabadság lel­vonj­a a nőket a természetes élet hivatásuktól.. De attól, hogy ha nincsen sémi­im, a mi a családi élet melegét pótolná, elzüllik a nő. Már pedig a­mi a házi tűzhelyet — ha nem is pótolhatja — de he­­lyetesítheti, az csakis a tisz­tességes munka. — Sajnálom azt a nőt, a ki legszebb éveit, melyek az anya­ság, a hitvesi szeretet számára vannak úgyszólván teremtve,­­nehéz munkában kénytelen el­tölteni, de semmi sem emel fel jobban, mintha éppen ilyen nőt látok dolgozni a mindennapi kenyérért, ha látok fáradozni­ oly nőt, a­ki a maga szépsége és fiatalsága révén henyélve is megélhetne, a­kinek talán egy mosolya is elég lenne arra, hogy megváltsa magát a mun­kától. — Ebben a sajátságosan per­verz világban, a melyben a m­­unkátlanság az erkölcstelen­séggel párosulva gyakran va­­lósságos orgiákat ül, melyben Remek farsangi blonzok sarmöz, brose és crep­­ponbél denevér szabás SINGER FERENC divatáruimban Hunvásárhely görög egyház palota. Saját műterem. Leszállított olcsó árak! Orosháza csirkepiac

Next