Hódmezővásárhely, 1914. június (44. évfolyam)

1914-06-02

1914» Junius 2. 44-ik évfolyam. Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kerület Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Lapzárta éjjel 12 órakor. Telefon: 85. szám. politikai napilap. Előfizető Felelős szerkesztő : Társszerkesztő és laptulajdonos. Helyben : Fejérváry József. Roth Antal. 1 Negyed évre 1'60 £­­ J J Fél évre 3. 20 K Egész, évre 6140 K Vidékre: Negyed évre 3.20 K Fél évre 6 .40 K Egész évre 12 RO K Pollner Miklós... Bizonyosan fűiig elpirulva ol­vassa nevét, s­­itt, e lap vezető helyén Pollner Miklós, a Vásár­helyi főgimnázium volt nyol­cad osztályos, most «maturan­­dusz» diákja. Elpirul. Más meg talán csodálkozással kér­dezi, hogy a pünkösd torlódó politikai­­és társadalmi f­óeszmény áradatából miért éppen ennek a szerény diáknak a nevét vá­lasztottuk a vezető cikk címé­­ül. Pou­per Miklós pünkösd első napján tizenegy gimnázium és reál­iskola száznegyven diák­ja elől hozta f el a pálmát a sze­gedi lövészversenyről. Száz­negyven ifjú között őt találta legjobbnak a szigorúan ítélő katonai bizottság, melyben há­rom csillagos volt a legkisebb sarzsi. Tíz vásárhelyi diák közül nyolc nyert díjat s a száznegy­ven pályázó közül Pollner az elsőt. Ott a szegedi Csistatb­on dör­dűlt az az öt lövés, melyeknek mindegyike célt talált. Ugyan­akkor valahol lent a Bánátban eldördült egy másik lövés is. Nem Mannlicherből, hanem pisztolyból. Nem ellenséges fi­gurát, hanem diákagy­velőt lyu­kasztott az a másik. Egy diák lőtte agyon magát akkor, mikor Lövéséért a Poit­ner piruló homlokára a dia­dal babérját tette a szegedi «sistatton» a honvédezredes ke­ze. Micsoda különbség­ a két lö­vés között., S­­ez a különbség ad­ja m­eg a cikk poénját s a ben­ne rejlő erkölcsi tartalom teszi vezércikk témává a Pollner ne­vével összeforrva ezt az ese­ményt. — Pollner ezen a versenyéül nem csupán mint eg^en^ kfa-a nem mint tipu s­zoknak, fiz. ifjaknakJipuSákén­t, a kik fiatal szivükmfruergiájátl nem léha, ■ vibes': ‘sMrakdmsok­­hW­ frartértf ktadíaMat^ ^eljejt Chines az nyesi tiki .i£p testbe l­ép/ Jélftk. A ki a sistatton igy lő, az nem röpít agyába golyót. Amaz beteg lélek, emez e­­gészséges, izmos, életre edzett. Röftnér, az ő versenyző re­mek munkát végzett. Példát a­­dott, pálmát nyert, diadalt ara­tott s a dicsőség szárnyán rö­píti szerte hírét vár­ának s a vásárhelyi főgimnáziumnak. Míg lelke m­egfürdött az első babér diadaljának nagy gyönyö­rűségében, példát adott azok­nak, kik a zsombolyai kertben gyáva lélekkel, az élet első a­­kadályánál halálra gondolnak. Ezek nyomán mélységes gyász, szülői sziveknek összeroppaná­sa, a Polimerek nyomai pedig élet és büszkeség fakad. Ez a mi meleg kézsz­erűt ásunk a pi­ruló diáknak. . . . it és a j­ogr­end. Jeget az elvtárs nőknek. Pünkösdre végre megjelent a koaliciósoknál a szentlélek és az ő zsargonjukban kibontja a legújabb pártnak, a radikális pártnak zászlaját. Az eddigi programmjukról belátták, hogy fenét ér, tehát újat kell csinál­ni­uk. És egyetlen programmpontul a jogrendet tűzik ki. Igazán csekélység, a­mit a­­karnak. Hát ki nem akarja a jogrendet helyreállítani? Hi­szen, azok, a­kik be vannak hiá­ba a pártba és azok is, a­kik ki vannak zárva a pártból vala­mennyien a jogrend helyreállí­tásáért politizálnak. Ezt akar­ják a negyvennyolcasok, ezt a­­kar­ják az alkotmánypártak( a szocialisták, sőt még talán dent nemzeti munkapártiak) Wöe­l/a­­karnák, ha val­akin ( igaz­, / vo­­g­na, hogy jogrendetlenseg. 'vám lebb­en az országban. '- ‘ t Am',Ut!f­ dsfiöKBeSo'r A kátífilíá­­lisofe Bonnira jdgrtínöpt akárjákl hylyreál tsd­anfe barma rjfign U­l Ehhez kellene. nekik meg ,a­­nőkre r$fi kiféblé&'k­öáö' ' VgfásZ'-1 táki;!jüg.bí!?■1 kiöl a jpifibur­­!Hsá pez öa jog o (jászi)tősefklr halalmálait'ratná, na Santa, mert pro primo: se szó, se beszéd, Inmem n­­áprii­: bán'[teSzentféfik­e páprokVa­­loViomárli HSí:FethaT!felsik­láznunls az latifundiumokkal együtt. Pro szekundo: el­csapnánk Ausztriát, magunktól és függetlenítenénk ezt az országot. Pro tercio: a gazdagokkal "fizettetnénk meg az adókat és az összes körülöt­tünk él­ő országokkal úgy szer­ződnénk, hogy a­mit kiviszünk az országból, az mind vámmen­tes legyen, a­mit meg mások be­hoznak az országba, azért ma­gas vámokat fizessenek ne­künk. Ez kell a magyarnak. És én nem is tudom, hogy miért van­nak emberek, a­kik még ma sem csatlakoztak a radikális párthoz, mely arra vállalkozik hogy megszünteti a földéhessé­­get, a kivándorlást, a munka­nélküliséget, az adót, a drágasá­got, sőt a különféle betegsége­ket is. Egyszóval, ők minden­féle jókat akarnak. . . Na. . A pünkösdi dalü­nnep.­ Fogadás a vasútnál. A Nyizs­­nyai szobor megkoszorúzása. Zsúfolt ház a Sasbon. Fényes banker. A pécsi dalárda, mely az or­szágban a legelső, s melynek maga Ő Felsége, első Ferencz József is adózott már tetszés­nyilvánításával, vasárnap dél­után 4 órai vonattal érkezett Vásárhelyre. it) Jövetelét a dicsőség hirsi^áhn­nyai előzték meg. vagem p Az országos dalveráéírt^Jb'Wí elsődij­at nyerte ,.. mindenkor & mterre jár, a dal diadala.TialpMk léptethtetei partoimán­­­:Két iszáza­­dos^Miültftlü tétítít Wiító£né*$ rntííVm ,%a; di'cppg'mmi fi, p’tmyirJT jogg'jí avB/iSF us Sft .briam­­on­ ;p2pv ] Mikor: P­lus fj« ,i a, ,y,ar tem­plo ny szentelésén részt vett a király'/ 189M)W -p­­á^fflkrá^kzgriflád dftí! j p^Sjpö ki( yez af, ip ju id u 1 alatt Csendült fö aj péckii /dqloj: sok énetes a király i megillető-í dékáel 'b^láatta­­­l.h''°i -baágol Bőm, láptmao önöm cn Ez a megilletppps',1 .nyelv: a,;a. trón- zsámolyáig érU Mólunk I Va­­sárnapi Csodálattálp fokozódott M^ért á thi'büffik!­'iäafei^Öi| :tj5j őrüsé­ gg­el ’ y1 ki val tottá lunt mind azt a szeret^'ef^s)’aj Az esős idő, mely a fogadás­nál ránk szakadt, nem rontott az ünnepség belső tartamából semmit A városi tanács képviseleté­ben a dalárda elé utaztak Sze­gedde Vetró Lajos Endre és F­ej­érv­áry B­ertal­an tanácsn­ok Velük volt dr. Palóc Imre tit­kár és Fej­érv­áry József szer­kesztő is. Külön kocsiban jöttek Pécs­ről a dalosok, szám szerint har­mincöten. A város képviselői a vonatban kiosztották a vendég­szeretet jeleiként a jegyeket. Szakadt az eső, mikor a vonat a nagyáll­omásra berobogott. A perronon várakozott az impozáns tömeg; a vásárhelyi Dalárda élén Juhász Mihály polgármesterrel. A Dalárda zászló alatt. Juhász Mihály, polgármester üdvözölte a pécsi dalosokat: — Eljöttetek — mondotta, — hogy a dal nyelvén hirdessétek­­ nálunk a testvéri és fajszerete­­tet. Üdvözlünk titeket, szivünk, be zárjuk e nap emléké­t.­Sze­­retettel vár jez a polgá^s^^Ü két, érezzétek jól .[.mggjiokat Áldja meg pesteket, és kultpKj ^diké^jte^^ Isten hozott benneteket! . . . gi­­eÉlénk véljfülzéá ültek a ki pécsi­­ek üd^özMétj ilPltbápspu­p •I úmci;\ al­elyö b á I yDaláril s­zű­főjé­ j [liíutáp'körcöök­ön Mn ; adták jeligéjüket a dalárdáké i aufoga|Qkfan8?ar­V%!orio Súlyoz ! vonulIMfjIioc;oeo yga ,1a Jpispt ! Az eső Imiatt ki kellett l^gypb arprögmiPróból gr: a gigadón­ létpgttóst. oAa Ur?gfiStflH a-;Site) étten­üpétiemíVPikl­ibogaxa Uzsonna után kiderült. nyai szobadi±.í^;iwíjittak a da­lárdák. M' Ht ^^nde megkoszorúzta a, szobrot^­­ a kémek, a^^^^^^^emlék^t. ..■^hEifottíl Át M&lád, — mon­dotta, — hogy ^nes»ze Bar&nyját ból hódolattal adózzu­nk oda 1«sl» emlékezetednek.’ Konnyű né-| künk, szabad szabad orszagbari ^infons| '■* ^ a| Megkezdődött a tavaszi elárusitas!: j Mjd C kiszékié/‘'ik k. 5-­K. b. ^PiS^§Wa^!yg%j?nwAfil?rpb)a .immoa ini§* 3b0 iSpafra^yp­'^jL ■ / K. b. 300 creppon bleus csodás denevér szabás K. 2‘90 görög egyház pálota. Telefon 194. Saját műterem. Telefon 194

Next